Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-02-15 / 7. szám
1 1975. február 15. SZABAD FÖLDMŰVES 3 A PLÉNUMHATÄROZAT SZELLEMÉBEN Szlovákia mezőgazdasági üzemeiben, szövetkezeteiben alig akad egynéhány ésszerűsítő brigád. Márpedig a CSKP KB máit év novemberi, valamint az SZLKP KB ez év Januári plénum-határozatai is lényegesen aláhúzzák ezek szükségességét, a tartalékok rugalmasabb feltárása, s céltudatosabb hasznosítása, valamint az üzemszervezés tökéletesítése, a termelés továbbfejlesztése szempontjából. A járási pártbizottságok plénnmülésein is foglalkoztak ezzel a kérdéssel, ugyanakkor a mezőgazdasági üzemekben — fgy a szövetkezetekben is — napi rendre tűzték a plénumhatározatokböl eredő feladatok lebontását. az egyes termelési ágazatokra, munkahelyekre, sőt egyénekre. Rendkívül nagy felelősség hárul a tekintetben a szövetkezetek kommunistáira. Nem mindegy, milyen mértékben képesek a pártonkívüli dolgozókat bevonni, a minden eddiginél igényesebb tervfeladatok teljesítésére mozgósítani. Sok múlik személyes példamutatásukon, a hibák, fogyatékosságok elhárítását sürgető egészséges türelmetlenségükön, a jó elvtársi, közösségi légkör kialakításán, az igényesebb irányító- és ellenőrző munkán, stb. Ha a „KEVESEBB SZÖT, ANNÄL TÖBB TETTET!“ korparancs-elvet a dolgos hétköznapok gyakorlatává akarjuk tenni, úgy nagyonis szükség van az ésszerűsítő brigádokra. így a szövetkezetek vezető-, szakember- és műszaki gárdája még szervezettebben, összehangoltabban törekedhet az anyagi és szellemi tartalékok minden eddiginél jobb, céltudatosabb kihasználására. ★ Nézzük csak, mit jelent az ésszerűségre, gazdaságosabb termelésre, tökéletesebb üzemszervezésre törekvés egyetlen szövetkezet viszonylatában. Sőt, egyetlen munkaterületre — a gépi brigádra és a javítóműhelyre — lebontva, a pártplénum-határozatait. A P ő t h e jőzsef műhelyvezetővel, Tóth Zoltán mérnök-mechanizátorralés Wiedermann József üzemi pártelnökkel való beszélgetésünk nagyon hasznosnak bizonyult, az O. PÔ- toű-i (dióspatonyi) Efsz-ben. Mint őszintén elmondották, nem is olyan ördöngős dolog a tartalékfeltárás. csak jobban kell a dolgozókra, azok ötleteire, véleményeire, tapasztalataira alapozni. Mert, csakis az egymás iránti bizalom, a nyílt vélemény-nyilvánítás és a segítő szándékú bírálat viheti előbbre a fejlődést__ A traktorosok, gépkezelők esetében is érvényes a szólásmondás: ujjunk sem egyforma. Egyik dolgozó nagyon lelkiismeretes, szakmaszerető, öntudatos, fegyelmezett, a másik kevésbé az. így azután itt is előfordult egyes traktorosok részéről, hogy rendszertelenül cserélték az olajat, későn adták javításba a meghibásodott gépet, járatták a motort akkor is, ha nem kellett, az üzemanyaggal sem takarékoskodtak, ahogy kellene ... Ami az üresjáratok csökkentését, az üzemanyagtakarékosságot illeti, már a múlt évben intézkedtek. A 8— 1D kilométernyire levő munkahelyre meleg ételt szállítottak. Ez nem kevesebb, mint 24 traktort — illetve traktorost — érintett. Megszűnt az ebédre hazajárkálás (traktorral), ami könynyen kiszámítható, mit eredményezett üzemanyagtakarékosság, s időhasznosítás szempontjából. A határi utak kilométereként 6—8 deciliter üzemanyagot fogyasztottak a traktorok. Ez egyetlen napon is sokra rúg, hát még az év jelentős részére vetítve az üzemanyagfogyasztást. Elhatározták: a szövetkezeti konyhát úgy fejlesztik, hogy 40 helyett legaalább 100 dolgozó juthasson Ízletes, meleg ételhez — egséz éven át. Ez mindenképpen kifizetődik, nem csupán az családauyák, magános szövetkezeti tagok szempontjából, hanem a jobb munkaidő-hasznosítást illetően is. És vajon mennyire ésszerű a gépkarbantartás, javítás központosítása, amelyre áttérnek? Nagyonis ésszerű és célszerű lesz! Jobban áttekinthetik a gépek műszaki állapotát. Eddig csakis a traktorosok lelkiismeretén, szakmai hozzáértésén múlott, milyen állapotban volt a reájuk bízott gép. Az új szervezés szerint a gépkarbantartás és javítás minőségét a műhely dolgozói szavatolják. A régi munkaszervezés szerint az irányítás kettős volt, ellenben most a mérnök-mechanizátor kezébe kerül, ő hangolja össze a kinti munkát a belsővel, vagyis a gépjavítóműhelyben történtekért is ő a felelős. A központi gépjavítóba ezekután nem akkor kerül be a traktor, vagy másmilyen gép, amikor már teljesen üzemképtelen, hanem a kisebb meghibásodás után azonnal; ily módon könnyebben, kisebb költséggel helyrehozható a meghibásodás, s a gép sem eshet ki hosszabb idűre a termelésből. S ami még a traktorosokat illeti, reggel mindjárt a mezőre mehetnek, karbantartott, üzemképes géppel, ami napi 3 óra jobb munkaidőhasznosltást jelent — traktorosonként. Több lehet ilymódon a konkrét napi munkateljesítmény, a mezőn, vagy másutt. A gépierő jobb kihasználása érdekében már a múlt évben is tettek egyet-mást. Az öttonnás pótkocsikkal lebonyolított, üzemen belüli, s kívüli terményszállítás eléggé költségesnek bizonyult, amellett nemegyszer nehézséget okozott (például a kombájnos gabonabetakarítás esetében!). A múlt évben 7—9 tonnás pótkocsikat vásároltak, melyekkel lényegesen meggyorsíthatják a terményszállítást, az erre fordított időt csaknem a felére csökkenthetik. Az öttonnás szállítóeszközzel kétszer, a 9 tonnással csupán egyszer kell fordulnia. Ez jobb munkaidőhasznosítást, üzemanyagta» karékosságot is jelent. Ez a nagyobb térfogatú pótkocsipark számottevően elősegítheti a gabonabetakarítás idejének lerövidítését (míg egy öttonnás pótkocsi csupán három kombájntól tudta felvenni és elszállítani a gabonát, az új, kilenctonnás hét kombájnt képes „kiszolgálni“). E szállítóeszközök bevetése a cukorrépatermés betakarítását ugyancsak hatványozottan gyorsítja, a költségeket is csökkentheti, ami 125 hektár cukorrépa esetében nagyon jelentősen üt a latba. (Hiszen hektáronként 50 mázsa termés elszállításáról van szó!) Számolnak a nagyobb földtáblák kialakításával, ami szintén hozzájárul a gépek teljesítőképességének eddiginél jobb kihasználásához. A táblák „egybeolvasztásával“, az árkok felszámolásával, a talajművelést akadályozó fák kivágásával ideális feltételeket teremtenek a korszerű talajmfb veléshez, a növénytermesztés mai követelményeinek kielégítéséhez vagyis a gépek maximális kihasználásához. Természetesen, a szövetkezet vezetői — munkaiskola keretében — gondoskodnak a műszaki gárda tagjainak továbbképzéséről. Ez a 42 órás szakmai-politikai tudásgazdagítás félszáz dolgozót (traktorost, kombájnost. egyéb gépkezelőt, s gépjavítót, karbantartót) érint. Emellett az utánpótlás biztosításáról sem feledkeznek meg: nyolc fiatal a szaktanintézetekben sajátítja el a korszerű mezőgazdasági termelés alapismereteit. ★ Lám, egyetlen munkaágazat, s menynyi lehetőség, jól hasznosítható tartalék, amely több-százezer koronát hoz* hat a közös javára. Mindebből az tűnik ki: érdemes jó alaposan körülnézni az egyes munkaterületeken, tökéletesítve — ésszerűsítve — a munkaszervezést, az irányítást és ellenőrzést, elmélyítve jobban a személyi felelősséget. N. KOVÁCS ISTVÁN A faluban szorgalmas, szerény ** embernek ismerik Chuchút Gyula elvtársat, a tôni (tanyi) Efsz állatgondozóját Éjt nappallá tesz azért, hogy munkahelyén minél jobb eredményeket érjen el. A politikai és társadalmi munkából is aktívan kiveszi részét és ezért a Nyugat-Szlovákiai Kerületi Pártbizottság plénumának tagjává választották. Felszólalásaival, javaslataival a komárnoi (komáromi) járás dolgozói érdekeit tolmácsolja a felsőbb szerveknek. Igyekszik az össztársadalmi érdekeket egybehangolni az egyéni érdekekkel. A járás és a kerület dolgozói közül kevesen tudják, hogy ez az egyébként szűkszavú dolgozó a múltban milyen önfeláldozóan küzdött azért, hogy dolgozó népünk ma békében építhesse szocialista hazáját. A Tiso-kormány hadseregében a szovjet nép ellen úszították őket. Amikor a frontra kerültek, saját szemükkel láthatták a német fasiszták borzalmas gaztetteit. Az emberi mivoltuk, bői kivetkőzött pribékek öregeket és fiatalokat akasztottak fel Minszk környékén az útszéli fákra. Több bajtársával együtt kapcsolatot teremtett a partizánokkal és mint gépkocsivezető gyakran szállított partízán-felderítőket teherautójával. Mivel a szlovák katonák és a helyi lakosság között egyre jobb viszony alakult ki, a németek ezeket az egységeket Olaszországba irányították. Amikor a leigázott szlovák nép felkelésre készült, az Olaszországban tartózkodó szlovák csapatokat újra visszavezényelték Szlovákiába, de ők nemfogtak fegyvert testvéreik ellen. Aktívan bekapcsolódott az előkészítő munkálatokba és autójával titkos utasításokat juttatott el a partizánoknak. A Szlovák Nemzeti Felkelés kitörésekor a Tri Duby repülőtér közelében tevékenykedett. A törzskar magasrangú tisztjeit és a Szovjetunióból érkező partizánparancsnokokat, tanácsadókat szállította. A fasiszták megtorló akciói után Alekszej Nyevszkij partizánbrigádjához csatlakozott, ahol Karaszjev ezredes volt a parancsnoka. Mint géppuskás a Švábi melletti ütkö-Nem küzdöttek hiába zetben 1944. október 17-én esett át a tűzkeresztségen. A kemény csatában hét német tankot lőttek ki és 250 fasisztát pusztítottak el. A legnedás hírű partizánparancsnokokkal nagyon sok ütközetben vett részt. Egy akció során Grisa Karpienkov kapitány vezényletével Fedoszjev Larcsík, Dmitrij Kuzmienkov, Szása Danielovszkij és egy Misa nevű ukrajnai fiúval „nyelvet“ kellett foglyul ejteniük. Amikor már 200 méterre megközelítették a kijelölt terepet, hangokat hallottak. Az egyik fedett lövészárokban egy őrmester és egy katona aludt a golyószóró mellett. MindHarman egyszerre ugrottak rájuk és pillanatok alatt betömték a szájukat, hogy ne kiálthassanak. Bár a németek felfigyeltek a visszakúszók nesszére, az egyik foglyot mégis sikerült Karaszjev parancsnokhoz juttatniuk. A tőle szerzett értesülések alapján sikerült megtudni, hogy hol a leggyengébb a fasiszták védelmi vonala. Kemény harcban Kokava térségében a partizánoknak sikerült áttörniük és a párt központi bizottságának néhány tagja is átjutott a felszabadult területekre. Amikor a szovjet csapatokkal egyesültek, mint a II. Ukrán Front harcosa Michail Haragula századparancsnoksága alatt harcolt. Vérüket hullatva szabadították fel Banská Bystricát, Zvolent, Zarnovicát, Prlevidzát, Zemíanské Kostolany-t és más falvakat, városokat. Chuchút elvtárs mindig az élvonalban küzdött, többször Is elismerésben részesült. Harc közben sikerült meglátogatni szülőfaluját, Maié Bielicét is, azonban nem sok öröme volt benne, mert hozzátartozói közül sokat elpusztítottak és elhurcoltak a fasiszták. A párnapos otthontartózkodás után megalakították a párt helyi szervezetét és a ceruzával aláírt jelentkezési íveket a Topolöany-i járási pártbizottságra vitte kerékpáron, katonai egyenruhában. A felszabadulás után többször találkozott volt parancsnokával, Karaszjevvel, aki meglátogatta a családját is. Felidézték a harci emlékeket és amikor végignéztek a gyönyörű korszerű házakkal szegélyezett utcákon, úgy érezték, a küzdelem nem volt hiábavaló. Kolozsi Ernő Mezőgazdasági szaktanitézet a nagy Duna mentében. Abból a célból, hogy a fiataloknak némi segítséget nyújtsunk a pályaválasztás idején, s hogy a dél-szlovákiai mezőgazdasági üzemeket tájékoztassuk a szakemberképzés lehetőségeiről, bemutatjuk a Kravany nad Dunajom községben működő Mezőgazdasági Szaktaníntézetet. Az iskola múltjáról talán elég megemlíteni azt, hogy egy ideig növénytermesztésre és állattenyésztésre szakosított mezőgazdasági iskola volt, majd több éven keresztül mesteriskolaként működött. S a diákjainak kertész, szőlész, kovács, géplakatos, asztalos, ács, stb. mesteri képesítést nyújtott. A komárnoi járáshoz tartozó iskola működési körének gazdagításához hozzájárult az, hogy átvette a volt Kvetoslavovi Kertészeti Szaktanintézet, valamint a volt Salai Kertészeti Mesteriskola munkakörét. Az iskola végleges, vagyis jelenleg is meglevő jellege 1968- ban alakult ki. Tájékoztatásként talán nem árt hangsúlyozni azt sem, hogy a hazánkban létező magyar tannyelvű mezőgazdasági szaktanintézetek között a Kravany nad Dunajom! Mezőgazdasági Szaktanintézetnek van a legsokrétűbb társadalmi küldetése. Lényegében egy fedél alatt, vagyis egyetlen szaktanintézet keretén belül négy szakosított szaktanintézet működik, vagyis a zöldség-, gyümölcs- és virágtermesztésre, valamint diszkertészetre szakosított, továbbá a szőlészetre, pincegazdaságra és gyümölcstermesztésre szakosított, az asztalos-bognár, kádár-ács, s végül a kovács-lakatos-hegesztő és gépjármű vezető (traktoros) képzésre szakosított szaktanintézetet foglalja magában. Az iskola, s persze a diákotthon is a Duna partján, egy ősi és impozáns parkban helyezkedik el. E kellemes környezetben levő iskolában jelenleg 241 diák tanul, illetve törekszik ki-ki a maga által választott szakon gyarapítani tudását. A tapasztalatok arra utalnak, hogy a diákok igyekezetét siker koronázza, mivel a tizenkét pedagógus, a tizenegy szakoktató és a hét nevelő, valamint a további harmincnégy alkalmazott minden lehetőt elkövet abból a célból, hogy az iskola már kivívott jó hírnevét öregbítse. A tanulók valóban otthonosan, tehát jól érzik magukat ebben a környezetben. Ehhez nyilván az is hozzájárul, hogy a diákotthon nemcsak szállás és étkezési helyük, hanem egyben a kulturális munkának és a sportolásnak is Jó hírnevű központja. Említést érdemel az is, hogy ebben a szaktanintézetben az elméleti tanítás gyakorlati oktatással párosul. Ugyanis a 92 hektáros tangazdaság és a műhelyek egész sora kedvező lehetőséget nyújt a gyakorlati ismeretek elsajátításához. Tizennégy hektár szőlő, harminckét hektár gyümölcsös, öt hektár zöldségkertészet, (két hektár fóliaházas rendszerű), az üvegházi virágtermesztés és palántanevelés, valamint az, hogy a tangazdaság korszerű gépekkel és berendezésekkel is el van látva, a szakemberképzés magas színvonalát tükrözi. Dicséretes, hogy az iskola igazgatósága — a nemzetközi kapcsolatainak ápolása útján — arra is lehetőséget ad a diákoknak, hogy a nyári időszakban külföldön gyarapítsák szaktudásukat. így például a Magyar Népköztársaságban a Budapesti Maglődl úti Virág, Dísznövény és Kötészeti Szakmunkásképző, valamint a Tolna megyéhez tartozó Lengyel községben székelő kertészeti és szőlészeti szakmunkásképző biztosit optimális előfeltételeket a Kravany nad Dunajom-1 diákok tanulásához, míg a Bolgár Népköztársaságban a Várna melletti Dolný Csifliki Kertészeti és Szőlészeti Szakmunkásképző Iskola. Huszonkét éve kezdődött meg Kravanyban a mezőgazdasági szakemberek képzése. Azóta 1894 volt diák, vagyis végzett szakember hagyta el az iskola padjait. Az itt végzettek jelentős része felelős beosztásban dolgozik, közülük sokan már technikusi vagy mérnöki képesítést is szereztek. S ami nagyon lényeges: megállják a helyüket! Ez az iskola, amelynek távlati terve azzal számol, hogy a tanulói (amennyiben erre lehetőség nyílik) már 1976-tól középiskolai színvonalon, vagyis szakérettségi bizonyítvánnyal fejezik be tanulmányaikat, örömmel fogadja a tanulnivágyókat a Bratislavátől Čierna nad Tisouig terjedő dél-szlovákiai járásokból. A múlt esztendő véglegesen igazolta, hogy a fóliasátrak alatti zöldségtermesztés jelentősen hozzájárul a lakosság jobb ellátásához. Ezért á napokban újabb sátrak vasvázait állítják fel, amelyre rövidesen ráhúzzák a fehér műanyag huzatot és aztán beültetik a korai zöldség palántáit. Foto: —tt—
