Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-03-20 / 11. szám

■papjainkban egyre több ember vágyakozik egy kis darabka kert után, főleg vá­rosi dolgozó, hogy az egyhangú hivatali vagy gyári munka után a szabad levegőn, a virágok, a gyümölcsfák között kikapcsoló­dást, felüdülést találjon. A ker­tészkedés az a tevékenység, amelyben minden ember köz­vetlen egyéni élményekre tehet szert. Hiszen az elültetett fa­csemete ápolgatása, gondozása, az első termés beéréséig izga­lommal tölti el az embert. A szép gyümölcs, a gondos gazda keze munkáját dicséri. A gyü­mölcskert nemcsak a család valamely tagjának a tulajdona, hanem az egész családé. Nap­fényt, jó levegőt, szabad moz­gást talál itt a gyermek, egész­séges időtöltést az idős, nyug­díjas ember, hasznos szórako­zást, kikapcsolódást a család dolgozó tagjai. „Zöld orvosság“, ahogy találóan szokás mondani a kertre. Aki gyümölcsfát ültet, az a jövőbe néz és bízik benne, mondja egy régi közmondás. Nemcsak a saját, vagy a család, hanem a „nagy család“, a szo­cialista társadalom jövőjében, mert hisz az elültetett facseme­te csak évek múlva fizeti visz­­sza azt a gondoskodást, mun­kát és költséget, amit ráfordí­tottak. A kezdő kertészkedők, a „hétvégi birodalmak“ gazdái valami különleges, bonyolult dolognak tartják a gyümölcs­fák gondozását, ápolását. Pedig egészen egyszerű eszközökkel és egy kis szakértelemmel is érdemes hozzáfogni a kertész­kedéshez. Jobb hibásan csinál­ni, mint el sem kezdeni. Né­hány szakkönyv, vagy szakcikk elolvasása, a gyakorlott ker­tészkedők jó tanácsa, majd a gyakorlat rávezet mindenkit a leghelyesebb megoldásokra. Bi­zonyíték erre a városok, vagy ipari központok környékén egy­re szaporodó kertecskék soka sága, vagy házi kertek szín­pompája. És ez így van jól. A kertjét mindenki a saját igénye és elgondolása szerint alakítja ki. Ettől válnak a kertek szí­nessé, tarkává, egyéni jellegű­vé. Korunkban ez sem elhanya­golható szempont, hiszen az emberek egy része éppen a vá­ros egyhangúságát szeretné a háta mögött hagyni hacsak ar­ra a kis időre is, amíg kertecs­kéjében tevékenykedik. Recep­tet nehéz arra adni, ki hogyan rendezze kertjét, mit hova ül­tessen. Általában a használat szerint három kerttípust külön­böztetünk meg: pihenőkert, csa­ládellátó házikert és haszon­kert. Pihenőkert. Nagysága általá­ban 2—5 ár. Ide olyan fákat ültessünk, amelyek gondozása nem okoz nehézséget a nyuga­lomra vágyó és kényelmet ked­velő tulajdonosnak. Ezenkívül néhány tő ribizke, málna, kösz­'/jr/jrA^r/jr/arre'/»/ novemberig kitűnő szőlővel lát­ja el a családot, feltéve ha a fajtákat ennek megfelelően ál­lítottuk össze. Gyümölcsfélék­ből, főleg alma és körtéből olyan fajtákat válogassunk te­lepítésre, amelyek leginkább el­lenállók a gombabetegségekkel, főleg a varasodás és liszthar­mattal szemben. Ajánlatos csak törpe-, vagy alacsonytörzsű fák beszerzése a talajnak és fajtá­nak a legmegfelelőbb alanyon. Haszonkert. Általában tíz ár, vagy ennél nagyobb terület. Itt stb., de a palánta kinevelése szakértelmet és a növények fó­lia alattti gondozása állandó figyelmet igényel. Szabadföldi termelésnél gazdaságos az őszi saláta, korai karalábé, káposz­ta, saláta-uborka. Itt kettős ta­lajkihasználás is számításba jöhet, mert a korán lekerült termények után még másodter­ményként fűszerpaprika, kon­zervuborka és még más zöld­ségfélék is gazdaságosan ter­melhetek. Itt is, úgy a fólia alatti, mint a szabadföldi zöld­ségféléknél a szakszerű nö­vényvédelem és tápanyagelli­­tás elengedhetetlen. Minden kert-típusnál fontos, hogy a termeléshez szükséges felszereléssel és növényvédő vegyszerekkel rendelkezzünk. Ha a kert a családi háztól tá­vol esik, akkor a felszerelés részére egy megfelelő kis épü­letfélét hozzunk össze, hogy a szerszámok kéznél legyenek. A két vagy egyéb vízforrás, víz­tartály legyen a kertben az ön­tözés és permetezéshez szüksé­ges vízmennyiség biztosítására. Nem gondolok itt parádés vi­­kendházra, megteszi egy desz­kából vagy más építőanyagból ügyesen elkészített kis helyi­ség, amit mindenki a saját igé­nye és anyagi lehetősége sze­rint állíthat össze. Még annyit, hogy a fentieket miért is tartottam fontosnak papírra vetni? Még sokhelyütt látható, hogy a házikertekben vagy szőlőhegyeken is kukori­cát, vagy más gabonafélét ter­melnek. Egy két agyonfertőzött szilva-, alma-, körtefa díszíti a kerteket, amit egy kis akarat­tal, hozzáállással sokkal jobban hasznosíthatnánk úgy a ma­gunk, mint a közösség javára. Nem egy ügyes kiskertészkedöt ismerek, aki öt hat áras ker­­tecskéjéből 10—-IS ezer korona jövedelemhez is hozzájut. Pedig csak munka után szabad idejé­ben tevékenykedik kertjében. Közeledik a tavasz. Adott a lehetőség, hogy kertjét, darab­ka földecskéjét mindenki ve­gye igazi kezelésbe! Telepítsen korszerű gyümölcsöst, szőlőt vagy zöldségeskertet, ami ízlé­sének leginkább megfelel. Ha a kezdet nehéz is, a befektetés később bőségesen megtérül. VARGA JÓZSEF Zöld orvosság méte, szamóca, évelő és eny­­nyári virágok, díszcserjék te­gyék harmonikussá. Természe­tesen helyet kell adni a friss zöldségféléknek is néhány ágyas terjedelemig, hogy legyen kéznél friss retek, zöldhagyma, és egyéb zöldség. Családellátó házikert. Terü­lete S—10 ár. Ezt a család igé­nyeinek és ellátásának megfe­lelően úgy osztjuk be, hogy ko­ra tavasztól késő őszig ellássa a konyhát friss zöldséggel és gyümölccsel, sőt biztosítsa a télire való befőzéshez és táro­láshoz a szükséges mennyiségű zöldséget és gyümölcsöt. Egy kisebb fóliasátor is helyet kap­hat a korai zöldségfélék (re­tek, paradicsom, uborka, zöld­paprika stb.) hajtatására. Gyü­mölcsfákból a legkorábbi cse­resznyétől a nyári alma, körte, kajszi, őszibarack és meggyfá­kon kívül feltétlenül legyen néhány értékes téli körte- és almafa is, ami a téli tároláshoz szükséges gyümölcsmennyisé­get megtenni. Ilyen típusú kert­ben nagyon ajánlatos az őszi­barack, mivel megfelelő fajta­­választékban június közepétől októberig finom, frissen fo­gyasztható gyümölcsöt ad. Ezen­kívül a legalkalmasabb gyü­­mölcskompót készítésre is. Az ilyen kertből nem hiányozhat a szőlő sem. 80—100 tő jófajta borszőlő kordon, vagy lugas­műveléssel 200—300 litert bort is eladhat. Húsz-harminc cse­megeszőlő augusztus közepétől az a célunk, hogy piaci árut: gyümölcsöt, szőlőt vagy zöld­ségféléket termeljünk. A kiter­melt árut közvetlen piacon (vá­rosok körzetében) vagy a fel­vásárló szerveken keresztül, szerződéses alapon értékesít­jük. Az értékesítési lehetőség szabja meg, hogy mit termel­jünk. Az ilyen kertben lehető­leg csak egyfélét; vagy gyümöl­csöt, vagy szőlőt, vagypedig zöldségféléket. Nem gazdasá­gos, ha kertünkben mindent összezsúfolunk. Gyümölcsfélé­ből egy-két fajtára helyezzük a fő súlyt. Ahol a talaj és ég­hajlati viszonyok adottak (Déi- Szlovákia), ott ajánlatos a kaj­szi és őszibarack termesztése. Ezek aránylag egyszerűbb nö­vényvédelmet igényelnek, mint például az alma stb. Számolni kell azonban azzal is, hogy az őszibarack rendszeres metszést kíván. Alma és körte esetében nagy gondot fordítsunk a fajták összehangolására. Egyes fajták érzékenyek bi­zonyos vegyszerekre, így azo­kat inkább hagyjuk ki és csak gombabetegségekkel szemben ellenállóbb fajtákat telepítsünk. A fajtaösszeállítással kapcsolat­ban ajánlatos szakember véle­ményét kikérni. Közép- vagy magastörzsű fákat kertbe ne telepítsünk. Zöldségféle terme­lésnél a helyi adottságoknak és viszonyoknak megfelelő fajták­kal foglalkozzunk. Fóliasátor alatt jól jövedelmeznek a pri­mőrfélék: zöldpaprika, uborka Különleges virágtartók Az első képen látható virágtartót menet nélküli üvegbúrákból készítettem. A bórák­ba műanyag cserépbe ültetett virágokat tet­tem. Minden búra aljába fehér műanyag tányérkát is helyeztem, hogy a cserepekből kiszivárgó víz ne szennyezze a bórát. A bó­rákat 15 mm vastag deszkábó.l fűrészelt, narancssárgára festett és damiilal a menye­­zetre függesztett tartón helyeztem el. A második ábrán farostlemezből és lécből készített virágtartókat látunk. Alapméretük 20 X 20 cm, magasságuk 20, 50, 60 és 79 cm. Először a léckereteket készítettem el, majd azokra farostlemezt enyveztem. A keretek belsejébe egy-egy keresztlécet csavaroztam, a virágcserepek magasságától függően. A lécekre kerülő farostlemez lap tartja a cse­repeket. A tető lemezén előbb kivágtam a virágcserép méretének megfelelő nyílást, csak azután enyveztem a helyére. Csiszolás és alapozás után a felületeket fehér festék­kel kentem be. (Mo) ) Négyezer feletti taglétszám A Szlovákiai Kisállattenyész­tők Szövetségének legnagyobb járási szervezetei közé tartozik a Dunajská Streda-i (dunaszer­­dahelyi). Ezen érdekköri szer­vezet járási titkárának, Hor­váth Róbertnek tájékoztatása szerint, a múlt év elején helyi szervezeteikbe csoportosuló 3776 tag létszáma tovább növe­kedett és folyó év január else­jével járási viszonylatban el­érte a 4110-ot. Ez a létszám­­emelkedés azzal magyarázható, hogy a szervezet részéről a ta­gok irányában nagyobb volt a gondoskodás, megjavult a szer­vezési munka helyi és járási szinten egyaránt, s többet tö­rődtek az új tagok felvételével. Ha a szakosztályok szerinti csoportosulást tekintjük, járá­sukban legnagyobb érdeklődés a baromfitenyésztés iránt mu­tatkozik. Ilyen szempontból második helyen a házinyúlte­­nyésztés szerepel, majd helyet kap a galambtenyésztés, az egzotikus madarak tenyésztése, a juh- és kecsketenyésztés és az ebtenyésztés. Nehézségekkel küzdenek a juh és kecsketenyésztés szaka­szán, mivel a korszerű mező­­gazdaság, valamint a város- és faluszépítés csaknem minden talpalatnyi földet igénybe vesz, és így nem marad az említett állatok részére legelő. Ezzel magyarázható a juh- és kecs­ketenyésztők számának csök­kenése. Ugyancsak megcsappant a prémesállat tenyésztők száma is az utóbi években, amit a gerez­na felvásárlási árak csökkenése akozott. Járásunkban nagymennyiségű házinynulat tenyésztenek és ad­nak át a nitrai (nyitrai) BRAN­­KO üzomközi vállalatnak élő állapotban. Az élőnyulak minő­ségét nem veszik figyelembe, a fehér gereznájú házinyúlért kilónként 16 koronát és a tarka gereznájű házinyúlért pedig élősúly kilónként 15 koronát fi­zetnek, ami, az exportárakhoz mérten, kevés. A házinyúl-felvásárlást meg­előzően a járási megbízott tu­datja a helyi szervezetekkel a BRANKO teherautója érkezésé­nek időpontját s feljegyzi a nyúlmennyiséget. A szállítási harmonogram kidolgozásakor a fő szempont a szállítóeszköz gazdaságos kihasználása, ami 550—600 házinyúl elhelyezését feltételezi egy teherautón. A szállítmány ellenértékét a szer­vezet kapja kézhez, és adja to­vább a tagoknak. A házinyúl élősúlykilogrammjáért egy ki­logramm tápot kap a tenyésztő a helyi szervezetnek adott ki­utalás alapján. Ez persze, nem fedezi a takarmányszükségle­tet, csupán hozzájárul a terme­léshez, amely nagyobbrészt sa­ját forrásból eredő takarmány­nyal történik, járásukból évente 35 ezer házinyúl kerül eladás­ra, amely mennyiség azonban, sajnos, nem oszlik meg arányo­san az egyes negyedévekben. Az olasz, a francia és más kül­földi cégek folyamatos áruellá­tást kívánnak, és az első, vala­mint a második negyedévben magasabb átvételi úrat fizet­nek, mivel télen és koratavasz­­szal nagyobbak a tenyésztői ki­adások. Különféle kísérleti in­tézmények és kórházak is vásá­rolják a nyulat, amelyek 22— 28 koronát fizetnek élősúlyki­logrammonként. Szükséges len­ne — a magasabb összeget ala­pul véve — egységesen szabá­lyozni a laboratóriumi célokra vásárolt házi- valamint vágó­­nyulak felvásárlási árát. Tenyésztői célkitűzéseikkel ellentétben áll, hogy a kísér­leti intézetek csak bizonyos fajtákat, főleg a csincsilla nyál­­fajtát keresik és vásárolják. A BRANKO a fehérszőrű házi­­nyúlfajtákat veszi át szíveseb­ben, ami a vásárlási árban is kifejezésre jnt. Ez a fajta­választék szűküléséhez vezet, s míg a járásban azelőtt tizen­hét házinyúlfajtát tartottak, ezek száma üjabban öt hat faj­tára szűkült le. Legnagyobbnak a baromfite­nyésztési szakosztályt mond­hatjuk, mivel a járás csaknem minden szervezett tagja foglal­kozik baromfitenyésztéssel. A szervezet igyekszik tagjait sza­porító tenyészetek létesítésére rávenni. Az А-tenyészetek léte­sítésekor azonban szigorú fel­tételeket szab az állategészség­ügyi szolgálat, fgy sokan in­kább lemondanak az ilyen te­nyészet létesítéséről. Az állat­egészségügyi szolgálatnak kü­lönben is kevés ideje marad a járásban a szervezeti tagok nyilvántartott 39 ezer tyúkjá­nak felügyeletére. Ezekben a napokban folynak a SZKSZ helyi szervezeteinek évzáró gyűlései. A vitában leg­több probléma a naposcsibe­­beszerzéssel kapcsolatban adó­dik, mivel a helyi szervezetek újabban az állami gazdaságok­tól nem kapnak naposcsibét. Vannak helyi szervezetek, ahol 150—200 tag összesen 2—3 ezer naposcsibét igényel. A SZKSZ Központi Bizottsá­gának a közép-szlovákiai kerü­letben levő očovai szaporító te­lepe és keltetőállomása bővíté­sére a jelenlegi ötéves tervidő­szak folyamán 5 millió koronát irányoztak elő, míg Dunajská Stredán hasonló telep bővítésé­re mindössze 35 ezer koronát vettek tervbe. A Dunajská Stre­da-i telepen jelenleg két ba­romfiól és egy keltető áll ren­delkezésre. A 600 tyúkból álló nincsen férőhely, pedig a kel­tető berendezés a produkált to­jásnál háromszor-négyszer töb­bet képes befogadni. A tagok törzsállomány növelésére itt elismert tenyészeteiből vásárol­nak ugyan keltetőtojást, de ez is kevés. A SZKSZ KB-nak meg kellene egyeznie в Mezőgazda­­sági és Élelmezésügyi Miniszté­riummal, hogy a járási mező­­gazdasági igazgatóságok Szemei lássák el a sxábanforgí kelte­tőt. A másik lehetőség az len­ne, hogy a SZKSZ KB-а azonnal gondoskodna a Dunajská Stre­da-i szaporító-állomás bővítésé­ről, miszerint a produkció a jelenlegi 50—60 ezer naposcsi­béről 200 ezerre emelkedne, fedezve a járás szükségletét. Nagy problémáik merültek fel a takarmányellátással kap­csolatban. Mindenki előtt isme­retesek a szemes takarmánnyal való takrékosságra vonatkozó intézkedések, amelyeket szük­séges betartanunk. A meglátoga­tott járásban helytelenítik a­­zonban, hogy a SZKSZ KB rész­­rehajlóan osztja el e rendelke­zésre álló takarmányokat, úgy, hogy bizonyos járásokban egy szervezeti tagra 120—130 kg takarmány jnt, míg a Dunajská Streda-i járásban mindössze 50 —00 kg. Ezt az aránytalan el­osztást azzal indokolják, hogy a Dunajská Streda-l járásban takarmányhoz lehet jutni. Azt azonban egyáltalán nem veszik figyelembe, hogy a hegyi és hegyaljai körzetekben még min­dig rengeteg a parlagon heverő kihasználatlan föld, árokpart és erdőszél, ahol takarmányt ter­melhetnek az ottani kisállat­­tenyésztők, viszont ilyen lehe­tőség az említett járásban egy­általán nincs. Szlovákia leg­több efsz ében bizonyos meny­­nyiségű szemes takarmányt vá­sárolhatnak vagy kapnak a dol­gozók. A takarmány к ihaszná lás sokkal hatékonyabb lenne, ha a kisállattenyésztőknek mód­jában állna abból tápot készít­tetni. A terményfelvásárló vál­lalat az ilyen lehetőséget éppen nemrégiben szüntette meg, ami­kor takarékoskodni kellene! A galambtenyésztők száma a járásban aránylag kicsi. Fajta tekintetében főleg king, szlo­vák hegyes, maltézi, cseh csat­togó hegyes és néhány egyéb fajta ál az érdeklődés közép­pontjában. Számos tenyésztő komoly eredményeket ér el az országos és nemzetközi kiállí­tásokon. A hüvelyeseket, cukor­borsót, kölest, olajosnövények magját tartalmazó galambtápot más járásokban kapnak a te­nyésztők, de a Dunajská Stre­da-i járásban nem. Az egzotikus madarak te­nyésztőinek száma' egyre sza­porodik, mert sokan emeletes városi blokházba kénytelenek költözni, ahol nincsen rendes lehetőség más kisállatok tartá­sára. Ha a tenyésztő a termé­szet apró gyönyöreit mégis ma­ga körül kívánja látni, köuy­­nyen válik ilyen madarak ked­velőjévé. Ez év januárjától a Sväzarm­­hoz tartozik a szolgálati ebek tenyésztése. Csak kevés olyan ebfajta maradt a SZKSZ hatás­körében, amelyeket a járásban tartanak, ezért az ebtenyésztési szakosztályt felszámolták, de továbbra is ápolják a klubok­kal való kapcsolatot. A múlt év végén a postaga­­lainbtenyésztők önálló szövetsé­ge hivatalosan befejezte műkö­dését. A tevékenységet a SZKSZ veszi át szakosztály formáján ban, ami járásukban még nem történt meg. A kisállattenyésztők helyes­nek tartják az elszigeteltség felszámolását és gazdaságilag együtt kívánnak működni a to­vábbi négy gazdasági jellegű érdekköri szövetséggel, ame­lyekben a kertészkedők, a mé­hészek, a vadászok és halászok tevékenykednek. A jnb segítsé­gévei felépítenének egy közös emeletes társadalmi épületet, ahol az egyes szervezetek ön­álló irodát kapnának, és lenne egy közös ülésterem, amelyet terv szerint vesznek majd igénybe. Az udvarban raktára­kat, az utca felőli földszinten pedig az egyes szövetségek üz­leteit lehetne elhelyezni, köztük a Chovproduktot, amely etetők, itaták, ketrecek, takarmányfé­leségek és más kellékek áré­­sitására bővfthetné kínálatát. Tagjaik szaktudásával nem teljesen elégedettek. A tagok gyűléseiken arra hivatkoznak, hogy a magyar nyelvű szakiro­dalom nem kielégítő. Szüksé­gesnek tartják egy közős ma­gyar nyelvű havi szaklap ki­adását, az imént említett öt érdekköri szervezet témakörei­nek beiktatásával. A soproni kisállattenyésztők­kel, írásbeli szerződéssel i* megerősített baráti kapcsolatot tartanak fenn és különféle mó­don segítik egymást. A már említett közgyűlések határozatait kiegészítik a CSKF XV. kongresszusának tisztele­tére főleg a termelés, valamint a minőség fokozása érdekében tett vállalásokkal. Idén bekap­csolódnak a nemzeti bizottsá­gok választási programjába fa­­luszépitési ás egyéb tevékeny­ségükkel. Az év folyamán iskolázást rendeznek a tetoválok és a re­gisztrálók számára, továbbá az elismert tenyészetek üzemelte­tőinek, hogy ezzel is csökkent­sék a tenyéeztojásban mutat­kozó hiányt. KUCSERA SZILÁRD

Next

/
Thumbnails
Contents