Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-03-29 / 13. szám
шБшт&ь-Aövidm — Győri Irén trsticei (nádszegi) levelezőnk a Szlovákiai Kískertészkedők és Gyümölcstermesztők Szövetsége helyi szervezetének évzáró gyűléséről adott hírt. Leveléből megtudtuk, hogy a száztagú szervezet a múlt évben további harminc személyt nyert meg a szervezeti tevékenység számára. A szervezet vezetői elismerésre méltóan gondoskodnak a tagság szakmai-politikai továbbképzéséről, a jó minőségű vetőmagok és ültetőanyagok, valamint a műtrágyák és különböző vegyszerek beszerzéséről. Mindez természetesen kedvezően befolyásolja a szervezet tagjainak tevékenységét. A múlt évben például 458 ezer korona értékű zöldség- és gyümölcsféleséggel járultak hozzá a közellátás színvonalának javításához. Ezenkívül részt vettek községük szépítésében, az óvoda építésénél és a gyermekjátszótér létesítéséből is kivették részüket. A múlt év folyamán összesen 1200 órát dolgoztak le társadalmi munkában. Részt vettek a járási gyümölcs- és zöidségkiállításon is, ahol több értékes díjat nyertek. A szervezet tagjai által gondozott parkban 150 tő tulipánt és 70 rózsafát ültettek el, azonkívül 50 tő tulipánt és ugyanannyi rózsafát ültettek ki a KAI diákjaival együttműködve az iskola udvarán és vállalták, hogy a jövőben szakmai előadásokat is szerveznek az iskola diákjai számára a kiskertészkedés iránti érdeklődés fokozása, illetve elmélyítése céljából. Majoros András gemeri olvasónk levelében két — szakmellékletünkben nemrég megjelent — írással kapcsolatos észrevételeit tolmácsolja. íme: Az idén február elsején megjelent szakmelléklet „Levelesláda“ rovatában olvastam, hogy a szőlőt bekerítésen kívül Carnoffenes vagy Fosfotionos kezeléssel lehet megvédeni a sok kárt okozó nyulak ellen. Én egy öreg seprővel szoktam híg trágyával bekenni a fák alját és a tőkéket vagy karókat, azután tavaszig oda se nézek az ültetvény felé. De a nyulak se! Már vagy húsz éve alkalmazom ezt a módszert s még nem csalódtam benne. A múlt év december 21-én megjelent mellékletben érdeklődéssel olvastam Elsnic „Az alma üvegesedésének megelözée“ című cikkét. Annál is inkább, mert nekem is van egy almafám, amely már évek óta üveges termést hoz. Azt nem tudtam, hogy ez betegség. 1973 telén sok hamu gyűlt össze a háztájon (hogy milyen, azt sajnos elfelejtette megírni levelezőnk — a szerk. megjegyzése) és én szétszórtam a kertben a fák alá. Az említett almafa alá is jutott vagy négy kannával. Érdekes, tavaly már egyetlen alma sem volt üveges! A metszés célja a meg” felelő növekedés és termöegyensúly fenntartása, valamint az egyenletes, gazdag virágzás kialakítása. Ha rövidre metszünk, kisebb számú, de hosszabb hajtáson nagyobb virágok fejlődnek. Ha hosszúra metszünk, akkor viszont a hajtások száma nagyobb, a virágzás dúsabb, az egyes virágok azonban apróbbak. A vágási célra termesztett rózsákat tehát mindig rövidebbre, a díszítésül kiültetetteket pedig hosszabbra metsszük. A rózsa az azévi hajtások végén hozza virágát. A vessző felső rügyeiből induló hajtásokat rövidebbre, az alsók hosszabbra fejlődnek. Legelőször és legkönnyebben mindig a legfelső 1—2 rügy hajt ki. A kúszó- és a legtöbb parkrózsa esetében viszont más a helyzet: itt az éves veszszők kétharmadában az oldalrügyek többsége kihajt, és a vessző egyenletesen berakódik virágzó rövidhajtásokkal. Az erős tavaszi viszszametszés itt tehát az azévi gazdag virágzástól foszthat meg bennünket. A metszés ideje szerint megkülönböztetünk kihajtás előtti fásmetszést és kihajtás utáni, ún. zöldmetszést. A fásmetszést tavasszal, a tövek kitakarása után, a kihajtás előtt végezzük el. Megtisztogatjuk a bokrot: tőből eltávolítjuk a beteg, sérült, torzult növekedésű, befelé törő vesszőket, az idősebb, legyengült ágrészeket. Tőből kimetsszük az esetleg előtört vadhajtásokat. Ezután kerül sor a tulajdonképpeni metszésre. Mindig jól beérett, egészséges, kifelé álló rügyre metsszünk. A metszés módja fajtacsoportonként különbözik. TEAHIBRIDEK A gyönge növekedésűek vesszőit 4—8 szemre [vágási célra 3—6 szemre), az erős növekedésűekét 6—10 szemre (vágási célra 6—8 szemreJ vágjuk. Kihajtásnál egy-egy tövön 8—12 kihajtó rügyet hagyjunk. Ha a legfelső rügy nem hajtott ki, az alatta levő, duzzadó rügyre visszametsszük. A nyári metszés a virágvágással kötődik egybe. A virágot mindig rügy felett vágjuk le. Vágásra termesztett rózsákat a szabvány által előírt hosszúságú szárral vágjuk, minél nagyobb lombfelületet hagyva meg. Ügyeljünk, hogy legalább a legalsó, jól fejlett rügy megmaradjon, még akkor is, ha rontja a minőséget. Fejletlen rügyekből a kihajtás körülbelül két héttel később indul meg. A növény a nagy lombveszteség miatt így visszaeshet fejlődésében. Díszítési céllal kiültetett rózsákról — saját felhasználásra — rövidebb szárral vághatjuk a virágot. A hoszszabbra hagyott hajtások végéről kihajtó rügyek hamarabb hoznak új virágot. Ha a vágott virágra nem tartunk igényt, az elnyílottakat a legfelső ötös levélke felett levágjuk. Erre azért van szükség, mert a kifejlődő termés tápanyagot vonna el a növénytől. REMONTÄNS RÓZSAK Általában erősebb növekedésűek, ezért jóval hoszszabbra, 10—15 szemre (vágási célra 6—8 szemre) metsszük őket. A túl magasra nőtt növényeket a tőből előtörő nemes vízhajtásokra ífjítjuk vissza. Nyári metszésük azonos a teahibridekével. POLYANTHAK, POLYANTHA HIBRIDEK, FLORIBÜNDAK ÉS GRANDIFLORÄK A floribundák és grandiflórák fás- és zöldnielszése azonos az erős növésű teahibridekével. A polyanthákat és polyanthahibrideket általában csoportrózsaként, folytonos gazdag virágzásukért ültetjük. Metszésük ennek megfelelően minél kisebb mértékű legyen. Csak az előző évi virágbugákat vágjuk le, a legfelső 1—2 szemmel együtt. Célunk, hogy minél hamarabb, minél nagyobb tömegű virágzást kapjunk. Az öreg, beteg részeket távolítsuk el. Bár a fajták nagy része tűri a rövidmetszést — egyesek még kopaszmetszés után is kihajtanak —, rövidre metszve azonban a virágzás 1—2 héttel elhúzódik, egyenetlen lesz, és sok erős vízhajtás tör elő. Nyáron különösebb zöldmetszés nem szükséges. Az elnytlt virágok sziromleveleit szedjük le, hogy ne rontsák a többi virág díszítő hatását. Ezek a rózsák általában folyamatosan késő őszig virágoznak. Ha a termést nem szedjük le, télen is díszíti a növényt. A PARKRÔZSÄK Legtöbbje az éves vesszők oldalrügyeiből fejlődő rövidhajtásokon virágzik. A metszés itt, a bokor kialakítása után, főleg tisztogatásból, a 3—4 évnél idősebb, elöregedett részek eltávolításából áll. így rendszeresen Újítjuk a bokrot, és az évente bőségesen fejlődő, erőteljes hajtások a következő évben gazdag virágzást tesznek lehetővé. A fagyott vesszővégeket az egészségesig vágjuk vissza. A nyár folyamán az elnyílott virágokat ne vágjuk le, mert a fejlődő álterméstömeg ősszel és télen is díszít. Ha a téli termésdíszre nem tartunk igényt, a- fásmetszést tavasz helyett őszszel vagy télen is elvégezhetjük. Ezek a rózsák ugyanis nem szenvednek különösebb fagykárt. KÜSZÖRÖZSÁK Metszés szempontjából három csoportra oszthatók: 1. Egyszer virágzó fajiak. Ilyen pl. a Paul’s Scarlet Climber. A metszés» ideje a virágzás után következik be. Az idősebb részeket, a beteg, sérült vesszőket eltávolítjuk, a levirágzott oldalhajtásokat 10—12 cm-esre visszavágjuk, megszabadítva így a növényt az elnyílott virágoktól is. 2 Remontáló kúszórózsák. Ilyenek a Dorothy Perkins, az Excelsa, a Lady Gay. Tavasszal metszünk. Eltávolítjuk az idős, beteg, elhalt részeket. A helyükbe fiatal, egészséges vesszőket hajlítunk. Ezekből, erősségüktől függően, kétharmadukra, felükre vágunk vissza. így az egész növény, tövétől a csúcsáig, virágzani fog. A metszéssel egyidőben kötözzük ki a hajtásokat a támrendszerhez. 3. Teahibridek, polyanthák, polyanthahibridek. floribundák, grandiflorák kúszó sportjai (Climbeling). Mivel ezek a kúszörózsák virágzási jellegükben megegyeznek azzal a fajtával, amelyből rügymutációval kialakultak, metszésük a kúszörózsák és az eredeti fajcsoport metszésének kombinációja. Az első évben erős metszéssel a fejlődő erőteljes vesszőkből kineveljük a vázágakat. A következő években tavasszal rendszeresen eltávolítjuk az elhalt, beteg, sérült részeket. Az oldalvesszőket a vezérvesszőn 2—3 szemre metsszük, a vesszőket a támrendszerhez kötjük. Az idős, kimerült részeket közvetlenül az elvirágzás után távolítjuk el, a helyükre fiatal hajtásokat kötözve. Ha az alapág kezd felkopaszodni, a kopaszodás helyére fiatal hajtást vezetünk. (Következik: A rózsa növényvédelme) A rózsa metszése A kevés néha több! »ríbeta a komárnoi járás ■ nagyközségei közé tartozik. Lakosainak száma megközelíti a négy és fél ezer főt. Szinte minden háznál tartanak nyulat, galambot, néhány tyúkot, libát, kacsát. Pár évvel ezelőtt még a juhok, kecskék is közkedveltek voltak, ma viszont egyre csökken a számuk. A nutriatenyésztők pedig már rég felszámolták állományukat. Ellenben mind többéiig érdeklődnek az egzotikus madarak — elvétve az ebek — iránt. A kisállattenyésztők a hatvanas évek elején kezdtek szervezkedni, végül 1963-ban életrehívták a kisállattenyésztők szövetségének helyi szervezetét. Szó ami szó, a kisállattenyésztés helyi hagyományaihoz képest aránylag kicsi volt az érdeklődés a szervezeti tevékenység iránt. Ezt bizonyítja, hogy az alapító tagok mindössze tizenketten voltak. Ök döbbentek rá először e községben, hogy sokkal célravezetőbb fajtatiszta, garantált hasznosságú tenyészállatokat tartani, mert sokkal jobban hasznosítják a takarmányokat, többet és jobban termelnek. A minap Prlbetán jártunk, s felkerestük lakásán Bukai Lászlót, a kisáilatteiyésztők helyi szervezetének agilis elnökét, akitől az alapszervezet tagjainak tevékenysége, eredményei és célkitűzései iránt érdeklődtünk. A többi között megtudtuk, hogy a szervezetnek a múlt évben huszonhét tagja volt Túlsúlyban nyulak, baromfiak és galambok, kisebb mértékben egzotikus madarak, juhok, kecskék és ebek tenyésztésével foglalkoztak. A nyúltenyésztők a francia kosorrút — ebből van legszebb tenyészetük —, a cseh tarkát, nagy csincsillát, belga óriást, kaliforniait és a francia ezüst nyulat tartják. A barom fitenyésztők a hemsír, sávos plimut és az olasz fogolyszínű fácán fajta mellett döntöttek, de néhányan díszbaromfit is tartanak. A galambászok közül többen tartanak postagalambot is, bár röptetéssel nem foglalkoznak. Ezenkívül cseh be gyest, komáromi bukót, különböző színű strasszergalambokat, Kingeket stb. is tenyésztenek. Az ebtenyésztők a doberman, a colba és a magyar-' puli hívei. Pár évvel ezelőtt népesebb volt a helyi szervezett kisállattenyésztők tábora, ám a tevékenység színvonalán ez nem látszott meg. Ennek okát a vezetők abban látták, hogy sokakat csak egyéni érdekeik szem előtt tartása ösztönzött arra, hogy belépjen a szövetség tagjainak sorába. Szemrebbenés nélkül követelték és elfogadták állataik számára a központi alapokból kiutalt takarmányféleségeket, arra azonban nem is gondoltak, hogy ezért cserébe vár is tőlük valamit a szövetség, a társadalom. Arra sem voltak képesek egyesek, hogy beszerezzék a megkövetelt fajtatiszta állományt. így azután — a szervezet tevékenységének 5 színvonalasabbá tétele és az előírások következetes betartása céljából — megváltak ezektől az általánosságban passzív és csak takarmányt követelő kistenyésztőktől. Most általában minden tag kétfajta tiszta vérvonalú, törzskönyvezett állománnyal rendelkezik. Az újonnan felvett tagok egy évet kapnak a megkövetelt fajtatiszta állomány beszerzésére. Az ezirányú munka megkönynyítése érdekében az alapszervezet vezetői törzskönyvezett állatokat vásárolták a nyúltenyésztők számára Csehországból, vérfrissítés céljából. Így a kezdők helyben is beszerezhetik az induláshoz szükséges tenyészállatokat. Ha a szervezeti életről beszélünk, két nagy és fontos akcióról is meg kell emlékeznünk. Az első a szervezet fennállásának 10. évfordulója alkalmából rendezett kiállítás volt, amely valóban jól sikerült, hiszen a helyi kisállattenyésztőkön kívül a környékbeli községekből is ide vonzotta a tenyésztőket. Még a járási székhelyről, Komárnoból is részt vettek néhányan a kiállításon. Nemcsak mint látogatók, hanem mint kiállítók is. A másik megmozdulás a SZNF 30. évfordulója alkalmából rendezett kiállításon való részvétel volt. Tóth Alfonz hnb-elnök erről így nyilatkozott: — Községünk kisállattenyésztői oroszlánrészt vállaltak a jelentős évforduló tiszteletére rendezett kiállítás szervezésikivitelezési munkálataiból. A kiállításon is önálló részlegük volt, ahol a szervezet eddigi eredményeit propagálták. Sikerekben gazdag munkájukat a bemutatott érmek és oklevelek sokasága igazolta. A kistenyésztők más területeken is aktívan kivették részüket a társadalmi életből. A faluszépítési akcióban pl. 400 órát dolgoztak le társadalmi munkában 1974-ben. Főleg az óvoda és a Szolgáltatások Házának építésénél, valamint a parkosításnál segítkeztek, s összesen 9800 korona értéket hoztak létre. Ősszel a szövetkezetben, a termésbetakarításnál nyújtottak segítséget. Szombat-vasárnaponként legalább 15—17 kisállattenyésztő szorgoskodott a szövetkezet földjein. Itt hadd említsük meg mindjárt, hogy az idén hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére felajánlották, hogy a községszépítésben 300 órát dolgoznak le társadalmi munkában, s ezzel 6500 korona értéket hoznak létre. Az összképhez hozzátartozik még, hogy a príbetai kisállattenyésztők 1974-ben összesen 1003 darab vágónyulat adtak el a Branko Közös Szövetkezeti Vállalat felvásárlóinak, ami több mint 28 mázsa húsnak felel meg, élősúlyban számítva. Tenyészállományukat — saját nevelésből — ötven darabbal növelték. Az idén tovább szeretnék növelni a t ^létszámot. Nyolc új tag felvételét tervezik, de csak azokat veszik fel, akik komolyan veszik a szervezeti életet és hajlandók a lehető legrövidebb időn belül beszerezni a megkövetelt fajtatiszta állományt. A tyúktartás iránt érdeklődők számára a gbelcei efsz-ből hemsír, a komárnoi tenyésztőktől pedig sávos plimut fajtát tudnak szerezni. Aki más fajták iránt érdeklődik, annak ha kell akár Csehországból Is meghozatják a kiválasztott fajtát. Azt akarják ezzel elérni, hogy mindenki a maga választotta, személyes igényeinek legjobban megfelelő fajtát tartsa, kedvvel, örömmel sürgölődjön az állatok között, mert csak így lesz eredményes a munka. A tenyésztői munka színvonalasabbá tétele érdekében az idén már sort kerítenek néhány szakmai előadásra is, mert ennek hiányát valamenynyien érzik. Tavaszi és őszi előadásra gondolnak. A szakoktatásba bekapcsolják a fiatalokat is. Főleg az állategészségügy és az ésszerű takarmányozás tudnivalói iránt érdeklődnek. Ők is megismerkedtek a novemberi pártplénum irányelveivel és elhatározták, a lehető legtakarékosabban bánnak a takarmányokkal. Azonkívül egy А-tenyészetet is szeretnének létrehozni a baromfitenyésztés szakaszán. A lehetőségek megvannak hozzá. S végül hadd idézzem ismét Tóth Alfonznak, a hnb elnökének szavait: — A Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének helyi szervezete a Nemzeti Front legaktívabb tömegpolitikai munkát végző szervezetei közé tartozik községünkben. Tagjai a társadalmi munkában is jó példával járnak az élen s nagyban hozzájárulnak a háztáji kisállattenyésztés ésszerűbbé, gazdaságosabbá tételéhez. Mióta tevékenykedik e szervezet, lakosaink közül már sokan kicserélték a csenevész, elkorcsosodott baromfi- vagy nyúlállományukat. Még azok is, akik egyébként vonakodnak a szervezeti tevékenységtől. Egyszóval — kisállattenyésztőink dicséretre méltó munkát végeznek. Kár, hogy ilyen kevesen vannak. Ámbár néha — ezt saját példánk is bizonyítja — a kevés több. Vagyis, nem mindig a létszámon múlik! Nem a létszámon múlik. Ennek ellenére reméljük, hogy a elkövetkezőkben a príbetai kisállattenyésztők eredményeik javítása mellett az eddiginél nagyobb figyelmet szentelnek majd az ésszerű kisállattenyésztői tevékenység népszerűsítésének, s a taglétszám növelése céljából nagyobb gondot fordítanak a fiatalok érdeklődésének felkeltésére is. kAdek gábor Bukai László a többi között baromfitenyésztéssel is foglalkozik. A felvételen hemsír állományának néhány egyedét mutatjuk be. (A szerző felvétele)
