Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-08-09 / 32. szám
1975. augusztus 9. SZABAD FÖLDMŰVES 15 Jk méhészeknek általában rossz a véleményük a napraforgóról, arról az egyre fontosabb olajos növényünkről. Az emberiség táplálkozásában ma már nélkülözhetetlen az étolaj. Sokan felcserélték a sertészsírra.', mert könnyebben emészthető és nem hizlal. A napraforgó az állattenyésztésben is jelentős, mivel takarmányként zölden és olajpogácsa formájában Is felhasználhatják. Amit a haszonnövényünkről méhészeti szempontból tndni kell: mézelése a talaj minősége és az időjárás szerint változó. Szerencsés esetben a napi egyenlegtől nincs — napi S—7 deci híg cukorszörppel serkentünk. Ez az etetés a napraforgó virágzásának kezdetéig ajánlatos. Ennyi idő alatt a családok fejlődése kedvező szintet ér el, s ezzel kivédhetjük a napraforgó virágzásával együtt járó elnéptelenedést. Az elhullást a Hasításból kikelő fiatal méhek pótolják. As így felerősített családok jól kihasználják a napraforgót, emellett erős telelő családokká is válnak. Ügyelni kell azonban erre, hogy a serkentett méhcsaládok a napraforgóról sok virágpor gyűjtésével ne szoríthassák ki az anyákat, mert ez a családfejlesztés szempontjából nem volna előnyös. A virágpor gyűjtéssel foglalkozó méhészek azonban jól hasznosíthatják a virágport leszedő készüléket. Ugyanakkor jó méhszurkot is nyelhetnek. Ha a keretet vékony lécekkel hézagosán lefedjük, a méhek azokat nyomban leragasztják, s 3—4 naponként a lé-Hasznos méhlegelő a napraforgó? függően egy kilóig terjedhet a méz gyarapodás. A méhészek többségének rossz a véleménye erről a növényről vagy legalábbis óvatos. Igyekeznek elkerülni a napraforgótáblákat, de a méhek nagyobb távolságból is megtalálják. Három kilométerről is tömegesen járnak a napraforgóra. Virágzása július első felében kezdődik és alkalmanként késő ősszel is találunk virágzó napraforgótáblákat. így ez a gazdasági növény, akárhogy is tekintjük, javítja az egyébként szegényes nyári méhlegelőket. Egy méhésztárs évekkel ezelőtt a napraforgóról hazatérve úgy nyilatkozott, hogy méz ugyan van a kaptárban, de méh nincs. A következtetés és a tapasztalat Is az, hogy a napraforgó elnépteleníti a méhcsaládokat. Megfigyelés szerint a virágzás első felében napnyugtakor virágonként egy-két méh marad a napraforgón. Második felében 6—14 méhet olvastak meg. Bénán ültek a virágon. Érintésre még felemelték a potrohúkat, később azonban lehullottak a földre. Voltak, amelyek még haza tudtak repülni, reggelre azonban társaik már kidobták a hullájnkat. A kaptalak elejét elborító méhtetemek láttán jogos a kérdés: hasznos és jó, vagy veszélyes és rossz méhlegelő-e a napraforgó? A napraforgót mindenképpen a jövő méhlegelőjének kell tekinteni, csakhogy a méhcsaládokat fel kell készíteni a veszélyekre, hogy az említett károk ellenére is népesek maradjanak a virágzás végén is. A felkészítést már az akácvirágzás után meg kellett kezdeni! Az anyák és a családok rendezését követően — ha természetes nektárgyűjtés cekről és a keretekről lekaparhatjuk a szép sárga méhszurkot, amelynek napjainkban nagy jelentősége van a gyógyszeriparban. Összegezve az elmondottakat, a napraforgót — ha kényszerűségből is — úgy kell tekinteni, mint a jövő méhlegelőjét. Arra kell tehát törekednünk, hogy ezt a növényt a népgazdaság és a méhészek hasznára is minél ésszerűbben kihasználjuk. (Zs. F.) * Evek hosszú során figyeltem a nálunk régidők óta honos magas szárú, több tányéré napraforgófajtát — méhészeti szempontból. Ezt termelték az egész országban. Némi változás, ha volt is, az valószínűleg a talaj minőségéből vagy a vidék hatásából eredt. Ezt a napraforgót a méhészek legtöbb helyen inkább hasznavehetetlennek, vagy éppen károsnak könyvelték el. Ojabban azonban egy külföldről behozott fajtával, a krasznodári napraforgóval találkozunk. Gyorsan elterjedt. Ennek már van méhészeti jelentősége, bár eléggé szeszélyes növény. Párás, meleg időben jól mézel. Kötött, fekete talajon figyelhettem. Száraz nyáron elég kevés nektárt termelt, annyit azonban mindig, hogy a család betelelésére elegendő. Rossz tulajdonsága is van azonban, bár nem olyan mértékben, mint az eddiginek. A régi fajta gyantaszerű anyagára felragadtak a méhek, s a virágon pusztultak. Az új fajtán ezt nem tapasztaltam. Erről azonban nagyon bőséges virágpor tapad a gyűjtő méhek fejére olyan mértékben, hogy az összetett szemeket is elfedi, s a méh nem mindig talál haza. (P. I.) A szója mézelése A szója méhészeti jelentőségéről annyit: a „Gleanings“ című méhészlap kérdőívet bocsátott ki annak közlésére, hogy a megfigyelt szóját látogatták-e a méhek és gyűjtötték-e róla. Összesen 10 kérdésre kell kiterjeszteni a figyelmet. Köztük van a szója fajtája, a csapadék, a hőmérséklet, a gyűjtött méz színe, a mézelés hosszúsága, s az, hogy a szója virágjáról gyűjtő méheket növényvédelmi mérgezés érte-e. M JjtöZffi Erdeink „tigrise" ahiúz и. A „Holló völgy“ valóságos paradicsoma a hiúzoknak. A hat kilométer hosszú vögy csupa szikla, szakadék, százados kidöntött fáktól betemetve. Egy vaddisznó vadászat alkalmával kutyáink hiúzra akadtak. Erről a példányról tudtunk már, mert ahol megjelent, црт maradhatott titokban. 'Pusztítása, prédamaradványai, de főként a vad nyugtalan, hisztérikusan rémült viselkedése hamarosan elárulta őkéimét. A vad viselkedése a hiúz megjelenése utáni napokban megváltozik. Még riadtabb, félénkebb, mint amikor az erdőben farkas garázdálkodik; lépten-nyomon megáll, neszei a legkisebb — emberi fül előtt észrevehetetlen — zörejre is eszeveszetten menekül, váltóit nem tartja meg s egésj életmódján a volt a szó a legjobb korban, ezek utánpótlása 2—3 évet igényelt. ★ A hiúz szaporodásáról és рас smag olásáról ma már eleget tudunk. Január végén és február elején a vágyakozó kanok a vadmacska hangjához hasonló, de erősebb danával, morgással és tüszköléssel, éjszakákon rekedt, nyújtott kiáltáshoz hasonló szólamok közt heves harcokat vívnak a nőstényért, amely a pacsmagolás után 10—12 héttel odújában egy, legfeljebb három vak kölyköt vet — ezek vaksága 1Ô napig tart. Nyár közepe táján, amikor a kicsinyek ott tartanak, hogy a tejszopástól átválthatnak a húsevésre, akkor az anyahiúz újból befogadja az előzőleg elvert hímét s együtt vadásznak gyerekeiknek. Az első áldozat rendszerint nyúl, amelyet lehetőleg még élve tesznek g kölykök elé, hogy a vadászat művészetét minél előbb elsajátítsák. * Szlovákiában 1954-ben törölték a hiúz védelmét s egyidejűleg engedélyezték egész évi vadászatát, lelövését. Az indok egyszerű: túlszaporodott. Az elszaporodott hiútok tönkretették az őzállományt. A hiúz kegyvesztett lettI Irtása megkezdődött minden eszközzel. Az első öt évben — a tilalmi idő megszüntetése után — 245 hiúz esett áldozatul. Ez joggal kezdte nyugtalanítani a természetvédelem dolgozóit, már annál is inkább, mert a lőfegyveren kívül erősen dívott a csapdázás és a mérgezés is. A rossz szaglásra való tekintettel a vascsapdába való félelem, izgatottság, a rettegés tükröződik vissza. Az ember és kutya elől — amíg teheti — menekül. Kutyáinknak ugyanis sikerült sarokba szorítani őkéimét. Hihetetlen harc fejlődött ki az ellenfelek közt. A hiúz hatalmas, kés éles karmaival kétségbeesetten védekezett,/ négy mancsával bámulatos biztonsággal osztogatta az ütéseket, karmolásokat. A harc színhelye vadásznak megközelíthetetlen szakadék volt. Arról le kellett tennünk, hogy az állandóan támadó kutyákat valamilyen formában megsegítsük a „védőfegyverekkel“ rendelkező nagy" ragadozó ellen. Óvatosságból a hiúzra nem lőttünk, mert félő volt a támadó kutyák meglövése. A hosszantartó harcban az erősen sérült kutyák kifáradtak s ez lett a vesztük, a hiúz torkonragadva végzett mindkettővel és eltűnt a szakadékban. Vadásztársaim a tehetetlenség, a düh hatalmában megesküdtek, hogy a még létező hiúzokat egy szálig kiirtják! Társaságunk ugyanis a kutyák elvesztésével nagy kárt szenvedett, hiszen törzskönyvezett egyedekről fogása nagyon eredményes lett, a hátrány azonban az volt, hogy sok hiúz a csapdában hagyva lábát, elmenekült. A csapdázást illetékes helyeken szóvá tették és kérték ennek betiltását. Sok gondot okozott a ritka szép vadnak a teljesen sértetlen befogása a szakembereknek, erdészeknek és vadászoknak. A őadcai járás Kysuca városában élő Mlynárik pagonyvezető megoldotta ezt á nehéz feladatot. Hihetetlen leleményességgel egy fából készüt alagutat építtetett két csapóajtóval, az alagút közepén felállított egy finom szerkezetet, amelyre ha egy egér rászaladt, azonnal működésbe lépett, s a két, csapóajtó bezárult. Az alagútba került vad így sértetlenül fogságba jutott, llymódon több példányt fogtak be úgy, hogy ez idő szerint hazánkban három állatkertben van hiúz: Prágában, Brnoban és Bojnicén. Időközben sikerült befogni több hiúzt, amelyek a Bratislavai ZOO-ba kerültek. Így Bratislavában több a hiúz, mint bármelyik európai nagy állatkertben. (Folytatjuk) J. M. Habrovský kell magasan villákra támasztani. Arra azonban gondosan ügyeljünk, hogy kapásnál, illetve bevágásnál a bot vagy a zsinór oldalirányban szabadon mozoghasson. Ezért füves vagy kavicsos terepen terítsük alá köpenyünket vagy valamilyen műanyagkendőt. Az ábra egy móló széles párkányán ábrázolja a konzervdobozos kapásjelző működését. Előnye: igen egyszerű ás olcsó megoldás. A hal fárasztásánál semmiféle akadályt nem jelent. Kiemelkedően jól jelez. Hátránya: csakis olyan terepen használható, ahol a zsinór (bot-orsó) kapáskor, bevágáskor nem sérülhet meg. (Folytatjuk) Kapásjelzők IV. Érdekes megoldást tüntet fel a 4. ábra. Ennél egy kisebb konzervdoboz oldalirányú mozgása jelzi a kapást. Ha a dobozt kavicsszemekkel töltjük meg, nemcsak mozgásával, hanem a kavicsok zörgésével is jelzi a kapást. Ennél a botot nem Tapasztalataim az amurral Horgőszkörzetünkben volt egy halastó, amelyben anynyira elszaporodott a vízinövényzet, hogy már horgászni sem lehetett tőle. Vezetőink gondoltak egyet, s betelepítettek 150 darab fehér amurt. Ezek a Szovjetunióból — az Amur folyóból — származó halak köztudomásúlag növényevők, egy méternél hosszabbra is megnőnek és kiváló sporthalak. Nos, ezek 2—3 év alatt megtisztították a vizet a felesleges növényzettől, de egyébként Is jól érezték magukat a tóban. Két évvel ezelőtt fogtam az első amurt, tésztára. Nem sokat teketóriázott, fogta a csalit és vitte, mint a szélvész. Bevágtam, örvényleni kezdett a víz. Gondoltam, szép pontyot vontatok, de hamar rájöttem, hiányzik a pontyozáskor tapasztalt ismerős ellenállás. Egy horgásztársam figyelmeztetett, amur lesz a zsinór végén, vigyázzak a kitörésre. Jókor szólt, mert a hal a part közelébe érve villámgyorsan megfordult s már rohant is a tó közepe felé. Ezt még egyszer megismételte, majd megelégedett az oldalirányú kitörésekkel. Húsz percig fárasztottam, mire felszínre, majd merítőhálóba került. A 85 cm hosszú példány közel 7 kg-ot nyomott. Pár nappal később gilisztára fogtam égy hasonló nagyságú amurt, amin igen elcsodálkoztam, mert társaim csak véletlenül fogtak ilyen csalival fehér amurt. Azóta már jónéhány amurt megakasztottam, s bizonyos tapasztalatokra is szert tettem fogásukkal kapcsolatban. Mivel egyre több helyen telepítenek vagy terveznek telepíteni fehér amurt, közreadom tapasztalataimat horgásztársaim okulására. Az amur teste hengeres, és akárcsak a pontynak, nagy farokúszója van. Már maga ez a tény arra utal, nagy harcossal van dolgunk. Másfél évtized alatt igen sok 70—85 cm-es pontyot fogtam, de még egyikkel sem küzdöttem annyit, mint az utóbbi években horogra kapott hasonló nagyságú amurokkal. A 0,30 mm-es zsinórral fogott 80 cm körüli amurok fárasztása 20— 30 percet vett igénybe. Ha 0,25 mm-es zsinórom volt, a küzdelem 5—10 perccel tovább tartott, de láttam már 92 cm-es példányt 0,20-as zsinórral közel 50 percig fárasztani. Az amurra horgászók tartsák szem előtt, hogy bevágás után a hal könnyedén — látszólag sorsába beletörődve — hagyja magát a part irányába vontatni, a part közelében azonban villámgyorsan megfordul és rohan befelé. Vagyis ekkor veszt kezdetét a tulajdonképpeni harc. Aki erre nincs felkészülve, már sirathatja is a horgot meg a zsákmányt, mégha 0,35 mm-es zsinórja volt isi A hirtelen „hátra arc“ után az amur mintegy 15 métert száguld befelé, majd oldalirányú manővereket végez. Tapasztalatból mondom, nem ajánlatos mindenáron a viz felszínére kényszeríteni a halat, hogy levegőt szippantson, mert az ilyen kísérletből nem muszáj a horgásznak kikerülnie győztesen. Elég ha „tartjuk“ halunkat és az alkalmas pillanatban lazítunk a zsinóron — néha szinte maga indul a part felé. Milyen csalit használjunk? Nálunk a legtöbb amurt különféle tésztákra fogták és fogják a horgászok. Más csalik csak elvétve hoztak eredményt. Észrevételem szerint az amurnak mindegy, miből készül a tészta, ízesíti, festi-e a horgász vagy sem. A horogra körülbelül félujjnyi hosszúságú tésztadarabkát tűzzünk, mert a kisebb csalit úgy látszik nem veszi észre. Kapása hasonló a ponty nyári kapásához: fogja a csalit és indul, tehát van elég időnk a bevágásra. A kifogott amurt nagyobb hálóba tanácsos tenni, mert különben apró véraláfutások képződnek a testén. A rabságban tartott hal sokáig életben marad, de szárazon szállítva hamarább kimúlik, mint a ponty. Ha nagyobb távolságról élve akarjuk hazaszállítani, 20 perc elteltével rövid időre ismét vízbe kell tenni. A fürdőkádban Is sokáig kibírja és igen élénk. Húsa éppolyan ízletes, mint a pontyé. Van aki ízletesebbnek tartja, de ez már izlés kérdése. —kd— Л e >
