Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-01-04 / 1. szám

1875. január 4. SZABAD FÖLDMŰVES A történelem bizonyít Itt meg kell említeni egy nagyon fontos történelmi eseményt. Amikor Kassa felszabadításáért az utolsé had­műveletekről volt sző, a szomszédos határmenti községben Hidasnémetiben a felszabadító csapatok parancsnokai tanácskozásra ültek össze, amelyen részt vett Brezsnyev elvtárs Is a 18. hadsereg politikai biztosa. Ezen a ta­nácskozáson megegyeztek, hogy Kas­sa, mint az első nagy város a felsza­badított területen, az ú] csehszlovák kormány székhelye lesz. Ezért a pusz­tító harcoktól meg kellett kímélni és körülzárással elfoglalni. 1945. Január 18-án a 4. ukrán front hős katonái Petrov hadseregtábornok vezetésével körülzárták a várost, s azt Január 19-én reggelre elfoglalták. Az emberek nem akartak a szemüknek hinni, amikor az utcákon szovjet ka­tonák őrjáratait látták, mert röviddel a felszabadulás előtt Szálasiék még folytatták a letartóztatásokat és a bestiális kivégzéseket. 1945. április 3-án Kassán megala­kult az új csehszlovák kormány. Az első kormányülésen április 5-én kor­mányprogramot fogadtak el, amely a történelembe „Kassai Kormányprog­ram“ néven került. Még ezen a napon összeült az új Szlovák Nemzeti Ta­nács is, ahol Klement Gottwald elv­társ mondott ünnepi beszédet és is­mertette a Kassai Kormányprogramot. MEGINDULT AZ ÉLET A felszabadulás nemcsak a város, de az egész vidék életében is pozitív változásokat eredményezett. Maga az 51 600 lakosú város az elmúlt harminc év alatt csaknem a háromszorosára óváros büszkesége a Nemzeti Színház nőtt. Míg a felszabadulás előtt a pi­rosban alig volt 20 kisebb Ipari léte­sítmény, addig ma 339 munkahelyen több mint 114 ezer polgár dolgozik. Kassán Jelenleg 170 ezer ember él. A városi nemzeti bizottság ezért kü­lönös gondot fordít a lakásépítési program megvalósítására. Az 5. öt­éves tervben 13 ezer lakás épül a vá­ros területén. 1945-től napjainkig 38 204 lakásegység épült. Ezenkívül ú] Iskolák, diákotthonok, bölcsődék, óvodák, egészségügyi, kulturális és sportlétesítmények gazdagítják Kelet- Szlovákia központját. Az évi beruhá­zási keret e téren meghaladja a fél - milliárd koronát. Egyébként az építő­ipar évi össztermelésének az értéke eléri a hárommilliárd koronát. Az egyik nagy ipari létesítmény a Kelet- Szlovákiai Vasmű, ami a szocialista tábor tagállamai nemzetközi összefo­gásának szülötte. Elsősorban a fel­szabadító Szovjetunió nyújtott jelen­tős támogatást, szovjet szakemberek, tervdokumentációk segítségével for­málódott és épült ez a gigantikus ko­hómű. A Kelet- Szlovákiai Vasmű létjogo­sultságát illetően minden kétséget ki­zár az a tény, hogy a létezésének ti­zenöt esztendeje alatt a 12,5 milliárd korona beruházási költségnél sokkal nagyobb értéket, közel negyven mil­liárd korona értékű terméket gyár­tott népgazdaságunk és a külföldi megrendelők számára. A vasmű nö­vekvő exportja, Európa, Ázsia, Afrika és Amerika negyven államába irányul. Természetesen, a Kelet-Szlovákiai Vasmű a hazai piacon is jelentős fel­adatot teljesít. Sokatmondó valóság, hogy 1967 óta itt gyártják a csehszlo­vák autóipar szá­mára szükséges karosszérialemezt. Ma a vasmű több mint huszonhárom­­ezret számláló munkaközössége példásan teljesíti igényes feladatát. A város büszke­sége közé tartozik az Újváros negyed­ben épülő Egyete­mi Kórház, ame­lyet 960 millió ko­rona beruházással létesítenek. Az 1080 ágyas kórházat 1978-ban adják át rendeltetésének. Ezzel majd telje­sen megoldódik a város egészségügyi ellátása is. Bátran állíthatjuk, hogy Košice hazánk egyik legdinamiku­sabban fejlődő vá­rosa és Kelet-Szlo­­vákia ipari köz­pontja. Illés Bertalan Megjutalmazták a legjobbakat Az elmúlt év végén a Mezőgazda­­sági és Élelmezésügyi Minisztérium értekezletet hívott egybe, ahol érté­kelték és megjutalmazták az országos betakarítási verseny helyezettjeit, akik a rendkívüli időjárás ellenére is olyan eredményeket értek el a gabo­na, a cukorrépa, a burgonya és a ku­korica gépi betakarításában, amely elismerésre méltó. Például a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyl) járásban a cukorrépa 95,8 százalékát, a galántai­­ban pedig 86,6 százalékát komplex gé­pesítéssel végezték el. De tavaly kü­lönösen nagyjelentőségű volt a ter­ményszárító és takarmánylisztkészítő berendezések maximális kihasználása, mert így sok értékes zöldtakarmányt tudtak megmenteni a csapadékos idő­járásban. A különböző típusú betakarítógépek irányítói méltán érdemelték ki a pénzjutalmat, az elismerő oklevelet, amelyet az ünnepélyes értékelés al­kalmából nyújtottak át nekik. Az élenjáró dolgozók példaként szolgálhatnak a gépkezelőknek, mert a nehéz körülmények között is bizo­nyítani tudták, hogy maximálisan ki i hét használni a betakarító gépeket. Lukovszky József társával (közé­pen) a Szelicei Efsz kiváló traktorosa 136 hektár cukorrépát takarított be és ezzel országos méretben a meg­tisztelő második helyen végzett. A szemeskukorica betakarításában Ignác Klucho, a hurbanovof (ógyal­­lai) Gép- és Traktorállomás gépkeze­lője 292 hektárral végzett az első he­lyen. De harmadik lett a gabonabe­takarításban is, mert az E—512-es kombájnnal 460 hektáros teljesít­ményt ért el. (A képen balról az első.) —tt— Á' košicet (kas­sai) munkásmozga­lom két világhábo­rú közötti történe­­te még feltárásra B^H MM vár, de annyit et­­TM B B В tői függetlenül el­­^B B В mondhatunk, hogy TM llh baloldal — az _ B В В illegális körűimé­iből ^^B ivek között harco­­* !ó kommunisták és t legálisan műkö­­iő szociáldemokra­­a munkásság — Jelentős szerepet vállalt a háborúellenes mozgalmak­ban. A Horthy-rendőrség kassal kapi­tánysága számos jelentésében szere­pelt, hogy eljártak a baloldaliak el­len, hogy a háború idején gyakran volt a városban „kormánysértés, Izga­tás és partlzánszervezkedés ...“ miatt szigorú büntetés. Ebben az időben az illegalitásban működő kommunista párt vezetőségi ülésein a vita három fő feladat köré összpontosult. Az első, hogy megaka­dályozzák a további hadbevonulást, a második, hogy összefogják a munkás­­mozgalom erősen megnyirbált erőit. Végül, de nem utolsó sorban, hogy megállapítsák: melyek lesznek a fel­­szabadulás utáni közvetlen feladatok. A Horthy fegyverszüneti proklamá­­ciója után Kassán még nagyobb volt a zűrzavar. Kitör a pánik a horthysta közigazgatás tisztviselői között, в vá­ros néhány napig közigazgatás nélkül maradt. A munkások ekkor már na­­• gyón várták a felszabadulást. Szálast nyilasai vették át a hatal­­nat. De már nem sokáig, mert a szöv­et csapatok előrenyomulása a duklai szoroson keresztül meggyorsult. A Szlovák Nemzeti Felkelésről és a partizánmozgalmakról szóló híreket a lakosság nagy örömmel fogadta. Ek­kor már napról-napra szaporodtak a szökések a magyar hadseregből, akik я Kassához közel harcoló „Petőfi" partizán egységhez csatlakoztak, a­­melynek Fábry József volt a parancs^ пока. A- Szovjet Hadsereg aránylag rövid időn belül Dargóhoz jutott, amelyen keresztül az út Kassához vezetett. A német parancsnokság tudatában volt a dargói szoros fontosságának, ezért a csapatokat nagyon megerősítették és az erőiket oda összpontosították. Az egész dargói terepet pedig aláaknáz­ták. Így akarták feltartóztatni a szovjet csapatot. A dargói szorosban kemény harcok folytak, 20 ezer ka­tona áldozta életét és több mint 60 ezren sebesültek meg, de a szovjet csapatok előrenyomulását a fasiszták nem tudták megakadályozni. Amikor Kassán már tisztán lehetett hallani az ágyúk dörgését a nácik elrendel­ték a város kiürítését. A razziáknak nem volt vége. Átkutatták a pincéket, padlásokat és folytak a letartóztatá­sok. 1945. január 5-én a város főispánja Gyarmati, röviddel Kassa felszabadu­lása előtt hirdetményt adott ki, a­­melyben felsorolja, hogy eljött az idő a kommunisták, a katonaszökevények és a hazaárulók leszámolására. Azon­nal a hirdetmény megjelenése után a nyilasok tizenkét elitéit foglyot a város főutcáján felakasztottak, amit a város különböző részein folytattak. Az áldozatok nyakába táblát akaszta­nak, amelyre különböző szöveget ír­tak. Az egyiken az állt, hogy „parti­zán“, a másikon, hogy „katonaszöke­vény“, a harmadikon, hogy „kommu­nista“ voltam. A többi áldozatok nya­kába is hasonló szövegű táblát akasz­tottak. A testük több napon keresz­tül függött a fákon, már hóval beta­karva. A téli szelek testüket himbál­ták, mintha egyedül akarná őket eltávolítani. A tragédiáknak nincs vége. A téhányi alagút mellett vagy száz elítéltet végeztek ki, de több százat hurcoltak el a koncentrációs táborokba. A koncentrációs táborban lelte halálát Stefan Košik, Ián Herha. Štefan Sendek. Máar Gyula, Ménesi István, Balogh Julia, Payor József, Ungvár Mihály. Ezek voltak az ellen­állási mozgalom legjobb harcosai. A kommunisták nem ijedtek meg egy percre sem a kegyetlen példák­tól, hanem életüket áldozva még job­ban szervezték az ellenállási akció­kat. Röplapokat adtak ki, amelyben arra szólították fel az embereket: „Ne vonuljatok be! A szovjet csapatok na­pokon belül itt lesznek. Vesszenek a német fasiszták! Éljen a kommunista párt...“ A sor végére érve belemeríti kfl­” műveskanalát az odakészített habarcs-lébe, majd a „maltert“ a már meglevő falon elegyengetve újabb téglákat illeszt egymáshoz. Kalapá­csával gondosan megkopogtat minden egyes darabot, hogy annak rendje és módja szerint katonásan egymás mel­lett álljanak, utána függűzsinórjával beméri a sarkakat, és kezdődhet: a művelet élűiről ... Téglát — téglára rakva halad egyre följebb és följebb — nem nézve se jobbra, se balra..., akár az életben! Vállaira 63 év gondja, öröme és bána­ta nehezedik. Egy darabig nézem szorgoskodását. azután megszólítom. Sorsa, a lakása felől érdeklődök. — Majd holnap, odahaza, most na­gyon kell figyelnem arra, amit csiná­lok — mondja, hiszen ez az ntolsó munkám a köz számára. Szeretnék mesterként megmaradni az emberek emlékezetében. Az idős kőműves a Balogh nad Ip- Iom-i (ipolybalogi) Csírl Lajos elv­társ. aki nyugdíjas kora ellenére is már harmadik éve szívesen részt vál­lal a falu érdekeit — annak csinosí­tását. modernizálását szolgáló építke­zéseken. „Hattyúdala“ a köztemető műtéglás kerítésének elkészítése lesz. Másnap — vasárnap lévén — ottho­nában találkozunk. Zamatos, már kis­sé csípős murci kerül az asztalra, és mesélni kezd__ — Hétgyermekeg család hatodik csemetéjeként, 1911-ben születtem Ipolybalogon. Négy éves voltam, ami­kor kitört az első világháború. A kenyérkeresö szeretett édesapa a fronton — az édesanya a 7 gyerekkel pedig odahaza várták a vérzivatarok­kal teli világégés mielőbbi elmúltát. Egész gyíerekkorában kijutott neki a nélkülözések özönéből. Tizenhárom éves korában már a kenyérkeresők sorába lépett. Csalra szegődött el te­hénpásztornak. Három év eltelte ntán 1927 decemberében a balogi fináncka­szárnya építésénél lépett Jelenlegi szakmája kipuhatolásaként — segéd­munkásnak. Megkedvelte ezt a mun­kát, és kitanulta a kőműves szakmát. Politikai öntudatának fejlődéséhez hozzájárult az a bizonyos „szécsénkai nyár“, amikor a grófi uradalomhoz szegődött aratónak. Itt kerültem ugyanis közelebbi kapcsolatba a bal­oldali gondoskodásáról jól ismert Ma­jor Sándorral és a többi elvtársakkal. A tőlük hallottak termő talajra ta­láltak a fiatalember gondolatvilágá­ban. Kommunista újságokat hordott haza és terjesztett szülőfalujában. Az erős klerikális hatás alatt levő köz­ségben azonban nem voltak meg a fel­tételek a pártszervezet megalakításá­hoz, így a haladó gondolkodású egyé­nek az 1937-ben Csíri elvtárs által szervezett szociáldemokrata pártba tömörültek. Még az évben saját kép­viselőikkel indulhattak a választáso kon. A jobb megélhetés reményében Bu­dapestre költözött — testvérbátyjá­hoz. Egy mechanikai üzem segédmun­kása, majd főraktárnoka lett. Közben kitört a minden eddigi borzalmakat felülmúló, tengernyi áldozatot köve­telő második világháború. Megjárva az orosz frontot leszereltették, majd a háború vége felé újra behívták Bat­­tonyára (Magyarország), ahol fegy­vermesteri tanfolyamot végzett. Ki­képzése után Balassagyarmatra ke­rült. 1944-ben fel akarták robbantani a balassagyarmati kaszárnyát, életve­szélynek kitéve ezzel a környező ut­cák lakóit is. Felettesem megbízásá­ból nekem kellett volna ezt a „fon­tos“ feladatot végrehajtani. Megta­gadva azonban az engedelmességet, fegyverrel kényszerítettem rá pa­rancsnokomat embertelen tette meg­változtatására. A kaszárnya megmenekült, о pedig átállt a fergetegesen előre nyomuló szovjet csapatokhoz. Útja a Szovjet­unióba vezetett, építőtáborba került. Nagyszerű szaktudása, valamint a pártba vetett rendíthetetlen hite — mely azóta is töretlen — azonban itt is hamarosan kitudódott, és a Moszk­va melletti Krasznogorszkba került, féléves politikai iskolába. Vége-hossza sem szakad az élmé­nyeinek. Szinte minden napra van egy hiteles története. Rögtön hazatérte után (1946-ban) belépett az időközben megalapított pártszervezetbe — Ipolybalogon. Öt fiúgyermeke közül már mind a párt soraiban található. Az ötvenes évek derekán újabb „ne­héz fába“ vágta a fejszéjét. Néhány társával efsz-t alapított, melynek rá egy évre elnökévé is választották. A helyzet konszolidálása után a Jednota n. v.-nál volt alkalmazásban, alelnöki funkciót töltött be. 1958-tól egészen nyugdíjba vonulásáig ismét a szövet­kezetben tevékenykedett, a közös épí­tési csoportjának a vezetésével bíz­ták meg. v Ezerkilencszázötvenliárom óta nép­bíró. Jelenleg tagja a bíróság járási testületének is. Becsületes, helytálló munkájáról számos kitüntetés és em­léklap tanúskodik. Többek között a „bíróságnál eltöltött hosszúidéi mun­kájáért“ vagy a „nemzeti bizottságon eltöltött szolgálatkész munkájáért“ is. A késő estébe nyúlik beszélgeté­sünk. Kifelé jövet még utánam szól — a pártba vetett hitem megingathatat­lan, de ez benr.e legyen! íme! ZOLCZER LÄSZLÖ Ä párttal egy életen át — EGY KOMMUNISTA PORTRÉJA —

Next

/
Thumbnails
Contents