Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-05-01 / 17. szám
1976. május 1. SZABAD FÖLDMŰVES 7 FONTOS TEENDŐ A tavaszi árpa biológiai ellenőrzése A nagy és minőségi árpatermés elérésének egyik fontos feltétele a területegységre jutó főszám időben való meghatározása. A fajta agrotechnika és a növényápolás gondos betartása a kitűzött eél elérésének feltétele, amihez szervezőképesség és jé agrotechnikai fegyelem szükséges. A termelésben levő rövid szalmája árpáink kitűnő hozamot nyújtanak. Az árpa termőképességét azonban gyakran korlátozza a területegységre jutó elégtelen növényegyed. A mezőgazdasági gyakorlat szakembereinek a többsége ma már kellően értékeli a tőszám tartásának a jelentőségét, azonban a biológiai ellenőrzésre még mindig nem fordítanak olyan figyelmet mint a búzáéra vagy más növényfélékre. Köztudomású, hogy a mezőgazdasági üzemekbe kerülő egyre több új árpafajta sikeres termesztésének az is fontos előfeltétele, hogy médosftuk a korábbi termelési technológiát. Ezzel lehetővé tesszük egyes fajták termőképességének célszerű fokozását elősegítő fajta és körzeti agrotechnika érvényesülését. Az előveteménynek, valamint a talajnak mint alapvető tényezőnek következetes kiválasztása, a növény táplálása, a legmegfelelőbb fajták megválasztása, a téli csapadék megőrzése, a vetés idejének betartása, a vetés ápolása és kártevők elleni védelme stb., egyben feltételt teremt területegységenként a növényállomány betartásában is. A terméseredmény nagyságának további követelménye a talaj és éghajlati viszonyok figyelembevétele is. Ezen beiül nagy jelentőséggel bir a csapadék, melynek egy részét a téli talajnedvesség nyújthatja, ha a növény cifrázásához és további fejlődéséhez időben gondoskodtunk annak megőrzéséről. Csapadékviszonyaink Dél-Szlovákiában főleg idén kedvezőtlenül befolyásolják az árpa egyenletes csírázását és a területegységre szükséges növényegyed elérését. Ez fokozott gondoskodást kíván a termelőtől. Szükséges, hogy idejében és kellő felelősséggel reagáljon a termelő a fennálló kedvezőtlen feltételekre. Ahol az árpa talaját vetés után jól tömörltették, ott egyenletesebb a csírázás és a kelés. Rendszeres ellenőrzéssel értékelni kell a növény fejlődését. Ezt szolgálja a biológiai ellenőrzése a harmadik levél fejlődésének időszakában. A mezőgazdasági gyakorlatban ezidáig — a búza kivételével — az árpánál stb., nélkülözték a növény fejlődésének egységes értékelési, vagyis a kikelt növényszám megállapításának a módját. Ezúton ismertetjük a gyakorlat szakembereivel a tavaszi árpa növényzetének a kategorizálását, mégpedig termelési körzetek, egyes fajták, s új nemesítések bokrosodásának intenzitása szerint. Táblázatunk a termelési körzeteket szemlélteti, fgy a répatermelő körzetet az 1., a kukorica, a burgonya, s a hegyi körzetet a 2 es szám jelöli meg. A bokrosodás intenzitása a fentiekkel együtt előfeltétele a termés nagyságának éa technológiai értőkének, ami főleg 1974-ben mutatkozott meg legjobban. Ennek megfelelően kategorizáltuk bokrosodásl Intenzitás szerint a jelenleg túlsúlyban termesztésben levő tavaszi árpákat. Közepesen bokrosodó (ej például az Ametyst és a HE—593-as. Erősen bokrosodó (b) például a Favorit a Hana és a Trumph árpa. A táblázaton látható, hogy legalkalmasabb növényegyed négyzetméterenként a 250—4(10 növény, ami jelentős feltétele a bokrosodásnak. A tavaszi árpa növényzetének kategorizálása: Csoport NflTényegyed m* ként Nagyon Jé Jé Ritka KrHikus állapot 1 a 350 felett 250—350 200—250 200 alatt b 300 felett 250-300 150-250 150 alatt 2 a 400 felett 300—400 200—300 200 alatt b 350 felett 250—350 150—250 150 alatt Ha feltételezzük a növény 1—1,5-szeres produktív bokrosodását, úgy területegységenként elérjük .az igénynek megfelelő kalászhozamot. A terméseredményt és minőséget befolyásoló többi tényező összességében így érvényesülhet a fajta jó tulajdonsága. Olyan esetekben, amikor különböző okok miatt a növényállomány kritikus állapotban van, a mezőgazdasági igazgatósággal való előzetes egyezmény alapián dönteni kell a növény kiszántásáról. A felszabadult területre pótlóként kukoricát vetünk. Ritka növényállomány esetén — amikor a helyzet nem kritikus — a tőszám sűrűség javulásában kedvező lehet a növény intenzív bokrosodása. Erre főleg a fejlődés második, illetve harmadik időszakában, levélre történő trágyázással kerülhet sor. Ebben az időszakban igényli az árpa leginkább a nitrogéntápanyagot. A nitrogén kedvezően befolyásolja a termésátlagot. azonban rontja a szemtermés technológiai értékét. Az ilyen árpa takarmánynak kitűnő, ipari célokra azonban nem alkalmas. Ha a bokrosodás, vagy szárbaszökés idején hengerezzűk az árpát, ez kedvezőtlen lehet a jó hektárhozam elérésére, főleg akkor, ha a növény jelentősen megsérült, s hengerezés után hosszantartó szárazság következik. Ezzel szemben a fogasolás szükséges az árpa fejlődéséhez. A harmadik levél nevelésének idején a fogasolás kedvezőtlen hatást vált ki a fejlődésben, amennyiben a fogas megsérti a gyökérzetet. Ezzel eltolódik a gyökerek fejlődése, s a tápanyagok felvétele, ami kihat a termésátlagra is. A szárazságban végzett fogasolás szintén rossz hatéssai van a növényre. Ilyenkor a megrongált gyökerek elhalnak s a növény kiritkul. Az időben végzett fogasolás azonban lehetővé teszi a bokrosodás kiegyenlítődését és a gyomok mechanikus irtását. A bokrosodás serkentésével védjük az árpát a gabonalisztharmattől is. A növény érzékenysége mind a termesztésben levő, mind az ój nemesítésű fajtáknál úgyszólván évente eltérő. A gabonalisztharmatra nagyon érzékeny az Ametyst, a Hana, a Favorit, az újnemesítésű HE—593-as árpa és mások, ezzel szemben jói ellenálló a Trumph és a HE—607 es árpafajta. Az első árpacsoportban a hozamveszteség a legkisebb, az új nemesítésű HE—593-as árpánál 5—8 százalékig, a többi fajtánál pedig 10—20 százalékig terjedhet. Az ellenálló csoportba tartozó árpáknál nem észleltek hozamveszteséget. Végezetül még annyit, hogy biológiai ellenőrzéssel a növényről való gondoskodás nem fejeződött be, hanem ez csak ob|ektfv képet nyújthat a növény állapotáról. Lehetővé teszi azt, hogy céltudatosan (mechanikailag vagy vegyileg) beavatkozzunk a biológiai folyamat helyes irányba való terelése érdekében. Ezzel sikeresen befolyásolhatjuk mind a termés nagyságát, mind annak minőségét. Štefan Očka у, mérnök CSc. Az együttműködésé a j övő BESZÉLGETÉS SIMON KORBlNY MÉRNÖKKEL, A CUKORIPARI TRÖSZT BRATISLAVA! VEZÉRIGAZGATÚSÄGÄNAK D0LG0ZÖJÄVAL ф Milyen lesz a cukoripari vállalatok és a mezőgazdasági üzemek együttműködése a hatodik ötéves tervidőszakban? — A CSKP XIV. kongresszusa meghatározta a mezőgazdaságnak az ötödik ötéves tervre vonatkozó céljait, irányvonalát. Ezek alapján fokozatosan, lényeges változások történtek a mezőgazdasági nagyüzemi termelésben. E változások lényege: a termelés összpontosítása, szakosítása és az üzemek együttműködése. Ama mezőgazdasági termékek közül, amelyeket a Cukoripari Tröszt vállalatai feldolgoznak, legjelentősebb a cukorrépa. Annak ellenére, hogy az ötödik ötéves tervben a mezőgazdasági üzemek a cukorrépatermesztés tervét teljesítették, a cukorgyárak nem teljesítették gyártási tervüket. Ennek okát mindenekelőtt a cukorrépa alacsony cukortartalmában kell keresni. A gazdaságpolitikai Irányzat a hatodik ötéves tervben elsősorban minőségi javulással számol — egy hektárnyi cukorrépa területről ötven mázsa tiszta cukorral. E cél teljesítése megköveteli a termelő partnerek szorosabb együttműködését, kooperációját, azt, hogy a répatermesztésben mindjobban érdekeltek legyenek. A tervek a következők: a) az egy hektárra szükséges fizikai munkát huszonöt őréra kell csökkenteni; a) a tiszta jövedelmet a búzatermesztésben elért eredmény színvonalára emelni; c) nagyobb cukortartalmú fajtákat kell termeszteni; d) a felvásárlásnál több gondot kell fordítani a minőségre; e) csökkenteni keli a betakarítási és tárolási veszteséget; f) továbra is megőrizni a répa magas technológiai minőségőt. A kroméflží, olomouci, prostéjovi járásban szerzett tapasztalataink, de a külföldi tapasztalatok Is azt bizonyítják, hogy a felvázolt feladatok komplex és hatékony teljesítése érdekében a cukorrépatermesztésben szükséges a vállalatok közötti jó együttműködés. Ez a kooperáció, jellemzői: a termelési és pénzügyi terv, a társult mezőgazdasági üzemek közös vetésterve, a beruházást költségek csoportosítása a nagy teljesítményű műszaki felszerelés megvásárlására stb. Szocialista mezőgazdaságunk ilyetén való átépítését, a munkamegosztás ilyen fejlesztését egész sor új feladat és probléma kíséri. A szervezésiirányítási és birtokjogi kérdések mellett mindenekelőtt az együttműködő partnerek ökonómiai viszonyának a problémáját kell megoldani. A következőkről van szó: a közös terv, a termelés, a jutalmazás, a teljesítmények elszámolása, a gazdálkodás eredményeinek szétosztása és elszámolása, kooperációs tevékenység ellenőrzésének a módja. Az efajta társulás a partnerek saját tevékenységét gazdaságilag előnyös program kidolgozására serkenti, összehangolja a társuló felek különböző érdekeit, az optimális össztársadalmi eredmények elérése érdekében. Az együttműködés említett legmagasabb formája mellett a kooperáció alacsonyabb módjait is kihasználjuk, nevezetesen a tanácsadó-tevékenységet, a tanácskozó testületeket, közös szárítókat, javító vállalatokat stb. A cukorrépatermesztésben szerzett tapasztalatainkat más, általunk feldolgozandó növények termesztésénél is felhasználjuk. Ezekben az esetekben speciális problémákról, de ugyanazon célrő van szó. • Hogyan veszi ki részét a cukorgyárté-ipar a mezőgazdasági üzemek fent emiftett építkezéseinek költségeiből? — A kilúgozott szelet szárításának módja két irányban halad majd: a cukorgyárak a kilúgozott répaszeletet préselni fogják, majd .visszaadják a mezőgazdasági üzemeknek, amelyek vagy szárítják, vagy silónak használják fel. Ebben az esetben a cél: tizenöttizenhét százalékra növelni a szárazanyag részarányát a nem préselt szeletekkel szemben, amelyek ktlenctizenegy százalék szárazanyagot tartalmaznak. Ezzel a szállítás szükséglet. is csökken, továbbá a szelet víztartalma, amit a szárításnál el kell párologtatni — tehát lényegesen csökkennek a szállítási és szárítási költségek. Ezenkívül csökken az elértéktelenedett répaszelet részaránya Is, ami a régi technológia esetében harminc százalékot Is elért. A Cukoripari Tröszt eddig a trnaval, Pohronské Ruskov-1 és Rím. Sobota-1 cukorgyárakban szerelt fel répaszelet-préseket. Ebben az évben NDK-ból vásárolt préseket szerelnek fél a nitral cukorgyárban (három darabot 2 és félmillió korona értékben), továbbá a Trenčianska Teplái-ban (öt darabot öt millió korona értékben). Napi összteljesítményük 600—700 tonna. A prések költségét a mezőgazdasági üzemek fedezik. 'Ä hatodik ötéves terv következő éveiben répaszelet-présekkel Dun. Stredán (1116 tonna huszonnégy óra alatt) és Trebišovban (558 tonna teljesítmény huszonnégy őrá alatt) számolunk. TÖBBCÉLÚ, NAGYKAPACITÄSÜ SZÁRÍTOK ÉPÍTÉSE A cél ebben az esetben a szelet elértéktelenedésének teljes kiküszöbölése (ami a kilúgozott szeletek konzerválásának régi módszereivel keletkezett). Továbbá a szállítási költségek csökkentése, a szárítás hatékonyságának növelése és késztakarmány előállítási lehetőségeinek megteremtése. E szárítók építésével ebben az ötéves tervben Dun. Stredán és Trebišovban számolunk (1977-ben). Amenynyiben sikerül pénzeszközökhöz jutnunk, akkor Pohronský Ruskovban, Sládkovičovon és Šuranybarj Is építünk ú] szárítót. Ha a fenti program megvalósul, elérjük a 3000 tonnás napi szárítási kapacitást. A beruházás kb. 75 millió koronát tenne ki. # Milyen egyéb kooperációs és integrációs akciókat valósítanak meg a hatodik ötéves tervben? — Más együttműködési társulásokat a mezőgazdasági termelés fejlődése hív életre. A tröszt már most is épít cukorrépa telepeket. Ezek teljesen gépesítve lesznek s ezáltal lényegesen csökken a tárolást veszteség és hosszabb időre biztosítható a cukorrépa eredeti technológiai minősége. A fejlődést, bár össztársadalmi szempontból szükséges, fékezi a beruházási eszközök hiánya. A „kooperációs társulási-beruházási alap“ létrehozása a Mezőgazdasági- és Élelmíszerügyl Minisztérium mellett a fejlődést minden bizonnyal meggyorsítaná. Beszélgetett: Nagy Teréz A Uofilizált élelmiszeripari termékek tömege kisebb, vitamintartalma pedig megközeliti a friss állapotot. A fehérjék és aminósavak tartósítása a környezeti hőmérsékleten megy végbe. A Uofilizált élelmiszerek biológiai értéke nagy, élettartamuk bosszú és könnyen emészthetők. Franciaországban liofilizált kávékockakonzerveket, garnélarákot, szeletelt hagymát, halételeket, sajtot, déli gyümölcsöket, zöldséget és húst hoznak forgalomba. Gyakran tudtunkon kívül fogyasztunk liofilizált termékeket. Ilyenek a készételekhez felhasznált llofilizált paprika, zöldség és sajt, a levesporok alapanyagát képező liofilizált spárgafej és paprika, továbbá a cukrásziparban használt Uofilizált krém. Ezek a szárított, hűtött, légritkított térben tartósított termékek mind nagyobb mértékben terjednek el. Liofilizálni azonban csak az 1—2 cm-t meg nem haladó darabokat lehet. Ezért a nagyobb kiterjedésű anyagokat, pl. zöldséget, húst szeletelni kell, a folyadékok vagy pépes nyersanyagok lioflli2ál6sakor Liofilizálás az élelmiszeriparban a nyersanyagot 1—1,5 cm vastagságban, tálcákon elterítve konzerváljuk. A túlságosan nagy víztartalmú nyersanyagok Uofilizáldáa nem gazdaságos. Az ilyen nyersanyagokat előzetesen úgy kell besűríteni, hogy az eredeti tulajdonságaik kárt ne szenvedlenek, vagy azokat más eljárással kell tartósítani. Nem liofilizálhatók pl. az előzetesen elő nem készített olajok, a vaj vagy az emulziók. A liofilizálás elsó művelete a hűtés, amely azonban a nagy víztartalmú termék, pl. retek, uborka és földieper ropogósságát rontja, mert a jégkristályok szétroncsolják a víztói duzzadó sejteket. Ez a hiba helyrehozható az áru rehldratálásával. A fagyasztásnál hekövetkező sűrítés szemcsés szerkezetet hoz létre, vagy hólyagos szerkezetű puffadtságot eredményez. Az utóbbi káros jelenség gyakran megtévesztő lehet, mivel az anyag keménységéből arra lehet következtetni, hogy az már átfagyott, holott a hólyagokban még folyadék van. A liofilizálás második művelete a légritkítás, amely az 1116 anyagok vagy aromák megőrzésére szolgál. Mellőzni kell azonban a légritkítást tiszta bor, vagy sör tartósítása esetén. A Uofilizált termékeket óvni kell a melegtől, többek között a nap melegétől Is. Ezek a termékek pórózusak, a külső réteg nem védi a belsőt a minőségrontó káros behatásoktól. Ezért a liofilizált élelmiszerek csomagolására olyan csomagolóanyagokat kell használni, amelvek az árut megvédik a levegő páratartamátől, az ütődéstől és a könnyen avasodő, zsíros élelmiszereket a fénytől Is. A fényhatás egyes zöldségkészítmén vekre is káros, mivel elszíntelenedést okozhat. Alkalmazhatnak a csomagolásnál — a tökéletes vízszigetelés céljából — fedő gázréteget Is. Erre a célra nitrogént, vagy széndioxidot használnak. Megfelelő megoldás a száraz liofilizált készítmény szövetének összepréselése is. A liofilizálás lelentősége várhatóan tovább növekszik a telfermentumok, romlandó fehérjék és enzimek tartósításában. Használatos a pezsgő és a habzóborok gyártásához és a must tartósításához is. _ _■ _ _ Ä Uofilizált termékek felhasználásakor lói felveszik a vizet, azonnal oldódnak, és ígv óiból elnyerik eredeti alaklukat. Ilyen módon a különböző aromák.( vagv illő anvaeok kivonatai is tartósíthatok. Jelentősége van a liofilizálásnak a diétás étrendben Is, továbbá virágpor, csecsemőtápszer, gyümölcs vitaminkivonatok tartósításánál. A száraz termékek minőség rontó sterilizálása elmarad. Készítenek végül ezzel az eljárással Joghurtból — cukor és aromák hozzáadásával — diétás étrendi savanytjcukorkát is. (b. J.)'
