Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-02-01 / 5. szám
Ä zöldségfélék hajtatásáról jfe kiskertészkedők körében ^ is aránylag elterjedt termelési módszer a zöldségnövényék hajtatása. Érthető az eziráuyú érdeklődés fokozódása, his;:en az emberek már tudatosítják, hogy az emberi szervezetnek főleg télen és kora tavasszal van nagy szüksége a vitaminokra, különféle védőanyagokra, s hogy ezek zömét a zöldségfélékből meríti a szervezet. Persze nem elég csupán elszánni magunkat a zöldségfélék hajtatására. A siker érdekében biztosítanunk kell a növények által igényelt optimális feltételeket is. Ide tartozik például az ilvegház, melegágy, hajtató ládák, megfelelő hőmérséklet, fény, ló- vagy istállótrágya, szalma, falomb, jó minőségű kertészeti föld stb. Aki a zöldségfélék hajtafása mellett dönt, annak azt is kell tudni, milyen fajták alkalmasak a hajtatásra, milyen zöldségnövényeket lehet vagy ajánlatos egyáltalán hajtatni. Ezért talán vegyük sorra, mit és milyen fajtákat tanácsos hajtatással termelni. A gyökérzöldek közül gyakran hajtatják a sárgarépát. Erre legalkalmasabb a Stupická fajta. Tavaszi hajtatás esetén a hidegágyba 10—12 cm sortávolságra vetjük a magvakat, február végén, március elején. A betakarítás ideje május—június. Melegágyba, ha legalább 25—30 cm földrétegünk van, retek, kapor vagy saláta közé is vethetjük a sárgarépát. Ez esetben május végére esik a szedés ideje. A zellerfajták közül a Pražský obrovský a legalkalmasabb a hajtatásra. Ládákba vagy közvetlenül a melegágyba vetik, többnyire már december végén. Az előnevelt palántákat később a melegágy szélére ültetik, 15— 20 cm tótávolságra. Az ültetés után kb. 8 héttel már szedhető. Ha csak a zöldjéért akarjuk hajtatni a zellert, inkább sűrűre ültessük a gyökereket (200 darabot egy négyzetméterre) és biztosítsunk nekik 18—20 C fok meleget. Két-három hét múlva már lesz elég zellerlevelünk, amit folyamatosan szedhetünk. Aki szereti a retket, próbálkozzon meg a hajtatásával. Nem igényel nagyobb szaktudást és biztosan sikerül. A Saxa fajtát válasszák, mert ez a legalkalkalmasabb a hajtatásra. Kedvező feltételek között három hét •elteltével szedhető. Legtöbb helyen együtt hajtatják a salátával, karalábéval, karfiollal, paprikával vagy paradicsommal. Földjét állandóan nedvesen kell tartani és gyakran kell szellőztetni a melegágyat. A vöröshagyma is hajtatható. Csemegehagymakénti fogyasztásra télen mW. minőségi osztályba sorolt dughagymát hajtatjuk. A hagymákat sűrűn egymás mellé ültetjük az ágyasokba, vagy a polcokra helyezett hajtatóládákba, majd vékonyan megszórjuk földdel. A hajtatóládákat világos helyre kell tenni. Állandó öntözés mellett négy hét múlva 5—7 kg zöldhagymát nyerünk egy négyzetméter termőterületről. A metélőhagyma hajtatása. Az októberben levágott töveket sötét helyiségben, homokba ágyazzuk, novemberben virágcserépbe vagy hajtatóládába ültetjük és hidegágyba tesszük. Innen a szükségletnek megfelelő mennyiséget időnként átvisszük a melegágyba és műtrágya-oldattal locsoljuk. A metélöhagyma gyorsan növekszik. A káposztafélék közül leginkább a karfiolt szokás hajtatni. E célra legalkalmasabb a Stupický obrovský és a Praga. Az előnevelt palántát február végén, március elején ültetik ki a melegágyakba, később a hidegágyakba is. Sok azonnal felvehető tápanyagot igényel. Tíz négyzetméter termőterületen 100 kg jól érett istállótrágyát, 0,6—0,8 kg kénsavas ammóniumot, 0,6 kg szuperfoszfátot és 0,4—0,6 kg 40 százalékos kálisót kell bedolgozni a hajtatott karfiol alá a földbe. Ültetéskor 15 C fok hőmérsékletet igényel, később már elég a 10—12 C fok. A talajhőmérséklet ültetéskor legalább 8 C fok. legyen. A kislevelű fajtákat (pl. Express) 40 X 40 cm, a nagylevelűeket (Stupický obrovský) pedig 50X 50 cm kötésben ültetjük. Karalábéból haj tatásra legalkalmasabb a Pražský bielý és a Matuška karai Pražský modrý fajtája. A tapasztalatok szerint a karalábét könnyű hajtatni. December végén vagy januárban vetik hajtatóládákba, melegágyba, februárban pedig többnyire állandó termőhelyre. A melegágyban éjszaka 8 C fok, nappal 15—18 C fok között tartják a hőmérsékletet. A legoptimálisabb azonban a 12—14 C fok. A 8 C foknál hidegebb környezetben lelassul a fejlődés, a 18 C foknál nagyobb meleg pedig fokozza a növekedés intenzitását, s „nyúlánk“, gyenge palántákat eredményez. (Ac) Februárban előnevelt, márciusban kiültetett szabadföldi karalábé-kultúra. A kiskertészkedő a Pražský bielý fajtát hajtatta. foto: —bor— Motesíky Arpád, Veľký Cetín-i olvasónk minapi levelére válaszunk a következő: A mandula Nyugat-Äzsiából származó, a szőlőtermő vidékeken szinte mindenütt előforduló kisebb fa vagy fa alakú bokor. Kedvező feltételek között 12 m magasságot is elér. Ehető magjáért — a mandulamag-belet nyersen, pörkölve, sósmandulaként és süteményekben fogyasztják — termesztik. Helyenként zölden, csonthéjkeményedés előtt szedik és befőttet készítenek belőle. A mandulabél sok olajat (45—50 %) és kalciumot, valamint foszfort talmaz. Fehér- vagy rózsaszínű virágai március—áprilisban nyílnak, önmeddőek, ezért több azonos időben virágzó fajtát kell ültetni. F((ja tömött, kemény, ám igen törékeny, ezért csak tüzelésre alkalmas. Négy fajtája ismeretes: édes, félpapírhéjú, papírhéjú és keserű mandula. Mandulatermő helyeken gyakran találhatók magról kelt, kiváló minőségű termést hozó fák is. Szaporítók csaknem mindig keserű alanyra oltják, ritkábban édes mandulára. Legjobb vetőmagvak azok, amelyek önmaguktól hullanak ki a burokból. Ezeket szikkasztják, decembertől januárig kiterítve tartják, utána rétegezik. E16- csíráztatás után visszacsípik a gyökőcskéket és a magvakat egyenként faiskolába dugják. A vetést követő szeptemberben már szemezhetők alvószemzéssel. Hosszanti behasítási módszerrel ivartalanul is szaporíthatok a mandulaalanyok, sőt szilvaalanyra is olthatunk mandulát. Nem igényes a talajra, a tápanyagokban gazdag földben buján növekszik s jobban ki van téve a fagyveszélynek. Egyike a legkorábban virágzó gyümölcsfáknak, ezért a dombok alján és a völgyekben gyakran fagykárt szenved. Termőrügyei akkor is veszélyben vannak, ha a hosszantartó enyhe téli időjárást nagyobb fagyok követik. A mandulát leginkább kombinált koronával, ritkábban sudarassal nevelik, rendszeresen ritkítják. Csak ritkán kell ifjítani, mert magától fiatalodik — a vastag ágakból kinövő vízhajtások pótolják az elöregedett koronát. Tápanyagpótlásra zöldtrágyát, esetleg gyenge adag istállótrágyát alkalmaznak, mégpedig ősszel, amikor mélyebb talajlazítást is végeznek. Tavasz-nyár folyamán két-háromszor sekélyen meg kell lazítani a talaját. Veszedelmes kártevője a tapasztalatok szerint nincs, ezért kevés permetezést igényel. Ha kaliforniai pajzstetű fertőzöttséget észlelnek, téli higítású mészkénlével kezelik. Levélfodrosodás, levéllikasztó vagy vörös foltosság esetén nyugalmi állapotban bordóilével szokták permetezni. Esetenként megtámadja a levéltetű is, ilyenkor vadászó permetezést alkalmaznak. A papírhéjű fajtákat védeni kell a madárkártételtől. Termését a kopáncs felrepedése után szedik, kíméletes veregetéssel. Pár napi szikkasztás után eltávolítják (lekopálják) a magvakról a burkot, a magbelet szikkasztják, majd zsákokban, száraz helyen tárolják. Kovács Imre, filakovoi olvasónknak üzenjük: Szőlőjét kerítéssel védhetné meg legeredményesebben a sok kárt okozó nyulak ellen. Ha ez nem áll módjában, próbáljon CARNOFFEN készítményt szerezni. Boltokban nem, de a Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat járási üzemeiben tudomásunk szerint kapható. Kellemetlen szagú folyadék, a gyümölcsfákat szokták vele bekenni, de a szőlő kezelésére is alkalmas. Persze sok munkát ad és sokak szerint a csapadékos időjárás csökkenti hatásfokát. Varga József, a gbelcei efsz volt speciális agronómusa szerint a szívókártevők ellen alkalmazott Fosfotlonnal való permetezés is segítséget nyújthat a nyulak elriasztásában, de számolni kell azzal, hogy a permetezés utáni néhány napon belül — főleg télen — csaknem teljesen elillan a riasztó, kellemetlen szag. Más lehetőségről azonban a SZGYKSZ szaktanácsadói sem tudnak. —dek — ■и*int minden más termelési ágazatban, így *'* a gyümölcs-, zöldség- és szőlőtermesztésben is jelentős fejlődést hozott az utóbbi néhány esztendő. Ha csak az utóbbi ötéves tervidőszak eddig eltelt négy esztendejének eredményeit vizsgáljuk, akkor is hathatós javulást tapasztalunk. S ami a fő. nemcsak többet, de jobban és ésszerűbben is termelünk, mint például a hatvanas évek derekán vagy végén. S mindez annak köszönhető, hogy a XIV. pártkongresszus határozataihoz híven, minden egyes termelési ágazatban a korszerű és ésszerű módszerek következetesebb alkalmazására, a tudományos-műszaki haladás vívmányainak mind szélesebbkörű gyakorlati kamatoztatására törekszünk. Persze, a nemes termelésfejlesztési célkitűzések valóraváltásához nem elég csupán a szorgalom, a tenniakarás. Szükség van a szakmai tudásra, a hozzáértésre is. S hova tovább, annál nagyobb szükség lesz rá, mert csak az Gondolatok a mezőgazdasági szakirodalom szerepéről lesz képes lépést tartani a haladással, aki állandóan bővíti látókörét, gyarapítja politikaiszakmai tudását. Mindez természetesen nemcsak a nagyüzemi termelésben dolgozókra vonatkozik, hanem a kistermelőkre, a Szlovákiai Kiskertészkedők és Gyümölcstermesztők Szövetségének, valamint a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének tagjaira is. Pozitiven értékelhető, hogy a nevezett szövetség a közelmúltban lezajlott kongresszusaikon hangsúlyozták, a szakmaipolitikai nevelő és oktató tevékenységnek nagy érdeme van abban, hogy a kiskertészkedők és kisállattenyésztők tevékenysége jelentős fejlődésen ment kérésztől az első szlovákiai kongresszus óla eltelt időszakban. S nemcsak a 16- beszámoló foglalkozott a szakmai tudásgyarapítás fontosságával. A felszólalók közül többen is rámutattak, az elkövetkezőkben még nagyobb gondot kell fordítani az oktatói tevékenységre. mert a tapasztalatok azt bizonyíttak. ahol ezt a kérdést fontosságához méltóan kezelik, ott az eredmények is sokatmondóbbak. Azokban az alapszervezetekben, amelyekben évente több szakmai előadást tartanak a tagok számára, ahol nagyobb az érdeklődés a hazai és a hozzáférhető külföldi szakkönyvek és szaklapok iránt, ott az emberek jobban kihasználják a rendelkezésükre álló termőföldet, észszerűbben telepítik be házikertjeiket, körültekintőbben válogatják meg a fajtákat i«m pazarolnak a tápanyagokkal, eredményesen küzdenek a növényi és állati kártevők és betegségek ellen, a kisállattenyésztők a takarmányok ésszerűbb kihasználására törekszenek stb. Talán két hónapja annak, hogy egy dél-szlovákiai kisközség legeredményesebb kiskertészkedöjével beszélgettem. Örömmel hallgattam, milyen szakavallottan beszél a gyümölcs- és zöldségtermesztés legfontosabb kérdéseiről, majd megkérdeztem, hol tanulta mindazt, amit tud. Bevezetett a nappaliba és a könyvszekrény polcain sorakozó könyvekre, felhalmozott szaklapokra mutatott: — Ezekből tudom, amit tudok. No, meg azokból az előadásokból, amelyeket évente megrendezünk a kiskertészkedők számára. igen, az önképzés fontossága és szerepe is felbecsülhetetlen. A kisállaltenyésztőnek, de főleg a kiskertészkedőnek korunkban állandóan figyelemmel kell kísérni a szaklapokat, a beszerezhető szakirodaimat, mert ezek révén jut el a legfontosabb információk zöme a széles tömegekhez, csakis ezekből szerezhet tudomást a termelő a legkorszerűbb termelési módszerekről, a legújabb fajtákról, azok kívánalmairól, az új, hatásosabb vegyi készítményekről, segítségükkel ismerkedhet meg mások tapasztalataival, eredményeivel és problémáival, tudományos dolgozóink legújabb kutatási eredményeivel slb. Aki csak egyet is megragad a tudásgyarapítás kínálkozó lehetőségeiből, az már minden bizonnyal javítani tud valamit eddigi termelési módszerein, s egész évi munkája eredményein. Gondolom, érdemes az elmondottakon egy kicsit elgondolkozni. Most, a nyugalmi időszakban még van egy pár napunk, hogy feltöltsük ismereteink tárházát és nagyobb hozzáértéssel vágjunk neki ez évi teendőinknek. Persze év közben sem árt fellapozni a szakkönyveket, szaklapokat! Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy most már hurrá, vessük rá magunkat a könyvüzletekre és cipeljünk haza mindenféle, a mezőgazdasággal kapcsolatos szakkönyvet, vagy szaklapot. Mindössze arról van szó, hogy itt állunk az új év küszöbben, s talán most volna a legfőbb ideje, hogy ki-ki utána nézzen, mi is az, ami tudásgyarapodásának egyik alapkövét képezhetné, mégis hiányzik a könyvespolcáról. Elgondoltam, milyen mértékben növekedne a szakkönyvek keletje hazánkban, ha sokak magukba tekintenének és őszintén elismernék, sikeresebben termelhetnék kiskertjükben a zöldséget, gyümölcsöt, szőlőt, szebben pompázhatnának kertjükben és lakásukban a virágok, és több olcsó tojást, baromfi- és nyúlhüst termelhetnének családjuk szükségleteinek fedezésére. ha legalább néha-néha belelapoznának egyik-másik szakköuyvbe vagy szaklapba és a megszokottnál többet merítenének a szakirodalom eme kiapadhatatlan forrásaiból. Tovább szőve a gondolatot, az is felötlött bennem, mit is eredményeznek mindez össztársadalmi viszonylatban? Feltehetően javulna az egy főre eső évi gyümölcs-, zöldség- és a baromfihús fogyasztás és komoly lépéseket tehetnénk egy napjainkban annyit vitatott probléma — az emberi táplálkozás egészségesebbé, ésszerűbbé tétele érdekében. KAQEK GABOR Az utóbbi időben több olyan érdekes és értékes magyar nyelvű szakkönyv jelent meg a Príroda Könyv- és Lapkiadó nemzeti vállalatban, amelyek joggal keltették fel a gyümölcs-, zöldség- és szőlőtermesztők, a kisállattenyésztők és nem utolsó sorban a virágot kedvelők érdeklődését. Az alábbiakban e kiadványokról szeretnénk rövid tájékoztatót nyújtani. V a n e к : A gyümölcstermő növények, szőlő- és zöldséguövények betegségeinek és kártevőinek atlasza. A gazdagon illusztrált kézikönyv nemcsak a betegségekről és kártevőkről ad áttekintést, hanem egyúttal tanácsot is ad, hogyan, milyen módszerekkel és vegyi készítményekkel vehetjük elejét a kártételnek. A szövegben előforduló — főleg idegen — szakkifejezések rövid magyarázatát.az atlasz magyarázó szótára tartalmazza. A kézikönyv minden bizonnyal hasznos segítőtársa lehet kiskertészkedőinknek. A 332 oldalas mű ára 45 korona. Cifraniő — Chlebík: A gyümölcsfák metszése és koronaalakítása. Az utóbbi években a gyümölcstermesztésben Is utat törtek maguknak a korszerű termelési módszerek. Ezekről a hazai viszonylatban és külföldön leginkább alkalmazott gyümölcsfa-nevelési módokról tájékoztatja az olvasót a szerzőpáros művének második átdolgozott és kiegészített kiadása. A gazdagon illusztrált mű ára 26 korona. Mucha — Zelník: A házinyúl tenyésztése. A házinyűl tenyésztők megbízható tanácsadója. Fajtaísmertetéssel, tartási módokkal, szaporítással, takarmányozással, állategészségüggyel stb. foglalkozik. Ara 25 korona. Gejka — Chorvát — Schmidt: Rózsák a kertben és a parkban. A virágot kedvelők — tehát nemcsak a termelők — tanácsadója, tudásgyarapltója. A 168 oldalas, színes és fekete-fehér fotókkal, valamint rajzokkal díszített kiadvány ára mindössze 13 korona.
