Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-12-20 / 51. szám
'[jL - - ,.gf m HBCfUroer £ü, ими SrÄWAÖ НШЙ0$ё1 Trebatice emberközelből A világhírnek Örvendő Pieittany tör dóváros közelében van egy község, amely sokat hallat magáréi. A falu előtt hirtelen megtörik az út s kacskaringéi főúton száguldónk, amelyet széles járdák öveznek és rangos házak hirdetik: ebben a faluban jómódú emberek élnek. A járdákon sok a járókelő, legtöbben csomagokkal a kezükben sietnek, minden bizonnyal vásároltak valamit, hogy az ünnepekre meglepjék ismerőseiket, rokonaikat s természetesen a család tagjait. Attól eltekintve, hogy az 1150 lakosú falu szépen rendezett — szinte városias — az olvasóink a múltban keveset hallottak róla. Az elmúlt napokban viszont egyre több szó esik Trebaticéről, hiszen gyakran írnak róla az újságok, közli a rádió, a televízió, miként reagáltak a központi szervek felhívására, s a társult MIER nevű Efsz tagsága hogyan akarja még eredményesebbé tenni a szövetkezet gazdálkodását. A határ már régen csendes, csak a szépen zöldellő gabonatáblák, a fel szántott szürkés-fekete föld teszi változatossá a látnivalót. Természetesen nem vonult mindenki téli nyugalomba. Igaz, az állattenyésztés dolgozói napközben „delelnek“, de a korszerűen berendezett műhely nagyablakos, kellemesen fűtött helyiségeiben a gépjavítók szorgoskodnak. Meglepő, hogy a szocialista brigád cím várományosai már most megkezdték a kombájnok javítását. A műhely vezetője, az örökké mozgó „ezermester“, Rastislav S 1 a n к a. A közkedvelt vezetővel a raktárhelyiségben váltottunk néhány szót, ahol a hatalmas polcokon az alkatrészek sokasága katonásan sorakozott. — Remélem, maguknál nincs hiány — mutatok a zsúfolt polcokra. — Alkatrészből sosincs elég. Pedig a kollégáimmal sok mindent „fabrikálunk“. Nálunk az az elv, hogy a fontos tennivalók idején a gépeknek nem szabad állni. Nagyon jól tudjuk, a termelés motorjai az erűgépek, ezért a munka dandárjában éjjel nappal készenlétben vagyunk. Slanka elvtárs különben a szocialista cím elnyeréséért tevékenykedő brigád vezetője. Már két esztendeje versenyez nek s a közeli napokban kapják meg a megbecsülendő cím bronzfokozatát. A kidolgozott versenyfeltételeikben főleg a minőségi javítás és a takarékosság szerepel. Az idén mintegy 30 ezer korona megtakarításhoz vezet a takarékossági akciójuk. A három község határát egyesítő szövetkezetben hat szocialista brigád tevékenykedik és újabb hármat készt tenek elő a nemes és jelentős anyagi, valamint szellemi hasznot hozó „ve télkedöre“. A tanácstermen keresztül haladva kellemes ételillat csapott az orromba. — A gazdasszonyok főzik az ebédet, — világosított fel a kísérőm. — Télidében mintegy 60—70 en kosztolnak itt. Nyáron legalább kétszeranynyian. Érdemes, hiszen jóformán fele pénzért adják a kiadós porciókat. Az elnök szobája üresen tátongott. A közös feje valahol szovjet földön jár, szertenéz, hátha tud hozni valami jó tapasztalatot a tarsolyában. A mellette levő helyiségben papír halmaz között leltem rá Michal Petráéra, a pártbizottság elnökére. A falon díszoklevelek, állami kitünteté sek — köztük a Munkaérdemrend — sorakoztak. Szokványosán kezdtük a beszélgetést. Megtudtam, hogy a szomszédos szövetkezettel 1973 ban társultak és 2150 hektár földön gazdálkndnak. A tag ság létszáma — a nyugdíjasokat is beleértve — 400 körül mozog s az állandó dolgozók évi átlagkeresete meghaladta a 30 ezer koronát. A ta gok között sok a középkorú, idős ember, de a gépek irányítói főleg fiatalok. Három mérnök és tizenöt technikus tevékenykedik az irányí-A szocialista brigád címért versengő gépjavítók, baloldalt Rastislav Sianka, a brigád vezetője. (A szerző felvételei.) kovács elkészült, intett menjek vele. A kertünk végében aztán csőre töltött és kipróbálta a fegyvert. Olykor-olykor felém nyújtotta, hogy löjjek belőle, de én nem mertem kézbe venni az ördöngős masinát. — Ha a falura és a frontvonalra — amely a Sajó partján húzódott — ráült a csend, a szomszédban elszállásolt katonák is átjöttek hozzánk kártyázni. Persze, ezt mindig nótázás követte. Valahányszor a Volga sző ejtodött ki, az „én katonám“ szemében könny csillant és átkozni kezdte a háborút, a fasisztákat, akik azt előidézték. Fjodor Ivanovics hetente kétszer felült egy szekérre s az ágyúzás közepette a Lapsa puszta felé vágtatott. Mindig türelmetlenül vártam az estét, Fjodor Ivanovics visszatérését. Megörültem, amikor a ' kocsi zörgését meghallottam, és siettem, hogy ha lehet, segítsek a fegyvereket a konyhába behordani. Néhánynak a tusán vér látszott. Ebből Is kitűnt, hogy gazdája, csak élete árán hagyta el fegyverét. Fjodor Ivanovics aztán — mivel fegyvermester volt — megjavította, megtisztította, hogy újabb harcos indulhasson velük az ellenséget pusztítani. Vagy egy hónapja lakhatott már nálunk, amikor egy reggel kézen fogott és kivitt a kertünk végébe. Távcsövet nyomott a kezembe és a beretkei hegyekre mutatva egyre csak mondogatta: „Nyemcil Nyemcil“ Szememhez emeltem a távcsövet, de egyetlen németet sem láttam, hiába forgolódtam jobbra-balra. Egyszerre olyan össztüzérségi tűz kezdődött, hogy majd kiejtettem kezemből a távcsövet. — Katyusa! Katyusa! — mondotta szinte kiáltva Fjodor Ivanovics. — Nyerne) kaput. Miközben így beszélgetett, távcsövével pásztázta a füstbe borult tájat, amely bizony csak pár kilométerre volt tőlünk. Amikor egy óra múlva elhallgattak az ágyuk, s ropogni kezdtek a gyalogsági fegyverek, a Volga menti bajuszos fegyvermester csomagolni kezdte felszerelését. Két őrá múlva már az udvaron búcsúztunk. — Doszvidányija, Ivan — mondotta, és megstmogatta bozontos üstököm. Beállt a sorakozó katonák közé, aztán elindultak. Szorongó érzéssel gondoltam arra, hogy már sohasem láthatom viszont, nem hallom lágy basszus hangját. De a sors mostoha volt. Két hét múlva egy sebesülteket szállító kocsioszlop vesztegelt az utcánkban. Az egyik kocsiban ijedten ismertem fel Fjodor Ivanovicsot. Halványan, eszméletlenül feküdt az illatos szénán. Amikor a kocsioszlop elindult, sokáig néztem utána, s szemem könnybe lábadt. Nem tudom mi lett a sorsa, hazaíért-e családjához, négy gyermekéhez. Én azóta is sokat gondolok rá, különösen akkor, amikor az őszi szél messzire viszi a lék sárguló levelét, beköszönt a decemberi fagy és a családban egyre többet beszélünk a közelgő karácsonyról. Németh János Michal Petráé, az összüzemi pártbizottság elnöke. tá.shan. Az tizem! pártszervezetnek negyven tagja van és tizenkét fiatalt készítettek elő tagjelöltnek. A pártszervezet elnökének nagy felelőssége és rengeteg dolga van. Szervezi a polgárok honvédelmi felkészültségét, ellenőrzi a munkabiztonsági intézke dések betartását, s ő a munkaver seny felelős és a tagság politikaiszakmai nevelését is szervezi, irányítja. Persze, van még több funkció ja, munkabeosztása is. Az élesen berregő telefon azonban azok felsorolá sát megszakítja. A telefonkagylót letéve, örömtől sugárzó arccal újságolta, hogy szövetkezetük képviselője tagja lesz annak a szlovákiai küldöttségnek, amelyet december 17-én Gustáv H u s á к elvtárs, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök a prágai várban fogad, s mely küldöttség jelenti az ötödik ötéves tervidőszakra előirányzott termelési feladatok idő előtti teljesítését. s persze azt is, hogy az idei tervfeladatok teljesítve lettek. A tagság téli művelődésére terelődött a szó. A szövetkezeti munkaiskolán mintegy 250—300 an vesznek részt rendszeresen. A traktorosok 80 órás szakmai továbbképzésen bővítik tudásukat. A párttagok és vezető dolgozók, valamint a szocialista brigádvezetők részére külön négynapos (bentlakásos) politikai- és szakmai iskolázást szerveznek januárban, abová neves elűadókat hívnak meg. Később a felhívásra terelődött a sző. — Régi funkcionárius vagyuk. Még nem töltöttem be a 18. életévemet, már jelöltje voltam a kommunista pártnak. Nem véletlen, hogy jó előre gondoskodtam, miként lehetne méltóan knszönteni а XV7. pártkongreszszust. A vezetőségben összedugtuk a fejünket és arra a megállapodásra jutottunk, hogy a kommunisták csak többtermeléssel siettethetik a fejlődést. Kezdtük keresni, milyen tartalékaink vannak, miképp gazdálkodhatnánk még eredményesebben. Az elképzeléseket tett követte, s lényegében az ésszerüsitési tervünk már készen volt, amikor az újságok közölték a központi szervek felhívását. Amikor a járási szervek képviselői elolvasták az általunk kidolgozott javaslatot, ajánlották, hogy forduljunk felhívással a többi mezőgazdasági üzemek felé. Rendben van — mondtuk —. de előbb jóváhagyjuk a tagsággal. Szokás szerint, mint minden negyedévben — külön-külön — összehívtuk a növénytermesztésben, állattenyésztésben. valamint a gépesítésben dolgozókat és ismertettük elképzeléseinket, majd aloposan megvitattuk a lehetőségeket, a vállalások teljesítésével kapcsolatban. Amikor dűlőre jutottunk, akkor küldtük el válaszunkat, felhívásunkat a központi szervekhez. A gazdaság eredményeiről Emanuel Gain mérnök-agronámus tájékoztatott. A sokatmondó számok garmadáját lehetne felsorolni. Az elmúlt ötéves tervben a hústermelést 133,6, a tejtermelést 119,7, a gabonaeladást pedig 186 százalékra teljesítették. Az idén 1200 hektáron a gabona átlaghozama meghaladta a 80 mázsát. Árpából a HE—593-as fajtából, valamint a Triumfbél majdnem 70 mázsás átlaghozamot értek el. Az árpatennésükét sörárpaként értékesítették és mint a legjobb termelők elnyerték az országos vándorzászlót. Kukoricából 93,7. cukorrépából (210 hektáron) 802 mázsa volt az átlaghozam. Siló kukoricából szárított állapotban 180 mázsa átlaghozamot értek el. Tavasz szál reagáltak a minisztérium felhívására és 54 hektár hagymát vetettek. Kiváló terméseredményt értek el: átlagban 203 mázsát hektáronként. — Mi az eredményes gazdálkodás titka? — érdeklődtem a szakembertől. — Több mindenből tevődik össze. Igyekszünk tudományosan gazdálkod ni. Több kutatóintézettel, kiváló tu dóssal, szakemberre] tartunk fenn kapcsolatot. Az ő tanácsaik alapján egész sor kísérleti parcellán próbál kozunk és a legmegfelelőbb vetőma got „sokszorosítjuk“. Nagy gondot fordítunk a talajmunkára és a táp anyagellátásra. A mi gazdaságunkban az istállótrágya nagy „kincs“, gondo san kezeljük és minden évben bedolgozzuk a talajba. Gépünk van elegen dő és tgy a betakarításnál elenyészően kevés a veszteség. — Elegendő és jó minőségű takarmányt termesztünk, ezért az állatta nyésztésben is jó eredményeink van nak. A tehénállományunkat (550 da rab] a legbeváltabb fajtákból kérész tezett egyedek képezik. A fejési átlag 3530 liter, az anyakocánként! malac elválasztás már évek óta húszon fe lül van. s a napi súlygyarapodásban is elsők közé tartozunk a trnavai já rásban. Az 1976-os évre — a versenyfelhí vás alapján — jelentős vállalások történtek és minden előfeltétel megvan rá, hogy vállalásaikat teljesítsék. Minden bizonnyal megteremtik a reális feltételeket ahhoz is. hogy — a felhívásra küldött válaszuk értelmében — a 8. ötéves terv végére 3,7 kg abraktakarmány felhasználása mellett termelnek egy kg sertéshúst, napi 0.61 kg os. a hízómarháknál pe dig napi 1,10 kg os súlygyarapodást érjenek el 2,1 kg szemes takarmány felhasználásával. Akaratom ellenére a számok tengerét soroltam fel. De mivel többen kérdeztük, milyen gazdaság a trehati cei és vajon megalapozott volt-e a felhívásuk, kénytelen voltam rá. Amikor elindultam a központi gazdasági udvarról, mégegyszer körültekintettem. A látottakból úgy érzem, itt rend a lelke mindennek. A közelmúlt na pókban a szövetkezet képviselője ott volt Prágában és résztvett több fogadáson is, ahol az ország politikai és gazdasági vezetői megköszönték jó munkájukat. Minden bizonnyal a Mier szövetkezet valamennyi becsületes tagja örült ennek és a vezetők is éreztek egy kis büszkeséget a szivük táján. „Tettünk valamit, amire felfigyelt az ország“ — gondolták és nem szerénytelenül. Az ősrégi ünnep varázsában élnek az egyesült szövetkezet tagjai. Volt miből vásárolni, mert becsületesen dolgoztak s jól kerestek. A. meghitt családi fészekben együtt ünnepelnek. Sokan távolról jöttek, hogy találkozzanak szülőkkel, testvérekkel, rokonokkal, jó így a megszé pttlt meleg otthonban mesélni a múltról, kinek, hogy megy a dolga, mi újság más vidéken. De Buchová Terézia a legjobb anyasertésgondozó Bnkovóaková Justa, a legkiválóbb fejőnő és mások türelmetlenül tekin getnek majd az órára — s valószínűleg csak ennyit mondanak: — Sietünk vissza. Holnap pedig hómezö a „mécses“, újból megyünk a farmra, mert az állatok nem ismerik a pirosbetűs ünnepeket. TÓTH DEZSŐ Í— Hű a múltról beszélek IA• nyCLimnak, a legkisebbik mindig I megkérdi a végén: apuka nem meséled te ezt . . .? — Apám elment a párkányt vA- sárra, alig bírtuk kivárni ót. Mikor visszatett mind a heten — mert heten voltunk testvérek ráakaszkodtunk: mit hoztál apuf. Az öreg csak legyintett s elkáromította magát. Legtöbbször ez volt a „vásárfia'' ... — Karácsony estéjén az „ünnepé káposztaleves" után apám felállt, arcán a szeretet ünnepe fakasztotta — kissé szomorkás — mosollyal, megkezdte az ajándékosztást. Komótosan egyenként dobált diókat a szoba négy sarkába, as j ágy alá. Mi felszabadult örömmel\ játékos küzdelemmel vetettük ma* gunkat a „döngölt“ padlón szema• szét guruló „ínyencségre“. Aztán * kis ideig énekeltünk, majd lefeí küdtünk. A Reggel azért a sarokban állt 1 már a kockacukorral, dióval, „angyalhajfal“ feldíszített karácsony- I fa. A fát az apám az erdőből lopta. .. Ezt csak később tudtam meg. IBALESZ Ferencet mindenki ismeri Kamenica nad Hronom-on I Garamkövesdenj. Naponta látják őt feleségével, a szövetkezet „tehénistállői" felé ballagva. Tíz éve dolgoznak szarvasmarha gondozóként a „VIRÁGZÓ“ Efsz-ben. Mikor nősült — jő ideje már — nem volt semmijük. Saját ágyuk sem. Kölcsönkért deszkákból eszkábálta a hitvesi nyoszolyát. Most? Szavamra mintha a korszerű háztartási cikkek kiállításán lennék. Tévé, rádió, lemezjátszó, magnó, elektromos fűtőtest, háztartási robotgép, villanykályha... Nem csodálom, hogy a négy leányzó közül a legkisebbik kételkedik a múlt dolgaiban: „Apuka nem meséled te ezt?“ Azért tanulságos mesék ezek - Erika! Hallgasd figyelemmel édesapádat. — Mindent a szövetkezetnek, d i munkánknak köszönhetünk. A két legidősebb lányom is a közösben dolgozik. No meg a vöm is. Szövetkezeti család vagyunk — ént* Úti mosolyogva a kissé deresed6^ tagbaszakadt férfi. I Legmerészebb gyerekkori álmA> ban sem gondolt volna arra, hogy valamikor háromszobás, gyönyörűen berendezett családi háza less, Most van. Elégedett és hálás. — Hányszor szóltak a barátok, ismerősök: „Feri, miért nem hagyod már ott a szövetkezetett, Munkalehetőség van másutt ts." Igen, a Štúrovo! fpárkányij papírgyár kitűnő munkalehetőséget nyújt a környező falvak emberetí nek. О maradt. Hallani sem akar olyasmiről, hogy munkahelyet, Í életmódot változtasson. Leányát sem. Mindketten a növénytermesztésben dolgoznak. Megtalálják számításukat, anyagi és kulturális téren egyaránt. A vezetők részéről t megbecsülésben részesülnek, min- dennemü támogatást megkapnak, i ha szükséges Amikor a szabadidő kihasználása felől érdeklődöm, egy csomó mezőgazdasággal foglalkozó újságot vesz elő. tetején régi kiadású, kissé kopottas szakkönyvvel. „Állatgondozás“ olvasom a címet. 1— Sokszor lapozgatom ezeket, f persze itt a tévé, a lemezjátszó. Nagyon szeretem a magyar nótákat. Karácsony van. A Balesz-család az, ünnepi_ asztal mellett ül. A szülők nemrég jöttek haza munkából, De azért készen van a gazdag vacsora. A kirántott hal, — minded ami ezen az estén szokás. A vacsora után ki-ki megkapja, i a maga ajándékát, és a díszes karácsonyi fenyő árnyékában felszabadultam megindul a meghitt családi beszélgetés... BARAK LASMO
