Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-12-06 / 49. szám
I 1975. december в. SZÖVETSÉGI SZEMLE 5 Szövetkezeti tagok az antifasiszta harcok színhelyén Már régi Jó hagyománnyá válik, hogy a Szövetkezeti Földművesek Szlovákiai és Csehországi Központi Bizottsága közös összefogással kirándulásokat szervez a Szlovák Nemzeti Felkelés dicső harcainak színhelyére. A közös gazdaságok dolgozói ilyen utak alkalmából eljutnak Ostrý Gruňra, Kališťére, Nemeckára, Strečnora, a Jankô-hegyre, Prlekopyra, Kremničkára, Banská Bystrlcára, a szlovákiai asszonyok főleg Ležákyra, Lidicére, Terezínbe, Pankrácra és más helyekre. Az Idősebbek közűi többen részt vettek a harcokban, de sok fiatal is korán megismerkedett a fasizmus borzalmaival. A Nők Nemzetközi Évében a csehországi földművesasszonyok, funkcionáriusok Szlovákiában látogatták meg a felkelés színhelyeit. A szlovákiai efsz-ek asszonyai — mintegy 76-an — pedig a cseh ellenállási központokba, többek között Li-Ime, a terezíni HALÄLKAPU — a mai tábormúzeum bejárata, örök mementóként július Fučík szavaira emlékeztet: Emberek, legyetek éberek! dicére és Terezínbe, Prágába látogattak. Igazán jól érezték magukat. A látogatás alkalmából megtekintették a jasenovát és a zalofty (náchody járás) szövetkezetei. Hosszú ideig elbeszélgettek a termelési problémákról és a hivatalos rész után megpihentek a Nagymama völgyben és más festői helyeken. Borzalommal vették tudomásul, hogy a német fasiszták 1942. június 10-én Lidice községet a földdel egyenlővé tették és állati módon legyilkolták a falu 184 férfi és 7 asszony lakóját. Kétszázhárom asszonyt a koncentrációs táborba hurcoltak, közülük hét megfulladt, 43 belehalt a kínzásokba. Az embertelenül elrabolt 104 gyerek közül csak 16 tért vissza. A többi a chelml haláltáborban fulladt meg, a mérgező gázoktól. Lidice neve már a megszállás alatt is a bátor ellenállók központja volt. A felszabadulás után teljesen újjáépítették a községet és a világ minden részéből ideküldött rózsatövek enyhítik az életben maradottak fájdalmát. Erbusová elvtársnő, a Szövetkezeti Földművesek Csehországi Központi Bizottságának tagja, elbeszélte a szörnyű tragédia részleteit. A szlovákiai asszonyok a kegyelet virágait helyezték el az emlékműnél. Eltökélték, hogy még aktívabban harcolnak a világbéke megőrzéséért és követelik, hogy Chilében, valamint Spanyolországban is demokratikus jogokat élvezhessenek a dolgozók. Terezínben, — amint az útikalauz elmondotta — 18 nemzet legjobb fiait hajszolták át a halál kapuján. Állati módszerekkel, szörnyű kínzásokkal 26 ezer ember életét oltották ki a barbár fasiszták. Kegyeletes aktus keretében itt is virágcsokrokkal adóztak az elesettek emlékének. A szövetkezeti asszonyok a kegyelet virágait helyezik el a lidicei, emlékműnél. Foto: nki A kétoldalú tapasztalatcsere hozzájárult a szövetkezeti tagok barátságának szorosabbra fűzéséhez. A Nők Nemzetközi Évében a békeharc llymódon jobban összehangolható. L. Fojtíková AZ SZKP ÉS A SZOVJET ÄLLAM LEGFŐBB CÉLJA: A nép jóléte gondoskodás a nép jólétéről, ez képezte mindig a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a szovjet államnak legfőbb célját. A fiatal szovjet köztársaságban már az első népgazdaság fejlesztési terv is, amelyet V. I. Lenin kezdeményezésére dolgoztak ki, a dolgozók életfeltételeinek javítására irányult. Figyelemreméltó, hogy e terv szövegéhez egy rajzot csatoltak, amelynek közepén egy szívben a „villamosítás“ szó állt és innen vonalak vezettek a szívet körülvevő öt négyzethez, amelyekben a következő szavakat olvashattuk: élelmiszer, ruházat, lakás, közlekedés és kultúra. Ezek szerint mindazok, akik a szovjet tervgazdálkodás bölcsőjénél álltak Leninnek azt a gondolatát fejezték ki, hogy a szocialista termelés fejlődésének a társadalom minden tagja számára biztosítania kell a teljes jólétet, valamint az általános felemelkedést. A nép létfeltételeinek javítására irányuló lenini gondoskodás alapmotívuma és közös jellemvonása minden szovjet ötéves tervnek. Az ötéves tervek egy-egy lépcsőfokot jelentenek a kitűzött cél elérésének útján. Objektív, történelmi okokból természetesen az első szocialista állam számára nem volt könnyű végrehajtani céljait és teljes mértékben kihasználni minden lehetőséget a népjólét fokozására. Tudatosítanunk kell, hogy a szovjet hatalom időszakának egyharmada olyan esztendőkre esett, amikor az ellenséges támadást kellett kivédeni s ezt követően fel kell újítani, amit e harcokban tönkretettek. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az építés első időszakaiban nagyon kellett takarékoskodni mindennel, hogy biztosítani lehessen a fiatal szovjet állam függetlenségét és védelmi képességét. Fokozatosan, — A társadalmi termelés fejlődéssel párhuzamosan — egyre nagyobb mértékben mutatkoztak meg a szocialista gazdasági rendszer előnyei. A termelés gyors ütemű fejlődése és a nép életszínvonalának folyamatos emelkedése közötti kapcsolat kétségtelenül megmutatkozik ma, amikor a Szovjetunió már felépítette fejlett, szocialista társadalmát. Ezekben az esztendőkben a szovjet közgazdaság ereje meghatványozódott. A Szovjetunióban földünk lakosságának csaknem hét százaléka él, viszont a világ ipari termelésének egyötöde áll a szovjet közgazdaság rendelkezésére. Közvetlenül a második világháború kirobbanása előtt a szovjet ipar a világ iparának tfz százalékát adta, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt pedig Oroszország részaránya a világ ipari termelésében csupán négy százalékot tett ki. A társadalmi termelés összetételében is komoly változásokra került sor, lényegesen megnövekedett hatékonysága. Tekintettel a szovjet népgazdaság új lehetőségeire, az SZKP XXIV. kongresszusa jóváhagyta a lakosság minden rétegének — a munkásosztálynak. a kolhozparasztságnak, az értelmiségnek, a nyugdíjasoknak, az iskolaköteles és főiskolai diákságnak — életszínvonala növelésének mindenre kiterjedő programját. Ez a program gyakorlatilag tehát minden szovjet családnak előnyét szolgálja. A történészek, akik néhány évtized múlva foglalkoznak majd napjaink szovjet közgazdaságának történetével, kétségtelenül megállapítják, hogy évszázadunk hatvanas, illetve hetvenes éveiben a Szovjetunióban az életszínvonal-emelkedés új korszaka kezdődött. Ezt a megállapításukat számos különféle adat támasztja alá. Példának csak azokat említsük, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak minden szovjet család jólétének növekedésével: ф gyakorlatilag emelkedett minden dolgozó és alkalmazott bére; Ф felemelték a nyugdíjakat, az ösztöndíjakat több mint 40 millió ember számára; ф a városok és falvak több mint 45 millió lakosának lakásfeltételeit javították; ф teljes középiskolai végzettséget szerzett csaknem 15 millió fiatal, tehát több,, mint az egész háború előtti időszakban; ф az állam a nép életszínvonalának növelésére a kilencedik ötéves terv négy esztendeje alatt hozzávetőleg olyan összeget fordított, mint amenynyit az ezt megelőző évtizedben. Mindezek a tények meggyőzően bizonyítják, hogy aránylag ilyen rövid idő alatt sehol sem tettek oly sokat a népért, mint éppen a Szovjetunióban az SZKP XXIV. kongresszusa óta. Rohamosan növekszik a társadalmi hozzájárulás összege és egyre nagyobb lesz ennek részaránya a lakosság összbevételének növekedésében. A társadalmi hozzájárulás részaránya napjainkig 20 százalékra növekedett a hatvanas években kimutatott 14 százalékkal szemben. Hasonló növekedést észlelhetünk a munkások és az alkalmazottak bérének emelkedésében is. Az SZKP XXIV. kongresszusának irányelveivel összhangban lényegesen kibővítették a társadalmi fogyasztás alapjait, amelyek a szovjet nép számára olyan szociális értékeket biztosítanak, mint amilyen az ingyenes oktatás, az egészségügyi ellátás, a fizetett szabadság, a betegség és öregség idején az anyagi ellátottság, a világon a legalacsonyabb lakbér stb. Sokat tettek az anyák és a gyermekek felőli gondoskodás szakaszán is. Több mint kétszeresére emelték a gyermek betegsége idején a bértérí téses napok számát és növelték a szülési szabadságok idején fizetett hozzájárulások összegét. A társadalmi fogyasztás alapjaiból merített hozzájárulások összege például egy négytagú család költségvetésében már 1974-ben átlag 1300 rubelt tett ki, ami 300 rubellel több, mint amennyit az előző ötéves tervidőszakokban kifizethettek. Hozzávetőleges számítások szerint a reálbérek a Szovjetunió egy lakosára átszámítva, átlagban 25 százalékkal emelkednek. Más szóval az a színvonal, amit az elmúlt évtized alatt elértek, öt esztendő során egyharmadával növekedett. Ez pedig a legjobb bizonyítéka annak, milyen következetesen valósítják meg a Szovjetunióban az SZKP XXIV. kongresszusán kitűzött szociális és gazdasági politikát. (RN) Maavarorszáai tapasztalatok A fizikai munkát végző tsz-tagok munkadíjazásának fejlesztése A Szabad Földműves előző számában közöltük a magyarországi termelőszövetkezetek vezetőinek premizálási rendszerét. Mai számunkban közöljük a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa (ТОТ) Elnökségének ajánlását a fizikai munkát végző termelőszövetkezeti tagok munkadijazásának fejlesztésével. (ТОТ. 1/1975 sz. határozata 1975. április 25. napjától.) A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény és végrehajtási jogszabályai értelmében a közös munkát a termelőszövetkezetekben a munka szerinti elosztás elvének alkalmazásával, a teljesítmény alapján kell mérni, értékelni és díjazni. A munkadíjazás rendszerére vonatkozó elveket és főbb szabályokat az alapszabályba fel kell venni. A termelőszövetkezetek a tagok munkadíjazására biztosított jogaikkal jól éltek. Döntéseik általában eredményesebb munkára ösztönöztek és a szocialista elosztás elvének következetesebb alkalmazását segítették elő. Az Elnökség szerint azonban mind az eredményesség, mind a szocialista vonások erősítésében vannak további lehetőségek. Ezért a munkaügyi, valamint a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel egyetértésben a fennt idézett ajánlatát adta ki. Ennek az ajánlásnak értelmében a tsz-ek vezető testületéi mondják ki határozatban, hogy a fizikai munkát végző tsz-tagok díjazásánál az ajánlásban foglaltakat tekintik irányadónak. Ennek megfelelően az üzemi jövedelem keretei között, a mennyiség, a minőség, a körülmények és a fizikai igénybevétel mértéke alapján értékelik és díjazzák a munkát. A gazdálkodás eredményéhez fűződő érdekeltség fokozása érdekében pedig a törvényes keretek között, kiegészítő részesedést fizetnek a tagok részére. Az Elnökésg ajánlja a tsz-eknek, hogy a hatályos keretszabályozási feltételek között előirányzott személyes részesedés legalább 80 százalékát, évközi munkadfjként (prémiumként) tervezzék meg. A munkadíj (prémium) részaránya azonban ne haladja meg az utolsó két évben elért részarány átlagát, s ne legyen több a részesedés 95 százaléknál sem. A fizikai munkát végző tagok munkadíj alapjának kialakításánál vegyék figyelembe: az üzemi vezetők, szakemberek és ügyviteli dolgozók munkadíjait; az alapszabály szerint járó, munkadíj jellegű tagsági pótlékot és azokat a munkákat, amelyekért a tsz belső szabályzatai értelmében túlmunkapótlékot is kell fizetni; továbbá a fizikai munkát végző (nem vezetők) premizálására előirányzott összegeket. A tervezett személyes részesedésből a munkadíjon (prémiumon) felüli jövedelemrészt, a fizikai munkát végző tagok részére kiegészítő részesedésként fizessék ki. Az Elnökség ajánlja, hogy a tsz-ek testületi vezető szervei a fizikai munkát végző tagok munkadíjtételeit a Termelőszövetkezeti, Munkadijtáblázat (TMT 1. és 2. számú melléklet) alapján állapítsák meg, s tegyék meg annak alkalmazásához szükséges intézkedéseket: határozzák meg a tsz-ben előforduló fizikai munkák körét; sorolják be személy szerint a tsz-tagokat a szakma jellege szerint a TMT rendszerébe; határozzák meg a TMT díjtételei alapján az egyes munkák díját. Továbbá az ajánlás szerint a TMT díjtételeiben feltüntetett felső határösszegeknél magasabb munkadijat na állapítsanak meg. A díjtételek alsó határértékét el nem érő mnnkadíjakat az átlagosnál gyorsabban növeljék az üzemi jövedelemből. A munkadíjfejlesztési lehetőségeket a TMT díjtételeiben kifejezett kereseti arányok és szintek megközelítésére használják fel. A TMT díjtételes változatára csak akkor térjenek át, ha a jövedelmükből a munka díjazására fordítható összeg arra fedezetet nyújt. A tsz-ek fordítsanak gondot arra, hogy a TMT tételei között meghatározott, időegységre vetített dijak, azonos értékelési elveken, rendszeresen karbantartott teljesítmény-követelményeken alapuljanak. A teljesítménykövetelmények megalapításához, az értékelési módszer fejlesztéséhez Igényeljék területi szövetségeik segítségét. A Minisztertanács a fontosabb Ipari és építőipari szakmákban elrendelte a Szakmai' Bérek Országos Táblázatának (OSZB) alkalmazásba vételét. Ezért az Elnökség azt ajánlotta, hogy a tsz-ek az OSZB és TMT alkalmazását kapcsolják össze, s egyszerre végezzek el. A TMT és az OSZB fokozatos megvalósításában elért eredményeket évente egy akalommal együttesen értékeljék, s egyben az éves tervvel összhangban határozzák meg a következő évre szóló célkitűzéseket. Ennyit а ТОТ elnöksége határozatának tartalmából. A termelőszövetkezetek vezetői és tagjai a MNK ból rendszeresen látogatják országunk egységes földművesszövetkezeteit. Fordítva is Így van. A szövetség küldöttségei is tervszerűen kicserélik tapasztalataikat, hogy mindkét országból a legjobb és értékesíthető tapasztalatokat otthon érvényesítsék. Minden a termelés fokozásának és a dolgozók életszínvonalának emelése érdekében történik. Egy szövetkezeti elv azonban mindig mérvadó lesz, hogy a szövetkezetek csak annyit oszthatnak szét tagjaik részére, amennyit kitermelnekl Ezért kell az ösztönzés. JUDr. Michal Ourdiak Arányosabb áruelosztást Sok bírálat érte az utóbbi Időben a trebišovi (tőketerebesi) járás kereskedelmi hálózatát. S nem jogtalanull Rendkívül aránytalan az áruelosztás, ami sok bosszúságot okoz az egyes városok, községek lakosai számára. Ehhez még társul a szervezetlenség, s nem utolsó sorban az üzletvezetők kényelemszeretete, s tény, hogy figyelmen kívül hagyják a vevőközönség szükséglete kielégítését. Mi a helyzet Král. Chlmecen (Királyhelmecen)? „Aruátvétel tíz órakor, áruátvétel négy óra múlva“... — közli a klakasztott cédula, közben növekszik a sorban állók száma. Megint másutt: „leltár húszadikától huszonnyolcadikéig“, stb. A hentesüzletekben hús nincs, húskonzervből is szegényes az ellátás. juhász Klára méltatlankodása: — Állami gazdaságban dolgozom. Sorbanállásra nincs időm. A' húst többnyire a késő délutáni órákban adják. Mire végzek a munkahelyen, a hús már elfogy, legfeljebb maradék húsból, mócsingből választhatok... De hasonló véleményt mondhatnak más munkahelyek dolgozói is; az ilyen esetek joggal váltják ki a dolgozók elégedetlenségét. Még pedig, a jobb szervezettség dolgában, s a kényelemszeretet sutbadobásában, arányosabb áruelosztás kérdésében. Veiké Kapušany-ban (Nagykaposon) egészen más a helyzet. Itt a hentesüzlet elárusítója így válaszol — ugyanazon a napon: „Milyen húst és hány kilót tetszik parancsolni? A vásárló megérti néhány árucikk időszakos hiányát, annál kevésbé a szervezetlenséget. Miért lehet V. Kapušany-ban dugig áru, s miért nincs például Ptrukšán, vagy másutt? A kereskedelmi hálózatvezető és beosztott dolgozóinak egyaránt tudatosítaniuk illenék: nekik kell a vevők igényeihez igazodni, s nem megfordítva. Mint a példák sora bizonyítja: az illetékes járási és helyi ellenőrző szervek az eddigieknél többet tehetnének azért, hogy a vevők ne vesztegessék sorbanállással a drága időt. Röviden: következetesebb ellenőrző munkájuk során sok minden kiderülne. Többek között az is, hogy az egyes üzletvezetők csupa kényelemszeretetből nem rendelnek annyi árut, amenynyi szükséges. Az ilyén üzletvezetők felelőtlenségét vajon ki kéri számon? Jobban törődhetnének a kereskedelmi hálózat illetékes vezetői azzal, hogy az áruelosztás is arányosabb legyen. ’{j. ь.)
