Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-26 / 43. szám
1974. október 26. SZABAD FÖLDMŰVES .15 Mit tegyünk olyan családdal, amely megkapta a ragályos álcarothadást? Ha már valamelyik család megkapta a ragályos álcarothadást, azt leghelyesebb azonnal lekéneznl! Nem kell gyógyítgatnl, mert úgyis hiába; vagy csak azt a lápét, amelyben a ragályt megtaláltuk, kivenni, hogy ezzel elmúljon a baj: mert így sem áll meg a betegség, s6t továbbterjed. De nem szabad ugyanebből a célból a család összes lépett sem elvenni (rajállapotba tenni) és helyébe műlépet beadni, mert ezen eljárásokkal is csak alkalmat adunk a baj továbbterjedésére. Igaz, hogy ha még csak egy-két sejtben találtunk megrothadt, nyúlós álcát, ami nem spórázott és a méhek teste sincs még megfertőzve, talán sikerül a beteg lépek kiszedésével és annak megsemmisítésével a családot megmenteni; azonban elsősorban is melyik méhész az, aki csak úgy szabadszemmel biztosan meg bírja állapítani, hogy a megrothadt álcák baktériumai még nem spóráztak és a méhek teste nincs megfertőzve? Vagy nem fertőződött-e még több méhnek a teste, amelyek egy idegen fertőzött kaptárban vagy családnál jártak és amely lépek a fiasításos lépek kivétele után is a kaptárban maradnak? Az ilyen megmentési eljárás két-háromszáz esetben esetleg egyszer szokott sikerülni. Erdemes-e kísérletezni azért az egy család megmentéséért, amikor az egész méhállományunkat kitesszük az elpusztulásnak, esetleg másoknak is kárt okozhatunk? Sokan próbálták már meg, hogy a beteg fiasításos lépeket, vagy az összes Hasítást kiszedték: vagyis rajállapotba tették a beteg családot abból a célból, hogy így majd sikerül a betegséget megállítani. És mi történt? Egy szép napon azt vették észre, hogy a rajállapotba tett család kiépített új lépeiben levő Hasításban újból benne van a megrothadt álca: ezenkívül azóta, hogy rajállapotba tették, újabb, négy-öt család kapta meg az első le nem kénezett beteg családtól a betegséget. A ragályos álcarothadást tizenhat napra föl lehet ismerni, mert erre az időre az álca kezdetleges rothadásban van és úgy néz ki, mint a világos tejeskávé. Tehát még nem egészen sötét színű. Az is megtörténhetik, hogy a családba bejut a spóra, de csak hónapok múlva tör ki rajta a betegség. Vagy egyáltalán ki sem töri Mindig attól függ a betegség kitörése, hogy mikor jut a spóra az álca gyomrába. Néha azért nem jut az álcába, mert úgy rátapad a lépre, kaptár oldalára, stb., hogy onnan többé le sem Jön. Vagy pedig az a méz, amelyben a spóra van, kikelt méh gyomrába jut, ezzel pedig már nem bír. De az is megtörténhetik, hogy az a méh, amelyik a testére ragadt spórát bevitte a kaptárba, mielőtt ott ledörzsölődött volna róla, kijött és kint valahol, vagy a kaptár előtt elpusztult. Egy méhészetben vándorlás alatt július hóban beütött a ragályos álcarothadás, a beteg családot megsemmisítették, ősszel, három hónap után, amikor már fiasítás nem volt, újból átvizsgálták az egész állományt, de egyetlenegy csalónál sem volt egy sejtben sem fiasítás: tehát azt kellett volna hinni, hogy most már a betegség teljesen megállt, mert hiszen már . késő ősszel nem volt a családoknál egyetlen sejtben sem födött, sem nyitott fiasítás, mert kikelt mind. Ez tehát világosan bizonyította ezt, hogy egyetlenegy családnál sem volt beteg álca és tavasszal (márciusban) mégis kitört a vész az egyik családon. Tehát mindezekből az a tanulság, hogy a beteg családokat még eznap, amelyen a betegséget felfedeztük, este, amikor a méhek már nem járnak, mindnyájan hazatértek, kénezzük le. Annál a családnál ahol 'a kén ég, úgy zárjuk föl az ajtót, hogy a kénfüst ki ne jöjjön. Amikor a lekénezett család már megfulladt (10—15 perc múlva), szedjük ki és a lekénezett méheket s azokat a lépeket, amelyekben fiasítás van, égessük el, vagy jó mélyen ássuk el. A mézet, mint lépesmézet elhasználhatjuk, de méheknek adni semmi esetre sem szabad! Ha a lekénezett családnál sok a méz, akkor azt ki is pörgethetjük, csak utána a pörgetőt kívül-belül 15 % Lysoformos oldattal és lúgosvízzel jól ki kell mosni és tiszta vízzel kiöblíteni. Nem árt, ha nyáron 48 órára kitesszük a napra, hogy a napsugár jól beletűzzön. De ez esetben vigyázzunk, hogy egy csppp méz se maradjon a pergetőben, mert arra odamennének az egészséges családoktól a méhek és megfertőződnének. —kaj— A viasz fertőtlenítése Böttcher, az eriangeni méhészeti intézet igazgatója a viasz nyúlós költésrothadás elleni fertőtlenítésére 160 °C-ig való hevítést ajánl. Olyan különleges hőmérő kell hozzá, mely ilyen magas hőmérsékletei is jelez. A viaszt víz nélkül kell hevíteni, de óvatosan. Míg víz van közte, 100 °C-on , gőzzé válik az és pöfögve távozik. A viasz hőmérséklete ettől fogva emelkedni kezd. Mihelyt elérte a 160 cC-ot, a hevítést abba kell hagyni: a fertőtlenítés befejeződött. Óvakodni kell attól, hogy a forró viaszba vizet öntsenek! A víz hirtelen gőzzé válnék és robbanáshoz hasonlóan lökné ki a viaszt. Az így fertőtlenített viasz sötétebb. de ez nem baj, műlépkészítésre alkalmas. —M— A vadász teendői októberben Ebben a hónapban be kell fejezni a fellelhető takarmányok begyűjtését, illetve biztonságos elraktározását. Ezt annál is inkább meg kell tennünk, mert nem tudhatjuk milyen tél előtt állunk s a vadállományról gondoskodnunk kell megfelelő táplálék juttatásával. A takarmánytermő területet trágyázzuk meg és szánt-' suk fel, hogy jó alapot teremtsünk a következő évi jó termés eléréséhez. Ugyancsak kezelésre szorulnak a rétek és egyes legelőterületek is. Az olyan területeket, amelyeket korábban bekerítettünk és a füvet nem takarítottuk be, a kerítés eltávolításával tegyük a vadak részére hozzáférhetővé, hogy legelhessenek. A vadászterületeken ismételten vizsgáljuk meg az Hatók, illetve az etetők állapotát s ha szükséges, tegyük a vad számára használható állapotba. A magasabb fekvésű területeken máris készítsük elő az etetőket, sózókat stb. Végezetül még talán annyit, hogy leltározzuk fel a takarmánykészletet. —hai— Mielőtt a puska eldördülne Az őszi vadászidényről Kimer Károly elvtárs, a SZVSZ vadászati osztályának vezetője a beszélgetés során az alábbiakat mondotta: — Szlovákia mindig híres volt vadállományáról. Gazdagok voltak erdeink és hegyeink nagyvadban, rétjeink pedig apró vadban. Azt hiszem, hogy az őszi nagy vadászidény előtt érdekes, s érdemes is szót ejteni vadállományunk jelenlegi állapotáról. Az elmúlt tél vadállományunk szempontjából kedvező volt. A vadászszövetség tagjai, a szlovákiai vadászok mindent megtettek, hogy vadállományunk tovább szaporodjék, s minőségben is feljavuljon. Ennek köszönhető, hogy nagyvadban és apróvadban egyaránt gazdag idény előtt állunk. Felméréseink szerint jelenleg 28 ezer szarvas, 75 ezer őz és 11 ezer néhány száz vaddisznó van erdeinkben, rétjeinken. Elégedettek lehetünk apróvad állományunkkal is, bár fogolyból idén kevesebb van mint tavaly, mert a tavaszi időjárás kedvezőtlen volt a költésre. Hideg, esős volt az idő, amikor a foglyok kivezették csibéiket, s ez bizony nagyon megtizedelte számukat. Ennek ellenére az élővad befogást így is teljesíthetjük, a lelövést pedig a helyzethez viszonyítva módosítjuk. A vadászok már bizonyára nagyon várják, mikor kezdődik az őszi idény, meddig tart és milyen vadak lövése lesz engedélyezve. A vadászidény mjnt olyan elég tág fogalom, mert néhány vadfaj vadászata már tavasszal megkezdődik. Azonban a vadászok körében is elterjedt, hogy a nagy vadászidénynek az őszt tekintik. Akkor kezdődik az apróvad vadászata. A törvényes rendelkezéseknek megfelelően idén is november elsején dördülnek el először a vadászfegyverek. Az idény alatt körülbelül 250 ezer mezei nyúl, 180 ezer fácánkakas és 45—50 ezer fogoly lelövését tervezzük. Tehát vadállományunk aránylag gazdag, mégsem tartozunk a sok vad húst fogyasztó nemzetek közé. Mi ennek az oka? Igaz, hogy Szlovákiában az egy főre átszámított vadhúsfogyasztás nem számottevő. A vadat még nem lehet népélelmezési cikknek nevezni. Lényegesen jobb a helyzet Csehországban, ahol a lakosok szinte naponta keresik a vadhúst az üzletekben. Szlovákiában a falvak dolgozói még csak beszerzik a vadat vadászismerőseiken keresztül, de a városi ember bizony csupán néha napján jut hozzá! Az a legnagyobb baj, hogy üzleteinkből hiányzik a nagy vad húsa. Nem lehet még Bratislavában sem hozzájutni őz, szarvas vagy vaddisznó húshoz. Apróvadat főleg karácsony környékén árulnak az üzletekben, de ezt sem a keresletnek megfelelő mennyiségben. A helyzeten akkor lehetne változtatni ha ésszerűen propagálnák a vadhúst. Megérné a fáradságot, mert a vadhús fehérjékben gazdag, könnyen emészthető, nem hizlal s árban is hozzáférhető bárki számára. A vadászidény alatt általában sok külföldi turista vadász érkezik hazánkba. Külföldi turisták nálunk a kormány-határozatnak megfelelően bér lelövésben vehetnek részt. Nagyvadra csak az állami vadászterületen, míg apróvadra a SZVSZ területein Is vadászhatnak. Az állami vadászterületekről évente szép számú trófeát zsákmányolnak a külföldiek. A szövetség vadászterületein aprővadra vadásznak a külföldi vendégek, idén 115 vadászatot készítettünk elő számukra. Hazánkat főleg francia, olasz, belga, német és osztrák vadászok látogatják. Vadásztatásuk tetemes devizajövedelemmel jár. Szóljunk azonban néhány szót a vadásztevékenység nemesebb oldaláról, a vadállomány gondozásáról is, amire azt hiszem nagy szükség lesz a tél folyamán. Vadállományunk valóban gondozásra szorul, mivel a korszerű mező- és erdőgazdaság mechanizmusokkal és vegyszerekkel dolgozik, ami kedvezőtlen hatással van a vadak természetes szaporulatára. Így a vadról nemcsak télen kell gondoskodni, védeni kell azt az év minden szakában. Védeni kell a különböző betegségektől, a kártékony vadaktól de még az emberektől is! Említésre méltó, hogy Szlovákiában évente 4 ezer tonna eleséget használunk fel a vadak táplálására, s ennek nagy részét a vadászszövetsőg tagjai készítik el. Tevékenységünk fontos részét képezi, hogy a különböző betegségektől a vadállományt megóvjuk. Ma már rendelkezünk nagyhatású orvosságokkal, antibiotikumokkal, amiket az eleségbe és az ivóvizekbe keverve juttatunk el a vadakhoz, ha valahol betegség üti fel a fejét. Legtöbb veszély az apróvadakra leselkedik, ezért mesterséges tenyésztéssel pótoljuk azt, amit ma már a természet nem tud megadni. Főleg a fácánoknál és a foglyoknál van erre szükség. Szlovákiában jelenleg 8 nagyüzemi farm működik, amelyek segítségével megfelelő szinten tudjuk tartani apróvadállományunkat. Lejegyezte: Kamoceai Imre A fehér amur elszaporításáról Az utóbbi időszakban szakkörökben csakúgy mint a beavatatlan horgászok közt egyre több szó esik a fehér amur halfajtáról. Ennek kapcsán érthető módon felvetődik a kérdés, hogy tulajdonképpen milyen hal ez, hol tanyázik és van-e kilátás belátható időn belül horgászására? , Köztudomású, hogy a halastavak növényállományának a fejlődését és összetételét a Stupavai Állami Halászat szakemberei figyelik. Érthető is, hiszen a tavak biológiai egyensúlya életbevágóan fontos a belehelyezett halállomány szempontjából. Ezért nagyon kívánatos, hogy a szövetkezeti halastavak tulajdonosai esetenként kikérjék az illetékesek véleményét a halastó biológiai egyensúlyát illetően. -Most pedig talán arról, hogy milyen halfajta tulajdonképpen a fehér amur. A kérdésre tömören azt mondhatjuk, hogy olyan hal, amely kizárólagosan vízinövényeket fogyaszt, s a Szovjetunió Amur nevű folyójábán tanyázik. Annál fogva, hogy vízinövényekkel táplálkozik, nagy hasznot tesz a halastavak biológiai egyensúlyának fenntartásában. Megtisztítja a tavat a fölösleges növényzettől, s a horgászok is megszabadulnak a sok boszszúságtól, mert a növények nem akadnak szüntelenül horgukra. A fehér amur halfajtát a közelmúltban Bratislavában a Zlaté Piesky néven Ismert, mesterségesen kialakított tóba is betelepítették a fördőzők nagy örömére. A fehér amur ezt a vizet megtisztította a fölösleges növényzettől. Az egymást követő ellenőrző vizsgálatok' azt mutatták, hogy ez a halfajta eléggé gyorsan gyarapodik. Közülük több rövid időn belül elérheti a 10 kg-os élősúlyt is. Dr. Oldfich Svestka mérnöknek, a Stupavai Állami Halászat dolgozójának tájékoztatója alapján a fehér amur horgászata egyelőre még tilos, s hozzátette, hogy hazánkban ezt a halfajtát a Magyar Népköztársaság szarvasi halgazdaságának telepéről hozták be elszaporítás céljából. így került a fehér amur mintegy hat évvel ezelőtt többek közt a hroboftovol (alistáli) tóba is, ahol egy évig egészségügyi megfigyelés alatt tartották, majd az utódokat más tavakba telepítették. Az állami halászat dolgozói azonban a fehér amuron kívül más növényevő halfajtákat is megfigyelés alatt tartanak a kijelölt tavakban Természetesen ezen halfajtáknak az őshazája is a Szovjetunió Amur folyója. Vizsgálatok alapján megállapították például, hogy a fehér amur halfajta 1 kg élősúly gyarapodásához mintegy 70 kg vízinövényt fogvaszt, viszonyaink közt jól fejlődik, kitűnően akllmatlzálódik. Talán nem érdektelen, ha megemlítjük azt is, hogy szaporodó képességre való érettsége — viszonyaink közt — 7—8 éves korában következik be, s növekedése is erre az időre terjed ki. Ezért még egy ideig védett halnak kell tekintenünk. Többen persze arra Is kíváncsiak, ho^y egyáltalán van-e kilátás a fehér amur horgászására? Erre vonatkozóan csupán annyit, hogy a horgászkészségek szenvedélyes kezelői bizakodhatnak, mert előreláthatólag mintegy két év múlva a kijelölt vizeken fehér amurra is horgászhatnak. Ma persze még nem tudjuk melyik tavak lesznek erre a célra kijelölve, mégis bíztató a ki' látás, mert olyan halfajta fogására nyílik majd lehetőség, amely nálunk horgászkörökben kevésbé ismert. Hogy milyen csali kell a készségre? Azt természetesen minden egyes horgásznak a próbálkozás so-‘ rán magának kell majd megállapítania. (hoksza) Hogyan lehet amurt fogni? A vérbeli sporthorgászok bizonyára érdeklődéssel olvassák majd a fehér amurról szóló fenti írást, s bár még pár évet várniuk kell a fogási lehetőségre, minden bizonnyal már most kutatni kezdik, mivel, hogyan lehet amurt fogni. Hazai horgászköreinkben kevésbé ismert ez a halfajta, ezért inkább külföldi — főleg magyar — szaklapokat lapozgattam, hogy legalább némi útbaigazítást adhassak a horgászbot szerelmeseinek. Nemrég a Szabad Föld hasábjain olvastam Szalay Mihálynak, a Szarvasi Haltenyésztési Kutató Állomás igazgatójának néhány Magyarországon aktuális horgászkérdéssel kapcsolatos véleményét. A lap megemlíti, hogy az igazgató szenvedélyes sporthorgász, s mint ilyen, soksok tapasztalattal rendelkezik. Mintegy bizonyítékként tolmácsolja Szalay elvtársinak az amur horgászata iránt érdeklődőkhez intézett néhány tanácsát. Az írás elsősorban azért kötötte le a figyelmemet, mert hazánkba is Szarvasról kerültek be az első amurivadékok, s ha az ottani állomás igazgatója szintén szerelmese a horgászbotnak, akkor nálánál szakavatottabb aligha adhat tanácsot a kezdő amurhorgásznak. Tehát lássuk mit mond az igazgató? Amurt lényegében úgy lehet és kell fogni, mint a balint. Süllőző horgot kell használni, ólomra nincs szükség. Ellenben a zsinórra vízzel félig megtöltött vízigolyót kell erősíteni. A horogra gyenge lucerna vagy vöröshere levelekből kell csokrot készíteni: nem nagyot, hogy beférjen az amur szájába. Ezzel a szereléssel kell bltnkereznl. Kidobni, azután lassan a víz színén behúzni. Az amur ugyanis fölfelé néz, a fölötte levő csalit veszi észre. Hasonlóan kap, mint a balin. Nem árt az óvatosság, mert 2 kg-os amur könnyen tönkretesz olyan szerelést is, amely a 10 kilós pontyot kihozza! A Magyar Horgász-t lapozgatva más véleménnyel is találkoztam. Van aki a főtt tésztára esküszik, mások viszont kiflivéggel, főtt kukoricával, tejeskukoricával csalizott horoggal fogtak 12—19 kg-os amurokat. Hogy nálunk milyen csali válik be, azt majd a gyakorlat mutatja meg. Kísérletezni mindenesetre mindennel lehet! —bor—
