Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-03-29 / 13. szám
Milyen j fajtát? i Nem általános, de gyako- , ri jelenség, hogy falvainkban i a háziasszonyok helyet szó- ' rítanak néhány tő dinnyé- ( nek a konyhakertben. A i dinnye a melegkedvelő nö- 1 vényeink közé tartozik, ( ezért termesztése főleg a i melegebb éghajlatú vidéke- ' ken jár sikerrel. A hidegebb . körzetekben üvegházban, i melegágyban vagy fólia 1 alatt lehet dinnyét termesz- , teni, mert így biztosítható i a nélkülözhetetlen hőmér- 1 séklet. Kedvező eredmény érhető el a fóliás talajtaka- < lássál (mulcsolás, aláégya- < zás) is, amit egyelőre csak ! kis méretben használnak ki ( a kiskertészkedők. 1 Most pedig néhány szót ( arról, milyen fajtákat is tér- i inesszünk? A görögdinnyét 1 kedvelők három fajtából vá- , iaszthatnak. Ezek a Dunaj, i Melko Fi és a Lajko Fi. 11 Legismertebb a középko- 1, rai érésű Dunaj. Sima felü- * i letű, sötétzöld terméseinek * i átlagsúlya 6,5 kg. Édes, lédús, terméshúsa rózsaszínű i vagy piros. i A Lajko Fi szintén sötét- i, zöld héjú, de kisebb termé- (| seket — átlagsúlyuk 4,8 kg (| — hoz. Piros, omlós gyűmölcshúsú, édes, lédűs gö- (i rögdinnye fajta. Közep'es S növekedésű, előnyei közé i tartozik, hogy a kiültetés ,1 után a kedvezőtlenebb fel- |1 tételek között is kielégítően i1 növekedik és jő- termést ,1 hoz. 11 Legkorábban érik be a j1 Milko Fi. Mintegy három i1 héttel előzi meg a Dunaj i| fajtát. Világoszöld alapszí- i nű, sötétzöld csíkokkal tar- ( ( kított termésének átlagsú- i, lya 3 kg körül mozog. Xer- 1, méshúsa piros vagy rózsa- * i színű, édes, lédús, de kissé 11 rostos. * i Sokan előnyben részesítik 1 a sárgadinnyét vagy cukor- S dinnyét. Ök két fajta közül 'i választhatnak. A Solartur 11 sárgásbarna, sima felületű, !» erős illatot árasztó fajta. A (' legjobb cukordinnye faj- (1 tánk. Termésének átlagsúlya ritkán éri el az 1 kg-ot. i' Terméshúsa lédús, édes, i1 halványzöld színű. Az Oranž ? fajta csak annyiban külön- f bözlk tőle, hogy terméshúsa í narancssárga színű és tér- C mése általában 1,20 kg át- ? lagsúly körüli. (zch) A szőlő terméshozama mindig a talajnak a növények által felvehető tápanyagtartalmától és vízkészletétől függ. A szőlő a talajból veszi fel gyökerei útján a fejlődéshez szükséges vizet és a különböző tápanyagokat. Ugyanaz a szőlőfajta, amely sovány, száraz talajokon áranként csak 25—30 kg termést hoz, tápanyagokban bőven ellátott, elegendő vizet tartalmazó talajon 120—150 kg-ot is megterem. A szőlő évi munkaszükséglete egyforma, akár keveset vagy többet terem. Akkor lesz tehát leggazdaságosabb szőlőtermesztésünk, ha ugyanazon területen minél nagyobb terméshozamokat tudunk elérni. Ennek érdekében a szőlőt rendszeresen trágyázni kell. A trágyázással tápanyagot és a humuszképződéshez szerves anyagokat juttatunk a talajba, s ezáltal elősegítjük a talajbaktériumok életműködését, amelyeknek a talaj tápanyagkészletének átalakításánál van nagy szerepük. Most az a kérdés, hogy a tápanyagokat mikor, hogyan és milyen formában és mennyiségben juttassuk a talajba? A szőlő legcélszerűbb, leggazdaságosabb trágyázását, tápanyag-igényét nem könnyű eltalálni, ehhez mindenkor jó megfigyelés és gyakorlat kell. Hogy mikor mennyi és milyen trágyát adjunk, az a szőlő állapotától, talajától és részben a csapadékviszonyoktól is függ. Ha a szőlő vesszői fejlettek, a fajta jellegének megfelelő vastagságúak és a szőlő rendszeresen terem, akkor kevesebb tápanyag is elegendő. Ha azonban a hajtások gyengén fejlődnek, vékonyak, rövidek, a terméshozam kevés, akkor feltétlenül nagyobb trágyaadagra van szükség. Sósem szabad megvárni, hogy a szőlő fejlődésében visszaessen, mert rendszerint 2—3 év szükséges ahhoz, hogy újra megfelelő fejlődést és terméseredményt kaphassunk. Mikor legcélszerűbb a trágyákat a talajba juttatni? A szervestrágyát, foszfort és káliumot legjobb ősszel, mindjárt szüret után bedolgozni a talajba. Az elmúlt őszön — a rendkívüli csapadékos időjárás miatt — ez nem mindenhol sikerült, még a nagyüzemi szőlőkben sem. Befolyásolta ezt még a hiányos tápanyagellátás, főleg a foszfor- és káliumtartalmú műtrágyák tekintetében, így a legtöbb helyen ez a munka tavaszra maradt. A kistermelők helyzetét még nehezíti az a probléma is, hogy egyre nehezebb az egyes műtrágyák beszerzése, még a gyümölcsös zöldségtermelők szövetségén keresztül is. Pedig a háztájiból származó szerves trágya nem valami kiváló minőségű és így műtrágyákkal kell pótolni, kiegészíteni az egyes tápanyagokat. Ha szőlőnkben nagy terméshozamot akarunk elérni, úgy a szervestrágyákhoz még áranként legalább 1—1,2 kg nitrogént, 1—1,2 kg foszfort és 2—2,5 kg káliumot adjunk tiszta tápértékben. A szőlő hosszú tenyészidejű és mélyen gyökerező növény, azért a műtrágyákból azokat hasznosítja jobban, amelyek lassabban oldódnak és amelyek hatása több évre is kiterjed. A szerves trágyát a ki mélyített barázdákba a gyökérzet közelébe, legalább 20—30 cm mélyre dolgozzuk be a talajba. A szükséges műtrágya-mennyiséget szórjuk ki a szervestrágyára és mielőbb takarjuk be kellő mennyiségű földréteggel. Szervestrágyát elég ha négyévenként juttatunk a talajba, áranként 5—6 q-át. Foszfor- és káliumtartalmú műtrágyákból 2—3 évi adagot is bedolgozhatunk, nitrogénből viszont csak mindig egy évre szóló mennyiséget juttassunk a talajba. Ha csak műtrágyával trágyázunk és olayn talajon, ahol a fedés nem volt elvégezve, akkor kiszórás után legalább 20 cm mélyen dolgozzuk be a talajba. Fontos, hogy a tápanyag az oldalgyökerek hatósugarába kerüljön, mert a foszfor- és káliumíartalmú műtrágya a csapadékkal nem mosódik lefelé, hanem abban a mélységben kötődik a talajszemcsékhez, ahová kerül. A műtrágyák ásványi eredetű anyagok, amelyek rendszerint csak egyféle tápanyagot tartalmaznak, különböző kötőanyagokra kötve. Minden műtrágyának megvan adva a tiszta tápanyagtartalma (százalékban van kimutatva). A szőlő növekedéséhez és terméshozamának kineveléséhez a különféle tápelemek együttes hatása szükséges. Az egyes tápanyagok bősége, vagy hiánya a fejlődés folyamán megfigyelhető. Például a nitrogéntartalmú műtrágyák elősegítik a hajtások, a lombozat növekedését és fokozzák a termést. Túlzott, egyoldalú adagolásuk azonban érzékennyé teszi a szőlőt a gombabctegségekkel szemben és hátráltatja a vesszők és rügyek beérését. A foszfortartalmú műtrágyáknak a vessző és termés beérésénél van szerepük. javítják a minőséget, kedvezően hatnak a gyökerek fejlődésére és a termőrügyek kialakulására. A futóhomok talajokon általában kevés a foszfor. A kálium-műtrágyák hatása a cukorképződésben mutatkozik és javítja a minőséget. A kötött talajok általában gazdagok káliumban, a homoktalajok pedig szegények. Nem kielégítő azonban a kálium menynyisége az olyan kötött talajokon, amelyeken már hosszú idő óta szőlőtermesztés folyik. A műtrágyafélék helyes adagolása nagyüzemekben a rendszeres talajvizsgálat alapján könnyen megoldható. Kistermelőknél azonban csak a vegetáció folyamán történő alapos megfigyelésekre szorítkozhatunk. Közepes minőségű talajon áranként 150—160 kg hozam mellett az alábbi műtrágya adagolás javasolható; nitrogénből: kénsavas ammonium (23%) 6—7 kg áranként, mészammonsalétrom (30%) 5 kg, karbamid (50%) 3 kg. Foszfusztartalmúból: szuperfoszfát (18%) 7—8 kg. Káliumból: kénsavas kálium (50%) 5—6 kg, reformkáli (28%) 10—11 kg, kálisó (40%) 6—7 kg. Újabban a fenti műtrágyákon kívül a több-hatóanyagú (kombinált) műtrágyák alkalmazása egyre jobban terjed. Ezek közül a NPK 14-14-14, NPK 16 16- 16 és még több különböző formában, valamint a Cererit műtrágya is használható a szőlő trágyázására. Különösen bevált az utóbbi, mivel ebben az NPK-án kívül még több nyomelemet (nátrium, bór, kén, cink, vas stb.) is tartalmaz, ami a szőlő fejlődését elősegíti. A fenti kombinált műtrágyafélék nitrogén- és foszfortartalma úgy ahogy megfelelne, csupán a káliumot kell pótolni, hogy a kívánt arányt kapjuk. A kistermelők gyakran abba a hibába esnek, hogy nincsenek tisztában az egyes niűtrágyafélék tápanyagtartalmának jelentőségével. Mindig olyan műtrágyát vesznek, ami éppen beszerezhető, s így előfordul, hogy szőlőjük csak egyoldalú tápanyagot kap, ami nem gazdaságos már csak azért sem. mert a növényzet mindig a talajban levő legkevesebb tápanyaghoz mérten hasznosítja a többi tápanyagokat is. Ezért legmegfelelőbb, ha a kistermelők a szervestrágya mellett valamelyik kombinált (NPK) műtrágyát alkalmazzák rendszeresen, s ez esetben elég, ha 2—3 évenként kiadósabb kálinmtrágyával egészítik ki, hogy a kálium biztosítva legyen mindig a szükségnek megfelelően. Az egyes tápanyagok még lombtrágyázás formájában is adagolhatók. Ennek alkalmazásával részletesebben még külön fogunk foglalkozni. Akár ősszel, vagy tavasszal trágyázunk, műtrágyázunk, a kiszórt mennyiséget mielőbb dolgozzuk be a talajba, hogy a felesleges tápanyagveszteséget elkerüljük. A téli fagyra kiszórt műtrágya vagy szervestrágya heteken, esetleg hónapokon keresztül a talaj felszínén marad, és értékének jelentős része kárba vész. Az pedig nem mindegy sem a nagyüzemben, sem a kistermelőnek, hogy a ráfordított anyagi és munkaköltség milyen eredményt, mennyi hasznot hoz. VARGA JÓZSEF A szőlő . trágyázása H tvrdošovcei (tardoskeddi) kisállattenyésztők közül Mészáros Károly, a Csehszlovák Államvasutak alkalmazottja és Ács Béla nyugdíjas éri el a legnagyobb sikereket. Mészáros Károly a barnefeldi baromfifajta tenyésztésével foglalkozik. Már 1962 óta tagja a helyi szervezetnek. Szlovákiából egyedül 6 tagja a barnefeldieket tenyésztők csehországi klubjának. Kezdetben különféle fajta (plimut, vajandott, stb.) baromfiak tenyésztésével foglalkozott. Ezek után tért át, immár 9 éve, a barnefeldiek tenyésztésére. Néhány éve törpe barnefeldi jei is vannak. Általában három kakast és 25 tyúkot (jelenleg 2 kakast és 12 tyúkot), a törpefajtából pedig 2 kakast és 8 tyúkot tart. Erre a — Németországból származó — fajtára jellemző, hogy a nagy tyúkok tojáshéja sötétbarna, míg a törpefajtáké fehéres színű. A tyúkok még 4— 5 éves korukban is képesek 200 darab tojást termelni. Évente átlagosan 215 tojást ér el egy tyúktól. A tojást részben saját szükségletre, részben Az együttműködés is segít eladásra, (500—600 darabot évente) és keltetésre termeli. A tojások keltetésére BIOS— 1300 típusú keltetőgépet használ. Van olyan év is, amikor 1500 csirkét is kikeltett. Nagy gondot fordít az eladásra szánt kiscsirkék eredet szerinti számozására, hogy az eladásnál ne legyenek kellemetlenségei. Ebben nagy mértékben - segíti az a tapasztalat, amit az Ivánka pri Dunaj i-i Baromfitenyésztési Kutatóintézetben szerzett. Már a múlt évben el szerette volna érni, hogy nemesítő (C) tenyészetté nyilvánítsák állományát, de különféle okokból nem sikerült elérnie célját. Az idén ismét azon szorgoskodik, hogy egy éve kitűzött célját végre elérje. Ezt még körültekintőbb tenyészmunkával és a tyúkok egyedenkénti ellenőrzésével és nyilvántartásával szeretné elérni. A pontos nyilvántartást különben már több éve végzi, amiről személyesen is meggyőződhettem. Szükséglet szerint vásárol az NDK-ból — Lipcséből — kakasokat (néha tyúkokat is) vérfrissítés céljából. Általában minden évben elmegy a lipcsei kiállításra tapasztalatokat szerezni. A kiállítást a többi tenyésztő figyelmébe ajánlja. Az elmúlt évben összesen öt nagyobb hazai kiállításon (Topoľčany, Bošany, Brno, Zvolen és Krakovany) vett részt és ezek mindegyikén tiszteletdíjat kapott. Az előző években a különféle kiállításokon évente három-négy elismerő oklevelet nyert állataival. Nagy gondot fordít a baromfi jó egészségi állapotának biztosítására. A helyi állatorvossal évente beoltatja kedvenc állatait. Gyakran lapozgatja a szakirodalmat — könyvespolcán egymás mellett sorakoznak a hazai és magyarországi szakkönyvek, folyóiratok. Szívesen ad tanácsot a barnefeldi baromfifajta tenyésztése iránt érdeklődőknek. Acs Béla már nyolc éve foglalkozik a kendermagos (sávos) plimut baromfifajta tenyésztésével. Törpe kendermagosai is vannak. A tyúkonkénti évi tojástermelés 180—200 darabos átlag között váltakozik. Általában évente kb. 180 csirkét keltet saját keltetőjében. Igényeknek megfelelő saját csirkenevelője is van. A kiscsirkékből néhányat elad, a többit saját használatra neveli. A múlt évben nem vett részt kiállításon, de 1973-ban több kiállításon is sikerrel szerepeltek állatai: több elismerő oklevelet nyertek. így volt ez pl. a Bratislavai Nemzeti Kiállításon is. Egyébként szorosan együttműködik Mészáros Károllyal. Gyakran meglátogatják egymást, kicserélik' tapasztalataikat, megvitatják a problémákat és a szaklapokban olvasottakat, ezzel is segítve egymás munkájának még eredményesebbé tételét. (bara) Barnefeldi tojó ás kakas Mészáros Károly tenyészetéből. ◄ ► Ács Béla a sávos plimut mellett döntött. Foto: —bl-Bsl apjainkban már többen használnak kisebb méretű gyári vagy házi készítésű keltetőt. Sokan azonban csalódnak az eredményben, s nem tudják miért. A sikertelenség oka legtöbbször már a tojások kiválogatásában kereshető. Csak normális nagyságú tojásokat keltessünk, a méreten aluli vagy felüli tojások ritkán válnak be. A tojás ne legyen 7 napnál öregebb, mert csökken a kelési arány. A keltető tojásokat hűvös helyen, ferdén fektetve tároljunk és naponta forgassuk, s tisztán helyezzük a keltetőgépbe. A gépet használat előtt és után tisztogassuk meg. A tisztogatáshoz használt vízbe tegyünk fertőtlenítő szert (pl. chlorseptol). Mosás után a gépet hagyjuk nyitva, hogy jól kiszáradjon és elillanjanak a szagok. Utána rákapcsoljuk a hálózatra és 2—3 napig hagyjuk jól bemelegedni, majd a hőmérsékletet állandósítsuk 38,8 C°-ra. Egyesek 38,5—39 “C közötti ingadozást is megengednek. A hőmérséklet állandósítása után a tojástartóra vagy szitára rakjuk a tojásokat és betesszük a gépbe. Ezt követően már ne szabályozzuk a hőmérsékletet, sőt 2 napig ne is nyissuk ki a gépet, csupán este-reggel ellenőrizzük a hőmérsékletet. A berakás utáni 3. napon a szitára rakott tojásokat 180 °-al elfordítjuk, a tojástartón levőket pedig a tartóval együtt 45 °-kal oldalra fordítjuk. Közben a tojásokat jás arról ismerhető fel, hogy benne kis fekete pont látható, kis vérkörrel. A keltetés kezdetétől számított 14. napon másodszor ellenőrizzük a tojásokat — amelyekben nem fejlődik magzat, azt kivesszük a gépből. Ezután már az az időszak következik, amikor maga a magzat fejleszt hőt. Ezért már az első hét után lassan, fokozatosan ki kell Tudnivalók a is megforgatjuk. A tojástartót vagy szitát előmelegített pokróccal letakart asztalra tegyük. A következő napokban már 12 óránként kell forgatni a tojásokat. A fehér héjú tojásokat a 7. napon átvilágítjuk, hogy megtudjuk, fiasak-e. A sötéthéjúakat a 8—9. napon kell átvilágítani. Az egészséges megtermékenyített tojást a látható magból szétágazó vérerekről ismerjük fel. A kivált tojások teljesen tiszták, átlátszóak. A megtermékenyített, de időközben elhalt-magzatúvá vált tokeltetésről nyitni a szellőzőket, hogy szabályozzuk a gépben a hőmérsékletet. Minden nap többet szellőztetünk, a 3. héten már teljesen kinyitjuk a szellőző nyílásokat. Ha ennek ellenére is emelkedik az átlaghőmérséklet, forgatáskor jobban ki kell hűteni a tojásokat. A keltetőben a páratartalom az 1. héten 30—40 %, a 2. héten 50—60 %, a harmadikon 60—70 %, az utolsó napokban pedig 80 % legyen. A keltetés kezdetétől számított 18—19. napon nedvesítsük meg a tojásokat — főleg a nagy testű baromfiak tojásait. A keltetés utolsó két napján 2—3 percre mártsuk langyos, kissé ecetes vízbe a tojásokat. Ekkor a magzatnak már több levegőre és nedvességre van szüksége. A keltetés utolsó napjaiban még kíváncsiságból sem szabad kinyitni a gépet. Elég ha állandó szinten tartjuk a hőmérsékletet. A 18. nap után már ne forgassuk a tojásokat, de a kivágódottakat úgy fordítjuk, hogy segítsük a kelést. Csakis az ilyen ellenőrzésnél szedjük a már kikelt és megszáradt csirkéket. Asztali keltetővel kacsát és libát is keltethetünk. Ekkor azonban más a követelmény a hőre és a nedvességre. A páratartalom az 1. és 2. héten 40— 50 %, a 3-on 60—70 %, a negyediken pedig 80— 90 % legyen. A hőmérséklet az 1. héten 38, a 2—3-on 38,5, a negyediken pedig 39,5 °C legyen. Ajánlatos naponta kétszer 35— 40 fokos vízzel meglocsolni n tojásokat. A kacsa- és libatojások nehezebben vágódnak kL E folyamat 2—3 napig is eltarthat. SCHINDLER ANDRÁS, Svodín
