Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-02-14 / 6. szám
1978. február 14. SZABAD FÖLDMCVES 13 Követésre méltó példák a marhahús-termelésben Á szemes takarmányok megtakarításának, valamint a termelékenység fokozásának lehetőségeivel és a marhahús termelést érintő egyéb fontos kérdésekkel foglalkozik К1 c a ]án mérnök, CSc., tudományos dolgozó, és N o s á 1 Viliam mérnök, CSc., tudományos dolgozó, a nitral Állattenyésztési Kutatóintézetben, s a megfigyeléseket lehetővé tevő efsz-ek gazdaságaiban. Nézeteik szerint az alföldi termelési körzetekben a szarvasmarha-hizlalást a jövőben egész éven át tartósított takarmányfélék etetésével kell megoldani. A legeltetésnek csupán a hegyi, esetleg a hegyaljai körzetekben van gyakorlati értelme. Dél-Szlovákia marhahizlaldáiban előnyösebbnek mutatkozik az egész évi egyenletes takarmányos, különösen a néhány ezres koncentrációjú telepeken. Intézetük számtalan kísérletet hajtott végre a terimés takarmányok értékelésére, főleg a szenázst és a kukoricasilót illetően. Vizsgálták a szenázs különféle változatait is, pl. a lucerna-, a lucernafüves, a vöröshere-, a vöröshere-íüves szenázst, a hegyaljai körzetekben pedig a füves szenázst. Ez utóbbi vizsgálatát még nem fejezték be. A kukoricasilót kisebb és nagyobb-, megközelítően 35 százalék körüli szárazanyag-tartalommal vizsgálták. Szarvasmarhák hizlalására az alföldi körzetekben alkalmasnak mutatkozott a kukoricasiló egyedüli terimés takarmányként! alkalmazása — abraktakarmány vagy takarmánykeverék hozzáadásával. Az abrakkal való takarékosság egyre jobban előtérbe hozza a takarmánykeverékek alkalmazását, amelyben szárított cukorrépaszelet, lucernaliszt stb. csökkenti az abraktakarmány eredeti részarányát. Fontos, hogy szarvasmarhahlzlalás alkalmával az 1 kg súlygyarapodásra felhasznált abrakmennyiség nagyobb 2,1 kg-nál ne legyen. A legújabb fejlemények megkívánják, hogy ezt az abrakfogyasztást 1,8—1,5 kg-ra csökkentsük és az 1 kg súlygyarapodás eléréséhez szükséges különbözetet szárított répaszelettel, lucernaliszttel vagy más alkalmas abrakpótlóval egészítsük ki. Á kettős összetételű, kukoricasilóból és keverékből álló takarmányozással tapasztalat szerint a nagyobb testsúlyú állatok esetében 550 kg-íg, 1.1 kg-os napi súlygyarapodás érhető el. Ahol nem áll rendelkezésre takarmányszárító berendezés, vagy elégséges szárított takarmány, ott a kukoricasilót 1,5—2 kg szénával kell kiegészítenünk. Tudjuk, hogy a kukoricasiló eléggé egyoldalú takarmány, ami a keményltőértéket és erőtakarmány-Jelleget illeti. Hiányoznak belőle a kellő menn ségü nitrogén anyagok. Ezt részben a silózáskor pótoljuk, azzal, hogy Iparilag előállított hugyanyt adagolunk hozzá, de legfeljebb az anyagmennyiség 5 százalékának erejéig. Persze, egyedül ez a nitrogénanyag-arány helyreállítására nem elég, ezért szemes takarmány-keverék, vagy széna formájában juttatjuk a takarmányadagba. A hizóbikák kellő súlygyarapodásához bizonyos menynyiségű szárazanyagot és tápanyagot igényelnek. Csupán kukorioasiló etetésével nem érhetünk el 1 kg napi és darabonkénti súlygyarapodásnál többet. Ezért a takarmányadagba koncentráltabb takarmányokat kell Juttatnunk. Ilyen takarmánnyal — nagyobb szárazanyag tartalmú kukoricasilóhoz 2—3 kg széna és HŽB jelzésű ún. rendes takarmánykeveréket adtak — egy kísérlet folytán, ennek egész időtartama alatt, átlagosan 1,1 kg napi és darabonkénti súlygyarapodást értek el. Gyakorlatilag ez olyan súlygyarapodást idézett elő, mint a terményszárító berendezésből kikerülő szárított terimés takarmányok. Mindkét módozat előnye, hogy alkalmazásuk során kisebb a szemes takarmány-szükséglet. A kukoricasilót 28—32 százalék, vagyis nagyobb szárazanyagtartalommal kellene készíteni. Ez későbbi silózással érhető el, viaszos-tejes érési állapotban, vagy korai érésű hibridek alkalmazásával, amelyek már szeptember közepén rendelkeznek a kívánt szárazanyagtartalommal. A kukiracislló hizlalásban való alkalmazásának előnye, hogy állandó rosttartalma aránylag kicsi, ami a szarvasmarha hizlalásban kedvező. Gyakorlati tapasztalataik szerint ez a rosttartalom 17—18 százalék körüli, miközben a terimés takarmányok esetében a rosttartalom 19 százalékig optimális. A rostaránynak hatása van a hlzómarha bendőjében végbemenő erjedési folyamatra. A szárazanyag kisebb rostaránva esetén a bendőben aránylag több tejsav keletkezik, amely a húsanyag alakulása során hasznosul. Ha nagyobb a rostarány, a bendőben több ecetsav jön létre és ez a faggyú kialakulásához vezet. A kukoricasílóban a növény érettségi állapota szerint a rosttartalom 22—24 százalék is lehet. A kukorica igen érdekes növény abban a tekintetben, hogy a mag fokozottabb érésével párhuzamosan a rostanyag százalékaránya bizonyos mértékig csökken. Ha a kukoricát jobban hagyjuk érni, a tartósításkor kevesebb organikus sav képződik, ami hatással van a silózhatóságra és az állatok általi nagyobb mennyiségű tápanyag-felvételére. Ez különösen azon savakra vonatkozik, melyekre nagy hatással van a szárazanyag, vagyis a tejsavra és az ecetsavra. (A nagyobb szárazanyagtartalom fékezi ezek kifejlődését.) Az ilyen silótakarmányt az állatok szívesebben fogyasztanak. (Silózáskor kisebb a tápanyagveszteség is.) Ez idáig alaposan áttanulmányozták a silókukorica és az abraktakermány, valamint a silókukorica szénával és abraktakarmánnyal kiegészített adagolásával elérhető eredményeket, jelenleg még tart azon eredmények vizsgálata, amelyek a silókukorica és a szárított terimés takarmányok lisztjével, Illetőleg granulátumával, valamint az abraktakarmánv kombinációjának etetésével érhetők el. Ez egyike a perspektív takarmányozási módozatoknak, mivel általa az abraktakarmány-szükséglet jelentősen csökken. Tájékoztatást szeretnénk nyújtani a Veľký KrtiS-1 (nagykürtösl) járás Zéhorcei Efsz-ének želovcei (zsélyi) részlegén végzett gyakorlati kísérletről, ahol a silótakarmányhoz kiegészítőként terményszárító-berendezésből kikerült terimés takarmány-granulátumot is alkalmaztak. Takarmány-adagba sorolták a lucernalisztet, az abraktakarmányt, a szárított cukorgyári répaszeletet és az iparilag előállított hugyanyt, aminek következtében a hizóbikák 1,94 kg napi és darabonkénti súlygyarapodást értek el a takarmányozás egész idejének átlagában. A granulátumot az átlagosan 8 mm átmérőjű szemcséket sajtológépen készítették elő. Az etetett takarmánykeverék ezen gyakorlati kísérlet folyamán hozzávetőleg a következő összetételű volt: Агра 30 százalék Csövesen ledarált kukoricaszár 30 százalék Szárított cukorgyári répaszelet 20 százalék Lucernaliszt 10 százalék Hugyany 4 százalék Szalma 2 százalék Hexametafosfát 1 százalék Vitapolíminek 1 százalék Só 0,5 százalék Ásványi takarmánykiegészítő 1,5 százalék Ezt a takarmánykeveréket gyakorlatilag azokon az ásványi anyagok és vitaminok nélkül állították össze, amelyek az alföldi termelési körzetek mindegyikében megtalálhatók. Az egyik állatcsoportban elért említett 1,94 kg-os átlagos napi és darabonkénti súlygyarapodást a kukorioasiló és a részletezett tartalmú granulátum etetésével érték el. A másik állatcsoporttal ugyanazt a takarmányadagot etették, de ehhez még kis mennyiségű szénát is adagoltak. A nagyobb rostanyag-mennyiség következtében a súlygyarapodás valamelyest csökkent: 1,58 kg-os és darabonkénti átlagot ért el naponként. Nem állt rendelkezésükre elég silótakarmány, ezért napi 1,5 kg széna darabonkénti takarmányozásához kellett folyamodniuk. Egyébként ezen kísérletek folyamán 1 kg súlygyarapodáshoz 2,1 kg abraktakarmányt használtak fel. A további kísérletek folyamán az intenzív súlygyarapodást ennél jóval takarékosabb abraktakarmányfelhasználással kívánják elérni. Lassan végéhez közeledik az a gyakorlati kísérlet, amelyet a Vefká Calomijai (Nagycsalomijai) Efsz-ben néhány éve végeznek. Itt a terményszárító-berendezésből kikerülő keveréktakarmánnyal egyrészt a fejősteheneket, másrészt pedig a hizómarhákat etetik. A hizómarhákkal kapcsolatos kísérleti módozatban az állatok egyik csoportjával száraz állapotban levő komplett őrölt takarmányt etetnek, míg a másik állatcsoport ugyanezt a takarmányt granulált állapotban veszi magához. Minden csoportban 25 állatot tartanak megfigyelés alatt az elmúlt év februárjától. A kísérlet befejezése előtti ún. köztes eredmények nagyon érdekesek. A komplett takarmányadagok készítéséhez legjobban az olyan sajtológépek felelnek meg, amelyek 14—20 mm átmérőjű alakzatot préselnek. A BS—6 jelzésű terményszárítóberendezéshez azonban olyan sajtológépet adtak, amely 8 mm átmérőjű takarmánykeverék szemcséket formál. Hazai viszonylatban a legtöbb takarmányszemcséző gép kisebb átmérőjű alakzatokat présel, tehát a kísérletet ennek alkalmazásával végezték. Míg a nagyobb granulátumok, amelyek átmérete 14—20 mm, szecskázott terimés takarmányból készülnek, addig a 8 mm-es átmérőjű forma esetében a terimés takarmányt őrlik. A hizómarha bendőflórájának kialakulásához és a várható megbetegedés megakadályozásához bizonyos mennyiségű rostanyag szükséges, amit szálas takarmányszalma formájában adagolnak az állatoknak, tetszése szerinti menynyiségben. Tapasztalat szerint ez a mennyiség 0,5—1 kg között mozog, s a rostanyag pedig széna vagy szalma lehet. A kísérlet folyamán a granulált takarmány összetétele a következő volt: Arpaszalma 20 százalék Szárított cukorgyári répaszelet 25 százalék Lucernaliszt 20 százalék Búza Árpa Hugyany Vitapolimin 15 százalék 17,5 százalék 1 százalék 1,5 százalék Ez a takarmánykeverék 9,38 százalék emészthető nitrogénanyagokat és 100 kg-ra számítva 49,6 keményítőértéket tartalmaz. Az elért eredményeket úgy jellemezhetjük, hogy mindkét csoportban — 200 kg-tól 400 kg élősúlyig — a hizőbikák naponta és állatonként átlagosan 1,2 kg-os súlygyarapodást értek el. Ezen súlycsoportnál nehezebb egyedeknél 550 kg-os élősúlyig naponta és átlagosan 1,1 kg súlygyarapodást mutattak ki, ami a takarmányozás egész időtartamára átlagosan 1,15 kg-os és darabonkénti súlygyarapodást jelent. Ezt az eredményt 1,8 kg-os igen előnyös napi és egyedenkénti szemes takarmányfogyasztással lehet elérni. Gyakorlati alkalmazásra a második alternatívát ajánlják, azzal az eltéréssel, hogy azokban a gazdaságokban, ahol szárított répaszelet nem áll rendelkezésre, ott ezt csövestől szárított kukoricanövény-liszttel helyettesítsék. A szemcsézett, 14—20 mm átmérőjűre sajtolt takarmánykeverékek etetése főleg a nagy mennyiségű állatot összpontosító farmokon kerül előtérbe, mert egyszerűvé teszi az etetés iparosítását. E módszer alkalmazásával kiemelkedő eredmények érhetők el úgy a napi súlygyarapodást, mint a takarékos szemes takarmányfogyasztást illetően. KUCSERA SZILÁRD ügyeljünk a tej tisztaságára! A tejvizsgálattal foglalkozó kutatók " * kimutatták, hogy a gondosan kezelt tejben is sok a káros mikróba. Ezért minden körülmények között a tej „csiraszegénységére“ kell törekednünk. Ez a kivánalom az ipari tejnél is fennáll, mert ma már módunk van szintenyészet alakjában a megfelelő mikroflórát bevenni a feldolgozásra kerülő nyersanyagba. Ezt a pasztőrözött tejből előállított sajtok kiváló minősége is bizonyltja, amelyeknek mikroflóráját — éppen azért, mert a pasztőrrözés a nyerstej-baktériumok zömét elpusztítja — színtenyészetekkel biztosítjuk. A tőgyben a tej az esetek többségében csíraszegény, vagy éppenséggel csíramentes. Kivételes esetekben azonban a tőgybe is befészkelhetik magukat a baktériumok és egy-egy milliliter tej többezer baktériummal megfertőzve hagyja el a tőgyet. A hasmenés vagy vigyázatlan fejés alkalmával a tej szennyeződhet az állat bélsarával is. Méhgyulladás, méh-hurut, a fejősajtárba kerülő egyéb váladék sülyosan fertőzhet, ha vigyázatlanul fejünk. A fejés alkalmával történő fertőzések mindig súlyos beszámítás alá esnek, mert ilyenkor nagy tömegben kerülhetnek a tejbe a legkülönbözőbb kórokozó, fehérjebontó, rothasztó, zsírbontó, gázképző, aerob és anaerob baktériumok. A bélsárfertőzés rendkívül hátrányos hatását súlyosbítja a vajsavas erjedésen átesett szilázs etetése is. További fertőzési forrást képeznek a fejőedények, az eszközök, amelyeken főleg a tejsav, a kóli, á vízből származó, valamint a spórás baktériumokkal való fertőzés következik be. Igen erős szennyeződés érheti a tejet olyan szűrőkön, amelyekben a tejbe jutó szenny szétesik, szétdarabolódik, kilúgoződik. Súlyos fertőzés érheti a tejet, ha a fejő, a tejkezelő ruhája piszkos, vagy a hűtőhelyiség levegője poros. A talajban és közvetlen a talaj felszínén található levegőrétegben a mikroorganizmusok tömegeit találjuk. Természetes, hogy ilyen körülmények között a legkülönbözőbb káros mikrobák fertőzhetik a tejet. A poros levegő, különösen a bordás hűtőn lecsörgedező tejet, vagy a fedetlenül álló tartályokban, kannákban levő tejet, tejszínt fertőzheti erősen. Jelentékeny mértékű penészgombafertőzés történhet, ha az etetett takarmány, vagy az istálló falai penészesek, vagy a hűtő feletti mennyezeten penésztelep van. Ojabban erős fertőzési forrást jelent a nagyüzemi gazdaságokban alkalmazott gépi fejőberendezés is, ha nem eléggé zsírtalanított és csírátlanított, vagy ha nem tartjuk meg az előírt tisztasági óvórendszabályokat. Melyek a kifogástalan minőségű tej előállításának feltételei? Mivel a tej rendkívül bomlékony, ezért az összes élelmiszerek között kezeléskor és térA Szovjetunió több tudományos kutatóintézetének őszszefogásából olyan műszer alakult ki, amelynek segítségével a szalonna vastagsága, a szalonna és a hús közötti átmenet határa a hizlalás bármely szakaszában lemérhető. Hasznos műszer Az új PITS-1 jelű műszer működése a szalonna és az izom áramvezető tulajdonságán alapszik. Váltóárammal az élő állat szalonnája 3 hónapos koron túl lemérhető. A pisztoly alakú műszer lényegében egy mechanikus és egy villamos részből áll. Az előbbi a bőr átütésére szolgál és egy szúrásmélység-szabályozóval van ellátva. Használat előtt fertőtlenítik. A műszer fontosabb műszaki jellemzői a következők: a mérési mélység határa 100 mm, a mérési pontosság ± 1 mm, egy mérés ideje 18—20 mp; a készülék tömege kb. 1 kg. A mechanikus rész tulajdonképpen egy tű, amely önmagában véve egy vékony, lefelé kissé vastagodó cső, vége élesített és a bőr átütésére szolgál. A cső belsejében epokiddal szigetelt villamosvezeték fut keresztül. A tű 0—100 mmre van kalibrálva, egy rugóval és támasztó gyűrűvel ellátva. A villamos rész a pisztoly agyában foglal helyet, egy generátorból és 5 tranzisztorból áll. Itt van elhelyezve egy kis frekvenciájú erősítő is. A tranzisztorok hangot fognak fel és egy fülhallgatóba továbbítják. A hang jelentkezésekor a tű bemélyítésével meg kell állni, mert a zsír és izom határát jelzi. Mérés közben az állatok rögzítése nem feltétlenül szükséges. A méréseket a test három pontján végzik; a mellkason, az utolsó bordánál és a háton, a 6—7. csigolya táján. (A. B.) melásekor legnagyobb jelentősége a mikrobiológiai értelemben vett „tisztaságnak“ van. A tej termelésének a helyét, az istállót éppen olyan élelmiszerüzemnek kell tekinteni, mint akár a feldolgozó üzemet. Tekintettel arra, hogy a tehéntejet — az étrendi zavarok iránt rendkívül érzékeny csecsemők is fogyasztják — még fokozottabb gondossággal kell eljárni, mint bármely más élelmiszer előállítása során. Sajnos, hogy sok tejtermelő gazdaságban nem gondolnak a fentiekre, és többek között ennek is köszönhető, hogy nyári időszakban a gyakran savanyítás vagy egyébként bomlott tej miatt viszonylag sok csecsemő betegszik meg. A nem megfelelő tejtermelés és kezelés is egyik oka annak, hogy némely szövetkezeti gazdaságban az itatásos borjú-nevelésben olyan sok nehézség és veszteség mutatkozik. A baktériumos bomlást még a legjobb feldolgozó üzemek sem tudják megakadályozni és feldolgozás után a terméket megmenteni. Elsősorban a tejtermelőkre hárul a felelősség a fogyasztók egészségéért és a tejtermékek minőségéért. A kifogástalan minőségű tej alapja a tejelő állatok kifogástalan egészségi állapotán kívül a tisztaság, és a tisztántermelt tejnek ilyen állapotban való tartása. Ezért a tejelő állatoknak, a fejőknek vagy a fejőberendezéseknek, a fejés során használt valamennyi edénynek és nem utolsó sorban az istállónak mikrobiológiai értelemben vett tisztaságúnak kell lenni. A fejés alatt ne tisztogassuk és ne takarmányozzuk állatainkat, minél kevesebb mozgás legyen az istállóban és főleg poros takarmányt ne etessünk. Ha úgy szükséges, akkor a fejés előtt az állatokat legalább egy órával előbb tisztogassuk meg. Az almozást, a trágyakihordást, a sepregetést időben fejezzük be és szellőztessük ki az istállót az időjárási viszonyoknak megfelelően. A tőgyet és környékét, a combokat és a has oldalát alaposan keféljük le. A tőgyet vagy rózsával ellátott öntözőkannával, vagy kisnyomású permetezőgéppel mossuk le és utána száraz, tiszta fehér ruhával szárazra töröljük. A lehetőségekhez mérten használjunk „fejőzsírt“, amelynek fertőtlenítő hatásán kívül még olyan előnye is van, hogy a fejés könnyebbé válik. Gépi fejőberendezések használata esetén — közvetlen fejéskor — minimálisra csökkenthető a tej ferlőzhetösége. Kétségtelen, hogy a tej és tejtermékek csak abban az esetben alkalmasak emberi tápláléknak, ha egyfelől nem tartalmaznak betegséget okozó mikroorganizmusokat, másfelől pedig n káros bomlástól mentesek. A molern állattartó telepeken, tehenészeikben ma már korszerű felszerelések biztosítják az egészséges, tiszta is fertőzésmentes tej termelését. Dr. László László
