Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-08-09 / 32. szám
/ .SZABAD FÖLDMŰVES 1975 augusztus 3. A SIKER TITKA — A KÖVETKEZETES MUNKASZERVEZÉS! 10 PÉLDÁVAL AZ ELEN Az öntözéses gazdálkodás eredményesebbé tételét szorgalmazó összszlovákiai tanácskozáson a tešedikovni szövetkezet felhívással fordult a mezőgazdasági üzemekhez, tegyenek meg mindent az öntözési lehetőségek maximális kihasználása érdekében. A szövetkezet egyúttal vállalta, hogy jó munkaszervezéssel biztosítja az öntözőberendezések 100 %-os kihasználását és a tudományos ismeretek széleskörű gyakorlati kamatoztatását, s ennek révén a 2044 hektár öntözhető területen olyan kedvező feltételeket teremt a növények számára, hogy búzából 62, árpából 60, szemes kukoricából 80, silókukoricából 550, lucernából 120. cukorrépából pedig 620 mázsa hektáronkénti átlaghozamot érhessenek el. Tavaly a második helyen végeztek az öntözéses gazdálkodást folytató mezőgazdasági üzemek szocialista versenyében. Az idén sem bíznak semmit a véletlenre. A Bratislavai Öntözőgazdálkodási Kutató Intézettel szorosan együttműködve a lehető legszélesebb körben igyekeznek kamatoztatni az öntözéses gazdálkodás legújabb tudományos ismereteit. Céljuk, az öntözési lehetőségek tökéletes kihasználása. Természetesen a szükséges agrotechnikai intézkedésekről sem feledkeztek meg. mert tudják, hogy a legkörültekintőbb öntözés is csak úgy nyújthatja a várt eredményt, ha az egyéb agrotechnikai feltételek is megfelelőek. Az őszi gabonák példán! 400 kg tiszta tápanyagot kaptak hektáronként, így a tavaszi biológiai ellenőrzéskor igen szép volt a növényzet. Egy négyzetméteren átlagosan 500—700 jól sarjadzó egyedct találtak. Megkülönböztetett figyelmet szenteltek a szemes kukoricának, mivel az idén jelentős fejlődést szeretnének elérni e növény termesztésében. A siker érdekében szorosabbra fűzték együttműködésüket a Trnavai Kukoricatermesztési Kutató Intézettel. A tešedikovoi szövetkezet — a zöldségkertészetben alkalmazott berendezéseken kívül — összesen 25 áthelyezhető öntözőberendezéssel és 79 darab PP—67 sávos öntözővel rendelkezik. Ezek javítását és az idényre való előkészítését — a felhívásoknak megfelelően — már március derekán befejezték. Az öntözési munkatervet úgy állították fel, hogy az egyes növényféleségeket a biológiailag legmegfelelőbb időben öntözbessék. A sávos öntözőket öt munkacsoport — traktorosok és segédmunkások —■ között osztották el azzal a feladattal, hogy összesen 1336 hektár megfelelő locsolását kel) biztosítaniuk. A berendezések csoportos üzemeltetése révén ezt a területet 19—20 nap alatt tudják megöntözni. Nyáron természetesen két műszakban üzemeltetik a gépeket, vagyis éjjel is öntöznek, ha kell. A 25 áthelyezhető berendezés napi átlagteljesítményét 35 hektárban határozták meg. Itt azonban, tekintettel a különféle vetésekre, egy állandó dolgozóval kell számolniuk berendezésenként. A magasnövésű kultúrák öntözésére — az Öntözőgazdálkodási Kutató Intézet javaslata alapján — kerekeken gördülő szórófej-hordozókat készített a szövetkezet. Fokozott gondot fordítanak a munkaszervezésre is. A különféle tanácskozások alkalmával feltárták a múltban észlelt hiányosságok okait és megoldották a problémákat, hogy ezzel is biztosítsák a berendezések jobb kihasználását. Megoldották az öntözéses gazdálkodás irányítási problémáit is. Szarka elvtársat szakosított agronómussá léptették elő és megbízták az öntöző csoportok munkájának szervezésével, irányításával. Segítője Kulich elvtárs. aki öntözési technikusként dolgozik a közösben. A rugalmas öntözési tervek kidolgozása nál az Öntözőgazdálkodási Kutató Intézet dolgozói hathatós segítséget nyújtottak a szövetkezetnek. A bel üzemi szocialista munkaverseny keretén belül rendszeresen ellenőrzik az öntözés menetét, értékelik a munkacsoportok tevékenységét. A szocialista versenymozgalöm fő célja a munkacsoportokhoz beosztott gépek maximális kihasználásának. zavarmentes és gazdaságos üzemeltetésének biztosítása és az elvégzett munka minőségének javítása. A rendszeres havi értékelés alapján pénzjutalomban részesítik a legjobb eredményt felmutatókat. A sávos berendezéseket üzemeltetők közül ezidáig Néma elvtárs jár az élen. Áprilisban vette kezdetét az öntözés. Előbb a gabonákat, főleg az őszi búzát (230 ha) és az őszi keverékeket öntözték. A sávos öntözök segítségével május végéig 550 hektárt, az áthelyezhető berendezésekkel pedig 630 hektárt locsoltak meg, vagyis csaknem 60 százalékra teljesítették öntözési tervüket. Örvendetes tény, hogy a tešedikovoi szövetkezetben ilyen buzgalommal szorgalmazzák a lehetőségek mind tökéletesebb kihasználását, de ugyanakkor elgondolkoztató, hogy egyes helyeken — például az ugyanezen öntözési rendszerhez tartozó három állami gazdaságban — május végéig szinte be sem indították az „esőcsináló“ berendezéseket. Vajon miért nem? Számukra talán közömbös, miből mennyit termelnek egy hektáron és mennyit veszít nép gazdaságunk a kihasználatlanul „he verő“ öntözőberendezések jóvoltából? Fojtík Štefan mérnök, Öntözogazdálkodási Kutató Intézet, Bratislava 2* »i* »** *** »i* *2* *2* *2« »2» *2« *2* *♦* *2* *2* ♦♦♦ *** ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ *2* ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ »2* ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ *2* *2* ♦♦♦ *2* ♦♦♦ *2* *2* *2* *2* *1* *1* *2* *2 Céljuk a költségek csökkentése A Podunajské Biskupice-i (pozsonypüspöki) Barátság egyesített szövetkezet szarvasmarha-állományának kimutatásait lapozgatva érdekes és elgondolkoztató adatokkal ismerkedtem meg. Megtudtam például, hogy az egyesített szövetkezet 1900 hektár földterületen gazdálkodik, amelyből az Idén 500 hektáron takarmányféleségeket termesztettek. Szarvasmarhaállományuk összesen 2200 db, ami egy kicsit sok a megadott területhez viszonyítva. Természetesen az erőtakarmányok bőséges etetésével, elég drágán termeltek ki egy kilogramm húst, vagy egy liter tejet. Ez elgondolkoztatta a gazdaság vezetőit, tenni kellett valamit. Arra nem volt lehetőség, hogy lényegesebb mértékben növeljék a takarmányféleségek termőterületét. A feladat tehát egyértelmű: növelni kell a takarmánynövények hektáronkénti átlaghozamát, ami sikerült is. A takarmánytermesztés hatékonyságának fokozásával biztosítani lehet a tömegtakarmányok szükséges mennyiségét. Ez azért is fontos feladat, mert a takarmánytermesztés, annak minőségi készítése szarvasmarha-tenyésztésünk fejlődésének döntő tényezője. Kitűzött céljainkat a tervszerű takarmánytermesztéssel és a takarmányok ésszerű felhasználával, a gyakorlati tapasztalatok kamatoztatásával lehet elérni. A megnövekedett termelési és eladási feladatok teljesítése mellett az előző évekhez viszonyítva jóval nagyobb gondot fordítottak és fordítanak arra, hogy gazdaságosabban termeljenek. Céljuk tehát a költségek csökkentése. Ezért szükségesnek tartották és tartják a fokozatos szakosítást, mert csak így lehet megteremteni a mezőgazdaság folyamatos fejlődésének kedvező feltételeit. Évek óta — miután egyesültek — azon fáradoztak, hogyan tudnának minél olcsóbban kitermelni egy kilogramm marhahúst. A sokféle módszer közül egyetlenegyet választottak: a bőséges és jó minőségű tömegtakarmányok etetésével csökkenteni az abraktakarmányok adagolását. Előzőleg legnagyobb gondot az istállók átalakítása okozta. Popovlö Jozef főzootechnikusnak az ötödik ötéves tervidőszak első éveiben, amikor a vraktmai és a Podunajsíá Biskupice-i szövetkezet egyesült — volt mit tennie, hogy az állattenyésztést, úgy ahogy lehet, szakosítsa. Ugyanis a hízómarha-állomány 1973-ig a két részlegen hat régi típusú istállóban volt elhelyezve, s tizenkét dolgozó gondoskodott a hízómarháról. Miután 1973-ban üzembe helyeztek egy korszerűbb, rostos állású,- ezer férőhellyel rendelkező istállót, a kézi munkaerő* igénybevétele lényegesen csökkent. A munkaszervezésben Is változás állt be. Jelenleg az ezer db hízőmarhát három gondozó látja el, ami nemcsak munkaerőmegtakarítást, de munkatermelékenység-növelést is eredményezett. Korábban 80 dkg volt a napi súlygyarapodás. Ezt 3,30 kg abraktakarmány fogyasztásával érték el. Az ezres istállóban a napi erőtakarmányfogyasztást 2 kg-ra csökkentették. 1974 májusában az új istállóban üzembe helyeztek egy G—600-as takarmányszemcséző-berendezést, amellyel a következő összetételű takarmányt állítják elő: 20 °/o erőtakarmány, 15 % szemcsézett baromfiürülék, 55—60 % szalma, 2,5 % melasz és 0,8 % ásványi anyagok. Ebből a takarmányból 19 vagonnal készítenek havonta; vagyis naponta 7—8 kg-ot adnak darabonként az állatoknak, továbbá 10 kg silót. így érték el azt, hogy míg 1974-ben a napi súlygyarapodás 83 dkg volt, most az év első felében már 90 dkg. Nem csoda hát, hogy az egyesült szövetkezet húseladási tervét rendszeresen teljesíti. Az idei egész évi tervük 46 vagon marhahús eladását irányozza elő. A gazdaság első féléves tervét túlteljesítette; azaz 25 vagon marhahúst adott a közellátás részére. Mit tettek annak érdekében, hogy a takarékosabb gazdálkodást eredményező lehetőségeket kihasználják? — tehetné fel bárki a kérdést. Elsősorban: fokozták az ellenőrzést, s emellett a dolgozók becsületes munkája is jobban érvényesül. A szemcsézett takarmányok etetésével az előző évekhez viszonyítva 25 vagon erőtakarmányt takarítottak meg. 1975 január elsejéig egy kg hús előállítására 2,85 kg erőtakarmányt használtak fel. Jelenleg már csak 2,06 kg-ot. Pénzben kifejezve egy kilogramm marhahús előállítása jelenleg 11,30 koronába kerül. Azt hiszem, ehhez nem kell külön magyarázat, a számok kifejezik a takarékosabb gazdálkodásra törekvést. ötéves tervidőszakunk utolsó éve, igényes feladatainak teljesítése megköveteli, hogy az eddigieknél még nagyobb gondot fordítsunk a szakosításra. E gazdaság vezetői és dolgozói az adott lehetőségekhez mérten igyekeznek mindent megtenni ezen a téren. Például megkezdték az öreg istállók átalakítását. Jelenleg egy régi istállót alakítanak át 550 db növendékállat részére. Ebben az istállóban az állatok csoportosan — koruknak és súlyuknak megfelelően — lesznek elhelyezve, majd 220 kg-os súly elérése után áthelyezik őket az ezres istállóba. A korszerűsített állatszállást 1976 májusában helyezik üzembe. Nagy Teréz A legfontosabb teendők egyike, a tarlószántás mielőbbi elvégzése. Foto: —bor— Nagyobb figyelmet a tarlószántás meggyorsítására A kedvezőtlen időjárás ellenére általában jő ütemben haladt Dél-Szlovákia mezőgazdasági üzemeiben a gabona betakarítása. A jó jelkészülés és munkaszervezés, valamint a becsületes hozzáállás meghozta a várt eredményt. Ugyanakkor helyenként „megfeledkeztek“ a szalmáról és a tarlóhántásról. A Nové Zámky-i járásban július utolsó napjaiban már alig volt kaszálnivaló, ugyanakkor a termőterületnek alig harminc százalékáról került le a szalma. • A múlt hét elején még csak ittott hasítottak bele az ekék a tarlóba. A szalmabetakarítás és tarlószántás terén mutatkozó lemaradás okai iránt Mudroch Jozef mérnöktől, a jmi főagronómusától érdeklődtünk. Elmondta, hogy a tapasztalt lemaradást elsősorban a különösen nehéz aratás idézte elő, s csak részben a nem megfelelő hozzáállás. A fő ok az volt, hogy a megdőlt gabona begyűjtése nagy jeladatot rótt a dolgozókra, a mezőgazdasági üzemek pedig igyekeztek a lehető legkisebb veszteséggel biztonságba helyezni a szemet. Ezért valóban a legjobb traktorosokat ültették a kombájnokra~ mert a több éves gyakorlat igen sokat jelent ilyen nehéz munkafeltételek között. Így azután a korszerű, nagy teljesítményű erőgépek pihenőre kényszerültek, mert nem lett volna célszerű еду-két hétre hozzá nem értőkre bízni az esetenként több százezer korona értékű traktorokat. A következmény? Lemaradtak a tarlószántásban. Tanulság: mielőbb olyan színvonalra kell emelni a gépkezelők szakmai tudását, hogy bármelyiküket bármikor megbízhassák'a különféle gépek üzemeltetésével, kezelésével. Persze nem ez volt a lemara-, dás egyetlen oka. Hiányzott például a szalma betakarításához szükséges kötözőanyag is. A múlt hónap végén még negyven százalékos hiányról beszéltek a járási mezőgazdasági igazgatóságon. Más dolog, hogy néhol a már jelpréselt szalma betakarítását sem voltak képesek rugalmasan megoldani. A gyakori esőzések pedig még csak súlyosbították a helyzetet. Azóta a kombájnosok már befejezték a munkát. A gépek egy csoportja útnak indult, hogy viszonozza a segítséget, a többi kombájn pedig őszig pi benőre tért. A traktorosok „nyerget“ cseréltek, s már gyors ütemben folyik a szalma betakarítása és a tarlószántás. Van is min szorgoskodniuk a járás traktorosainak, hiszen a megüresedett tarlók ekére várnak! -~ká — Következetesebben a lehetőségek kihasználásában! A Nové Zámky-i Járási Mezőgazdasági Igazgatóság által irányított mezőgazdasági üzemek az év első hat hónapjában összesen 31 millió 340 ezer liter tejet termeltek, a tejeladási félévi tervét pedig 100,5 százalékra teljesítették. A járás huszonnyolc mezőgazdasági üzemében átlagosan 1429 liter tejet fejtek egy tehéntől. Az egyedenkénti átlagos tejhasznosság szempontjából a föld művesszövetkezetek néhány lépéssel megelőzték az állami gazdaságokat, hiszen hat hónap alatt csaknem kétszáz literrel több tejet termeltek tehenenként. A félévi kiértékelés adatai szerint a takarékosabb gazdálkodás megvalósítását szorgalmazó párthatározatok következetes teljesítésében is az efsz-ek jeleskednek. Nemcsak több tejet termeltek, hanem az egy termékegységre jutó abrakfogyasztást is igyekeznek csők kenteni. Konkrétan: az első félévben a szövetkezetek 38 dkg. az állami gazdaságok pedig 44 dkg erőtakarmány felhasználása révén termeltek egy liter tejet. Ezek persze összesített eredmények és korántsem jelentik azt, hogy az efsz-ek minden esetben „lepipálják“ az állami gazdaságokat. Van a járásban jónéhány olyan szövetkezet is, amely — tejhasznosság és abrakfogyasztás tekintetében — a lényegében sereghajtó állami gazdaságokkal is csak nagy erőfeszítések árán tud lépést tartani. Ezért nézzünk talán néhány konkrét eredményt. A Nové Zámky-i szövetkezet állattenyésztői kitettek magukért az első félévben. Szorgalmas munkával meg mutatták, városi efsz is elérhet kiváló eredményeket! június végén 2025 literes átlagos egyedenkénti tejhasz nosságről adtak számot, s ezzel első helyre kerültek a járási „ranglistán“. Ugyanakkor az abrakkal sem pazaroltak! 30 dkg erőiakarmány felhasználásával termeltek egy liter tejei. A zemnéi egyesült szövetkezetben viszont 35 dkg os literenkénti abrakfogyasztás ellenére is csak 1846 Ute rés egyedenkénti átlagtejelékenységet tudtak elérni. S ez még hagyján, de vajon mit tettek a palárikovoiak a tejtermelés fejlesztése és az abraktakarékos gazdálkodás meghonosítása érdekében? Aligha erőltették meg magukat, hiszen sereghajtók a járásban. Hat bőnap alatt alig 1100 liter tejet adott egy tehenük, a literenkénti abrakfogyasztás meg 41 dkg-os átlagot mutat. A Stúrovoi Állami Gazdaság tehenészetében sem rózsás a helyzet. Az elért 1232 literes fejősönként! tejhasz nosság korántsem megelégedésre okot adó eredmény! S a június végén kimutatott — jócskán túlméretezett — abrakfogyasztást is csak úgy tudják majd az elkövetkezőkben elfogadható keretek közé szm-ítani, ha elsősorban az állatok termőképességét fokozzák és javítják a takarmányellátást. De nemcsak ebben a gazdaságban, hanem például a Mikulási Állami Gazdaságban, a muzlai, a tubái, a Dvory nad Žitavou-i és más szövetkezetekben is van mit tenniük a szakembereknek és az állatgondozóknak. hogy megfelelő színvonalra emeljék a tehenek hasznosságát és — a pártplénumok határozatainak megfelelően — a lehető legésszerűbbé tegyék a te karmányfogyasztást. Tenni kell, de minél előbb, mert tejtermelésük tervszerű fejlesztése és az erőtakarmányokkal való takarékosabb bánásmód megvalósítása min den egyes mezőgazdasági dolgozótól megköveteli a feladatokhoz való pozitív hozzáállást, a részfeladatok maradéktalan teljesítését! S végezetül: egyes mezőgazdasági üzemekben ideje volna már végre azt is tudatosítani, hogy sokkal kiemelkedőbb sikereket érhetnénk el a termelés tervszerű fejlesztésében, ha némely vezetők — tisztelet a kivételnek! — nem azon törnék a fejüket, mivel fogják megmagyarázni a lemaradás okát, hanem azon. hogyan használhatnák ki legcélravezetőbben az adott termelésfejlesztési lehetőségeiket! Kádek Gábor