Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1975-10-18 / 42. szám

1979. október 18.

SZABAD FÖLDMŰVES

15

A telelés; kérdéseiről

Amikor a méhek életérél beszélgetünk, azt hiszem a legkényesebb probléma a telelés. Sokat Irtunk mér erről, de még mindig nem eleget A telelés az az idő, amikor a méhész kevésbé tud segíteni a bajokon, még ha azokat idejében észre Is veszi. Arra kell tehát törekednie, hogy idejében és jól felkészüljön a telelésre.

Ha a telelést idejében és kellő gondossággal előkészítettünk, ha elegendő ős megfelelő minőségű élelmet biztosítottunk a családoknak, akkor kevés dolgunk akad, nem kell a méhekkel sokat törődnünk. Sőt, aki állandóan „gondozza“ méltóit, több bajt csinálhat, mint aki tavaszig csak в szemeivel ellenőrzi őket.

Természetesen ezzel nem akarom azt mondani, hogy ősztől tavaszig feléjük se nézzünk, de egyes dolgokat meg kell szívlelni, a következményekkel tisztában kell lenni.

A szabadban, kertekben, erdőszáleken, szétszórtan telelő méheket különösen a háborgatástól kell megóvnunk. Külön nem akarok kitérni a következményekre, mert meggyőződésem, hogy minden méhész ismeri azokat és tudja, hogy a háborgatott méhek hogyan reagálnak erre és milyenek a következményei stb., inkább a háborgatás fogalmával szeretnék egy kicsit foglalkozni.

Tudjuk nagyon jól, hogy az ütemesen ismétlődő. Illetve egyforma időközönként jelentkező közvetett zavarást a méhek megszokják. Példa erre a vasúti órházak mellett telelő méhek normális telelése. Megszokják a nem ritmikusan jelentkező, nem rendszeres zajokat is, mint például az utca zaja, forgalma, és alkalmazkodnak hozzá, nem hat rájuk zavaróan.

Más zavarás az, amikor

a kaptárak közelében a baromfi kapargál, ha a téli napsütésben a tyúkok a kaptárak tetején tollászkodnak. Ez a közvetlen zavarás már ártalmas a méheknek.

Nagy kárt tehetnek a kíváncsi és főleg éhes madarak, e cinkék, a harkály, de a kaptárba bekerülő egér is. Mint említettem, a túlzott gondoskodás Is, legyen az a hó söprögetése a képtárakról, kijáróról, vagy elhányása a kaptárak mellől, ez Is károsan hat a méhekre. A fagyos földön minden járkálást, dobogást, favágást különösen észlelnek a mindez zavaróan hat a téli nyugalmunkra.

A telelésnek van még egy nagy problémája (a bekészltett élelem minősége, mennyisége és jó elhelyezése mellett), ez maga a család telelőképessége. Mit értek ez alatt? Nemcsak a népességre gondolok, hanem arra Is, hogy mennyire képesek a méhek átvészelni a hosszabb hideg időt. A méhek szirtestéről (szalonnájárúl) már többször olvastunk, hallottunk. Ez nem egyforma a fiatalabb és idősebb méheknél. Tulajdonképpen aranytartaléknak kell tekintenünk és a méh testében annál kevesebb van belőle minél idősebb a méh, minél jobban elhasználódott a szervezete. Ősszel tehát arra kellett összpontosítani a munkánkat, hogy minél több fiatal méh, minél több későbben kelő méh legyen a telelő családban. Különösen azoknak a méheknek fejlettek a zslrtestecskéi, amelyek az ősz folyamán nem neveltek fiasítást.

Ha a fenti követelményeket el akartok érni, akkor olyan állapotot kellett teremteni a nyár második felében, amely biztosította, hogy az anya nem áll le az őszi Időszakban a petézéssel. Ezt pedig csak akkor érhettük el, ha a családnak mindig biztosítottuk a megfelelő hordást. Amennyiben a természetes körülmények ezt nem tették lehetővé, akkor mesterségesen, vagyis állandó etetéssel kellett ezt elősegíteni.

Mivel etethetünk télen? Valószínűleg olvastunk, hallottunk már annyiféle ajánlatot, jótanácsot, hogy ha azt mind megszívleljük, nem tudjuk, mit is csináljunk. Gondolok itt a téli élelem savazására, az élesztő használatára stb. stb. Természetesen mindegyiket lehet valahol és valamire használni, de nem kapunk mindig megfelelő pozitív eredményt. Különösen ott nem, ahol hiányzik a fehérje a méhek élelméből, ahol kevés a tartalék virágpor. Ezért, ha van, adjunk virágport, vagy virágporpótlót a méheknek minél előbb, hogy a téli fejlődés addig is rendes legyen, amíg a koratavaszi természetes friss virágpor meg nem jelenik. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a méhek még a szó valódi értelmében nem háziállatok, élelmezésüket nem tudjuk úgy irányítani, mint a kiscsibékét, amelyek már télen ott csipognak sok helyen a ketrecekben. (J. ).)

Ez a felvétel még a nagy remények, a nyári vándoroltatások Idejét eleveníti fel, de napjainkban már a méhcsaládok téli pihenőre való felkészítéséről kell gondoskodnunk, hogy tavasszal ismét erős és egészséges családokkal indulhassunk. foto: -bor-A SIKER TITKA A JÓ EGYÜTTMŰKÖDÉS

Egy fejlődő vadásztársaság tevékenységéről

Ä Veliká nad Iplom-l vadásztársaság megalakítása az 1949 évre vezethető vlszsza mint „népi“ vadásztársaság, amely a 225/1947 és a 23/1962 vadásztörvények kapcsán fejlődött a mai fokra. Ez természetesen nem azt Jelenti, hogy már elérte a fejlődés legmagasabb fokát és tovább ne lenne fejlődés.

Ez a cikk túlnyomórészt az Idősebb vadászok Információt alapján készült. A vadállomány készlete, a tavaszi becslések adatai, a taglétszám és a vadőrökre vonatkozó rendszabályok megfelelnek a 23/1962 számú vadásztörvény elképzelésének.

A terület átlagos nagysága 2900 ha. Erdei és mezei dombos területről van sző. Maga az erdő túlnyomórészben cserfa, a széleken akácfákkal.

A taglétszám a Jelöltekkel együtt harminc. A tagok megoszlása életkor szerint nagyon Jő. A zöme fiatal, húsz százaléka 40—60 évig, azontúl kettő pedig a 60—80-as korosztályhoz tartozik (a cikk írója 76 éves). A vadásztársaságnak két nőtagja Is van, s ez járási viszonylatban egyedülállói

A vadállomány: szarvas, őz, vaddisznó, nyúl, fácán és fogoly. Az Ipoly mentén sok vadkacsával, vonuláskor pedig vadlibával találkozhatunk. Az erdőben előfordul a császármadár, valamint a vadgalambnak a kék és az örvös fajtája. Nem szabad megfeledkezni az itt meghonosodott balkáni kacagó gerléről és a vonuló kerti gerlicéről, — amelynek „szerelmes“ cukru-cukru hangját oly szívesen hallgatjuk. Megfigyeléseim szerint, sajnos a kerti gerlice kiveszőben van, évről-évre kevesebb tőr vissza telelő hazájából. A balkáni gerle túlszaporodásáról lehet beszélni.

A vadászterület egyik kies völgyében összkomfortos vadászház található, beleértve egy kis könyvtárat is, főleg Vadászlrodalmat tartalmazó könyvekkel. A vadászház tőszomszédságában, két egymással összekötött tavacska teszi festőivé és hangulatossá a környéket, amelyekben pontyok, csukák és kárászok tanyáznak. Idén 30 darab félkilós, 50 darab egy kilós és 100 darab két kilós pontyot engedtek ki a tavacskákba, szem előtt tartva a vérfelfrissltést, nem kevésbé az állomány szaporítása érdekében. A tavakon való halászat további szép lehetőség a szórakozásra és pihenésre.

TÁVLATOK

A VADGAZDALKODASBAN

Köztudott dolog, a vadgazdálkodás szervezése és a vadászati jog gyakorlása a vadásztársaság közös törekvése. Tekintetbe véve a múlt- és ez évi gyönge nyúlállományt, elhatározták hogy ebben a vadászidényben a nyulat nem lövik. Az 1978.

évben pedig vérfelfrissítés és állomány-gyarapítás céljából 200 nyulat telepítenek be a területre. A fácán állomány sem kecsegtető. Itt is kívánatos a vérfrissítés. Az utóbbi években a lelőtt kakasok tollazatában „albínó“ színezetet észleltek, ami biztos jele a degenerálódásnak. Ezt a tényt semmi szín alatt sem szabad figyelmen kívül hagynll A Zvolení Vadászati Kutatóintézet dolgozói már foglalkoztak a luőenecl Járás apróvad tenyésztésével. E célból a Vadászok és Halászok Szlovávákiai Országos Szövetsége lapjának folyó évi második számában, Ing. Hall Pál kandidátus foglalkozott a Járás szakszerű apróvad betelepítésével. A kutatóintézet dolgozói elgondolásukat 1980 évig szeretnék reallzáltatni; szerény nézetem szerint ennek kivitelezése a Járási bizottság és a vadásztársaságok kezében van.

A magam részéről a vérfelfrissítést nagyon ajánlanám Magyarországról behozott nyulakkal és fácánokkal. Az ok egyszerű: tapasztalatból tudom, hogy micsoda frappáns sikere volt a Nyíregyházáról befogott, Farnán (Farnadon) és Veiké Ludincén (Nagyölveden) (régi Stúrovoi Járás) kiengedett nyulaknak és fácánoknak. A Magyarországról származó nyúl zömökebb, széles hátgerinccel, a magyar fácán súlya nagyobb, testalkata Jóval erősebb a mieinknél és a fácántyúk tojáshozama sokkal jobb a mi átlagunknál.

Területünk határát sok kilométeren az Ipoly folyó képezi. Az egész terület délkeleti fekvésű, ami nagy előny klimatikus okokból, de főként a vad migrációját illetőleg, amiből hasznunk van. Példa erre az ez évi idényben lőtt aranyérmes bak. Nem tudtunk róla, úgy jött.

Nálunk a vaddisznó Inkább vadászat mintsem tenyésztés tárgyát képezi. A jó minőségű koca egyedek számának kilövése azonban arra Int bennünket, hogy a meggondolatlan apasztást fel kell számolnunk. A múlt vadászidényben 30 vaddisznót lőttünk. Ebben az évben azonban csak tíz darab került terítékre. A várható szaporulat együtthatóját nem tudom hogyan számítjuk ki, ha levonjuk az egykétéves terítékre került kocák számát. A szomszédos börzsönyi erdők vadjai egyszer megsokalják a vizitbe járást.

Említésre méltó az akéthárom kapitális kan, amelyek nem szívesen veszik a zaklatást.

Elmondhatatlan kötelessége a vadászkutya tulajdonosának a kitartóan vadkant tartó kutyájának segítségére sietni. Tudom, a dzsungelnek számító áthatolhatatlan sűrűben a vadász nem teheti ki magát a kutyáktól szorongatott dühös vadkan esetleges támadásának, — mindazonáltal igyekeznie kell a vadkant mozgásra bírni. Semmivel sem különb a kis malacokat vezető koca viselkedése. Féltve kicsinyeit, kiszámíthatatlan kirohanásokra határozza el magát támadótval szemben, ezek a kirohanások rendszerint tragikusan végződnek. (Folytatjuk.)

]. M. HabrovskJ

Hat tanács kezdő pantyozóknak

1. Legfeljebb két készséggel horgásszunk, de úgy a legeredményesebb, ha csak egy bottal próbálkozunk; a legjobban bevált úszó-beállítással és a Iegfogósabb csalinkat használva. Semmiképpen ne foglalkozzunk „melléküzemágként“ keszegezéssel ugyanabban a lyukban, ahova a pontyozó horgunk van bedobva. Az állandó ki-berángatás elriasztja s távol is tartja óvatos természetű „felnőtt“ látogatóinkat.

2. Közvetlen horgászás előtt — és horgászás küzben se etessük be bőségesen helyünket. Sokkal célszerűbb a horgászás megkezdése előtt néhány nappal gazdagon megtérített „svéd asztallal“ kedveskednünk leendő nagy halainknak. Külföldi horgász tapasztalatok szerint Igen jó előre-beetetés, ha extra méretű szappanosra főzött burgonyákat dobunk a helyűnkre, meghámozva s a felületét kézünkkel itt-ott megnyitva, hogy ki tudják kezdeni a turkáló nagy halak. Néhány, ujjnyi vastag gilisztát is bedobhatunk előetetéskor, hogy majdani „vendégeink“ hozzászokhassanak a horgunkon felkínált csalikhoz. Legfeljebb a horgászat befejeztével hagyjunk ott emlékeztetőül horgászhelyünkön egy-egy nagy főtt burgonyát.

3. A zsinórvastagság megválasztása. Ha fenekező készséggel, nyílt vizen horgászunk, amelyet nem lep el a hínár, bőségesen elegendő a 30-as vagy 35-ös átmérő. Nád mellett, hínárszigetek között már 50-es, esetleg 60-as is kerülhet orsónkra, mert akadályos helyen a kapitális ponty azonnal a nád közé ront és szökési kísérletét csak hosszú, erős bambnszbottal és vastagabb átmérőjű zsinórral tudjuk megakadályozni. Vígh József horgásztársunk tapasztalatai szerint még akkor sincs minden elveszve, ha nagy pontyunknak sikerül bemenekülnie a nád közé. Ilyen esetekben botunkat ég felé emelve, zsinórunkat állandóan feszesen tartva, csónakunkat eloldva a karókról, a nád között szákolhatjuk meg zsákmányunkat, a saját maga által kiválasztott helyen.

4. A horogméret. Ha kenyérbéllel horgászunk, elegendő a 2-es és 5-ös méretű pontyhorog valamelyike. Ha rendszeresen Mgy pontyok jelentkeznek, égy feltétlenül 2-es horgot kössünk föl zsinórunkra. Burgonya-csalit 3-as horogra tegyünk, ha gilisztát vagy légykukacot használunk, akkor 5-ös horgot kell bevetnünk. Pondró esetében lemehetünk a vastaghúsú 11-es horogméretig is. Persze, ne kristályhorgot, hanem lehetőleg vastaghúsút csalizzunk fel.

5. Ha partról horgászunk, fenekezővel lehetőleg ne öljünk közvetlenül a víz szélére, hanem bokor vagy nádkéve-kaxal fedezékébe, hogy a halak ne láthassanak bennünket. Innen a bevágás után a fárasztás lebonyolítása is könnyebb. Fenekezéskor botunkat fém bottartókra fektessük, vagy ha ez nincs, akkor két erősebb ágasfát szúrjunk le a földbe. Ha a földre fektetjük orsónkat, könnyen víz, homok vagy sár kerülhet finom alkatrészei közé, ás épp a legfontosabb pillanatban mondhat csődöt. Az orsó és a terelö-gyűrfi közé húzzunk kis zsinóröblöt és oda akasszunk fel egy tábla csokoládéról épségben lehántott, többszörösen összehajtogatott sztaniollemezt. Igen jó alkalmi kapásjelzóhöz jutunk ezáltal, amely csak erős szélben nem felel meg céljának.

6.. A csali mérete. Ha pontyozni szándékosunk, ne féljünk nagyobb darab burgonyát, kenyérgalacsin-gyurmát vagy tésztagombőcot felrakni horgunkra. A kapitális pontyoknak gyerekjáték felhörpinteni akár dió nagyságú csalikat is. (Mh)

Siillőzó'k, balinozók, figyelem!

Akik a nagy folyó mentén járva, a partról szeretnék megkísérteni horgászszerencséjüket, sokszor kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy valahol nagyszerű fogási hely ígérkeznék, de nem tudják horgukat sehogysem eljuttatni a vízbe, mert útjukat állja a sűrű parti ág és bozőtdzsungel. Vagy mondjuk olyan nagy

lap most jó tanácsot kínál. Botunk spiccgyűrűjétől jó félméternyire erősítünk fel botunkra egy befűző gumikarikát. Ebbe a gumihurokba húzzuk bele zsinórunk előkéjét, amelyen felcsallzott horgunk van. így már könnyűszerrel ki tudjuk dugni botunkat az ágszövevényen és ha meghúzzuk főzsinórunkat, a becsíptetett

L ’ V"""'

fára bukkannak, amelynek gyökerei alól félig már kimosta a földet a folyó. Az ember Izgatottan topog a Jó helyen, mert tudja, hogy a gyökerek között lesben állnak az örökké éhező balinok, süllők, márnák és domolykők.

Nos, a „La Péche et polssons“ című francia borgész-SAJTOS RÁNTOTT CSÓKA.

Hozzávalók: 1 kg csuka, 8 dkg reszelt parmezán vagy ementáli sajt, 4 dkg liszt, 7 dkg vaj, só, zöld petrezselyem, citrom és egy kevés tej.

Sekély tálacskában összekeverjük a lisztet és a rerész kicsúszik a guml-bilincsböl és felcsalizott horgunk máris ott táncol, libeg a vágyva vágyott víztükör fölött. Meglehet, a következő pillanatban már hatalmas csobbanással kirobban a vízből a ficánkoló szöcskére egy kapitális ragadozó hal és.., (mh)

szelt sajtot, ebben meghempergetjük a tejbe mártott haladagokat. A húst mérsékelt tűzön vajban aranysárgára sütjük, meleg tányérra tesszük és leöntjük a sütéshez használt meleg zsiradékkal. Hogy sütés közben le ne égjen a vaj, tegyünk bele egy kávéskanálnyi vizet. A halat tálaláskor hintsük meg metélt zöldpetrezselyemmel s tegyünk mellé egy szelet citromot Is. Főtt burgonyával tálaljuk. -r-