Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-03-06 / 9. szám
1976. március 8. SZABAD FÖLDMŰVES. 15 Mesterségesen nevelt anyák minősége Taranov, szovjet kutató kísérletei alapján érdekes eredményekhez jutott a mesterségesen nevelt anyák minőségét illetően. Miután a különböző módszereket a gyakorlatban sikeresen lehet alkalmazni, ismertetjük legfontosabb tapasztalatait, azokat, amelyekről az „Aplacta“ című nemzetközi szaklapban beszámolt. Az anyanevelésnél szükséges a mesterséges bölcső aljára egy csepp anyapempőt vagy mézet helyezni, hogy a bölcsőbe helyezett álca ki ne essen. Taranov kísérlete zett anyapempővel, melyet 3—4 napos álca anyabölcsőjéből szerzett, mézzel és anyapempővel, melyet tizenkét őrás álca mellől szedett ki az anyabölcsőből. A legnehezebb anyákat olyan anyabölcsöből nyerte, me lyekbe álca áthelyezés előtt tizenkét órás álca mellé gyülemlett pempőt tett (193 + 1,9 mg), könnyebb anyákat nyert azokból az enyabölcsökböl, melyekbe mézet csöppentett (187+2,5 mg), legkönnyebbet azonban olyan bölcsőkből, melyekbe az álcaáthelyezés előtt 3—4 napos álca mellől szedte ki az anyapempőt (183 + 2,1 m^). Ilyen anyapempő tehát nem kedvez az álca táplálkozásának. Hamar megkocsonyásodik, megszárad. Hrgy 12 órás álca mellől a legmegfelelőbb anyapempő a méhész rendelkezésére ál hasson, előzőleg gondoskrdni kell arról, hogy az áľiák áthelyezésének idején a 12 órás álcákat már a máli к táplálják. Taranov további kísérletei s rán azzal a kérdéssel foglakozott, vajon a tenyésztőkeretet lehet-e sikeresen к zvetlenii! felszerelés után b akasztani a dajkacsaládba, ír’után abban két, fedett fi isítású. lép között a lépu'cát bővítjük, hogy a ten'észtőkeretet beakaszhassuk, vagy előnyösebb e az említett iénutcát 4—8 órával a tenyésztőkeret beakasztása előtt létesíteni. A kísérlet eredménye azt mutatja, hogy az utóbbi eljárás előnyösebb. Ennél a tenyésztett anyák átlagsúlva nagyobb volt, amint azoké, amelyek olyan tenyésztőkeret anyabölcsőiből keltek, melynek tenyésztőkeretjét a dajkacsaládban előkészítés nélkül azonnal beakasztották. Ennek az a magyarázata, hogy négy-hat óra alatt a dajkaméhek az előre bővített léputcában gyülekeznek. A tenyésztőkeret beakasztása után tehát a dajkaméhek már helyben voltak s azonnal hozzáláthattak az álcák táplálásához. Taranov ugyancsak megállapította, hogy a második sorosat tenyésztőkerete beakasztásának a helye nem lényegtelen. Több dajkacsaládba a második sorozat tenyésztőkereteit arra a helyre akasztotta, ahonnan az első sorosat tenyésztőkeretőt további kezelés céljából kivette. Ugyanakkor több dajkacsaládba más helyre akasztotta a második torosat tenyésztőkereteit. A kísérlet kimutatta, hogy az első mód szerint való eljárás nehezebb anyákat eredményezett, mint a második módszer alkalmazása. Munkamegtakarítás céljából némely tenyősztő nem szedi ki a tenyéaztőkeretet az anyabölcsők befödésa után, hanem további tenyósztőkeretet akaszt be a dajkacsaládnak anyanevelés céljából. Ez az eljárás nem helyes, amint ezt Taranov tüzetes kísérletezés alapján bebizonyította. Ennél az eljárásnál a második sorozat anyáinak egy része 180 mg súlyon aluli volt (24), 181— 20Q mg súlyú anya 58 s 200 és azon felüli súlyú csak 39 anya volt. As összes anyák átlagsúlya 193 mg volt. Ellenben a második sorozat anyái — amikor az első tenyészkant eltávolítása után a második sorozat tenyészkantól helyezték a dajkacsaládba — következő súlyúak volta: 180 mg-os tizenkét anya, 181—200 mg súlyú negyvennyolc, és 200 mg fölötti hetven anya volt. Végfii Taranov azt tette kutatásénak tárgyévé, vajon a tenyésztett anyák minőségére befolyással van-e az, hogy a dajkacsaládot eredeti, természetes állapotjában használjuk, vagy alkothatunk-e dajkacsaládot több (pl. három) családból való, fedett fiasitású keret összeakasztása által. A természetes állapotban levő dajkacsaládban nevelt 204 anya közül 20,7 százalék volt 180 mg súlyon aluli, 27,8 százalék 181—200 mg súlyig és 51,7 százalék 200 mg súly fölütti. A mesterségesen öszszeállított dajkacsaládokban 207 nevelt anya közül 30,9 százalék volt 180 mg súlyon aluli, 38,9 százalék 181— 200 rag súlyig és csak 32,2 százalék 200 mg súly fölött. Az első csoportú dajkacsaládokban nevelt anyák átlagsúlya 207.8 + 7,4 mg volt. E kísérletek folyamán megállanitotték, hogy minél nagvohb súlyú volt az anva, annál hamarább nárzott. lev a 180 mg lg nehéz anyák átlag csak 17 nan ntén pároztak. A 211—220 mg sú- Ivú anyák azonban már átlag 11 nan után, a legnehezebb anvák 10 nan után. TTevanakkor mesfigveiték, hoev a pároztatékantárnk méhel szívesebben fogadják el a nehezebb súlyú anyákat. mint a könnyebb sólyúakat. Taranov professzor kísérleteinek eredményei nagyban hozzájárulnak az anyanevelés teendőinek (nyitásához s ezáltal a méhészet |övedelmezé«ének emelését szorgalmazzák. (SVANCER L.) Gyomtalanítás a képtárak előtt Motes htganyzott vaslapokat tereget a kaptársor elé, hogy fű ne nőhessen. tCsakugyan fő. ha a kaptárok előtt gyomtalan a hely. A kidobott hulladékból sok mindenre .lehet következtetni. A kilárók elé földre terített kátránypapír, fedőlemez célszerűbbnek látszik, a több hővezető a vaslemeznél, és olcsóbb is./ (gb) Ai alacsony mézkamrakeret előnye Multheam többek közt a rakodó kaptár alacsony keretes mézkamra-fiókjának azt a sokszor hangoztatott előnyét emeli ki, hogy aA méz elszedésekor szagos anyagokkal le lehet hajtani a méheket a mézkamrából. Az Ilyen anyagok távolabbról nem hatásosak. (Mindez csak akkor Igaz, ha csupán egyetlen vagy kevés mézkamrafiók van a fészken. Ha több Hők alkotja a mézkamrát, ezekből nem lehet egyszerre lekergetni a méheket a fészekbe, hanem csak fokról fokra. Vagy valami olyan erős szer szükséges, mely már a magas fiókhoz Is megfelelne.) (ab) (II.) Amikor magamhoz tért ., ágy rémlett, mtntha valaki édes álomból ébresztene. Homlokomról folydogált a vér, fejem erősen zúgott. Lili az arcomat és a homlokomat nyaldosta, közbe letilt, égnek tartott fefjel ugatott és hosszan vonított. Viktornak se híre, se hamva. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Próbáltam felülni, de nem sikerűit. Fejem rendületlenül zúgott, fájdalmat is éreztem, s ezt követően álmosság vett rajtam erőt, majd gyöngeség, a kezemet sem tudtam mozgatni, éreztem, hogy valami sötét mélységbe zuhanok. Majd újból ébredeztem, hangos embert beszédre figyeltem fel — rázott a hideg. Valaki ütögette az arcomat. Hideg vízzel locsoltak. Gallyakból rögtönzött hordágyra fektettek. Még mindig nem tudtam mt történt. Ismeretlen emberek beszéltek hozzám, úgy mondták, az erdészlakba visznek, onnan pedig a körházba. Már kezdtem érteni helyzetemet. Közbe befutott Viktor egy erdésszel. Arca halálsápadt volt, még sohasem láttam Ilyennek. Azt találtam tőle kérdezni: beteg vagy? Erre a körülállók egymásra néztek. Csak Lili volt nyugodt, már nem vonított, csak a kezemet nyalogatta. Az orvosért régen telefonáltak, de valahogy késett, egyébként Tiszolc—Bánovo mindössze 8 km, már Itt kellett volna lennie. Viktor igyekezett rekonstruálni a vadkannal való találkozást. A megsebzett vadkan szerencsémre, hasítást nem ejthetett, mert koránál fogva — 10—12 évre becsülték — az agyarai annyira erősen hátrafelé hajlottak, hogy hegyével nem érte testemet. Erős hajításától azonban fejjel nekiestem a\fa törzséből kiálló csőknek,s s az betörte a koponyacsontot. A golyós fegyver 15 méterre feküdt tólem, az oldaltáska tele töltényekkel, a felismerhetetlenségig össze volt rágva. A vadkan sebzetten, erősen vérezve, elmenekült. A három napi keresés sem fárt eredménnyel. A megérkezett orvos azonnal tetanus Infekciót adott, majd elszállított a legközelebbi kórházba, amelynek négy héttg voltam a „vendége". A diagnózis: koponyacsont-sérülés, kulcscsonttörés, zúzódások térden alul. Nem halálos, vígasztalt a vadász-főorvos. Viktor hetente többször látogatott meg, témánk „Péter“ volt. Elmondta, amikor Lili olyan sokáig egyhelyben csaholta a fekvőhelyéről nem mozduló kan — egyszerre mintha rugókból lettek volna lábat — fölugrott és rátámadt Lilire, de ő ügyesen félreugrott, ezt a jó helyzetet felhasználta Viktor és oda lőtt a kannak, az mtntha mi sem történt volna, lassú mozgással megindult, és Lili tisztes távolságból ugatással követte ót. Az Ilyen öreg vaddisznókon valóságos páncél van, dagonyázás után rendszerint a fenyőfák oldalaihoz dörgölödnek, amikor a fenyőgyanta ráragad a szőrzetre, s ott megszárad. Évek múltán az szinte páncéllá keményedtk, és így a vad nehezen lesz sebezhető. Ogy volt ez „Péterrel" ts, azért járta a hír: „nem fogja őt a golyó". A vadkan már évek Óta az örök vadászmezőkön legelészik. Csontvázát augusztus elején kirándulók találták meg. J. M. Habrovský Gondoskodnak az utánpótlásról A gyakorlat már igazolta, hogy népgazdasági szem pontból milyen értékes a vadállomány. A közvetlen haszonnál azonban nagyobb az egyes vadfajok — a fogoly és a fácán stb. — közvetett haszna a biológiai növényvédelemben. Ezt az értéket óvni, gondozni kell! A vadásztársaságok természetkedvelő, előrelátó tagfainak nem lehet közömbös, kik kerülnek az elöregedett vadászok helyére. Ezért minden alkalmat meg kell ragadni arra, hogy — a madarak napján, a fák, az erdők és a vadászat havában, a szabadtéri rendezvényeken, a pionírtáborokban — megismertessék a nagy nyilvánosságot a vadgazdálkodás teendőivel. Bár vadásztársaságunk elég hosszú múltra tekint vissza — 1949-ben alakult — még nem sokat szerepelt a nyilvánosság előtt. Szeretnék beszámolni azokról az eredményekről, amelyeket vadásztársaságunk más intézményekkel együtt a nevelés terén az utóbbi években elért. A nemzetközi gyermeknapokon Vilkén az évente megrendezett akciók már hagyományosak. Egybekötjük ezeket sport és honvédelmi be; mutatőval, vetélkedővel. Á vetélkedésben öt iskola szlovák és magyar nemzetisége diákjai vesznek részt: délelőtt futás 40 méteren, távfutás 200 méteren, távugrée, kriketlahda dobás, céllövés 10 méterre légpnakával céltáblába. természetvédelem. Délután: mulatságos staféta az iskolák kOzött. A győztes iskola csoportja első díjként „Vándor poharat“ nyer. A többi győztes értékes ajándékot és oklevelet kap. A vetélkedő felett a vadásztársaság és a nemzeti front helyi szervei vállalnak védnökséget. A vetélkedő befejeztével a díjak kiosztása után a szokásos és szolid táncmulatság veszi kezdetét. A rendezvénynek az a politikai értéke, hogy a résztvevő szlovák és magyar nemzetiségű diákság között igazi barátitestvéri szeretet uralkodik, s így van ez rendjén! Az internacionalista szellemű nevelést egyebekközt a tanítók javára kell elkönyvelni. Hasonló jő a politikai tevékenység a vadásztársaság gyűlésein. Tájékozódnak a bel- és külpolitikai eseményekről, s csak aztán kerül sorra a belső ügyek tárgyalása. Az ügyes-bajos dolgokat, a személyi kihágásokat (ebből igazán kevés van) a pártcsoport is tárgyalja az érintett jelenlétében. A pártfegyelem a vadásztársaság minden tagjának szívügye. (I- M. H.) Ragadozó őn vagy ezüstös balin? (П.) Vizeinkben található keszegfajták közül legnagyobbra megnövő ragadozó önt vidékenként más és más néven ismerik. Hivatalos magyar nevén alig nevezik. Általában balin néven ismert. A felső-dunai szakaszon bolying, Tiszamentén baksa, villámkeszeg, fenekeszeg, csak itt-ott őnhal a neve. Ezt a halat Herman Ottó és más szakírók ragadozó önnek nevelték el. A már-már úgyszólván általánossá vált balin elnevezés nem helyes, mert Igen nagy különbség van a két hal között. Az ezüstös bálin latinul: abramís blfcca. Az ősz szetévasztésig hasonlít a dévérkeszeghez, csakhogy piros a szeme. Rövid, lapos hal, teljesen más életmódú, mint az őn. Nem sporthal. Ezzel ellentétben az őn nagyságánál fogva, és mert horgon megfogva vitézül védekezik, igen kedvelt és érdekes sporthal, húsa jóízű, de szélkés. A balin mazimélis súlya !• alatta marad a dévérkeszegnek, mert alig éri el a Vi kg-ot, holott az őn többszörösen nagyobb súlyú. Érthető, hogy a ballnt még a hivatásos halászok is öszszetévesztlk a dévérkeszeggel, de hogy a ragadozó önt Is balinnak nevezik, igazán érthetetlen. Balatonmenti halászoktól hallottam „keszegnek“ nevezni a ballnt. Megnyerő, ezüstös főnyfi, nyújtott testével, szép formájával, adott esetben nagy súlyával az őn a sporthorgásznak igen kedvelt hala, vehemensen és gyorsan témád minden mozgó és eledelnek hitt csalira, megfogása után pedig elkeseredett védekezésével igen élvezetes mulatságot szerez a horgásznak. Támadása előnyösen elüt a többi rabié halakétól, mert amint meglátja a prédát, mint a villám csap rá és nagy kanyarodással oldalt iparkodik tovább s nagyságához képest olyat ránt a horognye: lat fogó horgász kezén, mintha készségével együtt őt is magával akarná vinni. Az őn fogási mödja azonos a pisztráng fogásának módjával, de mivel nem olyan válogatós, mint az utóbbi, sokkal könnyebben ejthetjük el. Bármilyen színű mfilégyre éppúgy ugrik, mint minden fajtájú fémvillantóra vagy nyársasforgö kis halacskájára, de meggyőződésem, hogy megfelelő csali hiányában megfoghatjuk bármely horogra tett tárggyal is, ha azt mozgatjuk, pl. kis darab fehér vászonnal, színes bőrrel, főleg kedvenc tartózkodási helyén, a kora reggeli és az esti órákban. De megfogható az őn csukahorogra szerelt eleven halacskával, vagy annak egy darabjával is. A gyakorlati életben szerzett tapasztalataim ezen a téren a következők: mfilégygyel igen sikeres és élvezetes a halfogása. A legnagyobb önöket a nagy Duna forgós helyein — ahol ag ember már mesaziről látja rablásukat — fogtam nyár. sas- és nikkelforgóval, vagy ha előre bekészltettem, apró élő halacskával is. Az ilyentén fogott önök jelentékeny nagyságúak voltak. Csónak nélkül az őn halászatát el sem tudom képzelni, a Dunán haladva, már messziről megfigyelhettük amint az önök a kellősközepén rabolnak. Izgató látvány volt elnézni, amint e halak néha egészen kiugrálva a vízből az üldözés hevében az apró halak után vetették magukat — a delfineket láttam így játékos kedvükben az Adrién ugrálni. A Duna közepén levő legnagyobb örvényhez eveztünk, ahol a legtöbb és a legnagyobb hal rabolt. Három-négyszeri dobásra már bekapta a nikkel halacskát és vitte a zsineg tetemes részét a motolláról. Lassú és fokozatos fékezés után következett a zsineg újbúli felszedése és a hal közelebb hozása mindaddig, míg újabb rántására ismét zsineget kellett ereszteni. Ez megismétlődött vagy háromszor négyszer, mfg a halat, elfáradva egészen a csónakhoz lehetett hozni ős • meröhálóval kiemelni. Verőfényes szép csendes idő volt az év szeptemberében s az Ősz olyan jótékony volt, hogy néhány dobásra mindig akadt egy-egy. amely horogra ment. Két óra leforgása alatt nyolc szép példányt fogtam. —1 M. H — Horgászhalak Napjainkban 225 horgászhalat tart nyílván a tudó- • mány. Ezeket a halakat azért nevezik így, mert homlokukon vékony, cérnaszerű bőrfüggelék van, s. ennek végén rendszerint színes, feltűnő bőrcafrang fityeg, mintha íelcsallzott horog volna. A mitsem sejtő aprő halak tápláléknak vélik a tetszetős bőrcafrangot, s miközben közelednek feléje — a horgászhal hatalmas szájával elnyeli őket. (pe) Egy nép horgászni fanul ahol elsősorban pontyot) harcsát, amurt és busát tenyésztenek piaci és telepítési célra. A Karakum-csatorna máris halban gazdag víz. A szárazsághoz szokott helybeli lakosság mőst kéz1 di elsajátítani a halfogás mesterségét. Máris szép számmal akadnak horgászok az egykori sivatag kellős közepén. (da) A Szovjetunió köztársaságai közül Türkménla volt a legszegényebb vízben. Ebben a köztársaságban van a hatalmas kiterjedésű Karakumsivetag. A krónikus vízhiányt a közelmúltban megépített Karakum-csatornával kívánták enyhíteni. A bő vízhozamú csatorna megváltoztatta az egész vidék arculatát, tőszomszédságában máris működik 4 tógazdaság, Galóca a víztározóban Románia három nagy kiterjedésű víztározóján — Bleat, i Arges és Lotru — végezték a megfigyeléseket. Halasításra pisztrángot, galócát, pénzes-pért — és ezek táplálására: fürge csellét, szélhajtó küszt — telepítettek. e vizekbe. A legjrbb eredményt a szivárványos pisztráng növekedésében tapasztalták. Ez a halfaj 1 Уг éves korára, 1—1,1 kg-os súlyt ért el. A tározókat horgászati célból halasították. 'vpj
