Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-12-28 / 52. szám
1974. december 28. SZABAD FÖLDMŰVES Az utóbbi években, amikor a me^zőgazdaságí termelés szocialista társadalmunk egészének hatékony segítségével egyre jobban felfejlődött és sok tekintetben megközelítette a népgazdaság egyéb ágazatait, nem egy alkalommal hallhattuk; nagyon időszerű volna az állami gazdaságoknak mintagazdaságokká való kiépítése. Talán mondanunk sem kell, hogy akik így vélekedtek, nagyon helyesen tették. Am sokak előtt köztudott, hogy a mintagazdasággá való fölfejlesztésnek vannak bizonyos elkerülhetetlen tartozékai. Aki annak idején közreműködött a formájában nagyüzemi, tartalmában szocialista mezőgazdasági termelés megalapításában, Jól tudja, hogy egynéhány állami gazdaság — földalap és egyebek tekintetében — milyen feltételek közt jött létre, ami helyenként nagymértékben befolyásolta és ma is befolyásolja a termelés színvonalát. Ez természetesen olyan — magától értetődő — lépésekre figyelmeztetett, hogy a lehetőségek mérlegelésénél vegyük tekintetbe a több kritériumból álló adottságokat, vagyis a földalap minőségét, ősszpontosítottságát, fekvését, a gépesítés színvonalát, a szakosítás Irányát, stb., stb. Nem vitás azonban, hogy egy-egy állami gazdaság bizonyos irányban példamutató lehetne. A közelmúltban a Bajcsl Állami Gazdaságban Kosztyankó Antal igazgatóval, valamint munkatársaival elbeszélgettünk a termelés tudományosműszaki fejlesztéséről, illetve gyakorlati megvalósításáról. Olvasóink közül sokan tudják, hogy Bajcs ebben a tekintetben már jó ideje az élenjárók közt van. Mindig mutatott valami újat, figyelemreméltót. Azt hiszem nem túlzók, ha mintagazdaság jelzővel illetem. Helytelennek tartanám azonban egyetlen cikk keretében mindarról írni, ami ott új. Ugyanis, aki sokat markol, keveset fog! Ennélfogva most csak a gazdaság sertéstenyésztése fejlesztésének a bemutatására szorítkozom. Elöljáróban el kell mondanom, hogy pár évvel ezelőtt meglehetősen kezdetleges körülmények közt nevelték és hizlalták a sertéseket. Azért, mert másra kellett a pénz. A tehénállomány minőségi fölfejlesztése valamint a tehénfarm építése háttérbe szorított minden egyebet. Mindamellett már 15 évvel ezelőtt lehetőséget kerestek és találtak Is a minőségi, azaz a törzskönyvezett sertésállomány nevelésére. A kezdet a fehér-nemes volt, s áttértek a landrassra. Ojabban egy éve három vérvonalból származó hibridsertés kialakítását szorgalmazzák. Ebben Cybulka János mérnök főállattenyésztő megjegyzése alapján a kiinduló a fehér nemes sertés, az apaállat pedig a landrass. A kettős vérvonalból származó Fi-es egyedek kocáit alkalmas időpontban neraslr apaállattal zúgatják be. Más változatban a fehér nemes kocákat hemsír kanokkal zúgatják, s a leszármazott Fi-es kocákat landrassal zúgatják. Tehát az első változat véraránya BU + land.= — 50 % + hems. = 50 %, összesen 100 százalék. A második változatban pedig BU + hems. = 50 % + land. 50 százalék, összesen 100 százalék lesz a vérarány. Elképzelés szerint a hármas vérvonal végeredménye a minden igényt kielégítő hústípusú sertés lesz. Szólni kell természetesen arról is, hogy a gazdaság összesen 800 kocát tart a törzsállományban, ebből 70 az állami törzstenyészetbe, 150 (törzskönyvezett) pedig a szaporító tenyészetbe tartozik. Az utóbbiak képezik a hármaskeresztezés alapanyagát, a többi koca a hizlaláshoz szükséges malacokat szolgáltatja. Későbbi elképzelésként a szaporító tenyészet törzskönyvezett állományát 500-ra fejlesztik fel. Amint lát(uk a gazdaság a hizlaldát nagyon helyesen zártrendszerben látja el malacokkal. Az elmondottak jól bizonyítják, hogy ebben az állami gazdaságban valóban körültekintően, a társadalom igényelnek megfelelően fejlesztik a sertésállományt. Ezzel nagyban hozzájárulnak az országos tenyésztési program valóraváltásához. TUDOMÁNYOS alapossággal Építenek Az állami gazdaság most épülő nagyhlzlaldája nemcsak új, hanem országos méretben talán a legkorszerűbb lesz. Mielőtt ugyanit kidolgoz-О Készül a harmadik csövázas hizlaló pavilon. (A szerző felvételei) 13 séghez ideális a takarmánytáp fogyasztása. A granulált táp a beprogramozott mennyiségben csöveken kerül a vályúk feletti tárolókba, s amikor azok megtelnek (etetés előtt) az automata önműködően megnyitja a tartályokat, s az eleség a vályúba hull. A trágya és a vizelet a rácspadozatról beavatkozás nélkül a kutricák alatti csatornába kerül, onnan a vízzel együtt a szigetelt központi gyűjtőmedencébe folyik. A hígtrágyát egyelőre szippantó fekálkocsikkal szállítják rendeltetési helyére, későbben azonban ezt másként oldják meg. A hígtrágya felhasználásának egyik ésszerű lehetősége a „kejda“-rendszer építése lehetne, azonban más, ma még komolyan szóba nem került megoldások is kínálkozhatnak. A PÄRT NOVEMBERI PLÉNUMA IRÄNYT MUTAT1 Egy bizonyos, nagyon helytelen volna fel nem használni a növénytermesztésben a rengeteg tápanyagot magában rejtő sertéstrágyát! Főleg most, amikor a termelés racionalizálását vagyis az üzemen belüli tartalékok hatékony feltárását, s igénybe vételét a CSKP novemberi plenáris ülése is a feladatok legfontosabbika közt említette, ennek nagy népgazdasági-takarékossági jelentősége van. Tény, hogy a környezet védelmére vonatkozó rendszabályok betartása kötelező, azonban nem a cél, hanem csak eszköz! Fő célunk a gazdaságpolitikai feladatok teljesítése s ezen belül a dolgozók életszínvonalának társadalmi igény szerinti szüntelen emelése. Ez lényeges. Tehát mind az egyiket, mind a másikat az emberek érdekében, dialektikus összefüggésében, nem pedig egymástól elszigetelten kell értelmezni és megvalósítani. Tarthatatlan ugyanis az olyan állapot, amikor az egyik oldalon milliókat költünk műtrágyákra — s nincs is azokból elegendő — a másikon pedig egyes körzetekben meggátoljuk a gazdaságok vezetőit abban, hogy a szinte költségmentes hígtrágyát legálisan felhasználják. üzemi Ésszerűség -NÉPGAZDASÁGI CÉLSZERŰSÉGI A tervdokumentáció adatai többek közt arról adnak számot, hogy a korszerű nagyhlzlalda megközelítőleg 17,5 millió korona költséggel épül. Illetékes helyen azonban foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy a későbbiek során kooperációs alapon a duplájára, esetleg még nagyobbra bővítsék ezt a nagyhlzlaldát. Ez persze még csak a jövő zenéje. Egyelőre csak az ötezres változat van tervbe véve. A munkatermelékenységet illetően talán annyit, hogy a három pavilonban műszakonként három dolgozóval, ták volna az építéshez szükséges tervdokumentációkat, számos sertéshizlalással foglalkozó országot bejártak. Minden olyan nagyhlzlaldát megnéztek, ami esetleg náluk építés szempontjából számításba jöhetett volna. Végül rájöttek, hogy a megtekintettek egyike sem eléggé tökéletes! Összedugták a fejüket és a látottak alapján elhatározták egy teljesen új, saját elképzelés szerinti nagyhizlalda tervdokumenttációinak az elkészítését. Különleges típusról lévén szó, amihez tulajdonképpen a külföldi tanulmányút adta a tippeket. Természetesen a tervek elkészítése nem ment símán, de végül is az illetékes intézmény tervezői megértették, hogy a beruházónak nemcsak pénze, hanem igaza is van, s ezt követően a tervdokumentációk elkészítek. Leginkább a belső, ugyancsak különleges berendezés kivitelezése járt sok gonddal. Végül a Tachovi Állami Gazdaság központi műhelye vállalta elkészítését és záros határidőn belüli szállítását. Az építési-szerelési munkák pedig a komárnoi (komáromi) Agrostavra hárultak. А XIV. KONGRESSZUS IRÁNYVONALÁVAL ÖSSZHANGBAN nak kitűnő lehetősége nyílik ahhoz, hogy sertéshúsból az ötödik ötéves tervidőszak végéig jelentősen túlszárnyalja a társadalommal szembeni feladatát! PROGRAMOZOTT TERMELÉS Oltógyomorfekély korán elválasztott borjaknál Tejpótlókkal takarmónyoiott, almon éa alommentesen nevelt 198 hízó- és 25 korín elválasztott tenyészborjú oltógyomrában a levágás után úgy találták, hogy az almon tartott borjak gyomortartalma gyakran vizszerű volt, kevés nyálkát 6s alvadt tejet tartalmazott, pH-ja alacsonyabb volt, mint az ólommentesen tartott borjaké. A korán elválasztott borjak oltógyomortartalmának pH-ja is alacsonyabb volt. A hízóborjak oltógyoinrának pilórusi részén 95 százalékban, a tenyészállatok 20 %óban, eróziókat és fekélyeket lehetett felismerni. A léziók száma az almon tartott hízóborjakban 8,1, az alommentesen neveltekben 3,8, a korán elválasztott tenyószborjakban 2,8 volt állatonként. A 10-nél több láziót az alommentesen nevelt borjak 2,8 %k ás az almon tartott borjak 14,1 százalékénál találták. A fundusmirigyek tájékának nyálkahártyáján a tanyészborjakban nem, az alommentesen nevelt borjak közül 1 %-ban, viszont az almon tartott borjak 14,1 %-ában voltak szövetsérülések. A fekély kóroktanát pontosan nem tisztázták. Minthogy a tejpótlókkal takarmányozott és almon tartott borjakban az oltógyomorfekély gyakoribb, mint a teljes tejjel és alommentesen nevelt állatokban, e körülményeknek minden bizonnyal szerepük van a betegség kóroktanában. (—) Amikor 1969-ben határoztak az új sertéshizlalda építéséről, a technológiát illetően még semmilyen elképzelésük nem volt. Az utánjárások, mint már említettük, erre is fényt derítettek s a különleges típus terve elkéA szóbanforgó farmon természetesen képtelenek foglalkozni az előhlzlalással. Itt egyelőre erre nincs megfelelő férőhely. Ezt a teendőt, tehát más farmon végzik. A nagyhizlaldába 35—40 kg-os súlyban kerülnek az álszült. Tulajdoképpen ez volt a dolog legnehezebb része. A belső berendezés és a fémből készült épületelemek megérkezése után az építés már szinte gyerekjáték volt. Az ország legkorszerűbb sertéshizlaldájának első két épülete hihetetlen gyorsan elkészült. Kosztyankó elvtárs tájékoztatója alapján a farm kivitelezésében előre megfontolt szándékkal arra törekedtek, hogy az ötezres hizlaldának két pavilonját a lehető legrövidebb Időn belül betelepíthessék sertésekkel. Erre sor is került s a két pavilonban mintegy 3300 sertést helyeztek el. Ezzel az állami gazdaságiatok és 4—4,5 hónapon belül 120 kg-os átlagsúlyban viszik a vágóhídra. A napi egyedenkénti súlygyarapodás 0,56 kg. Szeptemberben megállapították, hogy az eltelt időszakban 1 kg súlygyarapodáshoz 3,80 kg takarmánytápot fogyasztottak, ami nagyon jó eredmény. Az etetés programozással, vagyis automatikával megy végbe. Egy órán belül programmozzák be az etetéssel kapcsolatos teendőket. A vályús adagolással Jól elkerülhető a takarmánytáp felesleges pazarlása. Tulajdonképpen ez jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy egy egységnyi húsmennyl-Kosztyankó Antid igazgató (kalapban), Cybulka Jármi föállattenyésztS, valamint Martinkovics Dezső mérnök a korszerű nagyhizlalda egyik pavilonja előtt. továbbá a farm vezetőjével és agy segéderővel számolnak. Az évi termelési forgó 2,4 lesz. Terv szerint egy dolgozó évente 4800 mázsa húst termel. Ennek a húsmennyiségnek á realizálási ára kb. 720 ezer koronái A sertések élősúly kilójának a termelését 10,40 koronában Jelölték meg. A főállattenyésztő jó hírként jegyezte meg, hogy a három vérvonalból származó sertésekkel ez év végén kezdik a hizlalda betelepítését, s feltételezhetően a teljes betelepítésre a Jövő év második negyedében, nyáron kerül sor. Közben végérvényesen meg kell oldani a hígtrágya problémát la. Az eddigi üzemelési tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy teljes működésben a nagyhizlaldában egy kg hús termeléséhez 8 korona értékű tápot használnak fel, s a munkaköltség legfeljebb 8—10 százalék lesz. Okszerű kihasználással á beruházna értéke mintegy hat éven belül megtérül. Kilátás van rá, hogy a korszerű nagyhizlalda a járásban a sertéshús mennyiségnek mintegy 14—15 százalékát adja a társadalmi alapba. A' nagyhizlalda nagy előnyére szolgál, hogy tőle nem messzire épül az ugyancsak korszerű húsfeldolgozó üzem, s így a hízók elszállítása nem lesz költséges, s ami a legfontosabb, nem Jár majd súlycsökkenéssel, amf népgazdasálg szempontból nagyon Jelentős tényező. HOKSZA ISTVÁN
