Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-16 / 46. szám
1974. november 18. SZABAD FÖLDMŰVES A háború borzalmainak krónikája Korszerű házak az Erdélyi János utcában. Tízezer lakosú várossá fejlesztik Hajdanában, csak a templomtorony kandikált ki a fák közül. Most már fényesebben világít a hidroglöbus ezüst gömbje a város közepén. A várost Kapos néven 1214-ben említik. Mátyás király korában még a szegény jobbágyfalvak sorában találjuk. Az elmúlt évszázadok alatt a nyomor és a nélkülözés volt jellemző, erre a vidékre. Az 1930-as gazdasági válság Nagykapos lakosságát sem kerülte el. Sokan a városból a tengerentúlra vándoroltak, jobb megélhetést keresni. Az idősebbek közül sokan emlékeznek az 1932-es évi sztrájkra, amikor a kubikosok magasabb órabért követeltek. A település lakóinak életében akkor következett be döntő fordulat, amikor harminc esztendővel ezelőtt, 1944. november 23-án kemény harc után Zsuraleva hadnagy vezényletével szovjet katonák hozták meg a szabadságot. Az 32 bombatámadás során majdnem minden ház megrongálódott, és 74-en életüket vesztették. Nehéz volt az indulás az építőmunkában. Először be kellett hegeszteni a háború okozta sebeket, és csak azután lehetett megvalósítani a kitűzött programtervet. Három évtized alatt az igyekezet szép sikereket hozott. A valamikori szegényes városka helyett egy korszerű település keletkezett. Oj lakónegyedek, iskolák, kórház, kultúrház, mozi és áruház épült. Jelentős befektetéssel sikerült elvégezni a közművesitési munkálatokat is. Egyre többen találnak otthonra a környékbeli dolgozók is. Amíg az 1800-as években Nagykaposnak alig volt ezer lakosa, ma már eléri a hatezret. Csak az utóbbi években 450 új családiház épült. Itt létesült hazánk egyik legnagyobb energetikai központja és más számos ipari jellegű intézmény. Az egységes földművesszövetkezet negyedszázad alatt nagyon sokat fejlődött. Ma már 1667 hektáron gazdálkodnak a közös családba tömörült földművesek. A dolgozók havi keresete 2500 korona körüli. Évente 700 ezer liter tejet, 3360 mázsa húst, és 170 vagon szemes terményt adnak a társadalomnak. Ezen kívül ipari növényeket, gyümölcsöt és zöldséget is termesztenek. A mezőgazdasági nyerstermelés értéke már eléri a 20 millió koronát. Mivel jut bőven pénz a megfelelő bérezésre is, és javulnak a tagok élet- és munkakörülményei, senki sem vágyódik máshová, sőt egyre több fiatal kéri felvételét a tagok sorába. A három évtized alatt tehát a város arca teljesen megváltozott. A közeljövőben megkezdik az új iskola, óvoda és bölcsőde építését is. A tervek szerint a települést tízezer lakosú várossá fejlesztik. Illés Bertalan jóformán csak a neve volt meg annak az alapszervezetnek, amelynek az élére Pluhár Milánt egy évvel ezelőtt választották. A fiatalember bizony nagy fába vágta a fejszéjét, de a többiekkel megfogadta, hogy a helyi egységes föidművesszövetkezet támogatásával fellendítik a politikai-kulturális és a szervezeti életet. Megfogadták: bizonyítják, hogy az alsópéteri fiatalok is képesek egy jól működő ifjúsági szervezet létrehozására. A múlt év novemberében hívták össze azt a taggyűlést, amelyen az ifjak új vezetőséget választottak, és jóváhagyták az alapszervezet aktivizálására irányuló programtervet. Az újdonsült elnöknek bizony kezdetben főtt a feje. amikor arra gondolt, hogy milyen igényes feladatokat kell megvalósítani. Azonban fokozta munkakedvét, hogy a szövetkezet a lehető legnagyobb segítséget nyújtotta számukra. Lényegében ez a mostani sikerek titka. A segitőkészség a közös gazdaság részéről jelenleg is megvan, mert a régi irodahelyiségeket a fiatalok rendelkezésére bocsátja, hogy azoknak legyen lehetőségük a szórakozásra és művelődésre. A falu lelkes fiataljaiból alakult ifjúsági szervezet tagjai példás kötelezettséget vállaltak. A kultúrház környékének rendezésére négy napot dolgoztak le társadalmi munkában és résztvettek a faluszépítési akcióban is. A május 1-e előtti ünnepélyt is ők rendezték. Az óriási tábortűz mellett kulturális programot adtak, amelyen 1500-an vettek részt. Az igényes aratási munkálatokban a szervezet tagjai fejenként 20 órát dolgoztak le. Emellett a faliújságokra ők készítették elő a begyűjtés eredményeiről szóló híreket. Az aktív munka jutalmául kétnapos kiránduláson vettek részt a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékezetes helyein. Voltak Banská Bystricán, Kremnicán, Nemeckán, fejet hajtottak az elesett hősök emlékműveinél. Minden második szombaton a SZISZ helyi szervezetének rendezésével és zenekarának közreműködésével táncmulatságot rendeznek. Látogatásom alkalmából néhány SZISZ-tagot a munkahelyén kerestem fel. Kocsis Etelkával, Kerekes Ilonkával, Haris Annával a kertészetben találkoztam, akik épp a paradicsompaprikát takarították be. Elmondották, hogy ők is résztvettek a kétnapos kiránduláson, amely maradandó élményt jelentett számukra. Nagyon elégedettek az alapszervezet új vezetőségének munkájával. Naponta érzik, hogy a vezetés jő kezekbe került, amely képes az egész falu ifjúságát mozgósítani az ifjúság előtt álló igényes feladatok teljesítésére. Meggyőződtem róla, hogy a Dolný Peter-i (alsópéteri) fiatalok nagyon aktívan dolgoznak, bizonyították, hogy jó szervezéssel aránylag rövid idő alatt is olyan egységet lehet létrehozni amely elősegíti a tervfeladatok teljesítését. —ita— lelkes elnöke. Két traktor vontatott egy pótkocsit. Igen. az idén úgy látszik ezt is meg kell szoknunk, mivel a zord időjárás kemény ellenfélnek bizonyult. Ugyanis minden mázsa termésért — a szó szoros értelmében — meg kell küzdeni. Tóth Béla, aki a 70 hektár répa betakarításának minden mozzanatánál jelen van. iránytja a munkafolyamatokat. Elmondta, hogy az idén körülbelül 430 mázsás hektárhozamra számítanak. A cukorrépa termesztésével jó tapasztalataik vannak s a már bevált módszerekkel próbálják a jövőben is biztosítani a még jobb termést. A rövid szóváltás után a részlegvezetőnek ismét dolga akadt. Ugyanis arra lett figyelmes, hogy ezennel egy — a tábla másik oldalán levő gépsornak „gyűlt meg a baja“, egyszóval az is benn ragadt a sárba. Egy-két utasító szó, s a „mentőtraktor“ máris a probléma helyszínére sietett... Mivel ragadt a talaj, a répakombájn is óriási megterhelés mellett dolgozott. Ez a konkrétum rendszerint azt hozza magával, hogy a gép meghibásodik, elszakad a felvonólánc, beszorulnak a fogaskerekek. Hogy a sok negatívum mellett legalább ez ne okozzon jelentősebb fennakadást. a Kosúty gazdaságban minden répabetakarító gépsoron egy-egy gépjavító is dolgozik, azért, hogy a hibaelhárítás — a lehetőségek szerint a helyszínen történhessen. Tóth Béla részlegvezető szavai rzerint még legalább 12 teljes munkanap szükséges ahhoz, hogy két műszakban betakaríthassák a megmaradt 30 hektárról a cukorrépát. KALITA GÁBOR A répatábla túlsó felén történt valami. A gépsor, amely még néhány perccel ezelőtt mázsaszámra gyűjtötte be a répát, — leállt. Később emberek kiáltozása hallatszott, majd a távolból egy traktor igyekezett a beragadt „szerelvény“ felé. — Az „elszabdault“ idő miatt ilyen tócsafoltos, tapadós talajon vagyunk kénytelenek dolgozni. A gépek ma már vagy tizedszer „ragadtak be“, pedig a munka dandárja még előttünk áll — így panaszkodott a helyszínen Tóth Béla, a mostovái (hidaskürti) egyesített szövetkezet Kosúty részlegének vezetője. Közben utasításokat adott a gépek kezelőinek. Az odaérkezett „mentötraktor“ vezetője, Prokop e c Béla, ügyesen rákapcsolta a két gépre a vontató láncot. A többiek közben a sártól igyekeztek a kereket megszabadítani, majd ismét elkezdődött a küzdelem. A három vontató bőgött, a kerekek mély nyomot hagytak az elázott talajban, a gépsor ismét elindult. A sáros talajon két traktor is nehezen vontatta a répával megrakott pótkocsit. A szerző felvétele. A mozgalmas nap után lassan megbékél a falu. Vidám sUhancok, serdülő lányok feszestögyű teheneket vezetnek haza a legelőről. A háziasszonyok az üzletecskében vásárolják a vacsorára valót, a férfinép pedig sörrel-, borral öblíti le a napi munka porát, i A lenyugvó nap utolsó sugarai egy pihenő tank páncélzatáról verődnek vissza. Távolba meredő ágyúcsövén vidám gyerekek hintáznak. Űk már a béke napjaiban születtek, nem tudják, milyen borzalmas vérzivatarban érkeztek idfe ezek a szovjet tankok, hogy örökre elűzzék a fasiszta betolakodókat "hazánk területéről. Ján Vachňa, a Nižná Písaná-i Nemzeti Bizottság titkára szomorúan nézegeti a gyerekek játékát: — Jó nekik, számukra mindent megteremtettünk ahhoz, hogy boldogan élhessenek. Vachiía elvtárssal a szürkületben sétálgatunk, a parányi falu utcáin. A domboldal minden bokra, sziklája véres eseményekre emlékezteti. Még a halkan csobogó patak is: „Milyen szép tiszta a patak vize, még a halacskákat is látni benne. Harminc évvel ezelőtt megpirosodott a vértől.“ Három évtizeddel ezelőtt, amikor a kitelepített falu lakói visszatértek, szörnyű kép fogadta őket:.Mindenfelé elesett katonák holtteste feküdt. Napokig csak sírokat ástak és temettek. Tépett idegekkel adták meg a végtisztességet azoknak, akik legnagyobb kincsüket, életüket áldozták a szabadságért. A helyi nemzeti bizottság szerény irodájában a titkár előveszi a község lakóinak kézzel írott krónikáját. Minden lap egy-egy véres nap idézője. A Halál völgyének e kis falujában is minden tenyérnyi földet felszabadító katonák vére öntözött. A háború szörnyűségei és következményei sokáig kísérték a lakosokat. Örültek, amikor végre megkezdhették az építő munkát. Ünnepnap volt, amikor ekéjüket belehasították a vérrel öntözött földbe. Egy ideig külön-külön „nadrágszíj“ parcelláikon küszködtek, de belátták, hogy ilymődon sok verejtékkel termelnek. Gyakran ellátogattak hozzájuk azok a szovjet katonák is, akik valamikor a Halál völgyén keresztül űzték el a német fasisztákat erről a Ján Vachňa, léres eseménye szemtanúja. tájról, és beszélgetés közben arra bíztatták őket, alakítsanak egységes földművesszövetkezetet. A szovjet kolhozok tapasztalatai alapján egy szép napon megtartották az alakuló taggyűlést. A sok megpróbáltatást átélt emberek rendbehozták az összeadott talajművelő eszközöket, tatarozták a tágasabb gazdasági épületeket. Nem is sejtették, hogy a háború még az építömunkában is fájdalmat okoz nekik. Könnyes szemmel nyitja fel a krónika azon lapját, amely újabb szörnyűségekről tanúskodik. Reggel jókedvűen indultak munkába, mert a közös gazdaság első termését takarították be. Vigyázva kötötték kévékbe a dús kalászokat, hogy minél kevesebb mag peregjen ki belőlük. Serényen folyt a munka, lányok dalát zengte a völgy. Ám egyszerre csak óriási robbanás reszkettette meg a levegőt. Sokáig úgy tűnt mintha, újra elvágta valamelyikük a Csákányt. A szilánkok halálra sebezték őket, csak egyedül a köztük őgyelgő kilencéves Janko Gregor maradt életben. Amint azonban később kiderült, teljesen elvesztette szemevilágát. A krónika további lapjai arról tanúskodnak, hogy egy-egy elrejtett lövedék még pár évvel ézelőtt is áldozatot követelt. A Halál völgyében ma is vigyázni kell! Az emberek azonban a jobb és szebb életért együtt küzdenek, ebben a kis faluban is. A szövetkezet nagyon jó megélhetési lehetőséget nyújt tagjainak. Többen az erdészetnél és a környező ipari üzemekben dolgoznak. A tehetségesebbek tovább tanulnak, hogy minél értékesebb munkát végezhessenek a társadalmi élet különböző szakaszain. Janko Gregor, sem alkudott meg az élettel. Szorgalmasan tanult, elvégezte a főiskolát és ma jogászként dolgozik. Igaz, nehezebb neki a munka, mint az Gondtalanul játszadozó gyerekek a szabadsághozó tankokon. A szerző felvétele. szabadult volna a pokol. A férfinép kezében megállt a kasza, a marokszedők kezéből kiesett a sarló. Kisvártatva jajveszékelö asszonyok futottak a mezőre, a gazdasági épületek felé. Gyertek gyorsan! Nagy baj történt — kiáltották. A falu lakóit szörnyű kép fogadta. Kiömlő vérében fetrengelt Andrej Gregor, Michal Vachüa, Teodor Pichanié és Vasil Štefanisko. Utat építettek a gazdasági udvaron, miközben a gyilkos akna robbantó szerkezetébe Az új vezetőség csodákat Pluhár Milán, a SZISZ alapszervezetének épszeműeknek, de élniakarása olyan erőt ad neki, amellyel legyőzi a testi fogyatékossága által eléje tornyosuló akadályokat. Lassan lezárjuk az emlékalbum fedelét és újra sétálgatunk. Élvezettel szívjuk magunkba a végtelen fenyveserdők ózondús levegőjét. A házak előtt nagymamák babusgatják élénkszemű unokáikat. A konyhákból a készülő vacsora illata száll felénk. Fiatalok egyik csoportja a kultúrház felé igyekszik. A titkár elmondja, hogy az ünnepélyhez készítenek változatos kultúrműsort. A szétszórt tanyákon kigyúlnak a dombokhoz lapult házacskák ablakai. Égbenyúlő fenyők őrködnek a völgy fölött. — Látja, milyen szép ez a völgy — mondogatja a titkár — valóságos szanatórium. Küzdenünk kell azért, hogy ez így is tűaradjon, csak mi tudjuk igazán, hogy a béke az minden, a háború — pusztulás. Balia József „Egy pótkocsi két traktor“
