Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-01-10 / 1. szám

1876. január 10. SZABAD FÖLDMŰVES. 15 Mézet minden család asztalára Ä Nemzetközi Méhészeti Hetek alkalmából kiállítás­sal egybekötött beszélgetést rendezett november 9—15. között a Szlovákiai Méhész Szövetség moldaval (szepsl) •lapszervezete. Az akciót a méhészkedés, de főleg a méz jelentősége népszerűsí­tésének szentelték. Ezen túlmenően érdekes és ugyanakkor értékes tájé­koztatót küldtek a környező falvakba, hogy a helyi hang­szórókon keresztül Is felhív­ják az emberek figyelmét a méz fogyasztásának jelentő­ségére és fontosságára. Mint tudjuk, a méz nem egyszerű cukorpótló édesítő, hanem nagy tápértékű, köny­­nyen emészthető élelmiszer. Igen sok kalóriát tartalmaz. Kalóriaértéke pl. ötszöröse a tejének, háromszorosa a húsénak és kétszerese a to­jásénak. Igen könnyen fel­szívódik az emésztőcsatorná­ból a szervezetbe, kedvezően hat a bélműködésre, erősíti a szivet, növeli az Izmok munkaképességét. Különö­sen jó hatással van a gyer­mekek fejlődésére és a le­gyengült szervezetű lábado­zó betegek megerősödésére. Gyarapítja a vér piros fes­tékét, a hemoglobint. Ne hiányozzon tehát egyetlen család asztaláról sem a méz! Tegyünk egy-egy kis­­kanállal a reggeli pohár tejbe, teába, kávéba, kenjük vajaskenyérre, használjuk fel sütéskor stb. Farkas Rózsa ★ Az Amerikai Egyesült Államokban sok év óta Co­lorado termesztett legtöbb görögdinnyét. Mostanában azonban azt tapasztalták, kevés a Jól csírázó dinnye­­mag. Ezt annak tulajdoní­tották, hogy a növényvédel­mi mérgek megritkltották a dinnyevlrág megporzó rova­rait. Pedig a dinnyetermő területet még növelni sze­retnék, s ehhez mag kell. A kísérletek megerősítet­ték, hogy a mézeló méh Igen hatásosan megporozza a gö­rögdinnye virágait. Azt is megfigyelték, hogy a mézelő méhek által látogatott nö­vények nagyobb dinnyéket teremtek, több, súlyosabb maggal. A kísérlet zárósátor alatti dinnyékkel és méhek­kel folyt, a szabadban mó­dosulhatnak a számok. A mézelő méhen kívül egy ma­gányos életű vadméh, a Me­­lissodes bimaculata vezetett a megporzók között. эфе Van aki kénezéssel, van aki ecetsavval védi meg tartalék lépjeit a viaszmoly kártételétől. A szovjet Per­­mikov komlóágakkal őrzi meg lépjeit a viaszmolyok­tól. A lépeket fiókokba, lá­dákba teszi és felső léceikre néhány leveles és virágos komlóhajtást tesz. Evek óta sikerrel alkalmazza ezt a módszert. A hajtásokat au­gusztus közepétől szeptem­ber közepéig gyűjti. эфе Leningrád lakosainak friss zöldséggel való ellátá­sában igen nagy szerep jut az üvegházaknak. Az üveg­gel és fóliával takart zöld­ségtermő terület összesen 72 hektár, például az évi ubor­katermés pedig mintegy 19 ezer tonna. Az üvegházi uborka megporzásában 1973- ban több mint 4000 méhcsa-A Iád vett részt. Az eltelt két év alatt csaknem 30 száza­lékkal növelték a méhek megporzó szolgáltatásának kihasználását, s ez a ter­méshozamok növekedését eredményezte. эфе Az NOK-beli Grosche méhészetében egy két lép­­soron illő családban rablás tört ki. Egyébirányú hiába­való próbálkozások után Grosche a családot egyetlen keretsorra zsúfolta össze a kijárónál. A rablás másnapra megszűnt! эфе Az NDK-ban tervsze­rűen poroztatják meg a me­zőgazdasági növényeket a méhekkel. Csupán vöröshe­rére évente 92 500 méhcsa­ládot szállítanak e célból. Ogy becsülik, gazdagon meg­térül a fáradozás és a több­let-kiadás, mert a Jó meg­­porzás következtében mint­egy háromszorosára nő a magtermés. эфе A növényvédelmi mér­gek okozta károk csökken­tésére vagy esetleges elke­rülésére Svájcban valaki azt ajánlotta, hogy méhriasztó­­nak kreolint kell keverni a permetező szerbe. Wille sze­rint, már évek óta foglal­koznak méhriasztó szerek felkutatásával, de eddig eredménytelenül. Vagy ha­tástalanok az ajánlottak, vagy valamilyen kedvezőtlen sajátségúak. A kreolin sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. эфе Hirtelen segítség rab­lás ellen. WSlchli lucfenyő ágacskákat tesz a kijáró elé. A szúrós fenyőtűk távol tart­ják a rablókat. Más: a kijá­róba dugott két léc kiálló részére üveglapot vagy ros­taszövet darabkát fektet. A fölülről lecsapó rablók visz­­szaverődnek. Színfoltok vadász­berkekből Izgága, nyughatatlan vérű fiatal vadász volt Árpás Jós­ka. Ha golyós puska volt a kezében, az arca lángolt és határt nem ismerve rohant végig ész nélkül a vadász­­területen. Minden idejét a szabadban töltötte — hitve­se nagy gyönyörűségére és aggodalmára. Felesége enni­­valóan szép asszony volt, megejtő varázssal hatott fér­jére. Hovatovább olyan em­berként élt a köztudatban, aki nemcsak magával törő­dik, hanem a férjével is, akit féltett zabolátlan természete miatt. Előző este Ördögéknél tett látogatást az asszonyka. Többek között vadászatról is szó volt. Az öreg ördög szintén vadászott, tehát fog­gal választotta ezt a témát. Jóskát nagyon szapulta. Ilonka erősen védte a férjét, mtre a szomszéd azt mond­ta: Jóska egy nagy „koca­vadász"! Ezt a kijelentést csak ágy, félvállról vett oda az öreg jáger. „De hát ilyen ember, ilyen vadász lett vol­na Józsi?“ gondolkozott el a mélyen megsértett feleség. Szégyene magát, rögtön megbánta, hogy idejött. Hir­telen könnyek szántották szép arcát, minden sötét lett körülötte, alig tudta magát ktvonszolni a szomszédék lakásából Valami gyerekes dac volt benne, vissza akar­ta adni a kapott pofont. Na­pokig töprengett azon, ho­gyan lehetne megalázni, ki­figurázni ezt a vénhedt rosszmájút. Jóska hanyag, s mintegy mellékesnek tűnő természe­tességgel vette tudomásul felesége immár egyheti szót­lanságát. Szótlanul, szobor­szerű merevséggel ülte vé­gig a vacsoraidőt. Egyszerre a férj felugrott temperamen­tumának minden hevével, majdnem felborítva az asz­talt, hitvesének gyermeki arcába szegezve tekintetét és ordítani kezdett: „Azon­nal mondd' meg, mi nyomja a lelked vagy ki az, aki megbántott. Halomra lövöm a sok gézengúzt.“ A megré­mült feleség ki akart sza­ladni, de Jóska villámgyor­san elkapta a kezét. „Be­szélj, mert..!“ Szepegve visszaült a he­lyére és elmondta férjének az Ördög által kimondott „kocavadász" jelző történe­tét. Árpás olyan atmoszférát tudott azonnal teremteni, hogy nemcsak 6, hanem bá­jos felesége ts fellíevült. Ördögre felülről nézett és keserűen. Jóindulatú kriti­káit nehezen bírta, pedig neki köszönhette, hogy a „Szarvas“ nevű vadásztár­saságba felvették. Ez már persze feledésbe ment és most már csak a jelennek élünk. A decemberi taggyűlésen a vadászgazda ismertette a kilövési terv eredményeit. Hátra van — szóval lelő­­vésre vár még két szarvas­­bika, a második kategóriá­ból és három tehén. Felszó­lította vadásztársait, hogy igyekezzenek, itt a cselek­vés ideje. Az idő rohan, mindjárt itt az év vége. Az­után úgy mellesleg ránézett Árpásra és megjegyezte: Te még sohasem lőttél fővadat, próbálj szerencsét. Tulajdon­képpen neked van a legtöbb időd és te vagy a legfiata­labb. „Józsinak lángolt az arca, lelkében ott szágul­dozták a legfantasztikusabb tervek, de nem szólt sem­mit. Szívében ott égett a „kocavadász“ lepocskondiá­zott figurája. Hazamenet mindjárt el­mondta feleségének terveit. — Kiveszek egy heti sza­badságot. Amikor utoljára kint voltam a területen, a magasles körül szarvasbika és szarvastehén hulladékot láttam. Minden kétséget ki­záróan, az a lábnyom, me­lyet csülke a puha talajon hátrahagyott, a szarvasok mezőre való vonulását iga­zolja. Tehát a hátrahagyott répára járnak, s már tudom is, mit csinálok. Felülök a magaslesre és reggelig ott várok, az eredmény holt biztos.., Felesége minden aggálya, intelme hiábavaló volt, koc­kára teszed ' egészségedet, reumát, tüdővészt szerzel. Jóska elhatározása szilárd volt, a huszonegyből nem engedett. Takarókkal felszerelve már a harmadik éjszaka ült magaslesen vadászunk, min­den eredmény nélkül. Egy-egy óra örökkévaló­ságnak tűnt hát még egy egész éjszaka! Koromsötét volt már a szeme fájt a sö­­tétbe-bámulástól. A látás az egész szervezet tevékenysé­gének tükre ebbe beleérten­dő maga az idegrendszer is. A tapasztalat tanítja, hogy a gyenge megvilágítás befo­lyásolja a tárgyak egybeol­vadását. Néha szagingert tapasztal a lesben ülő va­dász és ez érzékenyebbé te­szi a szemet. Maga a képze­let és a szuggeszttó csodá­latos szülemények forrása. Nagy önfegyelemre van szükség, hogy a látomások­tól elragadtatva, minden át­menet nélkül bele ne lövöl­dözzünk a sötétbe. Az ötödik éjszaka már a kimerülés jelei mutatkoztak. Jóska azonban keménykötésű gyerek volt, nem akarta gyáván feladni a küzdelmet. Napnyugta után, két óra múlva, mintha valami tom­pa zörejt hallott volna ez er­dőből. Feszülten figyelt, minden idege táncot járt, a szíve pedig hihetetlen gyor­sasággal zakatolt. Puskájá­nak agyát görcsösen szorí­totta, szinte fájt a tenyere. A zörej tempósan, lassan, közeledett, már biztos volt, hogy vad érkezik a magas­les alá. Pillanatnyilag még semmit sem látott, csak hal­lotta, hogy a vad megállt. Ahá, a szarvas neszei, szi­matol — gondolta Jóska. Csak gyere, megkapod a magadét. Közben a vad új­ból megindult, és körül­belül öt méterre a magas­lestől megtorpant. Feltehe­tően szagot kapott. Jóska jól vállba mélyesztette pus­káját és belelőtt.. A lövésre a vad közvetlen közel körül­szaladta a magaslatot. Ami­kor újból Józsival szemközt került, égnek emelte mellső lábait, és nagy robajjal le­fordult a földre s mielőtt ki­múlt, egy utolsót nyerített. Józsi leugrott a lesről, és eszeveszetten rohant haza. Másnap, amikor a közeli efsz alkalmazottai keresésé­re indultak a törzskönyve­zett kancának, estefelé meg­találták azt kimúlva a ma­gasles alatt. A Járásbíróság a kanca tenyésztértékének megtérí­tésére marasztalta el vadá­szunkat. Az ügy tragikusabb fejleménye volt, hogy a bá­jos Ilonka beadta a válópert, mondván: nem lesz „koca­­vadász" felesége. Ián M. Habrovský A menyhal januárban is fogható A menyhal (Lota lota) vagy mósnéven kutyahal té­len (januárban) ívik, tehát ekkor csalható horogra leg­könnyebben. Igen hasonlít a harcsára. Teste megnyúlt, feje lapos, s főleg a hosszú farok alatti úszó téveszti meg a gyakorlatlan hor­gászt. A különbség annyi, hogy a menyhalnak — a harcsa semmitmondó kis hátúszójával szemben — két hátúszója van, melyek kB* sül a hátsó feltűnően hoss­­szú és ugyanolyan alakú, mint a farok alatti. Márvá­nyozott teste söldesberna színű, hasa világosabb. Ná­lunk legfeljebb 1—1,5 kilo­gramm súlyban fogható. A menyhalról tudni kell, hogy a gyors folyású mély vizeket szereti. A nappalo­kat kedvenc búvóhelyein, a partmenti sziklák, kövek, gyökerek vagy bedőlt fák védelmében tölti el. Éjsza­kai rabló, kizárólag húsevó halfaj. Leginkább késő ősz­szel vagy télen akad horog­ra, főleg süllőzés közben. Tapasztalataim szerint szí­vesen ráharap a szép piros trágyahernyókból készített csokorra is. Mártogatás vagy fenekezés közben ingerelhe­tő kapásra leginkább. Finom, csont nélküli húsa kicsit jellegzetesen mellék­­ízű ugyan, de nagyon ízle­tes. Mája is rendkívül jó ízű és vitaminokban gazdag, ha­sonlóan finom eledel, mint a tőkehalmáj-konzerv. Holczer László Aki előrelátó, annak mindig van mit a horogra tűzni A csontkukac tenyésztése vi­szonylag egyszerű, ám nem va­lami gusztusos tevékenység. Először is árnyékos helyet kell »keresni, amelynek közvetlen közelében nincsenek szomszé­dok, de ahol legyek járnak. Ide kell kitenni egy legaláb te­nyérnyi nagyságú, felhasított vagy feldarabolt keszeget. A legyek rövidesen „beköpik“ és néhány napon belül kifejlőd­nek a húsban a csontkukacok. Az egészséges felhasználás ér­dekében a dögöt a rostába vagy valami átlyuggatott lemezre tegyük, és ez alá helyezzünk dobozt, amelyet félig megtöltöt­tünk fűrészporral. Ez esetben ugyanis a már kifejlődött csontkukacok kimásznak, és a lyukakon át a fűrészporba po­tyognak, ahonnan már egysze­rűbb kiszedni őket. Még helye­sebb, ha a már kiválogatott csontkukacokat szappanos víz­ben átmossuk, és úgy helyez­zük vissza a fűrészporba. Ha a fűrészporos doboz aljára sza­­lonnaszeletkéket helyezünk, ak­kor a kukacok még a tárolás ideje alatt Is tovább híznak. Meleg időben viszonylag hamar bebábozódnak a kukacok, és kifejlődnek a legyek. Ezért az egyébként kitűnő csalit tartsuk mindig zártan. Legjobb a ké­szen kapható, lyukacsos tetejű gilisztásdoboz, mert ebből a le­gyek nem tudnak kirepülni, és ha a doboz teteje és a fűrész­por között egy-két cm-es üres tér van, akkor a kukacok ss másznak ki. A sajtkukac tenyésztéséről nem hallottunk, és arról sem, hogy ezt a férget csalinak használnák, bár bizonyára meg­felelne. A lisztkukac tenyész­tése meglehetősen körülmé­nyes, lassú folyamat, kezdők­nek nem javasoljuk. Hallottunk viszont egy új csaliról, a méh­­moly álcáról. A méhmoly ti kaptárak kártevője. Álcája á csontkukacnál lényegesen na­gyobb, mozgékony, mézszagú féreg. Kiválóan alkalmas min­den békés halra, de még piszt­­rángoznl is lehet vele. A méh­moly azokat a kaptárakat szán­ja meg, amelyben méhek nin­csenek, d© a lépek még benn maradtak. Aki méhészkedik, vagy méhész Ismerőse van, az mesterségesen Is megteremthe­ti a méhmoly megtelepedésének a feltételeit. A lényeg tehát: a kaptárban ne legyenek méhek, de mézes lép maradjon benne. Amikor észleljük, hogy a méh­moly már megtelepedett, a lé­­peket ki kell szedni és napos helyre tennni. Egy idő után ki­másznak a lépből az álcák. Ezeket kell összegyűjteni. Vi­gyázzunk, az álcák erőtelje­sen és kitűnően rágnak, táro­lásra tehát csak bádogdoboz felel meg, mert a papírt szét­rágják. (mh) МП mm Azt csak a horgászboltok derék eladói tudnák valójában bi­zonyítani, sok horgász mennyit tétovázik a pult előtt, amíg igazán kedvére való alakú és súlyú ólmot talál. Ezen a bajon pofonegyszerű segíteni. Akinek nem tetszik a boltban kapható őlomválaszték, öntsön magának. Hogyan? Válasszon ki az éléskamrában egy szép nagy, egészséges burgonyát, fogjon egy Já éles és hegyes kést, vágja megfelelő vastag szeletekre, aztán késével formáljon a krumpliszelet gyomrába tetszés szerinti alakú és nagyságú mélyedést. Az ólom közepébe lyuk kell. Ezt úgy „állíthatjuk“ élű, hogy a megfelelő helyen egy öreg, jól megzsírozott zsákvarrótűt szű­rőnk a krumpliba vájt öntőformánkhoz. Amikor az öntőformát így elkészítettük, egy kiszolgált le­­vesmérő nagy kanálba tegyünk kellő mennyiségű ólmot, gáz­lángon olvasszuk meg, aztán óvatosan öntsük teli az öntőfor­mát. (Persze, a kanál nyelét tekerjük körül nedves ruhával, és ne a cipőnkre öntsük a forró ólmot!) Az öntés után az ólommal teli krumpliszeletet tegyük egy edény hideg vízbe, így nem szárad ki és nem deformálódik el öntőmintánk. Az öreg tűt, persze mindig húzzuk ki a már kihűlt ólomból. Kis kézügyességgel, némi gyakorlattal egyetlen burgonya-öntő­tormával 15—20 kedvünkre való méretű és alakú ólmot Is önthetünk! (Mh)

Next

/
Thumbnails
Contents