Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-08-09 / 32. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 2____________________________________________________ A békés egymás mellett élés hajnala (Folytatás az í. oldalról.) szer létrehozásával, valamint katonai enyhüléssel, a lázas fegyverkezés korlátozásával, amely a fegyverek és fegyverzet összes fajtáit és típusait, féként az atomfegyvereket is felölelné ás az általános és teljes leszerelésbe torkollana, életbe léptessük ezeket az elveket. Hisszük, hogy ez az erőfeszítés végül is olyan nemzetközi légkört teremt, amelyben a biztonság és a békés jövőről való meggyőződés valóban valamennyi ország és nép tulajdonává válik. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, az európai biztonsági konferencián mondott beszédében hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió józanul értékeli az európai és nemzetközi politikai erők viszonyát és dinamikáját, biztos benne, hogy az enyhülés és az egyenjogú együttműködés hatalmas áramlatai az utóbbi években mindinkább meghatározták az európai és világpolitika alakulását, e tanácskozás eredménye révén újabb A’ Helsinkiben befejeződött európai biztonsági és együttműködési konferencia zárószakaszában a résztvevő 35 ország magasrangü politikai vezetői aláírták „Az európai béke, biztonság és együttműködés alapokmányát“. E fontos záróokmány pontjai hosszú időre meghatározzák az európai népek békés együttműködését. Az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részvevő államok a záródokumentum bevezetőjében megerősítik azt a célkitűzésüket, hogy elősegítik egymás között a jobb kapcsolatok kialakítását, és biztosítják azokat a feltételeket, amelyek között népeink valódi és tartós békében, a biztonságukat fenyegető bármely veszélytől vagy kísérlettől mentesen élhetnek. A záróokmány rögzíti azt a tíz elvet, amelyekhez az államok kölcsönös kapcsolataikban igazodnak: 1. A résztvevő államok tiszteletben tartják egymás szuverén egyenlőséerőt és inég nagyobb lendületet jelent. A tanácskozás munkáinak tapasztalataiból fontos következtetések adódnak a jövőre nézve is. Ezek közül a legfőbb, ami a záródokumentumban is kifejeződik: Senki nem teheti meg, hogy ilyen vagy olyan külpolitikai jellegű megfontolásra támaszkodva, megkísérelje előírni más népeknek, hogyan alakítsák ki beiiigyeiket. Minden állam népének szuverén joga, hogy megoldja belügyeit, kialakítsa belső törvényeit. Másfajta hozzáállás ingatag és veszélyes talaj a nemzetközi együttműködés szempontjából. Beszéde befejező részében kiemelte, a hosszú tárgyalások eredményei olyanok, hogy nincs győztes és legyőzött, nyertes és vesztes. Ez a józan ész diadala. Mindenki nyert: a keleti és a nyugati országok, a szocialista és a kapitalista államok, a szövetségbe tömörült és a semlegesek, a kis- és nagy államok népei egyaránt. Mindenki nyert, akinek drága bolygónk békéje és biztonsága. —tt— gét, a területi épségre, a szabadságra, és politikai függetlenségre való jogát, a politikai-társadalmi, gazdasági és kulturális rendszer szabad megválasztásának és fejlesztésének jogát. Az európai biztonsági konferencia résztvevői kijelentették, hogy a nemzetközi jog alapján minden államnak egyforma jogai és kötelességei vannak. Kölcsönösen elismerik egymás jogát arra, hogy saját mérlegésük alapján határozzák és valósítják meg kapcsolataikat a többi állammal a nemzetközi jog alapján és e nyilatkozat szellemében. Azt a nézetet vallják, hogy az államok határai a nemzetközi joggal összhangban békés eszközökkel és megállapodással megváltoztathatók. Joguk van továbbá arra, hogy tagjai legyenek vagy ne legyenek tagjai nemzetközi szervezeteknek, résztvegyenek vagy ne vegyenek részt kétoldalú, vagy többoldalú szerződésekben, beleértve azt a jogot, hogy résztvevői legyenek vagy sem szövetségi szerződéseknek, s ugyancsak joguk van a semlegességre. 2. Az államok egymás közötti és általában nemzetközi kapcsolataikban tartózkodnak az erőszaktól vagy az erőszaktól való fenyegetéstől bármely állam területi épsége vagy politikai függetlensége ellen. Tartózkodnak minden olyan fenyegetéstől, amely összeegyeztethetetlen az Egyesült Nemzetek célkitűzéseivel és ezzel a deklarációval. Semmilyen nézetet sem lehet felhasználni arra, hogy az megindokolja az erőszakkal való fenyegetést vagy az erőszak alkalmazását ezzel az elvvel ellentétben. A konferencián résztvevő államok tartózkodnak az erőszak mindennemű megnyilvánulásától, amelynek célja az lenne, hogy más résztvevő országokat szuverén Jogaik teljes érvényesítésének feladására kényszerítse. Ugyanígy kölcsönös kapcsolataikban tartózkodnak minden megtorló cselekedettől, az erőszak alkalmazásától. 3. A résztvevő államok sérthetetlennek tartják" valamennyi kölcsönös határokat, csakúgy, mint Európa valamennyi államának határait, és ezért most és a jövőben is tartózkodnak e határok bárminemű megsértésétől. Hasonlóképpen tartózkodnak attól is, hogy bármilyen igényt támasszanak, vagy akciót indítsanak bármelyik résztvevő állam területe egy részének vagy egész területének megszállása és meghódítása céljából. 4. A résztvevő államok elismerik minden egyes résztvevő állam területi sérthetetlenségét. Tartózkodnak minden akciótól, amely összeegyeztethetetlen az ENSZ alapokmányával. A résztvevő államok az egyenlőség alapján tartózkodnak attól, hogy egymás területét katonai megszállás alá vegyék, vagy pedig más közvetlen vagy közvetett intézkedéseket tegyenek az erőszak alkalmazására, ellentétben a nemzetközi joggal, vagy pedig más intézkedések segítségével, vagy ilyen intézkedések megvalósításával való fenyegetéssel tegyék katonai megszállás tárgyává. Semmilyen megszállást vagy ilyenfajta területszerzést nem ismernek el törvényesnek. 5. A résztvevő államok vitás kérdéseiket békés eszközökkel oldják meg úgy, hogy ne veszélyeztessék a világbékét, a biztonságot és az igazságosságot. Lelkiismeretesen és az együttműködés szellemében törekednek arra, hogy rövid időn belül igazságos megoldást érjenek el a nemzetközi jog alapján. 6. A résztvevő államok tekintet nélkül egymás közötti kapcsolataikra tartózkodnak attól, hogy bármi módon közvetlenül vagy közvetve, külön-külön vagy együttesen beavatkozzanak egy másik résztvevő állam belső törvényhozásába tartozó belső vagy külső ügyekbe. Tartózkodnak bármilyen katonai vagy politikai, gazdasági és egyéb kényszerítéstől, amely arra irányulna, hogy saját érdekeinek rendelje alá más résztvevő államok jogainak érvényesítését, amely jogok az illető állam szuverenitására jellemző, és így bármilyen előnyre tegyenek szert. Tartózkodnak a terrortevékenység, a felforgató vagy egyéb olyan tevékenység közvetlen vagy közvetett segítésétől, amely más résztvevő állam rendszerének erőszakos megdöntésére irányul. 7. A résztvevő államok tiszteletben tartják az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat, beleértve a gondolat, a lelkiísmeret, a vallás vagy meggyőződés szabadságát. Támogatják és fejlesztik az állampolgári, politikai, gazdasági, szociális; kulturális és egyéb jogok, valamint szabadságjogok hatékony megvalósítását, amelyek az emberi személyiség méltóságából fakadnak s amelyek lényegesek az ember szabad és teljes fejlődése szempontjából. A résztvevő államok, amelyek területén nemzeti kisebbségek élnek, elismerik a kisebbségek tagjainak a törvény előtt az egyenlőségre való jogát, és teljes lehetőséget nyújtanak számukra az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tényleges érvényesítésére. Az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok területén a résztvevő államok az ENSZ alapokmánya célkitűzéseivel és alapelveivel, valamint az emberi jogok általános deklarációjával összhangban járnak el. 8. A résztvevő államok tiszteletben tartják a népek egyenlőségét és jogát arra, hogy maguk döntsenek sorsukról. Valamennyi nemzetnek mindig joga van teljesen szabadon meghatározni, mikor és hogyan óhajtja belső és külső politikai státumát, külső beavatkozás nélkül meghatározni és saját mérlegelése alapján megvalósítani politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődését. . Э. A résztvevő államok az ENSZ alapokmányának céljaival és elveivel összhangban minden területen fejlesztik együttműködésüket egymással és az összes többi állammal. Az egyenlőségen alapuló együttműködés fejlesztése során igyekszenek hozzájárulni a kölcsönös megértéshez és a bizalomhoz, a baráti és jószomszédi kapcsolatokhoz, a nemzetközi béke, a biztonság és az igazságosság megszilárdításához. Ugyanígy együttműködésük fejlesztése során igyekeznek emelni a népek életszínvonalát és képességét arra, hogy megvalósítsák vágyaikat, főként azon előnyök felhasználásával amelyek az egyre szélesebb körű kölcsönös megismerésből, a gazdaság, a tudomány, a technika, a társadalom, a kultúra terén, valamint humanitárius téren elért haladásból és sikerekből fakadnak. Abból az általános érdekből indulnak ki, hogy csökkentsék a gazdasági fejlődés színvonalában levő különbségeket, és elsősorban a világ fejlődő országainak érdekeit tartják szem előtt. 10. A résztvevő államok lelkiismeretesen teljesítik a nemzetközi jogból eredő kötelezettségeiket éppúgy, mint 1975. augusztus Я. a nemzetközi jog általánosan elismert elveiből és normáiból eredő kötelezettségeiket, amelyek szerződésekből vagy más, a nemzetközi jognak megfelelő egyezményekből következnek. A résztvevő államok megerősítik, hogy abban az esetben, ha az ENSZ- tagok kötelességei e szervezet alapokmánya értelmében ellentétbe kerülnek valamilyen más szerződésből vagy nemzetközi egyezményből eredő kötelezettségeikkel, akkor elsősorban az alapökmányból következő kötelezettségeik lesznek érvényesek. A konferencia résztvevői kijelentették, hogy a vitás kérdések békés megoldása eszközeinek tökéletesítésére törekedve eltökélt szándékuk, hogy folytassák e kérdés megoldása általánosan elfogadható módszerének kidolgozását. Ezért Svájcban összehívják valamennyi résztvevő fél szakértőinek tanácskozását. A záróokmány egyik fejezete külön foglalkozik a bizalom megszilárdítására irányuló intézkedésekkel és a biztonság néhány szempontjával. A résztvevő államok például a megállapodásuk értelmében meghatározott időben kötelesek bejelenteni a nagyobb hadgyakorlatokat. A további együttműködés- céljából megszervezik a képviselők találkozóit. A külügyminiszterek által kinevezett képviselők 1977-ben találkoznak Belgrádban. Az európai biztonsági és együttműködési konferencia záródokumentuma, amelyet 33 európai állam, valamint az USA és Kanada állam — és kormányfői Helsinkiben jóváhagytak az európai biztonságot érintő kérdéseken kívül nagy figyelmet szentel a gazdasági élet, a műszaki tudományok és az életkörnyezet területén való együttműködés kérdéseinek is. A résztvevő államok a konferencián kifejezték meggyőződésüket, hogy a kereskedelem, az ipar, a tudomány és a technika, valamint az életkörnyezet és a gazdasági tevékenység más területein folytatott együttműködésre irányuló erőfeszítésük segíti megszilárdítani az európai és a világbékét valamint a biztonságot. Az együttműködést rendszerekre való tekintet nélkül tovább fokozzák. Kicserélik a tudományos kutatások terén szerzett tapasztalataikat, a tudományos műszaki folyóiratokat és kiadványokat, megszervezik a tudósok és szakemberek kölcsönös cserelátogatásait, a tudományos könyvtárakat egymás rendelkezésére bocsájtják, számos tudományos-műszaki jellegű tanácskozást tartanak. Intézkedéseket tesznek az idegenforgalom fellendítésére, Javítják a „vendégmunkások“ szociális helyzetét. A résztvevő államok a jövőben az emberiesség terén . is előrelépnek. Biztosítják az emberek, a résztvevő államok intézményei és szervezete közötti szabadabb mozgást és az érintkezés megkönnyítését egyéni, kollektív, nemhivatalos és hivatalos alapon és hozzájárulnak a felmerülő kérdések emberies alapon való megoldásához. Kivonatok az együttműködés alapokmányából A bból a generációból, amely a felszabadulás idején a munkásosztály harcának élére állt, egyre többen közelednek a munkahelytől való búcsú, a nyugdíjba menetel időszakához. Mind több munkahelyen tevődik fel majd emiatt a kérdés: ki lép a szocializmus építése során helytálló, nagy tapasztalatokra szert tett, példamutatóan dolgozó vezetők helyébe? Nem kis kérdés ez, hiszen a vezetőknek meghatározó szerepük van a munka szervezésében, a munkahelyi viszonyok és az emberek közötti kapcsolatok alakulásában. Ezért tudatosan kell előkészíteni azt, hogy a különböző vezető tisztségekben bekövetkező csere a lehető legkisebb zökkenővel járjon. Ahol ugyanis rendelkezésre áll a megfelelő, felkészült utánpótlás, ott nem is okoz különösebb gondot, nehézséget ez a változás. A CSKP XIV. kongresszusa, a kádermunkáról szóló határozatának egyik alapvető célkitűzése, hogy minden területen szervezettebbé, tervszerűbbé kell tenni a vezetői utánpótlás nevelését. A CSKP KB novemberi plénuma megállapította, e tekintetben az utóbbi időben nem volt kielégítő az előrehaladás, sőt több területen kifejezetten lemaradás következett be. Magam is tapasztam, hogy több üzemben hónapokon keresztül nem volt igazgató. Ki a hibás abban, ha, nincs „második vonal?“ Ki a felelős azért, ha a vezető „kidől“, akkor nincs aki teljes felelősséggel helyettesítse? Megítélésünk szerint ennek nem az az oka, hogy nincs elegendő tehetséges, vezetésre alkalmas, rátermett ember, hanem az, hogy az illetékesek —■ tisztelet a kivételnek — nem sok gondot fordítottak az utánpótlás tervszerű nevelésére. De kik ezek az „illetékesek?“ Mindenki, aki állami, gazdasági, kulturális életünk területén vezető funkcióban dolgozik, akár párttag, akár pártonkívüli. Számolni kell azzal, ha valamelyik üzem, vállalat, intézmény vezetőjét előléptetik, felmentik, nyugdíjazzák, ki kerüljön a helyére. Ne hirtelen kelljen intézkedni, dönteni. Valójában akkor nyugodt, kiegyensúlyozott és biztonságos a vezetés, s valósul meg a gyakorlatban a párt káderpolitikája, ha egy-egy fontos posztra több alkalmas ember is van. Olyan, akit — ha szükséges — ki lehet nevezni, elő lehet léptetni, új, nagyobb feladattal megbízni. Minden vezetőnek jogszabály szerint is kötelessége az utánpótlásról való gondoskodás lentről az igazgatóig. A vezetői utánpótlás kialakításához államunk megfelelő feltételeket teremt. Főiskoláinkat, egyetemeinket évről évre egyre több jól felkészített szakember hagyja el, akik az utánpótlás egyik forrását képezik. Állandó és természetes bázist jeletenek a legtehetségesebb munkások és efsz-parasztok. Ehhez viszont újra és újra fel kell fedezni a környezetünkben élő-dolgozó embereket, ismerni képességeiket, adottságaikat, bízni bennük, segíteni, bátorítani, ellenőrizni őket. Nyilvánvaló, hogy amikor valaki kikerül az egyetemről diplomával a zsebében, azzal még nem vált vezetővé. Jó alapot, sok ismeretet kapott, hogy azzá váljék — de a diploma még nem „jogosítvány“ vezető funkció betöltésére. Ugyanis nem biztos, hogy ezek megfelelnek-e a bizalomnak, rátermettek-e, képesek-e megfelelően pótolni az első számú vezetőt? A gyakorlati tevékenység során kell az illetőnek bizonyítani, hogy rendelkezik olyan képességekkel, amelyek alkalmassá tehetik felelős munkakör betöltésére. Nagyon fontos, hogy az illetékes vezetők — kikérve a pártszervek, alapszervezetek véleményét is — jól válasszák ki a Vezető poszton tartalékként számításba vehető személyeket. Ez azonban még csak a munka kezdete — hiszen a legfontosabb útjuk, fejlődésük egyengetése. Mindenekelőtt politikai képzésükről szükséges gondoskodni. Az egyetemről kikerültek többsége középfokú politikai végzettséget nyert ugyan, de az ismeretek elavulnak, ha nem tartanak lépést e téren is a fejlődéssel. Marxista műveltségük növelhető szervezett oktatás keretében, s öntevékeny tanulás révén. Errg azonban ösztönözni kell őket, rendszeres segítséget nyújtva ahhoz, hogy a tanultakat gyakorlati tevékenységük során alkalmazni tudják. Sok olyan funkcionárius van, akik a szocializmus építéséért folyó harcban rendkívül gazdag tapasztalatokra tettek szert. Ezeket nem nélkülözhetik a fiatalok sem: amit lehet, át kell adni belőle számukra. Nevelni kell őket a vezetők és a beosztottak közötti helyes viszonyok kialakítására, mivel a jövő vezetővel szemben még nagyobb igényként jelentkezik majd a szerénység, az emberekkel való bánni tudás, a demokratikus vezetői stílus. Nagy figyelmet kell fordítani az önállóságra való nevelésre, a lényeglátás, a döntési készség, a határozottság, a meggondolt szókimondás, a kritikai érzék fejlesztésére is. Mindez elősegíthető rendszeres megbízatások átadásával, a végrehajtás számonkérésével és körültekintő értékelésével, a tanulságok közös levonásával. Ahogyan már említettük az utánpótlásnak széles bázisát képezik a munkások, efsz-parasztok legjobbjai. Közülük kik jöhetnek számításba? Különösen hasznos ilyen szempontból figyelmet fordítani a párt, a szakszervezet, a SZISZ aktivistáira, a szocialista brigádok vezetőire, a marxista-leninista esti egyetemet végzettekre. S akik valamelyik területen kitűntek tevékenységükkel: például kiváló szakemberek, jó szervezők, képesek az önálló végrehajtásra. Üzemeinkben, földművesszövetkezeteinkben egyre nagyobb számmal találhatók ilyen fizikai dolgozók, akiket számításba kell venni mint a jövő kádertartalékát. A vezetőkkel szemben ma már igen összetettek a követelmények. Emiatt nincs lehetőség arra, hogy a munkások közvetlenül a munkapad mellől kerüljenek magasabb vezető funkcióba., Erre ma már szükség sincs, ezt sem politikai, sem gazdasági helyzetünk nem indokolja. Arra azonban igen, hogy az osztály tagjainak^ egészséges kezdeményező szelleme, friss szemlélete, valóságérzéke állandóan áramoljon a vezetés soraiba. Múnkáskáder utánpótlásról megkülönböztetetten, árnyaltan kell gondoskodni. Képzettségi szintjüknek megfelelően fokozottabban szükséges bevonni őket politikai iskolákra. A társadalmi, politikai kérdések iránt aktívan érdeklődő, legjobban felkészült személyeket a Politikai Főiskolára is javasolhatják. Gondoskodni kell a szakmai továbbfejlődésükről is, szaktanfolyamok, szakiskolákon, az egyetem nappali, esti vagy levelező tagozatain. Végül önálló feladatokkal történő megbízatással, a közéleti tevékenységbe való bevonással segíteni kell vezetőkészségük fejlesztését. A pártszervezetekre nagy felelősség hárul az utánpótlás kiválasztásában és nevelésében. Különösen fontos, hogy a jövőben minden területen jobban kísérjék figyelemmel a társadalmi aktivisták tevékenységét. A bennük jelentkező készséget, képességet és hajlamot elsősorban az alapszervezetek tudják megállapítani. Ezért sok múlik azon, időben felfigyelnek-e a vezetőségek ezekre a munkásokra, megfelelően egyengetik-e fejlődésüket. Ha érzik a kollektíva segítségét, -támogatását és számonkérését, hamarabb túljutnak az első nehézségeken. A káderutánpótlás felkészítésében és nevelésében is nagyon fontos a tervszerűség. Ezért tartjuk szükségesnek, hogy az illetékes vezetők a társadalmi szervezetekkel közösen jól át-gondolt terveket készítsenek a kádertartalék képzésére és felkészítésére. A terv elkészítésekor a várható igényekből és szükségletekből induljanak ki, ehhez mérjék a tennivalókat. Reális, jő tervek alapján munkálkodva, a jövőben bizonyosan jóval kevesebb gondot okoz majd a megüresedett tisztségek alkalmas személyekkel való betöltése. A fejlett szocialista társadalom megvalósítása egyenesen igényli, szükségszerűvé teszi olyan képzett, vezetni-irányítani képes gárda állandó nevelését, akik azonnal „bevethetők“ a termelésirányítás első vonalába. Illés Bertalan
