Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-02 / 44. szám
1974. november 2. SZÖVETSÉGI SZEMLE iskolák II. tananyaga adata, alapfogalmai szocialista jogrendszer tünk 10—20 évre szőlő távlati fejlesztési terveket, középtávú állami terveket (rendszerint ötéves terveket), végrehajtási állami terveket (rendszerint egyéveseket), továbbá középtávú és végrehajtási gazdasági terveket. A középtávú állami terveket törvényként fogadják el. , A szocialista szervezetek tevékenységét statútumok, alapszabályok vagy szervezeti szabályzatok határozzák meg. Gazdasági tevékenységet csak a rendeltetésüknek megfelelő területen folytathatnak. A szocialista állam létrehozza az állami szervezetek rendszerét, amelyek rendszerint vagy gazdasági vagy költségvetési szervezetek. Az állami gazdasági szervezetek a vállalati hozrascsot (önálló elszámolási rendszer) alapelvei szerint gazdálkodnak. Ezeket a minisztériumok és a nemzeti bizottságok irányítják. Az állami gazdasági szervezeteket az illetékes miniszter alapítja a kerületi nemzeti bizottsággal és a szakszervezettel folytatott megbeszélés alapján. Az állami gazdasági szervezetek élén egy vezető (igazgató) áll. Az állami szocialista tulajdon kizárólagos birtokosa az állam, A nemzeti vagyon részelt az egyes állami szervezetek kezelik, ezért nagyon fontos a nemzeti vagyon kezelésének jogi rendezése. A szövetkezeti szervezetek lehetnek népi szövetkezetek és azok felsőbb szervezetei (szövetkezeti szövetségek, Szövetkezetek Központi Tanácsa), szövetkezeti vállalatok és közös szövetkezeti vállalatok. Népi szövetkezetek főleg az efsz-ek, a meliorációs szövetkezetek, az ipari termelőszövetkezetek és a fogyasztási szövetkezetek, a lakásépítő szövetkezetek és a polgári önsegélyező szövetkezetek. A szocialista szövetkezetek irányításának és szervezeti felépítésének legfőőb alapelve a szocialista demokrácia. Minden alapvető kérdésben kollektív szervek döntenek, s a felsőbb szervek határozatai kötelezőek az alsóbb szervek számára. A szövetkezet legfelsőbb szerve a tagsági gyűlés, illetve a választott küldöttek közgyűlése. A szövetkezeti szövetségek és a Szövetkezetek Központi Tanácsa a jogi előírásokkal és a népgazdaság szükségleteivel összhangban kötelező irányelveket adnak ki a szervezési, a tervezési, a gazdálkodási, a pénz- és a hitelügyi kérdésekkel kapcsolatban. A szövetkezet alapításának feltételei: az alapszabályzat jóváhagyása ez alakuló tagsági gyűlésen, a szervek megválasztása és a magasabb szövetkezeti szervezet jóváhagyása. A szövetkezetek és felsőbb szerveik az alapszabályok értelmében folytatják tevékenységüket. A FÖLDMÜVESSZÖVETKEZETI JOG ALAPELVEI A földművesszövetkezeti jog kialakulását hosszú történelmi fejlődés előzte meg. A hazánk felszabadítása után kialakult forradalmi helyzet a mezőgazdaságban is teljes mértékben megnyilvánult. A felszabadított területeken ösztönösen megkezdődött a fasiszta megszállókkal együttműködő birtokosok területeinek felparcellázása és elfoglalása. E mozgalomnak a Košicei Kormányprogram adott szilárd kereteket és támogatást. A CSKP a továbbiakban is támogatta a szegény földművesek harcát a kormányprogramot szabotáló agrárburzsoáziával szemben, amely az 1946-ban előterjesztett törvényjavaslatokban jutott kifejezésre. A földhöz juttatott dolgozó földművesek a párt segítségével telekkönyvi jogi biztonságot nyertek. A párt a dolgozó földművesek helyzetének javítása érdekében már ebben az időszakban is jelentős figyelmet szentelt a falvak fejlett szövetkezeti mozgalmának. Az eredetileg önsegélyező célokra alapított szövetkezeteket ugyanis az agrárburzsoázia saját önző osztályérdekeinek megfelelően az egész falura kiterjedő politikai és gazdasági hatalom eszközeiként használta fel. A párt követelése alapján már a Košicei Kormányprogram célul tűzte a szövetkezeti mozgalom megtisztítását és demokratizálását. Ehhez a célkitűzéshez jelentősen hozzájárult az 1945 októberében szervezett ún. szövetkezeti ankét, amely határozotan követelte, hogy a szövetkezeti tevékenység fő célja ne a nyereségszerzés, hanem a gazdaság • fejlesztéséhez nyújtandó segítség legyen, s hogy a szövetkezetekben érvényesüljön az „egy tag — egy szavazati jog“ alapelv, s ne a részesedések száma határozza meg a szavazati jogot. Ezeket a követeléseket a CSKP VIII. kongresszusának határozata (1946) is tartalmazza. A burzsoázia azonban látta, hogy.e javaslatok törvénybe iktatása nagy veszélyt jelentene a számára, ezért léptennyomon fékezte azok legalizálását. A párt ennek ellenére kihasználta a mezőgazdasági és a kereskedelmi minisztériumban betöltött tárcákat, s azok közvetítésével jelentős segítséget nyújtott a szövetkezetek demokratizálásához. Bár Február előtt nem sikerült teljes mértékben felszámolni az agrárburzsoázia befolyását a mezőgazdasági szövetkezetekben, a párt harca mégsem volt hiábavaló, mert a földművesek az osztályharc kereteiben tapasztalhatták, hogy ki áll az oldalukon, a szövetkezeti mozgalom új fejlődésnek indult, s a szövetkezetek tagjai ígv felkészülhettek a magasabb szövetkezeti formák elfogadására. 1948 februárja megteremtette a politikai alapfeltételt a teljesen új mezőgazdaság kiépítéséhez. A földművesek a Februári Győzelemtől elsősorban korábbi követeléseik teljesítését várták, ezért alig egy hónappal a februári napok után kiadták azokat a mezőgazdasági törvényeket, amelyeket a reakciós erők ellenállása miatt korábban nem lehetett elfogadni. A földművesek a február után kiadott törvények alapján meggyőződhettek róla, hogy a párt teljesíti az ígéreteit, s nem él vissza azzal a bizalommal, amelyben a földművesek a pártot részesítették. Amikor a munkásosztály kezébe vette a hatalmat, világossá vált, hogy a mi feltételeink között a szocialista nagyüzemi termelést a szövetkezeti mozgalom fejlesztése által lehet elérni. Ezt az irányzatot a 89/1949 Zb. számú egységes földmfivesszövetkezetekről szóló törvény fejezte ki. Az említett törvénnyel összefüggésben kiadott jogi rendelkezések már tartalmazzák azokat az egyes alapelveket, melyekre később a szocialista szövetkezeti mozgalom épült, például az önkéntesség, a szövetkezeti tagok egyenlőségének, a szövetkezeti demokráciának és a szövetkezetek állami vezetésének az elvét. A CSKP IX. kongresszusa 1949 májusában már történelmi jelentőségű határozatot fogadhatott el a szocializmus építéséről a mezőgazdaságban. A kongresszusi irányelvek alapján az első efsz-ek egyre szélesebb mértékben tértek át a közösen végzett növénytermesztési munkákról (I. típus) annak szövetkezeti szervezésére (II. típus), majd pedig az állattenyésztés közös szervezésére (III.—IV. típus). A szövetkezetek alakulásával párhuzamosan fejlődött ki az efsz-ek tevékenységének jogi szabályozása. A szövetkezeti tagok saját maguk vettek részt azoknak az előírásoknak a kidolgozásában, amelyekhez további munkájukban igazodtak. A tapasztalatok leszűrése alapján az efsz-ek I. országos kongreszszusa elfogadta az efsz-ek minta alapszabályait, amelyekben a saját tapasztalatainkon kívül a szovjet kolhozok gyakorlatilag bevált irányítási és szervezési módszerei is kifejezésre jutottak. A szövetkezeti tagok és a szövetkezetek közötti társadalmi viszonyok azonban annyira tipikusak és jellegzetesek, hogy szabályozásukhoz a szocialista jogrend új ágazatára, á földművesszövetkezeti jog kialakulásárá, volt szükség. A szövetkezetek dinamikus fejlődése következtében az 1949-es törvényes szabályozás csakhamar túlhaladottá vált, ezért új törvényes rendelkezésre volt szükség. Így jött létre az egységes földművesszövetkezetekről szóló 49/1959 Zb. számú törvény, amely alapjában véve megőrizte az efsz-ek társadalmi viszonyainak korábbi jogi rendezését. A változások inkább a szövetkezetek gazdálkodására vonatkoztak, különösen a termelés, a szakosítás és a kölcsönös együttműködés terén. A CSKP XIII. kongresszusára várt a feladat, hogy kidolgozza a szövetkezetek további fejlődésének irányelveit a fejlett szocialista társadalom építésének szakaszában, valamint a tudományos-technikai forradalom kezdetén. Ebben az időszakban egyre jobban elmélyült a mezőgazdasági termelés integrálódása a népgazdaság többi ágazatával, fokozatosan kialakult a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum. Ezek a tények a szövetkezeti társadalmi viszonyok jogi rendezésében is visszatükröződtek, ami abban jutott kifejezésre, hogy gyorsan közeledett egymáshoz az efsz-ek és a többi szocialista gazdasági szervezet gazdasági és jogi felépítése. A XIII. pártkongresszus határozatainak teljesítését azonban megakadályozták a jobboldali és revizionista erők szocialistaellenes törekvései, akik a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalmat saját bomlasztó tevékenységük céljaira akarták felhasználni. A szövetkezeti földművesek új társadalmi osztálya azonban társadalmunk fejlődésének legnehezebb időszakában Is megmutatta, hogy hű marad a szocializmushoz, melynek saját létét is köszönheti. Ezért válhatott a mezőgazdaság stabilizáló tényezővé társadalmunk konszolidációs folyamatában. Komárnoban (Komáromban) a járási pártbizottság épületében ritkán lehet találkozni Kollár János elvtárssal. Munkaidejének nagy részőt körzetében, a mezőgazdaságban dolgozó kommunisták, tagjelöltek körében tölti. Személyesen is megismeri azok problémáit, eredményeit, sokat mozog a fiatalok körében, mert csak így készítheti fel őket tökéletesen a tagfelvételre. Kollár János 1941-ben, tizenhat évesen jegyezte el magát a mezőgazdasággal. Azokra az évekre nem szívesen emlékezik vissza, mivel saját bőrén tapasztalhatta a kizsákmányolók igazságtalanságait, amikor a nagybirtokosok földjén dolgozott. A szegényember fiát abban az időben nem becsülték, így nem is csoda, hogy a felszabadulás után szabadulni akart a mezőgazdaságtól. Cipőgyári szakmunkás lett, de 1951-ben, amikor a mezőgazdaság szocialista átépítése megindult, tudta, neki is a szervezők között van a helye. Életének további ' részét a szocialista mezőgazdaság ügyének szentelte, szervezett, dolgozott, agitált, közben tovább képezte magát szakmai és politikai téren. Tevékenysége során sok tapasztalatra tett szert. Szervező készségére felfigyeltek a járási pártszervek és 1965-ben az SZLKP komárnoi járási bizottságának apparátusába hívták. Mindmáig e munkahelyen dolgozik, mint mezőgazdasági-politikai oktató. Póka Vilmos elvtárs, az SZLKP járási bizottsága mezőgazdasági osztályának titkára így nyilatkozott munkájáról: — Kollár János elvtárs nagyszerűen érvényesíti a mezőgazdasági üzemek kommunistái körében sok éves tapasztalatait. Munkájára a pontosság, a becsületesség és a következetesség jellemző. Ha a helyzet úgy kívánja, feláldozza szabad idejét is. A mezőgazdasági üzemekben azt értékelik nála a legjobban, hogy a helyszínen Igyekszik orvosolni a hibákat, segít megoldani a problémákat. Nagyon sokat tett annak érdekében is, hogy a körzetébe tartozó mezőgazdasági üzemekben egyre fokozódjon a dolgozók munkakezdeményezése, népszerűsödjék a szocialista munkaverseny és más mozgalmak, melyek nagy mértékben elősegítik az igényes mezőgazdasági feladatok teljesítését. Kollár János elvtársat a közelmúltban a szocialista mezőgazdaság fejlesztéséért végzett önfeláldozó munkájáért a Szlovák Szocialista Köztársaság Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának ügvköri kitüntetésével jutalmazták. Szerintünk e magas kitüntetés valóban a legméltóbb kezekbe került. Kolozsi Ernő Ez is a szociális gondoskodáshoz tartozik I * r rr Joizu a szövetkezeti szakácsok föztje.. A szövetkezeti szakácsnők főztjével megtelnek az ételhordók. Az étteremben fehérköpenyes asszonyok rendezgetik az asztalokon a terítékeket. Hamarosan rájuk kerül porcelán tálakban a párolgó leves. Nyílik az ajtó és belép az első munkaruhás szövetkezeti tag. A középső asztalhoz telepedik. Nagy László a leves kanalazgatása közben elmondja, hogy már másfél évtizede jár ide ebédre. A kényszerűség is hajtja, mert felesége Is dolgozik, és nem ér rá főzögetni. De ide csalogatják a szakácsnők által készített ínyencségek. daság téríti meg. A vezetőség nem sajnálja az e célra fordított összeget, mert látja, hogy a tagok jól kihasználják a munkaidőt, nem kell nekik a faluba menni ebédre. Egyre kevesebb a gyomorbántalmakban szenvedő dolgozó. A napi, rendszeres meleg étel fogyasztása hozzájárul a dolgozók egészségének megőrzéséhez. A közös gazdaságban kevés a munkaerő, ezért a nagy család kormányosai arra törekednek, hogy különböző szociális juttatásokkal meghosszabbítsák a dolgozók munkabírásának idejét. A közös étkezés is ezt a célt szolgálja. BÁLLÁ JÓZSEF val, a Podunajské Biskupice-i (pozsonypüspökl) Egységes Földművesszövetkezet főkönyvelőjével és Csetneki Károlynéval, a konyha vezetőjével az étkeztetési problémákról és a távlati tervekről. A szövetkezeti konyha 15 éve üzemel. Az első években csak aratás idején főztek, de mivel egyre nagyobb volt az érdeklődés, a közös étkezés Iránt, a vezetőség úgy döntött, hogy az őszi munkák időszakában is meleg ételhez juttatja mindazokat, akik igénylik. Jelenleg 150—200 ebédet is főznek naponta. Még több is elfogyna, ha a tagoknak nem kellene járni a szövetkezeti étkezdébe. Ezért a jövőben az egyes munkahelyekre szállítják az ebédet, hogy a dolgozók egy kicsit pihenhessenek is. Egy-egy ebédet a szövetkezeti étkezdében nyolc koronából állítanak elő. A tagok mindöszsze öt koronát fizetnek, a különbözetet pedig a közös gaz-Nagy Gyula bácsi a jó ebéd elfogyasztása után újra munkába indul. (A szerző felvételei) Ojra nyílik az ajtó és egy jól megtermett ember lép be rajta. Szintén asztalhoz telepedik és jó étvággyal fogyasztja az ebédet. Törzsvendég. A szakácsok már azt is tudják, hogy milyen húst kedvel. Most sovány hús jutott neki. Ezért egy kicsit elégedetlenkedik, de jól megitatja zsíros szafttal és így már jobb étvággyal fogyasztja. Kedvenc étele a jó zsíros pörkölt. Ebből két adagot Is elfogyaszt. Bár a hatvannegyedik évét tapossa, még erőteljes, egészséges és traktorával a munkában versenyre kel a fiatalokkal is. öreg napjait jómódban tölti. A postás ezer korona nyugdíjat hoz havonta, de ehhez még szépen keres a közösben. Az ebédet szódavízzel öblíti, felpattan a traktor nyergébe, robog a silókukorica táblára ... Lassan megtelik az étterem, és elfogy a szakácsok főztje. Amikor már kevesebb a munka, elbeszélgetünk Holčik Gusztáv-Munkásságáért...
