Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-04-03 / 13. szám

írre. április 3. SZABAD FÖLDMŰVES 7 A gépállomások eredményei mérlegen Az elmúlt időszakban elért eredményeink felmérése azért fontos, mivel ezen keresztül tudjuk érzékeltetni a CSKP XIV. kongresszusán kitűzött feladatok, valamint a CSKP KB plená­ris ülésein hozott határozatok és az ötödik ötéves terv felada­tainak teljesítését. Üzemegységeink fejlesztésében elért ered­ményeink egyúttal a népgazdaság-fejlesztés terén kitűzött fel­adatok értékelésének részét képezik és szorosan összefüggnek a mezőgazdasági termelésben kimutatható eredményekkel, hi­szen tevékenységünk lényegében a mezőgazdaság-fejlesztés reprodukciós folyamatának elválaszthatatlan tényezője. Szövetkezeti lakásépítkezés a mezőgazdasápban A nehézségek, a hibák és a problé­mák ellenére termelési-gazdasági egy­­ségiink üzemeinek tevékenységét az általános és dinamikus fejlődés jel­lemzi. A dolgozók áldozatos munká­jának, komoly munkaaktivitásának, akotó igyekezetének, a szocialista verseny fejlett formái alkalmazásá­nak, valamint a jő szervező és irá­nyitő munkának köszönhető, hogy a gépállomások és a mezőgazdasági gépjavító műhelyek vállalásukat — az ötödik ötéves tervidőszakra kitű­zött feladataik 600 milliós túlszárnya­lását és az 1975-ös év feladatainak határidő előtti bevégzését — sikere­sen teljesítették. A fejlesztés koncep­ciós terveiben, a termelés szakosítá­sával és összpontosításával elért ered­mények, különösen a gépjavító tevé­kenység terén, kedvezően befolyásol­ták a gépállomások és a mezőgazda­­sági gépjavító műhelyek tevékenysé­gét. Például tavaly a mezőgazdasági termelői tevékenységből származó be­vételek indexe az 1970-es évvel össze­hasonlítva 130 százalékra emelkedett. E tevékenység megvalósításában a mezőgazdasági üzemeknek nyújtott közvetlen segítséget a növényvédelem, a talaj termperejének fokozása, vala­mint a gabona és a takarmányok be­takarításában végzett munka képezte. Gépjavító tevékenységünk fejlesz­tése terén termelési-gazdasági egysé­günk üzemelnek többségében Jelentő­sen megváltozott a termelés struktú­rája, valamint a technológia. Jelenleg csaknem mindenütt progresszív tech­nológiai folyamatokét alkalmaznak. Az elmúlt ötéves tervidőszak alatt az említett tevékenységből eredő bevéte­lek 156,1 százalékára emelkedtek és ez 1975-ben egymagában csaknem 100 milliós értéknövekedést jelentett. Ugyanakkor a gépjavítások hatékony­ságának növekedését, a mezőgazdasá­gi üzemekben a gépek célszerű ki­használását segítette elő, ami a ter­melési költségek csökkentését és a munka hatékonyságának növelését eredményezte. A gépjavítói tevékeny­ség fejlesztésében komoly szerepet játszott az alkatrész-felújítás beveze­tése. Az egyes alkatrészek felújításá­­val csaknem 3000 tonna nemes acélt és fémet takarítottak meg és az így újra felhasznált pótalkatrészek érté­ke csaknem 40 millió koronát tett ki. Az állattenyésztés gépesítésében végzett munkából szerzett bevételek 174,4 százalékra emelkedtek és ez a múlt évben csaknem 55 millió koronát jelentett. A gépállomások kiegészítő tevékenységük során olyan gépalkat­részeket gyártottak, amelyeket a me­zőgazdasági gyakorlat nélkülözött, de ezeket a gépgyártó ipar nem volt ké­pes leszállítani. Ugyanígy komoly sze­repet játszottak a gépállomások üzemegységei a gépesítő káderek, a gépkezelők és műszakiak oktatása te­rén is. Az elmúlt öt esztendő alatt közel 75 ezer gépkezelő iskolázását és átképzését végezték el. I'gy e dol­gozók nagyobb képesítési színvonala kedvezően befolyásolta a gépállomás üzemegységeinek eredményeit és ezen keresztül a mezőgazdasági termelés fokozását. Az ötödik ötéves tervidőszakban je­lentősen gyarapodott a gépállomások anyagi-műszaki alapja, kibővült és minőségileg javult termelési alapja. A dolgozók aktív hozzáállása nyomán lényegesen javultak a munka- és élet­­feltételek, valamint a dolgozókról va­ló általános gondoskodás. Az üzemek­ben gazdag tapasztalatokat szereztek a szervezői és irányítói munka minő­ségi Javítása terén. Ezek az eredmé­nyek a dolgozók politikai érettségét és elkötelezettségét bizonyítják a CSKP politikájának megvalósítása te­rén. Ezzel megteremtették az idei esz­tendő, valamint a hatodik ötéves terv további esztendeire kitűzött igényes feladatok teljesítésének adottságait. Az elmúlt időszakban elért eredmé­nyek értékelését bíráló igényességgel és azzal a céllal végeztük, hogy meg­ismerjük erényeinket, problémáinkat, hibáinkat, és ezzel felvértezve tegyük még hatékonyabbá irányító és szerve­ző munkánkat az előttünk állő idő­szakban. Üzemegységeink tevékenységének további céljait a hatodik ötéves terv­re kidolgozott javaslatban a mezőgaz­dasági termelés szükségleteiből kiin­dulva vázoltuk fel, tekintettel az egyes járások adottságaira. Az idei esztendőre kidolgozott tervünk a tel­jesítmények 7,4 százalékos növekedé­sét írja elő, a gépjavító tevékenység dinamikájában 17,1 százalékos, az ál­lattenyésztés gépesítésének fejleszté­sében csaknem 40 százalékos növeke­dést akarunk elérni. Célunk a műszaki szolgáltatások fejlesztése és a gépi eszközök jobb kihasználásának elérése, továbbá gon­doskodni akarunk a gépesítés terén foglalkoztatott dolgozók képesítésé­nek fokozásáról, az eddiginél na­gyobb mértékben szeretnénk tökéle­tesíteni a technológiai folyamatokat ás hatékonyabban kívánunk hozzájá­rulni a mezőgazdasági gépek karban­tartásához. Tovább fejlesztjük a gép­javítás ipari módszereit, különös fi­gyelmet szentelve az alkatrész-csere javításra, tovább bővítjük az aggre­gátum-cserét és a pótalkatrészek fel­újítását is fokozzuk. A gépjavító-tevé­kenységben alkalmazni akarjuk a leg­haladóbb technológiai folyamatokat azzal a céllal, hogy gépcserélő köz­pontjaink útján teljes mértékben ki­elégítsük a mezőgazdasági üzemek igényeit. Erre az évre kitűzött tervünk szerint javítani akarjuk szerviz-tevé­kenységünket, hogy jobban gondos­kodhassunk az egyes technológiai be­rendezések, az állattenyésztés gépi eszközeinek — különösen a hütő- és fejőberendezések — karbantartásáról. Jól tudjuk, milyen igényes feladatok elvégzése vár ránk, amelyeknek meg­valósítása egyáltalán nem lesz prob­lémamentes és komoly nehézségek merülnek majd fel az anyagi-műszaki alap biztosítása terén. Viszont, ha az utóbbi esztendőkben elért eredmé­nyekből indulunk ki, továbbá figye­lembe vesszük azt, hogy termelési alapeszközeinket lényegesen kibőví­tettük és minőségileg is javítottuk, kellő tapasztalatokat szereztünk, fele­lősségteljesen kijelenthetjük, hogy az előttünk álló feladatok reálisak. Csu­pán tőlünk függ, hpgy e feladatok kö­vetkezetes teljesítésére minden dol­gozónkat megnyerjük, biztosítsuk a vezető és műszaki dolgozók kellő igé­nyességét, elelősségteljes hozzáállá­sát, tehát azt, hogy naponta figyeljük, ellenőrizzük a tervfeladatok teljesíté­sét és ennek érdekében komplex In­tézkedéseket foganatosítsunk. A CSKP októberi plenáris ülésén hozott határozatok valóraváltása te­rén eddig elért eredményeink és ta­pasztalataink azt igazolják, hogy dol­gozóink felelősségteljesen láttak hoz­zá feladataik teljesítéséhez, és egyre inkább bővül az egyéni és kollektiv szocialista kötelezettségvállalások mozgalma. A párt XV. kongresszusa, valamint a CSKP megalakulásának 55. évfordulója tiszteletére egyre nagyobb méreteket öltő szocialista verseny nyújt biztosítékot arra, hogy a hato­dik ötéves terv első esztendejének igényes feladatait teljesítjük, sőt túl is szárnyaljuk. PAVOL MOLNÁR, mérnök A lakásprobléma megoldása a mező­­gazdaságban is egyike a további fej­lődését befolyásoló feladatoknak. A korszerű technológiai folyamatok új embereket kívánnak. A vidéken is fo­kozódnak a lakásigények. A régi la­kásalap nem megfelelő, s ezért új modern négy-hat vagy nyolclakásos házegységeket építenek. A mezőgaz­dasági dolgozók évente 3500 lakáshoz jutnak, ezeknek kétharmada családi báz. Ezek többnyire vállalati vagy szövetkezeti lakások. A járási lakás­építési szövetkezetek révén 1965 óta szövetkezeti formában évi 800—1000 szövetkezeti lakást fejeznek be és adnak át az elsődleges mezőgazdasági termelésben dolgozóknak. MODERN LAKAS NAGY NEHÉZSÉGEKKEL 1965 óta a mezőgazdasági dolgozók számára épülő lakások is bonyolult fejlődésen mentek keresztül. Egyes lakásegységeket tulajdonosaik kívá­nalmai szerint építettek, más esetek­ben kerületi építészeti elveket érvé­nyesítettek, nehezebb és sajátos viszo­nyok között. Ennek az lett a követ­kezménye, hogy ma a felépült laká­soknak csak egy része felel meg a feltételezett standardnak. Időközben sok modern lakást átalakítottak, hogy funkciójával teljesítse a tulajdonosak igényeit. A műszaki-gazdasági muta­tók érvényesítésére irányuló túlzó törekvés odavezetett, hogy hiányos berendezésű lakások épültek (például központi fűtés nélkül), kicsi a szobák terjedelme, száma, rossz munkát vé­geztek, és nem utolsó sorban építé­szeti kivitelezése Is szegényes. Más­részt viszont több olyan drága beren­dezésű bérházat építettek, hogy a lakbér nemcsak a járási székhelyek viszonylatában jelent rekordot, hanem a kerületi és szlovákiai viszonylatok csúcshatárát is túllépi. Ilyen követke­zetlenség elsősorban a kelet-szlová­kiai kerületben nyilvánul meg, ahol ezért vannak még ma is lakatlan la­kások. Nagy nehézségek vannak jelenleg abban az irányban is, hogy a mező­­gazdasági vállalatok többségében nem céltudatosan és tervszerűen foglal­koznak a lakáspolitika megoldásával. Fűkánt az integrációs intézkedések után ma már sok efsz-ben és állami gazdaságban van lakásfölösleg az egyes decentralizált gazdasági tele­peken és területeken, viszont az in­tegrált termelési központokban lakás­hiány van, itt pedig nagyok az igé­nyek szakmunkaerővel szemben.' Az egyes járásokban ebből a szempontból át keli értékelni az új építkezések 1966. és 1967. évi tervét. Ebben az esetben a mérnöki-beszerzői járási la­kásépítési szövetkezeteknek a nemzeti bizottságokkal és a mezőgazdasági szervezetekkel (efsz-ek, állami gaz­daságok) karöltve gyorsan meg kell oldaniuk az új akciók területi előké­szítését. Az új lakásokat a távlatilag tekintetbe jövő vidékeken kell felépí­teni. HASZNÁLAT ÉS KARBANTARTAS Az elkészült lakásoknak még mint­egy 40 százaléka nincs rendben. Egye­seket nem számlázták le, mert a me­zőgazdasági vállalatok néha az anyag­­szállításon is keresni akarnak. Ez na­gyon helytelen eljárás és ebben as esetben a járási mezőgazdsági igazga­tóságnak kellene közbelépnie. Elég­telen a lakásálvezők szövetkezeteinek a tevékenysége, ugyanig az esetek többségében csak formálisan működ­nek és alapvető kötelességeiket sem teljesítik, mint pl. a lakbér beszedé­sét, a lakások kezelését és karbantar­tását. Ezen a téren feltétlenül szük­séges. hogy az egyes lakásélvezők orvoslást eszközöljenek. Tekintettel arra, hogy nem célszerű a lakbér emelése e tevékenység rovására, java­soljuk, hogy úgy szervezzék meg, mint a galántai, humennéi, tnpoľčanyi, No­vé Zámky-i és žiiinai járásban. A hu­mennéi járásban a járási mezőgazda­sági igazgatóság keretében járási mé­retben kötelezettség formájában biz­tosították e tevékenységet. A lakbért rendszeresen fizetik. A régebbi lakó­sok kisebb karbantartására is gondol­nak; ezt legcélszerűbb elvégeztetni a mezőgazdasági vállalatokkal. CÉLTUDATOS LAKÁSÉPÍTÉS Az eddigi gyakorlati tapasztalatok alapján céltudatosabban járhatunk el a mezőgazdasági dolgozók számára történő lakásépítés továbbfejlesztésé­ben. Erre szolgálnak a következő in­tézkedések: 1. tipizálni kell a bratislavai DRU­­POS vállalat által kidolgozott új szab­ványlakásokat s ezt egyeztetni kell a mezőgazdasági reszorttal is; 2. nagyobb mértékben kell felhasz­nálni a mezőgazdasági vállalatok ön­segélyes részvételét és a szövetkezet­­közi építő- és talajjavító szervezetek lakásépítési kisegítését; 3. ki kell dolgozni a szétszóródva élő földművesek érdekéebn történő további lakásépítés koncepcióját; 4. a lakásépítésnek e formája mel­lett a szövetkezeti építés további le­hetőségeit is ki kell használni soro­zatos beépítés, lakásépítési szövetke­zet révén történő egyéni építkezés útján, fel kell használni a szövetke­zeti lakásépítés e formájában célsze­rűnek mutatkozó további lehetősége­ket. Stefan Fojtfk, oki. mérnök £ vről évre növekedik hazánk lakosságának élelmiszerszük-K séglete. Többek között az egy főre eső húsfogyasztás is. A mennyiség, a minőség és a választék növelése komoly fel­adat elé állítja a mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek dolgozóit A közelmúltban a Komárnoi Mezőgazdasági Termény­­felvásárló és Ellátó Vállalat igazgatóságán arról érdeklődtem, hogyan látják el a mezőgazdasági üzemek a húsfeldolgozó­ipart nyersanyaggal, ezek pedig az üzleteket, illetve a fogyasz­tókat hússal és termékeivel. Armay Imre igazgatóhelyettes szerint az ez évi kezdet jónak mondható. A járás mezőgazdasági üzemei a vágóállatok felvá­sárlását a szerződések alapján végzik, mégpedig súlygyarapo­dás és a mennyiség szerint. Felvásárlás előtt az állatokat ki­válogatják, osztályozzák, mázsálják, majd a felvásárló vállalat jármüveivel szállítják a vágóhidakra. • Ml történik, he a felvásárló vállalat járművei nem ér­keznek pontos időben? Ugyanis erre az efsz-ek állattenyésztői gyakran panaszkodnak. — Ez évi tapasztalataim jónak mondhatók. Mezőgazdasági üzemeink eladták a tervezett mennyiséget, igyekeztek betar­tani az állami normát, a 110—115 kg-os élősúlyt. A húseiadás tervét a januári és februári hónapban sok üzem teljesítette. Legjobbak közé tartozik a sokolcei, a chotini, a marcelovái, a hurbanovoi, < az fmefi efsz, valamint a Dufov Dvor-1 és a Bajéi Állami Gazdaság. A járás sertéshús-eladási tervét két hónap alatt száznégy százalékra teljesítette. A soronlevő öt­éves tervidőszak első évének kezdése — ami a mennyiséget Illeti jónak mondható — mondotta Armay elvtárs. Nem elége­dettek azonban a hizlalás intenzitásával, a napi súlygyarapo­dással, ami járási viszonylatban csak 0,48 kg. A problémákról már tárgyaltak az illetékes szakemberek Célul tűzték ki, hogy az egyes mezőgazdasági üzemeknek a második negyedévben el kell érniük legalább az 51—52 dkg-os napi súlygyarapodást, 53 dkg-ot pedig a második félévben. Ennek érdekében a kö­vetkező döntések születtek: javítani kell a takarmánytápok ' minőségét, az istállózást, bevezetni az állatorvost szolgálat szigorúbb ellenőrzését. ф Hogyan valósítják meg ezt a gyakorlatban? — A jobb eredmények elérése érdekében a JMI, áz állat­egészségügyi szolgálat, a fajtanemesftő központ és a felvásárló vállalat szakembereiből ellenőrző szerv alakult. Ez a szerv szorosan együttműködik a mezőgazdasági üzemek illattenyész­tőivel, tehát szigorú ellenőrzést végez. Ellenőrzik a fajta mi­nőségét, a hasznosítást, az ellenállöképességet, tápláltsági ál­lapotot és az élősúlyt hízóba állításkor, mert csakis az egész­séges állat tudja biztosítani a tápanyagok gazdaságos átalakí­tását hússá és zsírrá. A tapasztalatok azt mutatják, hogy azok a malacok, amelyek születéskor és elválasztáskor átlagos és átlagon felüli súlyúak, jobban és gyorsabban fejlődnek, kisebb takarmányfogyasztás mellett is nagyobb a napi súlygyarapodá­suk, s hogy erősek, egészségesek legyenek, fontos a teljes táp-A kezdet jónak mondható értékű takarmányadag. A bizottság egyik fő feladata ellen­őrizni azt, hogy a mezőgazdasági üzemek milyen minőségű nyersanyagot adnak el a takarmánytáp-gyártó üzemeknek. Köztudott, hogy csak jó nyersanyagból lehet teljes értékű ta­karmánykeveréket készíteni. A sikeres hizlalás további titka a helyes takarmányozási technika, tágas és tiszta istállőzás, az állatok megfelelő összpontosítása kutricánként, jó állatgon­dozók, egészségügyi ellenőrzések, a beteg sertések időbeni elkülönítése. A bizottság minden hónap végén értékeli az el­lenőrzés során tapasztalt jelenségeket és intézkedéseket tesz a fennálló hibák eltávolítására. Bíznak abban, hogy intézkedé­seikkel hatékonyabbá teszik a sertéshús-termelést és a mező­gazdasági üzemek tervfeladataikat teljesítik. Idei tervük 1221 tonna sertéshússal több a múlt évinél. • Milyen a minőség? Vannak-e tapasztalataik a sertéshús­kivágási eredmény alapján történt felvásárlásában? — A fogyasztók és a húsipar szempontjából a hústípusú ser­tések tenyésztése a fő feladat — mondotta Farkas Dénes, a komárnoi húsfeldolgozó üzem vezetője. Fontos követelmény, hogy növekedjék a húsos részek (sonka, hát, tarja, stb.) és csökkenjen a kevésbé értékes részek hányada. Tudjuk, hogy a fehér nemes sertés a legelterjedtebb, amely alapját képezi a tenyészeteknek. A landrase fajtával való keresztezés eredmé­nyeképp javult a húsos részek hányada a szalonna és a többi részek rovására. A mezőgazdasági üzemek igyekszenek meg­felelő nyersanyagot termelni. Például februárban az első osz­tályba felvásároltak 1047 db sertést (85—120 kg élősúlyban); a másodikba 3759 db-ot (85—110 kg élősúlyban); a harmadik­ba 102 db-ot, a negyedikbe egy db-ot (60—70 kg élősúlyban), és az ötödik osztályba 512 db kiselejtezett sertést, összesen 5428 db-ot. A fenti példából az derül ki, hogy a legtöbb sertés a második és az első osztályba került. Vagyis a mezőgazdasági üzemek tervfeladataik teljesítésekor nemcsak a mennyiséget, hanem a minőséget is igyekszenek betartani. A hízékonyság és a vágóérték akkor a legmegfelelőbb, ha minél kisebb a különbség az élő és a vágott súly között — mondotta Farkas elvtárs. Véleménye szerint sokat javult a hús minősége és a vágási arány. A húsfeldolgozó üzem a februári hőnapban felvásárolt sertések vágóértékét a kimutatás szerint a következő osztályba sorolta: Első és a második osztályban a húsrész hányada 81,2 százalék, a szalonnarész hányada 14,5 százalék volt. A harmadikban a húsrész 80 százalék, a szalon­narész 9 százalék, a negyedikben a húsrész 79,7 százalék, a szalonnarész 6 százalék, az ötödik osztályban a húsrész 81,6 százalék, szalonnarész pedig 17 százalék. A kevésbé értékes részek hányada csökkent. Az üzemben naponta negyven szarvasmarhát és háromszáz sertést dolgoznak fel. A vért hetente kétszer Trnavára szállít­ják, de a konfiskált részek elszállítása sok esetben problémát jelent. A kicsontozott, kibelezett előkészített húst naponta el­szállítják a megrendelőkhöz és a feldolgozó üzemekhez, ahol osztályozás után füstölt- és hentesáru-készítésre, majd értéke­sítésre szolgálnak. Sok-sok következetes és kitartó munka szükséges ahhoz, amíg a „nyersanyagból“ sok, minőségileg ki­fogástalan és bő választékú áru lesz. Nagy Teréz

Next

/
Thumbnails
Contents