Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-04-17 / 15. szám

SZABAD FÖLDMŰVES Pártunk becsülettel teljesíti történelmi szerepét (Folytatás az 1. oldalról.) A MEZŐGAZDASÁG A beszámoló nagyon kiemeli a me­zőgazdaság és az élelmiszertermelés népgazdasági szerepét is. Hangoztatja, hogy büszkék lehetünk az elért ered­ményekre. Ezek lehetővé tették, hogy a központi bizottság 1974 novemberi ülésén kitűzhette azt az irányvonalat, hogy több év folyamán elérjük az ön­­ellátottságot a szemestermény-terme­­lésben, és mind nagyabb mértékben legyünk önellátók az élelmiszer-ter­melésben. Javasoljuk a XV. kongresz­­szusnak, hogy hagyja jóvá ezt a cél­kitűzést, tegye elsőrendű társadalmi feladattá. A cél elérése érdekében azonban gyors ütemben tovább kell növelnünk a mezőgazdasági terme­lést — a hatodik ötéves terv idősza­kában legalább 14—15 százalékkal — és egyidejűleg a hatékonyságot is lé­nyegesen fokozzuk. Mindenekelőtt a növénytermesztési termelést kívánjuk fejleszteni. Első helyre állítjuk a gabonaprogram komplex megoldását. Ez megköveteli, hogy a gabonatermelés belterjes fej­lesztése mellett jobban gazdálkodjunk a szemes terményekkel az állatte­nyésztési termelésben. Ezért erősíteni kell a takarmányalapot, különösen a terimés takarmányok termesztését, terjeszteni kell a takarmányok be­gyűjtésének és feldolgozásának prog­resszív módszereit, továbbá növelni kell a hazai forrású fehérje-tartalmú takarmányok termelését is. Határozot­tabban kell megoldanunk más növé­nyek termesztési problémáit is — ez főként a cukorrépára, burgonyára, az olajos növényekre, a zöldségfélékre és a gyümölcsre vonatkozik. Elengedhetetlenül szükséges, hogy feltételeket teremtsünk az állatte­nyésztés további fejlesztésére, szerke­zetének javítására, a gazdasági álla­tok hasznosságának fokozására, a mindenféle veszteségek csökkentésére. Különleges gondot fordítsunk a mar­hatenyésztésre, a nagyüzemi techno­lógiák alkalmazásának terjesztésére, a tejelésre és húsra tenyésztett fajták tenyésztésének jelentős szakosítására. A mezőgazdaság tervezett fejlesz­téséből az élelmiszerinarra is fontos feladatok hárulnak. Idejében, gazda­ságosan és magas színvonalon kell feldolgozni a mezőgazdasági terméke­ket és egyidejűleg gazdagítani termé­keinek választékát, az egészséges táp­lálkozás elveivel összhangban. A kö­vetkező ötéves tervidőszakban még nem tudjuk megoldani az élelmiszer­­ipar korszerűsítésének és felújításá­nak minden feladatát. Tekintettel a jelenlegi és a jövőbeni szükségletek­re, menetközben kell keresni az élel­miszeripar legfontosabb területeinek fejlesztését elősegítő forrásokat és le­hetőségeket. Az önellátás biztosítása terén nagy felelősség hárul a szállító ágakra is, elsősorban a gép- és vegyiparra. A mezőgazdaságnak tervezett szállításo­kat nemcsak mennyiségi, hanem mi­nőségi szempontból is rendesen telje­síteni kell. Fel kell tárnunk és ki kell használ­nunk a mezőgazdaság belső tartalé­kait, ez elsősorban a termőföld, mű­trágya és a gépieszközök belterjesebb felhasználására, illetve alkalmazására vonatkozik. Még erőteljesebben kell fejleszteni a fejlődésben lemaradó vállalatikat és járásokat, terjeszteni kell a legjobb vállalatok tapasztala­tait. Fontosabb szerepet kell játsza­nia a tudományos-műszaki fejlesztés­nek is, főként jobban kell érvényesül­niük a faj- és magnemesítésl kutatás eredményeinek. Folytatjuk a termelés koncentrálá­sát és szakosítását, fejlesztjük a me­zőgazdaságon belüli, valamint a me­zőgazdaság és az élelmiszeripar kö­zötti kooperációt. Ez a termelés ha­tásfoka növelésének fontos útja. A mezőgazdaság belterjesítése elvá­laszthatatlanul összefügg a szocialista termelési viszonyok elmélyülésével, az efsz-ek és 'állami gazdaságok mint fejlett szocialista vállalatok fejleszté­sével. Az igényes feladatok megköve­telik a mezőgazdaság irányításának és szervezésének, valamint a mező­­gazdasági káderek képzésének állan­dó tökéletesítését. Mezőgazdaságunk távlatai és ered­ményei a gyakorlatban igazolják a lenini szövetkezeti terv életerejét. Pártunk mezőgazdasági politikája cél­tudatosan követi a szövetkezeti pa­rasztok és a többi dolgozók szociális és gazdasági helyzete, a szocialista tulajdon két formája egymáshoz kö­zeledésének útját. Minden feltételünk megvan arra, hogy ezen a szakaszon is megvalósítsuk az új, igényes fel­adatokat. A beszámoló következő szakasza a közlekedés és a szállítás új feladatai­nak fontosságával foglalkozott, mert ennek az ágazatnak a munkája a töb­bi népgazdasági ágasat fejlődését is lényegesen befolyásolja. MUNKATERMELÉKENYSÉG Ezek után a munka hatékonyságá­nak, termelékenységének fokozásával, minőségének javításával foglalkozott. A hatodik ötéves tervidőszakban az ipari termelés növekedését 90 száza­lékban a munka termelékenységének fokozásával kell elérnünk. Az építő­iparban ez az arány csaknem 85 szá­zalék. A mezőgazdaságban a termelés növekedésével egyidöben tovább csök­ken a dolgozók száma. Viszonyaink között a munkaterme­lékenység fokozása szempontjából igen fontos az állóalapok, különösen a nagy teljesítőképességű gépek és berendezések, az új termelési részle­gek és üzemek jobb kihasználása. Az állami és gazdasági irányító szervek feladata, hogy a szakszervezetekkel együtt intézkedéseket dolgozzanak ki a műszakok szánta csökkenésének megállítására és a kedvezőtlen fejlő­dési irány megváltoztatására. Nem kí­vánjuk dolgozóink heti munkaidejét növelni, de nem engedhetjük meg magunknak, hogy a korszerű, nagy teljesítőképességű gépek és berende­zések csak heti 42 órát üzemeljenek. Ezért az is fontos, hogy bátrabban selejtezzük ki az elavult gépeket és berendezéseket, hogy a felszabadult munkaerőt további műszakokra és az új technika kezelésére irányítsuk át. A beszámoló a továbbiakban a ta­karékos gazdálkodás, az irányítás, a szállítói-átvevői kapcsolatok kérdései­vel foglalkozik. A TUDOMÁNY és a technika SZEREPE A tudomány, a technika és a beru­házás kérdéseit érinti a következő rész. A tudomány megnőtt szerepével kapcsolatban a beszámoló megjegyzi: „A hazai tudomány és technika csak akkor tud lépést tartani a világszín­vonallal, ha állandóan bővítjük és mélyítjük együttműködésünket a Szov­jetunióval és a többi szocialista or­szággal. Egyidejűleg figyelemmel kell kísérnünk és fel kell használnunk a világ többi részén elért tudományos­műszaki eredményeket is, aktívabb licensz-politikát kell folytatnunk. Esz­­telenség erőt és eszközt pazarolni olyasminek a felfedezésére, amit má­sutt már felfedeztek. A tudományos-műszaki fejlesztés pártunk egyik legfontosabb feladata. A kommunisták kötelessége, hogy a műszaki fejlesztési törekvésekben az élvonalban haladjanak, sokoldalúan támogassák az új technikai módszerek alkalmazását és következetesen har­coljanak a műszaki merevség és ris­­tinkodás ellen. BERUHÁZÁSI POLITIKA A beruházásokról szólva a beszá­moló megemlíti, hogy a hatodik öt­éves tervben mintegy 800 milliárd ko­rona beruházást eszközlünk, 31 szá­zalékkal többet, mint az előző ötéves tervidőszakban. A nyolcvanas években elsősorban a fűtőanyag- és energiaforrásokra és azoknak az ágazatoknak a fejleszté­sére kell összpontosítani a beruházá­sokat, amelyek révén népgazdaságunk bekapcsolódik a nemzetközi szocia­lista munkamegosztásba, amelyek nö­velik kiviteli lehetőségeinket és biz­tosítják a hazai természeti kincsek jobb felhasználását. Sok beruházást eszközlünk a meg­levő termelési kapacitások korszerű­sítésére és felújítására. NEMZETKÖZI GAZDASÁGI KAPCSOLATOK A szocialista országok gazdasági együttműködésével kapcsolatban a beszámoló leszögezi: „A nemzetközi szocialista munkamegosztásba való nagyobb fokú bekapcsolódásunk foko­zatosan a hatékonyság, a népgazdaság kiegyensúlyozott fejlesztésének első­rendű tényezőjévé válik. A nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk vezérfonala — együttműködésünk el­mélyítése a Szovjetunióval és a többi KGST-tagállammal. A szocialista or­szágok hatalmas gazdasági és tudo­mányos-műszaki bázisa lehetővé teszi, hogy távlatilag és hatékonyan alakít­suk gazdaságunk szerkezetét, optimá­lis termelési és értékesítési feltétele­ket teremtsünk népgazdasági ágaza­taink fejlesztésére.“ A nemzetközi gazdasági kapcsolato­kat illetően a beszámoló még megál­lapítja, hogy „a fejlett tőkésországok­kal és a fejlődő országokkal fennta'r­­tott kereskedelmi, pénzügyi, gazdasá­gi, termelési és tudományos-műszaki kapcsolataink is fontos részei gazda­sági kapcsolatainknak. Ezekben a kölcsönös előnyök elvét érvényesít­jük. Érdekünk, hogy távlatilag külön­féle formákban továbbfejlesszük eze­ket a kapcsolatokat.“ Az irányítás kérdését érintve a be­számoló hangsúlyozta, hogy „az irá­nyítás javítását összekapcsoljuk a pénz-, ár- és béreszközök hatéko­nyabb felhasználásával. A terv célki­tűzéseivel összhangban és a konkrét feladatok megoldásával egységben erősíteni kell ezeknek az eszközöknek a szerepét a ráfordított munka ellen­őrzése, a költségek csökkentése és a tartalékok feltárása szempontjából. Az ökonómiai eszközök rendszeres tö­kéletesítésének bevált módszere érvé­nyesítésük hatékonyabb módjainak kísérleti alkalmazása. Egyidejűleg szükséges az önálló elszámolási rend­szer (hozraszcsot) szerepének növe­lése, a vállalaton belüli irányítás tö­kéletesítése, a kalkuláció és a normák jobb felhasználása.“ SZOCIALISTA ÁLLAMISÁG A beszámoló III. fejezete a szocia­lista állam fejlesztésével és szocia­lista társadalmunk politikai rendsze­rének tökéletesítésével foglalkozik. Elemezi a társadalom egyes osztályai­nak és rétegeinek helyzetét, boncol­gatja az osztályszövetség kérdéseit. A nemzetiségi kérdéssel kapcsolatban leszögezi: „A nemzetiségi politika te­rén elért sikerek a csehek, a szlová­kok és a területünkön élő nemzetisé­gek egysége, internacionalista testvé­risége, forradalmi munkásmozgal­munk, pártunk és népünk küzdelmé­nek legjelentősebb történelmi vívmá­nyai közé tartoznak. Továbbra is idő­szerű követelmény e vívmányok vé­delme. Ezért nem szabad megenged­nünk, hogy bármi is bármilyen for­mában bizalmatlanságot, gyanúsítga­­tást szítson nemzeteink és nemzetisé­geink között, nem engedhetjük meg, hogy bármelyik fél is nacionalizmust szítson. Ellenségeink ugyanis erre spekulálnak. Számításaik ezen a téren teljesen kudarcot vallottak, éspedig annak következtében, hogy Csehszlo­vákiában lenini módon oldottuk meg a nemzetiségi kérdést. Pártunk továbbra Is feltételeket te­remt szocialista nemzeteink és nem­zetiségeink sokoldalú fejlődésére, ha­ladó hagyományaik és nemzeti kultú­rájuk fejlesztésére. A nemzeti sajá­tosságokat tiszteletben tartva abból indulunk ki: az a döntő, ami nemze­teinket összekapcsolja, lehetővé teszi, hogy a társadalom javára használjuk fái a szocialista rendszer előnyét. Államunk szövetségi elrendezésének tekintetbe vételével folytatjuk a nép­gazdaság mint közös egész építését. Tovább szilárdítjuk nemzeteink és nemzetiségeink egységét, elmélyítjük a csehszlovák államiság tudatát és így megsokszorozzuk a Csehszlovák Szocialista Köztársaság erejét.“ A beszámoló ezután külön-külön foglalkozott a Nemzeti Front egyes szervezeteinek a helyzetével, fejlődé­sével, kiemelte az ifjúságnak mint új generációnak a szerepét. „Igénye­seknek kell lennünk a fiatalokkal szemben, nem idealizálhatjuk az éle­tet, alkotó tevékenységre, a munka tiszteletére kell késztetnünk őket, meg kell tanítanunk az akadályok le­küzdésére. Ha nem támasztunk köve­telményeket a fiatalokkal szemben, ha mindent megkapnak, ami eszükbe jut, gyengülnek erkölcsi >és jellemvo­násaik, elsősorban kötelesség- és fe­lelősségérzetük. Ez kárára van ma­guknak a fiataloknak, a szülőknek és az egész társadalomnak is.“ A PÁRT A beszámoló IV. része a pártélet kérdéseit és a párt vezető szerepét érintette. A CSKP nagy politikai erőt képvisel: 1 382 8B0 tagja és tagjelöltje van (április 1-i helyzet), akik 43 508 alapszervezetben működnek. Jelentős politikai siker, hogy 23 év után először sikerűit megállítani a munkás párttagok számának csökke­nését. Részarányuk a párt tagsági alapjában újra nő. Javult a párt kor­­összetétele. A párt megtisztításával kapcsolat­ban a beszámoló többek között hang­súlyozza, hogy a párt megtisztítása szükséges és helyes volt, mert a kom­munista párt a tisztogatás nélkül nem tudta volna leküzdeni a saját soraiban keletkezett válságot, nem vezethette volna a társadalmat a további sokol­dalú szocialista fejlődés útjára. Utal arra is, hogy az 1988—1989-ben vég­bement bomlásért, a nép forradalmi vívmányainak veszélyeztetéséért a Központi Bizottságban és más párt-, társadalmi és állami szervekben volt jobboldali opportunistákat és revizio­nistákat terheli a felelősség. Továbbiakban a beszámoló megálla­pítja, hogy a XIV. pártkongresszus után differenciáltan viszonyultunk a kizártakhoz és a töröltekhez. Ez a po­litikai hozzáállás eredményeket ho­zott. Azoknak a nagy többsége, akik nem kapták meg az új tagsági igazol­ványt, a párt, sikeres politikája és a társadalom fejlődése eredményekép­pen, megértette hibáit és tévedéseit, s azt, hogy téves állásfoglalásuk ösz­­szeegyeztethetetlen volt a forradalmi marxista-leninista párt tagjainak kül­detésével. Ezek munkájukkal hozzá­járulnak társadalmunk fejlődéséhez és a Nemzeti Front szervezetei kere­tében részt vesznek a politikai élet­ben is. „Ezekből a tapasztalatokból kiin­dulva a Központi Bizottságnak az a véleménye, hogy azokat, akik nem voltak a jobboldali opportunizmus ak­tív képviselői, akik jól dolgoznak és tetteikkel bizonyítják, hogy szilárdan és őszintén a szocializmus és a Szov­jetunióval való barátság pozícióin áll­nak, akik aktívan támogatják pártunk politikáját, minden egyes eset egyéni felülbírálása után újból felvehetjük pártunk tagjai közé.“ KÜLPOLITIKÁNK A beszámoló V. fejezete a párt kül­politikai tevékenységével foglalkozott. Megállapította: „Külpolitikai tevé­kenységünk sarkköve a Szovjetunió­val és a többi szocialista országokkal való szövetség, együttműködés és ba­rátság szilárdítására irányuló törek­vés volt. A marxismus-leninizmus és a proletár nemzetköziség elvei alapján sokoldalúan hozzájárultunk a nemzet­közi kommunista és munkásmozgalom akcióképességéhez és egységéhez. Tá­mogattuk a nemzeti felszabadító moz­galmakat és tovább mélyítettük együttműködésünket a gyarmati ura­lom alól felszabadult országokkal. Következetesen érvényesítettük a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elvét és küzdöttünk az imperializmus ag­resszív erői, a nemzetközi feszültség enyhülésének ellenzői ellen. Röviden: pártunk népünk alapvető érdekeinek megfelelő külpolitikát, szocialista, in­ternacionalista, következetes osztály­politikát folytatott.“ A beszámoló kiemelte a Szovjet­uniónak a világpolitikában betöltött szerepét, s hangoztatta: „Ma külpoli­tikánkban azért mutatbatunk ki je­lentős pozitívumokat, mert a Szovjet­unióval és a szocialista közösség to­vábbi testvéri országaival szorosan egybehangoltan jártunk el. A Szovjet­unió Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusán elfogadott békeprog­ram teljesítésével létrehozott, a ma­gunk módján szintén elősegített ked­vező feltételekre támaszkodtunk." A beszámoló megállapítja, hogy megszilárdult köztársaságunk nemzet­közi helyzete, megnőtt világtekintélye. Külpolitikánk jövőbeni alakulását il­letően leszögezi: „A Szovjetunió Kom­munista Pártjának XXIV. kongresszu­sán elfogadott békeprogram nekünk is újabb lehetőségeket teremt a cél­tudatos külpolitikai tevékenység ki­bontakoztatására államunk szükségle­teivel, érdekeivel és céljaival össz­hangban. Teljes mértékben támogat­juk e programot és hozzájárulunk megvalósításához.“ A beszámoló elmarasztalta a kínai maoista vezetőséget, mert a szocia­lista országok egységének aláásására törekszik és szövetkezik a legreakció­­sabb erőkkel. Külpolitikánk jövőjét illetően leszö­gezte: „Külpolitikai orientációnk meghatározó elve mindenkor a Szov­jetunióval való sokoldalú együttmű­ködés fejlesztése volt és lesz a jövő­ben is. A Szovjetunióval folytatott együttműködésünk nemzeti szabadsá­gunk és állami függetlenségünk, ha­zánk létbiztonsága és szocialista fej­lődése alapvető biztosítékait jelenti.“ A beszámoló hitet tesz a nemzetkö­zi kommunista mozgalom iránti hűség mellett. „A csehszlovákiai kommunis­táknak szívügyük a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom egysége, akcióképessége és további sikeres fejlődése. Ezért veszünk aktívan részt az európai kommunista és munkás­pártok értekezletének előkészítésében és akarunk hozzájárulni ahhoz, hogy olyan találkozóvá váljék, amely meg­felelne a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, az összes forradal­mi és demokratikus erők várakozásá­nak.“ A beszámoló befejező része derűlá­tóan megállapítja: „A következő évek programját szi­lárd nemzetközi alapokra, a Szovjet­unióhoz fűződő megbonthatatlan ba­rátságra és szövetségre, a szocialista országok nagy családjához tartozá­sunkra építjük. Ezek pedig biztos alapok.“ 1976. április 17. A napokban Viliam Salgovičnak, az SZLK KB Elnöksége tagjának, az SZNT elnökének részvételével tanácskozást tartott az SZNT mező­­gazdasági- és élelmezésügyi, mun­kaügyi, szociális és egészségügyi, helyi képviseleti szervekkel foglal­kozó, állami igazgatási- és nemze­tiségi bizottsága. Megvitatták a képviselők felmérése alapján ki­dolgozott jelentést, mely a helyi gazdálkodási szervek és az ipari termelőszövetkezetek lakosságunk­nak nyújtott szolgáltatásáról adott áttekintést. A tanácskozást Branisláv Bíroš, az SZNT helyi képviseleti szervek­kel foglalkozó, állami igazgatási- és nemzetiségi bizottságának az el­nöke nyitotta meg. A tanácskozá­son részt vett Fábry István és Jo­zef Gajdošík alelnök is. Tanács-A szolgáltatásokról szóló jelen­tést Ján Gonda, az SZSZK belügy­miniszterének helyettese egészítet­te ki. A felmérést Szlovákia kerü­leteiben ez év elején végezték. koztak Megállapították, hogy a helyi gaz­dálkodás vállalatai, valamint az Ipari termelőszövetkezetek értékes szolgáltatásokat nyújtottak lakos­ságunknak az ötödik ötéves terv­az SZNT időszakban, néhol azonban kisebb fogyatékosságokat is észleltek. Gonda elvtárs hangsúlyozta, hogy a helyi gazdálkodás vállalatai a CSKP XIV. kongresszusa irányéi­bizottságai veiből rájuk háruló feladatokat sikerrel teljesítették. Szlovákiában ' a szolgáltatás terjedelme elérte az 1,5 milliárd korona értéket. Fel­építettek 15 új mosódét, 51 gyors­­tisztítót, 17 gépkocsi-szervizt és a nemzeti bizottságok több mint 700 helyi szolgáltató üzemrészt felújí­tottak. Fogyatékosságok leginkább az anyagi, műszaki eszközök be­szerzésében és némely járásban a szolgáltató hálózat nem kielégítő szétbelyezésében mutatkoztak. A közös tanácskozás befejezése után a bizottságok külön üléseken vitatták meg az érdekkörükbe tar­tozó problémákat. A mezőgazdasági- és élelmezés­­ügyi bizottság tanácskozásán La­dislav Közel mérnök, a mezőgaz­dasági- és élelmezésügyi miniszter helyettese jelentést tett az állati termékekkel való ellátásról. Megjegyezte, hogy a múlt évben a tej kivételével minden fő állati termékből túlteljesítettük a terv­feladatot. Ez főleg azért vált lehe­tővé, mert lényegesen több haszon­állatot tartottunk, mint előző esz­tendőben, vagyis a több terméket nem az állatok hasznosságának fo­kozása tette lehetővé! Ez a jövőre nézve figyelmeztetés, hiszen az ilyen állapot tette szükségessé a következetesebb abraktakarékossá­got már a múlt év utolsó negyedé­ben. Több helyen a takarékosságra nem tettek kellő intézkedést, ezért a minisztérium tudománvosan meg­alapozott abrakfogyasztást normát dolgozott ki, aminek a betartása kötelező. A szigorú fegyelem lehet csak feltétele annak, hogy az állatállo­mány1 hasznossága elérje a kívánt szintet és mezőgazdaságunk — idő­terv szerint — a társadalom ren­delkezésére bocsássa a meghatáro­zott állati termékmennyiséget vá­lasztékban is. Ennek előfeltétele, hogy a szarvasmarha-állomány ré­szére elegendő jőmlnőségű terimés takarmányt készítsünk be, s az ab­rakot főleg a sertés- és a ba­­romfitenvészetekben hasznosítsuk; ugyanakkor csökkentsük az állat­­elhullást is. Az Is szükséges, hogy üzemegy­ségenként felülvizsgálják, mennyi tejet és tápot használnak fel a borjak takarmányozásában, mert egyes helyeken aránytalanul sok tejet és ugyancsak sok borjútápot használnak, ami pazarlás. Szüksé­ges, hogv a borjűtáp használatával arányosan csökkenjen az üzemi tejfogyasztás, s az így nyert tej­­mennyiséget is a közellátás rendel­kezésére bocsássák. —hal—

Next

/
Thumbnails
Contents