Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-12 / 28. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1979. július 12 12 EMBERT KfMÉLŐ GÉPESÍTÉS A bel üzemi szervezés racionalizálása egy gazdaságban • A múlt időszakban — szakkörökben — meglehetősen sok szó esett a termelés, a munkafolyamatok, a szervezés racionális módozatai meghonosításának a szükségszerűségéről. Ennek kapcsán több gazdaságban a szavakat tettek követték, sőt tovább menve fejlesztették a nemes gondolat kimondottan emberi vonatkozásait. Örömmel számolhatunk be arról, hogy a Trhové Mýto-i szövetkezet a múlt év május elejétől áttért a belüzemi szervezés eddig ismert legracionálisabb módozatára. A termelés komplex vonatkozásain belül figyelembe vették a dolgozók érdekeit, áttértek a 42,5 órás munkahétre és az ennek megfelelő bérezésre! A dolog lényege abban van, hogy üzemi viszonylatban a szervezés racionalizálásával megszűnjön a túlórázás, amit kezdetben még nem teljesen sikerült kiküszöbölniük. Ezért, menetközben olyan intézkedések tételére volt szükség, hogy elérhessék a célt, vagyis azt, hogy a termelés fokozódjon, az emberek munkája pedig könnyebbé váljon, stb. Ennek megfelelően került sor az egyes munkafolyamatok gépesítésére, az anyagmozgatásra — fel- és lerakásra — szállításra. Például 3—4 évvel ezelőtt a műtrágyával való manipulálásban 8—10 személy dolgozott, jelenleg pedig csak 2—3 ember elfoglalt. A gépesítés előnye abban van, hogy gyors, termelékeny, tehát racionális az így végzett munka. A nagy vonóerejű erőgépek két- vagy nyújtott műszakban való üzemeltetésével — Š 180-as és a ZT 300-as kerekes traktorral a tarlóhántásban és a szántásban — mindenekelőtt az ésszerű, tehát a gazdaságos kihasználásra, valamint arra törekednek, hogy az egyes műveletek „beleférjenek“ az említett munkahétbe. Ezt természetesen csak az erőgépek és a munkaerő ésszerű maximális kihasználása teszi’lehetővél Esetenként a nagyparcellákon olyan gépi technikát összpontosítanak, amellyel a lehető legfolyamatosabbá, összefüggővé, egymásra kapcsolódóvá válhat a munka végzése. A munkacsúcsokban a nyújtott műszakok bevezetéséhez folyamodtak. Ez érvényes az aratásra is, amikor a gazdaságban 8—10 napon keresztül nyújtott műszakban dulgoznak a kombájnok. Ha nem ezt tennék, akkor az aratás nagyon elhúzódna. A traktorokat a gabona begyűjtése idején szintén két műszakban hasznosítják. Napközben a sürgős munkákat végzik el, majd a második műszakban a gabona elszállításában használják fel. így a sürgető növényápolást munkák sem szorulnak háttérbe. A szövetkezet a saraboló munkagépeket a cukorrépában, a kukoricában, a silókukoricában stb. már 2—3 éve két műszakban használja ki. Újabban arra is törekednek, hogy a rakodókat, valamint a szállító gépeket az istállótrágya kihordása idején is két műszakban üzemeltessék. Nagyon helyénvalónak minősíthető az is, hogy idén a felszedökocsikat a lucernaszéna begyűjtésében csak délig használták, azonban emberi erőt is igénybe vettek a boglyázásnál, hogy a takarmányt minél hamarabb elszállíthassák. A délutáni órákban pótkocsikkal hordták a szénát rendeltetési helyére. Ezzel elkerülték a pergési veszteséget. A széna legértékesebb részei, a levelek is biztonságos helyekre kerülhettek. Tulajdonképpen éppen ebben jut kifejezésre a szénabegyűjtés ésszerűsége. Érdemes említést tenni arról is, hogy a múlt év őszén — amikor a betakarítást gátolták az esőzések — a cukorrépa begyűjtésében a gépeket napi két nyújtott műszakban, tehát 24 órán keresztül, megszakítás nélkül használták ki. így mentették a termést. A legnehezebb rakodómunkát gépekkel végezték, s ezzel kímélték az embert. A behatárolt munkahét, az új munkadíjazásra való áttérés kényszerítette a szövetkezet veztőségét a racionális intézkedések megtételére. Arra is, hogy a termelést szervezési szempontból önelszámolási egységekre ossza fel. így alakították ki a növénytermesztés, a gyümölcsészet a javítóműhelyek, az állattenyésztés, az építészet és a szállítás önelszámoló egységeit. Ennek megfelelően bontották le az üzemi tervet, konkrét termelési-pénzügyi mutatókkal. Minden egységnek saját elsődleges nyilvántartása van. A feladatok teljesítését — részlegenként — Csömör Géza elnök és Mészáros Ernő üzemgazdász — havonként végzi, tehát mindenki igyekszik a lehető legjobb eredmény elérésére. Szövetkezeti viszonylatban — elképzelés szerint — alaposabb közgazdasági értékelésre — felmérésre — két év gyakorlata után kerülhet sor. Akkor mutathatják ki — számadatokkal is alátámasztva — hogy az új szervezési rendszer mit eredményezett a gazdaságban. Mindamellett így előzetesként is érdemes elmondani, hogy régebben itt az volt a „szokás“, hogy a 35 traktoros naponta reggel 6—7 óra között gépén karbantartó munkát végzett. Ma ez már a múlté. Az új szervezési rendszerben rájöttek arra. hogy a traktorosok a karbantartással eltöltött órákat racionálisabban kihasználhatják a termelésben. Ennek érdekében két szerelőből álló munkacsoportot alakítottak. Ezek az éjjeli órákban jól elvégzik a karbantartási munkákat. A traktorosok este hazatérnek a gépekkel, megtisztogatják azokat, feltankolják és beállnak a garázsokba. I A munkalapokra bejegyzik azt is, milyen állapotban adták át a gépet. Ilyenkor feltüntetik az esetleges hibákat is, hogy a karbantartók reggelre eltávolíthassák azokat. Ha a karbantartó .csoport hatáskörét meghaladó nagyobb hibáról van szó, akkor a gépet átadják a központi műhelynek, ahol kezelés alá veszik, kijavítják a gépet. * A karbantartók a napi teendőket a garázsokban végzik el. Azonban a másodfokú karbantartáshoz a gépeket a rendelkezésükre álló műhelybe viszik be, ott végzik el az olajcserét, a kenést stb. Takarékosan bánnak a fáradt olajjal is. Gondosan hordókba gyűjtik és eladják a Benzinának. Olajcserére géptípusonként az elfogyasztott üzemanyag mennyisége szerint kerül sor. Például a Z 3011-es kerekestraktornál akkor ha 350, a ZT 300-asnál ha 9Ű0, a Š 180-as kerekestraktornál ha 2500 liter üzemanyagot fogyasztott. Az éjjeli karbantartásnak nagy az előnye. A traktorosok reggelente a gépek átvételekor alaposan megvizsgálják azokat mielőtt munkába vinnék és naponta, a korábban karbantartásra használt 35 órát a termelésben racionálisan kihasználják. Ez mondjuk 20 munkanap átlagában 35X20 = 700 munkaóra többletnek felel megl A konkrét példa is bizonyítja, hogy üzemi átlagban beleférhetnek a 42,5 órás munkahétbe. Ebben a gazdaságban csupa korszerű gépekkel találkozik a látogató. Őszintén szólva már sokalják a látogatókat, mert elvonják a vezetők drága idejét. Ahol ilyen nagy — több milliós értéket alkot a géppark — bizony tekintélyes mennyiségű alkatrészre van szükség. Ahogyan elnéztem a raktárkészletet, az a millió koronát is eléri! Érthető, hogy a pótalkatrészek és a gépi szükségletek beszerzését is racionalizálták. A beszerzés tulajdonképpen kooperációban történik a szomszédos, Topolníky-i (nyárasdi) szövetkezettel. Németh Lászlónak ezidáig sikerült beszereznie az igényelt pótalkatrészeket, ezért elégedettek a munkájával. Szóba került az is, hogy míg a növénytermesztés gépesítése tulajdonképpen ideálisnak mondható, addig az állattenyésztés gépesítése nemcsak itt, hanem nagy általánosságban is elégtelen és kezdetleges. Ez arra hívja fel az illetékesek figyelmét, hogy sürgősen tegyenek valamit, — azaz többet mint eddig! Mindamellett, hogy a szövetkezetben a meghibásodott pótalkatrészek javítására nincsenek ideális feltételek, esetenként a helyzet mégis kényszeríti őket erre, mert újat esetleg nem kaptak és esetenként az egyszerű pótalkatrészeket maguk készítik el. Ez azonban nagyon költséges, amolyan szükséges rossz! Kénytelenek voltak beszerezni két esztergályozó gépet, s újabban egy marót, hogy szükség esetén rendbe tehessék a meghibásodott erő- és munkagépeket. Tehát a gépek legtöbbjét odahaza, a korszerűen felszerelt központi műhelyben generálozzák. A tapasztalat azt mutatja, hogy a növénytermesztésben kialakított nagytáblás rendszer (80, 120, 150, 200 hektáros területet) nagyon előnyös a gépek ésszerű kihasználása tekintetében. Az ilyen területeken a gépek csoportos üzemeltetése lehetővé teszi az egyes munkaműveletek folyamatosságát és gyors elvégzését, ami üzemanyag megtakarítást is eredményez. A pótalkatrészekkel, továbbá az üzemanyaggal való takarékossággal, a minőségi, lelkiismeretes karbantartás is összefügg! — Sok üzemanyagot takarítunk meg azzal — jegyezte meg az elnök elvtárs —, hogy gondoskodunk az erőgépek önindítóinak a kifogástalan működéséről! Ha ugyanis az önindíló nincs rendben, a traktort alapgázon kell üzemben tartani, s ez természetszerűleg üzemanyag pocsekolással jár. Ezzel szemben a kifogástalanul működő önindítóval 8—10 százaléknyi üzemanyag mennyiség is megtakarítható! Tény azonban, hogy egy-egy gép üzemképessége az esetek többségében kezelőjének lelkiismeretességétől függ. Vannak olyan esetek is amikor egy gazdaságban a traktorosok egyike 4—5 évig, a másik pedig legfeljebb 2 évig dolgozik — komolyabb üzemzavar nélkül — gépével. Tulajdonképpen ez is tartozéka a racionalizálásnak. Végezetül még annyit, hogy a szóbanforgó szövetkezetben az új szervezési rendszer, az emberi vonatkozásokon túl, a termelés további fejlesztését szolgálja. A növénytermesztés ideális gépesítése lehetővé tette az embereknek a nehéz munkaműveletekből való felszabadítását. A gépesített munkaműveletek bevezetése elősegítette az agrotechnikai határidők betartását, a munkacsúcsok kiküszöbölését és a dolgozó emberek részére az igénynek megfelelő szabadidő elérését, amit erejüknek a felújítására, képességeiknek fejlesztésére fordíthatnak. HOKSZA ISTVÁN Szlovákiai méretben a galantai * járás mezőgazdaságát a termelés hatékonyságánál fogva az élenjárók közt emlegetik. Az ottani szövetkezetek 1 hektárra jutó termelése túlszárnyalta a 15 ezer koronát. Ezzel szemben a nyugat-szlovákiai kerületi átlag legfeljebb 11800 korona. A fejlesztés távlati — 1990-ig szóló — programjában a járás mezőgazdasági üzemeiben számba veszik a termelés ritmikus fejlesztését célzó fellelhető tartalékok feltárásának a lehetőségeit. Elsőrendű feladatként jelölték meg a rendelkezésre álló földalap védelmét és termőképességének a fokozását, rekultivációs beavatkozással, valamint újabb öntözőrendszerek hálózatának építésével. A távlati terv alapján mintegy 4D ezer hektár, vagyis a földterület 50 százalékának az öntözése jöhet számításba. Rekultivációs talajjavítást 2000, lecsapolást pedig 2600 hektáron végeznek. A termelés dinamikús fejlesztése céljából a jövőben kooperációs körzeteket alakítanak. Abban az esetben, ha a kisebb körzetek kialakítását szorgalmazzák, úgy egy körzetben 7000-től 15 000 hektárig terjedő földterülettel rendelkeznének, ha azonban három nagyabb körzetet létesítenének, akkor azok mindegyike körülbelül 27 000 hektárt ölelne fel. Azzal számolnak, hogy a körzetek mindegyikében létrejön egy agrochémiai vállalat, amely szolgáltatás formájában végezné a hatáskörébe tartozó teendőket. A program következetességére vall az is, hogy nagy feladatnak tekintik zik a palántanevelés összpontosítása, ami kedvezően befolyásolná a hatékonyságot. Előreláthatólag korai, hajtatott zöldséget fólia alatt mintegy 120 hektáron termelnek. Olyan megoldás is számításba jöhetne, hogy járási méretű, közös vállalatba tömörülve oldanák meg a zöldségtermesztést. Ez elősegíthetné a költségek csökkentését és a gépesítés lehetőségeinek a kihasználásával, a nagyobb termésátlag elérését. A termelés szakosítása és összpontosítása mindenekelőtt a nagyobb hozamok elérését célozza. Ez adja meg a szakosítás és az összpontosítás értelmét. Ennek kapcsán a távlati terv szerint az 1970-es valósághoz képest 1990-ben búzából 18,4, árpából 11,2, szemeskukoricából 29,1, cukorrépából 117, évelő takarmányokból (széna) pedig 55 mázsa többletet akarnak hektáronként elérni, ami nagyon figyelemre méltó, jó példa mások részére is. A jó növénytermesztés színvonalas állattenyésztést feltételez. Segíti a hús-, a tej- és a tojástermelés — társadalmi igény szerinti — fokozását. A feladatok teljesítését a szarvasmarha-állomány szaporításával teszik lehetővé. Ezen belül mintegy 8—9 ezerrel több tehenet kell tartani mint korábban. Hasonlók a feladatok a sertéstenyésztésben is. A tehénállomány szaporítása és hasznosságának növelése tulajdonképpen kulcsfontosságú feladatok közé tartozik. Míg például — évi átlagban — egy tehéntől 1970-ben 3000; 1972-ben 3028 liter tejet értek el, 1990-ben már tehenenként 4100 literrel számolnak, ami a takarmányozás Bokát ígérő a szemestermények termőterületének bővítését. Ez abból is látható, hogy amíg 1970-ben 'a földterületnek 57 százalékát foglalták el a szemesek, addig 1990-ben már 60,7 százalékán termelik ezeket. A gabonanemüek, valamint a tömegtakarmányok termesztésével a gazdaságok többségében számolnak, ezzel szemben a speciális növények tekintetében a szakosítást és az összpontosítást részesítik előnyben. Mérlegelik a lehetőségét annak, hogy például a zöldségek termesztését a szövetkezeűtekbe, míg a cukorrépát az állami mezőgazdaságokba összpontosítsák. Ez előfeltételt nyújtana a termelést elősegítő racionális módszerek nagyarányú alkalmazására. A járásban nagyon kedvező a feltétel a szemeskukorica termesztésére, ami abból is látható, hogy négy esztendővel ezelőtt 9000 hektárról 53 mázsa szemtermést értek el hektáronként. Kerületi méretben ezzel az eredménnyel a második helyet érték el. Az említett sikerek arra ösztönzik a mezőgazdaság irányításának járási szerveit, hogy a szemesek termőterületét kimondottan a kukoricával bővítsék. Ezzel, a nélkülözhetetlen takarmány összetevő vetésterülete — az összterületből — a korábbi 19-ről, 1990-ben 25 százalékra bővülne! Országos viszonylatban a kukorica tekintetében ilyen vagy hasonló termelés-elrendezés a galantai járáson kívül számításba jön még a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi), a Nové Zámky-i (érsekújvári, valamint a komárnoi (komáromi) járásban is. A galántai járás abban a kivételes helyzetben van, hogy két cukorgyár (Sládkovičovo—Sered') is van a területén, ami arra ösztönzi őket, hogy kellő nyersanyagalapot teremtsenek a feldolgozáshoz. A programban tehát számolnak a répaterület bővítésével, s természetesen a hektárhozam lényeges emelkedésével. A CSKP XIV. kongresszusának ösztönzésére, országos viszonylatban előtérbe kerül a zöldségtermesztés fokozása is. A járás a kongresszus idevágó irányelveire azzal reagál, hogy a termelés mennyiségi fokozásával párhuzamosan számol az ésszerűsítéssel is, vagyis azzal, hogy ezt az ágazatot szakosítsa, illetve 8—10 gazdaságba összpontosítsa. így egy-egy gazdaságra körülbelül 300 hektár zöldségtermő terület jutna. A zöldségtermesztésre szakosított üzemekben 6—8 fajta zöldség jön számításba, amelyből 5 lesz a főnövény, a többi pedig köztes. Az említett szervezési megoszlásban nagyon előnyős megoldásnak ígérkeminőségi tényezőinek a javításán túl, az állomány hasznosságának további tökéletesítését is előtérbe helyezi. Lényeges javulással számolnak például az egy hektár területre jutó hústermelés tekintetében is. A 70-es évekhez viszonyítva 1990-ben hektáronként húsból 132 kg-os emelkedést feltételeznek. Hasonlóak a törekvések a tej piaci termelésével is. Ebből hektáronként 583 literrel, tojásból pedig- 223 darabbal adnak többet a társadalmi alapba mint korábban, s ezzel lehetővé válik dolgozóink bőségesebb ellátása. Az állattenyésztés belterjesítésével, a termelés dinamikus fejlesztésével előtérbe kerül a takarékosság, vagyis a költségek csökkentése is, ami tulajdonképpen az ésszerű, hozzáértő szervezés, a szakosítás és összpontosítás függvénye. Különösen nagyok a tartalékok a szarvasmarha tenyészetekben, ahol a szakosítás, az összpontosítás, valamint a takarmányokkal való takarékosság szinte korlátlan és kiaknázatlan lehetőséget kínál! Sok tehát a tennivaló > A távlati programban azzal számolnak, hogy a szarvasmarhaállományt mintegy 40 szakosított farmra összpontosítják. Ebből a tehenek körülbelül 22 farmon kapnak elhelyezést — ezres csoportokban. Ezzel egyidejűleg néhány 1500—2000 férőhelyes borjúistállót is kialakítanak, továbbá 8 — egyenként 1000 férőhelyes farm is készül a növendékmarha részére. A marhahús termelését hét 1000-res istállóban tervezik. Á farmok helyének kijelölése a későbbiek során történik. Egy azonban bizonyos, hogy a férőhelyek legtöbbjét a most is használatban levő istállók korszerűsítésével érik el. A vágósertés-termelésben a járási — kooperációs területi — jelleggel bíró üzemközi megoldást tartják előnyösnek, nyolc farm kialakításával. Ilyen elrendezésben 1990-ben mintegy 6000 tonna sertéshússal adnak többet a társadalomnak, mint 1970-ben. A távlati program számol továbbá a juhállomány fejlesztésével, valamint a baromfitenyésztés tökéletesítésével. jelentős változás várható a tojástermelésben. melyből 1990-ben 34 millió darabbal adnak többet a fogyasztóknak mint 1970-ben. Végezetül talán még annyit, hogy a járás mezőgazdasági termelésének műszaki színvonala 1990-ben olyan fokra jut, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatott egyének száma az 1970-es évi valósághoz képest a felére csökken. (Az inf. nyomán — hai—)
