Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-01-25 / 4. szám
1975. január 25. SZABAD FÖLDMŰVES Típustervek a nagy szarvasmarha-telepek építéséhez A beruházás jellegű mezőgazdasági építkezések kivitelezése a CSKP XIV. kongresszusa után a termelés összpontosítása, szakosítása és az üzemközi együttműködés következtében alapvető minőségi és mennyiségi változást hozott. Kidomborodhat a nagy munkatermelékenység, valamint a kulturált munkakörnyezet kialakítására irányuló igyekezet, amelyben a termelés ipari jellegű s így lehetővé válik a legnagyobb ökonómiai hatékonyság elérése. A 198/1972 számú, „Mezőgazdasági beruházás jellegű építkezések távlati koncepciója“ címmel nyilvánosságra hozott szövetségi kormányrendelet a tervezés valamint az építés haladóvá tételének egyik legfontosabb feladataként a tipizációval járó ismételhetőség elérését szabja meg. Ez lehetővé teszi ugyanis az építési elemek, valamint az állattenyésztési technológia gépeinek nagybani sorozatgyártását. A típus-istállók építésének nagyarányú hatékonyságát, eredményességét tapasztalhattuk az 1950-es években, de még 1980 után is. Nagymértékben a típusterveknek volt köszönhető, hogy sikerült a szocializálás nagyarányú feladataival megbirkózni. A korabeli tipizálás mai szempontból kiskapacitású pavilonok építéséből állt. Például a 300 fejőstehén részére épített farm, három darab egyenként 100 tehenet befogadó épületből állt, miközben minden épületnek önálló takarmányelőkészítője, tejháza, trágyagyűjtő medencéje, az állatgondozók számára önálló szociális berendezés volt. Az ilyen típusistállók építése azért is hátrányosnak bizonyult, mert aránylag hosszú úthálózattal nagykiterjedésű területet igényelt. Előnye volt viszont, hogy az állatállomány szaporításával párhuzamosan szakaszos építkezést tett lehetővé. A jelenlegi igényesebb feltételek a típustervek készítését jelentősen megnehezítik, megoldás mindamellett található. Az ezzel kapcsolatos nehézségek hosszú sora súlyos feladatok megoldása elé állítja a tervezőket. A Mezőgazdasági Épülettervező Intézet központi igazgatója Mojžiš Peter szerint ha típus-istállók formájában meg kellene valósítani a beruházók istálló nagyságra, üzemelési technológiára, építési anyagra vonatkozó, valamint a tudományos dolgozók, továbbá a kutatók nagyüzemi technológiára értelmezett sokféle és gyakran változó nézeteit, akkor az nem volna előnyös. Az amúgyis „szűkre szabott“ épületelem gyártási kapacitást tekintve a túlzottan kis sorozatok gyártása nem lenne előnyös. Ez vonatkozik a gépi- és a tartástechnológiái berendezésekre is, amelyek minősége, főleg teljesítmény tekintetében még a nagyobb és alaposan kipróbált sorozatok esetében sem teljesen kielégítő. A Mezőgazdasági Épülettervező Intézet dolgozói elé tornyosult a kérdés, vajon hogyan lehetne megoldani a tipizálást, teljesíteni a kormányrendeletet, mely szerint az épülettervezést típustervek készítésével kell ésszerűsíteni. Mivel a tudományos-műszaki ismeretek mai gyors fejlődését saját jól felfogott érdekünkben el kell fogadnunk, azonban az állandóan új épületek gyors tervezéséhez nincsen elég munkaerőnk, ezért azt az utat kell választanunk, amely egyes épületrészek, csarnokok tipizálásában, egységes méretű épületelemekből való összeállításában nyilvánulhat meg. Az épületrészek egymás mellé állításával érhető el a farm szükséges kapacitása. A csarnokok elrendezését több üzemelési, technológiai variációban dolgoznák ki úgy, hogy megfeleljenek néhány istállózási, takarmányozástechnológiai, fejési és trágyakitakarítási módnak. Ilyen épületelemekből állítaná öszsze a kivitelező a farmot. A járulékos épületek tervezése, mint amilyen a központi fejöház, a szociális berendezés, a raktár stb. továbbra is egy tervező-egységként szerepelne, de ezekre több nagyságrendű és összeállítási módozatú építési tervet dolgoznának ki. Az intézetben tekintettel az acélszerkezetek nagy anyagszükségletére, legmegfelelőbb szerkezeti anyagnak a vasbetont tartják. A hatodik ötéves tervidőszakra vonatkozóan már megtörtént az alapanyag beszerzés és az egységes épületelem-gyártás programbavétele. A Prefabrikácie vezérigazgatóságával Bratislavában már egyezményt kötöttek 18 különféle hordozó, illetőleg burkolati épületelem gyártására. A koüicei Ikassai) Prefa vállalattal is történt megegyezés az említettnél kisebb választékú épületelem gyártására. A Mezőgazdasági Épülettervező Intézet kirendeltségeivel együtt az alábbi ismételhető tipizált elemekből létesíthető szarvasmrha-tartó épülettömbök kivitelezési tervét dolgozta ki: 9 Farm 500 tehén részére — boxrendszerű tartás. 9 Farm 512 fejőstehén részére — bekötős rendszer. ф Nagykapacitású borjúnevelde 1576 állat részére. 9 Farm 500 növendékmarha nevelésére. 9 Farm 1000 növendékmarha nevelésére. 9 Szarvasmarha-hizlalda 960 állat részére. 9 Központi tejház 10 ezer liter tej kezelésére. Néhány olyan szarvasmarha-tartó épület kivitelezési tervét dolgozta ki az intézet, amit egyszeri felépítésre szánt ugyan, azonban az építés ismételhető. Ezek közül 1974-ben néhányat ismertetett a mezőgazdasági kiállítás alkalmából kiadott katalógus is. Ezek közül is ismertetünk néhányat: @ Farm 480 fejőstehén részére. 9 Farm 544 fejőstehénnek. 9 Farm 832 fejőstehén elhelyezésére. 9 Farm 416 fejőstehén részére. 9 Kerámiafalú tehénistálló. (ВО—200). 9 Istálló 200 fejőstehén részére. (VUZO). 9 Istálló 240 fejőstehénnek. 9 Istálló 250 fejőstehén részére. 9 Istálló 300 fejőstehén elhelyezésére. Ami a fejők munkatermelékenységét illeti ez elsősorban a rendelkezésre álló fejőberendezéstől függ, melynek beszerzése nem minden esetben ismételhető meg. Egyéb szarvasmarháknak az alábbi ismételhető épillettlpusok tervét dolgozta ki az intézet: Ellető 128 tehén; Ellető 150 tehén; Ellető 82 tehén részére . Farm 507 növendékmarha nevelésére. 9 Bikahizlalda 400 állat részére. 9 Hizlalda 800 szarvasmarha elhelyezésére. Az intézet foglalkozik továbbá egyéb típustervek elkészítésével is, amelyek közül érdemes megemlíteni az áthajtás tehénistállót 500—1000 fejőstehén, a növendékmarha neveidét 500—1000, a szarvasmarha hizlaldát 500—2000, valamint a nagykapacitású borjúneveidét 800—2000 állat részére kialakítható módozatban. A többszintes szarvasmarha-istálló típustervének kidolgozásával még foglalkoznak. A munkálatokat 1975-ben fejezik be. A tipizálás nem könnyű feladat, hiszen az intézmények láncolatának kell összhangba hoznia számos kérdést. Ezekhez tartoznak különféle kutató intézetek, az épületelem gyártó üzemek, az építővállalatok, a mezőgazdasági gépgyárak és természetesen a tervdokumentációt készítő intézetek, amelyek közös nevezőre hozzák a partnerek elképzeléseit. Mivel nálunk több gépi- technológiai berendezés van használatban, nem válik lehetővé az állattenyésztésben a munkatermelékenység olyan mértékű növelése, ahogyan azt a 198/1972 számú kormányrendelet megkívánja, ezért a mezőgazdasági gyakorlat és az épülettervezés jóval a kutatás, a fejlesztés, de főleg a gépgyártás előtt jár. A kutatás még nem dolgozta ki a szabványosítást, viszont az épülettervező intézet már feladatot kapott a tipizálásra. Mindez azt mutatja, hogy kívánatos volna egyeztetni a tudomány, a kutatás, a fejlesztés és a szabványosítás időtervét a tipizálás időtervével, legalább a hamarosan küszöbönálló hatodik ötéves tervidőszakra vonatkozóan. Az ésszerű tipizálás nemcsak mezőgazdaságunk, hanem egész népgazdaságunk műszaki és pénzügyi politikájának követelménye, mint ahogyan azt a CSKP KB és a SZKP KB májusi plénumának irányelvei megkövetelik. KUCSERA SZILÁRD Feltárásra váró tartalékok i Napjainkban a munkahelyeken értékeléseket, felméréseket végeznek a múlt évi feladatok teljesítéséről. Nem képeznek kivételt ebben a mezőgazdasági, az élelmiszeripari, s a szolgáltató szervezetek sem. Pártunk novemberi plenáris ülése az előforduló fogyatékosságok feltárására aktivizálta a társadalom széles rétegeit. A mezőgazdaságban leginkább a hasonló természeti feltételek közt gazdálkodó üzemek termelési színvonalában, s ebből eredően az eredmények különbözőségében kell keresni a fogyatékosság okát. Egyrészt a helyi vezetőknek kell igényesebbnek lenniük a beosztottakkal szemben, másrészt következetesebb ellenőrzésre van szükség a járások vezető szervei részéről. Köztudott, hogy ezzel az évvel az ötödik ötéves tervidőszak utolsó esztendejébe léptünk, s a mezőgazdaságra, az élelmiszeriparra valamint a szolgáltató szervezetekre háruló feladatok meglehetősen nagyok. Mindamellett, hogy a múlt négy évben a termelő- és a szolgáltató szférában számtalan megoldhatatlannak tűnő problémával megbirkóztak, még sok a tisztázni való, mert egyre-másra teljesültek ugyan az elképzelések, ha azonban a választékot is szemügyre veszszük, bizony azt kell mondanunk, egyes terményekből nem termeltünk a társadalmi igénynek megfelelő mennyiségben. Van tehát mit behoznunk az idei évben. Ez azt jelenti, hogy mind az alsóbb irányító, mind a termelő hatáskörben igényesebben kell viszonyulni többek közt a hüvelyesek termesztéséhez, amelyek egyrészt nélkülözhetetlen fehérje komponensei a takarmánytápoknak, másrészt pedig az étkezési hüvelyesek fontos emberi táplálékul szolgálnak. A hüvelyesek termesztését annál is inkább komolyan kell venni, mert a külföldről való behozatal már a világpiaci árak állandó emelkedése következtében is valószínűtlen. Nagy tartalékaink vannak ebben a tekintetben az egyik oldalon a vetésterület bővítésére, a másikon pedig az összefüggő, nagy területen alkalmazott, korszerű agrotechnikában, az okszerű növényvédelemben, a gépesítésben, továbbá a begyűjtésben, a raktározásban és a feldolgozásban. A cukorrépa is azon terményeink egyike, amely nagyon fontos népgazdaságunk számára. Közélelmezésünkben szinte felbecsülhetetlen a belőle készült cukor értéke, melléktermékei pedig bőséges takarmány mennyiséget nyújtanak az állatállománynak. Ezért is, de más szempontokból is szükséges, hogy idén a mezőgazdasági üzemek lényegesen nagyobb területen vessék mint tavaly. Ezt követeli a népgazdasági érdek. Ugyanilyen hozzáállást vár el a társadalom az őstermelőktől, az olajnövények továbbá a zöldségfélék termesztésében. Persze a mennyiségi tényezők mellett számításba kell venni a minőséget is, ami lényegében korszakunk fontos követelménye. Természetesen itt a szolgáltató szervezetektől is el kell várni, hogy a feladatok teljesítéséhez támogatást nyújtsanak. Kifogástalan minőségű, nagyhozamot nyújtó vetőmagot és egyéb eszközt szállítsanak — záros határidőn belül — a termelőknek. A gyakorlat már régen igazolta a jő beolajozott gép kifogástalan működését, de az is közismert milyen károk származhatnak a társadalomnak abból, ha netalán a gépezetnek egy-egy alkatrésze meghibásodnék, nem működne simán, rugalmasan. Hiszen ami napjainkban végbemegy, a társadalom egészének az érdekében történik. Helyén való az a törekvés, hogy a népünk élelmezéséhez szükséges termékek lehető legnagyobb hányadát saját erőből, idehaza termeljük. Lehetséges ez? Tán mondanunk sem kell, hogy a gyakorlat ennek a lehetősége mellett szól, csakhát kissé össze kell szedni magunkat. Emlékezzünk csak! Nem is olyan régen, egyesek azt állították, hiú ábránd a gabonatermesztésben a nagy hektárhozamok elérése, s mi a valóság? Az, már ismeretes. Ebből pedig az következik, hogyha a többi dologhoz is hasonló következetességgel állunk, keressük, kutatjuk a megoldás módját mind az anyagi, mind a felépítményi szférában, feltárjuk a tartalékokat, akkor a ma még lehetetlennek tűnő dolgok holnap már lehetségessé válnak. Tudomásul kell vennünk, hogy ebben nem az elmélkedés, hanem sokkal inkább az alkotó cselekvés segíthet minket. HOKSZA ISTVÁN JA CSKP XIV. kongresszusa irány” elveiből eredően az állategészségügy dolgozóira nagy feladatok hárulnak a gazdasági állatok, de különösen a szarvasmarha-állomány hasznosságának a fokozásában, ami tulajdonképpen a jó egészségi állapot megtartásának a függvénye. Ismeretes, hogy az utóbbi években hatékony intézkedések történtek a mezőgazdasági termelés belterjesítése, szakosítása, valamint összpontosítása tekintetében, ami még jobban előtérbe helyezte az állatállomány egészségi állapotának a védelmét. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által kiadott rendelkezések is azt a célt szolgálják, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek állattenyésztő telepein szigorú rendszabályokat vezessenek be az állatok egészségvédelmére. Most pedig vizsgáljuk meg, hogy a Velký Krtíš-i járásban hogyan teljesítik az irányelvekből rájuk háruló feladatokat. Vitán kívüli, hogy a járás állatállománya sokoldalú fejlesztésében nagy részt vállaltak az állategészségügy dolgozói is, élükön dr. Vojtech Maca- Iák igazgatóval. Bátran állíthatjuk, hogy az adott lehetőségek keretében a lehető leglelkiismeretesebben teljesítették és teljesítik a CSKP XIV. kongresszusa célkitűzéseiből rájuk háruló feladatokat. Elsősorban is arra törekedtek, hogy az állategészségügyi gondoskodás minden vonatkozásában sikeres legyen. Ugyanakkor nem feledkeztek meg a betegséget megelőző intézkedésekről sem. Rendszeresen napirenden tartották a tehenek meddőségének a gyógyítását, továbbá közreműködtek azon okok kiküszöbölésében, amelyek kedvezőtlenül befolyásolták a növendékállatok fejlődését. Arra is törekedtek, hogy megóvják az állatállományt a tuberkulózisos és a brucellózisos fertőzéstől. Jó eredményeket könyvelhetnek el a szarvasmarha-állomány felújításában, a tehenek és az arra alkalmas üszők fedeztetésében, továbbá a meddőség gyógyításában. Sikeresen teljesítik a tervben meghatározott megelőző egészségügyi intézkedéseket. Persze fogyatékosságok is előfordultak. Négy gazdaságban az Aujeszkyféle betegség jelentős károkat okozott! Ez azt jelenti, hogy következetesen kell harcolniuk ez ellen a betegség ellen, továbbá a szarvasmarhatrichofýcia, (bőrbetegség) a borjú elhullás ellen a tej-higiénia és minőség megőrzésében. Fokozottabb nevelőmunkát várnak el az állategészségügyi dolgozóktól. A tél folyamán a zootechnikűsok és az állatgondozók, valamint a fejők iskoláztatása is azt a célt szolgálja, hogy nagyhizlaldákban okozott jelentős károkat. Sajnos az állategészségügy tekintetében nem mindenhol kifogástalan'a helyzet. Nem minden gazdaságban tartják be az állategészségügyre vonatkozó rendelkezéseket. Ez gátolja a megelőző intézkedések hatékonyságát. Akadnak olyan gazdaságok, amelyek nincsenek kellőképpen felkészülve az esetleges fertőző betegségek meggátolására. Több helyen a legelemibb állategészségvédelmi óvintézkedést sem tartják be, mint például a személyek fertőtlenítése, átöltözködése stb., pedig ezeknek a betartása nem is költséges. Az állatok egészségvédelme egy járásban megóvják az állatokat a betegségektől. Ugyanis a képzettebb emberek kiküszöbölhetik a betegségek előfordulását, s minden vonatkozásában teljesíthetik a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumnak a nagy állattenyésztő-telepekre vonatkozó rendelkezését is. Az előző esztendőkhöz viszonyítva a termelékenység tekintetében javulás tapasztalható. Igaz ugyan, hogy az 1974-es év elején az egy tehénre jutó tejhasznosság az előtte való évben elért színvonalon volt, azonban a szarvasmarhák átlagos súlygyarapodása a korábbi 0,86-ról 0,89-re, a sertéshizlalásban pedig a régebbi 0,51-ről 0,54 kg-ra javult. Örvendetes, hogy a járás földművesei az állattenyésztés több vonatkozásában — a sertéshúson kívül — teljesítették a kitűzött feladatokat. A sertéshústermelésben a lemaradás okozója az említett Aujeszky-féle betegség volt, amely a balogi, vrbovkai, valamint a Vefká Calomija-i gazdaságokban, továbbá a A múlt év első felében a világra jött 5839 borjúból 491 hullott el. Ha ezt a mennyiséget az előző évihez hasonlítjuk, akkor láthatjuk csak, hogy 1974-ben az elhullás 3,2 százalékkal több volt. Mindamellett 100 tehén átlagában a felnevelt borjak száma a korábbi 56,4-ről 58,97-re javult. Megjegyzendő, hogy a borjak jórésze a születéstől számított tizedik napon belül a gyenge életképesség miatt pusztult el, de az istállók túlterheltsége is közrejátszott ebben. Több borjút az anyja nyomott agyon. A borjak betegsége és elhullása végeredményben a szakszerűtlen táplálás következménye is volt. Nem tartották be a tejportápok használatára vonatkozó utasításokat, gyakran más és más tápokat adtak a borjaknak, s a gazdasági kár ebből is eredhetett. Némely üzemben nem értékelik eléggé a bejáratoknál létesített fertőtlenítő árkok jelentőségét. Nem töltötték fel fertőtlenítő oldattal! Így nem véletlen a malacelhullás sem. A múlt év első felében például a világrajött malacok 9,7 százaléka pusztult el, vagyis 4,1 százalékkal több mint az 1973-as év hasonló időszakában. Azokban a gazdaságokban, ahol nagy volt az elhullás, külön állategészségvédelmi óvintézkedéseket tettek. A Magyar Népköztársaságból behozott 400 tenyészkocával javították a törzsállomány egészségi állapotát. Mindamellett úgy néz ki a helyzet, hogy a kedvezőtlen férőhely kapacitás végett nagyon nehéz lesz a malacelhullás lényeges csökkentése. Már huzamos ideje áll fenn ez az áldatlan állapot. Az ellenőrzés persze fényt derített arra is, hogy a gazdaságok némelyikében nem gondoskodnak a régi istállók használható állapotban való tartásáról. Ezen a téren sok a tennivaló. Tehát nem akkor kell az istállókat karbantartani, javítani, amikor már düledező félben vannak, hanem jóval korábban! Sok gondot okoz a gazdasági állatok igényének megfelelő táplálása. A múlt időszakban a tömegtakarmányok sem mennyiségi sem minőségi szempontból nem feleltek meg. Nagyok a veszteségek a begyűjtésben, továbbá fogyatékosságok fordultak elő a szilázskészítésben is. Esetenként a takarmánytápok minősége sem kifogástalan, nem tartalmazza kellő menyiségben az összetevőket. Persze több helyen az ivóvíz sem kifogástalan. Ha ezek a fogyatékosságok nem fordulnának elő, akkor az állategészségügyi szolgálat tevékenysége is könnyebb, eredményesebb volna! Az elmondottak is bizonyítják, hogy az állatok egészségi álapotának a megőrzése, hasznosságának a fokozása nem csak és nem kimondottan az állategészségügyi dolgozók tevékenységének, hanem sokkal inkább a gazdaságokban végzett betegség-megelőző rendszabályok betartásának a függvénye. Amint látjuk a Veľký Krtíš-i járásban ebben a tekintetben még sok a tennivaló. (a-rono- nyomán —hai—)
