Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-01-18 / 3. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 10. Stephen McCullough, a középkorú, kövérkés, kopaszodó üzletember Genf­­be utazott. Gondterhelt arcktfejezéssel ült a vonat fülkéjében. Haragudott magára, hogy előző este Ltltannal, a feleségével folytatott veszekedésből vesztesen került ki, és azért is, mert elfogadta Roger Fane meghívását. Tizenhét éve kegyetlenül gyűlölte Roger-t, attól a naptól kezdve, hogy az feleségül vette Margareth-et, az egyetlen nőt, akit valaha is szeretett. Tavaly Margareth közúti, szerencsét­lenségben életét vesztette, a rossz­nyelvek szerint halálában a férje is ludas volt. Stephen utána még jobban gyűlölte Roger-t. Es miközben a vonat a napsütötte tájon robogott Stephen a gyilkosságra gondolt. Eszébe jutott egy rendőrfő­nök megállapítása, hogy a gyilkosok — tudat alatti ösztönzésre — mindig hagynak nyomot maguk után, mintha csak azt kívánnák, hogy megtalálják őket, és vezekelhessenek tettükért. Vajon 6 hagy-e nyomot? Elfogad­ják-e? Nem, ott semmiféleképepn nem fogják gyanúsítani. Hiszen Roger Fa­ne csupán távolt ismerőse, messze él­nek egymástól. Margareth Iránti sze­relméről senki sem tud, nem mondta el senkinek egykori barátai régen el­felejtették. Senkt sem gondolná, hogy tizenhét év után még mindig szereti őt. Összeszorította száját a gyűlölettől, amikor eszébe jutott Roger alattomos tette. Azt mondta Margareth-nek, hogy más nővel látta Stephent. A lány dacból Roger-hez ment feleségül. Stephen eleinte remélte, hogy a há­zasság rövid életű lesz, de tévedett... — Stephen? Örülök, hogy ennyi év után újra találkozunk — fogadta szé­les mosollyal vendégét Roger. te csak aludj nyugodtan. Mire feléb­redsz, megérkezik Yvonne, a bejárónő, ő majd kiszolgál téged. Csak nyugod­tan kérj tőle bármit, amire szükséged van. ё ё 0 A súlyos levélnehezékkel ölte meg Rogert. Aztán nyugodtan autóba ült, és a repülőtérre hajtott. A Majestic­­szállóban Lilian már várta. A gyilkosság híre benne volt a más­napi lapokban. — Szörnyű — sikoltott fel Lilian a hírt olvasva. — De hiszen akkor tör­tént a gyilkosság, amikor nála voltál. Lehetetlen, hogy semmit sem hallot­tál. — Szobám a folyosó végében volt — válaszolta nyugodtan Stephen. — De reggel, reggel sem tűnt fel neked semmi? — Mondtam már, Roger este beje­lentette, hogy kora reggel utazik, már nem fogunk találkozni. Reggel tehát felöltöztem, és rögtön útnak is indul­tam. Stephennek nem sokáig kellett vár­nia a rendőrség látogatására. Egy fel­ügyelő hozta irattáskáját, amelyet Ro­ger lakásában felejtett. — Az ön táskája? ■— kérdezte szi­gorú hangon. — Igen — bólintott Stephen. — Reggel vettem észre, hogy ott felej­tettem. Meg vagyok döbbenve a tör­téntek miatt... Nem értem ... —- fól ismerte Roger Fane-t? — Evek Óta ismerem, de nem vol­tunk közeli barátok. Legutóbbi talál­kozásunk óta öt év telt el.. Ha arra gondolok, hogy aközben történt, míg én a szomszédos szobában aludtamI — Nem hallott semmit? — Sajnos, semmit. Egyébként biz­tosan nem is történt volna meg ez a szörnyűség. Van valami elképzelésük, hogy ki lehetett a tettes? — Igen. Letartóztattunk egy Antoin nevű fiatalembert, Yvonne öccsét. Többször ts megfenyegette Roger Fa­ne-t, hogy megöli, mert azzal gyanú­sította, hogy viszonya van Yvonne­­nal. Szerencsejátékos, részeges fiatal­ember, s ráadásul éppen aznap ellop­ta nővérétől Fane lakásának kulcsait. Mivel egész éjjel nem volt otthon, Yvonne a rendőrséghez fordult segít­ségért. Antoinnak egyébként szeren­cséje van, Svájcban nincs halálos íté­let. Lillán fellélegzett, amikor a rendőr­felügyelő elment. — Képzeld el, milyen bajba kerültél volna, ha téged gyanúsítanak a gyil­kossággal — mondta. — Soha nem tudtad volna tisztára mosni magad. Szerencséd, hogy az az tszákos fiatal­ember kihúzott a csávából. — Nem értem, mtért gyanúsítottak volna engem? — Nagyon jól tudod, hogy miért. Stephen McCullough 17 év után meg­öli nagy szerelmének férjétI — Lillán, mit beszélsz? — Miért? Azt hitted, nem tudom? A mai napig is Margareth-et szereted! Jól tudom, hogy te Ölted meg Ro­­ger-tl — Lilian stemében hideg fény villant fel. Amikor az asszony kiment a szobá­ból, Stephen lázasan gondolkodni kez­dett. Ez a hideg, számító, kegyetlen teremtés élete végéig zsarolni fogja, egy percre sem engedi ki a markából. Ennél a szörnyű életnél az életfogy­tiglani börtönbüntetés is jobb! Es Stephen azzal az elhatározással Indult útnak, hogy Svájcban mindent bevall a rendőrségnek. — A gyilkossággal kapcsolatban kerestem fel önöket — mondta a rendőrfelügyelőnek. — Minden késő — szakította félbe az. — Antoin Carpeu a börtönben ön­gyilkosságot követett el, végrehajtot­ta magán az ítéletet... Stephen cél nélkül kóborolt az ut­cákon. Gyilkossági terve sikerült, de hány ártatlan embert kevert belel Egy fiatalember önkezével vetett véget életének, egy fiatal lány örökké gyá­szolni fogja öccsét. Stephen érezte, hogy a legjobb volna meghalnia. P. H. Illllllllllllllllllilllilllllllllll llllllllilllllllllllllllllllli A vacsora kellemes hangulatban telt el, legalábbis ami a házigazdát illeti. — Szóval, holnap Rómában találko­zol a feleségeddel — mondta. — Kár, mogy nem maradsz tovább, megmu­tatnám a várost. — Már megvettem a repülőjegyet — felelt halkan Stephen, és remélte, hogy szeméből nem sugárzik gyűlölet. Beszélgetésüket telefoncsengés szakí­totta félbe. — Micsoda kellemetlen dolog — tért vissza lógó orral Roger, — Hol­nap korán reggel Zürichbe kell utaz­nom. Halaszthatatlan ügy. No, sebaj, Pálházy József VERSEI EMLÉK Mosolygós volt. Olyan mlndig-édes Szemében mégis Sós könnyek égtek. PILLANATKÉP Átvirrasztott é] kerget Sok szürke napot, Emléked fáj, mert Még mindig Egyedül vagyok. MAGAMRÖL Nem vagyok énekes-madár Szállni nem tudok. Hogy senkit se zavarjon Magamban motyogok. De néha van Miről прт hallgathatok, Kiabálok, pedig csak Szólni akarok. CSAK SÍRJ Csak sírj, 'Tyugodtan zokogj! Ha nem Is tudod Biztos van okod. lilllilllllilllllllllllllllllliillllllllllllllllil Mindnyájunk örömére egyre gyak­rabban olvashatunk, hallhatunk olyan híreket, hogy a népművészeti cso­portok tevékenykedése állandósul. Igaz, hogy a ahgyományos dal- és táncünnepélyek, amelyek jószerével a nyár folyamán zajlanak le, vonzób­bak és előnyösebbek abból a szem­pontból is, hogy a szabadtéri színpa­don egyszerre több néző tekintheti meg. Az állandósult népművészeti csoportok úgy látszik — jóindulatúan — nem tisztelik ezt a hagyományt. Veľký Cetínben (Nagycétényben) a nyár folyamán alakult egy lelkes cso­port, a „menyecskekórus“, amelynek vezetője Szládecsek Pálné. A kezdeti nehézségeket leküzdötték és ahogy mondani szokás nem aludtak el babé­ralkon, hanem a munkát tovább foly­tatták. A CSEMADOK helyi szervezete mellett működtek és arra kérték a vezetőséget, hogy támogassák további céljaikat. A nemes cél egy egész estét betöltő, népi hagyományokból álló műsor be­tanulása, illetve előadása volt. A nép­dalok összegyűjtését a menyecske­kórus idősebb tagjai vállalták, akik közül Szerződi józsefné tevékenyke­dett a legserényebben. A műsor fő gerincét a „Nagycété­­nyi lakodalmas“ és a „Fonóban“ című dalos, táncos számok alkotják. De nem hiányoznak a műsorból a faluban ismert, de lassan feledésbe menő mondókák, énekek sem. Ezt tapasztal­tuk a közelmúltban tartott előadásu­kon, amelyben nagy sikere volt az éjjeliőr (bakter) köszöntőjének is, amelyet Ficza István adott elő. A lakodalmas szomorú lenne étel­ital nélkül. Nem hiányzott a szakács­nő sem. Benes Agnes néni főzte a finom ételeket, akinek lánya és Edit unokája is szerepelt a műsorban. Az igazság kedvéért azonban el kell mondanunk, hogy a Fonó énekszámai közé becsúszott egy műdal is, aminek szóvátételét nem kedvrontásnak szán­tuk. Hiszen kezdő csoportról van sző, amelynek műsora hagy még kívánni­valót maga után, de lelkesedésük és öntudatos munkájuk eredményes lesz. Bízunk benne, hogy sikert aratnak majd a szomszédos falvak közönsége előtt Is. Motesíky Arpád Paganini vidéki színpadon A Jozef Gregor Tajovský színház bystricai együttese hangulatos ze­neművet mutatott be. Nagy földink Lehár Ferenc „Paganini“ című háromfelvonásos klasszikus operettjét. Két hazai előadás után a szín­ház „nyugati“ turnéra indult el. Először a szerző szülővárosába, Komáromba utaztak, majd Nitrán játszottak. Az előadásokat minde­nütt nagy érdeklődés előzte meg, mert hiszen a „Pagininl“ Lehár újabb operettjeinek egyike (1925), aztán meg vonzó volt maga a téma is, a híres hegedűművész és az „ördög cimborájának“, valamint Anna Elza piomblnoi hercegnő szerelmi históriája a XIX század elején. Emellett az operett sok melódiája már régóta közkincs. Akik az ope­rettet már közelebbről Ismerték, arra is kíváncsiak voltak, hogy oldja meg egy vidéki színház a látványos operett nehézségeit, mert hiszen az olyan tömegjelenet, mint az udvari ünnepély, vagy a csem­pének zugkocsmája, valóban jó technikai felkészültséget igényelt. Nos, akik már látták az operettet valamelyik fővárosi színpadon, örömmel állapíthatták meg, hogy a vidéki előadás teljes mértékben megállotta a helyét és nem sokkal maradt el a fővárosi teljesítmé­nyek mögött. Jók voltak a színészi teljesítmények közül a nagyher­cegnő (Dagmar Rohová) jó hangorgánummal rendelkezett. Maga Ni­cola Paganini (Ján Zemko), Plmpínelll márki (Stefan Babjak), Bella Glretti a színésznő (Emília Rothová), vagy Coralline kocsmárosnő (Terézia Babjáková). Külön dicséretet érdemel Koloman Ciliik (6 fordította le az operettet is), rendezése és az atraktív színpadi kiállí­tás (Pavol Herchl). A zenekari teljesítménye is kiváló volt, Paganini szólóját Štefan Rigó játszotta. Az előadás mindenütt a közönség nagy tetszésével találkozott. Mártonvölgyi László |ami tp W* Hazánk felszabadulásának 30. évfordulóján újból meg­rendezik az erő, szépség, ügyesség országos bemutatóját. Foto: —tt— A Vox Humana jegyében Csallóköz szívében, — Dunajská Stredán — (Dunaszerdahelyen) az elmúlt év decemberében rendezték meg az I. Fábry Zoltán Irodalmi színpadi seregszemlét. A fesztivá­lon a lengyelországi Studio Teat­rálne Zaulek, a Wroczlawai Egy­személyes Színház, a Miskolci Ma­­nézs Színház, a pécsi Amatőr Szín­pad, a prágai Divadlo na okraji, a trnavai Plastické divadlo, a duna­­szerdahelyi Fókusz, a búcsi Lant és az ipolysági József Attila Iro­dalmi Színpad mutatta be műsorát. Az együttesek teljesítményét nem­zetközi zsűri bírálta el Karol Wla­­chovský, szlovák irodalmi kriti­kussal az élen. A bíráló bizottság a fesztivál díjat — a Fábry Zoltán plakettet — a lengyelországi Zau­lek Irodalmi Színpadnak ítélte oda. Míg a védnökségi üzemek részvé­teli dijaival a többi irodalmi szín­padot jutalmazta. A rendezvénysorozat befejezése után elbeszélgettem a szervezők­kel is. Így tudtam meg, hogy I a r á b i к Imre a Dunajská Streda-i járási Népművelési Központ osz­tályvezetője és Tóth László, a Csallóköz cimű járási űjság szer­kesztője ezen a téren derekas munkát végzett. Ugyanis — még tavaly júniusban — őket bízta meg a ]NK, hogy az I. Fábry Zoltán iro­dalmi színpadi seregszemlére, mind a külföldi, mind a hazai együttesek közül hívják meg a leg­jobbakat. tgy utólag elmondhatom, feladatuknak maradéktalanul ele­get tettek. Örvendetes megemlíteni, hogy a járásban a nemzeti vállalatok mel­lett több mezőgazdasági üzem is védnökséget vállalt az akció sike­res megvalósításáért. Ez főleg ab­ban nyilvánult meg, hogy 4500 ko­ronát bocsátottak a rendezőknek, amely összegből a bizottság vala­mennyi fellépő csoportnak juta­lomtárgyakat vásárolt. Feltétlenül figyelmet érdemel, hogy a rendezvénysorozat kezdeté­vel egyidőben a Csallóközi Mú­zeum Fábry Zoltán emlékkiállítást rendezett, amelyet az érdeklődők január 15-ig tekinthettek meg. A nagy író életét, munkásságát hűen tükrözték a kiállított fényképek, arcképek, könyvek, kézírásos jegy­zetek, a Vox Humana úttörőjéhez jézsef Attila, Németh Lászlé, Győri Dezső, Illyés Gyula dedi­kálta könyvek és a tárlatnézés közben vetített diafilm. Aki részt vett ezen a nagyszerű rendezvé­nyen, bátran állíthatja: egy rövid időre „találkoztam Fábry Zoltán­nal, láttam őt" s megtudtam né­hány fontos mozzanatot fáradságos munkával teli életéből. Befejezésül elmondhatom, az I. Fábry Zoltán irodalmi színpadi seregszemle teljesítette küldetését. A rendezvényről mind a külföldi, mind a hazai együttesek, a meghí­vott vendégek, a szakmailag érde­keltek jó véleményt mondtak. Es tudósítottak, két év múlva újra találkoznak, s tovább népszerűsí­tik a szocialista országok népeinek kultúráját a nemzetek és nemze­tiségek szép szavának tolmácsolá­sával. —óváry—

Next

/
Thumbnails
Contents