Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-05 / 27. szám
J\ gyümölcsösben. EléfVo” zott az apró gyümölcsök szedésének ideje. Már szedhető a köszméte, a ribiszke, a málna és a kései szamóca is. Lassan beérik a kajszi, a korai alma, körte és őszibarack. Az érett gyümölcsökön kívül a betegeket is szedjük le a fáról, hogy ne terjesszék a betegséget. A beteg gyümölcsöket nem feltétlenül fontos elégetni — mész hozzáadásával komposzt is készíthető belőlük . A szamócás letaposott földjét szüretelés után lazítsuk fel és trágyázzuk meg. Egy árra 5 kg Cereritet adjunk. Ha a tavaszi telepítést szakaszosan végeztük, vagyis a palánták egy részét február közepétől március derekáig 1—2 C fok hőmérsékleten hűtőben tároltuk, s csak utána ültettük ki, az egyszer termö»fajtákon még akkor is lesz termésünk, amikor a piacon már csak elvétve látni szamócát. A ribiszkét, köszmétét és málnát termésbegyűjtés után szintén ajánlatos megtrágyázni. Egy árra 5 kg Cereritet vagy 2 kg szuperfoszfátot, 2 kg kénsavas kálit és 1,5 kg kénsavas ammóniumot adjunk. Előkészíthetjük a telepítéshez a szamóca-ültetőanyagot. A legtöbb és legszebb termést adó tövekről vegyünk szaporító anyagot. Egy anyanövényról két-két begyökerezett hajtást vágjunk le, lehetőleg éles késsel, hogy meg ne károsítsuk az anyanövényt. A különösen értékes fajtáknál több hajtást is felhasználhatunk! A szaporító anyagot előbb iskolázzuk — ültessük az üres melegágy humuszban gazdag földjébe, hogy jól begyökerezzen. A gyökeres palántákat augusztusban földlabdával együtt kell állandó helyre, megfelelően gyomtalanított, komposzttal és áranként 3 kg Cererittel trágyázott földbe ültetni. Minél korábban ültetjük ki a gazdagon gyökerező palántákat, annál jobb termésre van kilátás. Az anyanövények oldalhajtásait egyébként nem szabad tavaszig meghagyni, mert túlságosan legyengítik a növényt. A gyümölcssövények és palmetták fáinak ágait mértékletesen ferde helyzetbe hajlítjuk és rögzítjük — ezzel elősegítjük a jövő évi virágrügyek képződését. A trágyázástól már tekintsünk el, mert felesleges hajtásképzésre serkentenénk a fát, az űj hajtások viszont már nem érnének be kellőképpen, s ez télen fagykárokhoz vezetne. A buja növésű hajtásokat visszacsípjük vagy ággyűrűre metsszük. A fiatal csonthéjasok és magvastermésűek koronáját, valamint a köszmétét és ribiszkét (termésbegyűjtés után) világító metszéssel ritkítjuk. A vágási felületek a tenyészidő végére jól behúzódnak. A ribiszke négy évnél idősebb letermett ágait tőből kivágjuk, a fiatal hajtásokat ritkítjuk: az idősebbekkel együtt összesen 10—12 hajtást hagyjunk meg egy bokorban. A letermett málnavesszőket tőből távolítsuk el, az új zöld hajtásokból 6—8-at hagyjunk meg négyzetméterenként. Itt az ideje a köszméte arany ribiszkére oltásának. Az oltóvesszőről távolítsuk el a leveleket és tüskéket, július derekán kezdetét veszi a második nedvkeringés, ami a legmegfelelőbb időpont a gyümölcsfák alvószemre oltásához. Az őszibarackot csak augusztus második felében lehet alvószemce oltani! A túlterhelt ágakat támaszszűk alá, nehogy letörjenek a termés súlya alatt. A hullott gyümölcsöt rendszeresen gyűjtsük össze, készítsünk belőle gyümölcslét, kompótot vagy komposztáljuk. Szárazságban JUL posztét, elrakni való uborkát stb. A paradicsom oldalhajtásait csípjük ki: egyet, a ritkára ültetett karósparadicsomnál legfeljebb két hajtást hagyjunk meg. Szárdőlés után szedjük fel a vörös- és fokhagymát, napon hagyjuk megszáradni, majd tisztítsuk meg, válogassuk át és fonatokban fügesszük fel utószárításra. Az apraját kisebb ládákban tároljuk és fokozatosan fogyasszuk. A majoránnát pár centiméterrel föld fölött kell levágni és csokorba kötve szellős helyen szárítani. A meghagyott tövek még egy termést USI TEENDŐK négyzetméterenként 20 liter vizet adjunk a fáknak, az őszibarackot 3—4 héttel szedés előtt jól öntözzük be. Irtsuk a gyomokat, lehetőség és szükség szerint védekezzünk a kártevők és betegségek ellen. A fák alá elvethetjük a zöldtrágyázásra szánt keveréket. Zöldtrágyázással legalább részben pótoljuk az istállótrágyát! A zöldségeskertben. A zöldségféléket (zeller, póré, paprika, paradicsom, uborka stb.) 2 százalékos Cererit-oldattal hoznak, amit szeptemberben kell betakarítani. A fokhagymát semmi esetre se hagyjuk a kelleténél tovább a földön, mert a fejek gerezdekre hullanak, s így már nehezebb a tárolás. Július derekán már rendszeresen szedhetjük a szabadföldön termelt konzervuborkát. Naponta vagy kétnaponta szedjük, mert a túlfejlett termés gátolja a további termésfejlődést: a növény minden erejét a túlfejlett gyümölcsök magkép-A rózsa szinte egyetlen virágoskertből sem hiányzik. Pompája azonban csak akkor lesz teljes, ha kellően gondoskodunk róla. Ne feledjük, a rózsa sok vizet, napfényt és tápanyagot igényel! Fák alá, árnyékba tehát sohase ültessünk rózsát. Foto: —bor— trágyázzuk, sorköz-öntözéssel. A zöldség júliusban sok nedvességet igényel. Lehetőleg ne kúthideg vízzel öntözzünk I Legjobb az esti órákban locsolni a növényeket. Ha öntözés után megszikkad a talaj felszíne, végezzünk talajporhanyítást, hogy csökkentsük a párolgást. Július elején a borsó és korai hagyma után még vethetünk karotkát, parajt, borsót, metélő bokorbabot, ültethetünk pórét, kései karfiolt, karalábét, fodroskelt, salátát stb. A hónap második felében ültessünk téli tárolásra szánt burgonyát, őszi szedésre alkalmas kínai kázésére fordítja. A hajtásokat végeiktől nem messze ajánlatos elföldeni, mert begyökereznek, megerősödnek és gazdagabban teremnek. Már érik a paradicsom is. Ha sárguló paradicsomot nyári almával együtt papírdobozban a napra teszünk, a paradicsom hamarabb beérik, mert az alma illata (etylén) meggyorsítja az érési folyamatot. A paradicsomot és uborkát melegvízzel kell öntözni, mert a hideg víz fékezi növekedésüket és a termésképzést. A paprikát gyakran kapáljuk és töltögessük, ritkábban, de kiadósán öntözzük. Ez a bő termés feltétele. A paradicsom is meghálálja a töltögetést! A szőlőben. A fiatal telepítést gondosan kapálgassuk, távolítsuk el a hónaljhajtásokat és rendszeresen kötözzünk, Cererittel, majd a hó végén mészsalétrommal trágyázzunk. Szárazság esetén ajánlatos öntözni. A termőszőlőt sem árt időnként bekapálni. Virágzás után a növényvédelem a legfontosabb teendőnk, de ne hanyagoljuk el a hajtás válogatást és igazítást vagy kötözést sem. Kedvező időjárás esetén a hónap végén elvégezhetjük a hajtáskurtítást — ezt egyébként csak az éves hajtások növekedésének befejezése után szokás végezni, hogy a fürtök több napfényt kapjanak. Kevés helyen tart ki újig az óbor, de ahol igen, ott gondoskodni is kell róla. Legalább úgy, mint az üres hordókról és más edényekről! A hordókat, sőt a pincéket és gyümölcstároló helyiségeket is havonta ajánlatos kénezni. A hordókat időnként töröljük szárazra. A virágoskertben. Az ágyúsokat, díszfákat és bokrokat rendszeresen öntözzük, lehetőleg reggel vagy este. Jobb ritkábban, de kiadósabban locsolni. A füvet rendszeresen kaszáljuk és a hónap végéig nitrogéntrágyával trágyázzuk. Az ágyúsokba kétéves virágokat vetünk, nyírjuk az élő sövényeket. Most szaporíthatok dugványozással a rózsák. A tőzeghomok keverékkel töltött cserépbe ültetett dugványok ne legyenek túl puhák, de túl fásak sem. A cserepet tegyük melegágyba, vagy borítsunk rá beföttes üveget és naponta permetezzük le vízzel. Az elnyílt rózsákat a második levél felett vágjuk le, hogy a bogyókban ne képződjön mag, mert a fa vagy bokor megszűnik virágozni. A vadhajtásokat tőből kell eltávolítani. Utoljára trágyázzuk a rózsát, majd a hó második felében hozzáláthatunk az oltáshoz. Fejezzük be a tulipánhagymák felszedését. Kév évnél tovább nem célszerű a földben hagyni őket, mert elsatnyulnak és gyengén virágzanak. A nárciszt elég ötévenként felszedni és osztás, válogatás után azonnal elültetni. A tulipánhagymákat tisztogatás, válogatás után melegebb helyen tároljuk, egy hét múlva kissé hűvösebb, de nem hideg helyre tesszük őket. Az évelő virágok elnyílt virágzatát csípjük le. A nőszirom osztással szaporítható. Az erkélyen vagy szobában tartott virágokat időnként trágyázzuk meg Hortus vagy OBM készítménnyel, illetve speciális virágtrágyákkal. Az előírt adagokat nem tanácsos túllépni! Trágyázzuk a muskátlit is; elnyílt virágzatait — főleg a teltvirágúak esetében.-— rendszeresen szárastól kell eltávolítani, s csak ritkán öntözni. A muskátli dugványos szaporítása szinte mindig sikert hoz. CV1ČELA ALEXE) A fiatal nyércek növekedéséről A .szőrmés bőr értéke a minőségtől és a nagyságtól függ. Igaz a jobb minőségi osztályba sorolásnál a minőségi mutató a döntő, a tenyésztőnek azonban a minőség biztosítása mellett a nagyságra is nagy gondot kell fordítani. A gerezna lioszszúsága közvetlenül összefügg az állat hosszával, az viszont az élősúllyal. Tenyészeteinkben sajnos még mindig nem kiegyenlített a nyércek T<or szerinti súlya. Egyes tenyésztőknél még ma is találunk 150—170 dkg-os apa- és 80 dkg körüli anyaállatokat, más tenyésztőknél viszont az apaállatok 2 kg-nál, a nősténnyek pedig 1,20 kg-nál is nehezebbek. Tagadhatatlan, nem célunk, hogy az apaállatok élősúlya mindenütt meghaladja a 2 kg-ot: az ilyen állatok sokat fogyasztanak, ráadásul a 70 cm-nél hosszabb (néha több mint 80 cm) szőrmés bőrt senki sem fizeti meg. A nagyobb állatok azonban javíthatják az utódok súlyát, nagyságát, főleg az olyan tenyészetekben, ahol kiadósán és ésszerűen takarmányoznak, ám az állatok nagysága még sem éri el a megkívánt paramétereket. Minden tenyésztőnek arra kellene törekednie, hogy az apaállatok szőrmés bőrének többségét az EV vagy EEV, a nőstényekről származó szőrmés bőrök többségét pedig а V, esetleg az EV minőségi osztályba sorolják. A fiatal nyércek növekedését egyrészt az öröklött tulajdonságok, másrészt a takarmányozás minősége határozza meg. Ezt a nézetet egyes tenyésztők elvetik, s azt vallják: a megfelelő növekedést csak egy tényező befolyásolja. Ez a tényező egyesek véleménye szerint az öröklött növekedési képesség, mások szerint a takarmányozás milyensége. E nézetek helytelenek. Mégpedig azért, mert kedvezőtlen feltételek mellett a legjobb növekedési képességgel rendelkező állatok sem érik el a maximális testsúlyt és nem adnak kiváló minőségű szőrmés bőrt, viszont a rossz nőve kedési képességű állatok a legjobb takarmányozás esetén sem nyújtanak jobb eredményt mint elődeik. A növekedésre döntő hatással lehet a tenyészmunka is. Például az időbeni elválasztás: tudományosan bizonyított tény, hogy a hét hetes korban elválasztott nyércek gyorsabban növekednek, mint a nyolcadik hét után elválasztottak! Bizonyos különbség tapasztalható például a párosával, vagy egyenként széthelyezett elválasztott nyércek növekedésében is. A párosával elhelyezettek minden esetben gyorsabban növekednek, mint az individuálisan elhelyezettek. A tenyésztőknek őrizkedniük kell a rokonkeresztezéstől is. Ennek csak a gondosan vezetett nyilvántartással lehet elejét venni. Fontos feladat ez, mert a rokonkeresztezésből származó egyedek kevésbé életképesek, közülük sok már az első napokban elhullik. A- melyek megmaradnak, azok gyengébbek, rosszabbul fejlődnek, növekednek. Az alábbi táblázatban a fiatal nyércek fejlődését tüntettük fel, valamint azt, hogy fejlődésük egyes időszakaiban milyen testsúlyt érnek el. A feltüntetett adatokból kitűnik, hogy a hímek három hónapos korukban kb. 55 százalékát érik el végsúlyuknak, a nőstények pedig több mint 60 százalékát. A hímek még a 4— 5. hónapban is aránylag gyorsan híznak, s a havi gyarapodás csak a 6. hónapban csökken snkatmnndóan. A nőstények növekedési intenzitása a 2. hónapban a legkiemelkedőbb, ezt követően a havi gyarapodás fokozatosan csökken, s a 6. hónapban már alig nő az állatok súlya. A legnagyobb súlygyarapodás tehát a 2—3. hónapban érhető el. A hímek ekkor általában 17, a nőstények pedig 12 gramm körüli átlagos napi súlygyarapodást érnek el. Aránylag kedvezően nagy napi súlygyarapodást mértünk még a 3—4 hónapos állatoknál is. A fiatal állatok növekedését befolyásoló tenyésztői intézkedések közül az alábbiakat tartom fontosnak megemlíteni. Nemcsak a nagy élősúly és jó minőségű bundával rendelkező, tehát jő öröklött tulajdonságú állatok továbbtartásra történő kiválasztása fontos, mert a növekedést döntően befolyásolja az időben megkezdett és helyesen végzett póttakarmányozás is. A póttakarmányozást már 16 napos korban meg kell kezdeni. Az időben végzett elválasztás és az azt követő helyes takarmányozás (naponta 2—3-szor) igen kedvezően hat az utódok növekedésére. A napi egyszeri etetésre csak a 4—5 hónapos állatoknál, vagyis szeptemberben, illetve október elején lehet áttérni. Közvetlenül elválasztás után tanácsos a ketrecben búdogetetőkből etetni az állatokat, s csak egy hónap elteltével szoktassuk rá őket a ketrec tetején elhelyezett takarmány fogyasztására. A fiatal nyérceknek lehetőleg finom, apróra őrölt takarmányt adjunk az első hónapokban. A háromhónapos állatoknak már darabosabb takarmányt is adhatunk, vagyis ekkor már úgy és olyan napi adaggal etetjük őket, mint a többi felnőtt állatot. A fiatal nyércek napi adagjában csak a lehető legkevesebb ballaszt-anyagnak szabadna előfordulni. A napi adagnak legalább 25 százalékát első osztályú vágóhídi melléktermék, hulladékanyag adja. Ha ez a vágóhídi melléktermék nem áll rendelkezésünkre — ami kistenyészeteinkben elég gyakori jelenség —, akkor a könnyen emészthető fehérjés takarmányokat szárított tejjel, túróval, nagyobb mennyiségű (60—10%) vérrel, tojással stb. pótoljuk, helyettesítjük. Igen fontos, hogy kellő mennyiségű zsírt tartalmazzon a takarmány. A külföldi szakemberek szerint a napi adagnak legalább a takarmány szárazanyaga 20— 24 százalékának megfelelő mennyiségű zsírt (ez az energia fő forrása) kellene tartalmaznia. Fontos szerep jut a vitaminoknak, illetve a vitaminos takarmány-kiegészítőknek is. Főleg az А-vitamin fontos, de megfelelő mennyiségű E-, D- és В-vitaminra is szükségük van a fiatal nyérceknek. A jó növekedés és helyes vázépítés szempontjából fontos szerepet játszik a fiatal állatok takarmányozásában a csontliszt, vagy a hulladékok, esetleg a dikalciumfuszfát (a napi adag 0,5 — 1 %-a) adagolása is. Ing. F. Kukla C'Sc., Chovateľ 1975. 5. szám.) Kor U и ев Eŕ 55 'S SC vs Havi súlygyarapodás Súlygyarapodás a végsúly %-ában Nőst. súlya Havi súlygyarapodás Súlygyarapodás a végsúly %-ában 1 nap 10 — 0,45 10 " — 0,84 1 hónap 185 175 7,95 173 163 13,70 2 hónap 720 535 24,32 550 377 31,68 3 hónap 1230 510 23,18 770 220 18,49 4 hónap 1640 460 20,91 940 170 14,28 5 hónap 1950 260 11,82 1110 160 13,44 6 hónap 2140 190 8.64 1150 50 4,20 7 hónap 2200 60 2,73 1190 40 3,36 Л minap Pősa Istvánnal, a ** Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége sopornyai helyi szervezetének elnökével beszélgettem. A többi között elmondotta, hogy a múlt évben a galantai járás kisállattenyésztői közül még csak egyedül ő tartott kosin tyúkokat. A fajtatiszta szülőpárokat az NDK- ból szerezte be. Inkább kedvtelésből, mint hasznosságukért tartja őket. Igaz, gyorsan növekednek, jó az ellenállóképességük, de évente csak 120—130 tojást termelnek. A tojás, mely egyébként barnahéjú, kevés, de húsuk annál ízletesebb, s ami fő: az állatok gyorsan híznak. A tapasztalatok szerint a tojók Nő a Kosin iránti érdeklődés 8—10 hónap alatt 4 kg átlagsúlyt érnek el, a kifejlett kakasok pedig 4,5—5,5 kg-ot. Egyegy kakas súlya néha a 6 kg-ot is meghaladja. A kosinról csak annyit: törzse rövid, széles, mély, elgömbölyödő idomú, válla széles, háta rövid, hosszú tollazata igen finom, fodrosodó, pehelyszerü. Lábai alig láthatók, „gatyásak“. Pősa elvtárs sárga kosinokat tart. de ismeretes a fehér, fekete és sávozott színváltozat is. A járás kisállattenyésztői hamar felfigyeltek az új fajtára, s egyre többen kértek keltetőtojást vágy naposcsibét Pósa elvtárstól.. Ő nem fukarkodott, sőt még jó tanáccsal is ellátta az érdeklődőket. így ma már több kistenyésztő állományában is megtalálható a járásban ez a tyúkfajta. Pósa elvtárs egymaga több mint 60 darabot tart ebből a fajtából, természetesen beleértve a riövendékállatokat Is. A mellékelt felvételen egy 9 hónapos kosin tyúk látható, melynek élősúlya meghaladja a 4 kilogrammot. Kép és szöveg: —kfg—
