Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-12-27 / 52. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1975. december 27. 14 Tudományos-műszaki haladás a növénytermesztésben Mindig élvezettel hallgatom Špaldoň Emil akadémikus fejtegetéseit, aki a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola növénytermesztési tanszékének élén nagy áttekintésről és előrelátásról ad tanúbizonyságot. Rendszerezett megfigyeléseiből, ismeretanyag gyűjtéséből kiindulva olykor elképesztő végkövetkeztetésekre jut, legalábbis a jelen gyakorlati emberének ismeretköréből tekintve. Idézzük fel néhány meglátását, nézetét, feltételezését a jövő növénytermesztésével kapcsolatban. Ha távlatilag vizsgáljuk a világban végbemenő fejlődést, úgy azt is figyelembe kell venni, hogy a demográfusok számításai szerint 2070-ben a világon 25 milliárd ember él majd, ami nyolcsorosan több mint manapság. Ebből számtalan feladat adódik a növénytermesztési és az állattenyésztési szakemberek számára, még akkor is, hacsak 2000-ig tekintünk előre, amely ezredforduló év végét fiatalabb generációnk minden bizonnyal megéri. A feladatok már ekkorra is bonyolultabbá válnak, hiszen a Föld kerekén élő emberiség létszáma megkétszereződik. / Pontosan meghatározni, hogy milyen lesz akkor a helyzet, eléggé nehéz lenne. Feltételes módban elmondhatjuk azonban azt, hogy a tudományosműszaki fejlődés a legnagyobb valószínűség szerint milyen irányban halad már a közeljövőben is. Próbáljuk dióhéjban meghatározni ezeket a fejlődési irányokat. A megszaporodott emberiség igénye növekedni fog a biológiailag értékesebb élelmiszerek iránt. Az emberek jövedelme az egész világon és így nálunk is megnövekedik. A termelés minden ágazatban, így a növénytermesztésben is fokozódik. A munkaidő 2000-ig megközelítően 20 százalékkal csökken. Minden dolgozó egy órai teljesítménye a jelenlegi háromszorosára hatványozódik. Belátható Időn belül nagy arányban megnövekedik a műúton előállított, szintetikus élelmiszerek készítése. Például az aminosavak poliménei,. amelyek a proteinoid fennkölt. nevet kapták, az emberek táplálkozásában fontos szerephez jutnak. Tehát már nem lesz egyedülálló, hogy a szarvasmarhákat műúton előállított hugyannyal etetjük. Elterjed a szójából készülő „hús“ fogyasztása, amely az állati eredetű húsokat helyettesíti. Ma már a szójából az eredetitől jóformán megkülönböztethetetlen „sonkát“, rizottós „marhahúst“ stb., készítenek. A világpiacon már napjainkban is vásárolható szójából készülő „szalonna“, amelynek zsiradéké szilárdított szójaolaj. Ezen élelmiszerek fogyasztása természetesen ízlés dolga, de a fejlődés arra tart, hogy a póthúst az eredetitől, ízben, zamatban, sőt színezetben sem lehet megkülönböztetni. További folyamat, amelynek tanúi lehetünk, a talaj tőkével és műszaki felszereléssel való helyettesítése. A lakosság növekedése folytán csökken a rendelkezésre álló földalap, s ennek következtében már most gondolni kell a térbeni növénytermesztésre, illetőleg mezőgazdasági termelésre. Az emberi munka szükséglete általánosan a jelenlegi egyharmadára csökken. A kutatók azzal számolnak, hogy a mezőgazdaságban még ebben az évszázadban a munkatermelékenység a mainak négyszeresére növekedik. Igen kellemetlen számunkra, hogy a víz helyzethatározó tényezővé válik. Ezért a szennyezett vizek tisztításának kérdése elsőrendű fontosságúvá válik. A vízzel való takarékos gazdálkodás kérdése is egyre jobban előtérbe kerül. Fokozódik a napenergia kihasználása a gazdasági növények által. Ennek a kérdésnek a megoldása összefüggésben áll a genetikával, a fiziológiával és azzal a követeléssel, hogy a növénynemesítők olyan fajtákat állítsanak elő, amelyek a kultúra levélelhelyezkedése által, például a termőfelületre érkező napenergiát az eddigi 1,5 százalékos kihasználás helyett jobban, mondjuk 3 százalékos arányban hasznosítanák. Ez százszázalékos hozamnövekedést jelentene anélkül, hogy a termőterületet növelni kellene. A földre jutó napenergia kihasználását továbbá azzal is fokozni lehetne, hogy a sugárzást a növények árnyékos oldalára vezetnék. A növénytermesztés szakaszán sokat várunk az új biológiai felfedezésektől. Különféle szempontból nemesített új növényfajtákra van szükség. Többek között olyan fajták létrehozásán is fáradoznak a tudósok, amelyek maguk termelnék a növekedéshez és termeléshez szükséges nitrogénanyagokat. A biológusok „szalonjában“ .tehát szükséglet szerint, mondhatnánk „méretre“ dolgoznak a növénynemesítők. Érdekes az az irányzat, amely szerint új növényfajták kerülnek forgalomba, s ezek jobban gazdálkodnak a rendelkezésükre álló széndioxiddal. Ezzel kapcsolatban már szó van az olyan fajtákról, amelyek a nem fotorespirátor növényfajták csoportjába tartoznak. Már nemesítésben vannak olyan szója-, cirok és búzafajták, amelyek képesek az egyébként kilélegzett széndioxidot még a kilélegzés előtt feldolgozni és a növénytestbe beépíteni. Ez a tulajdonság a terméshozamot 50 százalékkal fokozhatja. . A vegyiparnak a jövőben meg kell változtatnia műtrágyagyártási programját. Tekintettel a talaj, a víz és a levegő fokozott védelmére, a poralakú műtrágyák alkalmazására a jövőben kevés a kilátás. Ezért a mezőgazdaság fokozatosan áttér a kémiailag tiszta, koncentrált műtrágyák alkalmazására, szemcsézett vagy folyékony állapotban. A jövőben olyan növényvédő vegyszereket követelünk meg az ipartól, amelyek legközelebb állnak azon védőanyagok összetételéhez, amelyekkel a növény maga védekezik a káros környezeti behatások ellen, beleértve az idegen és a gyomnövényeket is. Ez bonyolult, igényes feladat, de a rizobitoxin példája azt mutatja, hogy végrehajtható. A rizobitoxint a szója maga állítja elő gyökérgümői segítségével, s ez a herbicíd anyagok oly széles palettáját tartalmazza, amilyent műúton még nem állítottak elő. A rizobitoxin főleg azért áll nagy megbecsülésben, mivel nem hat mérgezően a melegvérű állatokra még metabolizált formában sem. Félő, hogy a növénybe Jutó különféle növényvédő vegyszerek anyaga valamilyen formában ártalmassá válik az emberek számára. Ugyanis régebben nem fordult elő annyi rákos megbetegedés, szívinfarktus, mint napjainkban. Egyes biológusok nézete szerint az oxigénnek, a széndioxidnak és az ammóniának a jövőben a növény szilárd részeiből kell felszabadulnia, mégpedig harmonogram szerint, a növény saját szükséglete számára. Ez fantasztikusnak tűnő elképzelés, amellyel kapcsolatban még kevés ismeretanyag áll rendelkezésre. A növénytermesztésben ott, ahol erre megvannak az_ előfeltételek, jelenleg például a szubtropikus és a trópusi éghajlati övezetben egészévi termelést kellene bevezetni. Hazai éghajlatunk figyelembevételével például a kukoricanemesltők irányában az a követelés, hogy egy évben két termést nyújtó kukoricát nemesítsenek ki. Elképzelések szerint az első vetésből szemes kukoricát nyernénk, a második vetésből pedig silókukoricát. A kukoricatermesztő övezet északi szélén ezt elérni, persze, nem könnyű feladat. Ennél valamivel könnyebben megoldhatónak látszik nálunk is az ún. aerokultúrák termesztése. Ennek lényege, hogy az egymás fölött több szinten elhelyezett növényi kultúrákat vízködös levegőben tartják. Elméletileg így ugyanannyi területen több terményt lehet előállítani. Az energiát szükséges lenne a jövőben úgy formálni, hogy azt „atomnap“ formájában növénytermesztésre lehessen kihasználni. Az energia két irányát kell figyelemmel kísérni. Az egyik az az energia, amelyet a növény fotoszintézis útján élő anyaggá változtat. Ezt az energiát jelenleg 1—2 százalékban használjuk ki, csupán a répa esetében két hónapon át 5 százalékos részarányban. A kezdeti és a záró időszakban a kihasználás aránya igen csekély, így ez esetben is az átlag mindössze 1,5 százalékos. Az energia második iránya, az ún. foszilenergia az előállított termény súlyegységének 50 százalékát képviseli. Ez azt jelenti, hogy a szénből, a naftából, a gázból nyert energia, amely „beépült“ a növény termesztéséhez használt műtrágyába, növényvédő vegyszerekbe és gépekbe, megközelítően olyan mint a nap sugaraiból nyert energia. Távlatilag a tudósok számolnak azzal, hogy a föld körül keringő „műnapok“ segítségével, ahol arra szükség lesz, az éjjeli órákban is fényt kapnának a növények, a fotoszintézis idejének meghosszabbítása érdekében. A növénytermesztés folyamatát a földeken önműködő programozó gépekkel irányítják majd a jövőben, jelenleg még hihetetlennek hangzik, hogy az agronómus elektronikus számológépbe táplálja a követelményeket és a gép meghatározza a szükséges munkákat, valamint azok időrendjét. Viszonylag nemsokára mód nyílik arra, hogy az időjárást helyileg bizonyos mértékben befolyásoljuk, főleg tompítsuk a növénytermesztésre káros éghajlati jelenségek erejét. További jelenség, amely az egész világ mezőgazdaságára jellemző — és amely nálunk már részben megvalósult — a mezőgazdasági üzemek nagyarányú integrációja. Ez ugyanis egyik előfeltétele a tudományos-műszaki haladás érvényesülésének, ami a növénytermesztésre hatványozott mértékben vonatkozik. Az új feltételek közepette „méretre készített“ új növényfajták jutnak szerephez, amelyek gazdasági és egészségügyi szempontból egyaránt jól megállják a helyüket. A tudomány napjainkban és a jövőben is közvetlen termelőerőként tölti be szerepét, mint ahogyan ezt a XIV. pártkongresszus errevonatkozó határozata a tudományos kutatóktól megköveteli. Kivételesen nem azokkal a témákkal foglalkoztunk, amelyek pillanatnyilag várnak megoldásra, hanem kissé betekintettünk a jövőbe. Ez a jövő azt mutatja, hogy a termelés fokozásának lehetőségeit még távolról sem használtuk ki. Lejegyezte: KUCSERA SZILÁRD IIM Ék lekenek jú tejtermelő képessé= ” gének egyik fontos előfeltétele == в szakszerű borjúnevelés. Ugyanis |Ü fiatal korban az állat minden szerve = és egész teste erőteljesen növekszik 55 és fejlődik, ezért a fiatal állat érzé- 55 капу a külső környezeti viszonyokra. Щ A tenyésztő az állat növekedését eb— ben az Időszakban céltudatosan beül folyásolhatja. A korosodással az állat 55 növekedése lassul, míg végül az állat = teljesen kifejlődik. Az a fontos, hogy 55 minden tenyésztő jól ismerje a bor- 55 jak igényeit és szükségleteit, vala- 55 mint az egyes takarmányozási és zoo= technikai intézkedések hatását, és 55 ezek alapján olyan nevelési feltéte- 55 leket alakítson ki, amelyek biztosít- 55 ják a kitűzött célok elérését. 3= A NOVÉ ZÁMKY I (érsekújvári) szö= vetkezetben is ügyelnek a borjak = szakszerű nevelésére. Itt azt a kivá- 5= lasztási módszert alkalmazzák, hogy =5 továbbtenyésztés céljából csakis a = 3500 literen felüli évi tejelékenységet 55 elérő tehenek utódait (az üszőket) = hagyják meg! Az első három negyed== évben ugyanis — a rúbani szövetke=5 zettel együtt — ebben a szövetkezetül ben érték el a legmagasabb borjazási = arányt, mégpedig 76,8 százalékot! A 55 szakszerű borjúnevelést bizonyítja tőül vábbá az is, hogy év elejétől szep- 55 tember végéig a szövetkezetben csak =5 tizenegy borjú pusztult el és a szökeszben, a takarmányozó folyosá mentén vannak elhelyezve az itatást szolgáló vályúk, a könnyebb tejkihordás céljából. A trágyakihordást a gondozók függövasút segítségével végzik. A borjúneveidében jelenleg három nő és egy férfi dolgozik, akik versenyben vannak a szocialista munkabrigád megtisztelő cím elnyeréséért. A gondozók között meg van az összhang, szakszerűen végzik munkájukat, csak nem tudták elérni az idén a borjak tervezett (0,80 kg) átlagos napi súlygyarapodását! A borjúnevelés szakaszán két évvel ezelőtt 0,80—0,85 kg-os napi súlygyarapodást is elérlek már, ami az idei három negyedévben 0,879 kg-ra csökkent. Ezt a szövetkezet főállattenyésztője egyrészt az igényes tervvel, másrészt a szarvasmarháknak a fekete lapály marhával történő cseppvérkeresztezés eredményével magyarázza. A keresztezés segítségével ugyan nagymértékben javítottak a tejtermelésen, de az utódoknál jóval kisebb súlygyarapodást lehet elérni. Szerinte nem is annyira a borjak nagyon gyors növekedése fontos. Ellátogattunk a j a t o v 1 szövetkezetbe is, ahol a borjak tíz napig szintén a tehenek (anyák) mellett vannak. Átlagosan 10 liter föcstejet, majd teljes tejet szopnak. A tizedik A borjúneveléssel kezdődik illlllllllllii HÜ vetkezet 3122 literes tehenenkéntl te= jelékenységgel az első helyen végzett 55 a járásban. 55 A borjak tíznapos korukig a tehe- 55 nek (az anyák) alatt vannak és föcs- 55 tejet, majd teljes tejet szopnak. Ez- 55 után a borjúneveidébe kerülnek, ahol 55 korcsoportok szerint vannak szét=5 osztva a rekeszekbe. A borjak szopta- 55 tását egy saját készítésű szoptatógép =5 segítségével végzik, ami egy helyen 55 van rögzítve és ide hajtják a borja- 55 kát rekeszenként. Egyszerre nyolc 55 borjú szophat a gépből. A szoptatásra Ш általában a LAKTAVIT tejpótlót hasz=5 nálják, mégpedig 1:8 arányú (egy = rész tejpótló és nyolc rész víz) higí= tásban. Az állatok napi adagja átla=5 gosan hét liter tej, amelyhez közvet= lenül a szoptatás előtt még GALACID- 55 SPOFA készítményt adagolnak. Ebből = a tejbe naponta és egy borjúra szélű mítva 20 grammnyi mennyiséget ke=5 vernek, amellyel kiegészítik a tejpót- 55 lónak a tejüzemi feldolgozás és a 5= zsír elvonása okozta csökkent biolő- Ü! giai értékét. 1= Abrakot kb. a borjak tizennégyna- 55 pos korában kezdenek adagolni. Elő- 55 szőr a TK—Š, majd a TK—I és TK— — II es elnevezésű abrakkeverékeket 55 használják. A borjak hat-nyolchetes = korától jó minőségű árpadarát is 55 szoktak kapni, ami szintén megfelelő = az egyedek fejlődésére. Ugyanis gyak- 55 ran abrakhiánnyal küszködnek, és 5=5 ezért voltak kénytelenek bevezetni = ennek adagolását. )ó minőségű lucer- 55 naszénát úgyszintén a borjak tizen- 55 négynapos korától kezdve etetik. Kezűi detben elenyésző mennyiségben, amit ЁЦ a későbbiek folytán állandóan növel- 55 nek. Ennek nagy jelentőséget tulajdo- 55 nítanak, főleg az emésztési formák = kialakítása és a szarvasmarhák ösz- 55 szetett gyomrának mükdése szem- 55 pontjából. 55 A borjak szoptatása a 4.—5. hetes =5S korig történik, majd ekkor áttérnek =5 a vályúból történő itatásra, ami nem Ü= idéz elő komolyabb változást a tej 55 felvételében és emésztésében, ugyan- Ш akkor az állatgondozó is rengeteg 55 felesleges munkát takaríthat meg. = Háromhónapos kortól csökkentik a = tej mennyiségét és a negyedik hó- 55 napban befejezik az itatást. A na- 55 gyobb egyedeket a téli hónapokban =Ü abrakkal kevert takarmányrépával is = etetik. A borjúneveldébol a borjak 55 S—6-hónapos korukban kerülnek ki: = — az üszőborjak az üszőneveidébe, a = bikaborjak pedig az előhizlaldába. 55 A borjúnevelde 180 borjú istállózá- 55 sára alkalmas. Torlódás, azaz idényül ellés idején néha 240—250 borjút is 55 kénytelenek elhelyezni a neveidében, ^5 ami megnehezíti a szoptatást és az 5E itatást, valamint a gondozók munká- 55 ját. Kisebb borjakból' rekeszenként = 6—8 db van, nagyobb egyedekből, 55 nagyobb rekeszekben 8—10 db. A 55 szénát olyan formában etetik, hogy = két-két rekesznek van egy közös ta- 55 karmányrácsa, így a borjak mindkét 5= oldalról ehetnek a szénából. A ta- 55 karmányrács alá egy kis vályút is el= helyeztek, hogy az elhullott széna se 55 menjen kárba. A borjak ivóvízszük- Ü ségletéről a rekeszenkénti önitatók Ili; gondoskodnak. Ezenkívül minden renaptól a borjak a 100 férőhelyes bor* júneveldébe kerülnek, ahol a szoptatást egy LK—8-as típusú szoptatógép segítségével végzik. Az önműködő gépből egyszerre nyolc borjú szophat. A szoptatógépet egy helyen rögzítették és ide hajtják a borjakat. A szoptatógépnek az az előnye, hogy felmelegíti a vizet, s ezáltal a tejet is a kívánt hőmérsékletre, külön tartálya van a tejpótlóra, automatikusan, történik a tejpótló adagolása és szabályozható a tejpor és a víz keverési aránya is. Ezenkívül egy nagyobb tartálya is van a gépnek, amelyben a tulajdonképpeni keverés történik mixér (keverőgép) segítségével. Kezdetben csak provizórikus borjúneveidével rendelkeztek, amit a későbbiek folytán átalakítottak. Azonban még így sem felel meg minden tekintetben a követelményeknek. Jelenleg egy rekeszben nyolc borját tartanak, hogy a szoptatásnál ne legyenek zavarok. Régebben jóval nagyobb volt a borjak elhullása, mert a gondozók nem tartották be a tej kívánt hőmérsékletét. Napjainkban erről a szoptatógép gondoskodik és az elhullás 5 százalék alatt mozog. Általában a LAKTAVIT, néha kis mennyiségben a KOLOSTRAN készítményt használják, 1:8—9 arányban. A tej hőmérséklete a szoptatásnál 37—38 Celzius fok körül mozog, ami lényegében megegyezik a frissen fejt tej hőmérsékletével. A szoptatógépnek azonban van egy hátránya is, mert nem lehet ellenőrizni az egy borjú által kiszopott tej mennyiségét. Így a borjak tetszés szerinti mennyiséget szophatnak. A borjak csak 3 hónapos korukig vannak a borjúneveidében, majd az üszőborjak az üszőneveidébe, a bikaborjak pedig az előhizlaldába kerülnek. Abrakolás céljából kezdetben a TK—Š, majd a TK—I és TK—II eine vezésű keverékeket használják. A napi és az egy borjúra számított adag 0.70—0,90 kg-ot tesz ki. A borjakkal háromhónapos korukig ezenkívül lucernaszénát muyrok- és takarmányrépát, a nyári hónapokban pedig kis mennyiségű zöldlucernát is etetnek. Szeptember végével a szövetkezetben a borjazási arány 74,6 százalékot tett ki. A borjakat havonként és nem szerint külön mérik és ennek megfelelően külön számítják ki a súlygyarapodást is. A bikaborjak 0,780, az üszőborjak pedig 0,680 kg-os átlagos napi súlygyarapodást értek el a három negyedévben. Az elmondottakból arra következtethetünk, hogy nagyüzemi módszerek alkalmazása nélkül is lehet elérni jó eredményeket a borjúnevelés szakaszán. Csak meg kell teremteni a szükséges nevelési előfeltételeket. Ennek egy jó példájával találkozhattunk a Nové Zámky-i szövetkezetben, ahol a kisebb súlygyarapodás ellenére is bíznak — a későbbi tejtermelés és marhahizlalás terén — a borjúnevelés sikereiben! A jatovi szövetkezetben már némi nagyüzemi módszerrel is (szoptatógép) találkozhattunk, melynek alkalmazása az elért eredményekben is megmutatkozik. (Bl)
