Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1975-08-09 / 32. szám

SZABAD FÖLDMŰVES, 1979. augusztus 9. Atrebišovl (terebesi) járás szö­­vetkezeti tagjainak 315 egyéni és 52 kollektív kötelezettségvállalá­sának — amelyet az SZNF 30., ha­zánk felszabadulása 30., valamint a szocialista mezőgazdaság 25. évfor­dulója tiszteletére tettek — pénzér­téke megközelíti a hét millió koro­nát. Ezek az önkéntes vállalások leg­főképp a termelés hatékonyságának fokozására, az önköltségcsökkentés­re, illetve a dolgozók munka- és élet­­körülményeinek javítására irányul­tak. Természetesen a járási mezőgazda­­sági igazgatóság és a Parasztszövet­ség járási bizottsága ügyelt arra, hogy a szövetkezetek dolgozói vállalt kötelezettségeik esetében a legfonto­sabb feladatok túlteljesítésére össz­pontosítsak erőfeszítéseiket, melyhez mindenekelőtt az előfeltételeket kel­lett megteremteni. Ugyanakkor mind­járt a vállalások idején kizárták a formaságokat, s rendszeresen érté­kelték a vállalások teljesítését. MIT MUTAT A FÉLÉVES ÉRTÉKELÉS? Azt, hogy a jól megalapozott szo­cialista munkaverseny hozzájárult a vállalt kötelezettségek túlteljesítésé­hez, amelyben az irányítással sem volt baj. így válhatott valóra a sok, értékes munkafelajánlás, illetőleg a kötelezettségek túlteljesítése, össze­sen csaknem 8 millió korona terven felüli értéket létrehozva. S az év vé­géig ez az összeg még jónéhány mil­lió koronával emelkedik majd, főleg a terven felül kitermelt hús, tej stb. értékét tekintve. Most vehetjük konkrétabban: pél­dául a járás szövetkezeti dolgozói Túlteljesítették vállalásaikat egész évre 690 mázsa terven felül ki­termelt húst, 568 tonna korai burgo­nyát, közel 2,5 millió korona költség­megtakarítást, stb. iktattak vállalá­saikba. Nos, a félév végéig — 3005 mázsa húst, 560 tonna korai burgo­nyát, s 2 millió 350 ezer korona költ­ségmegtakarítást mutatott az értéke­lés. A terven felül vállalt húsmennyi­ség kitermeléséhez nagymértékben hozzájárultak a Parchovany-i (442 q), a leleszi (100 q), a dobőruszkai (160 q), a szürnyegi (32 q) és más szövet­kezetek állatgondozói. Csoportver-Egy célért - hatszázan Beszélgetés RÓZSA KÁROLLYAL, a Parasztszövetség galántai járási bizottságának titkárával. A galántai járás szövetkezeteiben 30 munkaközösség 6Q0 tagja verse­nyez a szocialista brigád megtisztelő címért. Sikereikről, gondjaikról, az elkövetkező feladataikról Rózsa Ká­rollyal beszélgettünk: Egy-egy járás brigádmozgalmának színvonala elsősorban a munka ered­ményességén mérhető le, s nem a „babérok“ számán. Azonban nem árt tudni, hogyan is állnak „babár-figy­­ben“ az említett járás brigádjai? — Határozottan állíthatom, van néhány olyan brigádunk, amely szlo­vákiai viszonylatban is a legjobbak sorába tartozik. Ezidáig azonban egyetlen kollektíva sem rendelkezik a szocialista brigád cím bronzfokoza­tával — s ez nemcsak a mi hibánk­ként róható fel. Eddig négy kollektí­vát terjesztettünk fel a szocialista brigád bronzfokozatára. Bizonyos szervek hiányosnak tartották a bri­­gádtagokról készített kádervélemé­nyeket. Kérdezem én: A szövetkezet­ben van idő, mód arra, hogy oldalas jelentésekben számoljanak be az egyé­nenkénti tevékenységükről? Ilyen esetben az illetékes felsőbb szervek bizalma többet kell, hogy jelentsen, mint az alkalmazott papírforma. Mi a járási bizottság részéről állandó kapcsolatban vagyunk a munkacso­portokkal, s így tökéletesen tudjuk, melyek érdemlik meg a dicsérő szót, vagy a kitüntetést. Nagy jelentőséget tulajdonítanánk annak, ha a mi bri­gádjaink néhánya is rendelkezne már valamilyen kitüntetéssel. Ez buzdító­­lag hatna a kevésbé jól működő szo­cialista brigádjainkra. Téuy, hogy a versenyző csoportok az elvégzett munkán, az esetleges vállalásokon kívül nem tűnnek ki az emberi kapcsolatokat ápoló cseleke­detekkel. Mindenütt élnek olyan em­berek, akik segítségre szorulnak. (Tehetetlen öregek, magára maradt sokgyerekes családanyák, stb.) Itt nem elegendő az állam sokoldalú támogatása, több kell ennél. Az ilyen eseteket a szocialista brigádoknak is észre kellene venniük, s megadni a „többet“, az emberbaráti szeretetet, a segítséget. Hogyan állnak ezen a téren a galántai járás szocialista bri­gádjai? — A felvetett gondolat nagyon idő­szerű. Itt országszerte van még ten­nivaló. Nálunk sincs ezen a vonalon minden rendben, s jelentőségét te­kintve többet kel) tennünk. Persze a brigádtagok ideológiai nevelése, nagy mértékben segíti a szocialista tudat­­formálást. ' A Parasztszövetség járási bizottsá­gának — a szocialista brigádokkal kapcsolatos — irányító munkája nagy­ban függ attól, milyen a kapcsolat a helyi vezetőséggel. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az a személy, aki rendszerint kapcsolatban van a köz­ponttal, — más feladatainak teljesí­tését előtérbe helyezve, — nem győzi energiával e faladatkör teljes ellátá­sát. Ha ez így van, miért nem hoz a Parasztszövetség Központi Bizottsága olyan határozatot, amely kimondaná: üzemi bizottságok alakíthatók. A többtagú bizottság kielégítően foglal­kozhatna az egyes részletkérdések­kel is. Rózsa elvtárs erről így tájé­koztatott: — Mi, a Parasztszövetség járási bizott­sága részéről a szövetkezetek elnö­keivel vagyunk állandó összeköttetés­ben. Ez abból a szempontból előnyös, hogy ezek az emberek rövid időn be­lül határozott intézkedéseket tehet­nek, ha azt valamilyen ügy elintézése senyben például a Szilvást L. vezette kollektíva — a Čičerovcei (csicseri) Efsz-ben — a szarvasmarha-hizlalás­ban átlagosan 1,15 kg súlygyarapo­dást ért el. Ugyanebben a szövetke­zetben az egyéni versenyben Balogh Gyula állatgondozó, 1,12 kg napi súlygyarapítási átlagot mutatott ki; ám a Malý Horeši (kisgéresi) szövet­kezetben Karádi Mihály az 1,20 kg-os súlygyarapítási átlaggal még kiemel­kedőbb eredményt könyvelhetett el. MINDENKÉPPEN EMLÍTÉST ÉRDEMEL a Veiké Kapušany-i (nagykaposi) Efsz-ben a Kanóc István vezette fejő­kollektíva, amely 10,1 liter átlagtej­­hozammal dicsekedhet. Ügy lenne üdvös, ha több tucatnyi ilyen kollektívát tarthatnánk számon a járásban. Ehhez azonban jobban kellene hasznosítani a szövetkezetek belső tartalékait. A malacszaporulati átlagot illetően — a félév végéig — a Celovcei Efsz kocagondozója, Ján Mateéka vezet, aki 17 malacot választott el átlagban anyakocánként. Nyomában halad a vékei Vojtkó Ferenc, 16,4 darabos át­laggal. , Mindezek az eredmények hűen tük­rözik, hogy a kötelezettségvállalások sikeres teljesítéséhez, illetve túl­szárnyalásához jelentősen hozzájárul a helyesen irányított szocialista ver­seny. Ha a verseny legjobbjainak nép­szerűsítésére, tapasztalataik, módsze­reik ismertetésére még az eddiginél is nagyobb gondot fordítanak a szö­vetkezetekben — felhasználva a szemléltető agitáció sokféle eszközét —, bekapcsolva a versenyértékelésbe ilymódon a szövetkezeti tagok nagy többségét, úgy a szocialista munka­verseny emberformáló ereje is jobban érvényesülhet. Marcii Ödön úgy kívánja. Ennek a kapcsolatnak negatív oldala az, hogy az elnök na­gyon elfoglalt ember, s emiatt bizo­nyos feladatok teljesítése háttérbe szorul. S ha már konkrétan a brigád­mozgalomról beszélünk, több esetben észleljük, hogy a szövetkezet vezető­sége részéről nincs meg a szocialista brigádok iránti megértés, a kellő tá­mogatás. Mert ha a vezetőség hiá­nyosságokat vesz észre, — nincs ve­zetve a brigádnapló stb. — akkor ha­ladéktalanul szükséges közbelépni. Ezek — hangsúlyozom — nemcsak a szövetkezet elnökére, hanem a gazdaság többi illetékes tisztségvise­lőjére is vonatkoztathatók. Ha ez az összmunka jó, akkor a szóbanforgó szocialista brigád küldetéséhez hűen dolgozhat. A galántai járás szövetkezeteinek legjobb szocialista brigádjai, a mos­­továi (hidaskürti), a salai (sellyei), a sopor fiai és a Pusté Sady-i. A gyen­gébb csoportok a Vlcany-i, a neďedi (negyedi) szövetkezetekben találha­tók. • Amint ez a fentiekből is kitűnik: ahhoz, hogy szövetkezeteink szocia­lista brigádjai jól működjenek, elen­gedhetetlen tényező a vezetők részé­ről történő hathatós támogatás, a he­lyes ideológiai nevelés. A brigádveze­tők tartsák erkölcsi kötelességüknek a feladatok teljesítését, aminek a vállalások hiánytalan teljesítésében is meg kell nyilvánulnia, — valamint az emberi kapcsolatok ápolásában is. Ha az említett tényezőket szövetkeze­teink szocialista brigádjai figyelembe veszik, munkájuk csakis a teljesség jegyében emlegethető majd. A szemléltető agitáció szép példáját láttuk Tomašovcén (Ta­mási), a lučeneci járásban. A község parkocskájának köze­pén kőből kiképzett — mutatós — panel látható, ahol a szö­vetkezet példás dolgozóinak fényképeit helyezték el. Az ilyen és hasonló ötletek másutt is használhatók. Kép és szöveg: —ITA— AMIT MA MEGTEHETSZ, NE HALASZD HOLNAPRA! Úrrá lenni a nehézségeken Bár a gabona aratása már befejeződött a Nové Zámky-i (érsekújvári járásban, kétszáz­ötven saját és százötven ven­dégkombájn segítségével, mind­máig gondot okoz a szalma be­takarítása és a tarlóhántás. Hiszen az eddig gabonát szál­lító traktorokat csak most irá­nyíthatják erre az ugyancsak fontos munkaszakaszra. Mi okozta a szalmabetakarí­tás lemaradását? Főleg a szal­mabálázáshoz nem kaptak ele­gendő ■ zsineget. Jő pontnak könyvelhető el, hogy szalma­kazlakat csakis mezőgazdasági­lag művelhetetlen területeken létesítenek. Jó lenne, ha vala­mennyi mezőgazdasági üzem­ben fokozott figyelmet fordíta­nának a szalma mielőbbi leta­­karítására, kihasználva vala­mennyi lehetőséget: gépet, munkaidőt, anyagi érdekeltsé­get, munkaversenyt, szemlélte­tő agitációt, stb. Ne feledjék a vezetők: a gabonabetakarítás, a szalmabegyűjtés, valamint a tarlóhántás elvégzésével tekint­hető befejezettnek. Minden ez­­irányú késlekedés bumeráng­ként üthet vissza; hiszen a jövő évi bőséges gabonatermés jő, megalapozása nem lehet szá­munkra közömbös. Érvényesül­jön tehát a jó magyar közmon­dás: Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra! S végső soron hadd szóljunk elismerőleg azoknak a kombáj­­nosoknak derekas helytállásá­ról, akik időt, fáradságot nem kímélve hozzájárultak a gabo­natermés lehető legkisebb vesz­teséggel történő betakarításá­hoz. Feltétlenül dicséretet érde­mel Baumgarttmer Karel, a Brnoi Gépállomás kombájnosa, aki a Štúrovoi Állami Gazda­ságban 156 hektárról 7456 má­zsa gabonát aratott le, illető­leg csépelt ki. Nyomon követte őt eredményével Mester József, a Mikuláši ÁG kombájnosa, aki 152 hektárról 5980 mázsa gabo­nát takarított be, KOLOSZ kom­bájnnal. Äm a Dvory nad Žita­­voü-i (udvardi) Dékány Ferenc­nek, a salkai Paszek Vilmos­nak, az ugyancsak udvardi Vad­­kerty Józsefnek, Cifra Vilmos­nak, Rozsnyó Ferencnek sem kell szégyenkeznie kiemelkedő teljesítményéért. Gratulálunk! Hiszen az idei nehéz aratásban hazafias helytállásról tettek tanúbizonyságot. Bizonyításra még sok mód és lehetőség kínálkozik — a szal­­maletakarításban éppúgy, mint a tarlőhántásban. Fel, traktoro­sok, gépkezelők a további harc­ra! Mert ez is harc, mégpedig a javából. ..! PhDr. Hofer Lajos Kalita Gábor JEGYZET Tisztelettel, de ne alázatosan Harcolunk e kispolgári csökevény ellen, mégis nemegyszer találkozunk vele. Nem árt, ha köze­lebbről szemügyre vesszük életünknek ezt a ki­növését, vadhajtását. Vajon szokás-e a traktorost, a csempézőt, vagy a tanítót ünnepélyesen köszönteni abból az alka­lomból, hogy elvégzi munkáját? Bizony, nem szo­kás! Ha mégis megtörténne, az illető találná kü­lönösnek, ha nem éppen nevetségesnek. ... Az utóbbi időben többször voltam szemtanú, ja, hogy vezető emberek — bár kényszeredetten, de eltűrik — munkavégzés közben a látogatottak mély hódolatát. Mert mi más, mint napi köteles­ség, ha a fővárosi vezérigazgató, főosztályvezető meglátogatja az ipán, vagy mezőgazdasági üze­meket, ha a kerületi vezető szervek ellátogatnak a járási székhelyre? Tapasztalat mutatja: ilyen alkalmakkor valóságos ünnepélyt rendeznek tisz­teletükre, eseményként tartják számon a napot, amelyen a látogatás történt... Nemegyszer lát­tam a „felülről jött“ vezetők arcán a feszélyezett­­séget, mert ők a látogatást természetesnek vet­ték, nem pedig ünneplésnek. A minap olvastam Ilyen közleményt: „A magas­rangú vendégeket tájékoztatták a város és a járás fejlesztési tervéről, életéről, gondjairól..Nem értem, miért kell a vezérigazgatót, kerületi hiva­talok vezetőit, főosztályvezetőt az irányításuk alá tartozó üzemben, vagy más területen tájékoztatni arról, ami az ő dolguk Is? Hiszen a munkájukhoz tartozik, hogy sűrűbben vagy ritkábban felkeressék az üzemeket intézményeket városokat. Fejlődé­sükért munkájukért ők Is felelősek. Azt kellene szóvátenni ha nem járnának oda! Hivatalból kell ismerniük az ottani gondokat, hiszen havonta gar­madával megy fel a kimutatás, jelentés. (Kivétel, ha valaki frissen került a beosztásba.) Talán ép­pen az előzkő napokban, vagy hetekben foglalko­zott az üzem vagy helység problémáival, közösen egy magasszlntű tanácskozáson, egy A: te tő érte­kezleten — esetleg évek óta közösén ezt csinál­ják. Minek hát a látogatás alkalmából a ceremó­nia? Több példát Is lehetne felsorolni, miként játsz­­szák le egyes helyeken — kicsiben — a nagy pro­tokollt: fogadják, üdvözlik, „tájékoztatják“ a gyár, a mezőgazdasági üzem, a község vagy város láto­gatásra érkezett felsőbb szervek képviselőit. Ál­lamférfiak, vezető politikusok, külföldi vendégek fogadásának formaságaiban, a külsőségek mögött tartalom van — a hagyományoké, az udvariassá­gé, a tiszteleté. Ezekben az újkeletű, magunkgyár­totta „tiszteletkörökben“ pedig csak a nagyképű­ség, időlopás és értelmetlen cifraság. A látogatók ilyesmit nem is várnak, mert dol­gozni jöttek. A nagy, csillogó ünneplés zavarja őket. Udvariasságból nem szólnak; a fogadók kö­zött mindig akadnak olyanok, akik örömüket lelik az effajta szertartásokban — minek megzavarni a mulatságukat? Egy minisztrális embertől hallottam, hogy sok­szor nyűg részükre, ahogyan órákon át magya­rázzák a helyiek azokat az eseményeket, problé­mákat, melyeket ők Is Ismernek. Befejezésül: a magasabb hivatalok vezetői nem valamiféle „magaslatról“ szállnak le, érkezésüket­­távozásukat nem tekintik eseménynek, aminthogy nem is az. Napi munka — nem jár érte szertartás, hódolat, ünnepély. Ott voltak, megtették amit kellett, végezték munkájukat — segítettek, eset­leg szóltak, hogy ez és ez nem úgy megy, mint kellene és hazamentek — tehát dolgoztak. Aki ezért díszlépést „vág ki“, értelmetlen és rossz szo­kásnak hódol. Aki elfogadja, nemkülönben! Jó ha­tározat született, ami nem más, mint az, hogy a nagy reprezentációs tarisznyát kis zacskóvá ala­kította ... K. Molnár Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents