Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-03-20 / 11. szám

í 2 Pártunk politikája: néppel a népért (Folytatás az 1. oldalról.) Vezeti és akcióegysége. Figyelemre­méltó eredmények születtek a tagsági alap bővítésében. A CSKP XIV. kong­resszusa óta összesen 12 612 tagjelöl­tet vettek fel a kerületben, amelynek túlnyomó része munkás és harminc éven aluli fiatal. A gazdasági kérdésekkel foglalkoz­va kiemelte, hogy az ötéves tervidő­szak feladatait sikeresen teljesítettük. A tavalyi év végéig terven felül 400 millió korona értékű árut termeltek az ipari üzemek dolgozói. Az ötödik ötéves tervidőszakban több mint 42 százalékkal növekedett az Ipari ter­melés értéke. A kerület 13 járásában az utóbbi öt év folyamán összesen 50 milliárd koronát meghaladó összeget fordítottak beruházásokra. Az elmúlt évek igényes feladatok elé állították a mezőgazdasági üze­mek dolgozóit is. A legutóbbi kerü­leti pártkonferencia mezőgazdasági termelésre vonatkozó határozatait a közép-szlovákiai földművesek jelen­tősen túlteljesítették. A mezőgazda­­sági bruttótermelés értéke 25,8 száza­lékkal, a piaci árutermelés értéke pe­dig 39 százalékkal nőtt az ötödik öt­éves tervidőszakban. A vitában felszólalt Jozef Lenért elvtárs, a CSKP KB elnökségének tag­ja, az SZLKP KB első titkára, a CSKP küldöttségének a vezetője. A CSKP KB nevében köszönetét mondott a közép­szlovákiai kerület kommunistáinak és pártonkívüli dolgozóinak kimagasló sikereikért. Lenárt elvtárs külön ki­emelte a gépipari dolgozók munka­­sikereit, melyek nagyban hozzájárul­tak ahhoz, hogy szlovákiai méretben több mint 60 százalékkal sikerült nö­velni a fontos népgazdasági ágazat termelését. A kelet-szlovákiai kerület kommu­nistáinak a tanácskozásán szintén részt vett a CSKP KB küldöttsége Miloslav Hruikoviö elvtársnak, a CSKP KB Elnöksége póttagjának vezetésével, A kerületi pártbizottság beszámoló­ját Ján Piri, a CSKP KB tagja, a Erre a kérdésre részletes választ “ ad a Szovjetunió 1976—1980. évi népgazdaságfejlesztési fő irány­elvé, amelyet országos vitára bocsá­tottak. Most a tervnek azon sajátos­ságaival szeretnék foglalkozni, ame­lyek leginkább visszatükrözik lénye­gét, azonosságát és különbözőségét ac előző dokumentumokkal összehason­lítva. Ez főként azzal kapcsolatban szük­séges, hogy a tizedik szovjet ötéves terv nyilvánosságra hozása után el­lentmondó és olykor egyszerűen ha­mis megállapítások láttak napvilágot a világsajtóban. ÜJ HELYZET A Szovjetunió gazdasági életének legjellemzőbb vonása a stabilitás. A legújabb tények megerősítik ezt a megállapítást. A Szovjetunió ipari termelésének volumene a legutóbbi öt év alatt 43 százalékkal nőtt. A mezőgazdasági teljes termelés a rendkívül kedvezőt­len időjárás ellenére pedig 13 száza­lékkal. Ugyanakkor a lakosság reál­­jövedelme 24 százalékkal gyarapodott, 544 millió négyzetméternyi lakóterü­letet építettünk be, a kiskereskedelmi áruforgalom több mint a harmadával nagyobbodott stb. Az előző ötéves tervekre is a »sov­iet gazdaságnak hasonlóan egyenletet dinamikus növekedése és a népjólét tervszerű fokozódása jellemző. E sta­bilitás forrásai abban rejlenek, hogy a szovjet gazdaságpolitika nagy cél­kitűzései, fő irányzatai és alapelvei mindig azonosak. Egyes időszakok konkrét feladatai, megoldásuk meg­közelítése, a gazdaság irányításának formát és módszerei azonban a törté­nelmileg meghatározott korszakok sajátosságai szerint változnak. A társadalmi termelés többszörte nagyobb volumene, a tudomány és a technika gyors fejlődése, a súlypont áittolódása a gazdaság Irányításának Intenzív módszereire és a gazdasági fejlődés szó' iális küldetésének erősö­dése új megközelítési és megoldási módszerek keresését váltotta ki. A SZABAD FÖLDMŰVES 1978. március 20. kerületi pártbizottság vezetó titkára terjesztett* aló. Mélyen elemezte a XIV. pártkongresszus határozatainak teljesítése tarán elért eredmányeket és a jövő feladatait. Az Ipari termelés 1970-hez viszo­nyítva 60,6 százalékkal növekedett. Ebben az országrészben az utóbbi öt év alatt 136 milliárd korona értékű ipari terméket gyártottak. Figyelemreméltó eredményeket ér­tékelhetett a kerületi pártkonferencia a mezőgazdasági termelés terén Is. A bruttó termelést 100,2 százalékra teljesítette a kerület, ami — az eltelt öt év alatt — 36,2 százalékos növe­kedést jelent. A piaci termelés 60 százalékkal fokozódott. A XIV. párt­­kongresszus határozataiból eredő, egyik igen jelentős feladatot teljesít­ve a kelet-szlovákiai és a szepsi sík­ságon 36 400 hektár talajvizes terüle­tet tettek termővé. A kerületi és városi pártkonferen­ciákon a küldöttek közül sokan je­lentkeztek a vitába és hozzászólásaik­kal jelentősen hozzájárultak az SZLKP és CSKP XV. kongresszusát előkészítő tanácskozások sikeréhez. Érdemdús a tevékenységük — Az utóbbi esztendőkben egyre eredményesebb munkát végeznek a pol­gári ügyek testületéi — mondotta a közelmúlt nat>okban tartott sajtóérte­kezletén dr. Jozef Mravfk, az SZSZK kultúrügyi miniszterének helyettese, a polgári ügyek testületéinek szlovákiai központi elnöke. Az 1953-ban rendszeresített testületek száma napjainkig 2600-ra emelkedett és érdem­dús munkájukat közel 3000 aktíva támogatja. Az 1972 óta új koncepció alapján működő testületek egyre hatékonyabb tevékenységéről adatok tanúskodnak. A polgári ügyek testületéi elsősorban a polgári névadó ünnepségek, az esküvők, a temetések, az élet- és munka­­jubileumok, valamint egyéb ünnepségek szocialista tartalmú megrendezését, elterjesztését, meghonosítását és színvonalas megvalósítását szorgalmaz­zák. Tevékenységük nyomán az 1972-ben még csak körülbelül 36 ezer név­adó-ünnepség, 1975-ig 62 ezerre emelkedett, a polgári esküvők száma 40 ezerről 1975-ben 44 ezerre emelkedett. A temetések száma a polgári teme­tések javára dőlt el; a polgári temetések száma a múlt évig 8,2 százalékra emelkedett az 1972-ben kimutatott 3,4 százalékos aránnyal szemben. Lényegesen javult a polgári ügyek testületéinek anyagi-műszaki ellátott­sága. Az elmúlt esztendők során 1972-től a „Z“-akció keretében 90 új há­zasságkötő termet adtak át rendeltetésének, több mint 150 szertartástermet újítottak fel és korszerűsítettek, továbbá 164 halottasházat építettek. Ezen­kívül e testületek által szervezett egyéb ünnepélyes aktusok száma az 1972-ben kimutatott 10 ezer akcióról a múlt évig 23 ezerre emelkedett. A jövőben az egyes irányftószervek és felettes hatóságok részéről az ed­diginél még nagyobb figyelmet kell fordítani e testületek munkájának mi­nőségi, módszertani és szervezési javítására. Minden községben meg kell alakítani a polgári ügyek testületét, amelyet a lakosság soraiból szerve­zett aktíva támogat. E téren is a káderek felkészítése, helyes kiválogatása és rendszeres munkájuk képezi majd e testületek eszmei-politikai színvo­nala további emelkedésének, a polgári szertartások általános elterjedésé­nek egyik igen fontos előfeltételét. (obenau) A világpolitikában történt A lengyel—nyugatnémet szerződések ratifikálása a Bundesratban, az NSZK Szövetségi Tanácsában élénken foglalkoztatta a világ közvéleményét. A klerikális ellen­zék eleve hangoztatta, hogy a ratifikálás ellen fog sza­vazni. A szövetségi tanácsban a CDU/CSU keresztény­­demokrata ellenzék van többségben, amely magatartásá­val veszélyeztette a szerződések sorsát. Az utolsó pilla­natban azonban fordulat történt. A szerződéseket egy­hangúlag megszavazták. Mivel magyarázható a nyugatnémet ellenzék pálfor­­dulása? Egyrészt azzal, hogy józanabb körei felismer­ték, milyen negatív hatása lenne a ratifikálás megtaga­dásának. Október 2-án ugyanis választások lesznek, és még Franz Josef Strauss bajor klerikálisai sem merné­nek külpolitikai veszteséggel lépni választóik elé. A sza­vazás eredményére kihatott az általános és európai világpolitikai helyzet, az erőviszonyok alakulása és még egy nagyon fontos tény: a Lengyel Népköztársaság kor­mányának rugalmas politikéja, amellyel újra megerősí­tette a szerződések végrehajtásával kapcsolatos biztosí­tékokat, támogatva ezzel a józanabb, reálisabb politikára hajló nyugatnémet erőket. Libanonban a rövid fegyverszünet után kezdeménye­zőén lépett féf a hadsereg és lemondásra szólította fel Frangié köztársasági elnököt és Karami kormányfőt. A parlament 99 képviselőjének több mint kétharmada is távozásukat követelte. Libanonban a lakosság vallásfelekezeti megoszlása szerinti szigorú kulcs alapján töltötték be a legfonto­sabb államhatalmi tisztségeket. Az utóbbi években az arány a keresztényeknek kedvező 3:2-ről eltolódott a mohamedánok javára. Az utóbbiak mind aktívabban lép­tek fel igazságosabb képviseleti követeléseikkel s a had­sereg mohamedán katonáinak lázadása után a bejrúti helyőrség is csatlakozott a magát „katonai kormányzó­nak“ kinevező Asiz Ahbád tábornok vezetésével a láza­dókhoz. A keresztényeket képviselő, jobboldali platfor­mon álló Falangista és Liberális Párt kitartott a polgári kormány mellett, mely lényegében franciabarát befo­lyást képvisel, míg a mohamedánok rokonszenveznek Palesztinái testvéreikkel. A radikális tisztek hatalomra jutása a palesztínbarát erők szilárdulását jelentené, ebben az esetben pedig az izraeli agresszív erők dél­libanoni támadása veszélyeztet, amivel Tel-Aviv nemegy­szer fenyegetőzött. Franciaországban a járási választások második fordu­lója is az egyesült baloldal előretörését eredményezte. A szocialisták és a kommunisták megerősítették pozí­cióikat a községtanácsokban s ez várhatóan kihat a kő­vetkező parlamenti választásokra is. Merőben ellentétes irányú fejlődés tanúi lehetünk Portugáliában, ahol az április 25-re tervezett választá­sokon a kommunisták ellen fellépni készülő szocialisták erkölcsi és politikai támogatásáról tanácskozott Portó­ban a Szocialista Internacionále bizottsága. Közben a portugál jobboldal nyíltan szervezkedik még a mérsékelt irányzatú politikusok félreállítására is,, valamint a nagy­burzsoázia államosítás következtében elvesztett gazda­sági pozícióinak visszaszerzésére. Lö И ármennyire erňskodik Is a til, 0 végül mégiscsak a tavasa győ­zedelmeskedik. Ennek ellenére m Szlovák Szocialista Köztársaság Mezfi­­gazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­riuma mellett működő mezőgazdasági munkálatokat irányító bizottság első ülése kissé borúlátóan mérlegelte a helyzetet, mivel a váratlan hideg időjárás álljt parancsolt a tavaszi munkáknak. Az idei tavaszon igényes feladatok várnak a mezőgazdasági dolgozókra. Tavaszi gabonafélékből 320 ezer hek­tárt, kukoricából pedig 170 ezret kell bevetni. Magas fehérjetartalmú hüve­lyeseket is több mint 32 ezer hektár földterületen termesztünk. A bizottsági ülésen megállapították, hogy mind gabonafélékből, mind ku­koricából, sőt a hüvelyesekből is elég jó minőségű vetőmaggal rendelke­zünk. Gondot csak a burgonya-ültető­anyag okoz. Ezt mindenféleképpen meg kell oldani, az idei termés érdé-Az ■ I »» ■ m r időjárás „közbelépett“ kében. A felmérések szerint saját for­rásokból is van mód a hiányzó ülte­­töanyagot pótolni. Ilyen helyzetben megértőnek kell lenni és a legfonto­sabb célt, a kitűzött tervet minden körülmények között teljesíteni kell. Az utóbbi időben még a déli járá­sokban is 8—10 fokra süllyedt a hő­mérséklet, északon pedig hótakaró borítja az őszieket és néhol már a hópenész is felütötte fejét, őszi rep­cében is mutatkozott károsodás az egyes járásokban. Sajnos, a legintenzívebb növényter­mesztési körzetekben jóval kevesebb volt a téli csapadék — amivel szin­tén számolni kell —, ezért már a ko­ra tavaszi időben is igénybe kell venni az öntöző berendezéseket. Megállapítható, hogy a legközelebbi napokban rendkívül igényes feladatok várnak a növénytermesztőkre, a gé­­pesítőkre, valamint a szolgáltatási szervezet dolgozóira, hiszen az elmúlt évek eredményeihez viszonyítva, kö­zel kilenc százalékkal kell fokoznunk a növénytermesztési feladatokat. A ki­tűzött cél megvalósítása érdekében komoly összefogásra van szükség, hogy a kedvezőtlen természeti felté­telek ellenére is a lehető leggyorsab­ban végezzük el a sürgős tavaszi ten­nivalókat. kommunista párt elemezte az új hely­zetet, a fejlett szocializmus építésé­nek feltételei közötti új lehetőségeket, s kidolgozta hosszú távú gazdaságpo­litikai programját. A Fő FELADAT — A JÓLÉT FOKOZÁSA A szociális program a legfőbb gaz­daságpolitikai célként világosan a nép anyagi és kulturális színvonalának emelését jelöli meg. Elérésének lehe­tőségei sok tekintetben a termelőerők fejlettségi színvonalától, a gazdasági kapcsolatok fejlettségétől és a külpo­litikai feltételektől függnek. A Szovjetunió hosszú Időn át nem rendelkezett számos fontos életszín­vonal-emelési intézkedéshez szüksé­ges erőforrással, mert fel kellett szá­molnia gazdasági elmaradottságát, meg kellett teremtenie saját nehéz­iparát, s mindezt bonyolult nemzet­közi helyzetben, a háború időszaká­nak és következményei kiküszöbölésé­nek viszonyai között. Igaz, hogy most is sok a beruházás a műszaki haladást biztositő ágakban. Am a fejlett szocialista társadalom erőforrásai többszörte nagyobbak, ez pedig Jehetővé tette, hogy fokozot­tabb figyelmet szenteljünk a nép élet­­színvonalának lényeges emelésére. Lássunk egy példát. A jelenlegi mércének megfelel egy összkomfortos önálló lakás minden egyes szovjet család számára. Ilyen helyzet azon­ban az építőipar fejlődése, a tömeg­méretű város- és faluépítés folytán csak a legutóbbi húsz évben alakult ki. 1956 és 1975 között több mint 2 milliárd négyzetméternyi lakóterü­letet építettünk be s ennek eredmé­nyeként a lakosság mintegy 80 száza­lékának a lakásviszonyai javultak meg, alapjában megváltozott a lakás­­helyzet és az e kérdéssel kapcsolatos nézetek is. Hasonló helyzet alakult ki a kul­túrában is. A maga idejében óriási vívmányt jelentett az írástudatlanság felszámolása s azóta a Szovjetunió áttért az általános teljes középiskolai oktatásra. További példa: ma nagyon termé­szetesnek tartják, hogy minden csa­ládnak van televíziós készüléke, hű­tőszekrénye, mosógépe stb., ami a harmincas években nem volt és nem is lehetett mérce. Abban az időben egyszerűen nem létezett hasonló áramfogyasztők gyártása, tehát a szükségletük sem nőhetett. Más a helyzet ma, amikor a Szovjetunió évente mintegy hat és fél millió te­levíziós készüléket, öt és fél millió hűtőszekrényt és több mint 3 millió mosógépet gyárt. A változások azonban nemcsak ab­ban nyilvánulnak meg, hogy lényege­sen megnőttek a népjólét fokozásának lehetőségei. E kérdés maga is széle­sebb összefüggésekben merül fel. Ma a társadalom tagjainak sokoldalú fej­lődése és a vele összefüggő problé­mák komplex megoldása a fontos. Közéjük tartozik a városi és falusi munka- és életfeltételek kiegyenlíté­se, a kétkezi és nehéz fizikai munka fokozatos megszüntetése, a kulturális és népművelési Intézmények, mozik, a rádió és a televízió fejlesztése, a tömeges testnevelés bevezetése, a környezetvédelem stb. Mindebből kitűnik, milyen széles fronton közelítjük meg szociális programunk kimunkálását. Igaz, nem lehet egyidejűleg megoldani vala­mennyi feladatot: egyesek viszonylag gyorsan megoldódnak, mások hosz­­szabb Időt Igényelnek. A HATÉKONYSÁG ÉS MINŐSÉG ÖTÉVES TERVE Hangsúlyoznunk kell, hogy a szo­cializmusban közvetlen összefüggés van a népgazdaság fejlődése és a nép életszínvonalának emelkedése között, hisz a gazdasági fejlődés eredményeit az egész társadalom élvezi. Ezért a szociális program a gazdaság szünte­len növelésére és a társadalmi terme­lés lntenzlfikálására Irányuló céltu­datos tevékenységből indul ki. A fejlett szocializmus viszonyai kö­zött különös jelentőségű lesz az utób­bi körülmény. Mint Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkára hangoztatta, a tizedik ötéves terv elsősorban a minőség és a haté­konyság ötéves terve lesz. A termelés jelenlegi nagysága mellett egészen természetes ez az Irányzat. Ma nem tudnánk előrehaladni, ha nem növel­nénk anyagi, munka- és pénzforrá­saink kihasználásának hatásfokát. Az intenzív és minőségi tényezők szem előtt tartásának j irányzatát a felhal­mozódott termelési potenciál, a tudo­mányos-műszaki forradalom fejlődé­se, valamint a hagyományos módsze­rekkel már kielégíthetetlen új szük­ségletek felmerülése határozza meg. Azt is tekintetbe kell vennünk, hogy egyre korlátozottabbak a gazdaságfej­lesztés ún. külterjes tényezői. Ez az irányzat legszembetűnőbb a munka­­erőforrások újratermelése ' terén. Az adatok arról tanúskodnak, hogy nem kerülhető el az anyagi termelésben dolgozó alkalmazottak száma növeke­désének lassulása, majd abszolút csökkenése. Ennek az új Iránynak legfőbb mu­tatója a termelés növekedésének ro­hamos meggyorsulása a munkaterme­lékenység fokozódásának eredménye­képpen. Ez a növekedés az iparban 1961 és 1966 között 62, 1966 és 1970 között 73, 1971 és 1975 között 84 szá­zalék volt, 1976 és 1980 között pedig el kell érnie a 90 százalékot. Az in­­tenzifikáló tényezők hatása továbbra is fokozódik és biztosítani fogja a ter­melés volumene növekedésének fő ré­szét, sőt számos ágazatnak és gazda­sági területnek egész fejlődését. A szociális program megvalósulása en­nek megfelelően a népgazdaság hatás­fokának a növekedésétől fog függni. Az említett kölcsönös összefüggés­nek további szempontja is van, még­pedig a szociális program Intézkedé­seinek a gazdaságfejlesztési és hatás­foknövelési minőségi mutatók javítá­sára gyakorolt hatása. Vonatkozik ez az anyagi javak elosztására, amely a munka hatékonyságának fokozására és az erőforrások ésszerű felhaszná­lására ösztönöz, valamint a nép élete javításának további kérdéseire. A LEGKÖZELEBBI TÁVLATOK Mit hoz tehát a szovjet embereknek a legközelebbi öt év? Az ipari termelés 35—39 százalék­kal nő, közte a termelőeszközök ter­melése 38—42, a fogyasztási cikkeké 30—32 százalékkal. A leggyorsabb növekedési ütemre a gépiparban, a műszerek és automatizáló eszközök gyártásában, továbbá a vegy- és pet­­rokémiai iparban számítunk. A mező­­gazdasági termelés átlagos volumene feltételezetten 14—17 százalékkal na­gyobb az előző ötéves tervhez vísszo­­nyitva, A fő feladat változatlan. Ennek alapján a terv a nemzeti jövedelem 24—28 százalékos gyarapodására és az egy főre számított reáljövedelem 20—22 százalékos emelkedésére szá­mít. Az áruforgalom 1976 és 1980 kö­zött további 27—29 százalékkal bővül, és a lakások minőségének javulása mellett 545—550 millió négyzetméter­nyi lakóterület beépítésére számítunk. Egyebet is hangsúlyoznunk kell: az elkövetkező öt évben, csakúgy, mint az előző években, a Szovjetunióban nem lesz munkanélküliség, változat­lan marad a főbb Ipari és fogyasztási cikkek ára, minden szovjet ember továbbra is díjtalanul művelődhet, igénybe veheti az egészségügyi szol­gáltatásokat, látogathatja a könyvtá­rakat, sportolhat stb. LEONYID ABALKIN professzor, a közgazdaságtudományok doktora Mit hoz a szovjet embereknek a következő öt év

Next

/
Thumbnails
Contents