Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-02-14 / 6. szám
n technológiai emeleten helyezkednek el a 80 m hosszű és 10,8 m széles Bios típusú ablak nélküli csarnokban. A sertéseket a DAK—20T jegyű takarmányadagoló gép segítségével padlózatra szórt takarmánnyal etetik. Az I. emeleti kutricákból az ürülék a rácspadlós ürítőtérből a hézagokon át a gyűjtőcsatornába hull, ahonnan gépi erővel takarítják ki. A II. emeleti kutricákból az ürüléket csúsztatólapok segítségével távolítják el. A SERTÉSHIZLALDÁKBAN alkalmazott TECHNOLÓGIAI GÉPSOROK A sertéshizlaldákban a sertéseket kizárólag a takarmánynormákkal összhangban álló szabályozott takarmányadagokkal etetik. A tartályos önetetőkből való tetszés szerinti takarmányozás a fokozott takarmányfogyasztás és a sertések elhízásra való nagyobb hajlamossága miatt nem bizonyult megfelelőnek. A száraz szemcsés takarmány adagolását a hizlaldákban takarmányadagoló gépcsoportok végzik. Leggyakrabban az Ágra S—Ideál jegyű, súly szerint adagoló, és a Vios DÁK—207 jegyű térimé szerint adagoló gépeket használják. A sertések vályúból való etetésére a térimé szerint adagoló Agra P—Ideál jegyű gépet használják, de erre a célra a Supra jegyű takarmányozó kiskocsi is alkalmas. Hátránya a fokozatos etetés és az állatgondozó jelenlétének szükségessége. Ezenkívül a takarmánykeveréket savóval kell nedvesíteni. A hizlaldákban az ürülék kitakarítását rácspadlós rendszerrel végzik és a gyűjtőcsatornába továbbítják. Az ürüléket mechanikus, vagy hidromechanikus rendszerrel távolítjuk el. A nyilas lapátok vagy a SIG jegyű lapátok segítségével végzett trágyakitakarítást elsősorban néhány specifikus esetben alkalmazzák, például akkor, amikor az ürüléket a tisztítási módszerrel kell feldolgozni, vagy olyankor, amikor az ürülék hidromechanikus kitakarításához szükséges mélyebb csatornák készítése akadályokba ütközik. A baromfitenyésztés nagyüzemi technológiája A fejlett ipari államokra jellemző az állati eredetű élelmiszerek nagymértékű fogyasztása. Ezek közé tartozik a baromfihús és a baromfítojás is, amely táplálóérték szempontjából a legértékesebb élelmiszerek közé tartozik. Az egészségügyi szakemberek azt javasolják, hogy minél több csirkehúst és pulykahúst fogyasszunk, mivel sok fehérjét és kevés zsírt tartalmaznak. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság jelenleg az egy lakosra átszámított évi 300 tojásszükségletével a világ harmadik legnagyobb tojásfogyasztó állama. A baromfihúsfogyasztás terén az ország helyzete már nem ilyen kielégítő, annak ellenére, hogy a baromfihús szükséglet a 1960-as évek elején elért 5,4 kg-ról 9,5 kg-ra növekedett. Ez a tény is bizonyítja, milyen irányban kell haladnia a baromfitenyésztés fejlődésének. A baromfitenyésztés fejlesztési tervezete 1990-ig nem számol az egy lakosra átszámított évi 300 darabnál lényegesen nagyobb tojásfogyasztással, ezzel szemben a baromfihús termelése erősen föllendül, növelni fogjuk elsősorban a csirke- és a pulykahús termelését és egyúttal kibővítjük a baromfihúsból készült termékek választékát. A baromfitenyésztés szakaszán az országos kutatómunkával az Ivanka pri Dunaji- Baromfitenyésztési Kutató- és Nemesítő Intézetet bízták meg. A technológiai berendezések problémájának kutatását a csehországi kerületekben az Uhfínévsii Állattenyésztési Kutató Intézet baromfitenyésztési Ô Ha a takarmányt a fekvőhely padlózatára adagolják, akkor a kutrica alakját az a követelmény szabja meg, hogy biztosítani kell minden koca számára a takarmányhoz való jutást és meg kell akadályozni, hogy a takarmány a rost alatti térségbe jusson. A kutrica ebben az esetben keskenyebb és mélyebb, ám a szélessége legalább 240 cm legyen, hogy minden koca egyszerre a takarmányhoz juthasson. A kutricákban rendszerint 4—5 kocát szállásolnak el. A csoportos és az egyedi istállózás előnyös kombinációi a kocák elszállásolására szolgáló csoportos boxok. Ennél a megoldásnál a kutrica fekvőhelyét a takarmányozásra szolgáló boxok állásokra osztják. A 7 koca elszállásolására szolgáló kutrica méretei: hossza 650 cm, szélessége 300 cm. A box hosszát a válaszfal hátsó részének lecsapódásával vagy betolásával lehet változtatni, így a kocát a meghosszabbított boxban tartósan bezárva tarthatjuk, vagy pedig a box hátsó részének megnyitása és a hosszának 140 cm-re való lerövidítése után a koca a boxot tetszés szerint elhagyhatja és a rácspadlózatú 160 cm széles ürítőhelyen szabadon mozoghat. Ennek az istállózási rendszernek az az előnye, hogy univerzális. A tenyésztő kívánsága szerint lehetőséget nyújt mind a kocák lekötésére, mind a szabad mozgás lehetővé tételére, A kutrica használata elsősorban a bebúgatott kocák számára előnyös, mivel a kocákat a szembetűnőbb ivarzás miatt az ivarzásig |kb. 7—10 nappal a szopósmalacok leválasztása után) ajánlatos csoportosan elszállásolni. Az ivarzás jeleinek észlelése és a mesterséges termékenyítés elvégzése után a kocákat a vemhesség megállapításáig rögzítjük és később a vemhes kocákat egyedi vagy csoportos elszállásolásra szolgáló térségbe vezetjük át. A nagyobb helyszükséglet miatt a kocákat nem lenne előnyős a vemhesség egész időtartama alatt kereszes (boxos) kutricákban tartani. ELŐREHALADOTT VEMHESSÉGO ÉS SZOPTATÓ KOCÁK A fiaztatóban a kocákat 1—2 héttel a malacozás előtt szállásolják el, és a szoptatás ideje alatt egyedi kutricákban tartják őket. A 3—4 hetes szopósmalacok leválasztása után a fiaztatót 5—6 osztályra kell felosztani. Ez a turnusos malacozás estén lehetővé teszi a csoportos kitelepítést és az egész térség fertőtlenítését. A kocák és a szopósmalacok hőígénye eltérő, ezért az egész istálló fűtésén kívül gondoskodni kell a kutricákban a szopósmalacok tartózkodási helyéül szolgáló elhatárolt térség lokális fűtéséről is: 1. A szopósmalacok fekvőhelyének padlózatát villamos melegítőlapokkal kell fűteni, ami fiziológiai szempontból is igen előnyös megoldást jelent. 2. A levegő melegítésére infrasugárzőt vagy -lámpát használhatunk (kisebb beruházási költséggel jár, de energiaigényesebb megoldást jelent). Az eiletőkutricát két részre, kocaszállásra és a szopósmalacok tartózkodási helyére kell felosztani. Az utóbbi a malacok fekvőhelyéül szolgál és itt kapják a póttakarmányt is. A kutrica padlózatát a trágyacsatorna irányában 3—4 °/o-os lejtéssel kell kiképezni, kivéve annak első részét, ahol ajánlatos a padlózatot 50—60 cm-es hosszúságban a takarmányfolyosó felé ellentétes irányban lejteni. így az önitatőból elfolyó víz nem nedvesíti be a fekvőtér egész felületét. Az istállózás higiéniájának fokozása és a kutricák tisztításának megkönnyítése érdekében a kutrica hátsó részét ajánlatos rácspadlóval ellátni, amelynek rúdtávolsága maximálisan 10 mm lehet. Ennek 30—60 cm mélyen kell a kutricába nyúlnia, hogy a fekvő koca hasi része ne kerülhessen a rácspadló fölé. A rácspadlő elsősorban a folyékony ürülék elvezetésére szolgál. Azt a szilárd ürüléket, amelyet az állatok nem tapostak át Ä termelés továbbá a jó minőségű lúdmáj termelésére Irányul, ezeket megfelelő előkészítő neveléssel, esetleg előhizlalással (8—10 hét alatt) 8 kg-os élősúlyra és vágóérettre hizlalják, a má) súlya 0,5 kg. A tenyésztési technológiákban a csarnokos tenyésztésre és nevelésre való áttéréssel számolunk a rácspadlós, majd fokozatosan a ketreces technológia részarányának növelésével együtt. Ezenkívül zárt termelési ciklussal rendelkező és Ipari kombinátok formájában létesített szakosított vállalatokat fogunk építeni. A baromfitenyésztés ezen ágazata iparosításának egyik előfeltétele a biológiai anyag új minősége. Erről időelőnnyel gondoskodnak az Illetékes kutató- és nemesítő szervezetek — a Cseh Szocialista Köztársaságban a České Budéjovice-i Állami Halgazdaság, a Szlovák Szocialista Köztársaságban az Ivánka pri Dunaji-1 Baromfitenyésztési Kutató- és Nemesítő Intézet. A Baromfitenyésztési Kutató- és Nemesítő Intézet keretében ezt a célt szolgálja a Dunajská Streda-i járásban levő hroboüovoi lúdnemesítő állomás, ahol jelenleg 8 populáció nemesítésén fáradoznak. A nemesítés célja olyan szülőpárok kitenyésztése amelyben az anyai ágon egy lúdtól (a tavaszi és az őszi tojőidény alatt) átlagban 80—100 tojást nyernénk, ebből 70 darab keltetésre alkalmas tojást 80—90 %‘os termékenyülés és a megtermékenyült tojás 80 %-os kelése mellett. Az egy lúdra eső kikelt kislibák számának 50 és 60 között kellene mozognia. A BAROMFITENYÉSZTÉS TECHNOLÓGIAI BERENDEZÉSÉNEK FEJLESZTÉSE Az Uhfínévsii Állattenyésztési Kutató Intézet baromfitenyésztés technológiájával foglalkozó osztálya már több éve foglalkozik a nagyüzemi baromfitenyésztés minden egyes ágazata technológiai berendezésének távlati fejlesztésével. Véleményünk szerint a ketrecek jelentik azt a perspektivikus technológiai berendezést, amely elősegíti az építkezés meggyorsítását, az egy termékegységre átszámított beruházási költségek csökkentését, a baromfi és a baromfigondozók higiéniai feltételeinek javítását, a fizikai munka megkönnyítését, a munkatermelékenység fokozását, a termelőképesség takarmánymegtekarítással egyidejű növelését, a tüzelőanyag és a villamos energia-fogyasztás csökkentését stb. Ennek a problémának a megoldásában a kutatás szorosan együttműködik a kalitkák gyártóival, vagyis a Hostivicei Gép- és Traktorállomással, a BSlá nád Radbuzou-i KOVO termelőszövetkezettel és a Jasennái KOVO üzemmel, hogy a legyártott és kipróbált prototípusok sorozatgyártását minél hamarabb megkezdhessék. Az újonnan kifejlesztett prototípusok közül, amelyet az utolső öt év folyamán az Uhfínévsii Állattenyésztési Kutató intézetben kipróbáltak, 1974-ben megkezdték a pulykatenyésztés céljaira szerkesztett kétemeletes ketrecek sorozatgyártását a Hostivicei GTÄ-ban. A kísérletek és a próbaüzemeltetés eddigi eredményei azt mutatják, hogy a ketreces pulykaneveléssel a csarnok népességének sűrűségét a mélyalmos tartáshoz viszonyítva 150 °/o-kal növelhetjük, az állatgondozók munkatermelékenységét 100 °/o‘kal fokozhatjuk, és a takarmányszükségletet a tojáshozam egyidejű növelése, a tojások termékenyülésl százalékának és kelés) százalékának megőrzése mellett 8 %-kal csökkenthetjük, A pulykatojás új termelési technológiája Iránt nagy az érdeklődés, ezt bizonyítja az á tény is, hogy Csehszlovákiában 1975 végén már 18 000 pulykát szállásoltak el a ketrecekben, ami a szaporító tenyészetek állományának 35 %-ával egyenlő. A hús- és a tojásfogyasztás, valamint a sertések és a baromfi termelőképességének alakulása Csehszlovákiában 1963-tó) 1973-ig Egy lakosra eső évi húsfogyasztás (csontos hús) kg-ban ebből sertéshús (kg) baromfihús (kg) Egy lakosra eső évi tojásfogyasztás (db) Termelőképesség! Az egy kocától évente leválasztott malacok száma (db) A hizlalásban elért napi és állatonkénti átlagos súlysúlygyarapodás (kg) A szocialista üzemek egy tolóra átszámított évi átlagos tojáshozama (db) Egy lakosra eső évi húsfogyasztás (csontos hús) kg-ban ebből sertéshús (kg) baromfihús (kg) Egy lakosra eső évi tojásfogyasztás [db) Termelőképesség: Az egy kocától évente leválasztott malacok száma (db) A hizlalásban elért napi és állatonkénti átlagos súlygyarapodás Á szocialista üzemek egy tojóra átszámított évi átlagos tojáshozama (db) 1963 1964 1965 1966 1967 1968 58,3 29,7 4,6 59,1 31,8 5,4 61,7 35,5 4,9 62,0 34,0 5,3 62,9 33,7 5,4 69,0 35,4 6,4 189 203 228 232 248 248 10,82 12,82 13,13 14,19 15,61 15,64 0,37 0,39 0,41 0,44 0,46 0,48 136 144 156 164 167 171 1969 1970 1971 1972 1973 69,7 34,2 6,8 71,9 34,4 8,2 73,4 36,2 8,7 75,1 37,6 9,0 77,3 37,6 9,2 261 277 288 292 291 16,34 16,1 16,8 17,24 17,52 0,51 0,52 0,52 0,53 0,53 182 191 200 213 224 A hígtrágya hasznosításának ez a módszere közgazdasági szempontból is a legelőnyösebb. A hígtrágyának a sertések 1 kg-os élősúlygyarapodására eső tárolási, szállítási és kiszórási költségei 10 m3 űr tartalmú tartálykocsi alkalmazása és 10 km-es szállítási távolság esetén 0,20 Kčs körül mozognak. A tisztítási módszer alkalmazása esetén azonban ezek a költségek 0,40—0,75 K6s-ra emelkednek. Ezenfelül számításba kell venni a víz szállításával és vegyi tisztításával kapcsolatos költségeket Is. Az ürülék tisztítással való felszámolása a mezőgazdasági földekre szállított tisztított vízzel együtt oda vezet, hogy csökken a szerves anyag tartalom, és az ürülékkel való közvetlen trágyázáshoz viszonyítva jelentős nftrogénveszteség keletkezik. A feldolgozatlan híg sertéstrágya szárítása, például párologtatás útján való besűrítése költségesebb. Az 1 kg súlygyarapodásra eső önköltségek ebben az esetben 7—8-szor nagyobbak, mint a közvetlen hígtrágyázás esetén, és elérik az 1,65 KCs-t Is. Ebből következik, hogy a sertésürülék hasznosításának kérdése az összpontosítás méretei meghatározásának tényezője. Az összpontosítás olyan mértéke lesz a legcélszerűbb, amely 14 3 \