Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-02-08 / 6. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1975. február 8. 14 Szlovákia sertéshús termelésének további ésszerűsítéséről volt szó a Nitrai Állattenyésztési Kutatóintézetben azon a megbeszélésen, amelyen az erre hatást gyakoroló Ismeretek programszerű gyakorlati alkalmazásáról a leghivatottabbak nyilatkoztak. Véleményt nyilvánított docens Pavel Majerčiak mérnök Dr. Se., a kutatóintézet sertéstenyésztési osztályának vezetője, továbbá Ján Poltársky mérnök, CSc., a kutatóintézet tudományos dolgozója, valamint Ján Môčik mérnök, a Bratislavai Kerületi Tenyésztési Vállalat dolgozója. más fajta hibridek a jövőben egyöntetű jellegűek lesznek majd. Szlovákia területén jelenleg 28 keresztezés! kombinációt kísérnek figyelemmel. Egyelőre még munkát ad az elmúlt évben külföldről behozott tiszta vérvonalú hampshire és durok fajta akklimatizálása a Rohovcei (Szarvai) Állami Gazdaságban, a Topofníky-i (Nyárasdi) EFSz-ben, valamint a Kútníky-i (Hegyétei) EFSz-ben. Ugyancsak akklimatizációt kíván a belga típusú landrase és a nagy fehér angol fajt- is. A közelmúltban megindult az a folyamat, miszerint más gazdasági ágazatokhoz hasonlóan — a CSKP XIV. kongresszusa határozatai következtében — a sertéshús előállítást, az őstermelés javításával magasabb szintre emeljük. Míg régen a nagy fizikai erőkifejtés miatt kalőriadúsabb élelmet kívánt a fogyasztó, amit nagyrészt a zsírosabb sertéshús képviselt, addig manapság a tudományos-technikai forradalom fokozottabb érvényesülése révén a fizikai munka mértéke csökkent és társadalmunk igénye a nagy fehérje arányú, csaknem zsírnélküli sertéshús felé változik. Az említett pártkongresszus errevonatkozó határozatai a nagyüzemi sertéshústermelés szakosítását és iparosítását szorgalmazzák, ami mindenekelőtt üzemközi társulásos alapon valósul meg. Ez megköveteli a tenyésztés, a takarmányozás és a tartás-technológia rendszerének telies átszervezését. A kutatóintézet a Nitrai Mezőgazdasági Főiskolával, valamint az Állami Tenyésztési Igazgatósággal karöltve a fenti kívánalmak megvalósítására 1990-ig terjedő távlati programot dolgozott ki. A megvalósítás jelenlegi átmeneti szakasza, a termelés szintjének emelésével egyidőben a szakosított nagvtenyészetek kialakításából áll, zárt állományforgóval. Ezen zárt állományforgó kifejezés alatt a szokástól eltérően ma már bizonyos párosítási körzeteket értenek. Ilyen párosítási körzet jelenleg az anyasertéseket illetően a járás, tenyészkanok vonatkozásában pedig a kerület, és a jövőben a jelenlegi átmeneti szakaszból a véglegesbe jutás után a párosítási körzet esetenként egész Szlovákia területét foglalja majd magában. PÄROSÍTÄSI KÖRZETEK A nemesítő-, a szaporító- és a haszontenyészetek terület szerinti széthelyezése alkotja tulajdonképpen a párosítási körzeteket. A nemesítő tenyészetekben és körzetekben nálunk mindenekelőtt a fehér-nemes, valamint a már akklimatizálódott landrase fajtát tenyésztjük. Ezenkívül a már regenerált feketetarka fajtát, valamint a csúcsteljesítményeket elérő külföldi fajtákat, amelyeket a hazaiak húshasznosságának. TISZTA VÉRVONALÜ TENYÉSZTÉS AZ ALAP A sertéshústermelés távlati tervekben szereplő fokozását ésszerűen, óriási takarmány-mennyiség megtakarításával is el lehet érni, ha teljes mértékben kihasználjuk a sertések és a végtermék előállítására apaállatként használják fel. Az eredmények azt mutatják, hogy a nemesítési elképzelés helyesnek bizonyult, mert a hármas keresztezési módszerrel a karaj-szelet nagysága ma már 36—40 négyzetcentiméter. A hibridizációs program megvalósítása után 1980-ra tervezett karajméretet valószínűleg jóval hamarabb sikerül majd elérni, Szlovákia egész területén. A kutatók a vágott sertés húsarányán változtatni akarnak a sonka javára. A már hagyományos sertésfajtáink sonkájának aránya az állat teljes hűsmennyiségéhez mérten 16,5 százalék, míg az ún. kombinációs tulajdonságok kihasználásával ez az arány 18—20 százalékra javul. TAKARMÄNYFOGYASZTÄS A nálunk gyártott keveréktakarmányokat véve alapul a takarmányszükfliuM takarmányfelhasználásának és testfelépítési arányának stb. javítására hoztunk be. Az olykor többszöri keresztezéssel előállított vonalakat azután a hibridsertés, vagyis a végtermék előállítására használják fel, amelynek húsgyarapodása igen gazdaságos. A nemesítő tenyészetekben tartott és kiváló reprodukciós tulajdonságokkal rendelkező ún. ,,A“ vonalak produkálják a tiszta vérvonalú anyai tenyésztési anyagot. A kiváló testalkatú ún. „B“ vonal állítja elő a tiszta vérvonalú kanokat. Az „A“ vonalú anyák a szaporító tenyészetbe kerülnek, s ezek további (Fi) generációjából származó nőivarú utódait a ,,B“ nemesítő vonal kanjaival párosítják. Az innen haszontenyészetbe kerülő A— В—C vonalú további generáció tulajdonsága azután a kiváló húshasznosság. Ez nemcsak elképzelés, hanem a kísérleti tenyészetekben már valóság, amelyek Szlovákia területén, legnagyobb mértékben a nyugat-szlovákiai kerület járásaiban találhatók. A hárkombinációs tulajdonságait. Ezt megelőzően azonban a tiszta vérvonalú sertésfajták tartási és termelési tulajdonságait is javítani kell, hogy minél előnyösebb legyen a kiindulási érték. Persze az eddigi takarmányozáson is változtatni kell. Az anyasertésnek legalább öt ellést kell rendben elviselnie. A fehér-nemes sertés szaporodó képessége kiváló, viszont húshasznossága gyenge. Ezt kell a hibridizációs program utolsó szakaszában a „C“ vonallal való keresztezéssel erősen feljavítani. A fehér nemes sertés keresztbe vágott karajának nagysága nálunk jelenleg 30 négyzetcentiméter körüli. A landrase kotlettjének mérete 33 négyzetcentiméter körüli. A kutatók, a nemzetközi értékmérő szerint a nálunk megállapított méreteket nem tartják kielégítőnek. Ezért külföldről behozták a már hosszú idő óta nagyobb húsmennyiségre nemesített holland, belga, illetve nyugat-német változatú landrase sertésfajtát, továbbá az USA-ból a durok fajtát és Angliából a hampshire (hemsir) fajtát. Ezeket a Fi generáció séglet 1 kg súlygyarapodáshoz jelenleg 4—4,5 kg közötti. A sertéshizlaló állomásokon, ahol az állatonkénti napi súlygyarapodás 75 dkg körüli, ott a takarmányfogyasztás élősúly-kilogrammonként 3— 3,2 kg, viszont ahol a nevelési körülmények nem kielégítőek — pl. rossz a szellőztetés stb., — az olyan istállóban a napi súlygyarapodás csak 40 dkg körüli, a takarmányfogyasztás pedig 4—5 kg közötti. Kísérleti körülményekben, ahol a fajtával, a takarmányozással és a technológiával kapcsolatos kívánalmakat betartják, ott a takarmányszükséglet 1 kg súlygyarapodáshoz 2,5 kg. A mezőgazdaságilag fejlett államokban ma már olyan célokat tűznek ki maguk elé, hogy 1 kg sertéshúst 2 kg takarmány felhasználásával állítanak elő. Ez esetben azonban a takarmánynak az összes szükséges komponenseket tartalmaznia kell. Érdekes összehasonlítani, hogy a tiszta vérvonalban tenyésztett sertések termelési eredményeivel szemben mennyivel jobbak a keresztezéssel létrehozott állatok eredményei. He а tiszta vérvonalban tenyésztett sertések eredményeit minden adatnál százszázaléknak vesszük, akkor a két további adat, vagyis az egyszerű keresztezéssel, és a hármas keresztezéssel, vagyis a hibridizációval elért eredmények a következők: a született malacok száma 102—110 %; a választott malacok száma 107—115 %; az alom súlya 110—120 %; napi súlygyarapodás a születéstől az elválasztásig 106—106 %; takarmánykihasználás 104—104 %. A hármaskeresztezés következtében tehát mindenekelőtt növekedik a szaporodó képesség és javul a húsarány. ELŐTÉRBEN A NYUGAT-SZLOVÁKIAI KERÜLET A sertéshibridizációs és általában a sertésnemesítési program előterében a nyugat-szlovákiai kerület áll. Ez azért indokolt, mivel országosan a sertésállomány egyötödét, szlovákiai méretben pedig 60—62 %-át a nyugat-szlovákiai kerületben tartják és a sertéshústermelés 65—68 százaléka itt realizálódik. Mindez kifejezetten igazolja, hogy a hibridizációs program első szakasza megvalósításának súlypontja helyesen itt van. A Szlovákia területén létesített 9 kísérleti tenyészetből 8 a nyugat szlovákiai kerületben tevékenykedik a hibridizációs program végrehajtásán. A már említett 28 különféle változatból, a kísérleti időszak befejezése után 2—3 kombinációt kiválasztanak és ezeket a gyakorlatban Szlovákia területén megvalósítják. A kísérleti időszak előreláthatólag az 1976-os év végéig tart. Széles alapokra helyezték a hústípusú fajtákkal történő céltudatos egyszerű haszonkeresztezést, amelynek az egyes járásokban hibridizációs program ne^et adtak. Ezért érthető, hogy még egyes szakemberek is öszszetévesztik az egyszerű keresztezést a hármaskeresztezéssel, vagyis a hibridizációval. A nyugat-szlovákiai kerületben említett 28 kísérleti tenyészeten kívül még 27 nemesítő, valamint 78 szaporító tenyészet működik. Ezek szerint 1980-ig a nemesítő tenyészetekben 3050 anyasertést, a szaporító tenyészetekben pedig 9850 anyasertést nevelnek fel. KUCSERA SZILÁRD A tögygyulladás - a helytelen fejőgép-üzemelés betegsége Ismeretes, hogy a gümőkór és a brucellózis kórokozóitól az állományok mentesíthetők és mentesen is tarthatók. A tőgygyulladást azonban csak az esetek kisebb hányadában idézik elő olyan tőgylakó baktériumok (pl. a Streptococcus agalactiae), amelyektől az állományok egy része mentes. Tőgylakó baktériummal a borjú már születésénél fertőződhet! A baktérium a szülőutakban és a mandulákban telepszik meg, ahonnan gyengítő körülmények pl. ellés hatására jut el a tőgybe és elszaporodik. Ha ez a baktérium esetleg ki is pusztulna az állományból, akkor is bőségesen találunk az állatok bőrén, ürülékében, a fejő kezén, az Istálló padozatán, a fejőgumin stb. más olyan kórokozókat (különféle gennyesztők, coli — aerogenes csoportbeli baktériumok, sarjadzó gombák, stb.), amelyek a tőgyön kívül is szaporodnak. Előfordulásukkal tehát mindenütt számolni kell. Bármilyen kórokozóról van is sző, még a tőgyben való jelenléte sem okoz egymagában megbetegedést. (Néma fertőzöttség.) Más környezeti tényezők, faktorok is szükségesek a tőgygyulladás kifejlődéséhez, amelyek vagy azt teszik lehetővé, hogy a kórokozó nagy tömegben jelen legyen a tehén környezetében, vagy fertőzési kaput nyitnak, vagy a tőgy szöveteinek ellenállóképességét csökkentik. A száraz, tiszta pihenőhely legegyszerűbben a naponta váltott tiszta alommal alakítható ki. Alomnélküli tartásban a rövid állással, a trágya mosás nélküli lesöprésével, lehúzásával lehet a pihenőhelyet tisztán tartani. A tőgyet fejés előtt meleg csörgedező vízzel kell megmosni. Vízvezeték hiányában háti tartályból vagy öntözőkannából kézzel kell mosni, nem pedig piszkos vödörből olyan ronggyal, amely valamennyi tehén tőgyét fertőzheti. A bimbó szárazra törlését, különösen a hegyén maradó legszennyezettebb csepp felitatását, papírtörülközővel célszerű végezni. Az első tejsugarak próbacsészés vizsgálatával, Mastitest-próbával, laboratóriumi tejvizsgálattal, vagy a duzzadt, fájdalmas tőgy alapján tőgygyulladásosnak talált teheneket nem szabad a többi tehén előtt kifejni, mert a fejőgépet és társaikat erősen fertőzhetik. Hangsúlyozni kell a próbacsésze jelentőségét, mert segítségével igen sok fertőző és gyógyításra szoruló állat kiemelhető, amíg a következő Mastitest-próbára sor kerül. A tőgygyulladásos állatot a betegistállóban vagy a lóistállóban ajánlatos elkülöníteni, s csak eredményes gyógykezelés után, állatorvosi engedéllyel szabad társai közé visszavinni. Fejni csak tisztított és fertőtlenített fejőkészülékkel szabad. A fejőkelyheket minden tehén fejése után forró vízzel le kell öblíteni, hogy a kórokozókat egyik tehénről a másikra át ne vigyék. A tőgyben maradó tej nemcsak a tejtermelést akadályozza, hanem a bekerült baktériumok elszaporodását is elősegíti, ezért a gépi utófejést alaposan kell elvégezni. (Kézi utófejést ilyenkor csak ellenőrzés céljából használunk.) A FERTŐZÉS KAPUI A kórokozók legtöbbször a bimbócsatornán keresztül jutnak a tőgybe. Ezért a gyenge záróizmú, tejcsepegtető teheneket ajánlatos fokozatosan kiselejtezni. A tőgy bőrének sérülése is fertőzési kaput nyit, ezért szúrós alomanyagot (pl. árpaszalmát) nem szabad használni. Alom nélküli tartásban különösen ügyelni kell arra, hogy a padozat felülete bársonyos símaságú legyen. Hogy a trágyacsatorna betonperemén a tőgy ne sérüljön, a perem élét legömbölyítve kell készíteni. A sérülések megelőzése végett rövidállás esetén nem szabad a gumiszőnyeges egyedi pihenőhelyek közé betonsávot tenni. Fertőzési kapuk nyílnak a bőr hámrétegének fellazulásával is, ezért sem lehet nedves az alom. Az alom nélküli padozatot pedig nem szabad vízsugárral mosatni a tehenek benntartózkodása alatt, hanem hosszúnyelű kefével kell letisztítani. Ha az előkészítés során a megszokottnál nagyobb fokú tőgyvizenyő jön létre, a tőgy bőre berepedezhet. Az utolsó 10 napban ezért csökkentett adaggal takarmányozunk, a P2Os: CaO arányt l:l-re állítjuk be, az állatokat naponta legalább fél óráig járatjuk, szükség esetén fertőtlenítő kenőcsöt alkalmazzunk. AZ ELLENÁLLÖKÉPESSÉGET CSÖKKENTŐ TÉNYEZŐK Az egész szervezet, s így a tőgy ellenállóképessége is csökken, ha a termelési színvonalhoz képest a takarmányozás nem teljesen kielégítő, ha az állat beteg, vagy egyéb erős megterhelésnek van kitéve, mint pl. az ellés. A fertőző gócokból ilyenkor a tőgybe kerülhetnek a véráram útján a baktériumok, ezért az ilyen gócokat lehetőség szerint meg kell szüntetni, pl. a talpfekélyt ki kell faragni. Ellés után minden tehén körmét ellenőrizni kell, s szükség esetén rendbe kell hozni. A tőgy ellenállóképessége lehűlés vagy mechanikai károsodás esetén közvetlenül csökken. A tőgy akkor hülhet le, ha ősztőltavaszig a padozat fölötti levegőréteg áramlási sebessége nagyobb, mint 0,2 m/sec, vagyis érezhető a légmozgás. A tőgy bőréről nagy a vízpárolgás mértéke, mert az alom nyirkos, nedves, a padozaton pang a vizelet, az alom nélküli padozat felülete nem teszi lehetővé a fekvő állat bőrének párolgását, vagy az alsó hideg levegőréteg páratelt, és nagy a padozat, illetve az alom hőelnyelése. A léghuzat megelőzésére az egymással szemben levő ístállóajtókat nem szabad egyszerre kinyitni. A huzat nélküli istállóban a cigaretta felszálló füstjét a légáramlás nem sodorhatja oldalirányba. Az ajtók közelében különösen bőven kell száraz szalmával almozni, alom nélküli tartásban pedig felső bevezetési!, alsó elszívású, túlnyomásos szellőzési rendszert használni. A beton, öntött aszfalt vagy téglapadozat nagy hőelnyelő-képességét az összenyomott állapotban 2 cm vastag szalma már kedvezően csökkenti. A gumi istállópadlón is célszerű vékonyan almozni, mert ezek csak félmeleg padlók, s különösen elnedvesedés esetén hőelnyelőképességük kedvezőtlen. A tőgy ellenállóképességét a durva mechanikai hatások erősen csökkentik, ezért a társait „öklelő“ tehenet ajánlatos a karámozás során külön kötni, a durva tenyerű fejőgulyás pedig használjon tőgykenőcsöt. A legtöbb mechanikai károsodást azonban a nem megfelelő fejőgőp és a helytelen fejési technológia okozza! A fejőgép túlzottan magas ütemszáma (percenként több, mint 60, a túlságosan hosszú szívású ütem, több mint 66 %), s a hirtelen nyomás-átmenet, olyan hibák, amelyek a pulzátor beállításával szabályozhatók. Az előírt vákuumot (általában 360—380 hg. o. mm) nem szabad növelni, (előfordult már 720 hg. o. mm is!), s különösen vezetékes fejés esetén kell a vákuumingadozást megelőzni a vákuumszivattyú teljesítményének ellenőrzésével, tartalék vákuum biztosításával, korszerű vákuumszabályozóval. A merev, deformált vagy berepedezett fejőgumikat ki kell cserélni. A helytelen fejési technológia vakfej ésre vezethet. A tőgymosás elmaradása, hideg vizes tőgymosás és a fejőkelyhek korai felhelyezése esetén előzetes vakfejés következik be. Ha a fejő figyelmetlen, vagy egyszerre sok tehenet kezel, — sajtáros fejősnél 2-nél, vezetékesnél 3-nál többet — utólagos vakfejés következik be. A tögygyulladás kártételét a tapasztalat szerint úgy lehet gyorsan a minimumra csökkenteni, ha állatgondozók és a fejők feladataikat pontosan ismerik és teljesítik. Célszerű ezért a technológiai előírást, pontokba foglalva, az istállóban és a fejőházban kifüggeszteni. Ez a módszer a higiénikus ellés vagy tejhevítés előírásai esetén is bevált. A mezőgazdasági üzem vezetői pedig tegyenek meg mindent, hogy az alomanyag, a takarmány, a fertőtlenítőszerek, az istállőviszenyok, a fejőgépek, az alkatrészellátás és a szerviz megoldása a lehetőségekhez képest a legjobb legyen! , (Dr. Sz. Gy.)
