Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-26 / 43. szám
4. Л JAVÍTOTT lüdhizlalasi MÓDSZER A magyar szakemberek tavaly két kísérletet végeztek azzal a céllal, hogy megállapítsák, milyen hatással van a hűl hizlalásra az oxitocin takarmány-adalékanyagkénti alkalmazása. Mindkét hizlalási kísérlet négy hétig tartott. Az első folyamán az ellenőrző csoport állatainál 26.1 százalékos, a kísérleti csoport állatainál pedig 39,6 százalékos súlygyarapodást értek el. Ugyanakkor azt is megfigyelték, hogy a kísérleti csoportba tartozó ludak 27.2 százalékkal több májat termeltek. A második kísérlet hasonló eredményeket hozott. Az ellenőrzött csoport állatai négy hét alatt 20,5 százalékkal, a kísérleti állatok pedig 37,5 százalékkal lettek nehezebbek, ráadásul 23,4 százalékkal több májat termeltek, mint a hagyományosan takarmányozott egyedek. A végkövetkeztetésekből kitűnik, hogy az oxitocin hatására a zsír súlya abszulút értékekben növekedett, de a százalékban kifejezett élősúly nem változott. A máj súlya a kísérleti csoportokban relatív és abszulút értékekben egyaránt növekedett. INTENZÍV PULYKAHIZLALÄS Az intenzív pulykatenyésztési kísérletek során megállapították, hogy az éjfél körüli rövid ideig tartó etetés Igen kedvező hatással volt az állatok élősúlyának növekedésére. A kísérleti megvilágítási programok közül az vált be a legjobban, melynek során napközben 6 órán at, éjfél körül pedig 2 óra hosszat volt világosság a hevelőhelyiségben. Az aránylag hosszú sötét periódusok tétlenségre kényszerítik a baromfit. Mennél kevesebbet mozognak a pulykák, annál kevesebb takarmányt Igényelnek létfenntartásukhoz és energiatermelésre, * Jgy, több takarmányt használhatnák fel a növekedéshez.^ A szakemberek kijelentették, a nevezett két megvilágítási Időszak elegendő árra, hogy állandóan legyen takarmány- és víz a pulykák' tanésztőrendszerében. A galambok táplálkozása és takarmányozása télen A téli hónapokban végre a galambtenyésztő is fellélegezhet kissé, hiszen már nem kell olyan figyelemmel kísérnie a párokat, a szaporodást, az utódnevelést stb. A galambok táplálkozásában, takarmányozásában azonban ez az időszak sem ad okot a gondtalan pihenésre. A jó tenyésztő nem feledkezik meg arról, hogy szeptember végén, októberben várható a galambok tollváltása, s ezzel elérkezik a takarmányozás megváltoztatásának ideje. Csakis a napi takarmányadag megfelelő összeállítása révén gyorsíthatjuk meg a tollváltás folyamatát és érhetjük el, hogy ez a folyamat az egész állományban egyszerre menjen végbe. A tapasztaltabb tenyésztőknek már megvan erre a célra a saját receptjük, hogyan állítsák össze a legmegfelelőbb napi adagot. Persze a tollváltást általánosan elterjedt módszerrel is befolyásolhatjuk, csak ügyelnünk kell arra, hogy a takarmány elegendő fehérjét — ez az új tollazat kifejlődését serkenti — és hőképző összetevőket (glicidek, zsírok) tartalmazzon. Általános tapasztalat, hogy a tenyésztőnek kevesebb gondja van a szabadon tartott, határba járó galambokkal, mert azok elegendő fontos anyagokat tartalmazó magot, szemet találnak maguknak. Azoknak a tenyésztőknek azonban, akik galambházban tartják a galambokat, vagy nagytestű fajtákat tenyésztenek, maguknak kell új takarmányösszetevökről gondoskodniuk. Az állatoknak sok fehérjére van szükségük. A hüvelyesek és az olajos növények magvai igen gazdagok fehérjében. A tenyésztő tehát házilag is készíthet galambjainak megfelelő keveréket az alábbiakban ismertetettek szerint. A tapasztalt tenyésztő szeptember elején árpát ad a galamboknak, mert az megszünteti a szaporodást és gyorsítja a tollváltást. A későbbiekben borsót, kölest és némi kukoricát ad az állatoknak, majd sor kerül a napi adag lenmaggal, kendermaggal, repcével, mustárral való kiegészítésére, mert ezek a takarmányok nagyban hatnak a tollazat csillogásának és a szinek üdeségének gyors felújúlására. A galamboknak télen nagyobb a hőigényük, több energiára van szükségük, ezért a takarmánynak sok glicidet és zsírt kell tartalmaznia. Elsősorban a hőképző kukorica adagját kell növelni. A repce-, len-, kender- és napraforgómag szintén sok növényi zsírt tartalmaz. Glicidekben gazdag a pohánka, a köles, a lencse, a borsó és az árpa. Leginkább a nagy hidegek, kemény fagyok idején kell gondoskodnunk az állatokról. Ebben az időszakban kell legtöbb hőképző anyagot tartalmaznia a takarmánynak. A kezdő tenyésztők számára jegyzem meg, hogy sohasem szabad csupán kukoricával etetni a galambokat! A téli hónapokban nem szabad megfeledkezni a halzsír, halolaj és az anorganikus anyagok adagolásáról, mert ezeknek nagy szerepük van a csontkópzésnél és az anyagcserénél (mész, foszfor, vas). A gondos tenyésztő már nyáron elkészíti állatai számára az ún. „gelambkövet“, amely nemcsak ínyencfalat a galambok számára, hanem egyúttal az anorganikus anyagok forrása is. Elkészítéséhez szükséges: % kanna agyag, zúzott tojáshéj, habarcs, homok, faszén, só (mintegy két maréknyi) egy kevés kén, körülbelül 50 gramm ánizs, édeskömény, egy maréknyi repce-, kender-, len- és heremag. Az egészet összekeverjük, s egy kannára való keveréket kapunk. Ezt megnedvesít-. ]ük, kis téglákat készítünk belőle és megszárítjuk. Ha a tenyésztő maga akarja elkészíteni a szükséges takarmánykeveréket, sok időt kell áldoznia a kellékek beszerzésére, nem beszélve az anyagi tényezőkről. Sok gondot és problémát megoldana a kistenyészetekben az a teljes keveréktakarmány, amit a Voderady-l iskolagazdaságban alkalmaznak a galambok (Texan autosexing) takarmányozására. A szemcsézett galambtáp a következő összetevőkből áll: 51,6 százalék kukorica, 9 százalék szója, 10 százalék amerikai mogyoró, 10 százalék repce, 9 százalék lucernaszéna, 7,6 százalék takarmánymész, 0,3 százalék takarmány só és 2,5 százalék Premix. (zch) law Néhány hetes galambok és fiatal pulykák ősztől tavaszig előforduló betegsége a trichomonadőzis. Okozója a Trichomonas gallinae (Tr. cokimba rum) 15X5 mikron nagyságú ostoros véglény. A fertőzést a látszólag egészséges anyagalambok terjesztik begyváladékukkal, torokváladékukkal, bélsárral avagy szennyezett vízzel. Elhalásokat idéznek elő a fej üregeinek és inellékiiregeinek nyálkahártyáján. Elterjedése gyakori. Például egy nagyméretű galambkiállításon 70 kiállító közül csak egy tulajdonosnak voltak a galambjai teljesen egészségesek. A fertőzöttségi átlag országos méretben 85 százalék. Tünetek: 7—14 nappal a fertőzés után a szájpadláson először apró, vöröses majd sárgás foltok keletkeznek. A sejtek elhalnak és halmozódásukkal kisebb-nagyobb képződményeket alkotnak. Ezek sokszor olyan nagy méretűek, hogy elzárják a szájiireg átjárhatóságát. A galambok nehezen lélegeznek és mert táplálkozni sem tudnak, élten pusztulnak (kb. 80 százalékban). A betegség egy másik kisérő tünete — főleg az idősebb galamboknál — a hasmenés. Apró (néha azonban egészen nagyok is) elhalások keletkeznek még a májban, szívburokban és a tüdőben. A galambtenyésztők által legismertebb tünete e betegségnek a köldökön keletkezett csomó (kemény csomó), amely való-A galambok trichomonadózisa színűleg még akkor kezd fejlődni, amikor a köldöknyílás mindjárt a kikelés után nem záródik egészen be. A betegség meghatározásához nem elég, ha ki vannak mutatva a trichomonák. Mindig szükséges kisérő tünetek felismerése, ugyanis léteznek olyan törzsek is, melyek nem betegítik meg az állatokat. Hogy miért van ez így, az még egyelőre kérdés marad. A trichomonadózis sokáig gyógyíthatatlan betegség volt. Ma a gyógykezelés gyakorlatileg két részből áll. Az elváltozott nyálkahártyát helyileg 1 százalékos Trypaflavinnal kezeljük több napon át. Egyidőben 0,125 százalékos Acinitrazol (25 gramm ára 4,50 Kés) oldatot adagolunk; 20 mililiter! darabonként kb. 6—7 napig. Ha a kezelést nem tudjuk egyedenként végrehajtani, akkor az ivóvízbe tesszük a gyógyszert. A gyógyszer hosszabb ideig való alkalmazása mérgezéseket idézhet elő. Az oldat előkészítését pontosan az utasítás szerint végezzük. Ismertek még más gyógyszerek is, de ezeket — mivel külföldi behozatalból vannak — nem mindig lehet beszerezni (Enlieptin, Nitramin, Entramin). Hatásuk semmivel sem jobb a mi Acinitrazolunknál. A humán gyógyszerekből alkalmazni lehet a Metronidazol-t és az Emetryl-t. Sokan preventive Melanokran-t is használnak 0,02 százalékban, száraz takarmányban elkeverve. A megelőzés a beteg és az újonnan vásárait egyedek elkülönítésén alapszik, továbbá a rendszeres preventív kezelésen, melyet évente kb. négyszer vagy szükség szerint végzünk. Dr. VARGA JÁNOS A mužlái társult szövetkezetnek 83 hektár szőlője van. Közel tele Olasz rizling, a többi Zöld veltelini, Pozsonyi és Peszeki leányka, Fehér burgundi, Rajnai rizling és Müller thiirgau. Napjainkban még javában tart a szüret. A szőlész 90 q körüli átlagra számít hektáronként. Tavaly jobb volt a hozam, most viszont a cukorfok magasabb. Kádek Gábor felvételei. ^Äôzép-európai viszonylatit ban sem gyakori, az olyan hatalmas területen elhelyezkedő teraszos gyümölcs- és szőlőtelepítés, mint amilyen Surlcén (Sőregen) a lučeneci járásban található. A dombokon elhelyezkedő ültetvény ma már szép látványt nyújt a szemlélőnek, gazdag termést a termelőnek. — 1969-ben kezdtük a telepí_ tést. A terv az volt, hogy 40 hektárt ültetünk be szőlővel, gyümölcsfákkal. Hihetetlenül sok földet kellett megmozgatnunk ahhoz, hogy a legelőt gazdaságosabb területté változtassuk. Mondták is sokan; „megéri ezt csinálni“? Mi válasz helyett keményen dolgoztunk. A mai eredmények és a 110 hektáros ültetvény azt bizonyítja, igenis „megérte“ a šuricei szövetkezetnek Ilyen vállalkozásba fognia. A szőlészet és gyümölcsészet vezetője, Striežovsky Július — fentemlített — bevezető szavai után a jelenről, az eredményekről és a gondokról beszélt. — Pillanatnyilag 90 hektár szőlővel és 30 hektár gyümölcsössel rendelkezünk. Ami sajátos az én körzetemben, az a teraszos művelés. Sokat töprengtünk, tárgyaltunk, tanakodtunk ennek helyességéről, kihasználhatóságáról. De a tapasztalatok révén és több jeles szakember véleményének az alátámasztásával ma már le-1 szögezhetjük; a teraszos megoldás jól bevált mind a szőlő, mtnd a gyümölcsfák termesztése szempontjából. A pozitívumok mellett persze gondjaink is vannak: a legelső telepítéseinknél elkövettük azt a hibát, hogy a terasz széléhez túl közel ültettük ki az első sort. Hogy ez miért okoz gondot? Egyszerűen azért, mert itt nem tudjuk gépi erővel — legyen az mechanikus vagy vegyszeres beavatkozás — irtani a gyomot a teraszok közötti nagy szögű emelkedőkön. Eddig kaszáltuk a gyomot, de — természetes okoknál fogva — ekkora teiükövetkező szőlőfajtákat választották: Müller thurgau, Fehér burgundi, Tramin, Rajnai rizling. A hektárhozam a múlt évben 60 mázsa körül mozgott, idén — az időjárás „jóvoltából“ — jóval kevesebb, s a szőlő minősége, cukorfoka is aránylag kedvezőtlen. A „szőlészek rossz éve“ jelző atoumatikusan megfogalmazza a kérdést: Hosszabb időszak viszonylatában kifizetődő-e a szőlőtermesztés? Striežovsky Július erre így válaszolt: létén ez ma már nem megoldás. Ha tovább bontjuk a kérdést; az embernek egyszerűen „nincs szíve“ nem kiültetni az említett szélső sort, mivel hatalmas munkával kialakított „nadrágszíj parcellákról“ van szó, ahol minden centiméter területre szükség van. Lehet, ezt a gondunkat már csak a jövő, a helikopteres permetezés oldhatja meg. A gép szorosan az említett terület felett száll majd, s vegyszerrel semmisíti meg a gyomot. A äurieel szövetkezetben a — Idős borgazdánk állítása szerint a szőlő akkor is megtéríti a belé fektetett munkát és anyagiakat, ha csak minden ötödik évben hoz rekordtermést. Habár elég „túlhajtott“ ez az alapigazság, a mai korban méginkább jogosultságot kap. A tökéletesebb szőlőművelés, a permetezés ma már — a terméshozamot illetően — akkora különbséget nem teremt az egyes évek viszonylatában, hogy ennek komolyabb gazdasági következménye lenne. „A részlegvezető érdekes gondolatot vetett fel a szőlőültetvénnyel kapcsolatban: — Ahhoz, hogy mi elegendő, jó minőségű egyedet ültethessünk ki, ezeket saját maguknak is termeszteni kell! Striežovsky elvtárs további szavai arra mutattak rá, hogy a szőlőtövek nevelésével foglalkozó gazdaságok elég nagy százalékban adnak el hibás, gyenge egyedeket. A múltban — a vásárlásnál — így járt a šuricei szövetkezet is. Ez „kényszerítette“ őket arra, hogy körülbelül félmillió egyeddel pótolják az új telepítést saját nevelésű gyökeres vesszővel. Joggal érdemel említést az, hogy a gazdaság saját erőből építette fel a szőlészet emeletes, korszerű irodaépületét, ahol elhelyezték a dolgozók szociális helyiségeit Is. A szőlészeti, gyümölcsészeti részleg vezetője örömmel újságolta, hogy a dolgozók teljes mértékben igénybe Is veszik az öltözőket, zuhanyozókat. Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert sok szövetkezetben ezzel nem igen dicsekedhetnek. Példaként is említhető a šuricei szövetkezetnek ez a teraszos telepítéssel kapcsolatos vállalkozása, ami hatalmas anyagi- és munkaráfordítással, összefogással született meg. Ahol még néhány évvel ezelőtt kihasználatlan legelők voltak, ott ma már hatalmas összegeket jövedelmező szőlészet, gyümölcsészet található. Ez aztán követésre méltó példa. KALITA GÁBOR
