Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-12-28 / 52. szám
GWJ ■/Hr No qwž» от őm t i í) от Cvíí7 О b 4P ОТ ад от с я ОТ ОТ ад От ж от от. ÜZEMI KONYHÁBAN Smith йт fiatal és nagyon csinos felesége meghal. Az özvegyen maradt férf nyugodtan és imponáló bátorsággal viselkedik a temetésen. Feleségének volt szeretője azonban jeleneteket rendez, hangosan zokog, s azt hajtogatja, milyen súlyos veszteség érte. Smith úr mindvégig figyeli az illetőt, siránkozását is hallja, s a szertartás után odamegy a zokogó fiatalemberhez, vállára teszi a kezét:- Ne búsuljon, kedves barátom — vigasztalja —, hamarosan újra megnősülök! ** <» ь о о 0 о ШШГ' cp f4in а ■ epe? ZYO sa *TŕrCľ— — Fogadjunk, hogy nem találod ki, mit főztem! Rendszeresen sportol? — kérdezi egyik pácien il az orvos. Igen, mindennap jő gázom. Sfc — Ez^ dicséretes dolog. És mondja, hogyan esi í :-.ó, Jy* — Lefekszem a heverőre, s a szememet három ' órán át egyetlen pontra függesztem. Az étterem ktilönszobájában ün-. nepi vacsorához terítenek. Egyj vendégnek feltűnik, hogy a bankettasztal mellett két-két méternyi a székek közötti távolság. —■ Hát ez meg mit jelent? — ! kérdezi a pincértől. — A város horgászai tartják szokásos havi összejövetelüket. Milyen pontra? — A televízió képernyőjére. LÁNCTALPAS KER’EKPAR AGRONÚMUSOKNAK. Két szomszédaszszony beszélget: .— Tíz évi házasságunk alatt csak egyszer mentünk el hazulról a férjemmel .., — Színházba? Moziba? — Nem. Tűz volt nálunk... s ф G3 ем Ja Turisták iszogatják meg Amerika híres fégyházát, a Sing Sing-et. A kísérő magyaráz: < — Itt, balra vannak a politikai elítéltek, és velük , szemben a közönséges bűnözők. — Bocsásson meg, uram — szól közbe az egyik turista —, és hol ülnek az ártatlanul elítéltek? Arisztokrata angol család. Reggeliznek. Az lfjű John, akt tizenöt éves koráig egy szót sem szólt, váratlanul azt mondja az inasnak: — A piritös odaégett! — A szülők boldogok, hogy a gyermekük beszél. — Édes, drága fiam, eddig miért nem szóltál egy szőt sem? — kérdi az atya csodálkozva. Mire John: — Eddig minden rendben volt. — Nem értem ezt a Meiert; milyen gondtalanul gazdálkodik a pénzével. A múlt hónap végére egyetlen fillér sem volt a zsebében és most, ebben a hónapban megint ugyanez a helyzet nála. — Talán kölcsönt akart kérni tőled? — ö nem, hanem én tólel Szilveszteri hangulat, vagy a csúszós út okozta az aránylag szerencsés felfordulást? Azt hiszem mind a kettő. Tény, hogy a markos legénynek kellett „talpra“ állítani a felborult Mercedest. Foto:—tt— Mikulkáné a férjével zsörtölődik: — Albert, mostanában már nem öltözöl olyan jól, mint amikor megesküdtünk. — Tévedsz, drágám, hiszen ugyanazt az öltönyt hordom, amelyet húsz évvel ezelőtt, az esküvőnk napján viseltem! ÜJ HARISNYAGYÄR — Ezen a haris-í nyán is folyton fut; — Bácsi kérem, jő szél fúj, maga is engedje föl a sárkányt... A férj és feleség vacsora után beszélget. — Nemrégiben arról írt az újság, hogy a dohányzás nagyon ártalmas az egészségre! — figyelmezteti férjét az asszony. — Tudom, tudom — bólint a férj —, azóta nem is olvasok újságot... • • Anyu egyik reggel a fiacskáját pirongatja: — KI látott már Ilyet! Ebadta kölyke, nem engedem, hogy mosakodás nélkül indulj iskolába! — De anyukám, hiszen az első órán úszás lesz ma! • • — Ki az a hölgy, akt most jött be a cukrászdába? — kérdezi Müllerné a barátnőjétől. — A város egyik legműveltebb asszonyai — Hogy értsem ezt? — Hát úgy, hogy két férje volt eddig, s mindkettő a tudományok doktora, most pedig egy akadémikushoz megy férjhez. és még sok boldog esküvőt kívánok ... Taxira várunk. En következnék, de tíz perce nem jött kocst. Mögöttem két csinos, fiatal lány. Friss a frizurájuk. Sutyorognak, ňtvtllan az agyamon: orvul meg fognak előzni. Előfordult már ilyen velem. De nem, tévedtem. Az egyik mellém ringatta magát és igen halkan, majdhogynem dadogva kér: — Egy fél ára múlva lesz az esküvőm... Es még fel is kell öltöznöm ... Ha bejön egy taxi... engedje meg... Kiderül, hogy egy irányba megyünk. Megállapodtunk, hogy a legelső taxiba beülünk mindhárman, én kiszállok, ők tovább mennek. Ez csak természetes. Végre befut egy kocst. A taxis olyan magas, hogy a feje a tetőig ér. Kissé hajlotton kandikál, vizsgálgat, együtt vagyunk-e. — Igen — mondom — betársultak, mert a fiatal hölgynek az esküvőjére kell mennie. Taxisunk felsóhajt: — Szegépy fiúi Ha most igazán rendes ember lennék, akkor nem egyeznék bele, hogy a menyaszszony is jöjjön. Az a szegény fiú sem tudja, mit vesz most a nyakába. A menyasszony elpirul, hallgat. Ráhunyorítok és sóhajtva mondom: — En a lányt sajnálom. Hiszed még a nóta is azt mondja, jobb a lánynak, mint a menyecskének. Hajaj? Csak az tudja, aki próbálta! Sirathatja is aztán a lányságát. Szinte várom, hogy ugyanilyen hangnemben évődjön a vőlegények védelmében, de komolyra veszi a dolgot. — Ne tessék már ilyet mondani! — méltatlankodik. — Hát mi baja van egy asszonynak? Annak csak öröm a házasság, de a férfi vállán van a felelősség. Neki kell gondoskodnia mindenről, hiszen ő a családfenntartó. Nem az asszony töri a fejét, hogyan legyen meg a mindennapi... — Maga nős? — Elég baj az nekem! — sóhajt. — Csak nem ...? Talán rosszul választott? Legyint egyet. — Hát lehet jót választant? A nőnek, annak igen! Az csak nyer vele, ha kifog egy olyan férjet, akt húzza az igát, hogy minden meglegyen. Mert a férfinak nincs megállása, az asszony meg élvezi a férje munkájának a gyümölcsét ... — Ilyen a felesége? — Minden asszony ilyen. Es maga csak elnézi, hogy tétlenkedjék otthon, amíg maga a lelkét kiteszi? — Ez a férfi sorsa ... — Bizony, manapság kevés aszszony engedheti meg magának, hogy ne dolgozzék — tűnődöm hangosan. — Mégis, mivel üti agyon a felesége az idejét? — Hát bizony, nincs más gondja, mint a gyerek. — Csak? — Bizony, csak! Gyermekgondozást szabadságon vanI Hátranézek. A menyasszony kuncog. Szemes Piroska
