Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-05-22 / 20. szám
1976. május 22. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Állattenyésztésünk korszerűsítése a hatodik ötéves tervidőszakban Az állattenyésztési termelés iparosításának folyamata sikeresen -halad foként a sertés- és baromfitenyésztésben. A szarvasmarha- és a juhtenyésztés iparosítása szakaszán azonban nagyobb problémákkal kell megbirkóznunk. Ugyanis ezeknek az állatoknak az élelme főleg terimés takarmányokból áll, — tehát a földalap függvénye —, ezért ebből a tényből egész sor gazdasági és szervezési kötöttség származik. A másik tényező az állatok biológiai adottsága, a változott környezeti viszonyokkal szembeni alkalmazkodó képessége. Az állatok termelőképessége teljes mértékű kihasználásának érdekében a jövőben ágy oldjuk meg az istállózást és a technológiai gépsorokat, hogy azaft а lehető legnagyobb mértékben megfeleljenek az állatok élettani követelményének és a nagyobb munkatermelékenység elérésének. Az állattenyésztés további korszerűsítésével kapcsolatos kérdésekről Viktor M r á z mérnökkel, Szlovákia Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának szakigazgatójával és július M o r h á 6 mérnökkel, a Bratislava! Mezőgazdasági Tervezőintézet egyik szakvezetőjével beszélgettem. A mezőgazdasági építkezések szakaszán napjainkban két tényezőt kell figyelembe vennünk. Először azt, hogy aránylag nagy építőkapacitással rendelkezünk, amely viszont alacsony műszaki színvonalú. A hatodik ötéves tervidőszakban a beruházás átgondoltabb, mint korábban. A jövőben elsőrendű feladatnak kell tekintenünk, hogy a rendelkezésre álló összegből állataink számára minél több megfelelő férőhelyet alakítsunk ki, melyek elősegíthetik a hasznosság és a munkatermelékenység növelését, valamint a költségek és a leírások csökkenését. SZARVASMARHA-TENYÉSZTÉS Mivel a hatodik ötéves tervidőszak éveiben az állattenyésztési termelés legfontosabb láncszemét a szarvasmarha-tenyésztés képezi, feltétlenül meg kell gyorsítani a termelés összpontosításit és szakosítását. Mezőgazdasági üzemeinkben az anyagi eszközöket — a fejlesztési tervekkel összhangban — elsősorban a korszerű és nagy kapacitású szakosított termelőközpontok építésére, a régi istállók felújítására, a progresszív technológia meghonosításához szükséges berendezések és gépsorok beszerzésére, valamint a biológiai tényezők mazimális kihasználására kell fordítanunk. A következő öt év folyamán • szarvasmarha-tenyésztés korszerűsítésére az állattenyésztési beruházásoknak mintegy hatvan százalékát használjuk fel, ennek kétharmadát pedig a tehenészet fejlesztésére. A jövőben egyrészt az új istállók és szakosított állattenyésztő központok építésével, másrészt a régi istállók felújításával kell számolnunk. A Bratislava! Mezőgazdasági Tervezőintézet dolgozói új katalógust állítottak össze, amely nemcsak az egyes állatfélék, de az pgyes állatkategóriák számára szükséges istállók felújítását is tartalmazza. A katalógus jelenleg ugyan még nyomdában van, de minden remény megvan arra, hogy hamarosan a beavatottak és az érdekeltek kezébe kerül. A tehénistállók építésekor az istállózás mindkét módszerével — a bekötéses és a szabadtartásos istállózással — számolunk. Amint tudjuk, mindkét módszernek megvannak az előnyei és hátrányai. Az istállótérrel való gazdálkodás szempontjából a bekötéses istállózás a legtakarékosabb, de ezekben az istállókban nem válik lehetővé a munkatermelékenység fokozása. A szabadtartásos istállőzás ezzel szemben lehetővé teszi a nagy tejházak használatát és lényeges munkaerő-megtakarítást jelent. A helyi viszonyoknak megfelelően mindkét istállózási rendszert — almazással és almozáe nélkül — érvényesítjük majd. A tehenek összpontosításában a hegyvidéki és a hegyaljai körzetekben a szakosított állattenyésztő központok tehénállományának száma 500 lesz. A nagyobb, 800—B80 fejőstehenek összpontosító telepek építése a kukorica-, répa- és a burgonyatermelési körzetekben válik lehetségessé. A nagymértékű, ezer és ennél is több állatot befogadó telepeket főleg a nagy fogyasztói központok közelében a lakosság tejellátására kell építeni. A régi, szalmával almozott istállók középállásokkal és bekötéses formában oldhatók meg. Csupán a gépsorokat — a takarmányozási gépsort, a fejőst, esetleg a trágyakitakarítást — kell korszerűsíteni. Ez ugyanis kevesebb költséggel jár. Az átépített istállókat célszerű elletőknek, megfigyelő és kitőgyeltető istállóknak használni. A borjúnevelés a jövőben szakosított telepeken történik. Az üszőburjak már a 10. naptól kezdve neveldékbe kerülnek, melyeknek minimális kapacitása ezer darab, de lehet a tízezer darabnál több is. Üsszőneveldéklétesítése elsősorban a természetes legelővel rendelkező hegyvidéki és hegyaljai körzetekben célszerű. Ha a növendékállatok nevelésére síkvidéken szakosítunk, akkor a szántóföldön kell legelőterületeket létesítenünk. Az üszők a szakosított neveldékben maradnak a vemhesség hetedig hónapjáig. A bikaborjak a tizedik naptól kezdve hizlalásra szakosított állattenyésztő telepekre kerülnek és itt maradnak egészen felhízásig. A hizlaldák építése kétféleképpen valósítható meg: rácspadozattal vagy mélyalmos, azaz szabadtartással. A szabadtartású rácspadlós istállózásnál az állatokat kutricákban tartják, melyek sorban egymás mellett helyezkednek el. Hizlaláskor kisebb, 20—25, maximálisan 30 állatból álló csoportokat a borjak beszállítása után kell megalakítani. Még abban az esetben sem tanácsos a csoport kiegészítése, ha közben valamelyik állatot egészségi okokból el kellett távolítani. Az állatok összpontosítása minimálisan 4 ezer darab legyen. SERTÉSTENYÉSZTÉS A sertéshús ipari szintű termelése megköveteli a kocák összpontosítását is, hogy a hizlalda részére biztosítva legyen az egyenlő malacmennyiség. Az összpontosításnak és a szakosításnak pozitív szerepe van a sertéshús termelésében. Ugyanakkor a gyakorlati életben megnyilvánuló ösztönösség egész sor másodrendű problémát eredményezett. A sertések nagymértékű összpontosítása ugyanis összeütközésbe került a környezetvédelemmel. elsősorban a nagyhizlaldákból származó ürülék hasznosításának a lehetőségével. A jövőben ezért csak ötezres sertéshizlaldákat építünk. A hatodik ötéves tervidőszakban a sertéstenyésztés korszerűsítésére az állattenyésztési beruházásoknak mintegy 18 százalékát használjuk fel. Mivel a hízósertések nem támasztanak különösebb igényeket az istállózásra, a fő figyelmet a takarmányozás kialakítására kell fordítanunk. Az új sertéshizlaldák létesítésekor törekedni kell a zárt állományforgóra. További követelmnéy az állatoknak a hizlalás befejezése utáni egyszerre történő kitelepítése és az egész istálló alapos fertőtlenítése. Sertéshizlaldáinkban a jövőben többféle módszert alkalmazunk: az etetést a takarmány padlóra juttatásával (Ágra S-Ideál adagoló) a takarmány vályúba adagolásával száraz vagy nedvesített formában (pl. SUPRA-C kiskocsival vagy a PEKOL rendszerrel) oldjuk meg. A nagyobb munkatermelékenység elérése és az istállózási terület lehető legjobb kihasználása tekintetében különösen rácspadlós, kutricás rendszernek van távlata. Az új sertéshizlaldák létesítésével fokozatosan áttérünk a tömbösítésre, mert ez a módszer — a pavilonos építési móddal szemben — nem támaszt nagy igényeket a mezőgazdasági földterület iránt és kb. 16 százalékkal csökkenthető a beruházás költsége. A sertés-ürülék felhasználása Morháö elvtárs szerint olyan formában célszerű, ha az ürülékből szeparátorokkal eltávolítjuk a vizet, s azt öntözésre használjuk. A visszamaradó trágya pedig a növénytermesztésben hasznosítható. A szopősmalacok korai elválasztása szükségessé tette olyan speciális istállók építését az állatok felnevelésére, melyekben optimálisak a feltételek. A nevelőistállókat a kocák számának megfelelő nagyságúra kell méretezni. A turnusos elletés s az istálló egyszeri kiürítése elengedhetetlen követelménye a sikeres felnevelésnek. A szopósmalacok elszállásolását a jövőben egyrészt kutricákban, másrészt kétszintes ketrecekben végzik. BAROMFITENYÉSZTÉS A fejlett ipari államokban nélkülözhetetlen az állati eredetű élelmiszerek nagymértékű fogyasztása. Ezek közé tartozik a baroíhfihús és tojás is. Ezek a legértékesbb élelmiszerek közé tartoznak. A szocialista államokban — integrációs feltételek között — a tudományos és a termelő bázis szoros együttműködésével a baromfitenyésztés magas színvonalat ért el. Az épületek és a technológiai berendezések megszabják a baromfitermékek gyártását. Nagy hatékonyságot érhetünk el nemcsak az új, szakosított baromfitermelő üzemekben, hanem a már létezőkben is, ha a technológiai berendezést megfelelően felújítjuk és hasznosítjuk a tudomány és a munkaszervezés ismereteit. A baromfitenyésztés korszerűsítésére az állattenyésztési beruházások 12—13 százalékát használjuk fel a 6. ötéves tervidőszakban. A tojótyúkok összpontosításában elérhetjük a 200 ezer, a hizlalásban pedig a félmilliós csoportot. Különösen a háromszintes ketrecekkel felszerelt tojócsarnokokban érhető el kimagasló eredmény. A baromfihús termelésének alapvető feltétele a hazai és külföldi eredetű kiváló húshibridek alkalmazása, a legújabb takarmányozási ismeretek érvényesítése és az új, progresszív technológia bevezetése. JUHTENYÉSZTÉS A juhtenyésztés korszerűsítésére a beruházásoknak mintegy 3—4 százalékát használjuk fel. A hatodik ötéves tervidőszak éveiben szakosított tenyészeteket alakítunk ki, főleg a bárányok hizlalására. Ilyen bárányhizlalási központjaink már vannak pl. a terchovái, a Liptovská Osada-i szövetkezetben és Holiöon (MOVIS). A jövőben nagy figyelmet kell fordítanunk a régi istállók felújításának és az olcsóbb, könnyű szerkezetek felhasználásának. Bara László Termelők és feldolgozók integrációja Kiváló eredmények a mezőgazdaság Tóth József igazgató, „A kiváló munkáért“ állami kitüntető« tulajdonosa. szolgálatában „A mezőgazdasági szolgáltatások rendszerében különösen jelentős szerepe van a mezőgazdaság hatékonyságának növelésében a terményfelvásárló és ellátó vállalatoknak“, emelte ki előadói beszédében a CSKP KB októberi plénumán Ján Baryl elvtárs, a Központi Bizottság titkára. Megtisztelő, azonban nagy felelősséggel járó feladat ez, mégpedig azért, mert ezen vállalatoknak kell gondoskodniuk járásonként egyebek közt a gabona felvásárlásáról, veszteségmentes raktározásáról, közélelmezésre, vetőmag- és takarmányalapra való juttatásáról stb. A közelmúltban Tóth József elvtárssal, a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyí) járási Terményfelvásárlő- és Ellátó Vállalat igazgatójával beszélgettünk, aki arról tájékoztatott, hogyan teljesítették az állami tervből rájuk méretezett feladatokat és milyen célokat tűztek maguk elé ebben az évben. A múlt esztendőben az állami és a takarmányalapra 23 050 vagon gabonát, hüvelyest és olajnövényt vásároltak fel. A mezőgazdasági üzemek állatállományának ellátására 17 380 vagon tápot készítettek s ezzel nagyban hozzájárultak az állatállomány hasznosságának a fokozásához. A járásban működő takarmánykeverő üzemegységek közül a szerdahelyiben legnagyobb a munka termelékenysége, ahol naponta 28—30 vagon menynyiségű takarmánytápot készíthetnek, ami nemcsak a nyugat-szlovákíal kerületben, hanem szlovákiai méretben Is a legjobb teljesítmények közé tartozik. Szolgáltatások tekintetében a vállalat beruházási eszközök korlátozása végett eddig nem tarthatott lépést a mezőgazdasági termelés rohamos fejlődésével. A múlt évben 11 500 vagon terményt szárítottak meg a mezőgazdasági üzemek részére, azonban a kapacitás behatároltsága a jövőben sem teszi lehetővé lényegesen nagyobb mennyiség szárítását. A növénytermesztés feladatait 8324 vagon műtrágya, 781 vagon vetőmag, 23 millió korona értékű vegyszer,: továbbá 37 millió korona értékű gép- és termelési szükséglet Juttatásával segítették elő. A vállalat gépkocsijai a múlt esztendőben nem kevesebb mint 9 millió 550 ezer km-t tettek a szükségletek és az áru szállításéban. A költségek csökkentése tekintetében 1 millió 700 ezer korona értékű a vállalat megtakarítása, azonban az évi tervfeladatot 18 millió koronával túlszárnyalták. Az ötödik ötéves tervidőszak első esztendejében 268 millió, 1975-ben pedig a mezőgazdasági termelés dinamikus fejlődése kapcsán már 424 millió 800 ezer korona összteljesítményt értek el a kapacitás részleges bővülésével. Míg 1971-ben egy dolgozó munkatermelékenysége 520 410, 1975-ben már 813 488 korona volt. Az eredmények azt bizonyítják, hogy a vállalat kommunistái jő politikai munkát fejtettek ki a pártonkfvüllek körében. A munkahelyeken 23 szocialista munkabrigád 163 tagja serénykedik. Ebből 3 brigád až ezüst, 9 pedig a bronz fokozat tulajdonosa, a többi azonban a büszke cím várományosa. A brigádok dolgozói a múlt év őszén időt és fáradságot nem ismerve 7500 vagon mennyiségű szemes kukoricát szárítottak meg, s ebből 5500 vagonnal raktak vagonokba, s a kukoricát az ország különböző tájaira juttatták el. A brigádok egyes dolgozói, főleg a gépkocsivezetők és a rakodó munkások idényben naponta 16—18 órát Is dolgoztak, s ezzel is bizonyították szocialista társadalmunkhoz valő pozitív viszonyukat, amiért dicséret illeti őket. A vállalatnak két régi típusú lucernaszárító berendezése van. Szerződésre takarmánylisztet készítenek a mezőgazdasági üzemek részére. Múlt évben többek közt a hodosi szövetkezetnek Is szárítottak lucernát. Mivel a régi berendezések csak akkor végezhetnek minőségi munkát, ha rövidre szecskázott anyagot kapnak feldolgozásra a mezőgazdasági üzemektől. Ezért kérték a szövetkezet vezetőit, hogy amennyiben lehetséges 1,5—2 cm-es szecskázott zöldanyagot szállítsanak. A hodosi szövetkezet teljesítette a kérést, s így 24 éránként 300 mázsa lucernaliszt mennyiséget készíthettek. Más gazdaságoknál sajnos, nem találtak megértésre, ezért naponta csak 160—200 mázsa takarmánylisztet gyárthattak, ugyanannyi energia felhasználásával. Természetesen a nagyobb teljesítmény esetén a liszt minősége Is jobb volt mint a kisebbnél, ami figyelmeztető a partner mezőgazdasági üzemek részére. Hozzá kell Járulniuk ahhoz, hogy a terményfelvásárló és ellátó válalat a jövőben energia megtakarítást érjen el. Litoméfice közelében a bohušbvcei szövetkezet ipari feldolgozásra és a fogyasztói piac részére nagyban termeli a spenótot. Ez szükségessé tette a gazdaság és az élelmiszeripar integrált együttműködését. A szövetkezet vezetői évekkel ezelőtt ellátogattak a litoméficei Fagyasztó Üzembe, ahol rövid tárgyalás után hosszútávú adás-vételi szerződést kötöttek a spenót termésére és az értékesítésre. A szerződésben arra vállalkoztak, hogy évente 210 hektáron termesztik a spenótot, s 200 hektár termését meghatározott átlagárban ipari feldolgozásra adják. A kétoldali szerződést évenként ügy módosítják, hogy a fagyasztó üzemnek kellő mennyiségű nyersanyaga legyen és teljesíthesse bel és külföldi partnereinek az igényeit. A Fagyasztó üzemek Szakágazati Igazgatósága a szövetkezet részére az NSZK-ból két Diadém típusú spenótbetakarító gépet szerzett be, hogy ezzel is segítse a nyersanyag gyors begyűjtését. A gazdaság 1975-ben a spenót 50 százalékát másodnövényként termesztette. A termés kézi erővel való betakarítása, korábban nagyon fáradságos volt. A legügyesebb dolgozók — kézi erővel — legfeljebb 150—200 kg spenótot szedtek naponta, ami nagyon költségessé tette a termelést. Ezzel szemben a Diadém betakarító gép óránkénti teljesítménye 50—70 mázsa és a 100 kg-kénti teljes költség mindössze 2 korona. A betakarítőgépböl a spenőt nagy űrtartalmú, aluminlumfalú, speciális pótkocsira kerül, s amikor az megtelt, két pótkocsit összekapcsolnak és traktorral a nyersanyagot egyenesen a feldolgozó gépsorra szállítják. A konzerváló gépsor óránként 4 tonna spenótot dolgozhat fel. A gépesített begyűjtésnek, a hagyományossal szemben sok az előnye. Kézi betakarításnál egy ládában legfeljebb 10 kg spenót fér ©1, tehát 100 mázsás hektárhozam esetén 1000 láda kellene. A jelenlegi 210 hektáros területen nem kevesebb, mint 210 ezer ládát használhatnának. A fából készült ládákkal természetesen problematikus a manipuláció. A gépesített betakarítás tehát teljesen felslegessé betakarítás tehát teljesen feleslegessé begyűjtés kiküszöbölésével jelentős lett az emberi erő megtakarítása. Egyetlen Diadém betakarító gép 140 ember munkáját végzi el. Megállapították, hogy a két betakarító gépet a szövetkezet legfeljebb 30 százalék erejéig használhatja ki. Ezért a trávőicel Szövetkezeti, Üzemközi Vállalat, melynek a bohhšovcei szövetkezet is tagja azzal számol, hogy a gépeket más zöldségfélék begyűjtésében is hasznosíthassák, főleg abban az időszakban, amikor a spenóttal nem dolgozhatnak. A. T. A vállalat dolgozói mostanában az idei, még igényesebb feladatok lehető egjobb teljesítésére törekednek. Javítják a gépeket és berendezéseket, hogy a fő idényben zavar ne keletkezhessen a termények átvételében. A gabona tárolása során továbbra is fő feladat marad a minőség megtartása, a veszteség minimumra való csökkentése, valamint kellő mennyiségű vetőmag és takarmánytáp készítése. Műtrágyákból az idén 10 ezer tonnányit, vegyszerekből pedig 25 millió korona értékben juttatnak a termelőknek. Takarmánytápokból hasonló mennyiséget szállítanak a gazdaságoknak, mint tavaly. örvendetes, hogy elkezdhették Dunajská Stredán egy korszerű felvásárló központ építését és folyamatban van Calovoban (Nagymegyeren) egy 500 vagonos acélszerkezetű gabonasiló építése is. Ezenkívül több hangárraktár készül a járás különböző területein a termés színvonalas tárolására, s előreláthatólag a gabona begyűjtéséig a hroboňovoi falistáli) nagykapacitású szárító rendszer is elkészül, ami lehetővé teszi több termény szárítását. Az elmondottak azt bizonyítják, hogy a vállalat becsülettel szolgálja a cörzetéhez tartozó mezőgazdasági üzemeket, jó kapcsolatot tart fenn veük, Igyekszik a súrlódások elkerülésére. Amennyire lehetősége nyílott rá, múltban Is lépést tartott a rohamosan fejlődő termeléssel, s ebben nagy része van a rendkívül jő szervező képességgel rendelkező vezető gárdának, élén Tóth József Igazgatóval, aki áldozatkész munkásságáért a közelmúltban magas állami kitüntetésben részesült. Hoksza István
