Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-03-13 / 10. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1878. március 13. 12 TERMELÉSI TAPASZTALATOK # TERMELÉSI TAPASZTALATOK # TERMELÉSI TAPASZTALATOK H я я 2 я я » SS Hl > я Si-СЛ N H > я > H о Я и я я s я r » SS н > я > СЛ 3 > я > н о я й я 2 я я я СЛ NN н I СЛ 3 я > н о я н я я 2 я я я СЛ м н я £ N н > я > н о я н я я 2 м я » СЛ И4 2 я > СЛ N н > я > н о я н я я 2 я я я СЛ I—« н 3» я > СЛ N н > я > н о я н я я 2 я я я СЛ СЛ W kJ Cd s я Cd H я о 3 N СЛ < CU <Й Н —И ьл И •J а s s Ed H я о Ен d < H N СЛ «с си < H M ел « kJ Q s я и H я о < d < H N СЛ < Eh »—I СЛ 1» J И s Oí u H я o EH < d < N СЛ c cu < H »■H СЛ >w kJ M s я Cd H я о н < kJ Í N СЛ я 5! н к-к СЛ (d kJ ы s я Ed • H я о н < d < •в СЛ á н 1-4 СЛ я kJ и s я Megfigyeléseim a kukoricatermesztésben Ez év Januárjában a luCl Efsz kultúrtermében tanácskozást tartottak a nyugat-szlovákiai kerület legjobb kukoricatermesztői, ahol a Horná Potőü-l Efsz képviselőjeként én is részt vettem. Elöljáróban el kell mondanom, hogy 1975-ben 82 mázsa átlagtermést értünk el szemes kukoricából 300 hektáron. Látszatra ez nagy termés, azonban vannak a járásunkban, illetve azon kívül is sokkal Jobb átlagok; sőt még 100 mázsa átlag is akad! Megpróbálok rámutatni arra, hogy a mi eredményünk miért nem lett jobb az 1975-ös évben, ék ennek tudatában foglalkozok néhány problémával is. , Mint tudjuk, a kukorica melegkedvelő növény. Vízigénye száraz anyagra számítva aránylag kicsi, azonban amit a kukoricánál száraz anyagban termelhetünk, az nagy tömeg, s ezáltal a víz igénye is fokozódik. A talaj iránt nem túlságosan kényes a kukorica, ám kedveli a jó vízkészlettel rendelkező réti talajokat. Ott adja a legjobb termést. Ha elegendő a csapadék, a sekélyebb termőrétegű kötött talajon is nagy termést adhat. Megterem a könnyű talajon is, ha azonban nagy a meleg, hamarosan vízhiányban szenved. Tápanyagokra nem túlságosan igényes a kukorica, ha azonban nagy termés-átlagot akarunk elérni, megkívánja az arányos tápanyagellátást. Előveteménynek talán önmaga a legjobb, azonban cukorrépa után soha ne vessünk kukoricát, de az árpa sem jó előveteménynek, még ha trágyáztuk is utána a földet. Talajelőkészítés szempontjából Jól előkészített magágyat kíván. Ennyit talán nagy általánosságban, mert a termeléshez mindenkinek megvan e saját adottsága, s nem akarok általános agrotechnikai szabályokat felsorolni, inkább rátérnék a saját tapasztalatokra. A vetőmaggal, nem pedig a fajtával kezdem, mivel sok jó fajtával, főleg hazaival rendelkezünk, csupán hibás a vetőmagelőállítás. Nem is a csírakészségben van a baj, hanem inkább az erélyben, ezért sok mag nem kel ki, ami nagy fogyatékosság, mert nincs meg az egységnyi területre számított egyed. A ló mezőgazdász ma már tudja, mit Jelent a kellő jegyed hektáronként. A francia fcs félej; á jugoszláv kukoricák étfpen azért jók, mert gyengébb, kevésbé kedvező talajon is kitűnően kelnek. Am az egyedszám tekintetében fontos szerepet játszik a vetőgép, illetve annak helyes beállítása. Mivel tudjuk, hogy ma már többségben a vácuumra működő gépek vannak használatban, ezért a vetésnél fontos, hogy a traktor sebessége egyenletes legyen, mert a nagy haladó sebességnél nincs igénynek megfelelő vácuum, kihagy a szívás és ezért nem pontos a vetés! A Triazin-készítményekkel gyomtalanftunk. Ahol a kukorica után ismét kukoricát vetünk, ott alá aplikáljuk a vegyszert, ha azonban csak egy éven vetjük, akkor olajos Triazinkészítménnyel gyommentesítjük a kukoricát. A vetést követően fogasolunk, azonban a kikelt növényt már nem fogasoljuk, sorközi művelést sem vég-, zünk, mivel ez az egyedszám rovására történne. A kukoricát adapterrel felszerelt gabona kombájnnal takarítsuk be. A betakarítási veszteségről sokat lehetne beszélni. A korai begyűjtés, gondolok itt a 35 százalékos és ettől több nedvesség-tartalomra, erőltetett. Ha azonban kicsi a szárító vagy a begyűjtő kapacitásunk, és már októberben járunk, kezdjük el akkor is, ha a nedvességtartalom 35 százalékos, mert esetleg későbben hő eshet. A szeles, havas eső, főleg ha könnyen megdülő fajtát vetettünk, nagyobb kárt tesz, mint a beszáradás. Most pedig rátérnék a termés és ezen keresztül az egyes fajták értékelésére, de még előtte szeretném megemlíteni, hogy már öt éven keresztül folytattunk fajtaösszehasonlító kísérleteket, a pontosság kedvéért az egyes fajtákat ismétléssel. Évente mintegy húsz fajtát próbáltunk ki, illetve ellenőriztünk. A kísérletek értékelésétől itt most eltekintek, inkább a nagybani termesztést részletezem. Vegyük sorba az egyes fajták terméseredményét, ebből is először a hazaiakat. CE 250-est 20 ha-on termesztettünk 61 q átlaghozammal, ТО 500-ast 15 ha-on termesztettünk 74 q átlaghozammal. Ebből a kettőből az átlag 60,5 mázsa volt. Jugoszláv fajták: OSSK 295-öt 20 ha-on termesztettünk 61 mázsa, OSSK 212-est 50 ha-on termesztettünk 90 mázsa, BCSC 482i-est 15 ha-on termesztettünk 8d mázsa, BCSC 66—25-öst 50 ha-on termesztettünk 90 mázsa, ZPSC 48 A-t 70 ha-on termesztettünk 91 mázsa, ZPDC 370 est 40 ha-on termesztettünk 82 mázsa átlaghozammal. jugoszláv fajták átlaga 85,9 mázsa volt hektáronként. Francia fajta (20 ha) csak egy volt, az Anjou 303-as, mely 81 mázsa átlagot adott. Amint látjuk 3X20 ha-on a 81 mázsa átlag szinte egyenlő és mind a három korai fajta, s az olyan évben, mint az 1975-ös volt, a későbbiek is beértek. Tehát a korai elmaradt a hosszabb tenyészidejűektől, de ekkora „hézagnak“ azért nem szabadna lennie! Az elővetemény mind a három esetben búza volt. jő elővetemény ez, Igaz a kukorica még jobb és valamelyest ez is közrejátszik, de a nagyobb hiba abban volt, hogy nem volt meg a kellő egyedszám. Érdekesség, hogy 71 ezer tőszámra állítottuk be a vetőgépet, és néhol kevesebb volt a növény, mint a hosszútenyészidejű fajtáknál, pedig ezeknél csak 53 ezerre állítottuk be. Ennek az okát keressük. A hibát abban látom, amit már az egyedszám biztosításánál fejtegettem. Ugyanezeket elmondhatnám a ТО 500-as fajtára is, habár ennél kukorica volt az elővetemény, itt azonban még a madarak is körzejátszottak, mivel a parcella közepén egy fácánosnak nevezett erdős rész van, s tudjuk, hogy a fácán nem veti meg a csírázó kukoricát. A jugoszláv fajtáknál a ZPDC 370-es középkorai. Erről annyit, hogy arra a felépítésre — a szárra gondolok — aránylag kevés a magtermés. Az értékelésről annyit, ha kiveszem a 300 ha-ból a 3 X 20 = 60 hektárt, úgy több mint 87 mázsa hektárátlag jön ki és ha a 60 hektár is hozta volna a magáét — éppen itt van, amit az elején mondtam — lehetett volna még több is! Az elkövetkezendőkben éppen arra ügyelünk, hogy a szóródásnál az eltolódás minél kisebb legyen, mert lehetetlen, hogy az összterületen csak kései kukoricát vessünk, de az sem lehetséges, hogy csak monokultúrában termeljünk, mivel másra is szükségünk van. Ügy igyekezzünk, hogy a korai kukorica is megközelítse a kései termésátlagát. Nem minden esztendő lesz olyan kedvező a kukoricatermesztésre, mint az 1975-ös volt, azonban meg vagyok győződve róla, hogy a terméseredményt legalább az utolsó három év átlagszlntjén tarthatjuk és évről évre nagyobb területen termelhetjük. Gáspár Imre mérnök, a Horná Potőü-i Efsz agronömusa Tapasztalataink az árpatermesztésben n. Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy Indokolt a tavaszi árpák összes fajtájának a korai vetése. A rövidszárú árpák nagy hozamúak és szárszilárdak, azonban későbben érnek, mint a hosszúszárúak, amely eléggé komoly nemesítést hiba, mert a szemképződés ideje belenyúlik a nyáreleji szárazságba és a magvak rosszul fejlődnek ki. A rövldebb tenyészidejű hosszúszárú fajták szemképződése ekkor már jóval előbbre van, ezek azonban nem nagy hozamúak, s nem szárszllérdak. Mindezek tudatában a termelőknek a nagy hozam biztosítása érdekében elsőrendű feladatuk az, hogy a tenyészidő alatt végbemenő fejlődési folyamatokat előbbre hozzák. Ezt vedig csak úgy érjük el, ha az árpát korán vetik! A korai vetés esetén a Javorizáciő gyors lefolyású. A rövid napok és a kisebb hőfok hatására a fénystádium hosszú, s ennek következtében hosszabb a kalász és több benne a szem. Az elkésett vetés évente csökkenti a terméshozamot, mert a hosszabb, melegebb napok kedvezőtlenül befolyásolják a bokrösodást. Mikor kell az árpát hengereznt és fogasolnl? Eddig! megfigyeléseink azt bizonyítják, hogy a tavaszi árpa vetés utáni hengerezése szükséges, mert ezzel gyorsul a nedvesség felszívódása a vetőmaghoz. Fogasolást a keléstől számítva a negyedik levél kifejlődéséig nem szabad végezni, mert az árpa ebben az időszakban növeszti gyökérzetét s a fogas megzavarhatja annak a fejlődését. Ezzel szemben a bokrosodás ideje alatti boronálás már kedvezően hat a növényzetre, elősegíti az egyenletes bokrosodást. A bokrosodás befejezése után a fogás már ismét kárt tesz, letöri, megsérti a mellékhajtásokat. Ebből kitűnik, hogy az ideális humusztartalmú, jő szerkezetű és gyommentes talajokon a fogasolás fölösleges. Az említettek kényszerítik a termelőket az éghajlat viszonyainak megfelelő fajta kiválasztására a tenyészidő hosszúsága szerint. Ezt megköveteli nemcsak a nagyhozam elérése, hanem a mai összpontosítás és szakosítás érdeke Is több oknál fogva. A helyi viszonyoknak megfelelő jő fajta összeállítás kedvező feltételt teremt az aratási zsúfoltság elkerüj lésére, megszűnik az árpatermés egyszerre történő beérése. Könnyebb az aratás szervezése. Kedvező nemcsak a termés nagysága, de a mag minősége is. Ha ugyanis az összes árpa egyszerre érne be földünkön, nem tudnánk veszteségmentesen betakarítani a legjobb gépekkel és a legtökéletesebb munkaszervezéssel sem. Tehát az egyik veszteség a túlérésnél, a másik pedig — nemcsak a túlérett árpánál, de minden talpon túlérett gabonánál automatikusan következik — a növényzet fiziológiájának a sajátságos törvénye szerint következik be. Ennek Igazolására meggyőző példát említek: 1975-ben az Ametyst árpafajtának az ezermagsúlya az aratás kezdetén 44 gramm, az aratás befejezésekor pedig 37 gramm volt: A harmadik és nem kevés veszteség a túlérett gabonánál pedig mindenki részéről ismeretes. Főleg az árpánál a szárszilárdság tönkre megy és a gabona lefekszik. Ilyenkor tényleg nagy a veszteség és költséges a betakarítás. 1975-ben termelt árpafajták hozama elővetemény szerint — q/ha «0 ü « « B S N jO Fajta cukoi répa silőkukoi búza о x з x i i Z x 41) ;>, 00 0) Ň m VI O O" Ametyst 50,4 45,7 38,4 45,8 35,9 46,0 47,4 Elgina 48,8 42,3 46,9 41,2 47,5 47,7 46,1 Diamant 46,6 45,5 39,1 40,8 39,7 48,7 45,5 Favorit 55,3 43,4 41,9 44,6 45,4 — 48,8 Trumpf 56,8 — 82,2 49,2 51,8 — 53,1 KM-1192 53,0 — — 30,6 — — 44,9 HE-593 49,0 44,8 — 45,4 — — 46,7 Kísérlet 48,7 52,8 51,0 f 1,0 49,8 — 48,6 * 46,7 Tapasztalataink szerint a nagy hozam elérése csak akkor lehetséges, ha a talaj előkészítéstől a betakarításig minden egyes agrotechnikai tényezőt pontosan betartunk. Ha a tényezők kjizül egyet kihagyunk, avagy felületesen végezzük el, máris csökken a hektárhozam. Egyszóval ez annyit jelent, hogy az Időjárás viszontagságain az elemi csapásokon kívül, minden tényező az agronómus tapasztalatitól és műveltségétől függ! Sokszor halljuk a mezőgazdasági termelésben, hogy feszítettek a tervek. Ez csak az első látásra tűnik így. Ha feltárjuk az eddig ismeretlen tartalékokat, — s van belőlük bőven, — és minden vezetőbeosztásban az irányítást olyan emberek végzik, akik a munkájukat nemcsak szeretik, hanem értenek is hozzá, van kellő tapasztalatuk, rájövünk arra, hogy pártunk és kormányunk olyan tervek valőraváltását várja tőlünk, amelyek teljesíthetők. Ha megkérdeznénk azoktól, akik a tervet feszítettnek vélik, vajon nem lenne-e helyes, ha a hatodik ötéves tervidőszakban az életszínvonal emelkedése jobb lenne az előirányzottnál, a válasz bizonyosan igenlő lennel Ebből kitűnik pártunk nagyon helyes célkitűzése, mert ha magasabb életszínvonalat akarunk, ennek a feltétele a termelés további fellendítésében van! Szutter Pál, agr. JM1 MOXVIVXZSVdVX IS313WB3X • MOXV1VXZSVJVX IS313WH3X # MOXVIVXZSVdVX IS3T3WH3X WÖVfWVVrDClfM A szűlőmolyokról és szólűiloncáról A szőlőmolyokat megtalálhatjuk Európa valamennyi szőlőtermesztő országában. As északibb termesztési körzetekben gyakoriak a nyerges, délen pedig a tarka szőlbmolyok. Hogy nálunk e kettő közül mikor és melyik szaporodik el, illetve melyik nemzedék fog károsítani, az sok tényezőtől függhet. Befolyásolhatja ezt például az, hogy hogyan telelnek át a bábok, hogyan védekeztünk ellenük az előző években. Némelyek szerint ezt még a szőlőművelés módja is befolyásolhatja. Szerintük a szélessorú és magasvezetékő gyomoktól tisztán tartott szőlőkben a nyerges szőlőmolyok ritkábban, illetve kisebb mértékben károsítanak, mint másutt. Mások azt állítják, hogy a molyok a nagyobb virágzatú szőlőfajtákban, mint amilyenek a Müller Thurgau, a Portugál vagy a Kékfrankos, nagyobb károkat okoznak, mint a kisvirágúakban. Elvitathatatlan tény azonban, hogy előfordulásukat és ezzel a kártétel mértékét az időjárási tényezők gyobb, sokkal falánkabb és pazarlóbb. Elrúgja a fürtnyeleket, hajtás, ás virtorlavégeket Is. Az ilonca hernyója általában június végéig pusztít. Ezután bebábozódik. A lepkék július folyamán és augusztus elején rajzanak. A lepkék tojásaikat nem egyenként, hanem egy csomóba rakják. A tojásokból körülbelül két hét múlva kelő hernyók ebben az évben nem táplálkoznak, szétszélednek és elhúzódnak téli búvóhelyeikre. A szőlőmolyok és ilonca elleni védekezés gyakorlatilag ma még csak a megfelelő időpontban alkalmazott vegyszeres védekezésből áll. Ennek elengedhetetlen feltétele azonban, a molyok rajzásának, illetve a mindenkori rajzás-csúcs meghatározása. Kisebb szőlőkben e célra a szőlőfürtök magasságában felakasztott és tartalmuk háromnegyedéig édes folyadékkal megtöltött csalogató, szélesebb szájú edényeket, üvegeket lehet alkalmazni. Nagyobb szőlőterületek esetében ez a módszer már nem elégséges és itt alakulása határozza majd legdöntőbben. Már az is, hogy melyik moly fog e kettő közül károsítani ettől függ. A nyerges szőlőmoly számára ugyanis a szárazabb, melegebb, a tarkának pedig inkább a csapadékosabb, hűvösebb időjárás kedvez. Mindkét lepkefaj azonban különösen a rajzás és még inkább fiatal hernyó stádiumában igényli ezeket az életviszonyokat. A szőlőmolyok báb-állapotban telelnek ét. A bábokból kikelő molyok kedvező tavasz esetén április végén, többnyire azonban május elején, közepén rajzanak. A tarkamolyok a nyergesekkel szemben mindig valamivel korábban rajzanak és rajzási idejük is hosszabb. A tarka szőlömolyok este, csak szürkületkor és reggel a napfelkelte, illetve kivilágosodás előtt röpködnek. Szemben ezzel a nyerges szőlőmolyok éjjel is röpködnek a szőlőtőkék között. Mindkét szőlőmoly tojásait a fürtbimbókra, kis fürtökre vagy ezek közelében egyesével rakja le. A tojásokból öt-tizenkét nap alatt kelnek a kis hernyók. A két szőlőmoly hernyói a fejük színe alapján könnyen megkülönböztethetők. A nyerges szólőmoly hernyójának feje fekete, a tarkáé mézsárga, barnás. Mindkét moly hernyójának kártétele megegyezik. A kikelő szabad szemmel alig látható hernyók tavasszal előbb a virágok belsejébe furakodnak, kieszik a virágrészeket, majd a megrágott virágokat gubancokba szövik. Ezután 8 hernyók ba szövik. Ezután a hernyók bebábozódnak és ezekből június ban jelennek meg ismét a lepkék. A második nemzedék hernyói a bogyókat fúrják át, és azok belsejét pusztítják. Az ilyen bogyókban később a szürkepenész is nagy károkat okozhat. Kedvező időjárás esetén a tarka szőlőmolynak esetleg m£g egy harmadik nemzedéke is lehet. Ennek hernyói szüretkor okoznak károkat. A szőlőilonca ugyan nem állandó kártevő, de ezzel szemben a legveszedelmesebb. Hernyó alakjában telel át a tőké karók repedéseiben, tehát nem báb állapotban mint a molyok. A fényes, fekete fejű hernyó kis korában sárga, később zöldszlnű. Könnyen megismerhető arról, hogy érintésre azonnal a földre veti magát. Kártétele a fürtben a molyokénál jelentősebb, mert az ilonca hernyó a molyok hernyóitól namár fehér, vagy ibolyakék fényt árasztó fénycsapdákat kell alkalmazni Ojabban e célra már úgynevezett szekszuálcsalogató sapdákat is kezdenek alkalmazni, sőt az ehhez szükséges, mondhatnánk csalogató illatot már mesterségesen is gyártják. Ezek a szexuálcsalogatók igen jól beváltak, például az alma- és szilvamoly ellen. Előnyük, hogy szürkületkor és nappal is csalogatják a kártevő lepkéket és hogy nincs fényforrásra szükség. Sajnos, eddig mesterségesen csak a tarka szőlőmolyt csalogató illatot sikerült mesterségesen előállítani. Ezt a készítményt az USA-ban a kaliforniai Zeocon Corporation gyártja és EEBM I és EEBM II elnevezés alatt forgalmazza. Legújabban a szexuál-csalogató és fénycsapdák együttes alkalmazásával is kísérleteznek, mégpedig igen jó eredménnyel. A molyhernyók első nemzedéke ellen az eddigi tapasztalatok szerint a lepkék rajzáscsúcsa után öt-nyolc nap elteltével még a virágzás előtt kell védekezni. Amennyiben kivételesen a csapdákban igen sok kártevőt találnánk és a rajzás nagyon elhúzódna, úgy a védekezést nyolc nap elteltével ismételni kell. A második nemzedék hernyói ellen a rajzáscsúcstól számítva már rövidebb idő elteltével — akkor, amikor a hernyók kelni kezdenek — védekezünk. A második permetezésnél igen fontos, hogy a permetezést erős sugárral végezzük, hogy a permetfolyadék a fürtökbe minél jobban behatoljon. A fénycsapda-adatok értékelésénél figyelembe kell venni azonban azt is, hogy plusz 13 Celsius foknál alacsonyabb hőmérsékletnél a nyergesszőlőmoly már nem repül, és a 10— 13 kilométeres óránkénti szélerősség is már kedvezőtlenül befolyásolja a repülést. A vegyszeres védekezésre ma főleg a könnyen hozzáférhető és hazai gyártmányú Soldepet használjuk 0,3—0,5 százalékos töménységben 500 literes permetlé mennyiségben egy hektárra számítva. E készítmény elő.iye, hogy a peronoszpóra és lisztharmat ellen ma leggyakrabban használt készítményekkel, a Dithane M-45 és Sulikol K-val keverhető. Végezetül meg kell jegyezni, hogy a különféle csapdák alkalmazásával a kártevők számát is gyéríteni lehet. RENCZES VILMOS
