Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-05-22 / 20. szám
1976. május 22. SZABAD FÖLDMŰVES 13 Két szövetkezet eredményei a gabonatermesztésben A Jó szomszédok még a legkisebb lemaradást sem veszik szívesen. Mindegyikük valamivel Jobb szeretne lenni a másiknál, nehogy „szó érje a ház elejét“. Az egészséges versengés, az egyes években előforduló természeti és egyéb körülmények között fokozatosan magas szintre emelte a gabonafélék hozamát. Az egymást túllicitáló igyekezet végeredményben az önellátottsághoz vezet, ami egész társadalmunk óhaja. SOKOLCE (LAKSZAKÄLLAS) Sokolcén Rákócza Józseftől a Csehszlovák—Magyar Barátság Efsz főagronómusától kértünk tájékoztatást a gabonatermesztés módjáról és az 1975-ben elért eredményekről. Szövetkezetük múlt év január 6-án egyesült és Sokolce, Bodza (Bogya), Holiare (Gellér), Brestovec (Szilas), Bodza-Lúky (Bogyarét) község volt szövetkezeteit foglalja magába. Az egyesült szövetkezet 4203 hektár összterületen, abból 3961 hektár szántóterületen gazdálkodik. Tavaly gabonafélékből 2710 hektáron átlagosan 62,20 mázsa szemtermést értek el hektárona kukorica monokultúrás termeszté- gg * ,J£. sével függ össze. A búza, az árpa vagy a takarmánykeverékek utáni búzavetést megelőzően a kálium és a foszfor műtrágyák kétharmad részét a szántással Juttatják a talajba. Tarlóhántást nem végeznek. hanem vetőszántást alkalmaznak. A gyom és a növényi maradként, miközben a komárnoi (komáromi] járás hektáronkénti gabona átlaghozama 50 mázsa körüli volt. így eredményükkel járási viszonylatban az első helyre kerültek. Agronómiái szabály, hogy a vetésforgó összeállításakor figyelembe kell venni a búza előveteményét. Kénytelenek negyven százalékban alkalmazni a búzának búza utáni és 60 százalékban a búzának gabona utáni vetését, ami ványok könnyebb felbomlása érdekében ammóniákot használnak. Július végén, illetőleg augusztusban vetés alá egyengetik a talajt és legalább hatnyolc hétig ülepedni hagyják. A gyomot nehéz fogassal, tárcsával vagy kultivátorral irtják. Gyomtalanítást tíz naponként, de legalább négy ízben végeznek, ami egyúttal rögmentes, ún. kerti magágyat alakít ki. Az 5—6 cm mélységben végzett egyenletes vetést igen fontosnak tartják, mert az egyenetlen, s fóleg a sekély vetés a kifagyás veszélyét hozza magával. A vetést hármas agregátumra kapcsolt Lajta vetőgéppel végzik, 11 méteres munkaszélességben. Közvetlenül vetés előtt a kálium és a foszfor fennmaradó egyharmadát és a nitrogén egy részét talajba dolgozzák. A búzára hektáronként 380 kg NPK műtrágyát alkalmaznak hatóanyagban, miközben az NPK tápanyagarány 1: 0,8 :1,2. Tavaszra ebből az adagból 75 kg nitrogént hagynak meg, amelyből tenyészidő kezdetén egy adagban 60 kg ammónia műtrágyát, továbbá gyomirtáskor oldott á4 lapotban fejtrágyaként 15 kg nitrogént alkalmaznak. Fajta tekintetében tavaly 63 százalékban rövid szárú jugoszláviai búzafajtákat termesztettek, amelyek vetési ideje október 5—20. de nem korábbi. Búzát összesen 1242 hektáron termesztettek, s az átlagos hektárhozam 58,07 mázsa volt. A 11 búzafajta közül az átlagos hektárhozam tekintetében a Bizerka 92,58, a Drina 73, a Zlatá Dolina 69,85, a Száva 421 hektáron 64,55, a Jubilejná 355 hektáron 48,39, a Kaukaz 46,40, a Mironovská pedig 39,85 mázsát adott. A növényvédelmet hektáronkénti 3 liter Aminex, valamint 4 liter Retacel (CCC) szárerősítő vegyszer adaggal végzik. Ezeket, valamint a fennmaradó 15 kg mennyiségű nitrogén műtrágyát 300 liter vízben oldják. Ezt permetezik szét. A hosszú szárú búzákban a megdőlés rendszerint nagy veszteséget okoz. Az elmúlt évben összesen 400 hektárnyi területen termesztettek árpát s az átlagos hektárhozam 50,26 mázsa volt. Előveteményeként zömében cukorrépa, részint pedig kukorica szerepelt. Tavasszal mihelyt azt az időjárás megengedte, a talajt nehéz fogasok járatásával és simítózással lezárták. Kultivátorozás után vetettek. Árpa alá összesen 200 kg mennyiségű NPK hatóanyagot használtak hektáronként, mégpedig nitrogénből 40, foszforból 60, káliumból pedig 100 kg-ot. Nitrogénből 30 kg-ot fejtrágyázásra hagytak. Gyomirtásra hektáronként 2—2,5 kg Aminexet használtak. Négy fajtát vetettek. Ezek közül a legjobb átlagot az Elgfna 55,02 mázsával és az Ametist 50,17 mázsával nyújtotta. Idén más fajtát nem Is vetettek. Tavaly szemes kukoricát összesen 1096 hektáron, vagyis vetésterületüknek közel egyharmadán termesztettek. A szemes kukoricát monokultúrában termeszti^ három éven át. Évente hozzávetőleg 270 hektárnyi 218-as 75,54 mázsával. A hozamátlagot rontotta az aránylag korai PCSC— 418-as 66,38, a félkései OSSK—212-es 63,74, valamint a ZPDC—58—C 58,10 mázsás átlagos hektárhozammal. A kevésbé leveles korai fajtákból a kukorica hektáronkénti egyedszáma 70, a félkoraiaké 65, a félkéseieké pedig 62 ezer volt. Fontosnak tartják 3000—4000 egyeddel többet vetni. Növényápolást gyakorlatilag nem végeznek, legfeljebb egy ízben sorközi művelést. Talajuk összetétele zömében könynyű, de részint nehéz, és ezer hektáron a kelleténél közelebb van a talajvíz. A kukoricát nem öntözték, mert arra nem jutott öntözőberendezés. ZEMIANSKA OLGA (NEMESÖCSA) A Zemianská Olča-i Efsz 1976 január elsején további három község szövekezetével egyesült, de ezt megelőzően is C s é m i József mérnök töltötte be az elnöki tisztséget. Ezért tőle érdeklődtünk a gabonatermesztés múlt évi alakulásáról. Tavaly 460 hektáron termesztenék a búzát. A vetésforgó kialakításakor az árpát, azonban a tervezett 46 helyett, csak 41 mázsás hozaipot értek el hektáronként. Ehhez hozzájárult a jégesővel párosuló májusi vihar is. A fejlődésben levő árpa megdőlt, a szemek nagyrésze besült és fajsúlya csökkent. A korán vetett árpa szépen kikelt, majd lehengerezték azt és egyszeri fejtrágyázásban részesítették. Megközelítően 250 kg műtrágyát juttatnak hatóanyagban aZ árpa alá 1:8, 8:1 NPK arányban. A lehető legnagyobb mennyiségű terimés takarmány termesztése érdekében az árpa jelentős részébe lucernát vetettek s a gyomok ellen Aretittel, Dikonix-al vagy Aminex-el védekeztek hektáronkénti 3—3,5 kg-os adagban. Szemes kukoricát az elmúlt évben 330 hektáron termesztettek, hektáronként átlagosan 47 mázsás szemtermést értek el. A határ egy tömbjén hat éven át monokultúrában termesztik a szemes kukoricát, amelyet hetedik évben silókukorica, majd búza követ. A kukorica igen vízigényes, ezért vetés előtt lezárták a talajt, alkalmazták a gyomirtó triazin készítményeket hektáronként 2 kg Zeazin formájában, amit 2 kg Selektinnel egészítettek ki. Ezt bekultivátorozták, a talajt ismét elsimítőzták, S vetés előtt fogasolák. Vetés után a területet keresztben megfogasolták és mindezek után gyommentes kultúrát nyertek. A talajerő-fokozást hektáronként 250 kg hatóanyagban számított műtrágyával segítették elő 1:1:1,2 NPK arányban. A nitrogén-fejtrágyaként hektáronként 30 kg ammóniákot használtak. Fajta tekintetében legnagyobb arányban az Eszéki—218-as és az Eszéki—215-ös egyvonalú hibridek képviselték a jugoszláviai vonalakat, területi arányban továbbá az LG francia hibrid, majd a ZPDC—448-as termesztése következett. Vetőmagra а ТО—* 275-ös hazai hibrid kukoricát szaporították. A jégverés a kukorica tömböt érintette a legjobban, a zsenge csöveket letörte és megkárosította a leveleket, miáltal csökkent az asszimilációs felület és a termés. Volt a kukoricában olyan sáv is, ahol a jégverés nem károsította a kultúrát, s itt nyers állapotban 101 mázsás hektárhozamot is elértek, ami száraz állapotban hozzávetőleg 80 mázsás szemtermésnek felel meg. A kukorica egy részét szárastól és csövestől a terményszárító gépben lisztté alakították át, ami részben pótolta a kiesést. Amennyiben a szárítás magas hőfokon történik, úgy a kukorica aminósav garnitúrája felbomlik, s csökken takarmányértéke. Ezért az egyesített szövetkezet vett egy Kuzbas jelzésű terményszárító berendezést, amely alacsony hőfokon dolgozik. A betakarítást Klas és Broud adapterekkel végezték. A kórót szárzúzóval felaprították és alászántását Lajta ekékkel, valamint NDK gyártmányú ekékkel bonyolították le. A bomlási folyamat elősegítésére egyúttal hektáronként 30—40 kg nitrogén műtrágyát juttattak talajba. A kukoricatermesztés minden munkamozzanatát gépesítették. Öntözési lehetőségeik a kukoricában nem voltak, de most épül egy 729 hektárra kiterjedő öntözőrendszer, amely a jövőben nyilván nagyot lendít majd a hozamon. Két szomszédos szövetkezet gabonatermesztését nehéz összehasonlítani, mivel a természet adta körülmények a legnagyobb igyekezet eredményeit is görbe tükörben tüntethetik fel. Egyegy gyengébb évvel sajnos, minden mezőgazdasági üzemnek olykor számolnia kell. Kucsera Szilárd terület szabadul fel búza után kukorica alá, s ugyanannyi szemes kukorica után más termények alá, de előbb egy idényben még silókukoricát termesztenek ezen, a Zeazin-vegyszer hatását még éreztető területen. Tavasszal a kukorica alá is lezárták a talajt előbb nehéz fogassal, majd kétszer keresztben fogasos simítőval. Műtrágyából hatóanyagban 580 kg-ot használtak hektáronként. A tápanyagarány megközelítőleg N-ból 1,8, P-ból 1,2 és K-ból 2 volt. A foszfor és a kálium fele ősszel került talajba, ennek fennmaradó részét, valamint a nitrogén 70 százalékát tavasszal alkalmazták. A nitrogéntrágya fennmaradó hányadát fej trágyázásra használták. Amikor a hőmérséklet elérte a 10— 15 C fokot megkezdték a gyomirtást. Az első évben 7, a másodikban 4, a harmadikban pedig csak 2 kg Zeazint adagoltak hektáronként, a negyedik évben pedig vegyszer nélkül silókukoricát termesztettek. Tapasztalatuk szerint a szétpermetezett Zeazint nehézboronával azonnal talajba kell dolgozni, mert már 20 perc múlva késő lenne. A vegyszer ugyanis kiszárad és csaknem teljesen elveszti hatását. A gyomirtást márciusban végezték, április 20-án pedig megkezdték a vetést, amely 8 napig tartott. Korai vetéskor hideg talajban a kukorica elveszíti csíraképességét, ezért a vetést nem szabad elhamarkodni. Az említett terület 30 százalékán középkorai, 40 százalékán pedig félkései kukorica hibrideket termesztettek. A szemes kukorica hektárhozama tavaly átlagosan 72,12 mázsa volt. A közel 20 hibrid közül legnagyobb hektárhozamot a korai kukoricák adtak, mégpedig a jugoszláviai LG—11-es 98, (15 százalékos nedvességtartalommal), az LG 13-as 92,40, a francia Anjou 79,10 és a hazai TÓ—370-es 78,50 mázsás szemterméssel. Kielégítő hektárhozamot adott a középkoraiak csoportjában a BCSC—4821-es 77,18, a BCSC—4321-es 75,86, és az OSSK— nehézségekbe ütköztek, mivel kukoricát nagy területen termesztettek, s a triazinos gyomirtó vegyszerek hatásától tartani kellett. így előveteményként a búza elé silókukoricát igyekeztek beiktatni. Mivel nagyobbrészt kalászosok után következett a búza, fontos volt a talajnedvesség megőrzése. A talajt egy vetőszántással lezárták és vetés idejéig gyommentesen tartották. A szántással földbe juttatták a nitrogén negyedrészét, valamint a kálium és a foszfor felét, majd közvetlenül a vetést megelőző talajelőkészítéssel a kálium és a foszfor másik felét. A fennmaradó nitrogént a tél folyamán és tavasszal alkalmazták háromrészes, illetőleg kétrészes megosztással. A búza alá hektáronként összesen 350 kg mennyiségű NPK hatóanyagot használtak. A nitrogén, a foszfor és a kálium aránya 1:1:1 volt. Legbiztonságosabbnak a 6—7 cm mélységű magvetést tartják. Az elmúlt évben búzából 52 mázsás átlagos hektárhozamot értek el, pedig jégverés károsította vetéseiket. Az ősszel fennmaradó nitrogén műtrágya további negyedrészét decemberben—januárban, harmadik negyedrészét pedig februárban alkalmazták. A fejtrágyázást április végén végezték. A gyomirtást 3 kg-os Aminex adaggal végezték. Ezt 400 liter vízben oldották és permetezték ki a talaj hektárjaként. A terméseredményt csökkentette a május közepén és a Július 16—17-én végigvonuló jégeső. A szovjet búzafajtákat a tervezett terület 60, a jugoszláv Száva fajtát pedig 40 százalékban termesztették. Vetőmagra termesztették 52 hektáron a Mironovská szovjet búzát, amelynek betakarítását a kívánt nedvességtartalom elérése miatt a végére hagyták. Ezenkívül vetőmagra Kaukaz búzafajtát is termesztettek. Tavaly 160 hektáron termesztették Nagy hasznosságot kis költséggel Mezőgazdaságunkban egyre inkább követelménnyé válik az önellátásra való törekvés. Ennek elengedhetetlen szükségességét a párt és a gazdasági szervek különböző fórumai is kihangsúlyozták. Ez azt bizonyltja, hogy maga az élet a legnagyobb sürgetője az önellátásnak. A hogyanról mind a mezőgazdasági tudomány, mind pedig a termelési gyakorlat szakemberei tanácskozásokon és kísérletek során döntenek. A dolog lényege abban van, hogy idén a tömegtakarmányok, köztük a herefélék, valamint a nagy tápértékű egynyári takarmánynövények termesztésében mind a mennyiség, mind pedig a minőség tekintetében figyelemre méltó javulásnak kell bekövetkeznie, ami végső soron lehetővé teszi a szarvasmarhák bőséges ellátását, azok termékenységének a javulását és jelentős abrakmennyiség megtakarítását. A mezőgazdasági gyakorlatnak tudatosítania kell, hogy a szarvasmarhák ellátásában az abrak nem alap, hanem termelést serkentő, vagyis kiegészítő takarmány, mely befolyásolhatja a tejtermelést. Ezért elengedhetetlen követelmény, hogy a gazdaságokban kellő komolyságot tanúsítsanak az igénynek megfelelő terimés takarmányok termesztésének, ami végső soron feltétele a szarvasmarhák jobb hasznossága elérésének. Egyedüli helyes megoldás az, ha a mezőgazdasági üzemek ugyanolyan gondot fordítanak a terimés takarmányok termesztésére is, mint más növényekére és pontos tervet készítenek az állatok ellátására. Csak így érhető el jó súlygyarapodás és nagy tejelékenység. Ehhez az szükséges, hogy pl. a tehenek naponta a takarmányadagban legalább 10 kg szárazanyagot fogyaszszanak. Talán mondanunk sem kell, hogy e tekintetben még sok a kívánnivaló, hiszen a tehenek legfeljebb csak 6—8 kg szárazanyagot kapnak. Ahol pedig főtakarmányként abrakot etetnek, ott nem lehet kielégítő a tejelékenység, s amint az állatok terimés takarmányt is kapnak és legalább 10 kg-га fokozódik az elfogyasztott száraz anyag mennyisége, úgy arányosan javul a tejhasznosság is. Jó minőségű szenázssal vagy szénával lehetővé válik 1—1,5 kg abrakmennyiség megtakarítása is. Ez azt bizonyítja, hogy csak a teljes tápértékű terimés takarmányokból készített alapadaggal adhatunk teheneink részére ideális szárazanyag mennyiséget. Ezért kell a szilázs mellé szénát, esetleg szenázst vagy jó minőségű takarmányszalmát is bekészíteni. A tehenek részére olyan terimés takarmány alapadagot kell juttatnunk, mely télen hat, nyáron pedig legalább nyolc liter tejátlag elérésére elegendő. Ezzel abrakot takaríthatunk meg. Jól hasznosítható a nagy tenyészetekben a takarmányszalma, valamint a kukoricaszár és a répaszelet keverékéből készített szilázs Is, továbbá a különféle összetevőkből készített préselt takarmány, melyben a szalma részaránya 30—60 százalék közt váltakozik. Ugyanakkor törekednünk kell a lehető legnagyobb mennyiségű lucerna- és hereliszt bekészítésére is. Jó takarmányalappal rendelkezik minden olyan gazdaság, mely silókukoricából zöldtakarmánnyal keverve tehenenként naponta legalább 10 kg-ot adhat. Ezzel lehetővé válik a tejzsír tartalom és a hasznosság egyidejű tartása. A tapasztalat azt mutatja, hogy a tehenek ellátásában a zöld eleségen kívül legolcsóbb takarmány a 30 százalék szárazanyag tartalmú fehérjedús fűkeverékből, esetleg 35 százalék szárazanyag tartalmú silókukoricából bekészített szilázs, továbbá a lucerna és a hereliszt. Mindamellett, hogy egyesek a lúcernaliszt készítését költségesnek tartják, vitathatatlanul ez a legolcsóbb fehérjeforrás, hiszen a halliszt, valamint az extrahált dara és egyebek, a lucernaliszthez képest négyszer akkora összegbe kerülnek. Ez azt sürgeti, hogy erőteljesen fokozzuk a lucerna és hereliszt gyártását. Idényben maximálisan használjuk ki a szárítókat, télen pedig dúsított, préselt takarmányok készítésére rendezkedjünk be, hogy megtarthassuk és tovább fokozhassuk a tehenek tejhasznosságát. Ne feledjük, hogy egy laktáción belül az állatok felületes takarmányozásával egyedenként 400—500 liter tejet is veszíthetünk! Ezért gondosan végezzük a tehenek, de legfőképpen a nagy tejhasznosságú egyedek takarmányozását. —hai— I
