Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1975-12-06 / 49. szám

1975. december в. SZABAD FÖLDMŰVES 7 <►' A zöldség- és gyümölcstermesztésben szako­sított bázis-gazdaságoké a jövő ♦ Hosszú távra szóló szerződésekkel szorosabb kapcsolatot a konzervgyár és a körzetéhez tartozó mezőgaz­dasági üzemek közt ♦ A társadalmi érdeken túl váljon feladattá a konzervzöldség termesz­tése ♦ A felújítás legyen főkövetelmény ♦ Társadalmunk az élelmiszeripar dolgozóitól az ötödik ötéves terv időszakában elvárja, hogy elegendő jó minő­ségű termékmennyiséget gyártsanak a fogyasztók igé­nyeinek a kielégítésére. Most, amikor elérkeztünk a terv­időszak utolsó évének utolsó hónapjához, azt mondhat­juk. élelmiszeriparunk a rá méretezett feladatot tőle elvárt módon teljesítette. Persze akadnak olyan ágazatai is, ahol különféle objektív vagy szubjektív okok miatt lemaradtak a választék szerinti gyártással, és mondjuk meg úgy, ahogy van, a minőséggel is, hiszen nem a vé­letlen műve, hogy az idei októberi pártplénum arra sarkallja az élelmiszeripar dolgozóit, tárják fel mind­azon tartalékokat, amelyek lehetővé teszik a még jobb eredmények elérését. A közelmúltban a SLOVLIK nemzeti vállalat OB-os üze­mében a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) konzerv­gyárban Gáli Dezső mérnöktől, az üzem közgazdászától arra kértünk feleletet, hogyan teljesítik a társadalom által rájuk méretezett feladatokat. Eszmecserénk során kiderült, hogy az üzem a választék szerinti gyártást nem minden tekintetben teljesíti, mert vagy nem kapott ele­gendő nyersanyagot a mezőgazdaságtól, vagy nem állt rendelkezésére a kellő minőségű nyersanvag. Zöldbnrsé­­konzervből terv szerint háromszáz tonnát kellett volna készíteniük, azonban ötven tonnával csak azért maradtak le. mert némelyik mezőgazdasági üzemben a konzerv­­borsó elvénült és feldolgozásra alkalmatlanná vált. Olyan esetek is előfordultak, hogy a beszállított borsó minősége kifogásolható volt. Ilyen nyersanyagból aztán szinte lehetetlen a kiváló minőségű konzerv, kiváló mi­nőségű áru készítése. Ugyanez vonatkozik a konzerv­­paradicsomra is, amelyből eredetileg kilencszáz tonnát kellett volna legyártani, azonban a beérkezett nyers­anyag csak 583 tonna készítésére volt elegendő. Ide kívánkozik az az igény, hogy a feldolgozáshoz szükséges paradicsom-mennyiséget kimondottan a hazai termelésből szükséges beszerezni, kizárni a külföldi be­hozatalt. Ezt a zöldségfélék termesztésére szakosított bázis-gazdaságok kiépítése tenné lehetővé. Ezekkel a konzervgyárnak hosszútávra rzóló szerződéseket kellene kötnie, s a nagy területen termesztett igényelt minőségű nyersanyag juttatása fejében ezeket valamilyen formá­ban támogatnia kellene. Az üzem vezetősége természetesen az idén Is arra törekedett, hogy a pénzügyi tervet teljesítse. Ennek ér­dekében a némely, választékban kiütköző hiányokat más termékekkel pótolta. Például olajos paprikából több mint százötven, zöldbabkonzervből közel ötven tonnával gyár­tottak többet, mint a terv előírta stb. A pénzügyi tervet ezzel az év kilenc hónapiában száznégy százalékra tel­jesítették. Feltételezhető, hogy ezt a színvonalat az utol­só negyedévben is tartják. A üzemben a munkatermelékenységet két mutatón ke­resztül figyelik. Közülük az első a dolgozóra jutó átszá­mított nyerstermelés értéke, a másik pedig az egységben megadott normatíva. Ennek megfelelően egy dolgozó átlagában az eltelt kilenc hónap alatt több mint százöt­ven ezer korona termelékenységet ért el, vagyis nagyob­bat mint amilyent terveztek. Ezzel szemben az egység­ben megadott normatíva szerinti feladatot egy dolgozó átlagában valamivel száz százalék alatt teljesítette. A munka termelékenységének a fokozásában — na­gyon helyesen — a dolgozók alkotó kezdeményezésére építenek. Az üzemben figyelemre méltó az újító mozga­lom. Az idén benyújtott huszonkét újító-javaslatból tizet elfogadtak és realizáltak, öt pedig nem felelt meg a követelményeknek. Az újításokból három most van el­lenőrzés alatt, négy pedig tárgyalásra vár. Az egyik újítást például a paradicsom sűrítmény ké­szítésénél realizálták. Lényege az, hogy korábban a le­csó gyártásához — esetleg a kész ételhez — szükséges paradicsom-sűrítményt ötkilós pléhdobozokból használ­ták, s így a 4,5 korona értékű edényt el kellett dobni. Ojabban erre a célra a paradicsom-sűrítményt négy lite­res üvegekbe teszik, s ezek kiürítése után az üvegek több éven keresztül Is hasznosíthatók. Az újításból ere­dő évi megtakarítás meghaladja a kilencvenezer koro­nát. Egy másik újítással a kisméretű húskonzervek ké­szítésénél a gépek átcsoportosításával elérték, hogy az adagolásnál kevesebb dolgozót kell foglalkoztatniuk. Ezzel tulajdonképpen megszabadították az asszonyokat és lányokat az éjjeli műszaktól. Az újítással évi átlagban negyvenhétezer koronás megtakarítást érnek el. A munkatermelékenység fokozásában s az újító moz­galom további fejlesztésében nagy jelentőséget tulajdo­nítanak a brigádmozgalomnak. Eddig az üzem két szo­cialista brigádja nyerte el a megtisztelő cím bronzfoko­zatát, ezenkívül négy csoport versenyez a büszke címért, s egy brigád pedig most van alakulóban. Az októberi pártplénum irányelveinek a kapcsán arra a következtetésre jutottak, hogy még mindig kínálkozik lehetőség a korábbi vállalások szilárdítására a tartalé­kok feltárására. Ide tartozik egyebek közt az energia­­hordozókkal való takarékosság is. Valóban úgy igaz, hogy az üzem berendezése nem tel­jes mértékben felel meg a korszerű gyártás követelmé­nyeinek. Ezért az illetékesek úgy döntöttek, hogy a ha-Egy a társadalmi igények teljesítésében todik ötéves tervidőszakban tekintélyes költséggel fel­újítják az üzemet. A teljes befejezésre azonban csak a hetedik ötéves tervidőszakban kerül sor. Előzetes elképzelések alapján — a felújítási program keretében — a kész áru raktárnak a jövő évben keli el­készülnie, majd építenek egy korszerű zöldség- és gyű mölcskonzerváló részleget programozott automatizált vezérléssel. Amint látjuk a SLOVLIK nemzeti vállalat 06-os üzemé­nek dolgozói á lehetőségeken belül igyekeznek a célki­tűzések teljesítésére, a fogyasztói piac társadalmi igény szerinti ellátására. Ez azonban az éremnek csak az egyik oldala. A sorra következő ötéves tervidőszakban várhatóan nagyobb feladatok hárulnak mind az üzem vezetőségére, mind a dolgozókra, s ezeket csak akkor teljesíthetik kifogástalanul, ha az üzem körzetéhez tartozó mezőgaz­dasági termelés kellő mennyiségű és minőségű nyers­anyagszállítással ezt elősegíti, ami tulajdonképpen az érem másik oldala. Ha ugyanis a konzervgyár a szövet­kezetektől és az állami gazdaságoktól nem kapna a fel dolgozáshoz elegendő nyersanyagot, akkor nem nagy értelme volna a felújításnak, hiszen a nyersanyagok nagy távolságra való „utaztatása“ meglehetősen költsé­ges. A gyakorlatból jól tudjuk, hogy mire a nagy távol­ságról érkező zöldség feldolgozásra kerül, sok tönkre megy belőle, ami végeredményben egész társadalmunk kára. Kiváló minőségű konzervek gyártása pedig csak friss zöldségfélékből lehetséges. Ezért zöldség- és gyü­mölcskonzervgyár fenntartásának csak ott lehet létjo­gosultsága, ahol részére szakosított gazdaságokban ter­melik a nyersanyag nagy többségét. így követeli ezt a társadalom érdeke. Ez azonban egyben azt is jelenti, hogy a felújítás terjedelmét és költség-igényét eseten­ként a főkövetelménynek kell alárendelni! HOKSZA, ISTVÁN Újabb vállalások A Bárcai Gép- és Traktor­állomás moldavai (szepsi) üzemrészlegét a mezőgazda­­sági üzemeknek nyújtott gépjavításokon kívül, a Z— 50-es traktorok hátsó futó­művének a javítására szako­sították. Ezt a tevékenysé­get Szlovákia mezőgazdasá­gi üzeme részére folytatják. A tervet főleg ezen fel­adatokra irányítják. Az üzemrészleg dolgozói sike­resén, i02,S százalékra tel­jesítették tervüket. Az el­múlt év hasonló időszaká­hoz viszonyítva 9,4 száza­lékkal jobb eredményt ér­tek el a munkatermelékeny­ség fokozásával. Egy-egy dolgozónak átlagában 4,8 százalékos termelékenység emelkedést sikerült elérnie, vagyis az elmúlt évhez mér­ten 9,8 százalékkal jobbat, örvendetes, hogy a tervezett feladatok legnagyobb túltel­jesítése éppen a mezőgazda­­sági tevékenységből szárma­zik. Itt 104,8 százalék az eredmény. A pótalkatrész­hiány ellenére a gépjavítási tervet 105 százalékra telje­sítették. Ezen sikereket a szocialista munkaverseny és a kötelezettségvállalások ki­bontakozása tette lehetővé. A dolgozók 196 egyéni és 9 csoportos vállalást tettek a CSKP XV. kongresszusa tiszteletére. Ezek főbb pont­jait az alábbiak mutatják: ♦ A tervezett 3500 ha me­­szezést további 500 hektár­ral bővítik, s így megterem­tik az alapokat a növényter­mesztésben jobb hektárho­zamok elérésére. ♦ A mezőgazdasági üze­mek igényeinek kielégítése céljából 500 hengerbetét ja­vítását és kompletizálását vállalták a Zetor-Super 50-es traktorokhoz. ф Terven felül elkészíte­nek három LÓK—12 tető­­szerkezetet (vaskonstruk­ciót) a járás mezőgazdasági üzemei részére. Vállalásukkal az üzem dolgozói szeretnének hozzá­járulni a mezőgazdaság fej­lesztését célzó igényes fel­adatok kedvező teljesítésé­hez, a járás mezőgazdasági eredményeinek szüntelen ja­vításához. Farkas Rózsa A mélyszántás minőségi elvégzésével olyan talajt kell készítenünk a tavasziak alá, hogy teljesíthessük a mezőgazdaságra méretezett feladatokat. —hal— Szakosították a takarmánytápok gyártását Kelet-Szlovákia mezőgazdasági üzemeit járva a múltban gyakran panaszkodtak a takarmánytápok szervezetlen és minőségileg is ki­fogásolt ellátására. A tápkészítő üzemek korszerűek. Egy járásban négy is üzemel. Ez rendben Is len­ne. A közelmúltban elindultam a pa­naszok nyomán, s megállapítottam, hogy amennyiben az egyes körze­tekben nem folyamatos a tápellá­tás, annak három oka is van. Egyik: nincs mindig elegendő, vagy megfelelő alapanyag. (Legin­kább a fehérjedús komponensek.) Másik: elromlik valami az üzem­ben és megáll a gyártás. Harma­dik — és ez is gyakori —, volna minden, az üzem is termelhet, de elvitték a tápokat más körzetekbe, esetleg más járásba. Legtöbb panaszt a baromfitá­pokra hallottam. A baromfi viszont — korszerű tenyésztési-nevelési­­hizlalási körülmények közt — a legigényesebb állat és az üzemek részére se mindegy, hogyan alakul a hasznosság. Elsősorban is: a ba­romfi, különösen a csibe, amikor indítótápra van szüksége, érzéke­nyen reagál minden takarmányo­zási zavarra, változásra. A fajta is olyan — úgy van kitenyésztve —, hogy nem mindegy, milyen tápot kap. Ha például, nem a fajtának megfelelő összetételű a táp — a baromfi megbetegszik, sőt el is pusztul. Ha viszont a táp nem tar­talmazza az előírt összetevőket, a fejlődés, a hízás lelassul és így lehetetlen a feladat teljesítése. Nem is oly régen a mezőgazda­­sági üzemek vezetői azt javasol­ták, hogy a takarmánykészítő üze­meket szakosítsák egyes tápok gyártására. Egyes üzemekben csak baromfitápokat készítsenek a me­zőgazdaság tenyésztési és hizlalás! ütemtervével összhangban, mások pedig csak sertéstápokat készítse­nek stb. Fontos, persze a tápok minősége is, hogv azok az előírt receptek és technológiák szerint készüljenejt. Arra kell törekedni, hogy ne. vál­tozzon a tápok béltartalma, össze­tétele, mert ez felboríthatja az állattenyésztés hasznosságának egyensúlyát. Harmadik fontos követelmény: az üzemek munkájának olyan szer­vezése. hogv tápokból hiány soha­se keletkezhessen. Legyen minden­kor tartalék olyan esetekre, ami­kor a gyártás szünetel. Nem szabad megengedni az olyan fényűzést, hogy az állatok akár egy napra is tápok nélkül maradjanak. Ezeket a problémákat a trebišo­­vi járásban a tápgyártás szakosítá­sával oldottták meg. Timkó Ferenc, a Streda nad Bodrogom-1 (bodrog­­szerdahelyi) takarmánykeverő ve­zetője, a Csehszlovák—Szovjet Ba­rátság ezüstérmes Szocialista Bri­gádjának a vezetője elmondotta, hogy üzemük létrehozása óta mes­terien megtanulták a tápok gyár­tását. Annyi tápot készítenek és tartalékolnak, hogy a tenyésztő­hizlaló telepek akkor se maradnak nélküle, ha üzemzavar keletkezik. — Az eltelt közel hat év nem volt könnyű — Jegyezte meg Tim­­ko elvtárs —, mert bizonyítani kellett a haladó tudomány áldásos jelenségeit. Nem akarok dicseked­ni, de úgy gondolom, hogy a CSKP XIV. kongresszusa irányelveiből ránk rótt feladatot sikeresen va­lósítottuk meg. Például 1969-ben 832 vagonnyl takarmánykeverék-mennyiséget ké­szítettek; 1971-ben 3000; 1973-ban 3700 és az idén pedig már 4500 vagonnyit gyártanak. De vajon mi­lyen a minőség? — Azzal kezdem, hogy üzemünk 44 fajta tápot készít. Az előirány­zott 98 százalékos minőséggel szemben 99,99 százalékot értünk el és ezzel a kerületben a takar­mánykeverő üzemek közötti mun­kaversenyben elsők lettünk. Az elsőséget már harmadik éve tart­juk. • A mezőgazdasági üzemek mi­ért panaszkodnak a tápok minősé­gére? — Szerintem jogtalanul, mert a minőségről konkrét adatokkal bi­zonyíthatunk. Az általunk készí­tett tápok szakszerű felhasználá­sával több mezőgazdasági üzem­ben szép eredményeket érnek el. Az első féléves eredményeket fi­gyelembe véve a sertéshizlalásnál а V. Horeš-i (kisgéresl) szövetke­zetben 0,58 kg-os súlygyarapodást értek el. Csupán öt gazdaság nem érte el a 0,50 kg-os napi átlagos súlygyarapodást, a többi gazdaság ezt túlszárnyalta. Egy kg hús ter­meléséhez átlagban 4,32 kg tápot használtak. Csupán IX üzem lépte túl az előirányzott állami normát, a többi üzem norma alatt termelt, (A szerk. megjegyzése: a sertés­hús kilójának a termeléséhez a 4 kg táp is sok.) • Az üzemben hogyan bontako­zik ki a szocialista munkaverseny? — El kell mondanom, hogy ez­­írányú kezdeményezéseink valóra­­váltásához nagy segítséget kapunk az összüzemi pártbizottságtól és alapszervezetünktől. Dolgozóink 90 százaléka párttag. A dolgozók mindegyike részese a munkaver­senynek. A szocialista brigád bronz és ezüst fokozatát már el-Timlcó Ferenc, a Streda nad Bod­­rogom-i takarmánykeverő üzem. Csehszlovák—Szovjet Barátság ezüstérmes Szocialista Brigádjának vezetője. (A szerző felv.) nyertük, de mindent elkövetünk, hogy elnyerjük az aranyfokozatot is.- Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére vállaltuk, hogy 500 tonna tápot készítünk terven felül. Vállalásunkat 1200 tonnával máris túlszárnyaltuk. Vállaltuk továbbá, hogy társadal­mi munkában 6000 korona értékű feladatot végzünk el a környezet­­szépítésben. Vállalásunkat az első félévben tízezer koronával túl­szárnyaltuk. — A racionális takarékossági intézkedésekre már a múlt évben sor került. Rátértünk a papírzsá­kokkal való takarékosságra Is. E téren 1974-ben már 26 000 korona értéket takarítottunk meg. A vil­lamos energiával való takarékos­ságban minden kilowatt órán 1 fil­lér megtakarítást értünk el. Pél­dául a takarmánytápok ömlesztett állapotban való szállítását az erre a célra megfelelő tárolók építése tette lehetővé. Ennek megoldására nyolc tárolót építettünk, ahol 18 vagon táp fér el. Termékeink 44 százalékát már a múlt évben is ömlesztett állapotban szállítottuk. Ennél a mennyiségnél négyszáz­­ezer zsákot takarítottunk meg, ami pénzben 1 millió 200 ezer ko­rona megtakarítás. Ebben az év­ben a tápok 80 százalékát szállít­juk ömlesztve, ami a zsákoknál 2,5 millió korona megtakarítást jelent és arról nem is beszélek, hogy ezzel a szállítási móddal mi­nimumra csökkentjük a vesztesé­get. Timkó elvtárs elmondta továb­bá, hogy idén megkezdték a takar­mánykeverékek granulálását, ami­nek igen nagy gazdasági jelentő­sége van. Bebizonyosodott, hogy granulált állapotban 10 százalék­kal kevesebb tápra van szükség az adott súlygyarapodás eléréséhez. Ezzel a racionális módszerrel a szállításnál s az etetésnél egy szem táp sem vész kárba. Ebben az évben vállalták, hogy 600 va­­gonnyi granulált takarmányt ké­szítenek. Illés Bertalan HELYRELIGAZlTAS Lapunk 47. számának 5. oldalán megjelent „A minőség már hagyo­mány“ című cikk negyedik bekez­désébe sajnálatos sajtóhiba csú­szott. A mondat helyesen így hang­zik: „öt különféle vállalatból hoz­ták létre a mai kombinátot, s így a felszabadulás utáni években mintegy tízszeresére nőtt a téli­szalámi gyártása“.

Next

/
Thumbnails
Contents