Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-02-22 / 8. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. febraér 21 fhtvenhét évvel ezelőtt Orosz­­^ országban a hatalomtól megfosztott burzsoázia nem nyu­godott bele vereségébe, és Kor­nilov tábornok azt a megbízást kapta, hogy fojtsa vérbe a péter­­várl szovjet hatalmat. Kornilov volt cári tisztjeivel és félreveze­tett katonáival Pétervár ellen In­dult, hogy a szovjet hatalom leve­rése után kikiáltsa a katonai dik­tatúrát. Pétervár dolgozói nem nézték ölhetett kezekkel az új rendszer ellen induló támadást és fegyvert fogtak az ellenforadalmárok el­len. Valójában Pétervár munkás­sága formálta ki az első proletár hadsereget. A gyárakból és külön­böző műhelyekből sereglett össze az első munkáshadsereg, hogy út­ját állja az ellenforradalmi erő­szaknak, hogy megvédje forradal­mi szülővárosát. Ez a hiányosan kiképzett, tapasztalatlan, de annál elszántabb és főleg öntudatosabb tömeg 1918. február 23-án legyőz­te a gyakorlott és harci tapaszta­latokkal rendelkező, jól felfegy­verzett ellenforradalmi sereget, megszabadította a várost és lakos­ságot a cári tisztek kegyetlen bosszújától, megvédte a szovjet­hatalmat, példát mutatva az egész világ elnyomottjainak, hogyan kell harcolni a szocialista forradalom nagy céljaiért, a dolgozó nép sza­badságáért. A világ legerősebb hadserege Azóta február 23-a a történelmi jelentőségű győzelem napja, a szovjet hadsereg nagy ünnepe, amelyről a Szovjetunió népe és az egész világ öntudatos dolgozói évenként megemlékeznek. Később az intervenciós harcok­ban tüntette ki magát a Vörös Hadsereg, amelynek keretében harcoltak a lengyel, a német, a finn, a magyar, a cseh, szlovák, bolgár s ki tudja még hány nem­zet internacionalistái. Az egykori nemzetközi összefo­gás nem maradt viszonzatlanul. A Vörös Hadsereg — internaciona­lista kötelezettségéhez híven, már megalakulását követően segítséget nyújtott az Imperialista gyarmato­sítókkal szemben, a nemzeti füg­getlenségért, a demokráciáért har­coló népeknek, köztük a japán hódítók ellen küzdő kínai népnek is. A spanyol polgárháború idején a szovjet katonai önkéntesek so­kasága vett részt a fasizmus elle­ni harcban. A Nagy Honvédő Háborúban méltóképpen megleckéztette a né­met fasiszta betolakodót, és a tör­ténelmi jelentőségű győzelme nemcsak a szovjet nép szabadsá­gát eredményezte, hanem a Szov­jet Hadsereg felszabadító harcá­nak győzelmével nyílt meg az út sok országban — köztük hazánk­ban is — a szocialista társadalmi rend építéséhez. Az idén ünnepeljük hazánk Szovjet Hadsereg általi felszabadí­tásának 30. évfordulóját. Hálával emlékezünk a dicső Vörös Hadse­reg hősies harcára, amely legfőbb előfeltétele volt annak, hogy ha­zánk népe — aránylag kevés vér­áldozattal — úszta meg a hősi nemzeti ellenállást és gyorsabban szabadult fel az idegen fasiszta megszállók, valamint a hazai ki­szolgálóik kegyetlen elnyomása alól. A szocialista világrendszer lét­rejöttével a szovjet fegyveres erők internacionalista feladatai jelen­tősen kibővültek. Az internaciona­lista helytállásuk most az egész szocialista közösség védelmét szolgálja. Legfontosabb tényezője, biztosítéka Európa és az egész világ békéjének. A szocializmus és a világbéke védelmében természe­tesen rendkívüli szerepe van a szocialista országok védelmi szö­vetségének, a Varsói Szerződés­nek, melyhez hazánk örökké hű marad. A Szovjetunió internacionalista segítsége a felszabadulásukért küzdő népeknek mindig önzetlen volt, s csak egyetlen célt követett: Elősegíteni az elnyomott nemzetek felszabadulásét. —tt— A cigánynemzetiségöek hatásosabb neveléséért A Szlovák Szocialista Köztársaság területén mintegy 180 ezer cigány nemzetiségű lakos él. Nevelésükkel többször foglalkozott már a Szlovák Nemzeti Tanács és a kormány is. Sok elemzés és felmérés után 1972-ben a kormány meghozta 94. számú határo­zatát, amely feladatul adja a nemzeti bizottságoknak, a politikai- és tömeg­szervezeteknek, hogy rendszeres, ha­tásos politikai nevelő munkával von­ják be a cigány nemzetiségű dolgo­zókat a termelőmunkába, szenteljenek megkülönböztetett figyelmet a fiata­lok oktatására, és teremtsenek jobb élet- és munkakörülményeket e csa­ládok számára. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a rendszeres termelőmunkában való részvét járul hozzá leghatásosabban a cigány nemzetiségű lakosok élet­módjának megváltoztatásához. A mun­ka helyhez köti őket és újabb Isme­reteket szereznek, bővítik képzettsé­güket. A munkakollektívák jó hatás­sal vannak rájuk, érzik, hogy ők is hozzájárulnak a nagy célkitűzéseink megvalósításához és jó gazdák mód­jára végzik munkájukat. A Zlaté Klasy-1 (aranykalászi), Tekovské Lu­­žianky (kissallói) és más szövetkeze­tekben a cigányszármazásűák közül többen elismerő okleveleket, külön­böző ajándékokat kaptak a termelő­­munkában elért sikereikért. A jó ke resti lehetőség életkedvet, létbizton­ságot jelent számukra. Szlovákiai méretben az 1972-es határozat óta 13 737 új dolgozó kapcsolódott be a munkába a népgazdaság különböző ágazataiban. Aránylag szép eredmény ez, de még sem lehetünk elégedettek, mert ez az adat arról árulkodik, hogy a munkaképes cigányok 70, és az asszonyoknak pedig csak a 30 száza­léka dolgozik. A felmérések szerint a közeljövőben, mintegy 5000 cigány nemzetiségű dolgozót kell munkába állítani. Több községben a pedagógusok, szép sikereket értek el az óvodás­korúak nevelésében. A 3—5 éves gyerekeket szakosított óvodákban is­mertetik meg, a szlovák és magyar nyelv alapjaival. Amikor bekerülnek az alapfokú iskolákba, már bizonyos fokú tudással Indulnak. El kell érnünk, hogy minden értel­mes cigány nemzetiségű gyerek leg­alább, az alapfokú iskolát végezze el, hogy közülük a rátermettebbeket szaktanintézetekben, és más szakis­kolában helyezzük el. Mivel a legtöbb esetben a szülőktől kávés támogatást kapnak a tanuláshoz, a leghelyesebb, ha bentlakásos iskolában képezzük tovább a fiatalokat. Ily módon kike­rülnek a számukra káros környezet­ből és ha igyekszenek, más embe­rekké válhatnak, mint elődeik. Az alapiskolában szenteljünk megkülön­böztetett figyelmet oktatásukra, hogy az igyekvők közép-, esetleg főiskolai képzettséget szerezhessenek. Tanulá­sukhoz sok segítséget nyújthatnak a pionírszervezetek és a Szocialista Ifjúsági Szövetség alapszervezeteinek különböző érdekkörei. Eredménynek számít, hogy a hatá­rozat óta 1318-an költöztek az egész­ségtelen pérókból jobb környezetbe. Összesen 1079 düledező viskót sike­rült felszámolni, 815 család új lakást épített, ugyanennyi pedig megfelelő családi házat vásárolt. A nemzeti bizottságok 80 család számára juttat­tak állami, szövetkezeti és vállalati lakást. Azonban ezen a téren még elég keveset tettünk és a 8. ötéves tervidőszakban 3000 kunyhót keli felszámolnunk, és 3000 család részére biztosítani új lakást. Sajnos, egyes nemzeti bizottságok még mindig vo­nakodva adnak telket a cigány nem­zetiségű polgároknak építkezés cél­jára. Meg kell érteniük, hogyha meg­hagyjuk a régi cigánytelepüléseket, nem nevelhetjük át sikeresen a ci­gány nemzetiségű lakosokat. Hatáso­sabb nevelési módszerek, az élet- és munkakörülmények megváltoztatása, s gyümölcsöző termelő munkájuk for­málhatja őket a szocialista társada­lom hasznos tagjaivá. (balia) FIGYELEM ! Szerkesztőségünk, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztériumának hozzájárulásával ankétot!hirdet, mely­nek címe Takarékosabban! Az ankét azonnali hatállyal Indul, lezárására pedig valószínűleg június 30-án kerül sor. Tartalmi szempontból az ankét-cikkek kitér jelnek: — az abraktakarmányokkal, — a naftával és benzinnel, — a villanyárammal, — és a pótalkatrészekkel való takarékosságra. Az ankét -cikk szerzőit az a törekvés ve: ;esse, hogy a mezőgazdasági üzemek vezetőivel, Illetékes dolgozóival együtt­működésben, feltárják a megtakarítási lehetőséi eket. Az ankét követelményeinek tehát azok a ci íkek felelnek meg, amelyek rámutatnak a túlméretezett fogyasztásra, s egy­ben arra is, milyen intézkedésekkel lehetne megtakarítást elérni úgy, hogy az ne menjen a termelés rovjására. Persze pozitívan értékeljük azokat az ankét -cikkek« t Is, amelyek már megtett intézkedéseket, mint Jó példákat né jszerűsítenek. Egy-egy cikk azonban csak egyetlen kérdéssel foglalkoz­zon (tegyük fel a villanyárammal) és terjedelmű lehetőleg ne haladja meg a 40 gépelt sort. E követelmény betartásának természetes következménye, hogy egy személy több ankét -cikket is küldh et közlés cél­jából. A cikkel azonban vagy minden esetben (ejу gazdaságon belül) más-más témával, vagy több gazdaságból külön-külön egy témával foglalkozzanak. Az ankét keretében szívesen közöljük a mezőgazdasági üzemek vezető dolgozóinak, az egyes termelési ágazatok be­osztott dolgozóinak, valamint lapunk tudósítóinak és külső munkatársainak írásait, amennyiben azok a takarékossági lehetőségek feltárására, vagy megtakarítást eredményező in­tézkedések propagálására Irányulnak. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi (Minisztériuma annak a tizenkét személyftek ajándékoz majd j utalomtárgyat (a szerzői illetményen, tlszteletdijon kívül), aki a legtöbb ankét-cikket írja és cikkel valóban a takarékossági lehetősé­gek feltárására, avagy a megtakarításokhoz vezető intézke­dések népszerűsítésére irányulnak. Kérjük, hogy a beküldendő a n k é t -cikkeket: „TAKARÉKO­SABBAN!“ felirattal lássák el, в az alábbi címre küldjék: . Redakcia Szabad Földműves, 891 27 Bratislava. Križkova 7. A szovjet békepolitika az emberiség békéjének-biztonságának záloga Az emberiség történetében nem is­merünk olyan korszakot, amiben any­­nyi erőfeszítés történt volna a világ­béke megőrzéséért és megszilárdítá­sáért, mint az utóbbi években. A bé­­keoffenziva a Szovjetunió Kommu­nista Pártja XXIV. kongresszusán el­fogadott ezirányű határozat óta bon­takozott ki teljes szélességben. Szovjetunió Kommunista Pártja bé­keprogramjának azért van sikere, mert az megfelel a nemzetközi kap­csolatok törvényszerűségének, az új erőviszonyok és a belőlük következő új lehetőségeknek, helyesen jelöli ki a fő stratégiai célokat 6s taktikai megközelítésüket. A kommunisták nemzetközi moz­galmának hatalmas fejlődését igazol­ja, hogy napjainkban több mint 90 párt, 55 millió egy célért harcolók serege sorakozik fel. Az óriási ütemű fejlődésben oroszlén része van a Szovjetunió Kommunista Pártja fá­radhatatlan internacionalista tevé­kenységének. Közismert, hogy a második világ­háború előtt csak erkölcsi szempont­ból volt erős a szovjet nép, és mégis győzedelmeskedett a sokkal jobban felszerelt hitleri fasiszta hadsereg felett. A háború utáni fejlődés, a szo­cialista világrendszer kialakulása kö­vetkezményeként, a szocializmus fö­lénye minden oldalúvá válik. Nap­jainkban nemcsak erkölcsileg, de ka­tonailag és bizonyos értelemben gaz­daságilag is fölénybe kerülünk a ka­pitalizmussal szemben, noha még csak a Földünk kisebb felén építik a szocializmust. A szocialista országok a világ területének 28 százalékát bir­tokolják és mégis az ipari termelés 40 százalékát adják. Politikai befo­lyása, vonzereje pedig még a gazda­sági és katonai erejénél is gyorsab­ban növekszik. Mindamellett, hogy tények igazol­ják a Szovjetunió és a szocialista or­szágok erősségét, és a kapitalizmus gazdasági válságát (a munkanélküli­ség és az infláció egyre nagyobb mé­reteket ölt) továbbra is főcél, a békés egymás mellett élés politikájának megvalósítása, amelynek értelmében fel kell számolni az összes háborús tűzfészkeket, vissza kell verni az agrecszió és nemzetközi önkény min­den megnyilvánulását, meg kell hiú­sítani az erőszak alkalmazását és va­le való fenyegetést a vitás nemset­közi kérdések megoldásánál. Ezek azért égetően fontos kérdé­sek, mert a hidegháborús erők nem nyugszanak és bármikor készek len­nének háborút kirobbantani, céljaik megvalósítása érdekében. Kissinger az Egyesült Államok kül­ügyminisztere például újévi nyilatko­zatában fenyegetőzött az egyik lap­nak adott terjedelmes interjújában. Felvetette az olajtermelő államok — mindenek előtt az arab országok — elleni katonai intervenció lehetősé­gét. A veszélyes játék folytatása Ford elnöknek, a Time eimű képesújság egyik számában megjelent nyilatko­zata volt, amelyben kijelentette: egyetért külügyminiszterével abban, hogy „fojtó helyzetben“ az USA kész katonai eszközökkel szavatolni a nyu­gati országok zavartalan kőolaj-ellá­tását. Arra is utalt, bogy Kissinger korábban elhangzott fenyegetése nem volt csupán kisárleti léggömb, hanem az Egyesült Államok gondosan kiter­vezett új olajoffenzlvájának megkez­dése. A Szovjetunió ebben a kérdésben is higgadtan foglalt állást. A „Prav­da“ a nemzetközi szemléjében a kö­vetkezőket írta: „A helyzet azzal a komoly veszéllyel fenyeget, hogy Tel Aviv preventív háborút indít... A robbanás veszélyét csak növelik az olajtermelő országok és a tőkés mo­nopóliumok érdekellentétei, amelyek kövekeztében az Egyesült Államok nyílt katonai beavatkozással fenye­geti az arab országokat... A Szov­jetunió a maga részéről folytatja a segítségnyújtást az arab népeknek, beleértve a palesztinai népet is. A Szovjetunió támogatja az arab orszá­gokat a szilárd és tartós közép-keleti béke megteremtésében.“ A kőolajtermelő országok elleni fenyegetőzés keltette hullámok még el sem ültek, máris újabb bizonyíté­kokat nyerhetett a világ közvélemé­nye, mert az USA a világ másik ré­szén is veszélyes játékot kezdett. Fel­hívta a párizsi tárgyalások résztve­vőinek a figyelmét, hogy Déi-Viet­­namban megromlott a helyzet. Nem vitás, az ilyen figyelmeztetés mögött az a szándék rejlik, hagy ürügyet ta­láljanak az USA újabb beavatkozásá­ra, indokolják a beavatkozás felújítá­sának fontosságát. Valójában a saigoni rendszer poli­tikai ás gazdasági esődbe jutott. Eb­ből a csődből úgy keresi a kiutat, hogy megpróbálja bevetni az egy mil­lióra felduzzasztott, amerikai pénzzel és fegyverrel fenntartott hadseregét. A következmény viszont az, hogy ez a haderő egymás után veszíti el a ki­provokált ütközeteket s ezért növek­szik az USA angazsálódása. Az amerikai imperializmus szinte természetesnek veszi a més országok helügyeibe való beavatkozást. Még attól sem riadtak vissza, hogy olyan kereskedelmi törvényt hozzanak, a­­mely в Szovjetunió belügyeibe való durva beavatkozást jelentett. Termé­szetesen a válasz nem váratott sokáig magára és a Szovjetunió nem járult hozzá a megkülönböztető amerikai törvényen alapuló kereskedelemhez. A Szovjetuniónak mindig is az volt az álláspontja, hogy kész kölcsönös, előnyös kereskedelmi — gazdasági kapcsolatokra. Azt viszont senkitől sem fogja eltűrni, hogy politikai feltételeket diktáljon — mint például a Szovjetunióban élő zsidók kitelepí­tésével kapcsolatban akartak az ame­rikaiak. Washington nem számítha­tott más válaszra, mint arra, hogy a Szovjetunió ezen az alapon nem tart­ja lehetségesnek az USA-val 1972-ben kötött kereskedelemi egyezmény élet­belépését. Az amerikai törvényeknek azok a kitételei, amelyek a szovjet belügyek­­be való durva beavatkozási kísérletet jelentenék, nemcsak a nemzetközi jog általánosan elfogadott normáinak mondanak ellent, hanem ellentétesen a szovjet—amerikai kapcsolatok alap­­elveiről még 1972 tavaszán aláírt do­kumentummal is, amely a szuvereni­tás — egyenlőség és a belügyekbe való be nem avatkozás tiszteletben tartását a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti viszony egyik alap­kövének minősítik. Az év eleje ilyen meglepetéseket hozott, de ez nem befolyásolja a szovjet békeoffenzivát, sőt ellenkező­leg, a világ első szocialista országa továbbra is mindent megtesz a béke megvédése érdekében. A felmerült nehézségek ellenére a USA és a Szovjetunió képviselői újból tárgyaló asztalhoz ültek, hogy foly­tassák a rakéta fegyverkezés korlá­tozásáról, úgynevezett SALT-tárgyalá­­soknak. Véget kell vetni annak az őrült rakéta fegyverkezésnek, ame­van, hogy megsemmisíthetné az egész világot. A rakétafegyverek kor­látozása időszerű ás ezért a Szovjet­unió mindent megtesz. Sajnos az USA újabb olyan feltételeket szab, ame­lyek a tengeren | túli ország előnyeit képviselnék és ez megnehezíti a tár­gyalásokat. A legfontosabb feladatok közé tar­tozik az európai biztonsági értekez­let sikeres befejjezése, hogy aztán össze tudják hívhi a csúcsértekezle­tet, ahol aláírják az egyezményeket. Mint ismeretes 1973-ban Helsinkiben 33 európai ország, valamint az Egye­sült Államok és Kanada külügymi­nisztere abban egyezett meg, hogy szakértőkre bízza az európai béke és biztonság egy-egjr kérdésének részle­tes tanulmányozását, határozati ja­vaslatok megfogalmazását, s munká­juk eredményével aztán a csúcsérte­kezlet, az állam és kormányfők érte­kezlete foglalkozik. A Szovjetunió ÍLegfelső Tanácsának Elnöksége a közelmúlt napokban ra­tifikálta a baktérium fegyverek és mérgező anyagok kifejlesztésének, gyártásnak és felhamozásának ti­lalmáról, valamint azok megsemmisí­téséről szóló egyezményt. A mérgező anyagok tilalmáról szóló egyezményt eddig már 109 ájlam írta alá. Nikolaj Podgornij, a Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének einöfce újból hangsúlyoz­ta, hogy a Szovjetunió a jövőben is mindent megtesz az általános és tel­jes leszerelésért, az összes tömeg­pusztító fegyverek eltiltásáért folyta­tott küzdelemben. A megtörtént eseményekből láthat­juk, hogy a „fegyvercsörtetők“ józan politikai ellenállásba ütköznek. Ezen a téren a Szovjetunió tekintélye egy­re terebélyesedik és a szocializmus vonzóereje egyri nő. Az imperialista mesterkedés nei^i talál talajt a józa­nul gondolkodók körében és az USA hidegháborús paüitikáját még kapita­lista körökben Ц elítélik. A legutóbbi negatív jelenségek el­lenére is láthatjuk, hogy az annyi sok harcban megedződött szovjet kül­politika a xxív; kongresszus szelle­mében tovább folytatja sokoldalú diplomáciai tevékenységét és a szo­cialista közösséggel egységben, min­dent elkövet a lülönböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért. Tóth Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents