Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-11-29 / 48. szám
1973. november 29. SZABAD FÖLDMŰVES. 15 A bizottságok tevékenységéről Augusztus közepén Bratlslavában ülést tartott a méhlegelő kérdéseivel foglalkozó bizottság. Kidolgozták annak a szocialista versenynek a kritériumait, melynek célja a méhcsaládok összpontosítása a mezőgazdasági üzemek termelőhelyeihez. Ezzel kapcsolatban Rasocha elvtárs, a Csehországi Méhészek Szövetségének képviselője, beszámolt saját tapasztalatairól. Ismertette, hogy jelenleg a CSSZK-ban három verseny folyik a méhek összpontosítására, mégpedig járási, kerületi és országos méretben. E versenymozgalmat pénzbelileg is támogatják. E probléma tanulmányozása céljából ellátogatott az NDK-ba is, ahol a MÉM rendeletet adott ki a melleknek a mezőgazdasági termelőüzemek közelében való összpontosítására. Ezzel a növények megporzását tűzték ki fő célként. Sloboda elvtárs, a bizottság tagja tapasztalataiból és gyakorlatából rámutatott azokra a károkra, amelyeket évente mezőgazdasági üzemeink előidéznek a 37/63-as számú hirdetmény megszegésével. A növényeket általában a kora reggeli órákban porozzák, ami a méhek szempontjából igen veszélyes. Ebből kifolyólag kérték a MÉM-et, hogy módosítsa as érvényben lévé hirdetményeket. A továbbiakban a bizottság megtárgyalta a B. ötéves tervidőszakban teljesítendő feladatokat. Szeretnék kiszélesíteni olyan fák és növények termesztését, amelyek a méhlegelő szempontjából a legjelentősebbek. Ilyenek as akác, a fűzfa és a nektárt adó gyomnövények. Ezenkívül a bizottság jóváhagyta azon anyagok kiadását, amelyek a méhlegelő gazdaságos kihasználásának a módjával és a méhek általi megporzás jelentőségével foglalkoznak. A tanácskozás végén Cifra mérnök, a bizottság elnöke a tudományok kandidátusa beszámolt a bizottság múlt időszakban végzett tevékenységéről. A méhtenyésztéssel foglalkozó bizottság Stará Túrán, januárban tanácskozott. Kiértékelték az utolsó tanácskozás óta végzett feladatokat, meghatározták a tenyésztők nyilvántartásának a módját, valamint a beruházási építkezéseket és kijelölték a Stará Túrá i tenyésztőállomás területét. Erre a célra a legmegfelelőbb terület a poprádi vasútállomástól alig egy kilométerre fekszik, amely az erdő szélén van 320 méter tengerszint feletti magasságban. Itt minden feltétel megvan a méhek fejlődésére és a mézgyűjtésre. A május nyoloadikán a Liptovský Hrádok-on megtartott tanácskozáson a bizottság foglalkozott a SZMSZ KB tenyésztési alapszabályzatának az újrakidolgozásával. Határozatot fogadott el a nyilvántartott méhészek ellenőrzésére, elsősorban a kelet- és a közép-szlovákiai kerületekben. A továbbiakban a bizottság megtárgyalta az inszeminációs laboratórium felépítését és jóváhagyta a méhanyák tenyésztésének tervét a Kráfová pri Senci-i méhészeti szaktanintézetben, a méhanyák nagyüzemi tenyésztésének feltételeit a bodoki központban, a nyilvántartott méhészek által nevelt méhanyák egészségi állapotának az ellenőrzését, az új tenyésztők jelentkezését és a méhanyák eladási árát. J. 0. Ülésezett a központi bizottság elnöksége Október elején a Králová pri Sencí (szenckirályfai) méhészeti szaktaníntézetben tanácskozott a Szlovákiai Méhészek Szövetsége Központi Bizottságának elnöksége. Megtárgyalták a szakbizottságok által előterjesztett javaslatokat, a mézfelvásárlás teljesítését, a helyi szervezetek taggyűléseinek előkészítését és egyéb szervezési kérdéseket. Jóváhagyták a méheknek mezőgazdasági üzemeinkben történő átcsoportosítására vonatkozó szocialista versenyt. Itt elsősorban a méhek általi megporzás népgazdasági jelentősége kerül előtérbe. A javaslatot Szlovákia Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumába is eljuttatták jóváhagyás végett mint növénytermesztésünk belterjesítésének egyik fontos alapfeltételét. Mivel ez módosítást javasol a korábban érvényben levő méhvándorlásl szabályzatokkal szemben, azokat átdolgozzák a természeti feltételek kihasználására. A művelődési bizottság jóváhagyta az 5-ös számú tájékoztató kiadását az 1976- os évben. Ennek tartalmát főleg méhészetünk szervezési és jogi problémái képezik. Az elnökség a továbbiakban egyetértett az 1976 —1977-es évekre szóló szocialista verseny kihirdetésével, a méhészeti Iskolákban működő érdekkörök részére s továbbította ezt Jóváhagyás céljából a SZISZ КВ-ára és az Iskolaügyi Minisztériumba. A továbbiakban az elnökség megtárgyalta a méz felvásárlásáról szóló Jelentést. Ennek értelmében januártól szeptemberig a mézfelvásárlást Szlovákiában 49,6 százalékra teljesítettük. Ebből a nyugat-szlovákiai kerületben 65,8, a közép-szlovákiai kerületben 39,9 és a keletszlovákiaiban pedig 35,7 százalékra. Az elnökség jóváhagyta azt Is, hogy az alapszervezetek taggyűléseit januárban, februárban és márciusban kellett megtartani. Mivel befejeződik a választási hároméves időszak, meg kell tartani az alapszervezetek vezetőségeinek és ellenőrző bizottságainak újraválasztását is. Jóváhagyta az elnökség a propoliszról tárgyaló második nemzetközi tudományos kongresszus költségvetését, továbbá a szocialista országokba irányuló szolgálati utak Javaslatát az 1976-os évre, a kitüntetések juttatását a Cseh Méhész Szövetség II. kongresszusa és a4 Stanislav Kodoň születésének 50. évfordulója alkalmából. Végül megbízta a SZMSZ KB elnökét és titkárát a méhpempő jövő évi felvásárlási feltételeinek a kidolgozására. Juráöková Olga Tudnivalók a vadbetegségekről A korszerű vadgazdálkodás követelménye, hogy a vadgazda ismerje a különféle vadbetegségeket és az ezekkel kapcsolatos tennivalókat. A szlovákiai vad világviszonylatban Ismert. Éppen ezért tervszerű munkát kell kifejtenünk, hogy értékes vadállományunkban a betegség ne okozzon pusztítást vagy minőségi romlást. A leggyakoribb nyúlbetegségek: tularémia, brucellózis, májmételykór; a fácán- és fogolybetegségek közül leggyakoribbak: baromfipestis és légcsőférgesség. Az élősködők okozta betegségeket felosztjuk külső és belső élősködőkre, aszerint hogy a szervezet mely részét támadják. Vannak nem fertőző betegségek, melyek különböző tényezők hatására jelentkeznek. Ilyen a helytelen táplálás, a vegyi anyagok általi mérgezés, a mechanikai sérülés stb. A csülkös vadnál előforduló vírus ökozta betegségek a ragadós száj- és körömfájás. Ez főleg az őz és a zerge veszélyes betegsége. A fertőzés főképpen a háziálatokról terjed át. Virusterjesztők a fertőzött állatok, de néha az ember is. Szívbénulás következtében a vad hirtelen elhull. Az enyhe esetekben a szájüreg nyálkahártyáján és a nyelven vizenyős hólyagok és nedvező kimaródások keletkeznek. Ha a bőr a körömhasadékban megduzzad, a fertőzött állatok sántítanak. Nagy kárt tesz a vaddisznóállományban a sertéspestis, ami főleg a házisertések között fordul elő és ürülékkel terjed. A vaddisznók a legelőkön fertőződnek. Heveny esetekben a vad lázas, étvágytalan, nehézkesen mozog, hasmenésben szenved, ürüléke gyakran véres. Fülén, farkán és a bőrben vérömlésekre figyelhetünk fel. A vad szeme bedagad, szemhéjai gyakran összeragadnak. A lépfene a gazdasági állatok betegsége, mely a csülkös vadra és az emberre is átterjedhet. A fertőzés forrása a legelők spórákat tartalmazó ivóvize. A betegséget a ragadozó emlősök is terjesztik. A fő tünet a láz. A vad orrából és végbeléből véres váladék folyik. A csülkös vad ezenkívül megbetegedhet még brucellózisban, valamint paratífuszban, de salmonellózisban is szenvedhet. A mételykőr élősködők okozta betegség, mely a csülkös vad és házi kérődzők betegsége. Kórokozói a szívóférgek. Legelterjedtebb a lándzsás métely és a közönséges májmétely. Mindkettő a vad májában élősködik. A máj megnagyobbodását és keményedését okozzák. A strongillózis a csülkös vad tüdejének és emésztőszervének a betegsége. X férgességet a tüdőben élősködő aprő fonálféreg idézi elő. A megtámadott vad lesoványodik, köhög, rosszul váltja szőrét, szőrzete borzolt. Boncolás alkalmával a tüdő elszíneződését állapíthatjuk meg, kemény elmeszesedett gócokkal. A beteg vad sovány, bélsárrekedésben vagy hasmenésben szenved. Nagyon ajánlatos a sőzóba gyógyhatású „Fibenzolt“ adagolnunk. A bagócslárva-betegség kórokozói a kétszárnyúak rendjébe tartozó rovarok — bagócsok lárvái. Rendszerint megtelepszenek a bőrön, a gyomorban és a testüregben. A bőr bagócslárva-betegségét az őzbagócs és a szarvasbagócs okozza. Nyári napokon, legelés idejében, esetleg a pihenő alatt is, a bőrbagócsok a vad szőrére rakják petéiket. A kikelt lárvák a vad háti részén a bőr alá furakodnak. Tavaszszal az érett lárvák kihullanak. A bagócsokkal megtámadott vad soványodik, a takarmányt alig fogyasztja, későn váltja szőrét. A vaddisznókat egy igen veszedelmes parazitás betegség támadja meg — a trichinellózis. A fertőzés főleg betokolt trichinákat tartalmazó hússal terjed. Az emésztőszervben a lárvák kiszabadulnak a tokból és ott ivaregyedekké fejlődnek. A hímek a nőstények megtermékenyülése után elpusztulnak, erre a nőstények befurakodnak a bél nyálkahártyájába, ahol lárvákat raknak le. A lárvák a véráram útján az izomzatba kerülnek. A betegség az emberre is átterjedhet. A legjobb megelőző intézkedés a trichinákat tartalmazó hús fogyasztásának megakadályozása. Ezért a vaddisznó húsát csakis állatorvosi vizsgálat után szabad fogyasztani! Mixomatózis az üreginyulak vírusos betegsége. A többi állatot és az embert nem betegiti meg. A betegség abban nyilvánul meg, hogy néhány nappal a fertőzés után a vad fején és ivarszervein duzzanatok keletkeznek. Egyébként jellegzetes kórtünet a gennyes kötőhártya gyulladás. A beteggyanús egyedeket kilőjük, az elpusztult állatokat pedig elégetjük. A megbetegedés előfordulását azonnal jelenteni kell az állategészségügyi szolgálatnak, az kijelöli a védőövezetet és elrendeli a fertőzött vadászterület megjelölését — vészjelző táblákkal. Brucellózis főleg nyulak között, ritkán a többi vadnál fordul elő. A fertőzés forrásai az apró rágcsálók, amelyek megfertőzik az eleséget. A fertőzött állatok váladékaival terjed az a betegség. A beteg vad elveszti félénkségét, könnyen megfogható. A hím állatok heréi duzzadtak, sárga göbök láthatók rajtuk. Boncoláskor hasonló göböket találunk a tüdőben, májban és a lépben. A betegség emberre is átterjedhet! Három éven át a fertőzött vadászterületre nem szabad semmilyen élő vadat áthelyezni és a vadbefogás tiltott. (Folytatjuk) J. M. Habrovský га Józsi bácsi találmánya Paál Józsi bácsit nemcsak arról Ismerik a komárnoiak, hogy 6 volt fél évszázaddal ezelőtt a város legjobb fényképésze, hanem arról is, hogy legalább olyan ügyes és eredményes horgász is volt. Józsi bácsi bizony sok Időt töltött a vízparton, s csak ritkán tért haza üres tarisznyával. Tudott néhány fogást, szerencsés keze volt, no meg a hal is több volt a folyókban, mint manapság. A város és környéke legeredményesebb sporthorgászai között emlegették. Emlékszem, csak a nemes halak érdekelték, a többivel nem törődött. Harcsát, süllőt, kecsegét és a márnát kedvelte, télen viszont a menyhalakat „csalogatta“ partra egymás után. A nemes halakról köztudott, hogy a mély és sebes folyású tiszta vizeket kedvelik. Tudta ezt Józst bácsi ts, s tett róla, hogy eljusson odáig a felcsalizott horog. Mert az akkoriban gyártott botokkal és készségekkel nem lehetett nyolcvan-száz esetleg százötven méterré röpíteni a horgot, legfeljebb húsz-huszonötre. A nemesebb halra sóvárgók a Vág és a Duna egyesülésénél, az úgynevezett komáromi Vágspiccnél Igyekeztek legtöbbször próbára tenni szerencséjüket. Persze nem sok sikerrel, hiszen a partról csak véletlenül sikerülhetett a kelló távolságra bejuttatni a felcsalizott horgot. Egy szép napon Józsi bácsi deszkadarabkákkal a hóna alatt jelent meg a parton. Elfoglalta a legjobb horgászt megillető állandóan fenntartott helyet, s nekilátott szerelni. Egy tekercsen vagy kétszáz méter finom, erős zsinórt tett maga mellé, végére 15 dekás ólomnehezéket és szakállas horgot szerelt, azt felcsaltzta, fogta az egyik deszkadarabkát meg a zsinórt és közelebb lépett a vízhez. Mi, akik a közelben álltunk, álmélkodva néztük a mesterkedést, összeössze nevettünk Józsi bátyám háta mögött, de azután elakadt a lélegzetünk. A deszkalapra ráhelyezte a felcsalizot szakállast és az ólomnehezéket, azután vízre tette a deszkadarabkát és lassan kezdte letekerni a zsinórt. A víz közben meszszire sodorta a deszkát. Már vagy százötven méterre volt a parttól, amikor Józsi bácsi megrántotta a zsinórt, s a felcsalizott horog a mélybe fordult a deszkáról. Diadalmasan körülnézett, ml pedig gyorsan elkaptuk a tekintetünket. A találmány meghozta a várt eredményt — alig fél óra alatt két akkora pikkelyest fogott, amekkorát nekem azóta sem sikerült zsinórvégre kapni. (Hl) „Gilisztagyár" Gottfried Drott kitűnőnek ígérkező „nagyüzemi“ giliszta-tenyésztési módszert ajánl a Fisch und Fang-ban. Szerezzünk be egy 100— 200 literes műanyaghordót. Ha ilyen nincs, kiszuperált, megrozsdásodott vashordó is megteszi, de ügyeljünk rá, ne legyen lyukas, mert akkor szaporodás helyett diszszidálnak belőle a giliszták! Ássuk be a földbe a kert végében annyira, hogy kb. 30 cm magasságban álljon ki a pereme. Így legfeljebb a brazíliai, több méter hoszszúra megnövő óriás-giliszták tudnának meglépni csaligyárunkból. (Pardont Beásás előtt a hordó alsó peremén körül vékony szeggel üssünk több lyukat, hogy az időszakos öntözés után a fölösleges vízmenynyiség akadálytalanul kiszivároghasson hordónkból. Ha erről elfeledkezünk, hordónk sártengerré változik, amelyben elpusztulnak a giliszták.) A földbeásással biztosítjuk a giliszták számára szükséges normális földhőmérsékletet. Ezután töltsük meg hordónkat korhadt avarból, jóféle erdei földből és melegágy! komposztból előállított keverékkel. A legfelső réteg földbe keverjünk némi kávézaccot. Ebbe a táptalajba helyezzük el „alaptőkeként“ néhány tucat szép vörös, vagy kék gilisztát. Barkácsoljunk rá fedőt is, különben a madarak kibányásszák a gilisztáinkat, vagy a hirtelen érkező heves záporok agyonáztatják leendő csaliállományunkat. (Legegyszerűbb fedőkészítési módszer az, ha levágjuk a hordó tetejét néhány ujjnyi magasságban és a beásott rész felső peremét pedig annyira begörbítjük, hogy rá tudjuk illeszteni a tetőt. Most következik a „pláne“ a receptben! A földrétegre helyezzünk lehetőleg jó vaskos vasárnapi újságpéldányokat. Fogjunk öntözőkannát és öntözzük meg, addig, amíg az újságpéldányok teljesen át nem nedvesednek. Ezután takarjuk le átlátszó műanyagfóliával és helyezzük rá „gilisztagyárunkra“ a fedőt. Általában 2—3 naponta kell ismételni a fentebb javasolt öntözést. Amikor horgászni indulunk, csak leemeljük a hordóról a tetőt, a fóliatakarót és az újságlapok között nyüzsögnek a jól táplált szebbnél-szebb giliszták. A giliszták egész esztendőben frissek és élénkek maradnak, és nem fogyatkozik meg a számuk, hiszen optimális létfeltételeik mesterséges megteremtésével — szaporodnak is. H. J. Fehérvérűségben szenvedő dévérkeszeg. Einszporn-Orecka Tereza (Lengyelország) leírja, hogy a Dabie-tóból egy 2,5 kg-os, nyolcnyaras dévérkeszeget fogtak ki. A kapitális állat bőrén számtalan nyílt seb és forradás volt. Először parazitológiai vizsgálatnak vetették alá, de az negatív eredményt mutatott. Megállapították, hogy a hal hasüregében nagy mennyiségű sárgásbarna folyadék képződött, a máj és a vese abnormálisán nagy volt. A szövettani vizsgálatok során kiderült — a hal fehérvérűségben szenvedett. Tőzegvatta. Karl-Heinz Bíernatzki fontos újdonsággal lepte meg a haltartókat. TOWA néven tőzegvattát bocsátott a rendelkezésükre. A TOWA nagy tisztaságú tőzeg és műanyagvatta keveréke, mely a vizek savanyítására, fertőtlenítésére és szűrésére kiválóan alkalmas.
