Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-01-18 / 3. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 10. Stephen McCullough, a középkorú, kövérkés, kopaszodó üzletember Genfbe utazott. Gondterhelt arcktfejezéssel ült a vonat fülkéjében. Haragudott magára, hogy előző este Ltltannal, a feleségével folytatott veszekedésből vesztesen került ki, és azért is, mert elfogadta Roger Fane meghívását. Tizenhét éve kegyetlenül gyűlölte Roger-t, attól a naptól kezdve, hogy az feleségül vette Margareth-et, az egyetlen nőt, akit valaha is szeretett. Tavaly Margareth közúti, szerencsétlenségben életét vesztette, a rossznyelvek szerint halálában a férje is ludas volt. Stephen utána még jobban gyűlölte Roger-t. Es miközben a vonat a napsütötte tájon robogott Stephen a gyilkosságra gondolt. Eszébe jutott egy rendőrfőnök megállapítása, hogy a gyilkosok — tudat alatti ösztönzésre — mindig hagynak nyomot maguk után, mintha csak azt kívánnák, hogy megtalálják őket, és vezekelhessenek tettükért. Vajon 6 hagy-e nyomot? Elfogadják-e? Nem, ott semmiféleképepn nem fogják gyanúsítani. Hiszen Roger Fane csupán távolt ismerőse, messze élnek egymástól. Margareth Iránti szerelméről senki sem tud, nem mondta el senkinek egykori barátai régen elfelejtették. Senkt sem gondolná, hogy tizenhét év után még mindig szereti őt. Összeszorította száját a gyűlölettől, amikor eszébe jutott Roger alattomos tette. Azt mondta Margareth-nek, hogy más nővel látta Stephent. A lány dacból Roger-hez ment feleségül. Stephen eleinte remélte, hogy a házasság rövid életű lesz, de tévedett... — Stephen? Örülök, hogy ennyi év után újra találkozunk — fogadta széles mosollyal vendégét Roger. te csak aludj nyugodtan. Mire felébredsz, megérkezik Yvonne, a bejárónő, ő majd kiszolgál téged. Csak nyugodtan kérj tőle bármit, amire szükséged van. ё ё 0 A súlyos levélnehezékkel ölte meg Rogert. Aztán nyugodtan autóba ült, és a repülőtérre hajtott. A Majesticszállóban Lilian már várta. A gyilkosság híre benne volt a másnapi lapokban. — Szörnyű — sikoltott fel Lilian a hírt olvasva. — De hiszen akkor történt a gyilkosság, amikor nála voltál. Lehetetlen, hogy semmit sem hallottál. — Szobám a folyosó végében volt — válaszolta nyugodtan Stephen. — De reggel, reggel sem tűnt fel neked semmi? — Mondtam már, Roger este bejelentette, hogy kora reggel utazik, már nem fogunk találkozni. Reggel tehát felöltöztem, és rögtön útnak is indultam. Stephennek nem sokáig kellett várnia a rendőrség látogatására. Egy felügyelő hozta irattáskáját, amelyet Roger lakásában felejtett. — Az ön táskája? ■— kérdezte szigorú hangon. — Igen — bólintott Stephen. — Reggel vettem észre, hogy ott felejtettem. Meg vagyok döbbenve a történtek miatt... Nem értem ... —- fól ismerte Roger Fane-t? — Evek Óta ismerem, de nem voltunk közeli barátok. Legutóbbi találkozásunk óta öt év telt el.. Ha arra gondolok, hogy aközben történt, míg én a szomszédos szobában aludtamI — Nem hallott semmit? — Sajnos, semmit. Egyébként biztosan nem is történt volna meg ez a szörnyűség. Van valami elképzelésük, hogy ki lehetett a tettes? — Igen. Letartóztattunk egy Antoin nevű fiatalembert, Yvonne öccsét. Többször ts megfenyegette Roger Fane-t, hogy megöli, mert azzal gyanúsította, hogy viszonya van Yvonnenal. Szerencsejátékos, részeges fiatalember, s ráadásul éppen aznap ellopta nővérétől Fane lakásának kulcsait. Mivel egész éjjel nem volt otthon, Yvonne a rendőrséghez fordult segítségért. Antoinnak egyébként szerencséje van, Svájcban nincs halálos ítélet. Lillán fellélegzett, amikor a rendőrfelügyelő elment. — Képzeld el, milyen bajba kerültél volna, ha téged gyanúsítanak a gyilkossággal — mondta. — Soha nem tudtad volna tisztára mosni magad. Szerencséd, hogy az az tszákos fiatalember kihúzott a csávából. — Nem értem, mtért gyanúsítottak volna engem? — Nagyon jól tudod, hogy miért. Stephen McCullough 17 év után megöli nagy szerelmének férjétI — Lillán, mit beszélsz? — Miért? Azt hitted, nem tudom? A mai napig is Margareth-et szereted! Jól tudom, hogy te Ölted meg Roger-tl — Lilian stemében hideg fény villant fel. Amikor az asszony kiment a szobából, Stephen lázasan gondolkodni kezdett. Ez a hideg, számító, kegyetlen teremtés élete végéig zsarolni fogja, egy percre sem engedi ki a markából. Ennél a szörnyű életnél az életfogytiglani börtönbüntetés is jobb! Es Stephen azzal az elhatározással Indult útnak, hogy Svájcban mindent bevall a rendőrségnek. — A gyilkossággal kapcsolatban kerestem fel önöket — mondta a rendőrfelügyelőnek. — Minden késő — szakította félbe az. — Antoin Carpeu a börtönben öngyilkosságot követett el, végrehajtotta magán az ítéletet... Stephen cél nélkül kóborolt az utcákon. Gyilkossági terve sikerült, de hány ártatlan embert kevert belel Egy fiatalember önkezével vetett véget életének, egy fiatal lány örökké gyászolni fogja öccsét. Stephen érezte, hogy a legjobb volna meghalnia. P. H. Illllllllllllllllllilllilllllllllll llllllllilllllllllllllllllllli A vacsora kellemes hangulatban telt el, legalábbis ami a házigazdát illeti. — Szóval, holnap Rómában találkozol a feleségeddel — mondta. — Kár, mogy nem maradsz tovább, megmutatnám a várost. — Már megvettem a repülőjegyet — felelt halkan Stephen, és remélte, hogy szeméből nem sugárzik gyűlölet. Beszélgetésüket telefoncsengés szakította félbe. — Micsoda kellemetlen dolog — tért vissza lógó orral Roger, — Holnap korán reggel Zürichbe kell utaznom. Halaszthatatlan ügy. No, sebaj, Pálházy József VERSEI EMLÉK Mosolygós volt. Olyan mlndig-édes Szemében mégis Sós könnyek égtek. PILLANATKÉP Átvirrasztott é] kerget Sok szürke napot, Emléked fáj, mert Még mindig Egyedül vagyok. MAGAMRÖL Nem vagyok énekes-madár Szállni nem tudok. Hogy senkit se zavarjon Magamban motyogok. De néha van Miről прт hallgathatok, Kiabálok, pedig csak Szólni akarok. CSAK SÍRJ Csak sírj, 'Tyugodtan zokogj! Ha nem Is tudod Biztos van okod. lilllilllllilllllllllllllllllliillllllllllllllllil Mindnyájunk örömére egyre gyakrabban olvashatunk, hallhatunk olyan híreket, hogy a népművészeti csoportok tevékenykedése állandósul. Igaz, hogy a ahgyományos dal- és táncünnepélyek, amelyek jószerével a nyár folyamán zajlanak le, vonzóbbak és előnyösebbek abból a szempontból is, hogy a szabadtéri színpadon egyszerre több néző tekintheti meg. Az állandósult népművészeti csoportok úgy látszik — jóindulatúan — nem tisztelik ezt a hagyományt. Veľký Cetínben (Nagycétényben) a nyár folyamán alakult egy lelkes csoport, a „menyecskekórus“, amelynek vezetője Szládecsek Pálné. A kezdeti nehézségeket leküzdötték és ahogy mondani szokás nem aludtak el babéralkon, hanem a munkát tovább folytatták. A CSEMADOK helyi szervezete mellett működtek és arra kérték a vezetőséget, hogy támogassák további céljaikat. A nemes cél egy egész estét betöltő, népi hagyományokból álló műsor betanulása, illetve előadása volt. A népdalok összegyűjtését a menyecskekórus idősebb tagjai vállalták, akik közül Szerződi józsefné tevékenykedett a legserényebben. A műsor fő gerincét a „Nagycétényi lakodalmas“ és a „Fonóban“ című dalos, táncos számok alkotják. De nem hiányoznak a műsorból a faluban ismert, de lassan feledésbe menő mondókák, énekek sem. Ezt tapasztaltuk a közelmúltban tartott előadásukon, amelyben nagy sikere volt az éjjeliőr (bakter) köszöntőjének is, amelyet Ficza István adott elő. A lakodalmas szomorú lenne ételital nélkül. Nem hiányzott a szakácsnő sem. Benes Agnes néni főzte a finom ételeket, akinek lánya és Edit unokája is szerepelt a műsorban. Az igazság kedvéért azonban el kell mondanunk, hogy a Fonó énekszámai közé becsúszott egy műdal is, aminek szóvátételét nem kedvrontásnak szántuk. Hiszen kezdő csoportról van sző, amelynek műsora hagy még kívánnivalót maga után, de lelkesedésük és öntudatos munkájuk eredményes lesz. Bízunk benne, hogy sikert aratnak majd a szomszédos falvak közönsége előtt Is. Motesíky Arpád Paganini vidéki színpadon A Jozef Gregor Tajovský színház bystricai együttese hangulatos zeneművet mutatott be. Nagy földink Lehár Ferenc „Paganini“ című háromfelvonásos klasszikus operettjét. Két hazai előadás után a színház „nyugati“ turnéra indult el. Először a szerző szülővárosába, Komáromba utaztak, majd Nitrán játszottak. Az előadásokat mindenütt nagy érdeklődés előzte meg, mert hiszen a „Pagininl“ Lehár újabb operettjeinek egyike (1925), aztán meg vonzó volt maga a téma is, a híres hegedűművész és az „ördög cimborájának“, valamint Anna Elza piomblnoi hercegnő szerelmi históriája a XIX század elején. Emellett az operett sok melódiája már régóta közkincs. Akik az operettet már közelebbről Ismerték, arra is kíváncsiak voltak, hogy oldja meg egy vidéki színház a látványos operett nehézségeit, mert hiszen az olyan tömegjelenet, mint az udvari ünnepély, vagy a csempének zugkocsmája, valóban jó technikai felkészültséget igényelt. Nos, akik már látták az operettet valamelyik fővárosi színpadon, örömmel állapíthatták meg, hogy a vidéki előadás teljes mértékben megállotta a helyét és nem sokkal maradt el a fővárosi teljesítmények mögött. Jók voltak a színészi teljesítmények közül a nagyhercegnő (Dagmar Rohová) jó hangorgánummal rendelkezett. Maga Nicola Paganini (Ján Zemko), Plmpínelll márki (Stefan Babjak), Bella Glretti a színésznő (Emília Rothová), vagy Coralline kocsmárosnő (Terézia Babjáková). Külön dicséretet érdemel Koloman Ciliik (6 fordította le az operettet is), rendezése és az atraktív színpadi kiállítás (Pavol Herchl). A zenekari teljesítménye is kiváló volt, Paganini szólóját Štefan Rigó játszotta. Az előadás mindenütt a közönség nagy tetszésével találkozott. Mártonvölgyi László |ami tp W* Hazánk felszabadulásának 30. évfordulóján újból megrendezik az erő, szépség, ügyesség országos bemutatóját. Foto: —tt— A Vox Humana jegyében Csallóköz szívében, — Dunajská Stredán — (Dunaszerdahelyen) az elmúlt év decemberében rendezték meg az I. Fábry Zoltán Irodalmi színpadi seregszemlét. A fesztiválon a lengyelországi Studio Teatrálne Zaulek, a Wroczlawai Egyszemélyes Színház, a Miskolci Manézs Színház, a pécsi Amatőr Színpad, a prágai Divadlo na okraji, a trnavai Plastické divadlo, a dunaszerdahelyi Fókusz, a búcsi Lant és az ipolysági József Attila Irodalmi Színpad mutatta be műsorát. Az együttesek teljesítményét nemzetközi zsűri bírálta el Karol Wlachovský, szlovák irodalmi kritikussal az élen. A bíráló bizottság a fesztivál díjat — a Fábry Zoltán plakettet — a lengyelországi Zaulek Irodalmi Színpadnak ítélte oda. Míg a védnökségi üzemek részvételi dijaival a többi irodalmi színpadot jutalmazta. A rendezvénysorozat befejezése után elbeszélgettem a szervezőkkel is. Így tudtam meg, hogy I a r á b i к Imre a Dunajská Streda-i járási Népművelési Központ osztályvezetője és Tóth László, a Csallóköz cimű járási űjság szerkesztője ezen a téren derekas munkát végzett. Ugyanis — még tavaly júniusban — őket bízta meg a ]NK, hogy az I. Fábry Zoltán irodalmi színpadi seregszemlére, mind a külföldi, mind a hazai együttesek közül hívják meg a legjobbakat. tgy utólag elmondhatom, feladatuknak maradéktalanul eleget tettek. Örvendetes megemlíteni, hogy a járásban a nemzeti vállalatok mellett több mezőgazdasági üzem is védnökséget vállalt az akció sikeres megvalósításáért. Ez főleg abban nyilvánult meg, hogy 4500 koronát bocsátottak a rendezőknek, amely összegből a bizottság valamennyi fellépő csoportnak jutalomtárgyakat vásárolt. Feltétlenül figyelmet érdemel, hogy a rendezvénysorozat kezdetével egyidőben a Csallóközi Múzeum Fábry Zoltán emlékkiállítást rendezett, amelyet az érdeklődők január 15-ig tekinthettek meg. A nagy író életét, munkásságát hűen tükrözték a kiállított fényképek, arcképek, könyvek, kézírásos jegyzetek, a Vox Humana úttörőjéhez jézsef Attila, Németh Lászlé, Győri Dezső, Illyés Gyula dedikálta könyvek és a tárlatnézés közben vetített diafilm. Aki részt vett ezen a nagyszerű rendezvényen, bátran állíthatja: egy rövid időre „találkoztam Fábry Zoltánnal, láttam őt" s megtudtam néhány fontos mozzanatot fáradságos munkával teli életéből. Befejezésül elmondhatom, az I. Fábry Zoltán irodalmi színpadi seregszemle teljesítette küldetését. A rendezvényről mind a külföldi, mind a hazai együttesek, a meghívott vendégek, a szakmailag érdekeltek jó véleményt mondtak. Es tudósítottak, két év múlva újra találkoznak, s tovább népszerűsítik a szocialista országok népeinek kultúráját a nemzetek és nemzetiségek szép szavának tolmácsolásával. —óváry—
