Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-04-10 / 14. szám

1978. április 10. SZABAD FÖbDMÍWK. 15 ■^Megérkezett a várva várt tavasz, s a hő­mérséklet annyira kedveiévé vált, hogy újra gondolhat­juk méhcsaládjainkat. A méhész mindent megtesz, hogy családjai aránylag rfl­­vid idő alatt felfejlődhesse­nek és kihasználhassák a korai hordást a repcéről, a baltacímről s főleg az akác­ról. A cél érdekében szőkíti a méhcsaládokat, hogy azok a hőgazdálkodás problémá­ját minél kedvezőbben meg­oldhassák. A Hasítás ked­vező fejlődéséhez 33,2—30 C tok meleg szükséges. A méhész ilyenkor takarja a szűkített kőltőteret, hogy a méhek által termelt meleget megtartsa. Amíg a természet nem nyújt elegendő virágport, nie kell, nem keletkezek a egyik-másik csalidnál ve­szedelmes ragályos kér tü­netei. Ma ngyania már ha­zánkban aránylag kevés az olyan terfllet, ahol nem vol­na enrúpai, vagy nyúlós kől­­tésrothadés! Ezeket a beteg­ségeket a fiasftás minőség­vizsgálatára! lehet megálla­pítani. Az európai költésrothadás esetében a nyílt fiasitúe be­teg ée pusztul. Néhol talál­hatunk olyan ilcát, mely a sejtben nincs a szokott he­lyén. Ügy fekszik ott, mint­ha bedobta volna valaki a sejtbe. Főleg színe tér el az egészséges élcéétöl. Mfg az egészséges álca színe ele­fántcsont fehér, s a teáién levő „gyűrűket“ jól láthat­juk, addig a beteg álca sár­gás, később sárga, illetve vi­lágot, majd sötétbarna szí­nű. As álca maradványai nem ragadnak hozzá a sejt falaihoz, tehát csipesszel könnyen kihúzhaték a sejt­ből. A nyúlős költésrothadás — noha a fiasítás már álca­korban fertőződik — ritka kivételtől eltekintve, fedett korában károsítja s tönkre Nem szabad, hogy elkerülje figyelmünket... szójaliszttel igyekszik azt pótolni. A méhek tömegesen látogatják a szójalisxt-eteto­­ket. Lábukra gyűjtik a virág­porpótlót s azt haza viszik. Amint a szabadban a termé­szetes virágpor megterem, a méhek azonnal hordják. A méhész a készlet fo­gyasztását is éberen figyeli. Ahol ez szükséget, élelmet ad a méheknek. A fogyó mézkészletet mézeslépekkel is pótolhatja. Ha ez nincs, Úgy szükséges a hiányzó élelmet nagyobb szörp-adag­gal pótolni olymódon, hogy a meleg ne távozzon a köl­­tótérből. Cukorlepénnyel osak olyan esetben segíthe­tünk a hiányt szenvedő méhcsaládon, ha a fedett sejtekben mézük van. Ilyen gondok hárulnak most a mé­hészekre. Az akácra való vándorlás­sal foglalkozó méhészeknek hatékony intézkedéseket kell tenniük. Ezek közé tar­tozik az a kötelesség, hogy az állategészségügyi szervek szakértője átvizsgálja a méh­családok fiasftását, nem ta­lálhatók-e benne európai, esetleg nyúlős költésrotha­­dás. mert az ilyen betegség­ben szenvedő családokkal nem szabad vándorolni. Ilyenkor nemcsak a vándor­lásra kiszemelt családokat, hanem a méheskert összes családjait megvizsgálják. A vándorolni szándékozó mé­hész a szakértőnek a vizsgá­lat feiében családonként 3 koronát fizet. Ezt a díjat a MÉM 1975. IV. 9 én kelt ha­tározatával — 2874/75 PM szám alatt hagyta jóvá. Nemsokára más gondok és feladatok is várnak a méhé­szekre. A méhésznek feltét­lenül gondoskodnia kell a családok egészségi állapotá­ról, máskülönhon nem vár­hat hasznot. Éberen figyel­teszi a fejlődő méhet. Álca korban a méh ugyanis édes táplálékot kap, mely nem kedvez a kórokozónak. Ami­kor a méhek a fertőzött álca sejtjét befödik s az mér nem kap táplálékot, a kórokozók behatolnak ennek testrészei­be, s ott gyorsan szaporod­nak. E közben mérgező anyag keletkezik, melynek hatására az álca elpusztul. A nyúlős költésrothadással fertőzött sejtek fedele nem domború, mint ai egészséges fiasftásé, hanem horpadt és sok esetben lyukas is. Ha ilyen sejtbe gyufaszálat du­gunk és azt lassan kihúzzuk, észrevesszük rajta a nyúlós, már osslésnak indult álca maradványát. Az ilyen ma­radvány erősen a sejt falá­hoz ragadt, különbözik az európai költésrothadástúl. Mind az európai, mind a nyúlós költésrothadás észle­léséről a méhész köteles értesíteni a körzeti állator­vost vagy az alapszerveze­tet. A fertőzött családokat az előírások értelmében lik­vidálni kell! A méhészek ezt követően kötelesek a ren­delkezéseket lelkiismerete­sen betartani, csak Így le­hetséges a betegséget lekUi­­dent. Azon méhészek, akik méh­családjait fertőző betegség miatt likvidálták f atkakér miatt Is), a kerületi nem­zeti bizottságtól kérhetik a kár megtérítését a 49/1983- as számú rendelet értelmé­ben. A kártérítésre azonban nincs jogszabály! Ha a kért az illetékes szerv nem téríti meg, úgy a méhész a térí­tést alanszervezetén keresz­tül. e Szlovák Méhészek Szö­vetségétől kérheti (Sloven­ský zväz včelárov), melv a kártérítést az Egészségügyi alapból folyósítja. Svancer Lajos Korszerű feltételek közt A vadászat hódolóinak ■ szakmai felkészültségen túl­menően az irányelveket is be kell tartaniuk. Ez első­sorban a vadászterületek összpontosítására, a munka ésszerűsítésére, valamint a tevékenységen belüli együtt­működésre vo^itkozik. A vadászterületek összpon­tosításának előnyét konkré­tan Michal na Ostrova-1 (ml­­hályfal) és Orech. Potóft-i (dióspatonyl) példa Is bizo­nyltja. A két efsz-hez tartozó va­dászterületen az őz és a nyúl, a fácán és a fogoly gazdag állománya található, de előfordul a vaddisznó, a vadlúd, a vadkacsa, vala­mint a túzok is. Fontos megjegyezni, hogy az óz szaporodását a nagy­üzemi mezőgazdaság tette lehetővé. Határukban az el­ső őzet Lelkes Ferenc lőtte a Burian-t dűlőben. Az első vaddisznó 1982-ben került puskavégre. A negyvenes években még nagy számban élt Csallóközben s Így hatá­runkban Is a túzok, sajnos, számuk annyira megcsap­pant, hogy ma már védelem alatt áll. Köztudomású, hogy a túzok télen nem veszi Igénybe az etetőket, viszont legfontosabb téli takarmá­nya a repce, melynek a ter­melése nem azokon a par­cellákon történik, ahol a túzok előszeretettel tanyá­zik. Á külsó hatások, a vegy­szerek használata a gépesí­tés, valamint az öntözéses gazdálkodás kedvezőtlenül befolyásolja a mezei vadál­lomány szaporodását. Hagyo­mányos módszerekkel ma már nem lehet növelni az állományt, ez csak Intenzív tenyésztéssel, az ember ak­tív beavatkozásával érhető el. Egyszóval egyre nagyobb e vadnevelés jelentősége. A tenyésztés és védelem terén hasznos tevékenységet fej­tenek ki a vadőrök. Ezt a tisztséget 1963-től Egri Ist­ván és Varga István látta el, 1973-től pedig Varga Im­re, Hervai Apdrás, Szinger János és Farkas Lalos. A va­dászok és a vadőrök első­sorban a permetezés, az ön­tözés és a kaszálás Idősza­kában fejtenek kt nagyon hasznos tevékenvsséget. Az alapszervezet vad ászkutya -állománya bár még nem ol­dódott meg teljesen, de el­• • • képzeléseik e téren Is bizta­tóak. A szakmai képzést ille­tően nagy szolgálatot tesz­nek a Kis-Duna mentén tilal­mi időben rendezett agyag­­galamb-lövö versenyek. En­nek a szakmai képzést túl­menően a vadászerkölcs szempontjából Is nagy jelen­tősége van, annál is inkább, mert a préselt agyag nem kínlódhat és fájlalhat szár­­nyazást egy-egy rosszul si­került lövés után. A szakmai felkészültségen kívüjl biztosították a politi­kai és káderfeltóteleket a politikai szekción belül, melynek élén Kalmár János, a Dióspatonyl Efsz elnöke áll. Ä vadásztársaság és а szövetkezetek közötti kap­csolat nagyon gyümölcsöző. Kölcsönösen segítik egy­mást. Ezzel magyarázható, hogy a helyi vadászoknak a téli takarmányozást Ille­tően nincsenek problémáik. Csak szemes takarmányból 500 mázsa (hulladéktakar­mányt) biztosítottak a va­dak téli ellátására. A társaság tagjai nagy gondot fordítanak az ifjúság nevelésére. A helyi alapis­kola pionírjaival Kiss Sán­dor foglalkozik a vadvéde­lem és a tenyésztés szem­pontjából. A pionírok estén­ként részt vesznek az etetők készítésénél, a téli etetésnél, sót az élővad befogásánál is eredményes tevékenységet fejtenek ki. A felnőttek tá­jékoztatása és felvilágosítá­sa szempontjából mindén télen beszámolókat tartanak időszerű vadvédelmi és vad­nevelési problémákról. Sokrétű tevékenységüknek köszönhetik, hogy a vadász­­területükön sikerül állandó­sítani a vadállományt. A va­dásztársaság tagjai idényben mintegy 2100 nyulat, 500 fá­cánt, 500 foglyot, 150 vad­kacsát, 10—12 vadllbát és 10—12 őzet ejtenek el. Csiba László Hangyák haszna az erdőben A hangyák védik az erdőt a kártevőktől, a hernyók­tól, a növényevő bogaraktól, az ormányosbogár lárváitól, összeszedik a férgeket a földről, a fűből és a fák koro­náiból. Egy nap alatt, a nagy fészek lakói mintegy száz­ezer kártékony férget semmisítenek meg. Azokban az erdőkben, ahol sok a hangya, nincsenek a kártevő lep­kéktől elemi csapások. Érdekes megjegyezni, hogy a hangyák nem támadják a fakéreg alatt élő fafurdancs­­szút, ezeket a harkályok nagy étvággyal eszik, fgy a hangyák a harkályok étlapját bővítik, de maguk is után­­pőtló eledelül szolgálnak a harkályoknak. A hangya nemcsak a harkályok, hanem még sok ma­dárnak, például a siket- és a nyírfajdnak is eledele. A vadászok jől tudják, hogy ahol sok a hangyaboly, bőven van vad is. Tavasszal, amikor még kevés a bogár, s egyéb féreg — rovar a kisebb rovarevő madarak, mint pl. a cinkék, a hangyákat eszik. Később azonban rátérnek a káros rovarok pusztítására. Fel nem mérhető a hangyáknak az erdő fűtakarőjára gyakorolt kedvező hatása. Mint a többi rovarok, az er­dei füvek és növények magvait a hangyák szerte hordoz­zák az erdőn. Sok növény magjának külön hajtásai van­nak, amelyek szinte vonzzák a hangyákat ízletes és tápláló tartalmuk miatt. Mivel a hangyák az erdő növé­nyeit gazdagítják, ezzel elősegítik azon rovarok szaporí­tását, amelyek a virágokat hímporozzák, továbbá a hasz­nos rovarokat is (méheket) nektárral és virágporral ellátják. Köztudomású, hogy az erdei virágok nektárját a méhek szívesen szedik. Minél gazdagabb az erdő nö­vénytakarója, annál jobb a talaja. A hangyák nemcsak a füvet és a növényeket szaporítják, de egyben Javítják az erdő talaját. Szinte felkeverik azt. így juttatják szer­ves anyagokhoz. Hosszú folyosók vájásával lehetővé te­szik a fák gyökereinek levegővel való érintkezését. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a hangyák a legjobb barátai az erdőnek. Az az erdő, ahová a hangyák be­fészkelték magukat, egészséges, hatalmas és erős lesz, egykönnyen nem pusztítják a kártevők. Az ilyen erdőben sok a gomba és az erdei gyümölcs. J. M. H. Horgászat, ahogy én látom A hal a természet néma teremtménye. Nemcsak a hal maga érdekel, hanem mind­az, amt a hal életfeltételei­hez tartozik, szóval minden, ami vele kapcsolatos, ami Jólétét előmozdítja, de az is, ami kárára van. Fölötte ér­dekel életmódja, szokása, szaporodása és népgazdasá­gi Jelentősége. A horgászó ember évek hosszá során át akaratlanul is sokat lát és tapasztal. Hamar rájön, hogy minél többet tud a halászat­ról, annál sikeresebb lesz horgászata, annál több gyö­nyörűséget nyújt nekt; ezért bővíti tudását, szívesen vesz kezébe szakirodalmat. A horgászat mint ősfog­lalkozás beláthatatlan idő óta ismeretes, mindazonáltal a halakkal és fogásukkal kapcsolatos tudás még ma sem tökéletes, még az öreg horgász ts nap-nap után újabb tapasztalatokat szerez. őrömmel kell megállapíta­nom, hogy hazánkban hiva­talosan ts eltsmertk a horgá­szat nagy Jelentőségét köz­egészségt, szórakoztató, gondűző és közgazdasági te­kintetben. A horgászatot a vadászat­tal hasonlítom össze, mert még ma is, őszülő fejjel, hó­dolok azoknak a kellemes izgalmaknak, amelyeket e két sport nyújt. A vadászat és horgászat egyazon anya gyermekei. Talán érdekes lenne felvetni a kérdést, hogy melyik az izgalmasabb, szórakoztatóbb, vagy éppen „férfiasabb' sport. Tudomá­sul kell vennt néhány kü­lönbséget. A vadász látja zsákmányát amikor elettt, a horoász nem. A lövés eldör­­renése után a vadász tudja, hogy az sikerrel lárt-e. a horgász igazi küzdelme ép­pen a bevágás vtllanatában kezdődik. A vadász kezébe holtan kerül a zsákmány, a horoász élve foala a halat. Sok embernek fogalma sincs arról. mtt nyúlt a hor­gászat. Elsősorban is pihen­tető, üdítő szórakozást. Se­gíti a test rugalmasságának fenntartását, de a szervezel erőnlétének javítását ts, mert természetjárással, gya­loglással van egybekötve. A pergető horgászat pedig az egészen komoly erőkifejtést kívánó sportok közé tarto­zik. Köztudomásúan a hor­gászat három érzékszervünk­re van Jó hatással: a látásra, a hallásra és a tapintásra. Meg kell látnunk az úszó, vagy a botvég legkisebb rez­dülését, szemünk átfogja az egész vízhatárt, figyelni a nádszál mozdulását, keresni az ugró halat. Fülünk min­den neszre figyel, hallja * csobbanás zaját, a rajzó ro­varok és szúnyogok zenéjét, az estt húzáson levő mada­rak repülését. Tapintásunk finomságának a kézben tar­tott bottal való horgászatkor van igen nagy szerepe, mert az ujjak gyakorlott tapintása a hal minden apró rávágását megérzi Mindezeken túl a horgá­szat fejleszti a cselekvő­­készséget, hiszen váratlan pillanatokban gyors döntést, határozott cselekvést kíván. Állandó, gyors és mozgé­kony agymunka nélkiíl igazi horgászat el sem képzelhető. A tanulékony horgász ezer­nyi megfigyelését tapassta­­lattá értékesíti. Nagyon sok szépet tudnék még felsorolni e kedves sportról, milyen Jó érzés harmatos hajnalokon Járni a vlzpartt öreg füzek és éger­fák alatt. Pírkadáskor figyel­ni a nap felkeltét, gyönyör­ködni abban az utánozhatat­lan muzsikában, amit regge­lenként a madarak rendes­nek. Látni azt a tarka sző­nyeget, amit a rétek színes virágát tavasszal szőttek, s magukba szívni ózonnal kevert bódttő illatukat. Min­den reggelt ébredésnek más a színeződése, más a rajza. Akt bele tud felejtkezni a táj évszakok szertntl szép­ségébe, akt szívesen lest a természet tttkatt, abban igaz, nemes horgász-szív dobog. A fűszálakon brilltánsként ragyogó harmatcseppek cso­da-világa a meseországba varázsolja szemlélőiét. Ebben a környezetben és hangulatban elevenednek meg horgászkalandjatnk szí­nes emléket és ml, az őré­­gebb korosztályba tartozók az elmúlás törvényszerű út­jaira gondolunk. A termé­szet ablakain bekukucskdlva tanultam megszeretni az éle­tet. Tanuljuk meg mindany­­nylan még több szeretettel s kedvteléssel látni a termé­szet fönséges alkotásait, szi­vünkbe zárni azt a sok bá­jos hanaulatot, amelyet ne­künk adományozott. Szívből kívánom, hogy sok élvezetes horgászatban leayen részünk a természet lelket üdítő ölén. hisz oly rövid, röpke az életi J. M. Habrovský De sokáig játszogat a compő! (Adamcsik F. felvétele) Hasznos tudnivaló Egyes sporthorgászok — puszta kényelmességből — nem cserélik ki azonnal a hármas horgot, ha annak egyik szára véletlenül meg­sérül vagy letörik. És álta­lában ilyenkor jön a „kapi­tális“, illetve jön és .megy, mert az a bizonyos harma­dik horogszár nem teljesí­tette küldetését. Tapasztalt horgász ilyen hibát ritkán követ el, ha igen, csak egy­szer. Inkább úgy oldják meg a felkötést, hogy egy acél­karika segítségével bármi­kor pillanatok alatt kicse­rélhessék a meghibásodott hegyű, szakállú vagy szárú hármashorgot. (Zr)

Next

/
Thumbnails
Contents