Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-10-25 / 43. szám
1975. október 29. SZABAD FÖLDMŰVES 15 Igen, tenni kell, de amíg nem késő! Nagy érdeklődéssel olvastam Safarik József méhésztárs „Valamit tenni kell“ című vitaindító cikkét, s teljes mértékben egyetértek az elmondottakkal. Személyes véleményem a következe. Legfőbb Ideje volna, hogy a mezőgazdasági minisztérium végre felmérje a méhészet valós helyzetét. Állapítsák meg és mondják ki nyíltan, miért vonakodnak a méhészkedéstől szocialista nagyüzemeink, s miért számolják fel a méhest ott is, ahol eddig még foglalkoztak méhészettel? Ha csak a mézért kapott ellenértéket vesszük alapul, a méhészkedés nem kifizetődő. Mi méhészek tudjuk ezt, s a nagyüzemek is tudják, de az illetékes felsőbb szervek talán nem. A méhekre — főleg nélkülözhetetlen hasznos tevékenységükre — viszont szükség van! Tehát: ha a szövetkezetek és állami gazdaságok nem hajlandók méhészkedéssel foglalkozni, akkor legalább segítsék az állandó telepen méhészkedők munkáját. Hogyan? A tervszerű megporzás ellenében biztosíthatnák például a méhek átteleléséhez szükséges cukor mennyiségét. A legtöbb nagyüzem olcsó cukrot kap a répakampány után. Ebből juttathatnának valamit az aktív méhészeknek. Az is hasznos volna, ha a mezőgazdasági üzemek valamilyen államilag szervezett formában szerződést kötnének a méhészekkel a tervszerű megporzás érdekében. Vagyis, a méhészek akkor és oda szállítanák méheiket, amikor és ahol a legnagyobb szükség van az apró bogárkák jelenlétére, hasznos ténykedésére. Ezt persze szervezni, Irányítani kellene, no és nem ártana a szállítóeszközöket is biztosítani, jobb volna a beporzás, nagyobb a hozam, viszont a méhészek Is éreznék, hogy szükség ven e munkájukra. Nem beszélve arról, hogy ez a tervszerű együttműködés számukra Is biztonságosabbá tenné a méhészkedést. A méhészek általában azt nehezményezik, hogy keveset fizetnek a mézért. Mások azzal érvelnek, a kedvtelésből senki se akarjon megélni, vagy meggazdagodni. Nem .erről van szó, elvtársak! Csupán arról, hogy már az évek hosszú során át többet fordítunk a méhek életbentartására, átteleltetésére, mint amennyi hasznot hoznak. Gondolom, nem ártana mélyebben elgondolkozni a felvásárlási ár módosításán, hiszen mégsem lehet állandó ráfizetéssel méhészkedni! A méhek és a méhészek védelmén túl szót emelek a tervszerűtlen természetcsonkltás ellen is! Mindenki megérti és helyesli, hogy a folyók és patakok szabályozásával új szántókat teremtünk. Fáj azonban a szivünk, hogy a szabályozás után kopárén maradnak a folyó- v és patakpartok. A nagy táblás gazdálkodásra való áttérés következtében mind több fát, széltörő fasort, erdősávot vágnak ki a nagyüzemek, de helyettük már nem ültetnek újakat. Idestova nincs egy árnyat adó, kedves fasor az egész határban. Pedig ember és madár egyaránt igényli a fák jelenlétét. Nemcsak esztétikai érzékünk vágyik a susogó lombok után, hanem a vidék mikroklímája is megköveteli, hogy okosan bánjunk a zöld sávokkal. A fák megtörik a szél erejét, megkötik a csapadékot. Ha nem pótoljuk a kivágott fasorokat, a termőtalaj humuszrétege is megcsappan. Vagy erről már nem tanulnak a hallgatók a mezőgazdasági főiskolákon? Gondolom, igen. Akkor vajon miért nem ezek tudatában járnak el a határrendezések alkalmával? Ma, amikor a gyors előrehaladás és a technikai fejlődés már-már maximálisan igénybe veszi a dolgozó embert, egyre nagyobb szükség van a természet csendjére, tisztaságára, pihentető szépségére. Erről sem szabadna megfeledkezni, amikor megválogatjuk a kitűzött célok elérését segítő eszközöket! KOVÁCS ISTVÁN A vándoroltató kocsi hasznos segítőtársa méhészeinknek. Jövő tavasszal ismét szükség lesz rá, tehát alaposan vizsgáljuk meg, ha kell, javítsuk ki és konzerváljuk le, hogy az idő vasfoga minél kevesebb kárt tegyen benne. Foto: —bor— Kullancs a vándortanyán Körülbelül 40 évig vándoroltam akácerdőkben. Bizony gyakran észrevettem, hogy kullancs akaszkodott rám. Ha kikapartam a körmömmel, utána még rosszabb volt vagy két napig: a kullancs beleszakadt feje körül meggyűlt a bőr. Később kifakadt és körömmel lecsípve eltávolíthattam a kullancs maradványát. Elbeszéltem a bajomat a favágó embereknek. Petróleumot ajánlottak: ha azzal megkenem a kullancsot, néhány perc múlva kijön. Szót is fogadtam, de a petróleum egyszer bizony felmarta a bőrömet. Gondoltam egyet, elővettem az acetont, mellyel az anyajelző festéket szoktam oldani. A bekenés után két-három percre a kezemben volt a már borsónagyságúra meghízott kullancs. A kullancs csak napos, meleg időben dobja le magát a fáról. Mindig fölülről, a nyakon át vándorol lejjebb. Általában gumicsizmát viselek az erdőben, a kullancs alulról nem juthat a bőrömhöz. Az erdei vándorméhész nagyon jól teszi, ha cseppents üvegecskében acetont visz magával. (Pl) Napos fácáncsibék. Nagy László mulal olvasónk felvétele. A SIKER TITKA A JÖ EGYÜTTMŰKÖDÉS Egy fejlődő vadásztársaság tevékenységéről n. Vadásztársaságunk a vadgazdálkodással és vadászattal kapcsolatos költségeket saját bevételéből — elsősorban vadértéfiesítésből és tagdíjakból fedezi. A növekvő vadgazdálkodási és vadászati feladatok egyre nagyobb kiadásokkal járnak a Veliká nad Ipfomi vadászok esetében is. Ezek fedezése egyre nagyobb bevételeket kíván. A bevételek túlnyomó része, mintegy 50 százaléka a vad értékesítéséből ered. A tagdíjbevétel mintegy 20 százaléka az összes bevételnek. A hiányzó 30 szaázalék bevételi kiesést a kulturális rendezvények hozzák. Az ellenőrző tevékenység eredményeként fokozatosan javul társaságunk gazdálkodási és adminisztratív fegyelme. a törzsállomány alakulása Értékes vadállományunkat az elmúlt három évtizedben rendkívül kedvezőtlen hatások érték. A második világháborúban a hadicselekmények következtében a vadállomány jelentős része elpusztult. A felszabadulás után a gazdasági újjáépítés nem sok időt engedett a vadgazdálkodásra. Végül — már teljes más vonatkozásban — a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése, a rohamos gépesítés és a nagy mennyiségben használt vegyszer, ugyancsak megtizedelte vadállományunkat és egyes vadfajok életkörülményeiben alapvető változásokat eredményezett. Vadállományunk fajonkénti megoszlása a mezőgazdasági termelésre való hatása szempontjából is kedvezőtlen. A mezőgazdaságra leginkább káros a vaddisznó és a szarvas. A népgazdaság szempontjából elsődleges a mezőgazdasági termelés, ennek tükrében a vadállomány fajonkénti összetételének alakulása kedvezőtlen. Vaddisznó állományunk az 1970 előttinek mintegy 150 százalékai A vadfajokon belül a legkedvezőtlenebb eltolódás a vaddisznó menynyiségi túlszaporodásából adódik. Az 1955 előtti élőhelyét a vaddisznó elhagyta; az ország szinte valamennyi erdőségében megtalálható, sőt a legújabb jelzések szerint egyre nagyobb számban tűnik fel a síkvidéki mezőgazdasági területeken is. Főleg mezőgazdasági kártétele miatt rendkívül kedvezőtlen a vaddisznók nagyarányú elszaporodása. Vadállományunk jelenlegi helyzetének értékeléséből arra a következtetésre juthatunk, hogy lehetséges, sőt szükséges is a fejlesztési célkitűzések meghatározása, melynek elkészítésére döntő tényezőként hat a mező- és erdőgazdálkodás várható alakulása. Jóllehet a mezőgazdaság alakulásában ugrásszerű változások nem várhatók, az állandó fejlődés tendenciájával azonban számolnunk kell. Bár az erőgépek főleg minőségükben változnak, számolnunk kell a munkagépek mennyiségének és választékának lényeges bővülésével is. A több, illetve többféle munkagép nagyobb veszélyt is jelenthet a vadállományra, ugyanakkor az egyre javuló növényápolás és betakarítás eredményeként a vadállomány részére egyre kevesebb takarmány marad a vadászterületen. A tarlók aratás utáni megmunkálásával még az onnan származó tápláléktartalékok is kimerülnek. Az erdőgazdálkodás további korszerűsítése és az ezzel járó gépesítés biztosan várható. Az erdőgazdálkodás korszerűsítésével együtt Jár, hogy a nagyvad egyre nagyobb számban keres a mezőgazdasági területen élelmet, búvóhelyet, nyugalmat. Személyes tapasztalataim, de külön meggyőződésem, hogy mind a rohamosan fejlődő korszerű gazdálkodás, mind a növekvő emberi forgalom ellenére vadállományunk megtartható és fejleszthető. FEJLESZTÉSI CÉLKITŰZÉSEK Fejlesztési céljainkat a következő alapvető feltételek szerint lehet meghatározni. Vadállományunk jelenlegi helyzete, a törzsállomány mennyisége és minősége, valamint a 10 év alatt elérhető gyarapítás. A meglevő és a várható vadászati és vadértékesítési igények. A vadkár, illetve haszontétel a mező- és erdőgazdasági termelésben. A vad létfenntartási feltételeinek biztosítása, a természet-nyújtotta, illetve a vadföldeken termelt takarmány, valamint a mező- és erdőgazdasági melléktermékek együttesen biztosíthatják a vad élelmét. A vadgazdálkodás korszerű fejlesztésére fordítható anyagi erőforrások. Végezetül szabad legyen vadásztársaimnak kedves figyelmébe ajánlani egy egészen közismert tapasztalatot, hogy: A siker titka a jó együttműködés! Ján M. Habrovský Időszerű apróvadgondozas Legfontosabb a vadnak menedéket nyújtó növényzet telepítése, a téli etetés (a takarmányba szükség esetén paraziták elleni gyógyszereket adagolva), az apróvad védelme a ragadozók és a vadorzók ellen és a kikaszáiás megakadályozása. (P) Helyetfelmérés horgászberkekben A halfogás évi átlaga, s ezzel a sporthorgászat helyzete hazánkban egyre javuló irányzatot mutat. Ez a fokozott halasításnak és a magas vízállással járó, vagyis nagyobb öntisztítási lehetőséget nyújtó pillanatnyi hidrológiai helyzetnek köszönhető. G e c z ő Béla mérnök, a Szlovákiai Horgászok Szövetségének nyugat-szlovákiai területi bizottsága titkárának véleménye szerint, ez nem jelenti azt, hogy a fokozódó vízszennyezés már nem okoz nehézségeket. Egyes vizek biológiai egyensúlya gyakran felborul, a halállomány elpusztul, amelyet pótolni kell. Szlovákia területén az utóbbi időben évi 3,5 millió korona halivadékkal pótolják részben a hiányt, ami azonban kevésnek bizonyult. Tárgyalások folytak olyan pénzforrások megszerzésére, amelyek hozzájárulnának a halállomány-pótlás költségeinek térítéséhez. A végleges döntés szerint azonban nem kerülhető el a területi jegyek árának bizonyos mértékű növelése. Ezen területi jegyek ellenértéke a vizek újrahalasítását szolgálná. Szlovákiában a halasftásra jelenleg legkevesebb évi 7 millió korona szükséges. Az egész évi területi jegyek jelenlegi 90 koronás árának 150 koronára növelésével több mint 5,5 millió korona állna a halasítás céljaira rendelkezésre, az eddigi 3,5 millió koronával szemben. A horgászat hobby és ha azt kívánjuk, hogy az necsak pihenést, felfrissülést, de nagyobb halfogási lehetőséget, vagyis pénzvisszatérülést is jelentsen, úgy a javasolt 150 korona nem nagy öszszeg. Az elmúlt évben miniszteri határozat alapján Szlovákia összes víztározói a horgászszövetség kezelésébe kerültek. Ezek nagy részét sporthorgászati célokra hasznosítják. Azok a víztározók, amelyek halgazdasági célokra, ivadéknevelésre alkalmasak. erre a célra kerülnek kihasználásra. Így például a horgászszövetség Nové Zámky-i (érsekújvári) tógazdasága jelenleg már több mint 300 hektárnyi vízterülettel rendelkezik a ponty-, a compó- és részben a süllőivadék előállítás céljaira. Hasonló tevékenységet fejt ki a horgászszövetség Inöenecl (losonci) halgazdasága is. Nemrégiben vettek át egy kisebb halgazdaságot Klúöovce (Kulcsod) térségében, a szivattyútelep mellett, amely az ivadékpótlást szolgálja majd. Itt főleg harcsa szaporítással foglalkoznának. A környező kis csatornákat felhasználnák a jövőben a fenollal szennyezett Dunából kifogott halak néhány hónapos fürdetésére, hústisztítására, amelyek azután piacra kerülnének. Mivel összesen 80 hektárnyi vízfelületről van szó, felvetődik a kérdés, vajon nem lenne-e ésszerű a növényevő és ragadozó halak szaporítására berendezkedni. Ezt az is indokolja, hogy itt vízforrás és csatorna áll rendelkezésre. A gabčfkovoi (hősi) vlzlerőmfl építését 1978-ban megkezdik, ami a jelenlegi Dunát 1982 után hosszú szakaszon csekélyvizű folyócskává változtatja. E- zért a Dunán hálóval fogott piaci hal pótlására már most gondolni kell. Főleg a csallóközi B-os és 7-es nagy kanális, valamint a Palkovičovo (Szap) alatti, továbbá a Medveďov (Medve) alatti és más holtágak kihasználása látszik ésszerűnek. A gaböikovol vizierómflvel a sporthorgászok nagyon sok alkalmas vizet nyernek. A gátak közé szorított magák szintű víz kisebb nagyobb vízvezető csatornákba szivárog majd át, amelyek szélessége 5 métertől 40 méterig terjed. A nagymarosi vizierőmű vízgyűjtő medencéjének kihatása egészen Kolárovoig (Gutáig) érezhető lesz. A Duna halállományának szaporítása a jövőben már csakis mesterséges úton oldható meg. A tokfélék, a márna és egyéb migráló halak a Dunán már nem jöhetnek fel, mert a Vaskapunál gáttal lezárt Dunán nem építettek hallépcsőt. Ezért a szakemberek véleménye szerint a gabéíkovoi vizierőmű hazai és a magyarországi mellett felesleges lenne hallépcsőt létesíteni, ami egyébként is nagyon költséges. Ezért halszaporító berendezések építése kívánatos. A Duna szintje Ciéov (Csicsó) és Komárno (Komárom) között ingadozik majd a legkevésbé, ezért ebbe az alsó víztározóba is érdemes lesz halat telepíteni. Szerencsére ezen a szakaszon nincsen vizet szennyező ipari vállalat. A felső víztározó felfogja majd a Duna vizének zömét, ezért az eredeti Duna-meder vízellátottsága gondot okoz majd. Ez úgy érzékelhető a legjobban, ha figyelembe vesszük, hogy a Duna keresztmetszeten jelenleg másodpercenként átlagosan 1800—2000 köbméter víz folyik át, s ez a mennyiség a jövőben 50—60 köbméterre csökken. Előfordulhat, hogy a víztározó és az új csatorna melletti eredeti Duna-szakaszon időnként nem lesz öszszefüggö vízterület. Ezért azzal számolnak, hogy a magas vízszlntű ha józó-csatornából ún. szifon rendszerrel frissítenék fel a vizet a holtágakban, esetleg a régi mederben. így sok vízterületet lehetne a sporthorgászat céljaira megmentenL A nyugat-szlovákiai kerületben a halászat fejlesztésére több terv látott napvilágot. Szó van többek között új intenzív halgazdaságok létesítéséről, például Zálužie környékén, Klúöovecen stb. A víztározókat ezután sporthorgászati célokra adnák át. KUCSERA SZILÁRD A balszerencsés horgász Parraghy Johanna rajza.
