Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-12-20 / 51. szám
Atka atka ellen A takácsatka vagy vőröspók (Tetranychus urticae) közel három évtizede nagy károkat okoz a gyümölcs- és a zöldségtermelőknek, s károsítja a díszfákat is. Ausztráliában újabban egy falánk ragadozó atkát vetettek be ellene. £ ragadozó atkát Chiléből importálták, és üvegházakban tenyésztik. Ez az atka minden takácsatka populációt két-három héten belül elpusztít. Minden állat naponként 20—30 takácsatkát vagy takácsatkapetét kiszív, és végül — ha a táplálék kifogyott — maga is elpusztul. A ragadozó atka ugyanis kizárólag távoli rokonaival, a takácsatkákkal táplálkozik. Ez azt jelenít, hogy nem% veszélyezteti sem a növényeket, sem az egyéb —hasznos — állatokat. Bevetése jobb, mint a rovarirtó vegyszerek használata. (Kosmos) A maggyűjtemény költözik Befejezés előtt áll az északkaukázusi Botanika elnevezésű település mellett épülő genetikai bank. Oda fogják költöztetni Leningrádből azt a bfres maggyűjteményt, amelyben a világ minden tájáról származó növényfajnak a magja megtalálható. A magokat az új helyen föld alatti berendezésekben fogják tárolni, ahol huzamosabb időn át megőrzik életképességüket. Eddig három-ötévenként kellett felújítani a gyűjteményt; az új tárolás mellett 10—12 évig életképesek maradnak a magvak. A gyűjteményt új növényfajták nemesítéséhez használják fel a szovjet kutatók. (APN) Miért hullik? Előfordul, hogy a szép, sokszor már több méteres, teljesen egészségesnek tetsző növények egyikének-másikának, vagy egyszerre többnek is, alulról felfelé haladva elkezdenek sárgulni, száradni, hullani a levelei, s így szinte egyik napról a másikra elvesztik lombozatuk kisebb-nagyobb részét. Általában valamilyen káros élő szervezetre gyanakodnak ilyenkor, valójában azonban nem ezek idézik elő a rohamos levélpusztulást. A baj egyik leggyakoribb okozója a huzat, ami annyiban „alattomos“ is, hogy sokszor észre sem vesszük mikor kerül huzatba a növény, csak a következményére figyelünk fel. Ezért mindig úgy válasszuk meg a növények helyét, hogy ne kerüljenek az ablakok és az ajtók vonalába, ahol a jól záródó ablaknál is meglevő réseken át állandóan beáramló hideg levegő, és minden egyes ajtónyitáskor feltámadó huzat érné őket. Ugyanezért ne kerüljenek egymásba nyíló helyiségek ablakai, ajtói közé se. Megfázhatnak a növények és lehullathatják a leveleiket a szellőztetés miatt is. Természetesen semmiképpen sem a szellőztetésről kell lemondanunk. Azokat a növényeinket, amelyek az alkalmanként kinyitott ablak közelében állnak, a szellőztetés megkezdése előtt vigyük olyan helyre, ahol nem éri őket a beáramló hideg levegő, vagy a feltámadó huzat. A legjobb azonban, ha olyan helyiségen keresztül szellőztetünk, amelyben nincsenek növények, illetve ahol több ablak van, közülük azt nyitjuk ki, amelyek közelében nincsenek növények. (Mivel a frissen öntözött növények könnyebben megfázhatnak, lehetőleg mindig öntözés előtt szellőztessünk!) A szobalevegő lehűlése is előidézhet levélhullást, még pedig annál nagyobb mértéküt, minél gyorsabb és erősebb a lehűlés, és minél hoszsabb ideig tart a kedvezőtlen hőmérséklet. Ezért nem szabad meleg szobából hirtelen hideg helyre vinni a növényeket, vagy akár csak néhány napra is fűtés nélküli helyen hagyni azokat, amelyeket egyébként jól fűtött helyiségben tartunk. Az egyszerű helyváltoztatás is kiválthat levélhullást, különösen a már hosszabb ideje azonos helyen levő növényeknél, és kiváltképp akkor, ha sokban különböznek az eredeti és az új helynek a növények szempontjából fontos adottságai. A levélhullás gyakori előidézője a túlöntözés is. Az ebből eredő bajt általában csak akkor vesszük észre, amikor a levelek már sápadtak, kezdenek hullani, és a cserépből kiemelt földlabdát átszövő gyökerek barna színe jelzi, hogy pusztulásnak indultak. Az ilyen növényt legfeljebb úgy menthetjük meg, hogy levágjuk az elpusztult gyökér részeit, és levegős, sok homokkal összekevert földbe ültetjük. Előfordulhat, hogy a gyökérlabda kiszáradása miatt hullanak a levelek. Ha néhány napos távoliét miatt vagy más okból teljesen kiszáradnak a növények földlabdái, igyekezzünk hamarosan vízbe állítani a cserepünket vagy kis vízadagokkal egy-két preces időközönként addig öntözni, amíg újra teljesen árnyékosodnak, anélkül, hogy túl vizessé, levegőtlenné válnának, megállíthatjuk a miatta megindult levélhullást. A veszélyesebb, ami elsősorban a már nagyobb tartóedényben levő növényeknél következhet be rövid idő alatt és szinte észrevétlenül, hogy ha rendszeresen, sőt viszonylag gyakran, azonban mindig csak kis vízadaggal öntözik őket. A földlabdájuk felső része mindig nyirkos lesz, néha még túlzottan is, alatta viszont szinte teljesen kiszárad a föld. Az a növény, amelyik leveleit emiatt kezdi hullatni, nem biztos, hogy megmarad, még akkor sem, ha elpusztult gyökérrészeinek, szárrészeinek lemetszése földlabdájának teljes átnedvesedése után, a továbbiakban meleg helyen tartjuk, és nagyon gondosan öntözzük. Az ismertetettek bármelyike miatt pusztuló levelű növényünket — mivel ezzel nemcsak szépsége, hanem ellenállóképessége is csökken, legyengül — még állati kártevők és növényi betegségokozók is megtámadhatják. Ezek azonban már csak másodlagosan telepednek meg rajta. Ezért, ha található is a gyorsan levelét vesztő növényen valamilyen káros élő szervezet, nem ezzel indokolható a levél pusztulása. Éppen ezért az alapokokat kell megszüntetnünk ahhoz, hogy a levélhullást megállíthassuk. Komiszár L. például Magyarországon is, már trágyázás esetén természetejónéhány éve gyártanak külűn- sen nitrogéntartalmú műtráböző típnsú venyigezúzó gépe- gyát is kell adagolni a helyes két, amelyek ugyan még elég C:N arány megőrzése céljából, kezdetlegesek, de már jó szol- A bedolgozás mélységét a talaj A szőlővessző hasznosításáról A lombfák elégetésekor nyert hamu mintegy 3,5 százalék foszfort, 10 százalék káliumot és 30 százalék meszet tartalmaz. Gondolom, hasonló tápanyagtartalommal rendelkezik az eltüzelt szőlőveszszők hamuja is, tehát ugyanúgy felhasználható a szőlő trágyázására, mint a lombfák hamuja. Valóban így van?“ kérdezi a Vinohrad hasábjain egy kiskertészkedő. A szakember válasza így hangzik: „A szőlő tavaszi metszésekor nyert egy- vagy többéves veszszők valóban felhasználhatók a termőszőlő trágyázására, mert aránylag sok tápanyagot juttatnak a talajba. Külföldön, gálatot tesznek a nagyüzemi szőlészetekben, mert közvetlenül a sorokban aprítják fel a vesszőket. Sőt egyik másik gép már be is dolgozza a felaprított nyesedéket a talajba. Ilyen minőségétől kell függővé tenni. A szőlöveszsők hamuja is felhasználható a szőlő trágyázására. Égetéskor ugyan sok nitrogént veszítünk, de a nyert hamu még így is igen értékes. Egy mázsa vessző elégetése révén 3,5 kg hamut kapunk, az pedig Tesár szerint 4—5 százalék foszfort, 19—22 százalék káliumot és 7—8 százalék magnéziumot tartalmaz. Ezeken a fontosabb tápanyagokon kívül még meszet és nyomelemeket is tartalmaz a szőlővessző hamuja, s ezekre ugyancsak szüksége van a termőszőlőnek. A hamut a sorközökbe kell szórni és beforgatni (szántás, ásás) a talajba. A hamu a komposztok és az istállótrágya feljavítására is felhasználható. Ez esetben a trágyákhoz keverve juttatjuk ki a szőlőtermő területre.“ Mint a fentiekből kitűnik, érdemes ésszerűsítéseken, újításokon törni a fejet, vagyis a tekervényes agyat a célnak megfelelően foglalkoztatni. A szellemi képesség — tőke. Ám abban, hogy az alkotóképesség kiteljesedjék, a tudományosműszaki ismeretek felhasználásának szervezettebb formája hatványozottabban segíthet. Alakítsanak komplex ésszerűsítő brigádot, az Ilyen közös erőfeszítéssel a kitűzött cél hamarabb elérhető, a bonyolult kérdés könnyebben megoldható. N. Kovács István Foto: kfg ÖK, HUSZONNÉGYEN. Azzal folytatnám, hogy nagy örömmel hallották sokan, hat évvel ezelőtt: a szövetkezet nagyüzemi lúdtenyésztéssel is kíván foglalkozni. Persze, az alapozás nem ment egészen simán. Zökkenők, nehézségek ellenére sem adták fel a reményt. Beszerzési gondjaikat sorra leküzdötték. S évről évre gyarapodott a közös lúdállomány. Mi a helyzet jelenleg? A huszonnégy főnyi munkaközösség végzi a keltetést, az előneve- A lúdhizlalda dolgozóinak egy csoportja. Hagyományra alapoztak A 30 ezres lúdállományt 45 ezresre fejlesztik ф Kilenc tonna libamáj exportra + Egy dolgozó évente 200 ezer korona értékű árut termel ф Legsürgősebb feladatuk: a takarmánymozgatás gépesítése + Hulladéktakarmány hasznosításával — öt vagon sertéshús ф KEVESEN TUDJAK. Általában kevesen tudják, hogy Mátyusföldön, a galántai járás tešediftovoi (peredi) szövetkezetében található hazánk nagyüzemi lúdtenyészetének, s a gépesített lúdhizlalásnak a legfőbb góca. Méreteiben ez a legnagyobb. Gazdag hagyományokra alapozott. A peredieket már a felszabadulás előtti évtizedekben is lúdtenyésztésüklést, s a gépi tömést. Nők mindannyian! Most harmincezres a lúdállomány, amit gondoznak. Ám a távlati tervek szerint negyvenötezerre fejlesztik, mert jövedelmező termelési ágazata a szövetkezetnek. Summa-summárum: az Idén kevés híján hét millió korona bevétellel számolnak. Miből? A húsz vagon hízólúdból, no meg a kilenc tonnányi libamájból. Az utóbbit exportálják, ami devizát hoz az országnak. Aránylag magasfokú a munhízóludak emelgetését már száműzték, aminek a nők örülnek a legjobban, hiszen egyegy dolgozó naponta négyszer emelte át a gondjaira bízott, valamennyi hízóludat a ketrecen, s vissza ... Továbbra is probléma: a takarmánymozgatás gépesítésének, illetőleg automatizálásának megoldása. Mindmáig egyegy dolgozó naponta mintegy 160 kg takarmányt kénytelen kézierővel mozgatni, emelgetni. Ezt a legsürgősebben megoldásra váró feladatként kezeli a szövetkezet vezetősége. Megad minden segítséget a műszaki erőknek, szakembereknek újítási, ésszerűsítési elgondolá-' saik valóra váltásához. Most a takarmánymozgatás gépesítésének, automatizálásának formáit, eljárásait kutatják-keresik. Még egy dolog, ami nem hagyja nyugton a vezetőket: bár mind ezideig a gépi tömést baleset nélkül végezték, a biztonságosabb munkavégzés Mišáková Gabriella, ölében a hízólúddal. ről emlegették a leggyakrabban. Kerékpáron járták a falvakat — még Csallóközbe is átrándultak —, a csomagtartón kosár fityegett, s utcahosszat harsányan kiabálták: „Kislibát veszek...!“ Legtöbbször szerencse kísérte barangolásukat: a lúdkosár útközben benépesült sárgászöld pihés kislibákkal... Vállalták a szállítással, s a felneveléssel járó kockázatot. Elég az hozzá, évtizedek során a kitartó szorgalomhoz hagyománytisztelet párosult, s ezen túlmenően értékes tenyésztési tapasztalatokkal gazdagodtak — kisüzemi szinten. katermelékenység: egy dolgozóra évente 200 ezer korona értékű piaci áru termelése jut. Mint az alcímben említettük, huszonnégy a munkaerő, ebből tíz a keltetés, valamint az előnevelés teendőit látja el, s a többi meg a hizlalásét. Természetesen, a keltetés, a tömés gépesített. ÉSSZERŰBBEN És most szóljunk arról, mily erőfeszítéseket tettek és tesznek a termelés korszerűsítése, a kézierő kiiktatása érdekében. Sok problémát okozott hosszú időn keresztül a tömés gépesítése. Végül sikerült megoldaniuk. Ezáltal a súlyemelgetés a minimumra csökkent. Az álivatömést ülvetömés váltotta fel, s a tömőgép függővasúton halad a ketrecek fölött. Tehát, a érdekében más típusú motormeghajtást akarnak rendszeresíteni. MILYEN A MUNKASZERVEZÉS? Havonta huszonhárom napot célszerűen hasznosítani. S határoztak! Az úgynevezett hulladéktakarmányt sterilizálják, dolgoznak, úgymond egyfolytában — pontosabban naponta hajnali 3-tól 7 óráig, majd délután félháromtól este hatig —, s hét napjuk szabad. Ez a szervezésforma jól bevált. A nők elégedettek, mert napközben elláthatják gyermeknevelési és háztartási tennivalóikat. Csupán egyetlen nyitott kérdés merül fel: mégpedig a bölcsődehiány. Ezt csakis közösen oldhatja meg a helyi nemzeti bizottság és a szövetkezet. En-Kőrösi Anna tömögéppel végzi a munkaműveletet. nél jóval komolyabb kérdést Is mór megoldottak, miért ne sikerülne ez is, összefogással, a honpolgárok hazafias áldozatvállalásával. Ez az, amiben nagy erő rejtőzik. A közjó érdekében cselekedni, nincs ennél nemesebb, felemelőbb. AMI MÉG TARTALÉK. A nagyüzemi, gépesített lúdhizlalás is rejteget tartalékot. Ezt akkor fedték fel, miután megtárgyalták a központi szervek kongresszusi felhívását. Miről is van sző? Köztudott, a hizólúdállomány a hizlaló takarmánynak mindössze 70 százalékát hasznosítja. Nos, a bitangba menő 30 százalékról beszéltek, miként lehetne azt, célszerűen hasznosítani. S határoztak! Az úgynevezett hulladéktakarmányt sterilizálják majd megfelelő módon tartósítják. Utána a sertéstenyésztésben felhasználható: évente ebből az eddig nem hasznosított hulladéktakarmányból, hozzávetőleges becslések szerint nem kevesebb, mint öt vagon sertéshús állítható elő. Ez rendkívül jelentős dolog, különösen most, a takarékosabb t«karmánygazdálkodás időszakában. Az említett szövetkezetben, minden valószínűség szerint a jövő évben megkezdik a hulladéklakarmány ilyennemü, céltudatos hasznosítását. Ha ezen a téren sikerül jó tapasztalatokat szerezniük, szívesen átadják más mezőgazdasági üzemeknek is, hogy ezáltal közkinccsé váljon. I
