Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-12-06 / 49. szám
1975. december 6. SZABAD FÖLDMŰVES— 15 Mi lehet az oka? A Szabad Földműves méhészrovatában többször figyelműméi kísértem a „Valamit tenni kell“ című írásra beküldött reagálásokat. Megragadta a figyelmemet „Igen, tenni kell, de amíg . késő“ című cikk is. Egy izei amit magam is helyénilónak tartok így szál: „legfőbb ideje volna, hogy a MÉM végre felmérje a méhészet valós helyzetét“, majd azt olvastam „Ha csak a mézért kapott ellenértéket vesszük alapul, a méhészkedés nem kifizetődő“, stb. Ezekután mi juthatna eszébe a méhésznek? A méhészeti melléktermékek felvásárlásával az illetékesek ugyanis azt akarták elérni, hogy necsak a mézből származzon jövedelme a méhésznek. Ezzel szemben mi a helyzet? A méhészek önmaguktól kérdezik, mi lehet az oka, hogy a melléktermékek felvásárlása évről-évre csökken. Pár évvel ezelőtt ugyanis arról volt szó, hogy a melléktermékek felvásárlása megoldja a méhészet hanyatlását. Akadtak olyan méhészek akik a méhméreg-értékesítésével úgyszólván minden költségüket fedezték. A pempöt termelők úgy nyilatkoztak, hogy érdemes vele foglalkozni. Mi a valóság ma? Szomorkásán vesszük tudomásul, hogy a valóság ma ennek az ellenkezője. Mégpedig azért, mert a méhmérget idestova két éve nem vásárolják fel, a pempőböl pedig minden évben kevesebbet vesznek át. A virágpor felvásárlását ugyanis megkezdték, azonban a folytatás bizonytalan. Olvasom a magyarországi méhészek szaklapját s onnan tudom, hogy ott ezen a téren jóval előbbre vannak, mint mi. A virágport vagontételben veszik át a méhészektől. Hasonló a helyzet a propolisszal és a pempűvel is. Köztudomású, hogy a szóban forgó melléktermékek értékesítésének a lehetőségét mi is üdvözölnénk s őszintén szólva rá is szorulnánk az innen származó jövedelemre. Amennyiben az értékesítés lehetősége korlátozott vagy éppenséggel stagnál, tényleg igaz, hogy valamit tenni kell. Mindenki tudja, hogy a pempőből gyártott VITAAPINOL elismert gyógyszer. Egyetlen hibája a magas eladási ár, ezért az orvosok csak elvétve írják elő. Persze szabadon is megvásárolhatják a rászorulók, azon ban kétszer is meggondolják, mert annyira drága. Emlékszem, jó pár évvel ezelőtt a Szabad Földműves Méhész melléklete azt közölte, hogy nálunk a pempő készítmények túlsúlyban azért kerülnek belföldi piacra. mert más országok pempőtermelése és kivitele színvonalasabb, mint a miénk. Lehet, hogy akkor így volt, ám ma a pempőtermelés nálunk is kellő színvonalon van, tehát indokolt volna a külföldi piacok meghódítása. Ha ugyanis a helyzet továbbra sem javulna, a méhpempő nem lehetne beszá mífható jövedelmi forrása méhészeinknek. A helyzeten az sem változtat, ha csak a nagyüzemi méhészetektől veszik át a pempöt. Véleményem szerint az volna helyénvaló, ha olyan felvásárlási árat szabnának az illetékesek, hogy a pempőből készített termékek szolid kiskereskedelmi áron kerüljenek forgalomba. így jól járnának a méhészek is, de a fogysztók is. Felételezhető. hogy a külföldi piacon szintén vásárolnák az így forgalmazott pempőtermékeket. Közelebbit nem tudok arról, mi akadályozza nálunk a felvásárlást, annyit azonban igen, hogy az idén eladásra felkínált pempő mennyisége nagy volt, s annak a felét sem vásárolták fel a méhészektől. Nagy Kálmán, Veľký Blh Meddig él az anya? Egy említésre méltó esetről szeretnék beszámolni. Augusztus folyamán egy idei, szabályosan bepárzott anya, amely júniustól már rendesen petézett, kimerült és herepetéket kezdett rakni. Mire észrevettem már egész keret födött, púpos fiasítása volt a családnak. Az anyát természetesen azonnal elvettem és zárkába tettem. Méhész-szentimentalitásból sajnáltam megölni és ezért a csőzárkát egyszerűen feltettem a kaptár tetejére azzal a gondolattal, hogy ott az anya majd elpusztul. A Hasítást felnyestem, vízzel belocsoltam és a családot újra anyásítottam. Körülbelül egy hét múlva arra lettem figyelmes, hogy a kaptár tetején az anyazárkát öt-hat méh lepi. Az anya élt benne. „No, had lássam, meddig élsz“ — gondoltam magamban és tovább is ott .hagytam. Elmúlt a második hét, a harmadik és a negyedik is, és az én anyám még mindig élt. Most már igazán izgatott az eset és mivel az éjjelek hűvösebbek voltak, betettem az anyát zárkástól az egyik család mézkamrájába hátul a rostaszövetes ablakon kívül. Néhány méh azonban ki tudott hozzá bújni és etette az anyát. Az anya végül október 2-án pusztult el. Majdnem két hónapig élt így a zárkában. Meggyőződésem, hogy még tovább élt volna, de a hűvösre forduló időjárás miatt nem jártak már ki hozzá az etető méhek és így valószínűleg éhen pusztult. Pedig jó lett volna tudni, ugyan meddig élhetett volna még így rabságban is a méhanya. (Sz. I.) Megbeszélést tartottak November 8—9-én Poprádon, a JNB üléstermében aktívaértekezletre került sor a Szlovákiai Méhészek Szövetsége helyi szervezeteinek titkárai részvételével. Az értekezleten beszámolók hangzottak el Szlovákia méhészetének helyzetéről, az SZMSZ KB 1976-os évi feladatairól, a helyi szervezetek jogi kérdéseiről, Szlovákia méhegészségügyi helyzetéről, a betegségek elhárításáról, az agrotechnikai intézkedésekről, a megporzásról és a mélivándorlásról, valamint az SZMSZ szakbizottságainak a munkájáról. —JK— Tudnivalók a vadbetegségekről и. A tularémia a mezei- és üregi nyulakon kívül más vadfajtákra s az emberre is veszélyes. A kullancsoknak a ragályanyaggal való közvetlen érintkezésével, továbbá a fertőzött takarmánnyal terjed. A beteg vad félénksége megszűnik, tehát könynyen megfogható. Tíz napon belül a fertőzött vad elpusztul. Boncolásnál jellegzetes tünet a lép duzzanata. Az ilyen vad hulláit el kell égetni, a kezelésnél jedig szükséges a gumikesztyű viselése. Óvakodjunk attól, hogy területünkön a természetes vízforrásokból vizet igyunk. Védekezzünk a kullancsok ellen is, mert ez a féreg állandó veszély az emberre is. Vírus okozta betegség a baromfipestis. A fertőzött madarak szárnyukat leeresztik, dűlöngve járnak, lázasak. Ebbe a csoportba tartozik még a leukozis, a baromfihimlő (diftéria), mely a baromfi legelterjedtebb betegsége. Nagyon könnyen átterjed a vadon élő madarakra, főként a fogolyra. Vírusos betegség a madárkór (ornitózis). Előfordulásukkor főleg a madárfiókákat tizedeli. Kísérő tünetek a nehéz légzés, tüdőgyulladás, a bicegő járás és a hasmenés. A beteg madarak étvágytalanok, orrnyálkahártyájukból váladék folyik. A beteg egyedeket feltétlenül leöljük és elégetjük. Baktériumok okozta betegség a paratífusz, mely már a tojásban kezdődik, úgyhogy a kikelt fiatalok már a fertőzés forrásai. A beteg madarak lógatják szárnyukat, felborzolják tollúkat, szemüket zárva tartják, hasmenésben szenvednek. A -jjaromfikolera főleg a gyenge és rosszul táplált állatokat támadja. A fertőzés forrása a beteg madarak ürüléke és nyálkája. A betegség órákon belül végez az állatokkal. Véres hasmenés, orrváladék folyása és aluszékonyság jellemzi a betegséget. A baromfigümőkór valamennyi madárfajt támadó krónikus betegség. A betegség hosszadalmas lefolyású. A madarak egyre soványodnak, sántítanak. Valamennyi hasmenésben szenved. Boncolás alkalmával a májon és a lépen apró, sárgásfehér gümős gócok lelhetők. Az elhullott egyedeket elégetjük. Az élősködők okozta betegségek közé tartozik a kokcidiózis. Nagyon sok vállfája ismert a gyakorlatban. A betegséget az eimeria csoportba tartozó élősködő véglények okozzák. Leggyakrabban az emésztőszervet támadják. Főleg a házi feltételek között nevelt fogoly és fácán csibék betegednek meg. Némely kokcídia veszélyes a mezei és az üregi nyálra, valamint a csülkösvadra. A fertőzés forrása rendszerint a házibaromfi. A betegség ismertető tünetei a szárnyak lógatása, bágyadtság, tollak felborzolása. A csibék étvágytalanok és sok vizet isznak. A beteg egyedeket szulfonamiddal gyógyítjuk. Futólag rámutatok még egy élősködő ostoros által kiváltott megbetegedésre a trichomanadozisra. Az élősködő főleg a szájüregben, a begyben, a belekben, néha a májban élősködik. A megbetegedés biztos Jele a félig nyitott csőr és a nehéz légzés. További veszedelmes betegség a baromfimalária, melyet a vörös vérsejteket támadó véglény vált ki. Főleg azáltal károsít, hogy az élelemből elvonja a tápanyagokat, ami lesoványodást és fejlődésgátlást okoz. A fertőzés petékkel történik. Fertőzött takarmánnyal és ivóvízzel jut a vad szervezetébe. Az orsóférgek a vékonybélben élősködőknek, hoszsza 3—10 cm. Rendszerint a foglyokat és fácánokat, a házi baromfiakat fertőzi meg, ezért nagyon ügyeljünk ezen madarak mesterséges tartásánál a foglyok és fácánok elkülönítésére. A Toxoplazmáza egyaránt veszélyes a szőrmés és a szárnyas vadra, sőt magára az emberre is. A fertőzés az ürülékkel és a beteg állat vizeletével történik. Ez a betegség főként a nyulakat támadja. Az elhullott állatokat csakis kesztyűs kézzel érintsük. A talált hullákat pedig elégetjükl A veszettséget mint vírusos megetegedést utolsónak hagytam, már azért is, mert Szlovákiában hol itt, hol ott üti fel a fejét. A veszettség a beteg állatról átterjedhet az emberre is. Főként a központi idegrendszert támadja. Ügy terjedhet, hogy a beteg állat megkarmolja vagy megharapja az embert és az állatot. Nálunk főként a rókák között terjed a veszettség. Az ember gyakran a kutyától, macskától vagy a rókától fertőződik, legtöbb esetben harapással. Azokat az állatokat, kutyát, macskát, amelyek embert martak meg, ne öljük meg, hanem zárjuk el és 14 napig figyeljük. A- mennyiben ezen idő alatt nem mutatkoznak a veszettség tünetei, feltételezhetjük, hogy az állat egészséges és a megmart ember veszélyen kívül van. A veszettségben szenvedő állatok 2—10 nap alatt elpusztulnak. Az embernél a betegség rendszerint 10 nap után, legkésőbb három hónapon belül jelentkezik. A legrövidebb lappangási idő 10 nap, a leghosszabb pedig 6 hónap. Ha fennáll a veszettség legkisebb gyanúja, azonnal forduljunk orvoshoz, Az oltás kizárólag kórházakban történjék, szakorvos felügyelete alatt. Ha a veszettséggel megfertőzött egyén idejében nem részesül kezelésben, akkor biztos a haláll Minden vadásznak tudnia kell, hogy a veszettségben megbetegedett róka és más vad is, teljesen elveszti természetes félénkségét. Ez a nagyon veszélyes betegség könnyűszerrel felismerhető. Nyugtalanság és erős nyálfolyás jellemzi a veszettséget. A kutya például behúzott farokkal jár és természetellenesen ugat. Minden ok nélkül megtámadja az útjába kerülő állatokat és az embert. Az állatmarást tüstént jelenteni kell a közbiztonsági szerveknek és az orvosnak, aki eldönti szükséges-e a védőoltás a Pasteur-intézetben. I. M. Habrovský Kétféle halászengedély kellene A Szabad Földműves egyik októberi számának Halászat rovatában „Helyzetfelmérés horgászberkekben“ címmel egy jól felépített és tartalmilag sok szempontot bemutató írást olvastam. Tetszett és elgondolkoztatott, ezért három évtizedes sporthorgász tapasztalataim alatt szerzett ismeretem és tanulmányom arra ösztönzött, hogy az írás egyes szakaszaihoz hozzászóljak, hozzáfűzzem véleményemet. Tény, hogy a félmesterségesen és mesterségesen előállított halivadék-mennyiség szervesen hozzájárul élővizeink halállományának optimális feltöltéséhez. Nos, Gecző Béla mérnöknek, a Szlovákiai Horgászok Szövetsége nyugat-szlovákiai területi bizottsága titkárának véleménye valós, mely szerint a fokozódó vízszennyezés gondot okoz. szűkre korlátozza az élővizek területét. A Horgászszövetség N. Zámky-i szervezete tagságának Dvory n/Zitavou-n fUdvardon) három, Érsekújváron egy kisebb méretű élővíz áll rendelkezésére, a tagoknak ezen kívül már aránylag hosszú „vándorutat“ kell beiktatniuk, hogy valamelyik, még horgászati célokra engedélyezett, nem szennyezett vizű kanálison hódolhassanak kedvelt sportjuknak. A Nyitra, Vág, Vág-Duna. Zsitva és Duna megfogyatkozott halállományából esetenként horogvégre kerülő példányok zöme, fogyasztásra alkalmatlan! Marad tehát a négy kisméretű halastó, a mintegy 808 felnőtt és 3M Ifjú tagunk számára. A tény az, hogy nyüzsgés van a tópartokon, hisz idényben a „jó helyeket“ százan és százan szeretnék elfoglalni, ezért a hétvégeken sokszor már az éjszakai órákban megindul a motoros horgászok áradata, hogy elsőként érkezhessenek a „biztos“ helyre. Ezek a sporttársak halat akarnak fogni, tegyük hozzá — jogosan. Van azonban egy másik csoport is. ök a halfogást nem tartják elsődleges, legfontosab szempontnak. Horgásznak, de nem a túlzsúfolt négy tó térségében, hanem esztétikai élvezetet keresve inkább a „mostoha“ folyóvizek még fellelhető romantikus, enk régi emléket visszai/éző partjaira „migrálnak“, és a kapitális harcsák, pontyok, kecsegák, márnák iránt éreznek sóvárgást. Egész évben nem mennek behalasitott, emberektől túlzsúfolt tavakhoz. Nos ezért a horgászati „hobby“ anyagi szempontból mindenkit egyformán nem érinthet. A halállomány növelésének célkitűzései, ezzel párhuzamosan a területi jegyek árának 150 koronára történő emelése indokolt, de csak azokra a tagokra, akik kizárólag az alaposan behalasitott vizeken horgásznak. A pihenést, csendet, nyugalmat, felfrissülést kereső sok-sok ember, ha a Nyitra, Vág vagy a Duna mellett találja meg .a számára legmegfelelőbb helyet, s ha otttartózkodásakor be is veti a horgát a nem halasított, leszűkült, természetes halhozamú, tehát ráfordítást nem igénylő vízbe, csak próbálkozik. Nyilvánvaló tehát, hogy a költségemelkedés ezt a tábort nem érintheti. Javaslom tehát két típusú engedély kibocsátását (az összes vizekre érvényeset) 150 koronás területi jeggyel és a jelenlegi értékszintnél alacsonyabb összegűt a másik csoport számára. Megítélésem szerint csak így oldható meg az alapszervezetek taglétszám-lemorzsolódásának elkerülése ós a „békesség“ megőrzése a horgászberkekben. Nagyon sokan örülnének, ha ily formájú rendszabály kerülne a terület vérkeringésébe. jánosy Sándor, Nové Zámky Ilyen horgászok is vannak Horgászat. Egészséges, szép és hasznos időtöltés. Sok vidéki és városi ember hódol ennek a nagy türelmet igénylő sportnak. Idényben folyóink partján, főleg szabad szombatokon és vasárnapokon találkozhatunk a „rostokoló“ horgászok sokaságával, akik részére nem is annyira a zsákmány, mint a kellemes környezetben eltöltött idő a fontos. Esetenként persze a zsákmányt sem vetik meg. Örömmel viszik haza és ízletes falatokat készítenek belőle. A horgászok többsége tehát ilyen. Van azonban egy másik csoport is, mely nem a kellemes időtöltés, hanem a zsákmány szerzés érdekében látogatja előszeretettel, úgyszólván naponta — munkaidőn után — a vízpartokat. így kívülről nézve ez nem is volna nagy baj, hiszen egyes vizeink eléggő bővelkednek halállományban és elbírnák, hogy néhányan a hét napjain többször is kísérletezzenek zsákmányszerzés céljából, hiszen ezt horgászati engedélyük lehetővé teszi. Ebben a kis csoportban azonban akad néhány olyan ember, aki abból a célból ül le a vízpartra, hogy minél több halat fogjon és azt értékesítse, azaz pénzért eladja a zsákmányt. A horgászatot tehát kereseti lehetőségnek tartja, ami elítélendő. Az ilyen horgász arra törekszik, hogy a befizetett jegy fejében minél több zsákmányt értékesítsen, s nem törődik a szaporítással. A vérbeli horgász persze az esetenkénti zsákmány mellett aktívan részt vesz minden olyan törekvésben, amelyet szervezete a vizek halbősége érdekében tesz. Tehát a hal szaporítására is gondol, mert anélkül a szabad vizek halállománya is hamarosan a minimális menynyiségre csökkenne. Ezért szükséges, hogy az alapszervezetekben jól nézzenek körül, ne resteljék megfigyelni azon társaikat, akik a nemes sportág ürügyén a halzsákmányt pénzért árusítják. Talán mondanunk sem kell, hogy ilyen horgász-tagra egyetlen alapszervezetnek sincs szüksége. Az ilyen embernek nem szabad horgász-engedélyt adnil — hai—
