Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-02-22 / 8. szám
1975. február 22. SZABAD FÖLDMŰVES A silótakarmányok minősítése A korszerű állattenyésztés legalapvetőbb követelménye a termelés táplálóanyag-igényének maradéktalan kielégítése. A korszerű takarmányozás legalapvetőbb követelménye pedig á gazdaságos takarmányozás. A nagyüzemi tehenészeti telepek takarmányellátásában évről-évre nagyobb Jelentőségű a silőtakarmány. Ezek etetése ma már nemcsak a téli időszakra korlátozódik, hanem á monodletikus takarmányozás széleskörűvé válásával nyáron Is Jelentős a táplálóanyag-ellátás. A pillangós takarmánynövények silózás útján való tartósítása egyre Inkább terjed és a Jövőben ezen a területen növekedésre kell számítanunk. Tehát a takarmányozással foglalkozó állattenyésztő szakemberek a legnagyobb mértékben silózott takarmányokkal dolgoznak. Éppen ezért, valamint a szakszerű takarmányozás érdekében szükséges, hogy a gyakorlati szakemberek minél reálisabban tudják elbírálni a silótakarmányok minőségét. A gyakorlati szakembernek az á lényeges, hogy a silók felbontásakor a silótakarmányok megítélését, hozzávetőlegesen a táplálóértékét megállapíthassa, viszonyítva a szabványban megadott standardértékhez. Ezzel lehetővé válik az okszerű, a termelés szükségletét megközelítő takarmányozás. Hangsúlyozni szeretnénk és egyben felhívni a szakemberek figyelmét, hogy a silótakarmányok érzékszervi minősítése rendkívül sok szubjektív elemet tartalmaz, valós táplálóértéket csak a laboratóriumi vizsgálat eredménye alapján, a minősítés szerinti kihasználási együtthatóval szabad számolni. Márpedig a táblázaton közölt adatok bizonyítják, hogy az érzékszervi minősítés és a táplálóanyagok kihasználása között szoros az összefüggés. Ez a tény bizonyos értelemben a szubjektlw elemeket tartalmazó, érzékszervi minősítésnek komoly jelentőségű létjogosultságot biztosit. A TAPLALÓERTEK MEGÁLLAPÍTÁSA A silózés egyik alapvető követelménye, hogy azt szakszerűen úgy végezzük, hogy minél kevesebb legyen a táplálóanyagveszteség. Ez a veszteség több tényező összegeződéséből adódik, azonban legfontosabb ezek közül a táplálóanyagok kihasználásában mutatkozó csökkenés, ami a sllózás szakszerűségétől, a silózás technológiai fegyelmének betartásától függően változik. A táplálóérték megállapítása (keményítőérték, emészthető nyers fehérje) a kihasználási együtthatók segítségével történik. Tehát a táplálóanyagok kihasználásának mértékétől függ a takarmány táplálóértéke. A kihasználási együttható megállapítása költséges és sok Időt Igénybe vevő munka, így minden üzemben, minden évben á silótakarmányok táplálóanyagainak kihasználását megállapítani nem lehet. A silótakarmányok érzékszervi minősítése Igen nagy gyakorlatot és körültekintést igényel. A legfontosabb tényező, amit figyelembe kell venni a silótakarmány: a), színe, b) szaga, c) tapintása. Az előbb említett három tényező együttes, alapos, körültekintő és szakszerű megállapítása lehetőséget nyújt a laboratóriumi vizsgálat eredményének és a megfelelő kihasználási zsoknál a szag kellemes és aromás, addig a világossárgászöld, Illetőleg a barnászöld szllázs esetében már vajsav, Illetőleg egész kevés ammónia Jelenlétét vehetjük észre. A szilázs minőségének romlását már tapintás útján Is észlelhetjük, mivel a barnászöld szilázs levélrészel már egész kis nyomásra szakadnak, szétnyomódnak, kenődnek a tenyérben, illetőleg az ujjak között, míg a sárgászöld és világossárgászöld színű silókukorica-szllázs levelei nehezen morzsolhatók szét az ujjak között. A táblázat adataiból látható, hogy a silókukoricaszilázs színének, szagának és tapintásának, tehát érzékszervileg megállapítható minőségének változásával légadható a világosbarna színű szenázs, amelynél mér gyenge vajsav jelenlétét vehetjük észre a ssag megállapításánál. Ammónia keletkezését még nem észlelhetjük. A levelek nagyobb nyomásnak, morzsolásnak ellenállnak, a levélszerkezet ép. A világosbarna színű szenázsnál, ahol a silóban a hőmérséklet 40 C fok fölé emelkedett, a nyersprotein kihasználásának mértéke már 20 %-kal csökken! A sötétbarna színű, közepes vajsav és ammónia jelenlétét mutató, a könnyen szakadó levélzetű, nyirkos tapintású szenázs rosszul készített kevés táplálóanyagot tartalmazó takarmány. A nyersprotein-tartalom kihasználásának mértéke 30 %-kal csökken. л silötakarmAnyok Érzékszervi minűsitEse Es a táplAlűanyagok kihasználása közötti összefüggés Nyers Nyers Nyers N-mentes A takarm. megnevezése Szín Szag Tapintás protein zsír rost kiv. anyag Kihasználás százalékban sárgászöld kellemes levelek absz. 71 82 80 70 aromás épek rel. 100 100 100 100 Knkorlea világos gyenge levelek absz. 55 82 72 . 88 szllázs sárgászöld vajsav épek rel. 77 100 90 90 barnászöld közepes levelek absz. 51 60 85 86 vajsav. könnyen rel. 71 70 80 90 ammónia szakadnak sötét kellemes levelek absz. 70 05 52 71 aromás épek rel. 100 100 100 100 Pillangós olívazöld gyenge levelek absz. 00 50 51 54 világosvajsav épek , rel. 80 70 90 70 szenázs közepes levelek absz. 49 40 38 52 barna vajsav, könnyen rel. 70 70 70 70 sötétbarna ammónia szakadnak. nyirkos együttható használatával a valós táplálóérték meghatározásához. A VIZSGALAT 1. A sllókukorica-szilázs szine sárgászöld, világos sárgászöld, barnászöld különböző árnyalatai, amelyek a silózás technológiájának szakszerűségét tükrözik, Illetőleg az erjedési folyamatok eredményeként létrejött szilázs minőségét mutatják. Általában ezekkel a színekkel együtt a silókukorlca-szilázs szaga kellemes, a vajsav, illetőleg a vajsav és ammónia együttesen jelentkező szagáig változik. Amíg a sárgászöld színű szilányeges csökkenés tapasztalható a tápiálóanyagok kihasználásában. 2. A nehezen silózható, fehérjében gazdag pillangós szenázsok esetében még sokkal szélesebb a variációs skála a szín, a szag és a tapintás, tehát az érzékszervi minősítés tekintetében, mint a könnyen silőzható silókukoricánál. Így a minősítés is nagyobb jelentőségű a pillangósoknál. A legeredményesebben készített pillangós szenázs, ahol a technológiai fegyelmet betartották sötét-ollvazöld színű, kellemes aromás a szaga, vajsav szagát még nyomokban sem lehet észlelni. A levelek épek, erős morzsolásnak, nyomásnak is ellenállnak. Még elfoA kukorica-szllázs és a lucerna-szenázs minősítésének jelentősége a gyakorlati takarmányozásban, a táplálóanyag-tartalom megközelítő, gyors megállapításában rejlik. Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a takarmányokban az erjesztés folyamán a táplálóanyagok mennyisége csak kismértékben csökken, a silózás hibái a kihasználási együtthatók változásában mutatkoznak. A takarmány minőségétől függően változó kihasználási együtthatók segítségével a gyakorlati szakember megközelítően a termelés tápláló-anyag-szükségletét kielégítő takarmányozást tud biztosítani állatai számára. (B. S.) SZOVJET TfíPfíS/WLfím Az történt, hogy a rtyísevszki kerületi Vidvizsenyec Szovhoz már több éve nem képes az államnak eladni az előírt mezőgazdasági termékeket. A kerületi szervezetek, a Szvinprom egyesült vállalattal karöltve megpróbáltak ezen segíteni, de vagy az Intézkedések nem voltak eléggé hatékonyak, vagy a szovhoz dolgozói nem harcoltak kellőképpen a hiányosságok ellen. Eredményeket e téren nem tudtak kimutatni. Tavasszal megérkezett a szovhozba az új — az utóbbi öt évben már a harmadik — igazgató: Anatolij Ivanovtcs Zaharov. Mielőtt átvette volna a szóban forgó szovhoz igazgatását a Szovjet—Oroszország Kolhoz elnöke volt, s az elsők közé emelte azt. A fiatal vezető tudott bánni az emberekkel, meggyőzte őket, és megnyerte a nemes ügy érdekében. Az SZKP területi bizottsága úgy határozott, hogy Zaharov a legmegfelelőbb Jelölt. Zaharov csak hosszas gondolkodás után szánta rá magát, hogy vállalja a lemaradó szovhoz vezetését. Megismerkedett a gazdasággal, majd lelkesen munkához látott. Meggyőzte a szovhoz dolgozóit, hogy a gazdaság felemelkedhet a hullámvölgyből, s elérheti hajdani hírnevét. Kibővítették a sertéátenyésztő részleget. Több mint kilencezer malacuk lett. Ennyi azelőtt egy év alatt sem volt. A gondozás feljavításával és megfelelő etetéssel a sertéstenyésztők 300— 500 grammos súlygyarapodást értek el, és 18—20 kilogramm súlyú malacokat választottak el. Megnövekedett a sertésállomány száma, emelkedett a húseladás mennyisége. Ésszerűen jártak el a legelőkkel is. Míg azelőtt rendszertelenül lelegeltettők a füvet, most lekaszálták, s a zöld takarmányt az itató mellett halmozták fel a teheneknek. A vetett füvekkel nagyszerűen kiegészítették a szarvasmarha ellátását zöld takarmánnyal. A tejhozam ezáltal jelentősen megnövekedett. A szovhoz Achllles-sarka a takarmánybázis volt. Az új Igazgató erre összpontosította figyelmét. Már tavasszal megszervezte a takarmányról gondoskodó brigádokat és csoportokat. A múlt év szeptemberének végén jártunk a szovhoz földjein. Sehol sem láttunk szétszórt szalmát, mindent gondosai^ kazlakba raktak. Begyűjtötték a kukoricát, másodszor is lekaszálták a réteket. Az állami gazdaságban 2600 tonna szénát, több mint 5000 tonna silót és ugyanannyi szalmát készítettek télire. Van fűlisztjük Is. A takarmány nagy részét az Istállók mellett vagy nem messze tőlük helyezték el. Az állattenyésztők örültek, hogy télen nem fognak takarmányhiányban szenvedni. Jól megoldották a takarmánykészítő részleg kérdését Is. EÍőbb egyáltalán nem létezett, ha nem számítjuk a primitív szecskavágót. Jelenleg minden állattenyésztő gazdaság számára felépültek ezt a célt szolgáló épületek, most fejezik be berendezésüket. Az állattenyésztésben a fő problémát az istállók jelentették. Rozzanttá válva nem feleltek meg a zootechnika! követelményeknek. Ennek következtében sok növendékállat elhullott. Száz tehéntől csupán 60 borjú volt évente, s télen a sertésállomány sem gyarapodott. E téren is javulás következett be. Az első részlegben felépült az új borjúistállő. Megjavítottak két tehénistállót, amelyeket felszerelték a trágyát eltávolító berendezéssel, bevezették a fejőgépeket, A harmadik részlegben újjáépítették az anyadisznók ólját. A sertésólakban hőgenerátorokat és a mikroklímát szabályozó aggregátorokat szereltek be. Hasonló intézkedéseket foganatosítottak a többi részlegben is. A raktárban rozsdásodtak a trágya eltávolítására szolgáló gépek, a fejőgépek és további drága gépek a tej hűtésére. Az új igazgató előszedette őket, és a megfelelő helyre szereltette be. Az állattenyésztők munkáját ezáltal jelentősen megkönnyítette, s a nők Is már szívesen mennek dolgozni az egyes gazdaságokba. Elégedettek az új munkakörülményekkel. Először jelentek meg Itt a vörös szobák Is, ahol az emberek pihenhetnek, vagy a zootechnika! körökben dolgozhatnak. Nagyon sok történt az állattenyésztés fejlesztése érdekében, s ebben nem kis szerepe van A. I. Zaharovnak. — Valamennyien úgy dolgoztunk, ahogy erőnkből telt — mondja az igazgató. — A munkások között sok segítőtársat találtunk, a szakemberek, a vezetők, a csoportvezetők is számos javaslattal jöttek. Nagy segítséget nyújtanak nekünk a védnökségünket vállaló fűtőház és a közelben levő gyér dolgozói. 6k látták el a szovhozt építőanyaggal, elkészítették a gazdaságok felszerelésének egy részét, segítenek megjavítani és gépesíteni az istállókat. A szovhoz sokkal rövidebb idő alatt végezte el a termés betakarítását és egyéb mezőgazdasági munkákat. Ebben nagy szerepet játszott a gépesítők erkölcsi és anyagi érdekeltsége, valamint védnökeik hatékony segítsége. Az SZKP területi bizottsága, a területi szovjet végrehajtó bizottsága, a Szvinprom egyesült vállalat vezetői figyelemmel követik a szovhoz munkáját, segítenek fejleszteni az egyes gazdaságokat, gyarapítani anyagi-technikai bázisát. Még korai lenne megelégedni az elért eredményekkel, a szovhoznak még mindig hatékony segítségre van szüksége. Többek között kevés a gépesítő, megfelelő lakásokat kell építeni, felújítani a gépparkot. A szovhoz birtokában levő gépek már nagyon elhasználódtak. Pénzre és építőanyagra van szükség. A Vidvizsenyec Szovhoz az elért eredmények ellenére még mindig lemaradozó gazdaság. Félintézkedések itt nem segítenek. Az SZKP területi bizottsága fontolóra vette a helyzetet és hatékonyabb segítséget biztosít. I. M. Sirsin 13 NÖVÍNYVÉDELEM Védekezzünk ellene! Köztudomású, hogy társadalmunk a jövőben a hazai lehetőségek kihasználása kapcsán kívánja megoldani a fogyasztói igények jobb kielégítését. Ez annyit jelent, hogy hazai forrásból kell fedeznünk a fehérjében gazdag étkezési- és takarmányhüvelyesek növekvő igényét. A bőségesebb ellátás azonban nem csak a nagyobb vetésterület függvénye, hanem annak is, miként védjük a fejlődő növényt a kártevőkkel szemben! Hazánkban a fehérjékben bővelkedő étkezési- és takarmányborsót eddig is termesztettük, de a jövőben termőterületét még jobban bővítjük. Ez egyben azt is jelenti, hogy a növényvédelmet alaposabban meg kell szerveznünk. Annál is inkább, mert a borsózsizsik olyan kártevő, amely ha nem vagyunk résen sok bosszúságot okozhat! Hogy ez elő ne fordulhasson, kezelni, szénkénegezni kell a vetőmagot még mielőtt a fertőzött borsószemekben a lárvák kifejlődnének. A zsizsik ugyanis a borsó elvirágzása után az apró hüvelyképződményre rakja hosszúkás, sárga tojásait. Az apró lárva aztán átrágja a hüvelyt, befurakodik valamelyik szembe, s az így károsodott termés emberi fogyasztásra alkalmatlan. Nem beszélve arról, hogy csírázó képessége az ilyen borsónak jóval gyengébb mint a zsizsikmentesnek. Az ellene való védekezés akkor a leghatásosabb, ha korán virágzó- és érő fajtákat termesztünk. Ez főleg a nagyüzemi termelésben megszívlelendő, mert ha netalán a vetőmagban mégis akadna zsizsik, annak a kártétele az egyszerre virágzó növényeknél megosztana, tehát jóval kisebb lenne miiit egyébként a fokozatosan virágzó borsónál. Ugyanis a későn virágzó borsót, a zsizsiken kívül más rovarok is károsítják, ezenkívül a júniusi nagy hőségek is tönkretehetik. A zsizsikes borsó — kényszerhatás következtében — rendszerint korábban érik, mint az egészséges és betakarításakor nagy a pergési veszteség, ami nem lehet közömbös számunkra. Célunk az, hogy egy egységnyi területről minél nagyobb termésátlagot érjünk el! —hai— (Az ábrákat H. V. készítette.)
