Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-04-17 / 15. szám
1976. április 17. SZABAD FÖLDMŰVES. 15 ÉSZEI A méhészszövetség általános helyzete Abból az alkalomból, hogy ez év április 7—10 közötti napokban Bratislavában megrendezték a II. Nemzetközi Propolisz Szimpóziumot, a Szlovákiai Méhészek Szövetsége Központi Bizottságának vezetői érdekkört társadalmi szervezetük általános helyzetéről nyújtottak tájékoztatást. Szlovákiában az elmúlt ósz folyamán több mint 397 ezer méhcsaládot készítettek elő teleltetésre. Ebből közel 360 ezer méhcsalád magánméhészeké, több mint 27 ezer méhcsalád a szocialista szektor és több mint 9 ezer méhcsalád a szervezeten kívül állóké. A szervezet tagsági nyilvántartásában 36 ezer 404 magánméhész és 325 szocialista mezőgazdasági üzem szerepel. A szervezeten kívül álló méhtulajdonosok száma 2458. örvendetes, hogy méhészkedés szempontjából Szlovákia a világ legfejlettebb államai közé sorakozik fel. Nálunk egy négyzetkilométernyi területre átlagosan 8 méhcsalád jut. Ugyanakkor pl. Romániában egy négyzetkilométerre átlagosan hat, Bulgáriában hat. az NDK-ban öt, Lengyelországban négy, Belgiumban két, az USA-ban 1,9, japánban 0,6. a Szovjetunióban 0.5, Svédországban 0,2, Kanadában pedig 0,003 méhcsalád Jut. Hazánk geográfiai fekvése a vándorméhészek számára egy évben három akácmézhordást tesz lehetővé. Évi átlagban a méhcsaládok 25 százalékát vándoroltatják a dús méhlegelő kihasználása érdekében. Részben talán ezzel Is összefügg, hogy aránylag legtöbb vándorkocsival a hazai méhészek rendelkeznek. amelvek száma hozzávetőleg 1650. f Ehhez még 65 személyautó után akasztható kétkerekű vándorméhest kell számítani. 1 A pótkocsik és az utánfutók lehetőséget nvjiitanak a méhek ötszörös-hatszoros vándoroltatására. * Többféle előnvnek köszönhető, hogy a méhészek 94 százalékban a méhcsaládok 97 százalékával vesznek részt a szervezetben. Például Lengyelországban a méhészek 20—22 százaléka., Magyarországon pedig 45—50 százaléka tagja a szövetségnek. Nálunk előnyös, hogv a szervezet tagjai minden betelelt méhcsaládért 25 korona állami támogatást kannak. továbbá előnyös a biztosítási rendszerünk, amelv szavatolta, hogy természeti katasztrófa vagv eltulajdonítás esetén a méhész telies kártérítést kaphat. Egy méhcsalád értéke rendszerint 400—1000 korona közötti. Méhbetegségek nálunk gyakorlatilag nem fordulnak eiő, mert ezek terjedését szigorú intézkedésekkel azonnal megakadályozzuk. Az esetleg fellépő betegségek azonnali felszámolását követő egyéves időtartamig a kór fellépésének helyét zárlat alá helyezzük Az esetleg megbetegedett méhcsalád teljes felszámolása jelenleg olcsóbb, mint az antibiotikumos gyógyítással való kísérletezés. Az állami állategészségügyi szolgálat 1400 egészségvédelmi munkatársa a méhészek soraiból éberen őrködik, és szükség esetén azonnal intézkedik. A szövetség tagjainak szakképzettségét több mint 200 méhészeti szaktanító, 18 lektor és 32 mézhasználati szaktanító emeli. A legutóbbi 30 év alatt összesen 33 méhészeti szakkönyv Jelent meg, amelyek egy-egy témacsoporttal kimerítően foglalkoztak. Ilyen terjedelmes méhészeti szakirodalommal kevés európai ország dicsekedhet. A távlati tervek szerint 1985-ben a szocialista szektornak 220 ezer, a magánszektornak pedig 280 ezer méhcsaláddal kellene rendelkeznie. Kérdéses, hogy ezt a félmilliós állománytervet sikerül e teljesíteni, mível az utóbbi években csökkenő az Irányzat. Például 1975-ben a méhcsaládok száma Szlovákiában 18 ezerrel csökkent. A szövetség hiányosságot pótol, amikor a Szovjetunió és tachovi Járásunk példájára nagyméhészeteket próbál létesíteni. A 300 méhcsaláddal rendelkező bodoki méhészetet veszi át és belátható Időn belül legalább 600 méhcsaládos egységre alakítja ki. A nagyméhészet mézprodukcióját „Medovina“ mézital készítésére használják majd fel. . Tervben van egy olyan javaslat megvalósítása, amely szerint a járási mezőgazdasági igazgatóságok hatáskörében járási méhészeti központokat létesítenek. A mezőgazdasági növények egész sora nagy termést nyújt a méhek intenzív beporzási munkája következtében; például a vörös here 36, az eszparzéta 85, a lucerna 27, a bükköny. 42, a repce 29, a napraforgó 43, a körte 36, az alma 38, az egres 42, a hagyma 30, az uborka 42, a földieper 55 százalékkal stb. Megállapították, hogy a méhek haszna 80 százalékban virágbeporzási tevékenységükből ered, s csak mindössze 20 százaléka származik mézgyűitésből. így elsősorban a nagyüzemi mezőgazdaság érdeke a méhek munkájának kihasználása a terméshozamok növelésére. A KGST-államok méhészszövetségeinek képviselői idén szetemberben értekezletet tartanak a méhészeti szükségletek, pl. a kaptárak, pörgetők, a mézeskannák, a virágporszárítók stb. gyártásának nemzetközi megoldásáról. Hazánk valószínűleg a kaptárgyártás feladatát kapja az értekezleten résztvevő összes ország részére. A méhészeti melléktermelésnek számító méhpempő- és virágpor-gyűjtés mellé újabban felsorakozik a propolisz is. Ezt az anyagot a méhek a mézcellák lezárására, szellős nyílások eltömésére és elhullott élőlények, pl. egerek mumifikálására használják. A propolisz gyantát, virágport, balzsamot, viaszt és további, ez idáig meg nem állapított anyagokat tartalmaz. A tiszta keretről és a pergetés előtt felnyitott mézkamrákról leszedett propoliszból ma már 65 különféle gyógyszert gyártanak. A nemzetközi szimpózium feladata a propolisszal kapcsolatos legújabb ismeretek feltárása és gyors hasznosítása volt. KUCSERA SZILARD Túzokállományunk helyzete és jövője Hazánk túzokállományának csökkenése nem újkeletű ás nem elszigetelt jelenség. A szakirodalom szerint a Kárpátmedencéből való kissorulása még a századforduló táján megkezdődött!. Szlovákia területén a múltban sok túzok tartózkodott. A Kis-Alföld északi nyúlványain, a nyugat-szlovákiai kerület déli részén, a Csallóközben, északabbra Trnava és Trenőfn határaiban, valamint a kelet-szlovákiai sikságon TrebiSov környékén mindenütt honos volt. Ma már csak a Csallóközre és környékére, a levicei járás egyes területeire, a tren- Cíni járás délibb részére és a délmorvaországi síkságra korlátozódik. Létszámuk ez idő szerint 1300 darabra tehető. A csallóközi rezervátum területén az 1960-as évek elején 250 túzok tanyázott. Télvíz idején rendszerint az állomány felszaporodott, ami annak tulajdonítható, hogy az idejében vetett gabonafélék, az olajrepce tél folyamán bőven állt a túzok rendelkezésére. Az abszulút nyugalom és védelem a nagyobb távolságból is odacsalta a túzokot. A védett terület igazgatásával a Szlovák Vadászszövetség Központi Bizottságát bízták meg. A túzok s a többi vadfajok tenyésztését a rezervátum vezetője és három vadőr látja el. Az 1965-ös dunai árvíz nagy kárt tett a rezervátumban. A túzokok elhagyták kedvenc területüket. Egyrészük délre, java részük pedig északra vette útját és főleg Farkasd és Negyed határában telepedett le. Ezzel az ottani állomány megduplázódott. Többségük máig megtartotta új otthonát. Az ár levonulása után, a következő év tavaszán csak 104 túzok ért vissza a régi területekre. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével kialakultak a nagyüzemi táblák. A megváltozott körülmények magukkal húzták a túzok fennmaradásához szükséges zavartalan környezetet is. Vannak a túzok szempontjából olyan negatív tényezők is, amelyek a korszerű agrotechnika velejárói. Így a gyorsjáratú fűkaszák, de különösen a kalászosok tavaszi vegyszeres kezelése okoz számottevő veszteséget. Ezeket az egyébként igen gondtalanul fészkelő madarakat a legkritikusabb időben, a költöhelyen zavarják meg. Ha egybevetjük a korszerű nagyüzemi mezőgazdálkodásnak a túzok életkörülményeire kedvezően vagy kedvezőtlenül ható tényezőit — bár erre még konkrét adataink nincsenek — megállapíthatjuk. hogy a nagyüzemi táblák véglegesek, a túzokállomány apadása megszűnt. Ez azt igazolja, hogy a jelenlegi élőhelyeken folytatott gazdái kodás mellett a túzokállomány fejlődéséhez szükséges adottságok megvannak. Van ugyanis a felsorolt és általunk nem befolyásolható állománycsökkentő tényezőkön túl egy olyan, az egész túzokállomány életére negatív Irányba haté tényező, amelyről eddig nem tettem említést, és ez a túzok vadászata, illetve annak a vadászattal történő zavarása. Arra, hogy a túzokot mennyire zavarja az ötletszerű vadászat, cikkemben nem akarok részletekbe bocsájtkozni, de megemlítek két példát. A hat évi bérlet tartama alatt, kétszer engedtem meg, előzetes hatósági engedéllyel, két kakas lelövését. Lelövésük után mór soha többé nem kértem kakaslelövést. Az ok igen egyszerű. A rövid ideig tartó, de évente ismétlődő vadászat következtében eredeti helyükről mintegy 30 km távolságra északi irányba húzódtak a túzokok, — nem is kell mondanom, hogy vadászterületünkön kívülre. Szerencsénkre, újabb dürgő- és költőhelyükön rossz életkörülményeket találtak. Ott még jobban zavarták őket, s erre visszatértek régi helyükre. Aztán csak távcsövekkel gyönyörködtünk bennük. Bár vadásztörvényeink megfelelő védelmet biztosítanak a túzoknak, ezt a vadászközvélemény valahogy nem akarja tudomásul venni. A rezervátumban az állományt szaporítani kívánjuk és a veszélyeztetett fészekből öszszeszedett tojásokat keltetőkben keltetjük. A vadőr már többéves tapasztalattal, majdnem veszteségmentesen neveli fel a túzokcsibéket. Az így nevelt csibék, teljesen megszelídülnek. Több példányt állatkertekbe küldtek, de a zömét kiengedik a rezervátumba. Az elgondolásom, hogy nemcsak a védett helyen kell szaporítani az állományt, hanem az. hogy ez a gyönyörű nagy madár újra benépesítse egész Dél-Szlovákiát, annak ránáit, s tegye híressé hazánk madárvilágát a ma és a jövő nemzedékének örömére. Végezetül legyen szabad kimondanom: vadászszemléletem, hogy a túzok-állományvédelem csak akkor lehetséges, ha a túzokot nem soroljuk a vadászható állatfajok közé. Annak csak diirgési ideje legyen, vadászati idénye pedig ne. Az öreg kakasok lelövését is megfontoltan szabad engedélyezni! Ján M. Habrovský A balin fogásáról A balin, máskülönben ragadozó őn, horgászáról, annak horogra akadásáról egyre kevesebbet hall az ember. Ennek talán az az oka, hogy immár ritka vendég vizeinkben. Pár évvel ezelőtt szemet gyönyörködtető látvány volt, ha a horgász meglelte tanyájukat, s ott a szeme láttára, a víz fölé ugorva rebbentek szét a kílszök (öklék), hogy újra a vízre pottyanva éppen a bálin kitátott szájába kerüljenek. Ilyen és ehhez hasonló élményben gyakra volt részem a šalel (vágsellyei) vasúti hídnál. A pillérek forgóinál reggelenként, de sokszor napközben Is több tucatra való balin rabolt. Ilyenkor órákat ültem a hídnál; a horog mellettem a fűben, a balinok táplálékszerzésében gyönyörködtem. Sajnos, ez az idő már a múlté. Napjainkban ritka az ilyen látvány, főleg mióta a Duslőból megindult a szennyvízáradat. De a közmondás azt tartja: „Aki keres az talál Is“. A balint még ma Is megtaláljuk Dél-Szlovákía folyóiban: a Dunában, a Végben és a többiben. Nem olyan nagy mennyiségben, mint tíz évvel ezelőtt, de ha nem sajnáljuk az időt kutatásukra. rájuk lehet találni, és a fáradtságért kárpótolnak bennünket. A bálin főleg nyáron és ősszel zajos rablásaival elárulja tartózkodási helyét. Aki figyeli a folyók vizét, az könnyén rájön, hogy leginkább az akadályok mögötti forgókat kedvelik (hídpillérek, áradástól visszamaradt fatörzsek stb.). A horogra általában egy-két kilogrammosak akadnak, de akinek kedvez a szerencse, akár nyolc-tíz kilogrammosat is foghat. Horgászására az év minden szaka megfelel. Nyáron és ősszel annyival könynvebb, hogv ekkor közvetlenül a víz felszíne alatt tartózkodik, így hamarább elárulja magát, míg télvíz idején Ink bb a szerencsés véletlen Segít. A balinra kevesen horgásznak, inkább csak alkalomadtán. Kifinomult horgászérzék kell ahhoz, hogy teljes sikert érjünk el, mert a balin nagyon rafinált hal. Fogása rendkívül érzékeny felszerelést és nagy elővigyázatosságot Igényel. A vastagabb szilón, vagy bármilyen áruló jel elriasztja, s azután már rá nem kap a felkínált csalira. Ezért a balinokra a huszas, esetleg a huszonötös szilőnnal, jól beállított fékkel horgásszunk. Ebben az esetben szép eredményt érhetünk el. Ha pél-, dául a szllőnt 35—40-esre cseréljük, a kapások a legtöbb esetben elmaradnak,' s a balinok eltávolodnak a. körzetből. A múlt év őszén volt egy ilyen esetem. Villantőzás közben észrevet-' tem, hogy egy szép balin többször indult. Az utolsó pillanatban mindig meggon-. dolta a rávágást. A szilónt húszasra cseréltem és kisebb fehérszínű villantőt tettem. A második dobásra sikerült becsapnom a majd. három kllős ballnt. Vagy egv másik példa. Évekkel ezelőtt, egv leleményes horgász, az akkor még halban gazdag Kis-Dunán balinra horgá-' szott. Szerelése hármas horoggal ellátott szivarőlom, lyukában egy darabka fehér' lúdtollal Bámulatos eredményt ért el. Míg mi a hagyományos bunkerekkel alig-alig tudtunk becsapni egy-egy domolykőt, addig ő nevetve merítgette ki a szebbnél szebb balinokat. A, múlt év őszén én is kipróbáltam. Jő eredményt sikerült elérnem. A dolog nyitja, abban van, hogy az őlom, gyorsan süllyed, a halnak nincs Ideje a gondolkodásra, rögtön rávág s mire feleszmél, hogy becsapták, már. késő. (. A horgászás eredményessége abban Is rejlik, hogy mit használunk csalétkük Az a legcélszerűbb, amit egy bizonyos helyen gyakran, megtalál és így megszokott.' így kerülhet horogra balin tavasszal, amikor domolykőkra cserebogarat úsztatunk. Szép eredményt lehet elérni a hídpillérek utáni forgóknál, vagy akadályoknál. Ezekbe a forgókba húsz vagy huszonötös szllőnon, minden nehezék vagy dugó nélkül kell beengedni a csa- Ithalat. A horognyelet ilyenkor legjobb kézben tartani. Kapás esetén pedig mindjárt be kell vágni, mert ellenkező esetben a bálin vagy elviszi, letépi a kishalat, vagv kiköpi, és oda a horgász öröme. Az örvényes helyeken döglött kishallal Is szép eredményt érhetünk el. Ha magunk felé vontatjuk az élettelen csalihalat. az örvény Ide-oda mozgatja, mire gyorsan rákap a balín. Kár, hogy ezzel a halfajtával keveset foglalkozik a horgászszövetség. A ponty, a csuka, a süllő pótlásával minden szervezet foglalkozik. A bálin lassan feledésbe merül. Pedig úgy gondolom, megérné vele foglalkozol, főleg a folyóvizeken. Adamcsfk Ferenc Hasznos tudnivalók Azoknak a sporthorgá szoknak — főleg a nőknek és a gyerekeknek —, akik nek rövidek az ujjai, igen sok problémát okoz a hosz szabb tartékarú orsók hasz nálata. mert a zsinór mind untalan rátekeredik az or sóra. Az ilyen horgászok úgy segíthetnek a bajon, hogy az általánosan meg szokott fogáson módosíts nak: úgy fogják mag a bo tot, hogy ne a középső és a gyűrűsújjuk közé, hanem a gyűrűs és a kisújjuk közé szorítsák az orsó tartókarját, vagy ha úgy tetszik, lábát. A mellékelt ábra mindent megmagyaráz. —zr —
