Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-04-19 / 16. szám
1*79. április 19. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Hústermelés a KGST-országokban A Közös Piac országaiban felhalmozódott húskészletek ez év hyarán rendkívüli intézkedésekre kényszerftették a közös piaci orsžôgok kormányait. Ma még szinte kiszámíthatatlan ezek gazdasági, társadalmi vagy politikai hatása. Az azonban bizonyos, hogy csaknem valamennyi európai ország állattenyésztését érinti. Közismert, hogy a KGST-országok szervezetében évtizedek óta folyik az együttműködés az állattenyésztés fellendítésére is. Az így megvalósított tapasztalatcserék tenyészállat szállítások, modern technológiák kidolgozása és a legújabb Információk cseréje előnyösen járult hozzá az érdekelt szocialista országok állati termék termelésének növeléséhez. Az utóbbi négy esztendőben valamennyi KGST-országban növekedett az egy főre jutó hús- és fehéráru-termelés, a fejlődés üteme azonban az egyes országokban eltérő nagyságokat mutat. (1. sz. táblázat.) 1. az. táblázat. Egy fore jutó hús- és fehéráru-termelés kilogrammban: Megnevezés 1970 1973 Bulgária..................................... 99,0 93,3 Magyarország .... 101,0 118,0 NDK............................................ 74,5 87.7 Lengyelország .... 07,1 02,2 Románia ............................. 42,3 51,4' Szovjetunió ..... 50,0 63,9 Csehszlovákia .... 70,0 85.0 •1972-es adat. Ebből az is megállapítható, hogy a belső fogyasztás még számottevően növelhető, hiszen a kívánatos, az optimális húsfogyasztási normákat még több Országban nem érik el. Emellett gondolni kell a húsexportra is, ami egyes KGST-országokban jelentős tétel. Amikor tehát a nyugat-európai országokban húskrízisről beszélünk, a KGST-országokról — az egyenletes fejlődés megállapítása mellett — kijelenthetjük: a jelenleginél nagyobb mennyiségnek is van piaca, a termelés tovább bővíthető. az Ágazatok részesedése Kérdés azonban: az állattenyésztés melyik ágazatát érdemes jobban felkarolni? Az európai KGST-országokban a hústermelés legnagyobb részét jelenleg a sertéstenyésztés adja. Ezt követi a marha-, baromfi- és viszonylag kisebb mennyiségben a Juhtenyésztés. Magyarországon, NDK-ban, Lengyelországban, Romániában és Csehszlovákiában a hústermelés több mint a fele sertéstenyésztésből származik. Csupán Bulgáriában és a Szovjetunióban 38—40 százalék ennek az aránya. A marhahús — a Szovjetuniót kivéve — általában 20 százalékot képvisel az egész hústermelésben. A Szovjetunióban viszont a húsnak csaknem a felét a szarvasmarhatenyésztésből nyerik. A 2. táblázatból kiderül az is, hogy Bulgáriában még jelentős a juhhús szerepe, a többi országban viszont elenyészően csekély. A baromfi hús termelés Bulgáriában, Magyarországon és Romániában mintegy 20 százalék körül alakult, a többi országban viszont még a 10 százalékot sem éri el! A hústermelés jelenlegi arányai nagyrészt meghatározzák az állattenyésztés egyes ágazatainak a további fejlesztését. De következtethetünk erre a közelmúlt fejlődési irányaiból is. Az utóbbi négv esztendőben a sertéshús és a baromfihús arányé növekedett a többi húsféleség rovására A sertéshús aránya 1 százalékkal emelkedett évente, a baromfihúsé csak egytized százalékkal. 2. sz. táblázat. (A hústermelés arányai 1973-ban, az összes termelést 100-nak véve.) Megnevezés Szarvasmarha Sertés Juh Baromfi Bulgária .... 21,8 40.1 17,2 20,1 Magyarország . . 17,0 59.9 1,0 21,0 NDK..................... 24,6 85,1 0,7 7,4 Lengyelország . . 23,0 07,3 1,1 7,0 Románia .... 20,6 55,6 5,9 17,8* Szovjetunió . . . 43,3 38.0 6,9 9,5 Csehszlovákia . . 32:3 54,5 0,6 9,7 '1972-es adat. A svéd mezőgazdaság olajválsága Ha az ország olajellátása teljesen megszűnnék, a svéd mezőgazdaság katasztrofális helyzetbe kerülne. Igaz ugyan, hogy a mezőgazdaság részesedése az ország egész energiafogyasztásából mindössze 1,5 százalék, a mezőgazdaságban felhasznált energia azonban 80 %-ban olajbői származik, a többi pedig elsősorban elektromos energia, amelyet részben szintén olajjal állítanak elő. 1969/70-ben a svéd mezőgazdaság csupán hajtóanyagként 260 millió liter olajat használt fel: ehhez jön még a műtrágyagyártás olajszükséglete. A helyzet ma sokkal roszszabb, mint a második világháború idején volt. Akkor a svéd mezőgazdaságban még 600 000 16 dolgozott, a traktorok száma pedig alig haladta meg a 20 000-t. Magajáró kombájn és egyéb magajárő gépek álig voltak, és az akkori traktorokat igen könnyen át lehetett alakítani gázüzeműre. Teljes olajzárlat esetén az első menetben kb. félmillió járművet kellene gázüzemre alakítani, míg'a második világháború Idején összesen 70 000 járművet alakítottak át. Arra számítanak, hogy a tehergépkocsiknak, autóbuszoknak és traktoroknak kb. 75 %-a szorulna átalakításra, míg a személygépkocsik közül sokkal kevesebb. A mai négyütemű Diesel-motorok átalakítása kizárólag gázüzemre technikailag megoldott, de nagyon drága. Célszerűbb volna a vegyes Diesel-olaj-gázüzemre áttérni, de ez a teljesítményt kb. 20— 30 százalékkal csökkentené. [1. J.) Mivel a takarmánytermesztési lehetőségek, a beruházások és más fontos tényezők miatt nem számíthatunk a hústermelés eddigi arányaiban gyors változásokra, az várható, hogy a KGST-országok kormányai továbbra is a gyorsabban fejleszthető állattenyésztési ágazatokat részesítik előnyben, de nem mérsékelik a lassabban fejlődő állattenyésztési ágazatok’ fejlesztését sem. Az állatállomány összetételének jövőbeni alakulására fontos következtetéseket vonhatunk le akkor Is, ha áttekintjük a mai helyzetet. A SZARVASMARHA ÁLLOMÁNY HELYZETE A szarvasmarhaállomány az utóbbi három évben valamenynyi KGST-országban emelkedett. Ez az irányzat érvényesül a tehénlétszámnál Is. A sertés állomány ebben az Időszakban Bulgáriában, Magyarországon és a Szovjetunióban átmenetileg csökkent, a többi KGST- országokban évről-évre növekedett. A juhok száma, a Szovjetuniót kivéve, minden KGST- országban csökkent. A Szovjetunióban sincs azonban lényeges növekedés, inkább változatlan az állomány. A baromfitörzsállománynál általában a szintentartás érvényesül, vagy helyenként — kisebb arányú növekedés figyelhető meg. A fő tendenciák mellett, sz állatállományon belül kedvező, belső átcsoportosítás történik. Folyamatosan növekszik az állami gazdaságokban és szövetkezetekben, vagyis a nagyüzemekben elhelyezett állatok száma. Az 1973-as állapotokat 1970- hez viszonyítva a nagyüzemi szarvasmarha-állomány évente mintegy 3—8 százalékkal növekedett. A Juhok száma Magyarországón és Csehszlovákiában csökkent, másutt azonban 1—2 százalékkal nőtt. Mindent összevetve azt láthatjuk, hogy valamennyi KGST- országban a hústermelés növelése a cél. Ennek ellenére helyenként és esetenként az elmúlt években Is csökkent a termelés. Ez azonban nem számottevő, és csupán átmenetinek tekinthető. Érdekes viszont, hogy a marhahústermelés minden KGST-országban nőtt! A sertéshús-termelésben egyes országokban növekedés, másoknál csökkenés jelentkezett. A juhtermelés elsősorban a közismert juhtenyésztő országokban — Bulgáriában és Romániában — csökkent a többi országokban lényegében szinten maradt. \ A BAROMFIHÚS-TERMELÉS A baromfihús-termelésben megtorpanás figyelhető meg. Az előző évtized rohamos fejlődése megállt s az a lassú emelkedés, amely az egyes országokban mutatkozik, tulajdonképpen alig észrevehető. A hústermelés növelésének egyik fő módszere mindenütt a hozamok emelése volt. Ezt azonban meglehetősen nehéz számszerűen összehasonlítva bemutatni, mert a hústermelés mennyiségi mutatói összefüggnek a fajtával, a tartással és a fogyasztói célokkal. Ezért a közölt mutatók inkább csak tájékoztató jellegűek. Átfogó öszszehasonlítésra legalkalmasabb talán, ha az egy év alatt termelt hús- és fehérárut a január 1-én meglevő állományra vetítjük. (3. táblázat.) 3. sz. táblázat. A január 1-én hennálló szarvasmarha-állomány átlagos (1 állatra jutó) hústermelése, kg-ban. Megnevezés 1972 1973 Bulgária .............................. 79,7 78,7 Magyarország . . , . 100,9 110,9 NDK............................................ 05,9 68,2 Lengyelország .... 55.5 55,9 Románia .............................. 39,6 — Szovjetunió.............................. 55.9 58,0 Csehszlovákia .... 89,7 90.2 A fajlagos hozamok valamennyi országban növekedtek, s ezen belül a legintenzívebb marhahústermelés Magyarországon és Csehszlovákiában folyik. Az állományban nagy a felhizlalt állatok aránya. Ez azt Is jelzi, hogy az állomány kiválóan alkalmas a hústermelésre. A sertéshústermelésről nem állapíthatjuk meg egyértelműen az emelkedő Irányzatot, mivel 1975-höz képest 1973-ban az állomány egy darabjára vetített sertéshústermelés Bulgáriában, Magyarországon és Csehszlovákiában valamelyest csökkent, a többi országban pedig nem változott. Bár Ilyen rövid Időszak kevés a tartős Irányzat leméréséhez azt kell megállapítani, hogy 1973-ban a sertéstenyésztés húshozamában megtorpanás volt tapasztalható. A JÜHTENYESZTES ÉS HÚSHOZAM Jelentős szóródás figyelhető meg a juhtenyésztés húshozamainak alakulásában Is. Bulgáriában csökkent és alacsony a kihozatal Romániában le. A magyarországi juhtenyésztés hústermelésének növekedési aránya viszont külön figyelemre méltó. A többi KGST-országban lényeges változás nem figyelhető meg, (4. táblázat.) 4. sz. táblázat A január 1-én fenállú juhállomány átlagos (1 állatra jutó) hústermelése kg-ban, Megnevezés 1972 1973 Bulgária ..... 9,7 9,2 Magyarország .... 7,3 10,1 NDK............................................ 8.4 6,5 Lengyelország .... 10,8 10,8 Románia.............................. 4.2 — Szovjetunió.............................. 9,3 8,3 Csehszlovákia .... 8,5 7,1 Egészben véve biztatóan fejlődött tehát a KGST-országok hústermelése. Megállapítható azonban az is, hogy a XG8T- országokban jelentős tartalékok vannak még a termelés fejlesztésére. A fogyasztási Igények sinosenek még teljes mértékben kielégítve. Ezért szükségesek és hasznosak mindazok az intézkedések, amelyek a termelés növelését, a termelékenység fokozását, az együttműködés bővítését szolgálják. —N. Z.— Fejes Sándor a Želiezovce ! (Zsellzi) Állami Gazdaság főállattenyésztője a közelmúltban arról tájékoztatott, hogy a borjakat állati zsiradékkal és más komponensekkel dúsított fölözött tejjel takarmányozzák. A műit esztendőben ezzel 1 millió liter teljes tejet mentettek meg a népgazdaságnak. Ha tehát a szőbanforgő esetet tüzetesebben ellenőrizzük, azt láthatjuk, hogy 1 liter teljes tej realizálási értéke 2,60 kés, ezzel szemben 1 liter állati zsiradékkal dúsított fölözött tejet mindössze 0,79 Kčs költség terhelt. A néhány számadatból nem nehéz megállapítani mennyi a gazdaság többletjövedelme. Az állami gazdaságban tehát a termelés racionalizálásával valóban a jobb eredmények elérésére törekednek. A szarvasmarhaállományt a távlati programban meghatározott társadalmi igénynek megfelelően fejlesztik. Vonatkozik ez a létszám stabilizálására, s a hasznosság növelésére is. Itt jött számításba a borjak takarmányo-Ésszerűen, a társadalmi igénynek megfelelően zásának a racionális megoldása, nagyüzemi nevelésének az elengedhetetlen szükségszerűsége. Amint már említettük a borjak takarmányozására a korábbi teljes tej helyett állati zsiradékkal és más komponenssel dúsított fölözött tejet használnak. A borjak nevelését két részlegre összpontosították. Lontóra és Vadalmásra. AZ előbbi helyre kerülnek a nagyhasznú tehenek leszármazottjai, gondos nevelés és válogatás után az itt felnőtt üszőkből töltik fel » részlegek állományát. Az üszőket főleg olyan helyekrff szállítják, ahol legelőterületen, egészséges környezetben ^ megerősödnek. Ezekből aztán jő tehenek lesznek. A másik farm borjúneveldéjéből kerül ki a hizlalást anyag. Az állatokat ide 25—30-as csoportokban szállítják, a többi részlegekről. Ez a borjúnevelde több részlegből áll. Az átvevő részleg például 10—17 napos korban veszi át a borjakat. A másik részlegen 18—90 napos korig a tejkészítméftnyel való táplálást végzik. További részlegen 91—180 napos korig növényi táplálékot kapnak az állatok, majd ezt követően 550 kg-оэ súlyig monodiétás takarmányozást alkalmaznak. A szőbanforgő részlegeken nagyon egyszerű és célszerű a gépesítés, amellyel az adott körülmények mellett lehetővé válik az Ideális termelékenység elérése, persze a munkakörflyezet Is jobb itt a korábbinál. A monodléfás takarmányozást Cajakovon 1971-ben 127 állattal kezdték, emberi erő megtakarítása céljából s ugyanabban az évben további 120 állatnál alkalmazták ezt a takarmányozást formát. A két hízőmarha csoportot mindössze két dolgozó gondozta, tehát bevált a próbálkozás, ezért Vadalmáson újabb istálló állományát kapcsolták be a monodiétás ellátásba 300 marhánál, a lő Istállóba pedig 70 szarvasmarhát helyeztek. Ezen, a részlegen hárman látják el a hízókat. Mivel a kitrágyázás emberi erővel történt, az nehezítette a munkát, drágította a termelést, mindamellett az eredmények sokszorta jobbak voltak mint régebben. A fajtaközi keresztezést a kutatás és a gyakorlat Ismereteinek a felhasználásával 1973 júniusában kezdték. Arokmajoron például a szlovák-tarka teheneket vöröstarka apaállat spermájával termékenyítik. A keresztezésből származó eredményeket a Nltrai Állattenyésztési Kutatóintézet szakemberei figyelik. Ide tartozik például az öröklött tulajdonság, a hasznosság stb. A megtermékenyítéshez szükséges anyagot több kitűnő származásúi apaállat szolgáltatja. A MIK—8, 9, 10 és 11 törzsszámú apaállatok anyai ágának az évi tejhasznossága 4323—5855 liter közt váltakozik, tehát feltételezhető, hogy az apaállatok az utódokra Is átviszik a Jő tulajdonságokat. Ezzel az utódoknál Is lehetővé válik — belátható Időn belül — a hasznosság fokozása. Sajnos, azonban a szarvasmarhatenyészet épülettechnolőgiája — nagy általánosságban elavult, — nem nagyon felel meg a korszerű termelés mai követelményeinek. Ezért ez a körülmény bizonyos tekintetben hátrányosan befolyásolja az állatok termelését. A Zellezovce-1 Állami Gazdaságban 100 hektár mezőgazdasági terület átlagában 67,3 szarvasmarhát tartanak. Mivel a technológia idejét múlta, az eredményekért a dolgozóknak meg kell küzdeniük. A jövőben azonban Nagypusztán új, korszerű ezer férőhelyes szakosított tehénfarmot építenek, hogy enyhítsenek az ínséges helyzeten. Tervezik, hogy az új farmon nagy szárazanyag tartalmú kukorica-szílázst etetnek a tehenekkel. Az aljaző nélküli tartásbői származó ■ hígtrágyát pedig a növénytermesztésben hasznosítják. 9 A szőbanforgő farm elkészülése után a gazdaságnak ezen a részlegén megoldódik az állattenyésztés és a növénytermesztés szakosítása: • emelkedik a munkatermelékenység: 49 kevesebb, ám sokkal jobb fejőszemélyzétfe lesz szükség; # kitűnő lehetőség nyílik a munkakultúra betartására stb. Ezt a tehénfarmot terv szerint 1977-ben kezdik építeni s ha minden rendben történik, akkor az építkezés nem odáződik el, hamarosan bekapcsolhatják a termelésbe. Addig persze még sok víz lefolyik a Gorámon, de legyünk optimisták, s vegyük úgy, hogy a farm ténylegesen határidőn belül elkészül és hozzájárul a járás, illetve a társadalom tej- valamint hússzükségletének a jobb kielégítéséhez. Hoksza István
