Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-05-22 / 20. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1976. május 22. Szemelvények a CSSZSZK 1976-1980. évi gazdasági és szociális fejlődésének irányelveiből AZ ÉLETSZÍNVONAL fejlesztése Az életszínvonal fejlesztését egybe kell kötni az anyagi szükségletek, a szociális vívmányok és a nép széles tömegei biztonságérzete eddig elért magas fokával s azt sokoldalúan fejleszteni kell. Erősíteni kell az életszínvonal aktív hatását a termelőerők fejlődésére. A társadalmi termelés növelésével, hatékonyságával összhangban biztosítani kell a gazdasági feltételeket a nép anyagi és szellemi szükségleteinek magasabb fokú kielégítéséhez. Támogatni kell a szocialista életmőd alakítását, a nép alkotóképességének fejlődését, társadalmi elkötelezettségét, munka iránti felelősségérzetét. Céltudatosan érvényre kell juttatni a munka jellegében a haladó változásokat, javítani kell a munka szociális, gazdasági és termelési feltételeit, meg kell teremteni a feltételeket társadalmunk valamennyi tagjának kulturális fejlettsége, szocialista öntudatusságának növelése számára. Az életszínvonal sokoldalú és arányos fejlődésének további megerősítése, a társadalmi érdekek és az egyéni érdekek, valamint a csoportérdekek összhangjának elmélyítése, a lakosság létbiztonsága megszilárdítása céljából; — erősíteni kell a munkáért járó jutalmazás jelentőségét és hatását az életszínvonal fejlesztésében, mint a szocialista társadalom elosztási alapelvét; ugyanakkor biztosítani kell az olyan személyek életszínvonalának növelését, akik nem kapcsolódhatnak be a munkafolyamatba; — növelni kell a lakosság személyi fogyasztását, javítani kell a fogyasztás összetételét a kínálat gazdagításával, javítani kell a jobb minőségű és a műszaki szempontból tökéletesebb áru választékát; fokozni kell a szolgáltatások minőségi színvonalát és rugalmasságát; — huszonhárom-huszonöt százalékkal emelni kell a lakosság munka- és szociális reáljövedelmét; — a népgazdaság fejlesztésével, hatékonyságának növelésével összhangban — ami az életszínvonal emelkedésének alapfeltétele — végre kell hajtani a kiskereskedelmi árak szintje stabilizálásának politikáját az alapvető létszükségleti árucikkeknél; — tovább kell bővíteni és tökéletesíteni az egészségügyi és szociális gondoskodás fejlett rendszerét, az oktatási és művelődési rendszert, a kultúrát és a testnevelést, mégpedig a társadalmi eszközök hatékony, és a munkaerő racionális kihasználása mellett; ilyen módon fokozatosan növelni kell a lakosság társadalmi fogyasztását, az eddig ingyenesen nyújtott szolgálatok további biztosításával; — folytatni kell a céltudatos környezetvédelmet, a munkakörnyezet tökéletesítését, javítani kell a lakáskultúrát, fejleszteni kell az üzlethálózatot, az iskolai, egészségügyi berendezések hálózatát az út- és hírközlő hálózatot. BÉRPOLITIKA A munka mennyisége, minősége és társadalmi jelentősége szerinti jutalmazás szocialista elvének következetes érvényesítésével hatékonyan kell támogatni a nagyobb munkatermelékenység elérése érdekében a gazdaságosságra és a tudományos-műszaki haladás meggyorsítására irányuló törekvést. Az ösztönző bérformákat következetesen és elsősorban a minőség javítására, a költségek csökkentésére, a feladatok időbeni és arányos teljesítésére, valamint a haladó termelési módszerek bevezetésére kell összpontosítani. Nagyobb súlyt kell fektetni a dolgozók érdekeltségére a többműszakos és a megszakítás nélkül üzemelő munkahelyeken. Állandóan ügyelni kell a teljesítménynormák helyes megállapítására, meg kell tartani magas színvonalukat az összes hozzáférhető tudományos ismeret kihasználásával. Nagyobb figyelmet kell szentelni a kezelési és rezsimunkák, a gazdasági és igazgatási tevékenység szabályozásának. Fokozni kell a bérszabályozás hatékonyságát, hogy nagyobb mértékben hozzájáruljon a társadalmi, gazdasági feladatok teljesítéséhez. Folytatni kell a munka ésszerűsítését, az új bérrendszerek bevezetését a népgazdaság további szakágazataiban, ahol azt eddig még nem vezették be, meg kell szilárdítani a bérrendszerek eredményeit az alapvető termelési ágazatokban. El kell mélyíteni a jutalmazás differenciálását az egyén és a munkakollektíva tényleges érdemei alapján a tervfeladatok teljesítésekor. Továbbra is előnyben kell részesíteni a gépipari szakmákat, a folyamatos gyártásban és az automatizált üzemrészlegekben dolgozó munkásokat. Harcolni kell az ártalmas egyenlösdi irányzatok ellen a bérrendezésben, amelyek az átlagossággal és a progresszív munkamódszerek elégtelen érvényesítésével való megalkuvás megnyilatkozásai. 1980-ig a munkatermelékenység növelésétől függően 13—15 százalékkal kell emelni a népgazdaságban dolgozó munkások és alkalmazottak átlagbérét. Az egységes földmüvesszövetkezetek tagjainak jutalmazását a differenciálási rendszer hatékonyságának elmélyítésével, a munkájukban elért eredmények, érdemük szerint kell végrehajtani. Fokozatosan el kell érni azt, hogy a mezőgazdaságban a szakképzettséget igénylő munkát ugyanúgy jutalmazzák, mint a népgazdaság többi ágazatában. A TÁRSADALMI FOGYASZTÁS Az életszínvonal fejlesztésének továbbra is döntő tényezője lesz a lakosság anyagi szükségleteinek fejlesztése. A kiskereskedelmi áruforgalmat 23—25 százalékkal kell emelni. A fogyasztás struktúrájában minőségi változásokat kell eszközölni, az iparcikkek árusítását az élelmiszerek árusításánál gyorsabb ütemben kell fokozni, emellett elsősorban a tartós fogyasztási cikkek árusítását, a minőség és magas színvonalú műszaki mutatókkal rendelkező áruk fogyasztását kell bővíteni. Súlyt kell fektetni főleg a gépipari áru választékának bővítésére, a gyártmányfelújításra. Az ötéves tervidőszakban a belpiacra 1,9—1,9 millió hűtőszekrényt, 1,9— 2,1 millió mosó- és csavarógépet — emellett fokozni kell a teljesen automata mosógépek arányszámát — és 1,6—1,8 millió tévékészüléket kell szállítani, s ki kell szélesíteni a színes vételű tévékészülékek árusítását. Fokozni kell minden fajta építőanyag kínálattá; az ötéves tervidőszakban 9,0—9,5 millió tonna cementet és 8—8,5 milliárd téglát kell előállítani. Emelni kell a bútorárusítást. Meg kell teremteni a feltételeket a lakosság személygépkocsikkal való további ellátására; az elkövetkező öt évben mintegy 80 ezer gépkocsit kell a piacra szállítani. A ruházati cikkeknél és a cipőgyártásban biztosítani kell a divat iránti egyre növekvő igények kielégítését súlyt fektetve az esztétikai értékekre, a jobb minőségre és használati tulajdonságra, a könnyebb és gyorsabb karbantartásra. Számolni kell azzal, hogy 1980-ban a textilipari áru eladása eléri a 34—35 milliárd koronát, a lábbelié pedig a 70 millió párat. A lakosság fokozottabb kielégítésekor ugyancsak nagy figyelmet kell szentelni a napi fogyasztási cikkek összetételének. Az élelmiszerkínálatban továbbra is növelni kell a biológiai szempontból értékesebb és jobb minőségű élelmiszerek arányát, bővíteni kell az olyan iparilag előállított élelmiszerek árusítását, amelyek félkészárnként közvetlenül felhasználhatók a háztartásokban; gazdagítani kell az egész élelmiszerválasztékot. A belpiaci árucikkek növekvő minőségét és választékát, a kínálat rugalmasságát jelentős tényezőnek kell tekinteni a lakosság egyre fejlődő szükségleteinek kielégítésekor. Biztosítani kell, hogy a termelésben és a fogyasztásban egyaránt gazdagabb legyen a fogyasztási cikkek kínálata minden árban, hogy az alapvető árufajták kívánt arányának megtartásakor bővüljön a legjobb minőségű és divatos árufajták kínálata, ily módon kielégüljenek a lakosság életszínvonalának növekedéséből eredő követelmények is. A kereskedelmi hálózatban hozzá kell járulni a fogyasztói kereslet folyamatosabb kielégítéséhez, a vásárlás meggyorsításához és megkönnyítéséhez, az árusítás kultúrájának növeléséhez, az árusítás önkiszolgáló formáinak további bővítéséhez, a szabad választékú és a minta szerinti árusítás kiszélesítésével, az üzletek célszerűbb elhelyezésével, koncentrálásával és szakosításával. Főleg a nagyobb városokban ésszerűsíteni kell a közétkeztetés minden formáját, elsősorban az élelmiszeripari nyersanyagokból iparilag készített félkész áruk árusításával, a közétkeztetési hálózat megfelelő koncentrálásával éjt szakosításával, továbbá az önkiszolgáló éttermek fejlesztésével. Ezekkel a módszerekkel hozzá kell járulni a jobb munkaerőgazdálkodáshoz. A fizetett lakossági szolgáltatások terjedelmét 23—25 százalékkal kell bővíteni. Elsődlegesen kell fejleszteni a lakáskultúra növelésével kapcsolatos szolgáltatásokat. Figyelmet kell szentelni az olyan szolgáltatások fejlesztésének és színvonalának, amelyek megkönynyítik a háztartási munkát, javítják a családok életfeltételeit, mégpedig főleg a gyors szolgáltatóhálózatok létesítésével. A személygépkocsik számának növekedésével párhuzamosan növelni kell a gépkocsijavítást célzó szolgáltatásokat, beleértve a szervizszolgálatot. javítani kell a személyszállítási szolgáltatásokat, főleg a városi személyszállításnál, a távközlési szolgáltatásokat, a lakosság kulturális szükségleteinek kielégítésével és üdültetésével kapcsolatos szolgáltatásokat. 20—22 százalékkal kell növelni a helyi gazdálkodást és a termelőszövetkezetek által nyújtott szolgáltatásokat és munkákat; emellett célszerű koncentrációval és szakosítással meg kell teremteni a feltételeket a műszaki fejlődés szélesebb körű és hatékonyabb érvényesítésére a lakossági szolgáltatások és rendelések terén. A helyi gazdasági vállalatokban és az ipari termelőszövetkezetekben tovább kell fejleszteni a belpiac szükségleteit kielégítő célszerű, kiegészítő termelést. Fokozni kell a szolgáltatások kultúráját, javítani kell a vevők szükségletei iránti viszonyt, megfelelően kell módosítani a nyitvatartási időt, hogy az a lehető legjobban megfeleljen a lakosság szükségleteinek. (Folytatása következik) (Folytatás az 1. oldalról.) malmára hajtotta a vizet. Siettek is a túlórák díjazásának 25 százalékos csökkentésével. Ugyanezt akarták tenni a kommenciósokkal is. A reformista szakszervezetek és a nagybirtokosok amúgy is sikertelen, hosszadalmas tárgyalásai következtében a Szlovákiai Munkahivatal megszabta a mezőgazdasági munkások pénzben és természetiben járó minimális bérét és munkaszerződés-mintát adott ki, amely valamennyi kategóriájú mezőgazdasági dolgozó szempontjából a munka- és bérfeltételek rosszabbodását jelentette. Például az idénymunkások munkaideje változatlan maradt — 11 óra volt. A napi bérek 3,20 és 6,30 korona Jcözöit mozogtak, vagyis az 1925. évi szint alá sülylyedtek. A Szlovákiai Munkahivatal drasztikus Intézkedéseire fel kellett figyelni. A mezőgazdasági munkások nagy nyugtalansága már 1931 tavaszán megmutatkozott. A leghatározottabban a galéntai járás legjobb földjeit birtokló sládkovičovoi (diószegi) cukorgyár majorjain. A cukorgyári nagybirtokon a mezőgazdasági munkások többsége szembehelyezkedett a további bérleszállítással. A kosúti, diószegi és Horné Saliby-1 (felsőszeli) stb. munkanélküliek támogatták őket. Mivel a cukorgyár vezetőségével eredménytelenül tárgyaltak, 1931. május 18-ára sztrájkot hirdettek. A sztrájkot kezdettől a kommunista párt és a vörös szakizervezetek készítették elő és lrányitották. Itt érvényesítette szervező és politikai képességeit Major István képviselő, a CSKP VI. kongresszusának részvevője. A sztrájk számos községre átterjedt és május 20-án már több mint kétezer idénymunkás és napszámos szrtájkharcban állott. Egyöntetű elszántságukat a községekben és majorokban cirkáló csendőrosztagok és kordonok sem tudták megdönteni. A harc napok múltán győzelemmel végződött: új munkaszerződéseket kötöttek és a béreltet 30 százalékkal emelték. A galántai mezőgazdasági munkások eredményes sztrájkjának egész Dél-Szlovákiában nagy visszhangja volt. A lakosság döntő többsége rokonszenvezett vele. Ebben a párt javuló munkája tükröződött. A CSKP erősödő dél-szlovákiai befolyása nyugtalanította a burzsoáziát, amely ezért elhatározta, hogy a legérzékenyebb helyre sújt le — a sztrájkmozgalmat szervező és vezető CSKP-ra. A párt Kosúton május 25-i munkásgyűlésen Major István részvételével akarta megvitatni a sztrájk győzelmes lefolyását és befejeződését. Am a gyűlést már május 20-án betiltották, de ezt nem közölték idejében. A meghirdetett gyűlés napján Major István mezőgazdasági munkások kíséretében Kosútra érkezett s itt 40 állíg felfegyverzett csendőr^ ólommal fogadta őket. Holtan terült el a 34 éves Turzó István, a 20 éves Zsabka Sándor, mindketten kosúti lakosok, továbbá a diószegi 16 éves Gyevát János. Többen súlyos és könnyebb sérülést szenvedtek. Major Istvánt bebörtönözték, megfosztották képviselői mentelmi jogától és elítélték. így mutatkozott be a masaryki demokrácia abban az időben, amikor az akkori köztársaság alkotmányából senki sem törülte ki a gyülekezési és szólásszabadságot. A kosúti események felháborították a kommunistákat, más politikai pártok tagjait, a szakszervezetek, egyéb szervezetek tagjait és a kívülállókat is. Rohamosan kibontakozott a kommunista párt szervezeti és politikai befolyása, a párt olyan fellendülést ért el, amilyet fejlődésének előző időszakában sohasem. A kommunisták František Kubaő képviselő révén a parlamentben is támadást indítottak a korhadt burzsoá rendszer ellen. A davisták cikksorozatot írtak a Rudé právo, a Pravda lapokba és a többi kommunista újságba, a kosúti eseményekről szóló leveleket és tanúbizonyságokat küldtek tekintélyes külföldi folyóiratoknak és kulturális személyiségeknek. Vladimír Cleinentis Major István szenvedélyes védője volt a bírósági tárgyaláson, s ezért nem tudta a bíróság az eredetileg tervezett súlyos ítélettel sújtani Major elvtársat. A tárgyalás a munkásosztályt és a népet 1948 februárjában a végső győzelemre vezető kommunista párt nagy politikai és erkölcsi győzelme volt. A mezőgazdasági munkások, agrárproletárok vérével öntözött földön 1949 után állami és cukorgyári birtokok létesültek. A kizsákmányoló földbirtokos elemektől megszabadulva, a szocialista társadalom szükségleteit és érdekeit szolgálják. Többszöri átszervezés után Košúty, Sládkovičovo és további községek határában Egyesült Állami Gazdaság Jött létre, amely igen kiváló vetőmagokat és mindennapi élelmiszercikkeket termel. Itt találták meg helyüket és érvényesülnek a kosúti események részvevőinek utódai, akik büszkék munkájukra és eredményeikre. Valamennyi birtokon nagyarányúan kibontakozott a munkakezdeményezés, hogy a XV. pártkongresszus tiszteletére vállalt feladatokat és felajánlásokat az idén necsak teljesítsék, hanem túl is teljesítsék. A sládkoviCovoi kertészek keze nyomán fakadó virágokból formált csokor, amelyet a košútyi emlékműnél helyeznek el, a megemlékezés méltó jelképe lesz, emlékeztetni fog a 45 év előtti, soha többé meg nem ismétlődő eseményekre. JURAJ FERENCIK, oki, mérnök Két hónapja van hatalmon a március 24-1 puccsal Isabel Perón argentin államelnök kormányát megbuktató katonai junta. Magatartását vizsgálva először is tisztáznunk kell, kik és milyen körülmények között jutottak hatalomra Argentínában. Az országnak félelmetes szomszédai vannak: erősen jobboldali, fasizmusra hajló tiszti csoport kormányoz a brazil óriásállamban, Uruguayban pedig Juan Maria Bordaberry polgári, de katonai személyiségektől sakkban tartott kormánya kimondott fasiszta rendszert vezetett be. A gazdasági csőd szélére jutott Argentína már régebben érezte ezeknek a rendszereknek a nyomását, s a velejéig korrupt kormányzat tehetetlen volt a bajokkal szemben. Perón sokszínű kormányzati rendszere nagy tábort tudott maga mellett és mögött, de Perón száműzetésének több mint húsz éve alatt követőinek a tábora is nagy átalakuláson ment keresztül. A szélsőjobboldaltól a szélsőbaloldalig minden árnyalat fellelhető benne. A néptömegek a várva várt reformok megvalósulásának reményében ünnepelték Perónt. A megfáradt, államelnökké választott katona-politi-Argentínai kus azonban csak az ígéreteknél maradt. Régi dicsőségéből élt s ez kevés volt. Sőt, elkövette azt a hibát is, hogy laza elvüségű mozgalmának balszárnyával szemben mindinkább a jobbszárnyra támaszkodott, afféle egyensúlyozó centrum kialakítására törekedve. Hirtelen halála azonban a látszólagos egyensúlynak is véget vetett, özvegye és utóda titkárénak és meghitt barátjának, az Argentin Antikommukibontanista Szövetséggel (AAA) a legszorosabb kapcsolatban levő Lopez Regának a hatása alatt mindinkább a jobboldalhoz csatlakozott s ezzel a peronizmusként ismert politikai mozgalom teljes felbomlását idézte elő. Igen rossz szolgálatot tettek e mozgalomnak a szélsőségese balszárnyból kikerült terroristák, a Montonero és egyéb csoportok, amelyek nemcsak a közrendet veszélyeztették terrorizmusukkal, hanem kihívást jelentettek a kozás hatalommal, elsősorban a hadsereggel szemben. Közben állandóan romlott az ország gazdasági helyzete, nőtt az infláció, óriási méreteket öltött a drágaság. A döntő pillanatban szánták rá magukat a cselekvésre a katonatisztek. Argentínában a junta hatalomátvétele után eltérő helyzet alakult ki, mint más latin-amerikai országokban. Az argentin kormányzó junta más, mint a perui hazafias junta, és más, mint a chilei Pinochet-junta. Betartani igyekszik a demokratikus játékszabályokat, noha pillanatnyilag felfüggesztette a parlament és a politika pártok tevékenvségét, s az államhatalom, az államigazgatás élén katonatisztek, a junta emberei állnak. A junta mindenekelőtt két fontos dolgot ígért, amellyel a szintén felfüggesztett kommunista párt is — bizonyos fenntartásokkal — egyetért. Ez a terrorizmus felszámolása és a gazdasági helyzet orvoslása. A terrorizmust — a halálbüntetés újbóli bevezetése ellenére — sem sikerült felszámolnia, noha a trockista, maóista, anarchista és egyéb balos szervezeteket már kezdetben feloszlatták. Meg kell mondanunk, hogy a junta fő ellenfele a szélsőjobboldali AAA terrorszervezet, amely befolyásos személyiségek támogatását élvezte, s elsősorban vele áll szemben a junta. A junta második feladatának a perónizmus, mint olyan felszámolását jelenti. Argentínát „hivatásos tisztek“ juntája kormányozza, ami kétségtelenül szerencse a háttérbe szorult, ugyancsak hatalomra vágyott chilei típusú tiszti csoporttal szemben. A szocialista út távlatai azonban még messzebbre tolódtak. A gazdasági és társadalmi bajokból való kikecmergés — ez most a junta fő gondja. Hisz háromévi határidőt szánt magának elképzelései megvalósítására, hogy aztán polgári kormánynak adja át helyét. Mint a kommunista párt vezetősége k'jelentette, a juntát nem szavai, hanem tettei szerint fogják megítélni. Lőrincz László
