Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-03 / 31. szám
1974. augusztus 3. SZABAD FÖLDMŰVES IS Szükséges-e a serkentés hordásta lanságban ? Ebben az évben méhészeink számára nagy gondot okoz a hordástalanság. Az akácfa virágzása idején az időjárás szólt közbe — s a mai agrotechnikai eljárások között a tisztesffi mézelésével sem nagyon számíthatunk. Általában a virágok sem illatosak, ami a hiányos nektárképzodést is bizonyítja. Hordástalanság idején serkentő etetést szükséges végezni. mellyel kapcsolatban Kinti er József (felvételünkön) példás méhész véleményét kértük ki, aki Kvetoslavovon ((Iszornn) fejt ki évtizedek óta hasznos méhész tevékenységet. — Ha nincs hordás, serkenteni kell, mert a méhcsaládok hordástalanságban elképesztően leromolhatnak. A nyáron népes méhcsaládok nemcsak a telelés szempontjából érnek sokat, hanem a gyengébb őszi mézelést is kihasználják legalább annyira, hogy a téli élelemnek nagy részét behordják. Hordástalanság idején ajánlatos a serkentés akkor, amikor a méhek készlete 2 kg alá csökkent és addig folytatni, mig nem éri el a 3 kg-nál több készletet. A serkentés többféle módja ismart. Szerintem azonban lagbaváltabb az egy-egy, vagy egy-kettő arányú cukoroldattal történő naponkénti etetés családonként három-öt deciliteres adagolással. A rablás elkerülése végett serkentő etetést este ajánlatos végezni. Akik méhészetüktől távol vannak, a serkentést többnyire elhagyják. Pedig ez az ilyen méhészetekben is megoldható. Végezhető hetenként nagyobb adagokban (népes családoknál kb. 2 kg cukrot számíthatunk egy hétre, de lehetőleg mellőzzük a szilárd cukorral történő etetést. Vannak, akik kristálycukrot használnak, melyet vízzel lelocsolnak. Ez az etetési módszer nem célszerű, mivel a vizet lehetetlen egyenletesen a cukorra locsolni — s különben ennél az etetési módszernél a cukor felületén tíz következtében kemény réteg képződik, ilyen módon ezt a méhek nehezen tudják feldolgozni. Az elmondottakat összegezve hordástalanságban serkenteni kell. tekintet nélkül arra, hogy pillanatnyilag a méhcsaládok még jók, vagy már legyengültek. Csiba László Hogyan keletkezik a ragályos álcarothadás? A ragályos álcarothadás, fertőzés útján keletkezik és pedig mindig maguk a méhészek hurcolják be a községbe, illetve fertőzik meg elsősorban saját méhesüket, majd utána megfertőződnek a községben levő többi méhészetek is. Különösen a kezdők, akik se méhészeti tanfolyamot nem végeztek, sem szakkönyveket, szaklapokat nem olvastak, mielőtt a méhészethez hozzáfogtak volna, sőt még egy Idősebb méhésznél sem érdeklődnek, hogy a kaptárt, az eszközöket, vagy magát a méhcsaládot honnan szerezzék be. Beszereznek valahol eladó használt képtárakat,. lépeket, egyéb eszközöket stb. Azokat megveszik anélkül, hogy tudnák, mtért is pusz* toltak ki belőlük a méhek. Ha aztán a megvásárolt fertőzött kaptárba minden fertőtlenítés nélkül, ha mindjárt 20 év után tesznek Is méheket, ezek megkapják a ragályos álcarothadást, ez a család pedig tovább fertőzi a községben levő többi méhcsaládokat, amelyek kipusztulnak, ha csak szigorú intézkedéssel meg nem gátolják a betegség továbbterjedését. Nagyon sok esetben a ragályos betegséget még úgy is terjesztik, hogy egyik méhész a másiktől üres kaptárt, lépeket, használt kereteket, etetőmézét, anyabölcsőt, keretfogőt és a leggyakrabban pergetőt kölcsönöz, melyek fertőzöttek lehetnek és így hurcolják be, a saját méhesükbe a bajt, vagy pedig a kölcsönadó kaphatja vissza fertőzötten. Ha még nincs pergetőnk, akkor készítsünk egy dézsába vagy kádba pergető motollát és zsineget csavarjunk a motolla függőlegesen álló tengelyére és ezt húzogassuk, miáltal a motolla a lépekkel együtt hol jobbra, hol balra forog, a zsineget pedig magára csavarja, amelyet ha újból meghúzunk, a másik oldalra forog és ennélfogva a mézet így Is egész jól ki lehet pergetni anélkül, hogy ki volnának téve méheink a megfertőzésnek a kölcsön kért pergetővei. (-) A viaszpikkely képződése A viaszlemezkék vagy pikkelyek a dolgozó méh potrohának hasán, a négy utolsó gyűrű szőrtelen, fénylő, világos részein jelennek meg. Régebben azt tartották, hogy a méh mirigyeiben képződött viasz a viasztükrök parányi részein jut ki. Reiman azonban a legkorszerűbb elektronmikroszkóppal sem talált ilyen réseket. Vizsgálata szerint a tükröket finom rostok rétegei alkotják, tehát a viasznak a rostok közt kell szabadba jutnia. A méhek hátsó lábuk keféiének hátrafelé irányuló sörtéivel nyársalják fel. és szedik le a viaszpikkelyeket, aztán szájukba, rágőlk közé viszik. Dlotz röviden összefoglalta ezeket, és fényképeken mutatta be a pikkelyeket erős nagyítással. fan) Szorgos méhecske. (Foto: Benyák ].) Egy vadászati kiállításról A Gemerská Hôrka-i „Kónyán" Vadvédő Egyesület trófea kiállítást rendezett a Cellulózegyár üzemi klubjában a vadászati hónap keretében a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója tiszteletére. A kiállított trófeák között akadt arany, ezüst, és bronz éremmel kitüntetett. Olyanokat is bemutattak, amelyek a külföldi kiállításokon is szerepeltek. A kiállítás felölelte az apró, szőrmés, hasznos és káros, továbbá a csülkös vadállomány területi fajtáit, továbbá az éjjeli és nappalt ragadozókat is. Nem hiányoztak a madárvilág egyedi, faji kiválóságai sem, így a kiállítás összképe Jiüen tükrözte a vadnevelést, a vadvédelmet, ennek értékét, szépségét és sokoldalúságát. A kiállítás rendezői nem feledkeztek el szimbolizálni a magaslesről történő vadászást, a vadak etetését és sóval történő ellátását. Uhrin Sándor Példamutató vadásztársaság A JánoSíkovo-I (Nové Zámky-i) járás vadásztársasága 1505 hektáros vadászterületen gazdálkodik. Ez a terület a Palárikovoi Állami Gazdaság tulajdonát képezi. Ezt a vadásztársaságot a korábbi katonai vadászklub tagjai és a helybeliek 1962-ben alakították. Kezdetben Jánoilkovoban a vadteríték a környező vadászterületek eredményeihez képest nagyon kevés volt. Ez több okkal is magyarázható. Az okok közül az volt a legkiütközőbb, hogy sem a jánoiíkovoi gazdaság vezetői, sem pedig an-DftSZAT nak dolgozói nem tulajdonítottak különösebb figyelmet a vadállomány fejlesztésére. Amikor azonban Mat'aSovsky elvtárs került a gazdaság élére, a helyzet gyökeresen megváltozott. Nagyban javult a vadállományról való gondoskodás és a védelem. Egyetlen ember derekas hozzáállása segített abban, hogy a dolgozók bizonyos időn belül érdeklődést tanúsítsanak és a vadázok a kilövésen kívül a tenyésztéssel is kellő komolysággal foglalkozzanak. Ez a körülmény sok pozitív eredményt hozott a közösségnek. Mintegy húsz évvel ezelőtt például gondot okozott, hogyan teljesítsék a kilövési tervet (100 nyúl és 30 fácán) ezzel szemben a múlt esztendőben nyúlból és fácánból már 16 szór többet adtak a társadalomnak. Ezenkívül a Salai központnak 213 élő foglyot szállítottak, százat pedig a terv keretében kilőttek. Ezzel hektáronként 4,10 kg vadat értékesítettek, de többre is képesek lettek volna, ha a iafai központ átveszi a felkínált élőnyúl mennyiséget az első negyedévben. Örvendetes tény, hogy a jánoiíkovoi vadásztársaság a múlt évben kimagasló sikereket ért el. Ehhez részben hozzájárult a gazdasági állatok betegsége végett elrendelt zárlat is. Ennek kapcsán csak korlátozott mértékben vadászhattak és így megmaradt a vadállomány. Kialakult egy nagy alapállomány, s abban a tél sem tett különösebb kárt. Így főleg a nyulak erőnléte a tél végén egyenesen kiváló volt. A fajfenntartás ösztöne már januárban megkezdődhetett, s az első fialásokat februárban, az utolsókat pedig októberben jegyezték fel. A kedvező tavasz és nyár ideális feltételt nyújtott a vadállomány életfenntartásához és szaporodásához. A foglyok és a fácánok szaporodása hasonló volt a nyulakéhoz. Mivel ebben a körzetben a vázolt kedvező körülmények kapcsán nagyon jó alapállománnyal rendelkeznek, a jánoiíkovoi vadásztársaság évzáró közgyűlésén elhatározták, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának a tiszteletére ebben az évben hektáronként 4,5 kg apróvadat adnak a társadalomnak. Egyben versenyre hívták a Szlovákiai Vadászszövetség összes szervezeteit, de főleg a Nové Zámky-1 járás alapszervezeteit a vadhús termelés fokozásában. A Pory nyomán —hai— A vaddisznó korának meghatározása A terítékben meg kell különböztetni a malacokat, süldőket és kifejlett disznókat. Ez testi fejlettségük különbözősége miatt nehézségeket okozhat. A malac metszőfoga a téli elejtéskor még tejfog. Rendes körülmények között a süldőnek ilyenkor már nincs tejfoga. Süldőnek nevezzük a disznót a születése utáni év április 1-től a következő év március 31-ig. Ebben az időszakban alsó metszőfogai alig kopottak és még nincs meg' az utolsó zápfoga. Figyelembe kell venni a teríték összeírásakor, hogy a 22 hónapos kocasüldőnek már malacai vannak és hogy a kan süldőnek súlya már elérheti a 80 kg-ot. Két változatot írok le: 1. Egy peremfutó-orsós szereléket kizárólag mélységmérésre állítunk be. E- zért egy nagyobb úszót teszünk a megszokott módon a fonalra, a fonal végére pedig nehéz ólmot kötünk. A mélységmérést lehetővé tevő speciális ütközőspirálist (2/a ábra) az úszó és bot közötti fonalszakaszra szereljük fel (a szerelék fejtő spirális az úszó karikájához feszül. Ebben az esetben az ólom és úszó közötti fonálrész — álló vagy lassan folyó vízben — jó közelítéssel függőleges helyzetű lesz (2/b ábra). Amint az úszó nyugalomba jutásával elárulta, hogy az ólom a fenékre jutott, gyorsan húzzuk be a fonalat. A gyors húzásra azért van szükség, hogy a fonal jól megfeszüljön, aminek következtében az ütköző spirális nem csúszik el. Tehát a mélységnek közelítően megfelelő A távolság a fonal felcsávázása során változatlanul megmarad. Amint közelünkbe jut a spirális, helyéről kissé elcsúsztatva, helyét fix (el nem csúszó) jellel látjuk el. (Pl. ragtapasz darabot ragasztunk rá, stb.) A kérdéses vízrész közelítő mélysémegbontása nélkül). A felhasznált fémhuzal kb. 0,5— 0,6 mm átmérőjű vörösréz drót, ebből tekerünk fel kissé széthúzva kb. 10 menetet 1,8—2 mm átmérőjű szegre. A spirálist az ábra szerinti alakra hajlítjuk. Nagyon fontos a 2/a ábra szerinti adatok betartása olyan értelemben, hogy a két párhuzamos szaggatott egyenes 2 mm-nél ne legyen kisebb távolságra egymástól. A spirálisba vitt D zsinór megfeszítve a 2/a ge az ólomtól a jelig tartó távolság. 2. Ha nem kívánunk egy peremfutó orsós botot tisztén mélységmérésre beállítani, felszerelt* botunkat is felhasználhatjuk erre a célra. Ebben az esetben az előző 1. pontban leírt ütköző spirálist az úszó és ereszték (2/b ábrán B) között helyezzük a fonalra. Ezután az eresztéket — ideiglenesen — annyira elcsúsztatjuk a bot felé, hogy amikor az A víz mélységének mérése nagyobb távolságból ábra szerinti alakot veszi fel, így az А, В és C pontjain a kissé rugalmas spirálisnak feszül. Ekkor a súrlódás miatt csak jelentékeny erővel lehet a spirálist a fonalon elcsúsztatni. Ha viszont a fonal laza, a spirális jóval kisebb súrlódással csúszik a fonalon. Szükség esetén, — ha a drót nem elég vastag — a spirálist jobban is meg lehet hajlítani, hogy nagyobb legyen a súrlódás. (Tehát a 2/a ábra szerinti két szaggatott egyenes 2—3 mm-nél távolabb kerüljön egymástól). HOGYAN TÖRTÉNIK A MÉLYSÉG MÉRÉSÉ? Az úszót és a spirálist az ólomhoz csúsztatva, az egészet bevetjük. A szerelék vlzbeesése után ügyeljünk arra, hogy az úszótól a botig húzódó fonal laza legyen. Ebben az esetben az ólom a fenékre süllyed, miközben a kis súrlódást kiólom feneket ér, az ereszték még akkor is messzebb legyen az úszótól és így az ütköző spirálistól. (Ezt az ideiglenes beállítást a víz előre megbecsült mélysége alapján végezzük). A továbbiakban ugyanúgy járunk el, mint az előbb, mindaddig, míg a szerelék visszahúzása során kézzel el nem érjük a megfeszült spirálist. Helyét ideiglenesen megjelölve, a fonálon levő eresztéket olyan távolságra húzzuk a megjelölt helytől az úszó felé, amilyen magasan akarjuk lebegtetni az ólomnehezéket a fenék felett. E beállítás után az ütköző spirálist természetesen le kell vennünk a fonálról. Még ha kissé bonyolultnak tűnik is ez a művelet, mégis gyorsabban tudjuk a helye* ólommagasságot beállítani, egyetlen bedobás után, mint a szokott módon, ismételt dobásokkal többször próbálgatva az ereszték beállítását. ). K.
