Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-12-14 / 50. szám
1B74. december 14. FÖLDMŰVES LEVICÉN TÖRTÉNT - 30 ÉVVEL EZELŐTT 3D ■ 1944 de BMB cember 19-én este tíz óra kor a Szélest rémuralom markában tartott Budapesti Rádió ktllönadásban Ismertette a hadihelyzetet: „Csapataink a német szövetségesekkel együtt Ipolyságnál ötven kilométeres frontszakaszon sikeresen visszaverték az előrenyomuló orosz csapatokat.“ Levice és Šahy között alig 36 kilométer a távolság. Ez a rövid szakasz azonban olyannyira „mesésnek“ tűnt a Léván állomásozó magyar hadtest parancsnokának — Balabán Ru- ul . dolinák, hogy december 20-án a délelőtti órákban Ilyen kijelentéseket hangoztatott tiszttársai előtt a Denk-féle szálló tükörtermében: „Az elkövetkezendő győzelmünkre..." A városi hangszóró még „ízesebben“ fejezte ki mondanivalóját: „Éljen Szálast... nincs az az isten, ki a bolsikat beeresztheti közénk ...“ Ennek ellenére már néhányan tudták, hogy „valami lóg a levegőben“; a helybeli nyilasvezér Hidasi és az alispán óránként kapta a telefonjelentést a lévai posta főtisztviselőjétől abban az értelemben, hogy: „Uraim a helyzet kétséges ... Deménd perceken belül orosz megszállás alá kerül... Deméndet a vörösök elfoglal-Fejlett ipari-mezőgazdasági ták.. Tűzként terjedt el a hír a város lakosai között, s megkezdődött a fejvesztett menekülés a kálnal Garam-hídon keresztül. A fent említett dátum délutánján Léva életében új fejezet kezdődött. A Ludany (Ladány) felőli területeket T—34 szovjet harckocsik lepték el, s megállíthatatlan erővel közeledtek a 15 000 lelket számláló város felé. A kisebb utcai harcok bizonyos mértékben könnyebbé váltak a felszabadító osapatok részére; egy eddig a nyilasok elől bujkáló kommunista csoport tagjai fedték fel, s a szovjet katonákkal együtt semmisítették meg az addig még „lélegző“ fasiszta fészkeket. Az ellenséges horda menekülésének nyomai maradtak. Ekkor robbantották fel a Garam-hldat, ami egyben Léva felszabadulását Is jelentette. December 21-én a felvidéki városkában is elkezdődött az A fásult, plnceszagú emberek előtt megcsillant a jövő, a boldogabb majdan biztató képe. A hangszórókon keresztül már nem a hamis nagy szavakat csattogtató nyilas-jelszavakat harsogták; a bemondó intézkedéseket olvasott fel, melyek az élelem bebiztosításával, a szociális gondok megoldásával voltak kapcsolatosak. Még ezen a napon megjelent Wittenberg József szerkesztésében — a Horthy megszállás éveiben betiltott — Garamvölgye című lap, mely fenállása óta kommunista szellemű baloldali cikkeket publikált. Ahhoz, hogy ma már ez a történelmi értékű kiadvány megszülethessen, nagy segítséget nyújtottak a városban működő szovjet katonai nyomda munkatársai: Andrej Geraszimov őrnagy és Leonyid Mihaflovics főhadnagy, akik a „Rogyina Zsivjot“ című katonai lapot szerkesztették. Ha valaki tüzetesen átvizsgálja a város anyakönyvét, — amelyet hosszú évek óta Kotrusová elvtársnő vezet — érdekes adatok birtokába jut; megtudA „Barátság“ nevet viselő kultúrpalota méltón illeszkedik környezetébe. hatjuk például, hogy Levice felszabadulásának napján Szűcs Ida született a Felszabadulás utca 20 szám alatt, ki a mai napig is levlcel lakos. Az elhúnytak listáján már jóval több név szerepel; Lutovszky Kálmán péksegéd. Ok: Bombaszilánk. Horváth Boldizsár tanuló. Ok: Golyó, stb. Meglepő módon három házasságot is bejegyezett az akkori anyakönyvvezető. Ezek a házaspárok már abban a boldog tudatban kezdhették együtt az életet, hogy befejeződött a történelem vérrel és korommal Irt szakasza, nem kell többé rettegni az esztelen razziáktól, a nehézbombázók idegtépő zajától. A VÄROS MAI ARCA... Egy többszáz éves feljegyzés arról tanúskodik hogy: „ ... ezen a napon Léva várát a kapitány rokonlánya látogató, ki a bástyán állván Így kiáltott fel; mesés vidék. Északra nézvén fehér ormú hegyek, délre nézvén kincset termő földek ...“ Igen' Levice hosszú évszázadokon keresztül jóformán teljesen ipar nélkül, mezővárosként szerepelt a különböző korok „minősítő listáján“. Közvetlen és távolabbi környékét a mai napig Is kitűnő termőföldek övezik, enyhe dombjain — a tájjelleget magán viselő — kitűnő szőlő terem. Néhány évvel a felszabadulás után itt is megalakult a szövetkezet, mely a harminc év folyamán olyan eredményeket ért el, hogy fejlődő szocialista mezőgazdaságunk egyik jelképeként is szerepelhet. Ez a tény persze nem a véletlen szülötte. A mai napig is olyan gárda vezeti a gazdaságot, melynek tagjai jóformán kivétel nélkül ott voltak az alapításnál. Hogy csak néhány nevet említsek: Komáromi Abel, Raksányi István, Kúcs Lajos. A szövetkezet 1972-ben egyesült a kalinčiakovói fvarsányi) közös gazdasággal. Eleinte voltak problémák, de a két amúgy is jól gazdálkodó szövetkezet nagyon rövid időn belül „felgöngyölítette“ a kezdeti gpndokat. Ottjártamkor Raksánvi István az 1000 hektáros termőterületű gazdaság elnöke a rövid múlt idézés után a közvetlen jelenre tért át, s jellemezte az idei őszi betakarítási munkálatokat. Természetesen a levicei gazdaságnak is óriási gondot okozott a kegyetlen őszi időjárás; a helybeli lakosok Ismerték a helyzetet, éppen ezért fel is ajánlották segítségüket. Brigádosokat küldött a magyar tannyelvű AKI, a közbiztonsági szervek, a HNB, a Chema vállalat, a faslsztaellenes harcosok szövetsége, a textilgyár stb. Érdemes szót ejteni a terméseredményekről is. Cukorrépát — habár nem nagy területen — 60 hektáron termesztettek, s az átlaghektárhozam 576 mázsa volt. Kukoricát a gazdaság 80 hektáron termesztett, s itt a terméseredmény hektáronkénti átlaghozama 47 mázsa. 1970-ben, mikor Cúdor Árpáddal a vnb építésügyi osztályának vezetőjével beszéltem, számtalan olyan létesítményt még csak „papíron“ tudott a mérnök megmutatni, melyek ma már Léva büszkeségei közé tartoznak. Azonban a helyzet ma Is hasonló volt mint akkoriban; új tervek születtek az építészek vonalzói alatt, s elismerést érdemlő elképzelések öltöttek .papírformát. Azonban érdemes visszapillantani az elmúlt néhány év azon építkezéseire, melyekre büszke minden lévai: Már néhány éve működik az a „Jednota“ vállalat szlovákiai viszonylatban legszínvona-A leviceiek egyik büszkesége a „Virágzás“ hotel. lasabb, hét emeletes szállója, melynek belső építészeti megoldásai, elrendezései nagyon igényes tervek szerint készültek el. Kevés járási város mondhat magáénak olyan kultúrpalotát, mint Levice. A „Družba“ nevet viselő beton, vas és üveg létesítmény panoramatikus mozihelységgel, modern színpaddal, kiállító csarnokkal, klubszobákkal rendelkezik. A kultúrát és a szórakozást nyújtó „fészek“ igazgatójának szavai szerint már nagy szükség volt a létesítményre. Erre a legfőbb bizonyíték az, hogy a város lavárossá változott Ma ez a tank a Garam-híd mellett őrzi ■ harcok emlékét. kói jól használják ki az épületet. Az akcióprogram vállalásai közül nem szabad említés nélkül hagyni az épülő félben lévő nyugdíjasok otthonát, amely megfelelő kapacitásával nagy problémát old meg a magukra maradt idős emberek elhelyezésével kapcsolatban. S mennyire „égető“ a lakáskérdéssel kapcsolatos gond Levícén? Erre a legilletékesebb, Cúdor mérnök olyan értelemben felelt, hogy ez nem annyira „veszélyes“ mint más városokban. A lakásigénylök száma 900 körül mozog. A bevezetőben említést nyert, hogy Levice hosszú évszázadokon keresztül mezővárosnak számított; — 1960-ig. A több apró üzem mellett felépült itt Közép-Eurőpa egyik legmodernebb textilgyára, hol az orsó nélküli szövés legmodernebb termelési változatát alkalmazzák. Az ötezer négyzetméteren elterülő textilkombinátban kitűnő munkakörülmények között több mint 2000 nő dolgozik. Az ablak nélküli — légkondicionált — pavilonok mesterséges úton vannak megvilágítva, Így a dolgozókra nincsen kihatással az olykor szeszélyes külső fény. Még hosszan lehetne felsorolni az egyes üzemeket, melyek nagyban hozzájárulnak Léva ipari jellegéhez; a kozmetikai cikkeket gyártó üzem, melynek a — közgazdász tájékoztatása szerint — évi termelése 68 millió korona között mozog, a nagykapacitású tejüzem, az új — magyar szakemberek által kivitelezett — kenyérgyár, mely a közelmúltban kezdett el üzemelni. Levice „városatyái“ a legapróbb részietekre is kiható munkát végeznek annak érdekében, hogy ez a Járási központ méltó legyen küldetéséhez tovább fejlesztve a jó hagyományokat is. Mikor a „Barátság“ kultúrpalota belső életével Ismerkedtem, éppen gyűlés volt; a szlovákiai polgári ügyeket Intéző testületek járási művelődési központokban tevékenykedő módszertani tanácsadói tárgyaltak, hol sok eddig még nyitott kérdés megoldására hangzottak el javaslatok. Az önfeláldozó munka, emberség jellemezte azt a kedves ünnepséget, melyet a múlt hetekben rendezett a Csehszlovák Vöröskereszt Járási Bizottsága az SZLKP KB tanácstermében. Dr. Hevesi Sándor, a CSSZVK JB elnöke díszoklevelet adott át a szervezet azon 18 tagjának, kik ellenszolgáltatás nélkül gondosak magukra maradt idős emereket. A dicsérő szó, az oklevél ezen az ünnepségen olyan embereket Illetett, kik ezt a szó legszorosabb értelmében — megérdemelték. A felszabadulás óta harminc év telt el. Érdemes visszapillantani, olykor „lemérni“ ezt a távolságot a mi feladatunk, az ember feladata. Levice város szinte szimbólumként Is emlegethető a fejlődés területén. Míg azelőtt a „nyárspolgárok otthonaként“, • mezővárosként emlegették, ma már — országos viszonylatban is — erős Iparimezőgazdasági bázisnak számít, hol becsületes, szocialista módon gondolkodó emberek dolgoznak, élnek. KALITA GABOR A |ó politikai felkészültségért A Slovlik Dun. Streda-i üzemének pártalapszervezete mindig kezdeményező munkát vállal a pártfeladatok teljesítésében. Éppen ezért az üzemi pártbizottság vezetői állandó feladatnak tekintik a CSKP XIV. kongresszusa által megjelölt feladatok gyakorlati megvalósítását. Ennek szellemében hathatós ideológiai nevelésben részesítik a párttagokat és az üzem többi dolgozóit, sőt a tömegszervezetek tagjai is kellő politikai- szakmai ismereteket szerezhetnek. Az idei pártoktatási év anyaga a CSKP KB közgazdasági kérdéseivel foglalkozik, ezenkívül nagy teret szentel az üzemi munkatermelékenység növelésére és a minőség megjavítására. Az oktatás programja kellő feltételeket teremt arra. hogy kommunisták, párttagjelöltek és pártonkívüli dolgozók képzése a CSKP KB határozatai szellemében folytatódjék és a dolgozók szocialista öntudatának elmélyítésére irányuljon. Az idei pártoktatási és nevelési program keretében központi helyet kapott hazánk szovjet hadsereg által történt felszabadításának 30. évfordulójával kapcsolatos eszmeipolitikai kérdések megvilágítása. Egyébként a párttagok többségét az alap fokú politikai iskolázásba soroltuk be, de öt elvtársat a középfokú oktatásba, kettőt pedig esti egyetemre küldtünk. Ezenkívül négy tag jelöltet és kilenc pártonkívülit, csoportvezetőket és mestereket vontunk be a pártoktatásba. Iskolázásokra az előadókat is kellő időpontba biztosítottuk. — Az eddigi tapasztalataink alapján a legnagyobb érdeklődés az olyan előadások iránt mutatkozik, amelyek témája kapcsolatban áll a hallgatók munkájával, mindennapi életével. Éppen ezért a közeljövőben többet fogunk foglalkozni az üzemünk mindennapi problémáival. Elénk visszhangot váltottak ki a kül- és belpolitikai helyzettel foglalkozó előadások is. Így nagyobb volt a vita és érdeklődés, valamint az előadásokon való megjelenők száma is 90— 95 százalékra növekedett. A hallgatók az utóbbi időben egyre nyíltabban és őszintébben kifejtik saját véleményüket, foglalkoznak az előadások anyagával kapcsolatos kérdésekkel és rámutatnak a munkahelyükön tapasztalt konkrét hiányosságokra. Mindez kedvező légkört teremtett a párttagok aktivitására nézve, mivel az ésszerű bírálatok elősegítették és elősegítik ma is a termelés minőségi és mennyiségi növekedését. A tavalyi oktatási év befejezésével rendezett beszélgetés során megállapítottuk, hogy a tagok tudása bővült, látókörük szélesebb lett. Külön elismerést érdemel, hogy a fiatalok alapos ismeretekkel rendelkeznek, külön patronátusuk van a pártszervezetben, aki foglalkozik mindennapi problémáikkal és terveikkel. Az ifjúság kommunista szellemben történő nevelését igen fontos feladatunknak tekintjük, mert mai társadalmunk egyre nagyobb igényeket támaszt az ifjú nemzedék szakmai-politikai felkészültségével ás szocialista öntudatával szemben. Reméljük, hogy az idei oktatási év is olyan eredményes lesz, mint a tavalyi volt és az eszmei-politikai munka visszatükröződik majd a tervfeladatok teljesítésében — mondotta Takács Dénes elvtárs, az üzemi pártszervezet alelnöke. Krascsenict Géza tt vannak a hosszú téli esték. Megjött a korai lámpagyújtás ideje. A lámpagyújtásé, amely egykor szertar' tás volt. Nálunk, emlékszem, anyám gyújtotta meg a lámpát. Először a lámpabél tegnap megüszkösödött részét vágta le, formálta meg ollóval. Azután gyufát gyújtott. Nagyot lobbant a kanóc. A petróleum nehéz szaga hirtelen elárasztotta otthonunkat. Most ügyesen csavart egyet a lámpa srófján s a lámpaüveg■ gél, amit mi „cilindernek" neveztünk, megszelídítette a lángot. A pislákoló gyönge fény I jóleső félhomályt teremtett. A I „sötétórák“ alatt csak a csikój tűzhely vöröses lángja világított. Akkor tanultam meg a takarékosságot, a fény a világos- i ság megbecsülését, de a kimon: dott szó képpé való átalakítását is. Éppen a „sötétóra“ alatt, amikor minden mozdulat feles- I legessé vált, változott mozgal! más történetté anyám meséje, I apám szava. A „sötétóra“ után \ a lámpa félhomálya, az otthon ! jóleső biztonsága zökkentett vtssza a valóságba. Amikor már átmelegedett a lámpaüveg, anyám felcsavarta a lámpát. Világos lett. Ekkor köszönt édesapám: Jóestét. — Jóestét — feleltük mindnyájan. Megvacsoráztunk, az- I után apám feltette drótkeretes szemüvegét. De még így is egy kicsit arrébb tartotta a könyvet. Olvasni kezdett, szépen, folyamatosan, akadozás nélkül ejtette a szót. Ahol vessző volt, ott jel, ahol meg pont volt, ott leszállította hangját. Ogy olvasott, mint ahogy későbben engemet is megtanított a tanító úr. De talán még jobban emlékszem azokra az estékre, amikor Mokos Vilmos, meg Király Mátyás bácsi jött el hozzánk beszélgetni és a háborúról, az Lámpagyújtás olaszokkal való piavei küzdelemről mesélt. Hát még amikor a tollat fosztották! Es a fonóban? Volt tánc, muzsika, huncutkodás, társadalmi élet. Jól olvassa a kedves olvasó. Társadalmi és kulturális élet volt a sokszor egy szobából álló otthonokban. Anyáink gyújtották meg a lámpát, s atyáink ismereteikhez, tudásukhoz mérten töltötték be a művelők szerepét. Az emléknek szép, de valóságban nehéz idő elmúlott. Örülök, hogy feledésbe ment a lámpagyújtások romantikája. A falvak modern, tágas, tiszta poriáinak ablakaiból az est sötétjébe a kékesen világitó tv-képernyők hozzák valóságközeibe a világot, terjesztik az ismereteket és tudást. Es mégis, sok esetben hiányolom a lámpagyújtást. Hiányolom, hogy a falvak népe által szorgalmazott és a legtöbb esetben fel Is épített kultúrotthonokban a hosszú téli esték folyamán is ritkán gyűl ki a fény, ritkán melegszenek át a központi fűtések fűtőtestjei, s csak olykor-olykor érezzük a kultúra, a tudás, a műveltség otthonának, meghitt emberi melegét. Mert a többszázezer, sőt gyakran többmillió korona ráfordítást igénylő kultúrotthon, amelynek felépítésén talán mi is fáradoztunk, a gyűléseken és családi ünnepségeken kívül, az emberek egymás közötti viszonyának megjavítását, a tudás közkinccsé való tételét, az Ismeretek elsajátítását, a tapasztalatok kicserélését, és a szórakozás különböző nemes fajtáját is kell, hogy szolgálják és elősegítsék. Itt a hosszú téli esték. Itt a lámpagyújtás ideje. Kényt, fényt az embert értelem és érzelem minden homályos zugába! N. Považský
