Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-01-25 / 4. szám
1975. január 25. SZABAD FÖLDMŰVES, 15 Tél a méliek körül A kevés élelemmel betelelt családokat az idő előrehaladásával egyre gyakrabban, tél vége felé már naponta kell meghallgatni. Zárt helyi teleléshez itt az ideje a családok behordásának. A kaptárak csukott kijáróval, nyitott szellőzővel, minél kevesebb zökkenővel kerüljenek az elkészített helyre. A kijáró nyílás legyen hozzáférhető. Népesebb családok az alsó sorba, gyengébbek a felsőbe helyezhetők. A telelő hőmérsékletet rendszeresen ellenőrizni kell. Legjobb а О és a +4 fok Celzius. Behordás után a méhek megnyugvásáig, 7—8 napig naponta kell ellenőrizni, fagypont alatti állandósult külső hőmérsékletnél, azonban elegendő a kéthetenkénti ellenőrzés. Ha azonban a hőmérő + 6 fok körüli hőmérsékletet mutat, a méhek nyugtalankodni kezdenek. Ilyenkor a helyiséget éjszakai szellőztetéssel hűteni kell! A telelelő helyen csak a méhek legyenek. Dohos, nedves, télen bemelegedő pincék nem alkalmasak a teleltetésre. Jók a szellőzhető, besötétíthető, egyenletes hőmérsékletű helyiségek. A hirtelen felvillanó erős fény zavarja a telelő családokat. Az ellenőrzéskor szükséges világítás a vörös fény, vagy rejtett, árnyékolt legyen. Ügyeljünk arra, hogy ne legyen túlságosan zsúfolt a helyiség. Kaptáranként félköbméter levegő szükséges. Mézhozam tekintetében a múlt esztendő nagyon gyenge volt. Olyan év ez, amikor a családok jő állapotban tartása komoly erőfeszítést igényelt. Nagyon szerencsés akinek ez mégis sikerült. Nagyon nehéz a kezdőknek, akik még az indulás anyagi nehézségeivel küzdenek. Mézük nem lett és családjaikat csak újabb költségekkel tudták átmenteni. A méhészkedést persze nem szabad egyetlen esztendő eredményén vagy eredménytelenségén nézni. Rendszerint a rossz éveket jobbak váltják fel, s a méhész jó erőben teleltetheti be állományát. A leromlott családokban nincs meg a fejlődéshez szükséges erő, s jó körülmények között is üresek maradnak a lépek. A pénzügyi számvetés mellett ilyenkor arra is ügyelni kell, hogy tudásban, tapasztalatban mennyit hozott a távozó tél. Jó időjárásokban kevesebb tudás is elegendő a méhészkedéshez. Annál inkább tudni kell a kedvezőtlen időben, hogy mikor mit tegyünk, mikor nem szabad késni a szűkölködő családok megsegítésével a nehéz idők átvészelése céljából. A tél alkalmat ad a méhészeknek a megbeszélésekre. Ilyenkor megtárgyalják egyegy jó beavatkozás eredményét, okainak a megértését. Persze mindenki jó méhész akar, lenni, azonban csak annak lesz könnyű a munkája és jó az eredménye, aki meglátja s megérzi a méhek viselkedésének élettani törvényszerűségeit, és a maga javára hasznosítja. Jó segítség, ha a méhek gazdája nemcsak a kaptárbontással tudja meg mi történt a családban, hanem kívülről, a méhek kijáró nyílás körüti viselkedéséből is következtet a belső eseményekre. Amikor csak lehet, végig kell nézni a kaptárakat, a kijáró felőli oldalról. Bármilyen rendellenesség jelentkezik a kaptárban, a szálló deszka és környéke eltér a rendben levő többi családétól. A méhek a Rljárónál tapasztalható nyugtalansága, tömörülése hozzá nem értőnek nem mond semmit. A jó megfigyelő azonban tud következtetni az apró jelekből is. (J. D.) virágtulajdonságok Nemcsak a méhek szervezete idomult a virágokhoz, hanem a virágok is rendelkeznek olyan különleges tulajdonságokkal, amelyekkel mintegy magukra hívják a méhek figyelmét és ezzel elősegítik a megporzó munkát. Ilyenek például a nektárium (mézfejtő), a virágillatt, továbbá a feltűnőség. A virágillat a méh számára az egyik legbiztosabb tájékoztató, hogy a táplálékot nyújtó virágot könnyen megtalálja. A virág feltűnősége több formában mutatkozik. Például a kicsiny virágok sűrűbb virágzatokban tömörülnek, mint pl. a lóhere. Vagy az apró termős virágokat nagy meddő, rikító virágok veszik körül (napraforgó). A szemérmesebb színű virágok mellett viszont rikítóbb fellevelek ékeskednek. Virágnyíláskor a virágok elhelyezkedése a száron olyannyira szembetűnő, hogy a röpködő méh könnyen megláthatja. A. J. A bokorbab mézelése A bab vagy paszuly méhészeti jelentőségét többen nagyon kicsire becsülik. Ezért érdekes Wagner négyévi megfigyelése arról, hogy a bokorbab hogyan mézel. Tíz méhcsaláddal vándorolt egy gazdaság 29 hektáros bokorbab ültetvényére. A méheket 23 napig tartotta ott és családonként 3,5 kg mézet pergetett. A következő három évben pedig családonként 3 kg volt az átlagos mézhozama. Megfigyelte, hogy kedvező időjárásban a méhek délutánonként szaporán látogatták a bokorbab virágait, más órákban azonban csak közepesen. A méheket nagyon nehéz megfigyelni, mert a legtöbb virágot eltakarják a levelek. A virágzás eléggé elhúzódik. A bokorbabot az agronómusok levéltetvek ellen méreggel kezelik. Ezért feltétlenül kapcsolatban kell lenni az agronőmusokkal, hogy elkerülhessük a méhek mérgezését. Wagner azt is gyanította, hogy a méhek a bokorbabról édesharmatot is gyűjtenek. (K. L) Zsákmányban gazdag év volt Salkán több mint tíz éve alakult a Jánošík vadásztársaság. A kezdő szervezetnek sok gondja, baja volt. Tagjai a nehézségeket legyőzve mind nagyobb feladatokat tűztek maguk elé. Velük való beszélgetések alkalmával kitűnt, hogy valamennyien a legfontosabb feladatnak a vadvédelmet tekintik. Rájöttek arra, hogy csak akkor számíthatnak gazdag zsákmányra a téli selejtező vadászatoknál, ha mindent megtesznek a vadvédelem érdekében. Az idei téli vadvédelemre is alaposan felkészültek. A tagok mindegyike gondoskodik az etetésről. Ha az időjárás zordra fordul, feltöltik az etetőket. Eddig erre nem került sor, mivel a tél nagyon enyhe volt. A Jánošík vadász-társaság valóban zsákmányban gazdag évet zárt. Erről tanúskodik a dúvadon, számos apróvadon kívül az is, hogy az aratási idénytől több mint 20 vaddisznó került terítékre. Legtöbbje a lelai (lelédi) revírben, nagyobbrészt a kukorica érése idején. A salkai részen csak négy került terítékre. Elvégezték a fácánkakasok selejtezését is. A nyulaknál azonban betegséget észleltek — a járás területén — így a vadászat elmaradt. A gazdag vadászzsákmányra a koronát Színek Alfréd vadászgazda tette fel. Az év utolsó napja előtt a község közelében egy gyönyörű, több mint 2 mázsás szarvasbikát kapott puskavégre. Majerszky Márton A kis sólyom A hím felül szép palakék, farka egyszínű szürke, fekete végszalaggal. Alul különböző erősségű rozsdássárga, sötét hosszanti foltokkal. A tojó és a fiatalok felül szürkésbarnák, farkuk több harántszalagot visel. Nálunk elsősorban fiatalabb példányai mutatkoznak, de azért itt-ott egy-egy szépen kiszínezett öreg hímmel is találkozhatunk. A kis sólyom a nemes sólymok igazi, bár miniatűrben alkotott megtestesítője. Gyors, rámenős, kiszemelt prédája ritkán menekül karmai közül. Általában a levegőben zsákmányol, de áldozatát a földön is le tudja gyűrni. Észak-Európában végzett elemzések szerint tápláléka elsősorban különböző madarakból áll. Gyakoriak a pintyfélék, sármányok, pityerek, a fenyőrigó, emellett különböző parti madarak, lilék, partfutók is. Néha galambnagyságű madarat is elfog, de ez már ritka. Ennek ellenére régi leírásokban néha hajmeresztő, vagy talán inkább kacagtató történeteket lehet olvasni a kis sólyom „vérszomjasságáról“, amikor is magasban szálló vadludak szárnya alá repülve kezdi marcangolni a hozzá képest, hatalmas madarakat. Madarunk északi hazájában éppen úgy mint a telelőterületeken, Közép- és Dél- Európában, elsősorban a fátlan puszta jellegű területek lakója. Ha vadászat közben megpihen vagy éppen zsákmány után kémlel, gyakran üldögél a földön, vakondtúráson, kilométerkövön vagy más alkalmas ponton és átható tekintetével onnét pásztázza a környéket. Sárgásfehér alapon csokoládébarnásan mintázott tojásait részben szintén a földön költi ki. Fészkel ugyan sziklákon és fákon is, utóbbi esetben azonban mindig más madarak, varjak, hollók, halászsasok, ölyvek fészkeit foglalja el. Leggyakrabban a varjúféléket „boldogítja“, így egy Norvégiában végzett felmérés adatai szerint 50, fán történt költésből 45-öt találtak varjúfészekben. Fészkének anyagát nem maga hordja össze, és bár otthonát sem maga építi, ahhoz később szenvedélyesen ragaszkodik. Megfigyelések szerint a párok gyakran több éven át is együtt maradnak. Érdekes, hogy a kis sólyom zsákmánya túlnyomó többségében madarakból áll, mégis összefüggés mutatkozik a lakott fészkek száma és a különböző apró rágcsálók mennyiségi viszonyai között. Norvégiában például ugyanazon a területen lemmingjárásos években átlagosan 28 pár, táplálékszegény Időben 15 pár költött. A 28 fészekaljban összesen 120 tojás volt (4,28 páronként), ezekből 102 fióka kelt ki (85%), melyek közül 91 repült ki szerencsésen a fészekből (páronként 3,25). Ugyanakkor táplálékszegény (legalábbis rágcsálókban szegény) években költő 15 pár 59 tojást rakott (3,93 páronként) a tojásokból 35 fióka kelt ki (59,3%) és csupán 30 hagyta el szerencsésen a fészket (2,0 páronként). Otthonunk környékén a kis sólymok nagyon harciasán viselkednek és nem egyszer sokkal nagyobb testű ragadozókat is elűznek onnét. Ugyanilyen féltő gonddal nevelik fiókáikat is. A költés alatt a hím vadászik és látja el a tojót élelemmel. A kicsinyeket eleinte csak a tojó eteti. Megfigyelések szerint az első héten a hím általában 9—12-szer érkezik eleséggel a fészekhez a másodikon már 11— 16-szor a kirepülés előtt pedig már 14—19-szer is kénytelen fordulni, hogy megnövekedett étvágyú családját elláthassa. A fiókák egyébként 25—27 napig ülnek a fészekben. A földön nevelődök néhány nappal korábban, még a teljes röpképességük elérése előtt, szétmászkálnak. (Sh. E.) Vadászok a tundrákon A Szovjetunió Archangelski területét tőzeges, tundrás erdőségek borítják. A hatalmas szövetségi köztársaságoknak ezen a részén újabban városok és nagy gyárak épülnek. Az itt élő emberek különös érdeklődést tanúsítanak a vadászat iránt. A vadászszövetség területi bizottsága összesen 32 ezer vadászt tart számon. Itt a 4 millió 957 ezer hektár területen 57 vadászgazdaságot hoztak létre. A vadászterületek rendezésében 1973-ban a tagok nem kevesebb mint 23 521 munkanapot dolgoztak le társadalmi munkában. A szorgalmas vadászok jó munkáját dicséri a 431 korszerű vadászház is, ahol a vadászatok után megpihenhetnek. (—) Készülődjünk a tavaszra I A gondos horgász a hoszszú téli estéken nemcsak a múlt év eredményeit summázza, hanem előrelátóan készül az új idényre. Kijavítja a meghibásodott kellékeit, feltölti kelléktárát, amiből nem hiányozhat az ólomnehezék sem. Az alábbiakban azoknak a borgásztársaknak szeretnék jól hasznosítható tanácsot adni, akik a sebes folyású -folyamokban szeretnek fenekező készséggel horgászni. A gyorsvizű folyókban történő fenekező horgászathoz szükséges ólomnehezék a szakboltokban csak ritkán kapható és nem is olcsó. Aki ügyes, készíthet magának ilyen nehezéket odahaza is, ha el tudja készíteni az öntőmintát, vagy esetleg van egy jó ezermester vagy lakatos ismerőse, aki ezt megcsinálja helyette. Ha már megvan a minta, egyegy ólomnehezék kiöntése alig egy-két percet vesz igénybe. Persze, nem biztos, hogy már az első kísérlet meghozza a várt eredményt, mert némi kézügyesség is kell hozzá. A szükséges ólom fillérekért beszerezhető, vagy akár össze is gyűjthető az év folyamán. A házilag készített ólomnehezék számításaim szerint alig ötven-hatvan fillérbe kerül. A nehezék súlya cca. 10 dkg, s ez már a Vág vagy a Duna rohanó vizében is megállja helyét. Nemcsak formája és súlya megfelelő, hanem kiemelhető tulajdonságai közé tartozik még, hogy lapos oldalán látható szemölcseivel többé-kevésbé meg is kapaszkodik a mederfenék talajában. Most pedig némi magyarázatot az ábrákhoz. Az 1. számú ábrán az ólomnehezék készítéséhez szükséges segédeszköz látható. Az ollós fogószerkezet végére van ráforrasztva az öntőminta (a), ennek közepén van a beöntő nyílás (b). A minta közepén kiképzett nyílásba (c) helyezzük el a tűt (d), a mintát zárjuk össze, s öntsük bele az ólmot. Hat-nyolc másodperc elteltével a tűt (d) forgassuk meg a helyén és húzzuk ki. így tiszta, egyenes üreg marad a nehezék közepén, amin minden nehézség nélkül átfűzhető a zsinór. Kis idő múlva szétnyitjuk a fogót (mintát) és kipottyantjuk belőle a kész nehezéket. Persze előfordulhat, hogy az ólom beleragad a mintába, ezért öntés előtt és munka közben több ízben ajánlatos gyertyaláng felett bekormozni a minta belsejét. A 2. ábrán az öntőminta keresztmetszete látható. A körrel jelölt bemélyedések a nehezék szemölcseinek kiképzését szolgálják. A 3. ábrán a kész ólomnehezék látható elöl (a), illetve oldalnézetben (b). Az 50 mm hosszú, 22 mm széles és 10 mm vastag lapos ólomnehezék cca 10 dkg-os, közepén hosszanti irányban 3 mm-es nyílás, üreg van. Az ólmot mindig egy megfelelő nagyságú bádog edénykében — pl. tányérkában — olvasszuk fel és egy kanál segítségével egyszerre csak annyit merítsünk ki belőle, amennyi egy nehezék elkészítéséhez szükséges. Mindig legyen kéznél egy kevés porrá tört gyanta, amivel elősegíthetjük a salakosodó ólom tisztulását. Erre azért van szükség, mert csak a szép tiszta folyékony ólom tölti ki tökéletesen a mintát, formát. Jó munkát, horgásztársak, és az új esztendőben sok szép kapitális uszonyost. HOLCZER LÁSZLÓ
